welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
EOF - Empire of Fantasy
Vendég
09.12.17 8:27
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Hill (780)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Andres Nathaniel Blake
 
Candice Westmiller
 
Zooey A. Benedict
 
Lyna Hill
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

The Mirage

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: The Mirage 31.03.13 12:00

Akármennyire is bohém a felfogásom vele kapcsolatban, akármennyire veszem könnyedén a megpuhítását, akármennyire ringatom magam abban a tudatban, hogy zökkenőmentesen, beadja a derekát, jellemvonásai nem kecsegtettek, sőt, sokkal inkább azt sugallták: William Corvin emlékszel mikor általánosban egyszer ötös alát adott neked a tanár? Mekkora csalódás volt? A helyes válasz, hogy nem, hiszen ilyen sosem fordult elő, de ha nem kapod össze magad, most átélheted azt a csalódást, amit már kölyökkorodban kellett volna. Csak nekem példálózik ilyen anekdotikusan a belső hangom?! Érti ezt valaki?! A lényeg csupán az, hogy ne a farkammal gondolkodjak, és próbáljam komolyan venni, ha lehetséges ez egyáltalán, na meg persze az sem lenne hátrány, ha valaki hozna még egy pohár frissítőt.
Igen, valóban nem lepett meg, hogy nem működött együtt velem első "csettintésre", és nem tudtam meg többet róla, de már nem kell sokat várni, ami késik, nem múlik. Ebben az esetben azt a stratégiát kell alkalmaznom, amit Monacóban is, annál a helyes vörösnél.
- Dicséretre méltó hozzáállás, mindazonáltal felesleges. Most nem Morettivel beszél, és nem is Morrissal. Nem tartozom a kanos főnök, és a hősszerelmes kategóriába sem. Bár az első alternatíva csak idő kérdése. - azt a fűzfán fütyülő rézangyalát, nem sikerült nem belekevernem Morrist, rögtön a randi elején.
Még nem akartam felhozni, de ha már így alakult, fordítsuk a javamra. Egy időre megszűnt körülöttem a külvilág, mintha egy némafilmet néztem volna, fekete-fehérben. Gondolataim hangosabbak voltak mindennél, de mókás volt, ahogy Naomit szinkronizálták. Mintha csak kimondott volna minden szót, amit elmém rejtett. Sokkal szimpatikusabb volt így.
- Ne hozzon elhamarkodott döntéseket, az utána való meghunyászkodás ettől csak még szánalmasabb, mint eredetileg. - nem stílusom, hogy így beszéljek egy hölggyel, de a vak is láthatta, hogy nem az.
A név csak találó lett volna, nem praktikus. Széles vigyorral hallgattam csipkelődéseit. "Féreg"?
- Hátrább az agarakkal szentem. Egy úri nő nem trágárkodik... jaj majd' elfelejtettem, nemhogy távol áll ettől a jelzőtől, maga sem különb nálam. Sőt, megkockáztatom, hogy rosszabb.
Ha vitáról van szó, majdnem olyan jó vagyok benne, mint egy nő. Nem is vártam, hogy kedveskedik nekem, na de még csak fenyegetőzni se kezdtem.
- Nem is rossz, majdnem hibátlan gondolatmenet, de egy apróságot kihagyott. A tánc után sor kerülne az ajánlatra, amit ön örömmel elfogad, aztán jöhet a szex. - kacsintottam rá pajzán képekkel lelki szemeim előtt.
Őt miért nem csábítja ez a program?! Tőle sem kértem, hogy jöjjön hozzám, és szerződéses prostitúcióval sem hozakodtam elő. A baj nem velem van!
- Ez a feszültség dolog, csak nézőpont kérdése. Amúgy is lát jobb társaságot? A jelenlévők nyolcvan százaléka részeg, tehát már a kupakolásra való hajlam dominál, tíz százalék a személyzet, kiknek nincs ideje arra, hogy leálljon trécselni magácskával, a maradék pedig vagy részeg utcalány, vagy józan utcalány, esetleg elszórtan nős férfiak. Mielőtt belealszik, ez nem a heti idő-járásjelentés. Ezek után kérdem én, hol a jobb társaság?! - hátrálok egy lépést, hogy törékeny kacsója ne érintse tovább vállam, majd széttártam karjaim, ezzel kiemelve a kaszinóban megjelent csürhét.
Bevallom tetszett, hogy egy pillanatra elhitte, ő az alfa s az ómega, na de álljunk meg szóra, ha én mondom. Idejét éreztem felütni az első lapot a kezemből, szorosan lefelé hajtva a többit, hogy ne vesszen el a varázs. Komótosan megdörzsöltem szakállam, majd mellkasom előtt összefontam karjaim, felvontam szemöldököm, végül önelégölt vigyort erőltettem arcomra, amit nem sokáig kellett megjátszanom.
