Név: Jessica Robbins
Becenév: Jess, Jessie, J.R.
Kor: 26
Születése hely, idő: Washington D.C., USA - 1986.06.04.
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: Városlakó
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Heteroszexuális
Jellem: Mosolygósan komoly vagyok. A mosoly az egyik legnyugtatóbb dolog, szerintem. Kellő odaadással ezzel bárki bizalmát elnyered. Magabiztos, határozott, megfontolt nő vagyok. Érzékeny is vagyok. Szeretek másoknak segíteni, főleg azokon akiket szeretek, azokért a tűzbe is bemennék vagy a vízbe is beleugranék. Mindig pontos vagyok, sosem szeretek késni sehonnan sem.
Külső: Nem a magasságomról vagyok híres, mindenki nem lehet óriási. Hajam hosszú, barna pici vöröses árnyalattal. A szemeim színe szintén barna. Nem vagyok az a fajta, aki órákon át készülődik. Mindig kapok magamra valamit, ami éppen kéz közelben van, de azért figyelek megjelenésemre.
Előtörténet: Egyszer volt, hol nem volt... A mesék így kezdődnek, félig-meddig egy élet története is. Megszülettem az 1986-os év júniusában. Olyanok hangzottak el akkor, hogy - ó, de gyönyörű, de édes kislány, és hasonlók -, igen, sokaknál ezek hangoznak el az első néhány percben, és azután lévő jó pár évben...
Jöttek, mentek az évek. Rohan az idő. Egyszer csak a kislányból nagyobb lesz, és már nem is annyira édeske. Kezdődött az ádáz küzdelem a kamaszkor és a szüleim ellen.
Sok hülyeségben benne voltam. Tizenöt voltam, amikor néhány osztálytárssal fogtuk magunkat, és Miamiba mentünk pár napra. Nem szóltunk szüleinknek, mert hát, miért is kéne nekik szólni, elvégre majdnem felnőttek vagyunk mindannyian. Ezután jöttek a fenyegetések, hogy nem léphetek ki az ajtón sem otthonról... de akkor feltettem kérdést kedves szüleimnek, akkor ezáltal suliba se kell járnom?! Erre inkább nem válaszoltak, mert csak pimaszkodtam velük.
Egyébként elég jó a kapcsolatom velük. Azután kerültünk jobb kapcsolatba, mikor kinőttem a szökési kísérletekből, és a hasonló hülyeségekből. Akkor mondták először nekem, hogy egyre büszkébbek rám.
Normális életbe kezdtem. Tipikus lány esete. Suliújságba kezdtem írni, amit imádtam. Illetve énekkarba is jártam. Jogsit szereztem, meg minden.
Eljött az ideje, hogy válasszak, hogy hogyan tovább...
Újságírásba fogtam. Egyre jobb voltam, viszont belecsöppentem olyanba, ami egyszerűen tönkretette az életem. Politikai dráma, aminek sosincs jó vége, ha túl mélyre ásol. Valaki múltjába vájkálni és olyanokat megtudni, amik sosem kerülhetnének napvilágra... Egyszerűen a lehető legrosszabb. Ez miatt is váltottam munkát, lakhelyet.
Felejtés. Legnehezebb. S legrosszabb is.
Ausztráliába utaztam, és fotósként kezdtem dolgozni. Sok országba mentem ezután, köztük megjártam Brazíliát, Olaszországot, Japánt, Thaiföldet, Írországot, Franciaországot... Próbáltam nyugodt életet élni. Mindenhol jól éreztem magam, jó volt megismerni a különbözű tájakat, kultúrákat. Viszont valami hiányzott az életemből. Rájöttem, hogy nekem kell egy kis pörgés. Kell az a régi életem. Csak már mást csinálnék. Nem szeretnék belebonyolódni semmi olyanba, ami tönkretette az életemet.
Így hát irányba vettem Vegast. Egy számomra ismeretlen helyet, amit a bűn városaként mondogatnak. Itt akármennyire is szeretnék elbújni, nem tudnék. S jelenleg egy könyvesboltban húzom meg magam, de így is elég, ha hallom a híreket, már is előjön belőlem a nyomozási vágy, de azért próbálom elkerülni, mert nem szeretnék újra máshová költözni, új életbe kezdeni, elég volt belőle.
Ez itt Vegas. Semmi sem marad a háttérben.
Kezdőlap 
Tárgy: Jessica Robbins 
30.04.13 23:31
