Lebetegedve ~ Leo & Flora

Tárgy: Lebetegedve ~ Leo & Flora 18.11.13 16:18

Kénytelen voltam kivenni pár szabad napot, hiszen valami nyavalyát sikerült szépen benyalnom. Ennyire betegnek és magatehetetlennek még sosem éreztem magam. Még a gondolat is bosszantott, hogy erőtlen vagyok. Annyira gyengének éreztem magam, hogy még az ágyból is nehezemre esett kikászálódni. Ilyenkor még magamat is alig tudom elviselni, mert ez annál jóval több, mint nyűgösség. Kapart a torkom, majd szétesett a fejem arról pedig már nem is beszélve, hogy a lázam már az egekben volt. Na meg meg akartam fulladni a köhögéstől és szép papír zsebi halmot sikerült már így is alkotnom. Beestek a szemeim az orrom pedig a sok fújkálástól teljesen kivarasodott, annyira hogy már hámlani kezdett. Ezért is kerültem el a tükröket, mert a látványomtól most biztosan elundorodnék. A köhögéstől pedig már aludni sem bírtam, csak akkor ha bevettem egy halom gyógyszert, amitől még kábább lettem. Most még az is komoly megerőltetés volt számomra, hogy a TV-ben nézzem a rajzfilmeket, közben pedig csokit majszoltam, aminek igazán nem éreztem az ízét, őszintén most semminek sem éreztem az ízét, csak annak a keserű orvosságnak, amitől még a gyomrom is felfordul már csak akkor ha bele gondolok, hogy le kell a fájó torkomon valahogy erőltetnem. Sosem szerettem magamat sajnáltatni, de most mégis úgy éreztem magam, mint egy haldokló, valószínűleg azért mert úgy is nézhettem ki. Hajam teljesen kócos volt, még mindig pizsamában voltam amire rávettem a köntösömet, mert egyik pillanatban teljesen elöntött a lázzal való forróság, a másikban pedig úgy reszkettem, mintha teljesen meztelenül lettem volna kitessékelve a térdig érő hóba, ahol a fagyós szél csontig átfagyasztott volna. Szóval sehogy sem volt jó, ezért is nyűglődtem annyit. Éppen egy hatalmas köhögés roham közepette vánszorogtam be a mosdóba, hiszen úgy éreztem minden kijön belőlem annyira erőltetem a dolgot, persze ha lett is volna bennem valami ételféleség... De ettől független a köhögéstől beindult a hányó reflexem, csak nem jártam sikerrel. Ekkor hallottam meg a csengő hangját. Köhécselve indultam meg az ajtó felé, jobban mondva inkább csak vonszoltam magam. Senkit sem vártam, ezért is lepődtem meg mikor kinyitottam az ajtót és Leo állt velem szemben.
- Szépen mondtam, hogy beteg vagyok, nem kellene itt lenned, mert nem akarom, hogy elkapd. Különben is most nem vagyok a legvonzóbb látvány, ezért ne is nézz rám! - Jobban mondva egy roncs vagyok most, ezért is fordítottam el fejemet, hogy ne lásson ennyire szétesettnek. Habár nem sok hangom van, ami pedig még megmaradt az eléggé rekedtes, de azért remélem értette amit mondtam és nem szeretne beljebb jönni, mert igazán nem akarom neki tovább adni a betegséget.

Tárgy: Re: Lebetegedve ~ Leo & Flora 22.11.13 21:37

Ha nem volnék olyan biztos benne, hogy felképel most megfontolnám a helyeslést, amit persze egyáltalán nem gondolok komolyan. De ha tényleg azt akarja, hogy még csak rá se nézzek, akkor nem fogok. De ennyivel akkor sem fog megszabadulni tőlem.
- Szóval azt hiszed, hogy betegen már nem is kellesz? - Mert nekem hiába jön a rekedtes hangjával, a kócos hajával, a karikás szemeivel... De most egyébként sem ez a lényeg. Igen, mindig vonzónak tartom, még ha most tényleg kicsit ramatyul fest is. De mivel mindketten tudjuk, hogy most úgysem hinne nekem ezért nem is tépem a számat teljesen feleslegesen. Nem azért jöttem, hogy próbára tegyem magam vagy magunkat, hogy mennyire vonzódunk még egymáshoz, hanem mert láthatón nincs épp a toppon. Francokat... Na jó, ezért is. Meg még talán azért is mert hiányzott egy egészen kicsikét, amit nagy valószínűséggel nem mernék bevallani. De hát nyilvánvaló, hogy ha hidegen hagyna az állapota, akkor most nem volnék itt. Miért is érdekelne, igaz?
- De gondoltam cserébe, hogy hoztam neked csokit, papírzsepi utánpótlást, hogy amíg itt leszek mindent a feneked alá tehetek egy rövid ideig esetleg beengedsz. - Nem hinném, hogy az utóbbi napokban túl sok mindenhez lett volna kedve, ezért eltudom képzelni... Körülbelül mint nálam vagyis mint ahol egy kisebb természeti katasztrófa tombolt az elmúlt időszakban. Oké, nem is arra céloztam, hogy elmosogatnék, felporszívóznék helyette meg ilyesmi. Az számmora túl nőies munka. Nekem amúgy sem állna jól. De esetleg a bevásárlás még beleférne. Mondjuk abba sem halnék bele, ha csinálnék kettőnknek valami kaját. Tudom, hogy nem lehet túl sok étvágya, azt is hogy nem vitte túlzásba az evést az utóbbi napokban. De egy ilyen kínálkozó ajánlatot egyszerűen muszáj megfontolnia.
- Most tényleg nem fogsz rám nézni? - Én ugyanis most nagyon igyekszem csalódott ábrázatot erőltetni magamra, ami csak akkor ér valamit, ha végre hajlandó lesz, még ha csak fél szemmel is, de rám nézni. Amúgy sem akarom, hogy túl sokáig ácsorogjon az ajtóban. Már így is beteg. Nem hiányzik, hogy még egy lapáttal tegyünk a gondokra. Nem mintha én az utóbbi tíz percben doktoráltam volna, de azért megpróbálhatok egy kicsit vigyázni rá, nem?

Tárgy: Re: Lebetegedve ~ Leo & Flora 27.11.13 7:51

Szó szerint a halálomon vagyok, ezért sem akartam Leoval találkozni, hiszen a kapcsolatunk legtöbb része a vonzalomról szól és hát így nem mondhatni, hogy a toppon volnék, sőt így sehogy sem nevezném magam kívánatosnak, inkább riasztónak. Most pedig mégis itt áll előttem és kétségbeesésemben sírhatnékom volna, de természetesen nem fogok, hiszen attól erősebb volnék, még ilyen legyengült állapotban is. Most legszívesebben alaposan ellátnám a baját, hogy képes volt eljönni, de azért nagyon aranyos, hogy gondolt rám még most is.
- Betegen nem tudnám teljesíteni a kapcsolatunkra vonatkozó dolgokat. - Egyszerű vállrándítással közöltem vele, mert amihez tényleg most semmi kedvem az a testi kapcsolat. Nem vágyok semmi másra, mint egy forró teára és a puha ágyamra. Viszont az jól tud esni, hogy itt van most velem, de ragaszkodok még ahhoz az elképzelésemhez, hogy jobb lett volna ha nem látja mennyire ramaty állapotban vagyok.
- Na jó a csokival meggyőztél. - El is álltam az ajtóból, hogy beljebb tudjon jönni. De most az üdvözlő puszi, ölelés az elmarad, sőt szerintem annál jobb minél messzebb tartja magát tőlem, nehogy elkapja ezt a nyavalyát, mert aztán csak magamat hibáztatnám érte na és én ennyire azért nem vagyok empatikus. Nem szeretem a beteg embereket, most magam egyenesen utálni tudom csak.
- Inkább neked nem kellene rám nézned, mert most roncs vagyok. - Csak egy pillanatra néztem rá, de már hátat is fordítottam neki, hogy elinduljak vissza a háló felé, mert még a végtagjaim is kezdenek gyengülni a betegség hatása végett, fáradok talán.
- Érezd magad otthon. - Dobtam le magam az ágyra, szó szerint elterültem rajta, de aztán nagy nehezen, erőfeszítéseimnek hála sikerült feltornásznom magam törökülésbe.
- Szóval hol is a csoki, amit az előtt említettél? - Kérdeztem rá két orrfújás között, hangom még mindig rekedtes volt, ajkaim kirepedezettek és a láztól már oly annyira kezdett melegem lenni, hogy kibújtattam magam az eddig rajtam lévő köntösömből, eléggé melegnek érzem most magamon a pizsamámat is.