- Naomi bogaram, elmondok magának egy titkot, higgye el, megéri meghallgatni. Megtudja miért tart ott az életében, ahol, Corvin módra. Kezdjük rögtön azzal, hogy nem kevés nőt hívhatott anyjának. Ebben, megjegyezném, rokonlelkek vagyunk, több anyám volt, mint kutyám. Aztán ott pulzál ereiben a deviancia, erről bevallom nem ön tehet. Viszont, hogy miket tett, az már más tészta, elhatározás kérdése, mindenki a maga ura ebből a szempontból. Még ezzel sem lett volna gond, ha nem akarja a magáról alkotott sztereotípiákat követni. Ott rontotta el. - tulajdonképpen nem is értem miért tértem ki erre, mert amit valójában mondani akartam, még csak említésre sem került.
- Egy tanácsot is adnék az elkövetkezendő időkre. A férfiak szeretik, ha a nő visszautasítsa őket párszor, na de nem kell túlzásba esni, egy idő után ők is ráunnak, és továbbállnak, mintha misem történt volna. Szeretünk dacolni a lehetetlennel.. egy darabig. - összeráncolt szemöldökkel néztem vele farkasszemet.
Magam is csodálkoztam, hogy egy normális megnyilvánulásom is volt erre a napra. Nem azt az arcomat mutattam, amit a többi hálótársnak választott nőnek. Kivételesen semmi gúny, gőgösség, okoskodás ne játszott szerepet szavaimban.
- Csak azért ne szalassza el élete talán legjövedelmezőbb találkozását, - vagy ha sikerül eljutnunk odáig - ajánlatát, mert nyílik a bicska a zsebében. Sokakkal van ez így az én nevem hallatán, mégis üzletelnek velem. És a "Csak azért sem.." kezdetű hozzáállás sem túl jó tanácsadó. Íme az ajánlat: Megszabadítom ettől az idiótától. - böktem fejemmel kedves főnöke irányába. - Elkerülve a sablont, én nem adok meg minden, amire vágyik, sokkal többet adok. Én vagyok az a személy, aki széles körben értelmezett magaslatokba emelheti. De ha még mindig ott akar tartani ahol most; egy naiv, külföldi, blőd ember oldalán, tolmácsként (!!), nos, akkor nem leszek kórokozó a rendszerben. - nagyon remélem, hogy jártattam feleslegesen a szám, és felnyitottam a szemét rövid monológommal.
Úgy tartják, h a nehéz kezdet, sikeres, szoros kapcsolatot eredményez. Mennyi okostojás egy helyen! A kivételekre bezzeg nem találtak közmondást.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
179
Join date :
2012. Sep. 04.
Age :
31
Tartózkodási hely :
Mindig máshol :D



TémanyitásTárgy: Re: The Mirage 05.04.13 4:32

Előfordulhat hogy kinézetem megtévesztő mások számára. Mert mit is látható rajtam ha jobban szemügyre vesznek? Egy törékeny nőnek hisznek, sőt szőke hajam végett gyakran beskatulyáznak abba a bizonyos szőke nős kategóriába, miszerint amelyik nő szőke az biztosan ostoba is. Bár a felmerülő sztereotípia ellenére attól, hogy szőke volnék még nem jelenti azt is, hogy ostobának kell lennem. Sőt, inkább okosnak mondanám magam, vagy inkább rafináltnak, minden csak nézőpont kérdése. Azt pedig lefogadom, hogy a mi nézőpontunk eléggé különböző.
- Sosem rajongtam a kanos főnökökért, szeretek a magam ura lenni és arra nincs semmi szükségem, hogy parancsolgassanak nekem. - Ezt a melót is amolyan szívességből vállaltam el, na meg a fizetés sem kutya és imádom a pénzt, főleg költeni. Morris említésére arcom sem rezzent. Jól tudom mire megy ki a játék, próbál rajtam fogást találni, egy gyenge pontot amit a későbbiekben akár fel is bír használni ellenem ha esetleg nem úgy táncolnék ahogy szeretné. Morris számomra már csak a múlt, nem jelent már semmit, vagyis nem kellene, hogy még mindig gyengéd szálak kössenek hozzá. Olyan rég volt, hogy mi ketten egy párt alkottunk, hogy szinte igaznak sem tűnik már.
- Ugye ez most csak egy rossz vicc akart lenni? Nem szokásom bárki előtt is meghunyászkodni. - Túlságosan büszke vagyok még ahhoz is. Eddig nagyon is úgy néz ki, hogy neki van szüksége rám, nem pedig fordítva. Elhiszem, hogy eddig bármit amit akart és a fejébe vett megkapott, iszonyú érzés lesz végre pofára esnie. Nem csak egy tárgy vagyok, akit elő vehet, ha éppen használni szeretné.
