do you know who i am? Vendég
|  Tárgy: Gavin William Erskine  16.06.13 14:03 | |
| Életrajz.:Születési név: Thomas Ray HarlandNév: Gavin William Erskine
Becenév: Gav, Win, Will, Billy, Bill,
Kor: 25
Születése hely, idő: 1988. április 10 / Kanada – Ontario
Tartózkodási hely: Las VegasFoglalkozás: Cégvezető – „góré”Családi állapot: Nőtlen… meg hűtlenPartner: 1-2 pisztoly, pár kötél, kések, bombák stb…  Csillagjegy: KosCsoport: Fejvadász
Anyagi háttér: Felsőosztály
Szexualitás: Heteroszexuális Személyének jellemzése:Ha valaki, akkor ő tényleg olyan, mint a horoszkópjának általános jellemzése. Robbanékony, becsvágyó és bátor is. Van, hogy sokszor fejjel megy a falnak, és nem jól méri fel az adott problémák okozó tényezőjét, de ha „veszít” akkor se tör meg, nem vonul vissza mint egy kétségbeesett, megsebzett állat, sokkal inkább folytatja azt, amit elkezdett, vagy épp félbe hagyott. Persze csak egy gondosabb, alapos helyzetfelmérést követően. Nem tud szépen lassan haladni semmi terén, ő rögtön a legtöbbet, a legjobbat, a legjavát akarja, épp ezért nem tud mértéket tartani se. És ugye aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli. Ennek ellenére ő mégis kiküzdi magának a nagyot, a jót és azt, amire neki szüksége van. Ha kell, aljas módon, kegyetlenül képes elvenni az emberektől azt, ami számára kedves nekik… épp így még a szeretteiket is. És ha már látta és kiélvezte a szenvedésüket, akkor nemes egyszerűséggel csak tovább áll. Nem enged egy nyugodt percet se senkinek. Úgy véli, ha már neki is szenvednie kellett, akkor mindenki más szenvedjen és még csak véletlenül se élvezzék az életet. Robbanékony természete miatt szereti az ehhez illő változatosságokat. Mondjuk, egy kis robbantás a belvárosban kifejezetten fellelkesíti. Nem lehet engedelmességre bírni, ez a természetéből adódik. Gyerek kora óta ilyen. Ezen a Földön, ebben a dimenzióban csak egyetlen egy embert tud maga mellett elképzelni, és csak egy emberre tekint úgy, mint egy két lábon járó, gondolkodó lényre, ami nem majom. Barbarával képes úgy viselkedni, ahogy azt el is várnák tőle.És ha már az emberekkel való viselkedésről van szó. Tim, az egyik „bérlője” aki felfigyelt rá hónapokkal ez előtt, bár próbál uralkodni felette, mégis kénytelen rájönni, hogy egy valósággal lehetetlen. Van, hogy ő irányítja a hapsit, de Gavinnek is vág az esze, úgyhogy néha kénytelen elismerni, hogy ő a szenvedő fél. Küllem jellemzés:195 cm-es magasságával olykor jócskán kitűnik a tömegből, bár ez nem zavarja, szabályszerűen mamutok között nőt fel. Családjában még a nők is bőven 180 fölé nőttek, úgyhogy magassága ezen a téren egyáltalán nem szokatlan. Mondjuk lehet, hogy az játszik közre, hogy gyerekkora óta imádja a viharokat, így amikor esik, dörög, fúj, ő kint van és ázik… el van a gyerek, ha játszik. Barna hajához kék szem párosul.Öltözete általában, ha a munkájáról – hétköznapi – van szó, akkor elegáns. Dolce öltöny, bőr cipő, és minden más kiegészítőből is a legdrágább, legmárkásabb. Ami pedig a fejvadász lényét illeti, hát… átlagos. Nem hiányzik neki, hogy felhívja magára az emberek figyelmét, így egy farmer, bőrdzseki, sötét szövetkabát és még sorolható. Előtörténet:Felesleges lenne az egész mesélést a gyerekkorától kezdődően mesélni, mivel az úgy alakult, ahogy a legtöbb kisgyereké. Vidám nappalok, álmatlan éjszakák, mikor a „szörnyek lapulnak a szekrény és az ágy alatt” időszakát élte, vagy később a lázadót, mikor képes volt hisztérikus őrjöngésbe kezdeni az anyjával és apjával is, hogy márpedig ő addig nem fog lefeküdni, míg el nem nyomja az álom.Lehet, hogy robbanékonyabb, hisztisebb és makacsabb volt a legtöbb társánál, kik próbáltak valamilyen úton-módon közeledni fel, ami miatt olykor bajba került. Elvették az uzsonna pénzét, csúfolták, megverték és szégyenbe hozták, de nem ez a történet leglényegesebb, legfontosabb pontja. Lehet, hogy egy dundi kisgyerek volt, aki csak idővel kezdett el kikupálódni, de szerintem ezt elég sokan mondhatják el magukról, így ez teljesen felesleges időcséplés lenne.Sokkal