Tárgy: Re: Lebetegedve ~ Leo & Flora 27.11.13 19:50

- Türelmes fogok lenni. Kivárom amíg ismét jól leszel és utána behajtom rajtad. - Mindezt persze pofátlanul mosolyogva közöltem vele, de amennyire pofátlan volt, annyira nem komoly. Naná, hogy nem csak azért vagyok itt, hogy minél előbb ismét alkalmunk legyen huncutkodni egyet. Azért ekkora állat mégsem vagyok. De azt komolyan gondoltam, hogy megpróbáltam összeszedni minden létező és nem létező türelmemet, mert vele egyébként sem könnyű elbírni, hát még betegen. Nem egy könnyű természetű és megkockáztatom, hogy így csak még akaratosabb, esetleg hisztisebb. Amire nem kimondottan lennék kíváncsi, de van egy olyan érzésem, hogy nem fogok lemaradni róla.
- Fogalmazzunk inkább úgy, hogy nem vagy épp szalonképes állapotodban. Sokkal jobban hangzik és eltúlozva sincs. - Tényleg nincs épp a toppon. Karikásak a szemei, nagyjából úgy fest, mint aki hetek óta nem aludt. Az orra enyhén szólva is vörös. Az arcszínét sem a rosszul felvitt alapozóra kell fogni azt hiszem.
- Meglesz. - Keresztül haladva a nappalin nem tudnám megmondani, hogy mikor és hol láttam utoljára ennyi papírzsepit felhalmozva, kész zsebkendő tornyot húzott fel itt néhány nap alatt. Nem tudom mivel tenném most a legtöbb jót, ha rám nem jellemzően segítenék kicsit kitakarítani - mondjuk megszabadulni a szeméttől plusz szerintem ha jobban körbenéznék nem egy kész kajás dobozt találnék. Ebben talán hasonlítunk egy kicsit - vagy ha édességet zabálva rajzfilmet néznék vele...
- Említettem volna? - Azt hiszem a csokoládé volt a legjobb érvem, ami be is vált. Épp ezért már az édességgel a kezemben vágtam magam hanyatt az ágyon majd az oldalamra fordultam egyik kezemmel megtámasztva a fejemet. Miután odaadtam neki a csokit immár szabad kezemet a homlokára tettem, végigsimítottam az arcán. Hűha, elég volt néhány pillanat ahhoz, hogy érezzem igen magas láza lehet.
- Valaki ma nagyon tüzes... Tudtál valamennyit aludni? - Nem úgy tűnik. Bizonyára nem eleget, viszont kétségtelenül ráférne. Önmagához viszonyítva most rémesen fest, de nem annyira, hogy elriasszon maga mellöl. n sem lehetek túl szívderítő látvány mikor épp úgy érzem, hogy a halálomon vagyok.

Tárgy: Re: Lebetegedve ~ Leo & Flora 04.12.13 21:59

Először azt hittem nem jól hallok, de Leo pofátlan mosolya egyértelmű jel volt arra, hogy nagyon is tökéletesen értettem az imént kiejtett szavait. Piszok mázlista most, mert annyi erőm sincs, hogy szúrós tekintetemmel sújtsam. De legközelebb ezért nagyon kapni fog tőlem, csak szálljon vissza belém az erőm.
- Oh persze, aztán meg álljak a főnököm elé azzal, hogy a beteg szabim után kérek még pár plusz napot, mert sürgősen be kellene pótolnom az eddig elmaradott légyottjaimat? - Azt hiszem én lennék az első, aki ilyen kéréssel állna elé és nem hiszem, hogy nagyon repesne az örömtől, sőt szerintem ki is tenne rögtön, ha ezzel az indoklással kérnék még pár napot.
- Mégis hogyan nézhetnék ki betegen? Azt csodálom, hogy neked még semmi bajod sincsen. - Mert mostanában rengeteg időt töltöttünk együtt és fogalmam sincs, hogy hogyan lettem beteg, ahogy arról sincs, hogy Leo hogyan tudta ezt még megúszni, de ugye még simán elkaphatja tőlem. Felelőtlen döntés volt ellátogatnia hozzám, mikor ilyen állapotban vagyok, túl kockázatos szerintem.
- Persze, ezért is lettél beengedve, miért mégis mit gondoltál? - Természetesen nem azért invitáltam be, mert hozott nekem csokit, de az is határozottan közrejátszott. Persze jól esik, hogy ilyen állapotban is gondol rám, még akkor is ha a kapcsolatunk túlnyomó részét inkább a testiség teszi ki és gondolom sejti, hogy ilyen állapotban egyáltalán nincsen kedvem huncutkodni. Biztosan azt reméli, hogy minél előbb meggyógyulok, már csak hátsó szándékból is.
- Nem igazán, nem hagy a köhögés és a láz. De szerintem most a tőled kapott csokitól sokkal jobban fogok lenni. - Halványan rámosolyogtam, majd a kezemben lévő édességre néztem, ami nagyon csábító, de inkább későbbre tartogatnám, mikor mondjuk már tudnám élvezni is az ízét. Ezért is tettem le egyelőre az éjjelire.
- Most komolyan ilyen közel szeretnél lenni hozzám? Nem tartasz attól, hogy a bacijaim letámadnak és megbetegszel miattam? - Két orrfújás között volt annyi időm, hogy feltegyem kérdésemet, mert szerintem nagyon is közel van hozzám az ágyban, hogy elkapja tőlem ezt a nyavalyát.

Tárgy: Re: Lebetegedve ~ Leo & Flora 07.12.13 11:20

- Napot? Nem azt akartad mondani véletlenül, hogy hetet? - Mert ha csak puszta véletlenségből csúszott ki a száján azt még könnyen megtudom bocsájtani, de ha komolyan gondolta, hogy csak néhány napot szánna ránk, az már komoly vétségnek számítana. Én pedig nem fogom beérni ennyivel. De persze nem csak azért vagyok most itt vele, mert arra várok, hogy felépüljön, hogy aztán bevasaljam rajta kamatostól a kényszeresen késleltetett együttléteket, amire kétségtelenül nem lenne elegendő néhány nap, ha csak nem akarjuk a végkimerültségbe hajszolni egymást. De mégis így is kénytelen leszek türelmesen várni rá, mert tudom, hogy erre sajnos nincsen lehetőség, szóval nekünk kell okosan kihasználnunk a rendelkezésünkre álló időt. A közeljövőben tehát azt hiszem tényleg nem fogunk túlzottan sokat beszélgetni, inkább valami másra, izgalmasabbra fogjuk fordítani az időnket.
- Egy hét betegszabadság? Könyörgöm fertőzz meg... - Mondjuk nem panaszkodom. Vannak szabad napjaim, de még így betegen is elviselném azt az egy hetet, amit legjobb esetben kapnék. Bár nem jellemző rám, hogy könnyen megbetegszem. Könnyedén számon tudom tartani, hogy egy évben hányszor fordulok meg egy rendelőben. Maximum ha valami komolyan bajom van munkahelyi sérülés vagy ehhez hasonló, de egyébként nem igazán.
- Fogalmam sincs. Esetleg, hogy nem szeretnél a nap huszonnégy órájában egyedül lenni betegen az ágyat nyomva? - Előfordulhat, hogy ez is megfordult a fejemben. Butaság volt? Meglehet. De akkor is beengedett. A csokoládé csak amolyan biztosíték volt. Nem hiszem, hogy valóban ezen múlott volna a helyzetem, de ha mégis akkor örök hálám a csokinak.
- Miért? Jobban szeretnéd ha kimennék a nappaliba és onnan mutogatás, körülírás, rím illetve rajzkategóriába próbálnánk kommunikálni? - Engem nem igazán vonz ez az elgondolás. Sőt, egyáltalán nem gondoltam komolyan. Persze, hogy itt fogok maradni. Ha pedig tényleg megbetegszem, akkor már miért is ne szenvedhetnénk együtt? Szerintem nagyon pazarul meglennénk. Előbb felépülnénk mint gondolnánk, csakhogy végre megszabaduljunk egymástól, mert huzamosabb ideig még nem próbáltuk elviselni egymást. Ki tudja hogy menne?
- Igen... - Hogy bebizonyítsam, hogy ezt mennyire komolyan gondoltam, amint volt rá másodpercem egy röpke csókot nyomtam ajkaira és már el is hajoltam tőle, hogy levegőt is kapjon, ami most csak a száján keresztül megy azt hiszem...

Tárgy: Re: Lebetegedve ~ Leo & Flora 08.12.13 4:43

Ha nem jött volna rám ismét a köhögés, akkor biztosan most hatalmas szemekkel néznék rá, vagy éppen inkább azzal a bizonyos gyilkos tekintetemmel. Azért mégis kissé erősnek érzem azt, hogy hetekig szeretné bepótolni azt, amiről most mindketten lemaradtunk. Különben is a mi kapcsolatunk még mindig kissé döcögős, ezért azt sem tudhatjuk biztosra, hogy mi fog lenni velünk akár holnap, nem hogy még hetek múltán.
- Leo már megint mohó vagy! - És még én hittem azt magamról, hogy kettőnk közül én lennék a nagyravágyó, miközben Leo képtelen beérni bizonyos dolgokkal. Persze majd ha jobban leszek azért lesz itt pótlás, oh de még mennyire, csak bírja velem tartani a tempót.
- Nem akarlak megfertőzni, de szerintem így is úgyis el fogod tőlem kapni. - Aztán pedig mondhatnám, hogy én bizony megmondtam és, hogy annyira, de annyira tudtam, hogy miattam beteg fog lenni. De nem hallgatott rám, és bejött az ajtómon, pedig én már akkor mondtam neki, hogy miféle kockázatokkal fog járni ez a kis hozzám tett látogatása.
- Jó! Azért bevallom aranyos, hogy gondoltál rám és eljöttél megnézni, hogy élek-e még. - Nem szeretek sokáig egyedül lenni, elvégre társasági lénynek vallom magam, de most inkább a napjaim a köhögésről és az orrfújásról szólnak. Betegen szívás az élet, de jó hogy van valaki, aki még így is kíváncsi rám, hiába vagyok most rettenetesen ronda látvány.
- Nem, nem szeretném, hogy kimenj, de ezek szerint te nagyon arra hajtasz, hogy megbetegedj. - Tudtam én, hogy igazam van. El sem hiszem, hogy tényleg képes volt erre a tettére... Mikor annyira ki vannak az ajkaim cserepesedve, hogy úgy érezhette, hogy össze tört kis üvegszilánkokat csókolt volna meg az imént. Egyszerűen elképesztő Leo viselkedése, mégis tetszik. Nem tart tőlem, talán mégis én csinálok ebből az egészből nagyobb ügyet a kelleténél?
- Csak azért engedem meg most ezt magamnak, mert nagyon gyenge vagyok, annyira gyenge hogy vágyjak arra, hogy egy ilyen erős férfi mellettem legyen. - Jött is a kis indoklásom mielőtt még oda bújtam volna Leo mellé. Ez egy kicsit eltér a megszokott dolgokról, mert eddig nem nagyon részesítettem előnyben az ilyen egymáshoz bújós dolgokat, de egyszer mindent ki kell próbálni.