- Nem szükséges ennyire bókolni. - Sosem állítottam magamról, hogy úrinő lennék, sőt azzal is tisztában vagyok, hogy megérem a pénzemet, de vajon Will tudja már ezt, vagy nekem kell felvilágosítanom? Remélhetőleg nem derült ki rólam minden apró kis részlet, szeretnék neki pár váratlan meglepetést okozni még.
- Olcsónak érezném magam, ha bármikor is hagynám hogy hozzám nyúlj azok után, hogy láttam milyen nők legyeskednek körülötted. - Remélem nem felejti el azt a hatalmas különbséget, hogy engem nem hasonlíthat össze azokkal a nőkkel, akiknek fizet az élvezetért. Nem vagyok luxusprosti, ezért elvárom hogy ne is úgy bájon velem. Sok mindenre hajlamos vagyok, de eladni a testemet nem fogom.
- Will ugye nehezedre esne belátni, hogy még tőled is tudnék találni jobb társaságot? Mondjuk valaki olyat aki nem kutakodik a múltamban és a saját dolgával törődik. Még egy utcalány társasága is jobb lenne, mint a tiéd. - Nem azért keresnék magamnak társaságot mert annyira unatkoznék és egy vad éjszakára vágynék valakivel, sokkal inkább mert valamivel nekem is el kell csapnom az időmet ameddig Moretti kiszórakozza magát. Nekem pedig le kell valamivel foglalnom magam, mert nem erősségem a türelem és utálok várakozni.
- Hűha, ez valóban nagyon izgalmas volt. Na és az elemzésemet egyedül sikerült össze hozni, vagy volt hozzá segítséged is? - Szóval most szórja el előttem azokat az információ morzsákat amiket megtudott rólam, de még sem tud meghatni a dolog. Biztosan azt hiszi magáról, hogy most előnyben van csak azért mert tud rólam pár jelentéktelen dolgot. Már nem is tud ez zavarni, viszont az annál jobban, hogy még mindig nem tudtam meg, hogy miért kutakodott utánam.
- Kösz a tanácsot de eddig is meg voltam a tanácsaid nélkül és gyanítom ezután is meg fogok lenni. - Nem egyértelmű számomra hogy most melyik férfira is gondolt, vagy magáról beszélt? Naiv lenne ha tényleg azt hinné, hogy engedném hogy hozzám érjen, ha annyira nem bírna magával arra az esetre ott vannak a kis nőcskéi akiket megfizet.
- Ez vicces már majdnem azt hittem mikor felhoztad hogy megszabadítasz ettől az idiótától hogy te fogsz távozni. - Gúnyosan nevettem fel. Nem akarom, hogy közöm legyen hozzá és a piti ügyeihez, többre tartom magam annál, hogy vele dolgozzak együtt, bár ha tényleg meg tudna fizetni, garantálom mindene rám menne, nem adom olcsón magam.
- Na és miért kapnék meg mindent amire vágyok? Gondolom nem a két szép szememért. Szóval ki vele mit kellene tennem? Vagy kérdezzem azt, hogy mik a terveid velem? - Jól tudom semmi sincsen ingen, még csak azt kell megtudnom mire szeretne felhasználni. Na és miért pont most bukkant fel az életemben? Miért én kellek neki? Annyi kérdés kavarog bennem, de még sem rukkolok elő még velük, nem szeretném ha azt hinné rólam, hogy meg bír törni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: The Mirage 10.04.13 20:29

Ismét emlékeztetnem kellett magam, hogy miért is erőltetem ezt a lehetetlennek tűnő kiegyezést. És most arra a következtetésre jutottam - mint eddig minden alkalommal -, hogy még nem esett át a ló túloldalára, avagy még nem tekinthető illúziónak. Természetesen én sem szeretek üres ábrándokat kergetni, mint ahogy Piroska tette a nagymamával.. vagy a farkas Piroskával.. Nem vagyok túl jártas a mesemondás tudományában. A felének értelme sincs, mégis ráerőltetnek valami tanulságot, ami a mai világban nem állja meg a helyét.
Vegyük például a hercegnős szennyet, ahol érdekes módon három napon belül, minden tróger, analfabéta liba - aki vagy tud énekelni vagy nem-, meggazdagodik, és csak az után élnek boldogan, előtte pedig nyomorban, megpróbáltatások tengerében, nélkülözve léteznek. Ha van is ezeknek tanulsága, hát nem a szerelem mérhetetlen ereje, hanem, hogy legyél gazdag, mert ha szegény vagy az élet egy orális kielégítés. Botrány!
