Név: Christopher Boyd
Becenév: Chris, Boyd
Kor: 31
Születése hely, idő: Toronto / Ontario állam / Kanada - 1981.09.11.
Tartózkodási hely: Las Vegas / Nevada állam / USA
Csoport: szenvedélybeteg
Anyagi háttér: Felső osztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Pusztulj! De lehetőleg hosszas kínszenvedés után. Hallani akarom a sikolyod, a halálhörgésed, ahogy elhal a szíved dobbanása, és nincs is annál szebb, mint hogy lássam a véred folyamként kiáramolni a tested kés szabdalta sebein. Mosolyogni fogok a holt tested fölött, és talán egy nyalintás a véredből, csak hogy érezzem, milyen szar ember voltál. Hogy tudjam, a halálod mások számára a megváltás, nekem csak az utamban voltál. Ha meghalsz, sem fog érdekelni mások gyásza, elégedett leszek. Igen, ott állok majd a sírod felett, látni akarom a fájdalmat mások arcán. Akkor tudom majd, hogy érdemes volt megölnöm téged. Senki vagy, én pedig figyelni foglak az árnyékból. Talán. De az is lehet, hogy a képedbe mosolygok, ahogy lassan egyre mélyebbre tolom benned a pengét, ha szerencsés vagy. Ha ahhoz lesz kedvem, savba mártva maratom le a bőröd újra és újra, amíg lesz még könnyed, ameddig könyörögsz az életedért. És csak akkor öllek meg, amikor már te is látod, hogy nincs remény.

Külső: Átlagos magasságú vagyok a 185 centivel. Rövid barna hajam van és kék szemeim. A genetika kiszolgáltatottja mindenki. Pár heggel és tetoválással vagyok gazdagabb a népnél, de legalább egyértelmű, hogy nem aktatologató vagyok. Öltözködést tekintve nincs különösebb kedvenc, az öltönyt is ugyanúgy felveszem, mint a katonai bakancsot. Azért ha éppen ölni támad kedvem, nem mandzsettás, fehér ingben és Armani öltönyben teszem meg.

Előtörténet:
Egészen begerjedtem volna a szájpecektől. A gond csak az volt, hogy az, aki a falhoz láncolva, egy szál véres alsógatyában ácsorgott, nem volt az esetem. És különben sem voltam oda a szado-mazo dolgokért, legalábbis az ágyban. Egy nőt ok nélkül nem szoktam megütni, csak ha felhúzta az agyam. Vagy ha éppen ölni támadt kedvem. Mindig is utáltam a bálnákat, főleg, ha több bunda fedte őket, mint az átlag lenne. Ahogy végignéztem sajnálkozó pillantással a jövőbeli hullán, nem éreztem mást, csak hogy meg kell halnia. Nem volt jobb egy szarkupacnál már életében sem. Halottként pedig annyi sem marad belőle, hogy a galacsintúró bogarak belezabáljanak a rothadó húsába. A többszöri artikulálatlan üvöltésre azért már mérgesen néztem rá Keith-re, leszedve a kezemről a bőrkesztyűt is, csak hogy odalépve elé kiszedjem a pofájából a piros szex-shopban vásárolt kisebb gömböt.
- Ha az életedért akarsz könyörögni, akkor rossz helyen jársz. Megöllek. Nem hiszem, hogy a tyúk agyaddal nem vagy képes ezt felfogni - unottan kezdtem bele, de azért valamennyi kíváncsisággal, és még több dögölj meg-gel néztem a könnyáztatta szemekbe. Hülye, ha azt hitte, megtör a mindenféle szövegelésével.
- Boyd, engedj.. van feleségem és úton van a baba.. - zokogott fel, amire a reakcióm csak egy hatalmas sóhaj volt. Ledobtam a földre a szájpecket, és ahelyett, hogy még egy pontos, éles vágással a bőrét szétválasztottam volna a hasán, meghagyva az utolsó réteg hártyákat, hogy a belei ne szabaduljanak ki a testéből, inkább leültem vele szemben nagyjából fél méterre az odatolt székre, és úgy néztem rá, mint ahogy Júdás tette volna Krisztussal. Nem voltam vallásos, de a keresztény hagyományokkal tisztában voltam. - Megteszek bármit.. fizetek! A francba is, bankár vagyok.. hova kéred az összeget? - esdekelt tovább, nekem pedig szórakozott, de mondanivaló nélküli mosoly volt a válaszom, mielőtt megszólaltam volna.
- Fogalmad sincs róla, ki vagyok, vagy hogy mire van szükségem - egy pillanatnyi szünetet tartottam csak, ameddig a szék mellé pakolt kardot fel nem vettem, azt előre tolva csak pár centire a hullajelölt testétől állítottam meg. - Van pénzem. Ha ölni akarok, akkor meg is halsz. Hogy most, vagy negyed órával később, nem nagyon izgat. Ráérek - roppantottam meg a nyakamat is, kényelembe helyezve magam néztem, ahogy lassú folyamban hagyta el a vér a testet, és nem is állt szándékomban beszélni neki az életemről. Úgysem tudott rólam senki semmi konkrétumot. Miért őt küldjem a túlvilágra az életem részleteivel?