Tárgy: Re: Lebetegedve ~ Leo & Flora 08.12.13 14:54

- Már megint? Én azt hittem, hogy még mindig... - A manóba, akkor valahol egész biztosan veszítettem a gyors tempómból, amit most újra fel kell vennem illetve ha meggyógyul és ismételten visszakapom a huncut... Barátnőmet? Nem, ez így talán egy kissé túlzás, de akkor mégis minek kellene tekintetem? Azt hiszem ahhoz már túlságosan is jól ismerjük egymást, hogy csak egy sima barát jelzővel lássam el. Eléggé tanácstalan vagyok ebben a kérdésben, de most nem is annyira lényeges. Teljesen mindegy minek hívjuk ezt a valamit, ami kettőnk között van. Nem hiszem, hogy lényegében bármin is változtatna. Attól függetlenül ugyanúgy itt lennék most vele. Fogalmam sincs mi a fenéért ragaszkodom ennyire a feltételezéseimhez, talán csak képzet az egész, mert többet akarok. Fogalmam sincs, csak vele lenni.
- Akkor majd nekem sem kellene a közelembe engednem téged? - Ő van meggyőződve arról, hogy elfogom kapni tőle a nyavalyát, hogy megbetegszem. Én ettől kevésbé tartok. Egyszerűen csak mindentől eltekintve látni akartam, még így betegen is. Azért néhány napig egészen jól bírtam. De tőlem egész biztosan nem kapna ultimátumot, ha megakarná látogatni. Mondjuk hozzám nem is csokival tudná belopni magát.
- Azt eddig is tudtam, hogy igen. De mint mondtad túlságosan mohó voltam és nem bírtam beérni csak ennyivel, a tudattal. - Oké, az mindvégig nyilvánvaló volt, hogy túl fogja élni, hogy a betegség csupán csak néhány napra gyűrte magam alá, de engem nem ez érdekelt. Ő tart egyedül attól, hogy elrémítene a látványa, pedig ez nem igaz. A feltételezést is túlzásnak tartom.
- Ha ez kell ahhoz, hogy ne küldj el... - Akkor könnyen meglehet sőt, biztos hogy ezt is bevállalom.Én is túlfogom élni. Lesz néhány pocsék éjszakám, mert így betegen azok a legnehezebbek és leghosszabbak, de végül úgyis azt mondanám, hogy megérte.
- Majd igyekszem helyetted is nem elfelejteni. Csak hogy ha legközelebb is eszedbe jutna emlékeztesselek rá... Na, gyere ide. - Persze, hogy nem szólnék neki, ha máskor is eszébe jutna hozzám bújni, bár meg kell hagyni nagyon is meglepett most ezzel a tettével. Komolyan nem gondoltam volna... De ahogy hozzám bújt csak átkaroltam.
- Fázol még? - Kérdeztem miközben másik kezemmel végigsimítottam arcán. Esélyes, hogy megfogok gyulladni több réteg takaró alatt, de ha még mindig fázik, akkor kerítek még, amit rá teríthetek.

Tárgy: Re: Lebetegedve ~ Leo & Flora 11.12.13 19:12

- Bocsáss meg nekem, tudod beteg vagyok ezért majdnem megfeledkeztem arról, hogy te mindig is mohó voltál. Csak még azt nem tudom, hogy alaptermészetedből fakadóan vagy ilyen, vagy csak akkor mikor rólam van szó? - Azért erre aztán tényleg kíváncsi volnék. Velem nem tudja beérni, vagy ha másról lenne szó, akkor is ennyire mohó volna, vagy ez az egész csak nálam érvényes. Azért azt hiszem nem is gondolom annyira rosszul a dolgokat, ha azt feltételezem, hogy ez az egész mohósága csak olyankor tőr felszínre, mikor a közvetlen közelemben találja magát.
- Hát ha egy egészen kicsit szeretnél velem törődni akkor először meg kellene próbálnod akkor magadtól távol tartani, de aztán te is be fogod látni, hogy erre semmi esélyed sincsen. - Mondjuk feszítővassal sem tudna távol tartani, jó ez egy kicsikét túlzás volt részemről, de az lenne a minimum, hogy én is elmennék és meglátogatnám mikor beteg, ha már volt olyan aranyos, hogy hozzám is eljött, mikor ilyen roncs állapotban vagyok. De még mindig tartom azt az elképzelésemet, hogy ilyen állapotban nem kellene látnia, sőt senkinek sem, mert nagyon elrettentően nézek most ki.
- Na és már nyugodtabb a lelked, hogy itt lehetsz és valószínűleg ezekben a pillanatokban fogod elkapni tőlem a bacijaimat? - Szinte fogadni mernék rá, hogy ha sokáig ennyire a közvetlen közelemben fog tartózkodni akkor szépen el is fogja tőlem kapni a betegséget. Aztán ugye mondhatom, hogy én előre szóltam és ugye megmondtam, hogy így fog lenni.
- Azért ne szokj hozzá túlságosan ehhez. - Sosem voltam azaz odabújós fajta, de most mégis valahogy jól tud esni, hogy van kire számítanom és még ilyen betegen is képes elviselni, sőt az sem zavarja, ha ilyen állapotban oda bújok hozzá. De ebből inkább ne csináljunk rendszert, habár nem tudom miféle viszonyban is vagyunk most egymással, de most ahhoz túl beteg vagyok, hogy ezen gondolkozzak, csak egyszerűen élvezem a jelenlétét, már amennyire most az lehetséges.
- Most nem, de ha fázni fogok azt te is érezni fogod. - Nem biztatásképp szántam, de szerintem a remegésemet érezni fogja, mert eddig a lázától vagy fáztam, vagy őrjítően melegem volt. Egyik kezemet hasára csúsztattam, úgy hunytam le szemeimet, ez a betegség leszívja minden energiámat és csak aludnék.

Tárgy: Re: Lebetegedve ~ Leo & Flora 16.12.13 20:54

- A személyes tapasztalom az, hogy az eddigi kapcsolataim során jobban élveztem azokat az időszakokat, amiket külön töltöttünk az idézőjeles barátnőmmel. Szóval, azt hiszem kijelenthetjük, hogy miattad lettem ennyire mohó. - Jobban mondva ha arról van szó, ami kijár nekem és többnyire meg is kapom azt és amíg ez működik kettőnk között, addig van esély arra, hogy esetleg ennél több is legyen, csak ehhez a bizonyos töbhöz vezető út nincs még kikövezve.
- Azért annyira erősen nem próbálkoznék, de mégis... miért? - Mondjuk biztosan nem próbálnám meg erővel távol tartani magamtól, legfeljebb csak emlékeztetném rá, hogy mit mondott nekem, amikor beteg volt és hogy nem vállalom a következményeket, ha velem szeretni lenni és esetleg újból összeszedne valami nyavalyát. Őt ismerve azért tudna utálni egy egészen kicsikét. De nézzük a dolgok jó oldalát, úgy megint csak együtt lehetnénk, ha már amúgy is mindketten haldokló stádiumban vagyunk. Bár esélyes, hogy enyhén szólva kikészítenénk egymást néhány nap alatt. A kellemeset a hasznossal? Talán. Bár akkor nem tudom hogyan biztosítanám a csoki készletét minden napra.
- Vállalom a kockázatot. - Annyira azért nem tartok ettől. Nem olyan nagyon jellemző rám, hogy betegen ágynak esnék haldokolva semmit téve, kivétel ha tényleg pocsékul érezném magam és ramatyul festenék, más különben megkockáztatom, hogy dolgozni is ugyanúgy elmennék és majd csak keresztül megy rajtam a nyavalya. Szóval, ha csak enyhébben fertőz meg, akkor nincs probléma , ha viszont megbosszulja, amiért ilyen önfejű vagyok, akkor hamar megfogja tapasztalni, hogy milyen elviselhetetlen tud lenni egy férfi a négy fal közé kényszerítve.
- Megígérem megpróbálok... - Most mit mondhatnék? Ha rajta múlik,akkor tényleg nem lesz nehéz nem hozzászoknom, merthogy nem igazán fog többszörösen előfordulni, maximum ha közrejátszik az akaratom és el nem bírok vele, ami így betegen túlságosan könnyen ment volna. De akkor is meglepett, hogy csak így ennyi kellett neki. Rajtam nem fog múlni. De akkor is jobb szeretném visszakapni az egészséges szexi kis vadócomat.
- Értem, akkor rád fogok teríteni minden egyes takarót, amit csak találok. - Feltéve, hogy feltudok kelni anélkül, hogy ne ébreszteném fel őt is, ami ebbe a helyzetben nem lesz könnyű feladat, de megfogom oldani, ha azt szeretném, hogy tudjon aludni, márpedig jó lenne. De most inkább csak adtam egy puszit forró homlokára, kezemmel pedig a hátát és a derekát kezdtem el finoman simogatni, csak aztán hozzá ne szokjon túlságosan. Bár azért azt nem nézném ki belőle, hogy annyira megszokná a jelenlegi helyzetet, hogy ezentúl mindig így szeretne aludni, hogy közben cirógatom.