- Ironikus, hogy ezt mondod, tekintve, hogy épp mögötted áll a "puritán" főnököd, aki nem a kis igényéről híres. Ebben a tekintetben nem különbözünk, de pozitívum, hogy nem kell nekem olaszul hadoválnod, és nem kell kísérgetned, mint egy öt éves óvodást. A humorom sziporkázó, ráadásul én vagyok Casanova alteregója, ami már magában egy misztikum. - bátorkodtam átváltani én is tegeződésbe, hiszen szerencsésen sikerült megismertem az álarc alatt bujkáló személyt, aki mint látom, nem nagyon szimpatizál kaszanovával. Fura szerzet.. vagy csak eszes?! Egyre megy!
Nem szeretem a rafinált nőket, főleg akkor, ha mutatósak is. Ez a páros a legveszélyesebb tulajdonságot kölcsönözheti, amire egyáltalán nincs szükségem, enélkül is megvan a magam baja. Több is, mint amennyire szükségem van.
- Szeretem megváltoztatni az emberek mentális szokásainkat, hogy egy új látásmóddal gazdagodjanak. Ettől téged sem fosztanálak meg. Hogy Mark Twaint idézzem: “A szokás össze nem illő dolgokat is összeilleszt.” - kacsintottam rá, teljes nyugalmat árasztva, és közömbösséggel vegyes önelégült vigyort eresztve meg felé.
Egy szókimondó embernek tartom magam, bár a többség jobban preferálná, ha néma lennék, de sebaj. A csúf tényeket is ugyan olyan játszi könnyedséggel közlöm, mint a hízelegő néhol ironikus bókokat. Jól tudom, és látom is, hogy nem hatódik meg tőle - én sem tenném -, de egyszerűen kikívánkozott. Némelyek szerint túl sok szót pazarlok feleslegesen, és csak az időt vesztegetem vele. Hmm.. ennek igazán, még el kell tűnődnöm pár pillanatig.
- Mit is mondhatnék?! Ha nincs ló, jó a szamár is. Az lehet, hogy utána ilyen érzésed lenne, de garantálom, hogy közben ilyesmi eszedbe sem jutna. - vakartam meg szakállam, mintha elmélyülten belegondoltam volna a helyzetbe. Csakhogy, már a második percben lepergett előttem ez a jelenet, így bizonyára "ezzel a húzással most rendesen megleptem".
- Minden bizonnyal.. épp ezért nem próbálkozom vele. Csak azok törődnek a belátással, akik tévednek.. és én azt nem szoktam. A kutakodást pedig, nem dörgölheted az orrom alá. Ha egy fokkal nyíltabb személyiség lennél, nem kéne ilyen aljassághoz folyamodnom. Bár igaz, hogy előbb utána jártam ennek-annak, amiért elnézést is kérnék, csakhogy nem vélek túl sok együttműködő, kedves gesztust felfedezni. Vagy tévednék? - belátom ennek a kérdésnek sem volt túl sok értelme, hiszen a válasz egyértelmű volt a-nélkül is, hogy újabb szellemes megjegyzéssel szórakoztasson.
Ami pedig az utcalányt illeti, talán én is jobban járnék eggyel, ha ágyba valót keresnék, de most nem ezért vagyok itt, viszont ha mégis bejönne egy, az csak bónusz.
- Örülök, hogy ilyen jól fogadtad a felismerés kínzó érzetét. A gúny a kifinomultabb formája az őrjöngésnek, habár inkább az elsőt néztem volna ki belőled. De a sírást tartogasd otthonra, a végén megesne rajtad a szívem. - nagyon is én álltam a helyzet magaslatán.
Úgy láttam, nem tud rajtam fogást találni, hiszen hogy is tudna?! A médiában hallottak fele sem igaz, és nem hiszem, hogy ő utánam nézett volna. Nem mintha olyan izgalmas és zűrös előélettel rendelkeznék.
- Ahogy akarod, nem erőszak a disznótor, csupán jó szándékból adok tanácsot, de ha nem szorulsz rá a barátságos énemre, akkor nem erőltetem. Én is tudok fapofa lenni, aki rébuszokban beszélni, és idegesítően komoly... Vagy mégsem, ez már meghaladja a képességeimet. - a gondolat átfutása elmémben, hátborzongató volt.
Hogy képes egy ember úgy létezni, ahogy imént említettem. Igaz, hogy sokrétűek vagyunk, na de kérem.. mindennek van határa. Újabb kedveskedésére, kiürítettem a poharam, és le is tettem az egyik előttem elhaladó felszolgáló tálcájára, miközben másik kezemmel újabb két pohártól szabadítottam meg.
- Kicsi szívem! Nem vagyok olyan amatőr, hogy bármibe is beavassalak, anélkül, hogy egy apró együttműködést mutatnál. Vagy legalább eljátszhattad volna, és talán el is hittem volna. Most te jössz, tedd le az első lapod, vagy dobd be, legközelebb talán szerencsésebb leszel. - vettem immáron komolyra a figurát.
Először is, azt nem értettem, hogy mire fel ez a nagy ellenállás?! Mi az oka, hogy ennyire Corvin ellenes, kezdettől fogva?! Talán okot adtam rá?!