Nem, nem voltam amnéziás. Pontosan emlékszem a történtekre egy-két kivételtől eltekintve. Mondjuk arról nem tudok, az a gané apám hogy erőszakolta meg az anyám. Ahogy arról sem, hogy kerültem be a kacsalábon forgó vityillóba. Talán anyám bejárónőnek állt, hogy a porontyot képes legyen felnevelni. Rejtély. Ahogy az is, aztán hogy lett belőle ringyó a ház fejesének felesége mellett. A lényeg, hogy anyám a kezdeti szegényes megélhetés helyett hirtelen mindent megengedhetett magának és ezzel nekem is. Az ottani hülye gyerekkel mindenhova együtt járhattam, holott utáltuk egymást, és azóta már valahogy meg is halt. Nem mintha érdekelne a gyászuk.
Harcművészet, zeneiskola, színdarabok, mindenben részt vettem, mert kötelezővé tették. Meg olyanba is sikerült belekeverednem, amiről jobb volt, hogy nem tudtak. Egészen addig, ameddig Kevin be nem köpött az apjának meg az anyámnak. Akkor megfogadtam, hogy megölöm egyszer, és ha tehetném, minden alkalommal feldarabolnám. A kölyök mindig is bizonyítani akart az apjának, én meg csak szimplán tanultam és nem érdekelt, ki mit mond. Az egész akkor kezdődött, amikor biológián a boncolásra került a sor. Hallani, ahogy szakadnak az ínszalagok, roppannak a csontok, és ahogy lassan kiáramlik a vér a testből.. Talán egy nő teste vetekedhetett a látvánnyal, de megérte. Egyre jobban kezdett érdekelni az anatómia, és már tudtam, mit akarok. Kínozni, látni, ahogy az emberi test működik, és nem is volt jobb alkalom annál, mint hogy a sebészet felé forduljak. Sikeresen felvételiztem is a Harvardra, ahol a tanulmányok mellett szépen lassan belekezdtem a saját magam projektjeibe - szervkereskedelem része lettem csak amiatt, mert az én kezem nem remegett meg, ha valakiből valamit el kellett távolítani. Az emberek, ha halni készülnek, nem élőlényként tekintek rájuk. Igaz, egyéb esetben sem sokszor.
Persze a háború keleten engem is lázba hozott, és a katonasággal is szemeztem, a leginkább amiatt, hogy eltűnjek az őriző szemek elől. Nem akartam börtönben tespedni, ha azok a vadbarmok végül lebuktak volna, így hát nem maradt más választásom, anyám könnyes búcsúval köszönt el tőlem, én örültem, hogy a Föld másik felére visznek. Az utolsó félévet passziváltattam az egyetemen, így ahelyett, hogy orvosként kerültem volna oda, kőkemény kiképzésben vettem részt, és ha aztán senki nem figyelt, az ellen egyes tagjait megkínoznak, vallattam, gyakoroltam a tudást, amit elsajátítottam, és már semmi sem állíthatott meg. Csak az elnök, aki úgy gondolta, ideje porhanyós húst küldenie a frontra, így leszereltem. Nem volt kedvem magamra hívni a figyelmet azzal, hogy egyre több hazafi tűnik el nyom nélkül. A sav a legjobb. Még annyi sem marad az emberből, mintha hamvasztanák.
Kelet után nyugat és az Államok, annak is a nyugati partja nyerte el a tetszésem. Vegasban a turizmus a reneszánszát éli, ahogy a fajankók is ide jönnek szerencsét próbálni, és nem mondom, ez a halál paradicsoma. A belvárosban működik egy iroda Sanders néven, ami elvileg magánnyomozással foglalkozik, de tulajdonképpen onnan jön a lóvé. Bérgyilkosság, követés a fő profilom. Darcy az asszisztensem, igazán kedves nő tud lenni, ha nem szól hozzám napokig. Meglennék nélküle, de a nem kívánatos könyvelést, és egyéb dolgokat vele végeztetem. Fogalma sincs róla, hogy a felbérlések többsége halállal végződik.

Felrévedve az elmélkedésből felmosolyogtam Keith-re, és mielőtt még baromságokat kezdett volna mondani, mint hogy meghalt a szomszéd néni kiskacsája, vagy elhervadtak a rózsái, minden további szó nélkül felálltam, csak hogy meglegyen a kellő erő, a kard meglendült a kezemben végigszántva a férfi hasát, hogy a belei egyszerre robbanjanak ki a hasüregből le, a padlóra. Gyomorforgató volt. De azt látni, hogy az utolsó kiáltás, amit hall a halott is, az a sajátja, felemelő volt. Közelebb léptem a már haláltusáját vívó férfihez, ujjam tapogatón nyúlt fel a bordáihoz, csak hogy elérjem a teste esszenciáját, a markomba vettem a szívét, érezve, hogy dobbant meg a tenyeremben az, úgy szorítottam össze a szervet, hogy közben Keith utolsó halálhörgése visszhangozzon a helyiségben. Ezzel is megvolnánk!

Christopher Boyd!
Hirtelen nem is találom a megfelelő szavakat, amivel jellemezni bírnálak. Tény, hogy nagyon tetszik a kis "hobbid" de azért remélem nem futunk össze egy sötét, kihalt sikátorban. Mivel mindent rendben találtam, ezért;
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon! Boyd irány a játéktér!

Köszöntem, Admin bá'