Tárgy: Re: Lebetegedve ~ Leo & Flora 18.12.13 4:42

- Ezek szerint én váltom ki belőled ezt. Eddig azt hittem, hogy inkább mellékhatás lennék, de ezek szerint én vagyok a tünet, ami kiváltsa belőled a mohóságot. - Ha pedig nem látna ebben semmi logikát sem, akkor egyszerűen csak ráfognám a lázra, ha úgy gondolná ennek semmi értelme sem volt. De most kerek perec bevallotta, hogy eddig nem volt ilyen, nos akkor úgy hiszem, hogy ehhez nekem nagyon is sok közöm lehet. Viszont a kapcsolat szó felett megpróbálok még mindig szemet hunyni. Talán tényleg lassan úgy viselkedünk és habár egyik részem nagyon is szeretné kimondani, hogy mi már egy pár vagyunk, de a másik részemnek túl gyors még ez a tempó. Kell még egy kis idő mire megemésztem, hogy már nem csak barátság extrákkal van közöttünk, hanem ettől jóval több, én pedig nem arról vagyok népszerű, hogy minden kapcsolatom kiegyensúlyozott és csodálatos lett volna.
- Mondjuk azért próbálkozhatnál erősen, hogy nehogy elkapjam tőled. Na de azt hiszem hiába is mondtam ezt neked is, hogy maradj tőlem minél távolabb nem vált be, ezért bosszúból ha beteg leszel akkor én is vigasztallak csodálatos társaságommal. - Ahogy ismerem magam elképzelem, hogy mennyire megkínoznám ha beteg lenne, nem durva és fájó módszerekkel csak egy kis lelki terrort vetnék be nála. Mert nekem nem megy, ez az egész annyira fura, nem tudom megjátszani a kedves, odaadó barátnő szerepét, én nem vagyok olyan aki lesné minden kívánságát, ezt el kell fogadnia abban az esetben, ha mellettem szeretne maradni.
- Na és melyik kockázatot? Mert azt már tudod, hogy beteg vagyok, de azzal még nem is szembesültél, hogy mennyire hisztérikus vagyok ilyen állapotban. - Na igen, ahhoz is nagy kockázat vállalás kell, hogy szabad akaratából fokadóan itt maradjon velem és ápolgasson, miközben én mindent túllihegek ilyenkor és semmi sem lehet eléggé jó. Most viszont még nagyon visszafogom magam, még ahhoz is túl gyengének érzem magam, hogy kötözködjek vele.
- De ameddig tart nyugodtan élvezd ki. - Persze szexisen hangzott is volna, ha a végén nem köhögöm el magam. Gondolom Leonak sem ez minden vágya, hogy úgy bújjak hozzá, hogy testem forr a láztól, inkább azt szeretné, hogy testem tőle legyen tűzforró és ne a betegség végett. Annak is eljön az ideje, még csak napok kérdése, hogy mikor leszek már jobban és akkor bepótolhatjuk a sok elmulasztott mondjuk úgy, hogy baráti törődésünket egymás iránt.
- Leo, előre szólok nem viselem túl jól ha ennyire törődni szeretnének velem. Szóval csak maradj így is nem esik bántódásod. - Még közelebb furakodtam hozzá, fejemet vállára döntöttem és úgy hunytam le újból szememet. Nem szeretném hogy körbe ugráljon attól mert most gyenge vagyok, csak mert nem szeretem magam magatehetetlennek érezni.

Tárgy: Re: Lebetegedve ~ Leo & Flora 26.12.13 0:25

- Hűha, mérted mostanság a lázad, mert szerintem kissé felszökött mióta itt vagyok. - Én akkor most hatás, mellékhatás vagy tünet vagyok? Bevallom kissé belezavarodtam az elméletébe, méghozzá eléggé látványosan, mivel kikerekedett szemekkel figyeltem és próbáltam leszűrni a lényeget abból, amit az értésemre próbált adni több-kevesebb sikerrel, mert meg kell hagyni elég kusza volt. Szerintem ezt a jelen helyzetben senki sem értheti rajta kívül. Legfeljebb majd mész visszatérünk rá, ha el nem felejtjük, bár egy levezést a kettőnk viszonyáról aligha. Ezért mondhatom, hogy kár lenne. Azt hiszem ha most azonnal nekiállnék feljegyezni valahová a szavait, akkor sem tudnám olyan pontosan szóról szóra felírni, amit mondott. Meglehetősen egyedi meglátásai vannak, de nekem többek között ez is nagyon tetszik benne. Ő egy kivételes, nem minden napi nő.
- Ebben az esetben jó ha tudok, hogy nem vagyok úgy oda az édességért, kivéve ha rólad fogyaszthatom el. Úgy minden mennyiségben jöhet... - Hogy ezzel a kérésemmel már megint túl mohó és pofátlan lettem volna, hogy még a megbetegedésemből is képes lennék kihasználni? Meglehet. De egy próbát mindenképpen megérne, vagy nem? Talán után tényleg jobban lennék. De abbahagyom, mivel kettőnk közül most nem én vagyok a szenvedő fél. Így most neki kellene valahogyan a kedvében járnom. A csokoládé az tényleg csak egy amolyan biztosíték volt, ami kiválóan be is vált, még akkor is ha nem olvasztott formában hoztam magammal a felső testemen. De nem túlságosan szeretek ragadni az édestől...
- Akkor most egy kicsit aljas leszek... Túl gyenge vagy ahhoz, hogy ebben az állapotban hisztérikusan nekem essél, de ha mégsem, az is csak azt igazolná, hogy nekem volt igazam, amiért idejöttem, mert ha már van energiád hisztizni, akkor jobban vagy. - Azt hiszem ez az elmélet sokkal lekövethetőbb volt az övénél. Nem is voltam túl gyors, sem bonyolult. És azt sem tartom kizártnak, hogy már most ezen kiborul, én pedig akkor szakadni fogok a nevetéstől, ami újfent nem szép tekintve, hogy beteg, aminek következtében megint csak nem kizárt, hogy megcsap. Azt hiszem mellettem hamar rendbe fog jönni.
- Azt fogom tenni. - Valami furcsa oknál fogva most csak még inkább megtetszett. Most nincs annyi ereje ellenállni, dacolni magával, csak enged... Legalábbis eddig még nem igazán volt arra példa, hogy csak úgy odabújt volna hozzám, ha én nem húzom közelebb magamhoz.
- Megértettem... Így maradok. Meg sem fogok mozdulni, csak aludj. - Ha tényleg csak ennyi kell ahhoz, hogy aludni tudjon néhány órácskát, akkor kifogom bírni, bár én már csak a teste melegétől vagy inkább forróságától is hőgutát tudnék kapni, hát még ha reszketni kezd és plusz takaró is kelleni fog, akkor én itt fogok alatta meggyulladni vagy megsülni.

Tárgy: Re: Lebetegedve ~ Leo & Flora 27.12.13 22:43

- Ezt azért mondod, mert szerinted a láztól már össze vissza beszélek? - Mert számomra van értelme annak amit mondok, de lehet hogy most túlbonyolítottam a mondani valómat és Leo nem tudja megérteni, amit közölni szerettem volna vele. Mindegy is, most nem is kell rám hallgatnia, amúgy is szinte biztos vagyok benne, hogy még ennél érthetetlenebb dolgokat is fogok vele közölni, ahogy a lázam fel fog még ennél is jobban szökni. Azért szerintem eléggé bátor húzás volt a részéről az, hogy képes volt meglátogatni mikor ilyen állapotban vagyok, még akkor is ha most iszonyúan nézhetek ki, de tudom értékelni, hogy szeretne velem törődni. Ez pedig többről szól, mint az hogy csak a testem kellene neki, mert akkor nem lenne itt. Szerintem már sokkal többet szeretne tőlem a testiségtől, de azt nem tudom, hogy én tudnék-e neki ennél többet adni.
- Tudod minden rosszban van valami jó, most biztosan pillanatok alatt elolvadna rajtam ez a tábla csoki. - Ezen már elnevettem magam, abszurd is lenne még elképzelni is, hogy ilyen beteg vagyok és közben pedig Leo rólam nyalogatná le a rám olvadt csokit. Mert az már biztos, hogy ameddig ilyen forró vagyok könnyedén elolvadna rajtam bármilyen csokoládé.
- Tudod mi neked most a szerencséd? Az, hogy most tényleg túl gyenge vagyok ahhoz, hogy hisztizzek. Viszont amint jobban leszek és ha szeretnéd akkor megmutathatom, hogy miről is maradtál le. - Belátom most biztosan nem fogok, nekem ahhoz most kevés erőm van, vagyis jobban mondva jóformán egyáltalán nem érzem, hogy lenne erőm, ezért is esik nehezemre még az ágyból is kikecmeregni, ezért meg sem próbálkozok vele, csak ha nagyon muszáj. Most rendesen maga alá gyűrt a megfázás, ezért is tudok annyira örülni annak, hogy most itt van velem, habár nem nagyon akarom a tudtára adni, hogy nagyon is jól esik a törődése. Talán csak azért, mert megszoktam, hogy eddig csak magamra számíthatok, ez pedig még annyira új nekem.
- Köszönöm, hogy itt vagy mellettem. - Kicserepesedett ajkaimmal még ennyit képes voltam kinyögni, habár a torkom iszonyúan kapart és egyre rosszabbul éreztem magam. Azt hiszem egy kis alvás után jobban fogok lenni és nyugodtabban is hunyom le szempáromat, mivel tudom, hogy végig itt fog lenni mellettem. Hamarjában sikerült elaludnom, de iszonyú lázálmom támadt, valójában már nem igen tudom, hogy mi a valóság része és mi az amit csak álmodok, de azt tudom, hogy szörnyen melegem van és testem minden porcikája vacog, pedig csurom víz a pizsamám.

