Név: Jane Deborah Brightmore
Becenév: Jane, Janey, Deb (csak az öcsémnek és a húgomnak)
Kor: 24
Születési hely, idő: 1988-július- 10 / USA;Nevada - Las Vegas
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: városlakó
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Őszintén szólva nem tudom, mivel is jellemezhetném magam. Ha az eddig elért érdemeimet nézem, a céltudatos mindenképp köztük van, ahogy a kitartó és a bátor is. Ezen felül, amit még sűrűn hallok a nevem kapcsán, az a jó szívű, őszinte és a nyílt. Azonban azt hiszem, egy ilyen bemutatkozás során sokkal fontosabb, hogy valaki főleg a rossz tulajdonságaira hívja fel a figyelmet. Így, amikor majd valaki megismeri közelebbről, fel lesz készülve pár dologra. Tehát, a humorom morbid és elég sűrűn besülnek a poénjaim. Hajlamos vagyok nem észre venni magam, ha épp megsértek valamivel valaki és elég sűrűn idegeskedek, ami mondjuk szerintem érhető, ha azt nézzük, hogy minden napom be van táblázva. Persze, én vállaltam, de akkor is.


Külső: Középmagas -172 cm-, hosszú sötét vöröses haj, zöld szemek, karcsú, izmos test. Azt hiszem, ennyiben ki is merül a dolog. Mivel rengeteget sportolok, az izmaim szépen ki vannak dolgozva. Na és persze, próbálok odafigyelni az egészségemre is, azaz nem dohányzok, nem túlzottan alkoholizálok és az étkezésre is figyelek. Ennek köszönhetem, hogy remek formában vagyok.
Az öltözködésem már kicsit összetettebb. Főleg a sportos, laza darabokat szeretem, de persze nem vetem meg a nőies holmikat sem. Próbálok mindig alkalomhoz illően öltözködni, de azt is kicsit átalakítani a saját stílusomhoz.
Van pár tetoválásom, amelyek testem különböző pontjait díszítik, de mind olyan helyen van, ahol könnyen eltakarható, ezen kívül pedig imádom az ékszereket.

Előtörténet: Las Vegasban születtem 24 évvel ezelőtt egy... hát majdnem átlagos család első gyermekeként. Az édesapám kidobóként dolgozott egy klubban, az anyám pedig táncosnő volt. Ott aztán szerelem első látásra volt, végül kicsit később jöttem én. A gyerekkorom... nem igazán emlékszem rá. Van pár apró emlékem egy-egy karácsonyról vagy arról, amikor a nagyinál voltam párszor, de nagyon érdekes emlékem nincs. Az viszont teljesen megmaradt bennem, amikor az anyámnak hatalmas pocakja lett, én pedig őrülten vártam a kis tesómat. Jobban mondva, kis tesóimat, ugyanis rögtön kettőt kaptam, mikor anyu hazajött a kórházból. Ikrek a drágák, csak épp egy fiú és egy lány páros lettek.
Apa továbbra is dolgozott a klubban, anya viszont a táncosnői karrierről le kellett mondjon, mert három gyerek mellett nem igazán bírta volna és szülés után se sikerült visszanyernie a bomba alakját. Így aztán ő a közeli étterem konyháján kezdett dolgozni, a nagyi pedig ránk vigyázott, míg ők haza nem értek.
Később aztán, mikor én már gimis voltam, én vettem át a bébicsősz szerepet és vigyáztam a nálam öt évvel fiatalabb tesóimra. Ekkortájt én már a suliban táncra és atlétikára is jártam, aminek köszönhetően rengeteg versenyre is el kellett mennem. A szüleim azonban sosem tudtak eljönni, végül egy nagy veszekedés során kiharcoltam, hogy legalább az országos bajnokságra jöjjenek el. Az a baj, hogy utólag okos mindig az ember. Utólag már azt mondanám, hogy maradjanak a fenébe otthon és tegyenek magasról az én versenyemre, de már mindegy, ugyanis akkor, késő este a parkolóban, ahogy megérkeztek kirabolták őket. Persze, apa nem akarta könnyen adni a pénzt vagy a kocsit, hiszen azért dolgoztak naphosszat mind a ketten. Dulakodni kezdett a pasassal, akiről aztán kiderült, hogy nem egyedül van. Az apámat lelőtték, az anyámat pedig... nos, ő rosszabbul járt. Lényegtelen. Meghaltak mindketten, a körülményeket pedig hagyjuk. A versenyt megnyertem, de mégis boldogtalanul vánszorogtam haza az éjszaka közepén, hiszen én abban a hiszemben voltam, hogy ismét lesz*rták mi van velem. Otthon azonban a rendőrség várt, akik épp a nagymamámmal beszéltek. Mama zokogott. Sosem láttam se azelőtt, se azóta úgy sírni, mint akkor. A húgom és az öcsém már aludtak, így ők nem értesültek rögtön az egészről.
Úgy egy évig nem igazán érdekelt már a sport vagy a versenyek. Sokkal inkább voltam azon, hogy valami munkával segítsek a nagyinak, aki végül a gyámunk lett, szóval dolgoztam és tanultam. A tánc iránti szeretetem megmaradt otthonra a négy fal közé, mikor épp volt erőm hozzá, de aztán egy nap a mamám leültetett és elbeszélgetett velem. Azt mondta, hogy megoldja az anyagiakat, én csak tegyem, amit szeretnék. Táncoljak, sportoljak és legyek boldog, hiszen másképp hiába az egész munkája. Mindent meg akart nekünk adni, amit addig a szüleink akartak. Így történt, hogy folytattam az életem ott, ahol egy évvel azelőtt abbahagytam. Tovább sportoltam, bár egy kicsit áthajlott a dolog az önvédelem felé. Pár harcművészetet is sikerült megismernem, melyek közül egy-kettőt ma már oktatok, ahogy a táncot is. Szóval mára már délelőttönként személyi edző vagyok, délutánonként pedig hol ezt oktatok, hol azt.

Jane Brightmore!
Nem lehetett könnyű szüleidet ilyen váratlanul elveszíteni, de az élet ettől függetlenül is mindig megy tovább. Bár történeted tragikus volt, még is tetszett és mivel mindent rendben találtam benne, ezért;
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon! Kérlek foglalj avit! Jane irány a játéktér!