do you know who i am? Vendég
|  Tárgy: Daniel Rush  04.08.13 23:54 | |
| 
Becenév: Danny, Dannyboy (utóbbi, csak nagyon kevés embernek)
Kor: 22
Születése hely, idő: 1991 április 19. - Vegas
Tartózkodási hely: Vegas
Csoport: Városlakó
Anyagi háttér: Felső osztály
Szexualitás: Heteroszexuális
Jellem: Nem tud szeretni. Nincsenek érzelmei. Legalábbis ezt állítja magáról és próbálja ezt a látszatot fenntartani, bármi áron. Ellöki magától azt, akit túl veszélyesnek ítél. Fél érezni. Még gyerekként rájött, hogy veszélyes dolog a szeretet és azóta is tartja magát ehhez. Bárki, akivel kapcsolata van, puszta színjáték. Kihasználás? Ha csúnyán akarok fogalmazni, akkor igen. Addig kell neki valaki, amíg haszna van belőle. Amíg puszta tettekre és érdekekre határolódik minden. Ha ezt bárki túllépi, mennie kell.
Külső: Átlagos magasság, szőkés barna haj, kék szem, csábos mosoly. Azt hiszem, ez össze is foglalja a lényeget. A életéhez és a családi vagyonhoz méltóan, sokszor látni öltönyben, nyakkendőben. De éjszaka, amikor korlátok nélkül élvezheti a szabadságot, nincs megállás. Tipikus utcagyereknek néz ki, és a régi kicsapongásoknak hála, hűen játssza a szegény fiatalt. Az egyetlen, ami elárulhatja az a jó modor, amit az évek alatt beleneveltek.
Előtörténet: Gyűlölöm azt a napot. A mai napig álmodok róla. Arról, ahogy az anyám megölte magát. Az ágy alá menekültem a látvány elől. Én naiv, azt hittem, hogyha elbújok és becsukom a szemem, majd a valóság is eltűnik, megváltozik... De nem. Minden pont úgy volt, ahogy láttam. Anya a kádban, felvágott erekkel. Vérvörös víz mindenhol. Végigfolyt a padlón, beette magát a kis repedésekbe. Pont, mint egy filmben, nem igaz? Csakhogy ez az én rohadt életem és nem egy átkozott hollywoodi produkció.
Ebben az évben voltam tizenegy. Bárhonnan is nézzük, csak egy gyerek voltam. Az anyám pedig képes volt magamra hagyni. Ma is átkozom őt ezért. Mindig azt hajtogatta, mennyire szeret, milyen sokat jelentek én neki. Na persze. Süket duma. Ha így lett volna... Akkor miért hagyott egyedül?
Jó, az igazat megvallva, nem maradtam teljesen magamra. Ott volt a nevelőapám. Anya nagy szerelme. Mondhatom, az évek során sokra mentem azzal a szerencsétlennel. Félre nem értsetek, nincs bajom vele. Még ugyan rendes. De a saját fiát sem tudta felnevelni! Mit is kezdhetett volna velem? Semmit. Adott enni, vett új ruhákat, de semmi több. Ennyit az igazi apám is tett értem. Azzal a különbséggel, hogy őt alig láttam. Egyik jobb, mint a másik, nem igaz? Jobb híján, a pár évvel idősebb mostohabátyámhoz rohantam ahányszor csak baj volt. Három évvel idősebb nálam, mégis ő volt az én pártfogóm. Ő tanított mindenre és ő volt az, akihez ha az éjszaka közepén állítottam be, akkor sem zavart el. Emlékszem, nem egy olyan este volt, hogy kimásztam az ablakon, le a fal mentén, a rózsáknak felállított rácson... és mezítláb futottam végig az utcán. Hozzá. Addig dobáltam az apró köveket az ablakára, amíg ki nem nézett. Minden egyes alkalommal álmosan, de mosolyogva fogadott. Nem kérdezett, nem faggatott, csak engedte, hogy mellette legyek.
Hogy mostanra mi lett ebből az egészből? A nevelőapám még mindig egy nagy senki. Én idővel kinőttem ezekből az éjszakai menekülésekből. De a legjobb az egészben, hogy az igazi apám részéről örököltem egy céget. Szerencsejáték. Nagy pénz van benne és én az utolsó centet is kifacsarom belőle. Átkozottul jól csinálom! Talán a véremben van, talán piszok jók az én személyes szolgáim. Egy a lényeg, Vegas nem látott még egy ilyen gazdag, fiatal seggfejet, mint amilyen én vagyok! Nappal alszok, éjszaka élek. A kettő között pedig az én drága szolgáimat ugráltatom. Amikor nem? Amikor nem játszom a szemétládát és nem élvezem mindenféle kötöttség nélkül az életet? ... na itt jön a bökkenő. Egy átkozott dokihoz járok, aki próbál valamit kezdeni velem és az álmaimmal. Apám kikötése a végrendeletében. Így kaptam meg a céget. Valamit valamiért.
Úgyhogy fogcsikorgatva, de eljárok ezekre a találkozókra. Amíg muszáj. Nem mintha sokat érnének. Nem érzem magam jobban tőle. Nem érzek tőle. Ez pedig így van rendjén. Ez vagyok én. A fiú, aki nem tud szeretni!
|
|
do you know who i am?  Admin
| | Tárgy: Re: Daniel Rush 05.08.13 0:06 | |
| Daniel Rush!
Ilyen szörnyű eset után csoda, hogy nem őrültél meg, vagy csak jól titkolod? Nagyon tetszett a stílusod és történeted elnyerte a tetszésemet. Mindent rendben találtam benne, ezért elfogadom! Üdvözöllek az oldalon Daniel! Kérlek foglalj avit, azután csak annyi van hátra számodra, hogy felavasd a játékteret!  Admin
|
|
Kezdőlap 