Tárgy: Re: Lebetegedve ~ Leo & Flora 28.12.13 22:02

- Csak egy kicsit kusza és nehezebb kibogozni a mondanivalód lényegét és valódi értelmét. - De megbirkózom a feladattal, már csak egy hangfelvevő segítségére lenne szükségem, hogy visszatudjam játszani, hogy egész pontosan szóról szóra mit mondott és akkor minden gond nélkül menne. De így is megértem, csak nem tudom, hogy ez most mennyire komoly, mert valljuk be tényleg pocsékul fest és ha még jobban felszökik a láza, akkor ténylegesen előfordulhat, hogy elkezd össze-vissza beszélni, de csak mert nem fogja tudni rendszerezni magában a dolgokat. Egyáltalán beszélgetnünk sem most kellene, de a mi esetünkben már az is nagy szó és nagy lépés, hogy próbálkozunk vele és nem a szex a központi téma, bár arra nem is érdemes túl sok szót fecsérelni, de most nem tehetünk mást...
- Most biztosan nem találnád valami izgatónak, ahogy épp nyalom le a testedtől... De a későbbikben nagyon szívesen behajtom rajtad. - Valósággal tüzel a bőre, csak épp nem abban a vágykeltő formában, hanem abban az aggodalomkeltőben, mert ez biztosan nem jó jel. Így kizárt dolog, hogy itt hagyjam teljesen egyedül, ahhoz meg nincs elég ereje, hogy maga dobjon ki, szóval nem maradt más választása, mint elfogadni a tényt, hogy itt fogok maradni vele, mellette vagy ahol kellek.
- Azután szokott következni békítő szex, hogy kiborítasz valakit a hisztiddel? - Gondolom mondanom sem kell, hogy abban az esetben bármiben benne vagyok és szerintem ki is borulnék a túlzott mennyiségű fülsértő hisztériától, de ha megéri, akkor elviselem, azt nem tudom garantálni, hogy végig türelmesen, de kifogom bírni, még ha tényleg összeveszünk is, akkor sem volt kár, ha utána leteperhetem végre.
- Akkor is itt fogok lenni, amikor felébredsz, aludj nyugodtan. - Ez a legkevesebb, amit megtehetek, még ha eleinte ellenezte is, hogy itt maradjak vele. Tényleg nagyon hamar elaludt, nekem már attól is pokolian melegem volt, ahogy hozzám bújt és éreztem, hogy egyre jobban, gyorsabban szökik fel a láza. Hiába nem volt szívem felkelteni, de amint vacogni kezdett, hol ott csurom vizes a pizsamája felkeltem mellőle.
- Flora... Flora... Ébredj. Flora... Fel kell kelned. - Először csak finoman kezdtem el rázni a vállánál fogva és halkan szólongatni, de amikor láttam, hogy semmi eredmény, mert szinte meg sem moccant erősebben próbáltam felrázni, hogy valamennyire észhez térítsem.
- Flora... Nagyon magas a lázad... - Valamit csinálnunk kell, hogy lejjebb vigyük. Azt hiszem rövidesen egy hideg zuhany fog következni, legalábbis nekem most nincs jobb ötletem, többre sajnos nem futja pillanatnyilag. Amint felébred és valamilyen szinten magához tér, irány a fürdő és a hideg vizes zuhany. De ha nem sikerül és nem bírom elkelteni, akkor is megfogom oldani valahogy...

Tárgy: Re: Lebetegedve ~ Leo & Flora 29.12.13 6:59

Azért remélem a láz nem fog kimondatni velem olyan dolgokat, amikre még nem állok készen. Mármint van pár dolog, amit még meg akarok vele vitatni, de most nem éppen a legalkalmasabb az idő sem pedig az időzítés, ezért csak remélni tudom, hogy a láztól nem kezdek el neki mindent bevallani. Egyrészt mert eléggé kínos lenne számomra, másrészt pedig még nem állok készen. Nem tudom, hogyan lehetne elő állni az efféle dolgokkal. Valójában ez nekem sosem ment.
- Látod? Ha nem lennél itt akkor ettől az egésztől megkímélted volna magadat és nem kellene azt hallgatnod, ahogy éppen elmegy a józan eszem. - Mert így bevallom eléggé nehéz gondolkoznom és normális, értelmes összetett mondatokat kinyögnöm. Valójában már a fejem is iszonyúan fáj és minden végtagomat olyan gyengének érzem, hogy szó szerint kihalt belőlem az erő. Tudom ennek nincs túl sok értelme, de aki volt már beteg és átélte az én helyzetemet az pontosan tudja, hogy miről is van szó.
- Ahogy az sem lenne valami izgató, hogy közben a nyögéseim helyett a köhögésemet hallgatnád. - Tény, hogy most nem vagyok csábító állapotomban és most bárki nemet tudna nekem mondani, sőt messziről elkerülnének azok az emberek, akik féltik az egészségüket. Leo pedig, nos neki mégis csak jelenthetek valamit, ha már ennyire törődik velem.
- Oh igen, az után szokott következni a vad, mindent elsöprő szex. - Nálam a békülő szexek már csak vadak és mocskosak, amikor úgy esünk egymásnak mint a megveszett állatok. De nekem úgy rémlik, hogy mi veszekedés nélkül is képesek vagyunk egymásnak esni. Oh és mennyire élvezni is szoktuk, ezért most utálom magam, hogy hosszú napokig megvonom tőle, na és magamtól is a szexet, csak mert betegeskedek.
- Leo. - Nagy nehezen kinyitottam szemeimet, de erőm már nem volt felkelni az ágyról. Ez az egész olyan, mint egy álom, valójában bajban is vagyok, mert nem tudom, hogy álmodok-e vagy a valóság része lenne, minden olyan homályos. Szólni szerettem volna hozzá, megkérdezni, hogy tényleg itt van-e, de kicserepesedett ajkaim összezárultak, már beszélni is gyengének éreztem magam.

Tárgy: Re: Lebetegedve ~ Leo & Flora 08.01.14 0:19

- Akkor az elmélet kedvéért tegyük fel, hogy nem akarom megkímélni magam semmilyen állapotban tőled. - Bár szerintem még eléggé távol állunk attól az állapottól, hogy a józan esze felmondaná a szolgálatot, de ha mégis őrülten még jobban tetszik és ahhoz a határhoz érezhetően közelebb is állunk és előszeretettel feszegetjük, hogy mi az, amit még elbír a viszonyunk, amíg még nem nevezhetjük kapcsolatnak. De ez most nem a legmegfelelőbb pillanat arra, hogy erről beszéljünk. Egyáltalán semmit sem kellene csinálnia a pihenésen, főként az alváson kívül, mert tudom, hogy meglehetősen pocsékan telnek az éjszakái. Betegen a legrosszabb az éjszakákat átvészelni és talán a reggeleket. Napközben viszonylag elviselhetőbb, pontosan ezért szeretném, ha aludna egy kicsit, amíg tud. Én pedig addig is itt fogok lenni ha valamire szüksége lenne. Nem akarom, hogy így egyedül legyen egész nap. Akárhogy is, de most le van gyengülve és ha másért nem is azért nem fogok tágítani mellőle, hogy később én is nyugodtabban tudjak aludni.
- Ahogy az sem, hogy a tested a köhögésedtől vonaglana meg, nem pedig a ágytól. - Igen, azt hiszem az már eléggé vágyromboló tudna lenni a részemről. De most mindenképpen kénytelen leszünk elnapolni a dolgok, ami késik nem múlik alapon, mert abból természetesen nem engedek, hogy bepótoljuk. Bevallom iszonyúan hiányzik már és néha úgy érzem megveszem, mintha folyamatosan, amikor együtt voltunk valamiféle drogot adagolt volna belém és most ez a rövid idő múltán kezdenek kijönni rajtam az elvonási tünetek, amitől megveszem éjszakánként.
- Flora... Gyere majd segítek! Kapaszkodj belém! - Nem igazán sikerült magához térítenem, de ettől eltekintve valamihez muszáj kezdenünk a lázával. Abban reménykedve, hogy azért engem hallott, ha most túl erőtlennek is érzi magát ahhoz, hogy beszéljen. Lassan emeltem fel az ágyról, sokkal nehezebb így, hogy elhagyja magát és megkapaszkodni sem tud rendesen. Nem volt időnk, így ruhástól sétáltam be vele a fürdőszobába. Meg sem próbáltam elengedni, mert tudom, hogy az most nem menne. Ezért csak addig tettem le már a tus alatt állva, amíg megnyitottam a hideg vizes csapot.