- Én teszek neked szívességet, de minden jogod megvan visszautasítani. Ha így állunk, már itt sem vagyok...Khm.. Tudod mit, gondol át, és ha dűlőre jutottál, tudasd velem. Addig én megyek és játszom egyet. Apropó, az épület elhagyása egyet jelent a tartózkodással, szóval csak óvatosan. - nyomtam a kezébe az egyik pohár italt, majd megindultam a kiszemelt játékasztal irányába, hogy újfent bele vessem magam a forgandó szerencse adta izgalmak világába.
Most vagy buktam ezzel a lépéssel, vagy az összhang útjára térítettem a rossz viszonyt. Hamarosan kiderül. Közben láttam, hogy Bobby is befutott, és intettem neki, hogy vegyüljön el, mert nincs rá szükségem. Egyedül is elbírok egy nővel!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
179
Join date :
2012. Sep. 04.
Age :
31
Tartózkodási hely :
Mindig máshol :D



TémanyitásTárgy: Re: The Mirage 12.04.13 2:47

Jó emberismerőnek tartom magam és úgy érzem nincs tőle félnivalóm, viszont van valami a kisugárzásában ami gyanakvásra ösztönöz. Amúgy sem vagyok olyan naiv, hogy feltétel nélkül bárkiben megbízok, de Will az a személy akiben sosem fogok. Akkor követte el élete legnagyobb hibáját mikor kutakodni kezdett a múltamban. Majd ha lesz egy kevéske kis időm megsajnálom, hogy ennyire unalmas életet él, hogy máséra kíváncsi. Nem lenne a világon annyi probléma, ha mindenki a saját dolgával törődne, ezt viszont nem hagyhatom figyelmen kívül. Nem volt tőle szép húzás. Kevesebbért is öltem már embert, remélem nem fél a haláltól.
- Ugyan már, erős túlzásnak érzem, hogy Morettire azt a jelzőt használod hogy főnök. Csak egy idióta, aki nagyon is megfizeti az órabéremet. Valahogy sosem vonzott Casanova, ahogy az alteregója sem. - Rá kellett jönnöm, hogy Will nem ostoba ezért tisztában vagyok azzal, hogy tökéletesen érteni fogja, hogy mit is közöltem vele az imént. Nem fárasztom magam azzal, hogy kedves legyek vele, előtte nem kell megjátszanom magam, elvégre annyi mindent tud rólam, hogy nevetségesen is venné ki magát, ha jó kislányt alakítanék, aki még a légynek sem tud ártani.
- Na és mi lenne ha mások mentális szokásai helyett a sajátodon változtatnál? - Már csak dacból is rá kellett kérdeznem. Köszönöm szépen én elégedett vagyok magammal és senki kedvéért sem vagyok hajlandó változni.
- Tudom, tudom már nem okozok ezzel túl nagy meglepetést, de tényleg hogy közöttünk, hogy bármi is valaha történjen annak az esélye a nulla alatt van. - Én sem vagyok egy szent, kurvapecér sem, mint egyesek. Odáig pedig nem szeretnék lealacsonyodni, hogy az ő ágyában hajszoljam az élvezeteket. Többre tartom magam annál, hogy engedjem neki, hogy használjon, tudom túl sokat gondolok magamról, de elvégre megtehetem.
- Tényleg elvárnád tőlem, hogy együttműködjek veled? Még is hogy lehetnek ilyen téveszméid? - Neki sincs jobb dolga, mint hogy engem boldogítson. Szegénykém öregszik és már is kezd szenilissé válni. Nem is tudom eldönteni, hogy miért is van még mindig a megtisztelő társaságomban, talán csak magányos és értelmes társaságra vágyik, akit mondjuk nem pénzzel vesz meg. De mindegy is, ez már nem az én problémám.
- Szép is lett volna ha itt mindenki szeme láttára elkezdek őrjöngeni, nemde? Áh a fenébe, pedig szívesen kisírnám magam a válladon, ha egyáltalán szokásom lenne sírni, nem vagyok annyira érzelgős. - Napját sem tudom annak mikor sírtam utoljára, de abban biztos vagyok, hogy Will miatt sosem sírnék. Attól, hogy nőből vagyok még nem feltétlenül jelenti azt is, hogy nekem sírnom is kellene és minden érzelgős dolgot csinálnom, amitől amúgy is kiverne a víz.
- Esetleg valami szer hatása alatt állsz? Te és a jó szándék? - Nem bírtam ki mosolygás nélkül, ez már kezd egy kabaréra hasonlítani. Először nyomoz a múltamban és gondolom hátszószándékai vannak velem és most jön ezzel a jó szándékkal és az idióta tanácsaival. Ebből sem kérek, meghazudtolnám saját magam ha valaha is hallgatnék valaki tanácsára és nem a saját fejem után mennék.