inkább az a fontos, illetve azaz év, mikor tizenhat éves korában az egész élete megváltozott, egy balesetként felkonferált gyilkosság miatt. Ontarioban soha nincsenek olyan hideg, fagyhalált is okozható telek, mint északabbra. Ennek ellenére ez a tél más volt. Hideg, nagyon hideg, és ha a hó nem is esett, eső biztos, ami az éjszakai fagyok miatt vaskos jégpáncéllá szilárdult, nappal pedig nem olvadt tovább, mivel a hőmérséklet nem lépte át a nulla fokot. Ennek a télnek egyik legkomorabb, legsötétebb éjszakáján, egy családi program céljául kiszemelt mozi felé hajtottak a késő esti órákban, anya apa és a gyerekek. Ő eleve, szokásához híven dúlt fúlt, s mint általában, most se látta értelmét ennek az estének, mivel tudta, hogy minden egyes alkalommal, mikor négyesben kiruccantak valahova, úgy rongyolnak haza, hogy mindenkit majd szétvetett a düh. Veszekedések, kiabálások és ereszd el a hajam-ok mentek összejövetelek és kirándulások után és közben is. Mindig mást akart mindenki, és azt hinné az ember, hogy a két gyerek csinálta a viszályok legjavát, a konkrét okozó mégis a kedves mama, Giselle volt. Kegyes úri hölgy volt, kinek selyemhálóingben kellett aludni, hogy érzékeny bőre nehogy kiütéses legyen, s nem érhette erősebb napfény, mivel hamar megkapja a bőrét, valamint napszúrást kap. Ezen az éjszakán viszont inkább a testvérek drámáztak megállás nélkül. A kisebbik testvér, a tíz éves Donald, szokásához híven úgy visított a hátsó ülésen, mint a választási malac. Pampogott, hogy ő nem azt a filmet akarja megnézni, amire a jegyet vették és, különben is, ő nem akart menni sehova, otthon akart sziesztázni és csokival tömni amúgy is puffancs arcát. Az egész kocsi miatta zengett, de mintha ezt a szülők észre se vették volna… vagy csak szimplán nem akarták észrevenni. Addig ők a nap, mint nap esedékes munka témát ecsetelték. Együtt vezettek egy igen nagy céget, a Harland vállalatot, mi első sorban építőiparként volt számon tartva. Fő céljuk a „városiasítás”, fejlődés volt, így minden olyan falut, kisebb várost felkutattak, hogy oda nagyobbnál nagyobb épületeket, tornyokat és kulturális központokat emeljenek a társadalom javára. Arra nem is gondoltak, hogy ezzel emberek százezreit kényszerítik az utcára.Ennek ellenére, a veszekedések és rivalizálások tömegében mégis ők így voltak egy család. Furcsa elégedettséget érzett a kocsiban, miközben a hisztériázó öccsét hallgatta, ahogy az megállás nélkül szirénázik, valamint a szorgoskodó, okoskodó szüleit leste. Ez az elégedettség csak addig tartott, mígnem a kocsi furcsa, pöfékelő, prüszkölő hangot nem kezdett ontani magából, amit csörgés csattogás követett, majd a felpattanó kerék visszacsapott a szélvédőre, mi hangos csilingeléssel robbant szét apró üvegcserepekké. A családfő nyilván már ekkor halott volt, mivel a felcsapódó kerék arcul csapta. Feje úgy bicsaklott félre, mintha a gerince nem bírta volna tovább tartania a súlyát. Öccse továbbra is csak sipákolt, kiabált, visított, mígnem a kocsi az oldalára biccent, s úgy pörgött végig a csúszós, aszfaltos úton, melyen már napok óta vastag jégpáncél olvadozott, mint ahogy a tenger hullámai buknak át egymáson. Donald már rég nem sikoltozott, a szülők nem mocorogtak, legalábbis önszántukból nem, csak ahogy a kocsi dobálta őket ide-oda, mintha legalábbis rongybabák volnának. A fekete Mercédesz végül valahol a szalagkorlát és az út menti aprócska erdő között állt meg, ahogy egy-két fa, hangos reccsenéssel felfogta, ezzel megakadályozva, hogy tovább csúszhasson a fagyott úton.Thomas halk nyöszörgésre, sóhajokra lett figyelmes, csak akkor észlelte, hogy valójában ő adja ki magából ezeket a furcsa hangokat, mikor hangos, torka szakadtából való ordítás szakadt ki belőle. Egyik lába visszahajolva beszorult a kocsi és a föld közé, szájában kellemetlen, fémes ízt érzett, mi vérnek volt betudható. Rajta kívül egyik szerette se produkált életet jelentő reakciókat. Nem mozogtak, nem beszéltek, de még csak nem is szuszogtak. Rajta kívül mindenki meghalt. Az apja, az anyja és a testvére is.