Tárgy: Re: Lebetegedve ~ Leo & Flora 09.01.14 14:15

Azt feltételeztem, hogy nekem ment el a józan eszem, de minden jel szerint inkább Leonak. Ez már régen többről szól közöttünk, mint amiről megállapodtunk. Azt hiszem akkor lépett egy újabb szintre ez a kettőnk között lévő valami - amit szerintem még túlzás lenne kapcsolatnak nevezni - mikor a kádban időztünk együtt. Minden egyes pillanatát élveztem, még úgy is, hogy nem művelt velem semmit, csak hozzádőlve csak úgy együtt voltunk.
- Leo biztos, hogy kettőnk közül nem neked van lázad? - Szerintem ez túl elhamarkodott kijelentés volt részéről, mert fogalma sincs arról, hogy mire is vállalkozott. Tagadhatatlanul rossz állapotban vagyok, de attól még tudok elviselhetetlenül viselkedni és ilyenkor már csak úgy szoktam a sok kínlódás végett. Utálom ezt az egészet, rosszul tudom elviselni a megbetegedést.
- Na igen, most nagyon vágyromboló tudnék lenni. - Mert a mostani állapotomra sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy izgató lenne. Csak feltételezem, hogy esetleg mégsem bírnánk magunkkal és megpróbálnánk így is a dolgot, hát már ott kiugrana az ágyból mellőlem, mikor nyakát szeretném csókolgatni, de helyette szépen leköhögöm, mikor rám tőr a köhöghetnék. Vagy éppen akció közben időt kérek, mert nekem ki kellene fújnom az orromat. Ez pedig minden csak nem szexi.
Nem igazán voltam a helyzet magaslatán, annyira erőtlennek éreztem magam, hogy még egyedül el sem tudtam volna találni a fürdőig, szerencsémre itt van velem Leo, aki gondomat viseli. Immár a hideg víz alatt állva valamelyest észhez tértem, de még nehézséget okozna megállni a saját lábamon, de Leo olyan erősen fog, hogy nem tartok attól, hogy összecsukom.
- Sajnálom. - Reszketve csak ennyit tudtam kinyögni, neki sem lehet túl kellemes velem együtt ázni a jéghideg vízben ruhástól. Ha eddig nem is betegedett volna meg tőlem, akkor ezek után nagyobb a valószínűsége.

Tárgy: Re: Lebetegedve ~ Leo & Flora 11.01.14 22:01

- Még mindig elszeretnél küldeni? Nézd, a legőszintébben csak annyit akartam, hogy ne legyél egyedül mindenféle hátsószándék nélkül ennyit igazán megtehetek érted, nem? De ha mégis inkább egyedül lennél, akkor csak kérned kell... - Szerintem túlreagálja a helyzetet. Nem haldoklik és nekem sem a haláltusáját kell végignéznem, mert ahhoz ragaszkodom, hogy a legutolsó pillanatig itt maradjak vele. De nem akadályozhatom meg abban, ha inkább az önsajnálatába burkolózna. Végül is semmiit sem tehetek ellene és ha azt akarja, akkor ezentúl meg sem próbálom. Csak azt gondoltam ha már úgy is szinte mindenhogy láttam meztelenül, álmosan, nyűgösen, kócosan, karikás szemekkel, most betegen... De így sem mondhatnám, hogy olyan rémisztő a látvány, hogy többet ne tudnék ránézni, mert utána napokig rémálmok kínoznának. Sőt, még az sem tudott meggátolni abban, hogy megcsókoljam, mert épp ki vannak cserepesedve az ajkai, mert gondolom az orrán keresztül most nem igazán kap levegőt, ezért hamar kiszárad.
- Az is vagy. Akadékoskodsz, ahelyett, hogy veszteg maradnál és hagynád, hogy valaki, aki megpróbál törődni veled a segged alá tegyen mindent! - Nem vágtam a fejéhez, inkább csak lehordtam egy egészen kicsikét és továbbra is úgy gondolom, hogy ez már kijárt a nagyságos kisasszonynak és megérdemelte é kizárt, hogy most én húzzam a rövidebbet. Nincs éppen a helyzete magaslatán és abban az állapotban sem, hogy az ajtóig rugdosson. Most a hiszti is csak fárasztaná és valamikor csak abba kell hagynia, ha levegőhöz akar jutni.
- Mit? Lefagyok... - Én lassan határozottan jobban fázom nála, de azért várjuk is meg, hogy valamilyen szinten lehűtse a hideg víz a testét, mert még mindig tűzforró. Már csak egy kérdésem lenne. Én mégis mi a fenét fogok felvenni, ha innen kimegyünk? Mert az rendben, hogy őt ruhástól hoztam a tus alá, de magamról sem vetettem le semmit.

Tárgy: Re: Lebetegedve ~ Leo & Flora 12.01.14 13:51

Nem arról van szó, hogy nem esik jól, hogy Leo gondoskodni próbálna rólam, mikor ilyen beteg állapotban vagyok, csak hát ehhez az egészhez nem szoktam még hozzá. Mikor ténylegesen volt kapcsolatom és pont akkor tudtam megbetegedni, akkor inkább a férfiak elmenekültek, csak hogy ne kelljen velem foglalkozni. Nekem pedig ez a helyzet annyira új, főleg hogy fogalmam sincs arról, hogy most hányadán is állunk egymással, mert ez már jóval több, mint amiben megalkudtunk.
- Nem, már nem akarlak elküldeni... - Mondandómat egy kisebb köhögés szakítja meg, ami után megköszörültem a torkomat - ami rendesen fáj már - majd folytattam tovább, amit közölni szerettem volna.
- De legalább annyit megtehetnél nekem, hogy ameddig ilyen rémesen nézek ki addig ne nézz rám. Tudom ez kivitelezhetetlen, de nem akarom hogy ilyen kép éljen a fejedben rólam. - Még magamat is meglepem azzal, hogy most mennyire hiú tudok lenni. De azt hiszem az nem annyira nagy bűn, ha ezt szeretném tőle. Mert ha rám gondol ne az jusson eszébe, hogy milyen rémesen néztem ki betegen, hanem mondjuk az, hogy milyen dögös voltam abban a kis fekete ruhában, amit csak miatta vettem fel.
- Hűha, ez nem volt túl fair részedről. - Ilyenkor engem túl könnyű kiosztani, mert nem igen tudnám ezt most neki viszonozni. Azt hiszem tudnék mit mondani neki, de most nem szeretnék vele veszekedni, sőt értékelni is tudom, hogy végre a sarkára mert állni.
- Hogy ezen át kell esned. - Gondolom Leo sem így tervezte a mai napját. Tény, hogy a ránk folyó víz iszonyúan hideg, ezért megnyitom a meleg vizet is, hogy legalább langyosban legyünk. Azt hiszem valamennyire sikerült már észhez térnem, legalább is annyira, hogy zavarjon a rám tapadt pizsama.
- Sosem gondoltam volna, hogy majd ruhástól fogunk nálam tusolni. - Halványan elmosolyogtam magam mikor Leora felnéztem. Ez az egész amennyire komoly most, annyira vicces is tud lenni, főleg úgy, hogy még csak most jutottam el odáig, hogy eszembe jusson, hogy bizony csurom vizes és gondolom nem hozott magával váltás ruhát.

Tárgy: Re: Lebetegedve ~ Leo & Flora 22.01.14 12:56

- Miért nem? - Szeretem, hogy midig mindent úgy kell harapófogóval kihúzni vagy inkább kikényszeríteni belőle, csak mert hallani akarom és azt szeretném, ha nem csak gondolná, hanem ki is mondaná, azt sem bánná, ha olykor csak kibukna belőle, még ha a mondanivalója nem is mindig lenne a tetszésemre, ahhoz zt hiszem már egyébként is hozzászoktam. Nem hiszem, hogy egy könnyen megtudna sérteni. Tudom, ez nem egy olyan dolog, ami magyarázatra szorulna, csakhogy a mi esetünkben a jelenlegi helyzetben sem mondható szokványosnak... Nem várok nagy megindító vallomásokat, bőven beérem egy egyszerű, de egyenes válasszal is és nem fogok tovább kérdezősködni.
- Akkor mégis mit szeretnél, mire gondoljak, amikor rád nézek? - Ez őrültség, másod sorban pedig képtelenség. Nem tudom, nem őt látni, amikor rá nézek és butaság ha azt gondolja, hogy egyből az jut eszembe, hogy most milyen ramatyul fest. Betegen senki sem valami szalonképes. Különben sem szurkálódni jöttem, hogy megjegyezzem milyen pocsék látvány most, a csoki sem erre szolgált. De majd bebizonyítom, amint jobban lesz, hogy miért csináltam. Elenyésző százalékban, hogy végre megkapjam, amire szükségem van és úgy alapból különös, hogy nincs velem.
- Te sem voltál az... Tényleg ennyire elviselhetetlen a számodra, hogy valaki törődni próbál veled, még akkor is ha közvetlen utána nem vághat gerincre? - Mert ha igen, akkor rohadjak meg abba hagyom. talán mégsem volt ez olyan jó ötlet. Tartanom kellett volna magam a megállapodásunkhoz ameddig működőképes, utána pedig túllépni rajta. Akkor ettől az egésztől megkíméltük volna magunkat. A legnagyobb hibám pedig, hogy nem szabadott volna megengednem magamnak, hogy érezni kezdjek bármit is...
- Ne aggódj. Hagyni fogom, hogy kárpótolj. - Bármikor, bárhol és bármennyiszer. De jobb, ha ebbe most egyáltalán bele sem gondolok, az most a jelenlegi helyzethez viszonyítva túlságosan fájna.
- Sokkal elviselhetőbb lenn, ha mondjuk inkább részeg lennél és csak úgy magaddal húztál volna... Ami pedig az elgondolkodtató, hogy mi a francot fogok felvenni, ha innen kilépünk. - Per pillanat elképzelésem sincs róla, de ahogy így mosolyogni láttam már megérte, kivéve ha azt gondolta, hogy ha már így alakult, akkor azért, hogy a kedvére tegyek anyaszült meztelenül fogok flangálni a lakásban, na azt elfelejtheti.
- Mond, hogy hagytam itt korábban valamit? - Fogalmam sincs, mondjuk, amikor innen mentem dolgozni vagy egyenest ide jöttem a munkaidőm lejártával és átöltöztem, letusoltam majd itt maradtak a cuccaim, mert túlságosan elvonta a figyelmemet, hogy eszembe jussanak haza kellett volna vinnem őket. Most bármit hajlandó vagyok elnézni és megbocsájtani, ha azt mondja talán lesz valami a szekrényben.

