Név: Kaya Keira Brie
Becenév: Keira, Kei
Kor: 23
Születése hely, idő: San Francisco, Kalifornia - 1989.10.25.
Tartózkodási hely: Las Vegas, Nevada
Csoport: Ápolók
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Heteroszexuális
Jellem: Csendes megfigyelő, aki háttérben marad, ritkán csinálok/mondok olyat, amit aztán megbánnék. Visszahúzódó, fegyelmezett vagyok. nem sok baráttal rendelkezem. Okos lány vagyok, és kerülöm a veszekedést, vitát. Segítőkész, jószívű, türelmes is vagyok.
Külső: Szőke hajú, kék szemű, fehér bőr, vékony testalkatú, 168 centis lány - ilyen vagyok külsőre, tömören és röviden.
Nem használok erős sminket, csak annyit amennyi elég. Öltözködésem mindig alkalomszerű, illetve néha az is közrejátszik, hogy épp milyen kedvem van..
Előtörténet: San Francisco, 1989. október 25-e... Nagy forróság volt azon a napon, bár Kaliforniában sosincs nagyon hideg. Viszont sok szenvedés után megszülettem. Mindenki öröme az egekben volt.
Szüleim mindig sokat dolgoztak, de csak azért, hogy bátyám, David és én ne szenvedjünk hiányt semmiben sem. Mindent megtettek azért, hogy boldognak lássanak minket.
***
Nem mondom, hogy imádtam iskolába járni, mert nem igazán voltam oda a koránkelésért, meg az ilyen-olyan leckékért, amiket legtöbbször a suliban írtam meg aznap.. Nem barátkoztam senkivel, csak párszor dumálgattam pár osztálytárssal. Semmilyen nagy barátság nem alakult ki köztem vagy bárki más közt.
***
Édesapám, Mike étteremvezető. Édesanyám, Diane tánctanár. Már apró gyerekként is csodáltam őt. Nagyon sokat bejártam az óráira, már-már alig vártam, hogy mehessek táncolni. Imádtam nézni azt a sok embert, akiknek az élete a tánc. Akiknek az a szó, hogy angol keringő, tangó, szamba, vagy épp a rumba nemcsak egy tánc. Hanem a boldogságuk, szenvedélyük kimutatása a táncokban. Én is sok táncot ellestem, kipróbáltam mindet, megtanultam őket. Aztán megértettem, miért táncolnak ezek az emberek...
***
Másik nagy szenvedélyem pedig az volt, hogy segítsek másokon. Egy olyan intézményt kezdtem el látogatni, ahol hallás-, látás-, és mozgássérültekkel foglalkoznak. Én pedig apró lépésekben megtanultam mindenkivel törődni, mindenkihez úgy viszonyulni, mint egészséges társaikhoz. Mindenki egyenlő. Csak ezt sokan nem értik meg.. Megtanultam a fizioterápia, gyógypedagógia, és egészségügyi alapismereteket. Ekkor jutott el az eszemig, hogy nagyon érdekel ez az egész. Főleg, ha segíthetek valakin.. Az, hogy egy mosolyt lát a másiktól vagy a köszönöm szót visszahallja, az egyszerűen egy csodálattal, büszkeséggel teli pillanat.
***
Közben elszaladtak a gyermekévek.. s immáron már majdnem nagykorúvá lépve el kellett döntenem, mit is szeretnék csinálni, mi az, amit életem végéig szeretnék dolgozni. Ez pedig nem más, mint az ápolói hivatás.
Bár, nem egy könnyű, és meseszép hivatás. De hát, ha azt vesszük, mindennek van előnye-hátránya, illetve mindenhol vannak jó és rossz napok. Mindig minden nem mehet jól, akkor az túl tökéletes lenne.
***
Egy ideig San Francisco egyik kórházában dolgoztam, aztán egy továbbképzésen vettem részt itt, Vegasban. Végül nagyon magával ragadott ez a város, s itt ragadtam. Hogy meddig bírom, hogy itt élem -e le az életemet, még kérdéses. De ez is, ahogy sok minden, a jövő zenéje...