Két egymást követő hetet kórházban töltött. Hol javult az állapota, hol visszaesett. Bevérzések sokaságában vergődött napokig, így rendszeresen sürgősségi műtéteket hajtottak végre rajta. Viszont élt! És ez volt a legfontosabb. Élt, de hogy? Család nélkül maradt, csak a nagyszülei éltek valahol a kontinens másik végében, ahova még a madár se jár, nemhogy egy tizenhat éves gyerek. Miután meghalt a családja, nem volt senkije és semmije, egyedül maradt a nagyvilágban… viszont nem olyan sokáig, mint ahogy az remélhető volt. Apja vállalatának egy jelentős alakja, Justin volt az, aki magához vette, de koránt sem azért, hogy apja fia kapcsolatot tudjanak kialakítani. Mint kiderült, a férfi nagyban utazott, s nem épp a jó oldalon. Legalábbis nem arról volt híres, hogy mindent tisztességes úton szerezzen meg. Emberek, ügynökök és más-más kém életét ontotta ki azért, hogy az ő nevéhez fűződjenek bizonyos vállalatok. Épp így tudta megszerezni a Harland vállalatot is, amit aztán úgy veszített el, mint ahogy megszerezte. Gyorsan és kíméletlenül… véresen, fájdalmasan. Amilyen jó fejvadászt, gyilkoló gépet faragott a fiúból, az olyan ügyesen végzett vele. Ennek ellenére mégis büszke volt rá. Büszke, amiért tizennyolc évesen meg tudta tenni az első lépést ahhoz, hogy önálló fejvadász legyen, aki kíméletlenül gyilkol, minden lelkiismeret-furdalás nélkül… akit aztán mégis inkább alkalmaztak, mint, hogy ő tette volna meg ezt. Nem ő kereste maga mellé az embereket, sokkal inkább őt keresték, hogy a legnagyobb bizonyossággal kijelenthessék, a munka el lesz végezve.A nagy, számára élvezetet jelentő gyilkosságok közepette mégis volt egy ember, aki mellett az tudott maradni, aki fejvadásszá válása előtt volt. Nem sokkal az után, hogy betöltötte a tizennyolcat és végzett Justinnal, valamint egy régi ismerős segítségével átvette a Harland vállalat vezetését, annak tevékenységét kiterjesztette egészen Európáig, s Las Vegasban csinált belőle egy fő központot. A cég most már az Erskine vállalat néven fut. Vegasba érkezésekor futott össze egy lánnyal, kivel kapcsolatát a közös szenvedélyüknek köszönhetik. Lehet, hogy nem mindig tökéletes a páros, a veszekedések és morgások miatt, és van, hogy a lehető legócskább, legidétlenebb dolgon is képesek egymásnak esni, ennek ellenére az újonnan új nevet felvevő Gavin, az életét adná a lányért, és bár titkolja, mégis szüntelenül nyomon követi az életét. Azt se tudja, hogy viszonyuljon hozzá, vagy legalábbis, hogy minek nevezze magát. Egy szorgos, védelmező bátynak, vagy egy testőrnek, aki nem kifejezetten a „jó oldalt” gyarapítja szerény személyével, de mégis odaadóan küzd a lányért. Többször már a „főnökei” is kiszemelték maguknak a lányt azzal a felkiáltással, hogy tudják, mivel fogható meg leginkább a srác, de ő annyiszor vette védelme alá Barbara-t annak tudta nélkül.
Újonnan akkor indult be az élete, miután az ellaposodni látszott, mikor egy „falkavezér”, Tim felfogadta egy bizonyos Jasmine Albright megölésének érdekében. Fogalma sincs, hogy mit tudna tenni ennek az ügynek hű érdekében, mivel tisztában van azzal, hogy a lányt egy FBI ügynök védi. Ami persze nem jelentene számára kihívást, sőt, még lépéseket is tudna tenni már csak azzal is, ha előbb az ügynököt iktatja ki úgy, hogy jelentést tesz a szervezetnél, hogy a kedvenc és egyaránt kedves védencük egy körözött bűnöző pártján áll, és védi nyilván nagyon formásra edzett hátsóját. De jobb szeret szórakozni az emberekkel, így szinte biztos, hogy azért is meg fog küzdeni, hogy a lány közvetlen közelébe kerüljön, na nem érzelmileg. Ő arra kénytelen lenne… sokkal inkább gyilkos szándékkal…. |
|
Kezdőlap 