Tárgy: Re: Lebetegedve ~ Leo & Flora 23.01.14 11:41

Hirtelen nem is tudom hová tenni ezt a rengetek kérdést, amit nekem szánt. Legszívesebben kitérnék a válaszadás alól, de gondolom mivel rákérdezett ezért illene is válaszolnom. Már csak azért, hogy a kíváncsiságát kielégítsem, ha már ebben az állapotomban őt nem tudom.
- Azért nem mert sokkal jobb ha úgy szenvedek, hogy itt vagy mellettem. Ezt szeretted volna hallani? - Nem csak azért adtam ezt a választ, mert valószínűleg ezt várta volna el tőlem, hanem mert így is gondolom. Na meg nem is a láz beszél belőlem, még valamennyire képes vagyok józanul gondolkozni és még véletlenül se kotyogok ki olyan dolgokat, amit neki nem feltétlenül kell tudnia.
- Mondjuk a legszebb együtt töltött éjszakánkra. Menni fog?- Tényleg inkább ez járjon a fejében, mint az én képem mikor megfázva iszonyúan festek. Bele gondolva nem is tudom melyik volt a legszebb éjszakánk, mert szerintem minden együtt éjszakánkban volt valami szép, amitől annyira különleges volt.
- Nem, csak ilyenkor mindig azon gondolkozok, hogy miféle hátsószándékod lehet... De nem tartom valószínűnek, hogy neked lenne. - Na meg nem szoktam ahhoz, hogy bárki is törődne velem csak azért mert fontos lennék a számára. Tőle sem várnám el, hogy most itt legyen velem és gondoskodjon rólam, addig míg ilyen ramatyul vagyok, mégis jól esik, hogy ilyenkor sem hagy magamra. Lényegében arról van szó, hogy hadilábon állok az érzelmekkel és nem tudom mire vélni most ezt tőle, sem pedig kimutatni, hogy mennyire értékelem, hogy nem hagyott magamra.
- Na és vannak elképzeléseid arról, hogy hogyan? - Ezért aztán tényleg kárpótolnom kell majd. Azért sajnálom, hogy annyira gyenge voltam, hogy alig tudtam megállni a saját lábamon, ezért Leo is élvezhette a jéghideg zuhanyt.
- Mert ha részeg lennék és nem beteg, akkor egészen mást csinálnánk most. - Ez tény, ahogyan az is, hogy betegen nincs túl sok kedvem ágyba bújni vele, mert valahogy a nyögés és a köhögés nem illik össze.
- Hm, nem hiszem. - Ezen ismét elmosolyogtam, közben elzártam a vizet. Mivel nem túl kellemes érzés, ahogyan a pizsamám vizesen rám tapad, ezért minél hamarabb meg szeretnék tőle válni, ezért kapom le magamról pillanatok alatt a felsőmet.
- Gyerünk Leo, vetkőzz. - Láttuk már egymást már párszor meztelenül, ezért sem zavar az, hogy már felső testemet semmi sem takarja.

Tárgy: Re: Lebetegedve ~ Leo & Flora 27.01.14 15:11

- Nem lényeges, ha csak azért mert mondtad, mert szerinted valószínűleg ezt szerettem volna hallani tőled. Ez most fájt, de az én hibám. Azt hittem az a fajta nő vagy, aki akkor is mer, amikor őszintének kell lenni valakivel szemben. - Kissé talán nyers voltam és önző, de nem tehetek róla. Nem vagyunk már gyerekek, hogy csendben duzzogjunk, ha megsértettek minket. Meglehet, hogy ez sem fog számítani különösebben, de akkor meg miért fojtottam volna magamba mindezt? Én nem félek kimondani, amit gondolok, amit igazán érzek. Nem akarom már minden áron elrejteni vele ellentétben, csak mert azt hiszi, hogy azok védtelenné teszik. Legyen, akkor kénytelen lesz választani, mert az önzés valamint az odaadás és bizalom sajnos nem férnek össze.
- Ha megmondod számodra melyik számít annak, akkor megpróbálom. - Ő hozta fel. Most már nem fogom hagyni kibújni a válaszadás alól. Szóval, ezek szerint nekünk olyanunk is volt, hogy legszebb együtt töltött éjszakánk? Azt gondolom, hogy ezt már tekinthetünk komoly előrehaladásnak, ha csak ilyen könnyedén kijelentette, hogy ezt szeretné. Én pedig azt szeretném tudni, hogy melyik is volt ez a bizonyos éjszaka, mert ha valóban a legszebb volt, akkor emlékeznie kell rá. Bevallom ezzel most tényleg sikerült meglepnie, méghozzá pozitívan.
- Betegen szerinted mégis mit akarhatnék tőled? - Mondjuk, hogy ne fordítson vissza és küldjön el azonnal már a bejárati ajtóban? Lehetséges, de ezt nevezem ám hátsó szándéknak. De még milyen pofátlan egy állat vagyok azzal, hogy elvárnám tőle, hogy hagyja, hogy néhány óráig mellette maradjak, neki még csak ki sem kellene kelnie az ágyból.
- Egy ilyen hideg zuhany után minden elképzelhető módon. - Biztosra veheti, hogy nem fogom megunni. Kizártnak tartom. Legfeljebb a makacsságával fogja párszor kicsapni a biztosítékot, de arra még mindig egyszerűbb megoldást találni. Már tudom is hogyan csinálnám. Azt a módszer kísérelném meg mindenekelőtt, ami eddig mindig működött kettőnk között.
- Mondjuk biztosan nem vacognánk. Nem hagynám... - De most nem sokat tehetek ellene, minthogy ágyba bújtatom és alaposan betakargatom, esetleg mellé bújok, ha szeretné és megint aludhat félig-meddig rajtam. Tudom, hogy azt mondta ne szokjak hozzá túlságosan és igyekszem is majd, de még mindig a újdonság varázsa alatt állok.
- Most hihetetlenül ünnepontó voltál. - Először is a hideg zuhany, most pedig kiderül, hogy nincs mit felvennem, a ruháim pedig csurom vizesek. Sajnos nem volt időm megszabadulni tőlük. Fontosabb volt, hogy őt valahogy magához térítsem a lázálmából és hogy lejjebb vigyük a lázát, ami azt hiszem sikerült is.
- Vetkőzzek? Igenis. Máris vetkőzöm. De táncra ezúttal ne számíts, mert az ki van zárva. Még ki kell engednem... - Bár visszakérdeztem tudom, hogy nagyon is komolyan gondolta, ezért szófogadóan kezdtem el megszabadulni a ruháimtól szépen sorban és meg kell mondjam nem esett nehezemre ledobálni magamról a vizes göncöket. De azért egy törölközőt mégis csak kisajátítottam magamnak.
- Neked viszont ugye tudod hol van a helyed? Kivéve ha lenne kedved egy filmhez, akkor megengedem, hogy ne feküdj vissza most rögtön. - Igen, akár tetszik, akár nem, de amíg itt leszek át fogom venni olykor a főnök szerepét, még ha nem is lesz könnyű dolgom. Nem érdekel. Elbírok vele... Valahogy.