- Amatőr húzás lenne a részemről valami olyasmire rábólintani amiről fogalmam sincs, nem gondolod? - Nem hiába vagyok ennyire makacs. Semmi olyasmibe nem ugrok bele fejestől amiről ne tudnék ezt-azt. Bár nagyon is szeretem a jó balhékat, főleg ha bankot kell rabolni, de inkább már egyedül kamatoztatom ott is a tehetségemet. Nincsenek bűntársak ezért nincs is osztozkodás.
- Nehezemre esik kimondani de tetszik, hogy ennyire kitartó vagy. - Megeresztettem felé egy igen csak gúnyos vigyort és már sétáltam is egyre távolabb tőle, amúgy is most nem szeretném megzavarni a játékban, remélem jó sokat fog bukni. Csábító volt a kezemben lévő ital, még is érintetlenül tettem le a pultra. Most szükségem van a józan ítélőképességemre. Pár percig azon töprengtem amivel hosszú és fárasztó percekig tömte a fejemet, de végül arra a döntésre jutottam, hogy nincs veszítenivalóm. Most vettem csak elő azt a bizonyos "szerethető énemet". Hatalmas mosolyommal arcomon közelítettem meg a rulett asztalt, ahol Will is játszott. Váratlanul huppantam bele az ölébe, szeretek meglepő dolgokat művelni és lefogadom mindenre számított csak erre nem.
- Hogyan is tudnék valami olyasmit vissza utasítani, amiről semmit sem tudok? - Féloldalasan foglaltam helyett combjain, ezért alkalmam nyílt arra, hogy szemébe nézhetve tegyem fel azt a kérdésemet ami most leginkább foglalkoztat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: The Mirage 26.04.13 16:12

Szerencsétlen Moretti! Az ő esetében nem az élet bánik el vele kegyetlenül, hanem szeretett tolmácsa, kinek neve nem is lényeges. Éppen elég annyit tudni róla, hogy az illető a gyengébbik nemhez tartozik. A kettő között a különbség az, hogy míg az egyik sajnálatra méltó és támogatásra buzdító, a másikat inkább a szánalom fertőzi meg, és közröhej tárgyává teszi. Neki persze fogalma sincs róla. De hogy lehetséges ez?! Ő sem a lojális sarki fűszeres fia, akinek tanítani kellett a romlottságot.. Tény, hogy amiről nem tud az nem fáj Naominak. Ennek folyománya, hogy csodálom benne a merszet, hogy maga alá vágja a fát, de a gyufa mégis az ő kezében van.
- Nem tudom, felétek hogy nevezik ezt a viszonyt, mikor valaki pénzt, jobban mondva fizetést ad a másiknak a szolgáltatásaiért. És most tekintsünk el a prostitúciótól, bár az is egyfajta speciális szakma.. én nem ítélem el. Vagy talán arról van szó, hogy önkéntes mazochizmust alkalmazol ezzel, hogy euforikus érzéstől telítődj, egy kis alamizsnáért?- az igazat megvallva fogalmam sem volt arról, hogy mit beszélek.
Egy kicsit elkalandoztam a "prostitúció" szó kimondása után. Felidéződött bennem egy emlékkép a több ezerből, mikor szerencsém volt bepillantást nyerni egy kisebb közösség szokásaiba, minek tagjai olyan személyek, akik pénzért árulták a nemi szolgáltatásaikat. Ha jól emlékszem apám egyik exbarátnője vitt el arra a helyre, amit "Menny"-ként emlegettek, viszont pokolian magasak voltak árak. Akkoriban igen bőkezű voltam mindenkivel, szórtam a pénzt, mintha csak a kertben nőne. Talán ezt a negatívumot még mindig nem nőttem ki, de ennyi só kell a levesbe. Visszatérve a "Paradicsom"-ra, sokszor megfordultam ott, többször is, mint kellett volna. És ha már Menny, én voltam ott Lucifer a letaszítás pillanatáig, de ez már egy másik történet.
- Ezen még nem is gondolkodtam. Hmm.. nem véletlenül. Amondó vagyok, hogy; változzon meg az, akinek nincs más választása. És abszolúte megértelek.. nekem sem lenne ínyemre, ha egy nálam eszesebb, és manipulatívabb emberrel kerülnék kontaktusba. - nem lehet elégszer hangoztatni, hogy az emberi faj evolúciójának legcivilizáltabb egyedét testesítem meg, az én véleményem szerint.
- Ugyan Naomi, attól még, hogy összefutottunk itt, és véletlenül ajánlatom is lenne a számodra, nem jelenti azt, hogy bensőséges viszonyban kell lennünk. Csak tűrjük meg egymást, a közvetlen környezetünkben, nekem innentől fogva nincs is más vágyam legalább két percig. - nem akartam félrevezetni, hiszen előbb-utóbb úgy is lelepleződtem volna.
A hazugságnak is vannak határai. Kell ugyan, hogy az igazságot még értékesebbé tegyük, de végül felemészt minket, és megfoszt egy nagyon fontos jelzőtől; a szavahihetőségtől. Ez a tulajdonság pedig gyakran létfontosságú.
- A kérdés inkább az, hogy miért ne működnél együtt velem? A szóbeszéden kívül aligha tudhatsz rólam valamit, de cáfolj meg, ha tévedek. Szóval.. kérdem én virágszálam! Miért hiszed, azt, hogy ismersz?! Tudod mit, ne fáradj a magyarázkodással, sejtem mit felelnél. - legyintettem kettőt a levegőben, mintha a kimondott szavak betűinek nyomát mosnám el vele.
Mint látom, nem jön be neki Casanova Corvin, így hát megpróbálom előtérbe invitálni Keménykezű Corvint. Ugyan nem jellemző rám a keménykezűség, hiszen tőlem sem várható el, semmiféle patinás fegyelem, de ha az egyszerű átlag embereknek szabad próbálkozni.. azt hiszem én is élhetek az élet adta lehetőségekkel, attól függetlenül, hogy nem tartozom velük egy súlycsoportba.
-Reméltem is, többek között ezért választottalak téged e nemes feladatra, amit hamarosan megtudsz, ha jó kislány leszel. - mindig is szerettem mások számára megszabni azokat a feltételeket, amelyek csupán útmutatóként szondáltak egy jövedelmező egyezségkötéshez. Ehhez pedig senkinek sem lehet egyetlen poszt-apokaliptikus szava sem.
- Mindig van valami szándékom, de szituációhoz kötött, hogy jó-e, vagy éppen rossz. Nem mellesleg előbb sántuljon le a lovam, minthogy rosszat akarjak, egy ilyen szende és angyali teremtésnek, mint amilyen.. az a nő ott. - mutattam az egyik pincérnőre, aki a sorok között rótta a köröket, itallal kínálva a népet.
Imádom, ha egy nőnek van... hmm.. nem is tudom.. Van sok jó felbontani való itala a számomra. Azt hiszem, ez a második legbecsesebb dolog, amit egy nőtől elfogadok.
- Teljes mértékben egyetértek veled. A túlélés egyik alapszabálya, ez vitathatatlan. Csakhogy az én játékomban az én szabályaim szerint játszunk. - kacsintottam rá széles, önelégült mosollyal képemen, kihangsúlyozva a helyzeti előnyömet.
Makacs a kicsike, csakhogy én még makacsabb vagyok. Bár elsőre úgy tűnhet, hogy egy jámbor, visszahúzódó üzletember vagyok, nagy álmokkal és rengeteg ábránddal, de a látszat gyakran ferdít a valóságon. Nem riadok vissza egy kis huzavonától egy temperamentumos nővel, főleg nem vetem alá magam az akaratának. Már csak elvből sem.
Kényelembe helyeztem magam a rulettasztalnál, majd kihúztam a zakóm zsebéből néhány nagyobb értékű zsetont, hogy aztán az asztalra helyezzem. Csak remélni mertem, hogy ez a sok negatívitás, amit Naomi árasztott magából, nem lesz hatással a szerencsémre.
Örömmel mondanám, hogy "ahogy sejtettem..", de nem tehetem. Igen is megdöbbentett, letablózott, földbe gyökerezett a lábam attól, milyen megnyerő személyiség vagyok. A tündérke máris az ölemben pihent meg, mire ösztönösen combjára csúsztattam jobb kezem, a ballal pedig derekát támasztottam, de még időben emlékeztettem magam arra, hogy ne lépjem át a nyilvános szexuális zaklatás határát. Hatalmas önfegyelemről, és szellemi edzettségről adva tanúbizonyságot, higgadtan, öröm járta lélekkel szólaltam fel.
- Na, látod? Ezt én sem értem. - kontráztam rá a szőkeségre egy cseppnyi gúnyt vegyítve bele, de szinte nem is lehetett érzékelni annyira elenyésző volt. Talán csak nekem tűnt fel.
Hirtelen vakuk villantak, retinák égtek, a reakcióidő lassabb volt, mint amire számítottam, ettől függetlenül egy parányi döbbenetet sem éreztem. Sőt már majdnem hiányoltam is a paparazzók jelenlétét, aki pofátlanul közel merészkednek, és komprommutáló fotókat készítenek. A második képnél, már bátran villantottam meg sajátos sármom, és az ilyen helyzetekre kialakított elragadó vigyorom. A nőt pedig úgy forgattam, ahogy költő a tollát. Bizonyára készült jó sok előnyös kép, amit nagyon remélek, hogy a címlapon látok viszont. A semmiből feltűnt két biztonsági őr is, hogy felkarolva az ürgét, kitessékeljék az épületből, és tájékoztatásul közöljék, hogy nem látják itt szívesen a "betolakodókat".