Tárgy: Re: Lebetegedve ~ Leo & Flora 27.01.14 16:53

- Nem csak azért mondtam, mert nagy valószínűséggel ezt szeretted volna tőlem hallani, hanem azért mert így is gondolom. – Nem is tudom hirtelen hová tenni szavait, csaknem olyan, mintha szánt szándékkal provokálni szeretne. Egyébként pedig nem arról van szó, hogy nem mernék, csak nem szoktam az érzelmeimről beszélni, tőlem ez a téma távolabb már nem is állhatna. Sosem voltam olyan nő, aki az efféle dolgokról nyíltan tudna beszélni. Akármilyen erősnek is mutatom magam, ettől még én is félhetek a csalódástól, mint bárki más.
- Volt pár szép éjszakán, de talán mégis az volt a legszebb, ami nálad kezdődött, aztán pedig nálam végződött, leszámítva azt a kis vitát. – Olyan szépen körbe írtam neki, hogy melyik szerintem az a bizonyos legszebb éjszakán, hogy szerintem nem kell sokat gondolkoznia rajta. Nála az ágyban kötöttünk ki, nálam pedig a kádban.
- Mondjuk uralkodni feletted, mert ilyenkor tudnál? – Erős személyiség vagyok, de ettől még engem is legyengít a betegség és ilyen állapotban Leo könnyedén tud nekem parancsolgatni, máskor talán ezért ki is tekerném a nyakát, de inkább jobban szeretném a nyakát csókolgatni, de majd ez ráér akkor is, mikor már jobban leszek.
- Ez iszonyatosan mohónak hangzott. Na és mennyire is vagy türelmes? Mert most ha akarsz ha nem, várnod kell. - Az előtt már mindketten arra a következtetésre jutottunk, hogy az egyáltalán nem izgató, ha betegen bújnék vele ágyba. Akármennyire nehezen is fog menni inkább megvárjuk, hogy nagyjából meggyógyuljak, mert a nyögéseim helyett köhögésemet hallgatni nagyon is vágyromboló tudna lenni.
- Valakinek vállalnia kell közöttünk a rossz szerepét, nekem pedig iszonyatosan jól áll ez, vagy tévednék? - Sosem voltam az a tipikus jó kislány, ezért méltón alakíthatnám a rossz kislányt a kapcsolatunkban. Ezért is vagyok olyan ünneprontó, na nem mintha engem zavarna az, hogy valószínűleg nincs nálam váltásruha, amit felvehetne.
- Még akkor sem ha biztos vagyok abban, hogy jobban lennék attól, hogy látlak táncolni? - Na jó, ez nem egészen biztos, de az már igen, hogy addig egészen biztosan jobb kedvem lenne, de most ezt nem szeretném ráerőltetni. Inkább csak én is megválok vizes pizsamámtól, hogy kedvenc törölközőmet tekerjem magam köré.
- Tetszik ez a magabiztos, határozott fellépésed. Nocsak tényleg megengednéd nekem, hogy megnézzek veled egy filmet, mielőtt ágyba dugnál? - Na és ha nem hagyom betegen sem olyan könnyen magam, akkor mégis mit bírna tenni? Akármennyire is kíváncsi vagyok, most nem szeretném ezeket a határokat feszegetni, inkább tényleg megnéznék vele egy filmet, ami végén - vagy éppen közben - elaludhatnék mellette.

Tárgy: Re: Lebetegedve ~ Leo & Flora 29.01.14 16:59

Ez még mindig nagyon gyenge volt és mindketten tudjuk, hogy ez alatt nem az egészségére kell gondolni, de épp ezért nem akarok most semmit sem rá erőltetni. Ha nem akar, akkor beszélgetnünk sem kell, de még úgy sem fog rákényszeríteni, hogy elmenjek. Ha azért cserébe, hogy maradhassak kussolnom kell, az is megoldható. Azt hiszem ezt nevezik áldozatnak vagy legalábbis valami ilyesminek. A lényeg, hogy ezt is kifogjuk bírni, de még ha csúnyán össze is kapnánk, akkor is eljön még a békítő szex ideje és kifogjuk várni. Kivéve ha nem lesz végérvényesen elege belőle ez a néhány óra alatt. Fogalmam sincs, még soha senkit sem akartam ápolgatni, sem vigyázni rá.
- Ha neked az kis vitának minősül... - Akkor talán nem akarom megtudni milyen amikor úgy isten igazából veszekszünk. Én azt is elég komolyan gondoltam és akarom is, hogy komolyan vegyem, de nem fogom szánt szándékkal kiprovokálni belőle, amit tudni akarok. Nekem sem volt éppen könnyű kierőszakolni magamból, amit elszerettem volna mondani, csakhogy elgondolni egyszerűbb volt. Ez pedig sokkal valóságosabb és nagyon is van veszíteni valóm, viszont eszméletlenül szeretném megtartani.
- Hogyan tudnék uralkodni rajtad ebben az állapotban? Legfeljebb azt tudom megtiltani, hogy kikelj az ágyból. Azt mondjuk meg is tudom akadályozni, ha túl sokat ficánkolsz. - Jó, azért nem kötözném le, ebben a helyzetben legalábbis nem, de egyébként elgondolkodtató, hogy talán megérne egy próbát, de most mégis csak gyengébb. Én akkor szeretem amikor ellenálló és tüzes, de nem csak a homloka perzsel, hanem az egész teste és nem a betegségtől, hanem a vágytól.
- Hm, úgy tűnik tényleg nincs más választásom. Így már csak abban bízom, hogy nem fogsz nekem csalódást okozni és megéri türelmesnek lennem. - Tényleg nem mintha lenne más választásom. De így, hogy még beszélünk is róla még rosszabb, mert kivételesen muszáj lesz kibírnunk és nem kimondottan önmegtartóztatás céljából, az a játék nekünk nem is menne.
- Most pedig túl finoman fogalmaztál. - Nem is tudom... Én nem a rossz kifejezést használnám. Ő egy igazi kis dög tud lenni, ami nem egy szinttel van magasabban az átlag rossznál.
- Nem. Ezt az áldozatot most nem hozom mg. Éppen most volt részem veled egy hideg zuhanyban. Nincs olyan porcikám amelyik ne vacogna. - Egyébként a legutóbbi kis attrakciómnak volt folytatása, arról nem is beszélve, hogy előtte kocsmázni voltunk, más körülmények között kötve hiszem, hogy rávett volna. Kivéve persze ha megzsarol, mert belőle minden mocskos módszert kinézek.
- Sőt, mivel merem azt feltételezni, hogy nem a szerelmünk lapjai és társain szoktál csokoládét falni azt is megengedem, hogy te válaszd ki mit akarsz nézni. - Legalábbis nagyon remélem, hogy ilyesmiről szó sincs, mert azt a szenvedést nem bírnám ki!

Tárgy: Re: Lebetegedve ~ Leo & Flora 29.01.14 22:30

Valójában nem is tudom, hogy mivel van bajom. Beteg vagyok, ezért érhető, hogy egyben nyűgös is. Persze, hogy zavar ez a helyzet, hogy annyira magatehetetlennek érzem magam és ezért gyenge is vagyok egyben. Nem szokásom ezt az énemet másokkal is megosztani és zavaró, hogy Leo így lát és nem azt az erős nőt láthatja, akihez eddig hozzá volt szokva. Másrészt nagyon jól esik, hogy támogat, pedig ha akarnám sem tudnám megmondani, hogy most hányadán is állunk egymással.
- Nos, hát nem volt ajtócsapkodás és nem is törtem szét rajtad semmit. Ezek alapján pedig azt mondnám, hogy az a vita kicsi volt. - Nagyjából csak száj karatéztunk. Nálam egy komoly vita nagyon máshogy néz ki, érhető okokból nem meséltem még neki róla, de olyan is volt, hogy a vita hevében valahogy sikerült betörnöm az aktuális barátom orrát. Ez csak a véletlennek volt a műve, el sem akarom képzelni, hogy akkor mi lett volna, ha komolyan akarnék kárt tenni benne.
- Lényegében most azt mondtad, hogy ha kell akár az ágyhoz is kikötöznél? - Szűrtem ki a mondandójából a lényeget. Mert ez eléggé jól is hangzik csak nem ebben az állapotomban. Mert ha lekötözné a kezeimet, akkor nem lenne szabad kezem ahhoz, hogy a szám elé kapjak, ha köhöghetnékem támadna. Egyébként pedig értem a mondanivalóját, félt. Nekem pedig csak hagynom kell, hogy játssza a védelmezőmet.
- Szerinted megéri? - Próbáltam kacérkodni, de ilyen ramaty állapotban nem hiszem, hogy most beválna a szempilla rebegtetésem. Habár tényleg nincs más választásunk, most várnunk kell. Azért szerintem pár nap szexmegvonásban egyikünk sem fog belehalni, de nincs közöttünk arról alku, hogy mással nem fekhetünk le, ha pedig nem bírna már magával akkor rajtam kívül is léteznek nők. Nem mondanám, de mégis egy világ dőlne össze bennem, ha kiderülne, hogy mással is volt viszonya ameddig velem is.
- Akkor hallgatlak, te hogyan fogalmaznál a helyemben? - Erre most tényleg kíváncsi vagyok. Remélem a sok orvosság hatása után is emlékezni fogok erre a beszélgetésre, és abban is bízok, hogy nem beszélek ilyen állapotomban semmiféle olyan dologról, amiről most nem kellene.
- Nagyon ünneprontó tudsz ám lenni. De mivel miattam élvezhetted a hideg zuhanyt ezért megengedem, hogy hozzám bújj, mondjuk ezzel is kárpótolni szeretnélek, de azért ehhez ne szokj túlságosan hozzá. - Nem vagyok olyan, aki ölelkezne, vagy élvezné ha másokhoz bújhatna, de tehetek kivételt néhanapján. Főleg azért, mert még betegen én is elgyengülök.
- Nekem bármi jó lesz. Talán találnánk valamit a TV-ben is. - Apró vállrándítás után indultam vissza a hálószoba felé. Biztos vagyok abban, hogy most nem fogunk harcolni a távirányítóért, mert nekem most bármi fárasztó tud lenni és őszintén szerintem ha leteszem a fejem nem sok kell ahhoz, hogy el is aludjak. Szóval ha Leo nem alszik el velem, akkor neki kellene választani valami filmet, mert kettőnk közül nem én leszek, aki nézni fogja.

Tárgy: Re: Lebetegedve ~ Leo & Flora

» Flora & Leo
» Flora White
» A szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket - Flora & Leo

Lebetegedve ~ Leo & Flora

Lebetegedve ~ Leo & Flora

Similar topics

Similar topics