- Turisták. - csóváltam meg a fejen tettetett rosszallással, miközben mosolyom egyáltalán nem ezt sugallta.
Ez a fotós új ötletet lehelt belém, ami számomra még kedvezőbbé teheti az egyezségkötést, viszont nem hiszem, hogy Naomi preferálja-e, illetve hajlik-e az egyezségre.
- Egy kellemes vacsora mellett mindenről beszámolok. Van kedvenc éttermed? - teszem fel a kérdést, miközben már azon gondolkodom, hogy mi az amit tudhat, és mi az amit nem.
Nem örülnék, ha az információk mikkel felruházom, ellenem fordítsa. Ha közel a szakadék, biztosítsuk magunkat, úgy nem lehet nagy baj.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
179
Join date :
2012. Sep. 04.
Age :
31
Tartózkodási hely :
Mindig máshol :D



TémanyitásTárgy: Re: The Mirage 29.04.13 3:06

Moretti tökéletesen jól érzi magát azzal a nőszeméllyel aki hozzá csapódott, vagyis jobban mondva Will szépen megkérte, hogy foglalja le feltehetőleg egészen addig míg meg nem vitatjuk azt amit tőlem szeretne. Már azzal sikerült felpiszkálnia, hogy képes volt a múltamban kutakodni. Nem volt túl profi dolog elárulni nekem, hogy tud a múltamról, vagy azt is kinézem belőle, hogy okkal tette. De ha azt hiszi ez miatt meg fogok rémülni és esedezni, hogy tartsa csukva a száját akkor hatalmasat tévedett. Hát legyen, ha hatalmi játékot szeretne velem játszani megkapja! Sosem voltam semmi jó elrontója, nem is most szeretném megkezdeni, Will sem nézni jó szemmel úgy hiszem.
- Alamizsnáért nem szokásom dolgozni ezt már az elején szeretném leszögezni. Az amit én csinálok az merőben más, mint a prostitúció, nem is lehet a kettőt összehasonlítani. Egy prostit könnyebben meg tudsz fizetni, mint engem. Ennek tudatában is úgy gondolod, hogy én vagyok az aki neked kell, vagy felkeresel egy szakmabelit, hogy enyhítse a benned tomboló csalódás érzetét? - Moretti csaknem annyit fizet a szolgálataimért, mintha egy kisebb bankot raboltam volna ki. Ezért is annyira nevetséges, hogy Will azt feltételezi rólam, hogy bárkinek is dolgoznék aprópénzért. Túl sok mindent elértem, hogy hírnevemet nevetség tárgyának tegyek ki, habár Morettinek halovány fogalma sincs, hogy kivel van dolga, de ezt Williamről is el lehetne mondani. Úgy érzem nem érez kellő ellenfélnek csak mert nő vagyok.
- Túl sokat képzelsz magadról, ugye nem én vagyok az első, akitől ezt kell hallanod? - Nagyképű, arrogáns és túl sokat is képzel magáról, ezzel nem is lenne gond, ha nem vállalná fel ennyire nyíltan. De ezzel a lekezelő stílusával nem fogja magát belopni a szívembe. Nagyon gyorsan elfelejtette, hogy én vagyok az aki szívességet tenne neki, feltéve ha ráharapnék a csalira.
- Gondoltam, hogy nem várhatom el tőled, hogy őszinte legyél velem, még hogy véletlen van számomra ajánlatod? Tudod még talán akkor el is hinném, ha az előtt nem szóltad volna el magad arról, hogy voltál olyan szíves és kutakodtál a múltamban. - Tény hogy szőke vagyok, de nem olyan ostoba, mint amihez hozzá van szokva az ilyen hajszínű nőktől. Imádom, hogy ennyire képes alábecsülni, pedig mindig figyelek a részletekre és micsoda szerencse, hogy erre is felfigyeltem.
- Sejteni sejtheted, de sosem tudod meg egészen addig még ki nem nyitom azt a kicsi számat és fel nem világosítalak. Bizalmatlanságom feléd nem alaptalan, amúgy sem szokásom bárkiben megbízni, sőt nem bízok senkiben sem főleg benned nem fogok. Nem hiszem, hogy ismernélek, de azt tudom hogy nem is szeretnélek jobban megismerni. - Habár látszólag túltettem magam azon, hogy a múltamban vájkált, valójában még mindig nagyon zavar. Most biztosan úgy érzi, hogy előnyben van velem szemben csak mert én alig tudok róla valamit. Ezek után biztosan utána fogok nézni, hogy ki is ez a nagyképű pasas, aki azt hiszi magáról hogy bárkit megtehet és bárkit megvehet.
- Ugyan Will, ha jó kislány lennék akkor nem engem választottál volna. - Sosem szerettem jó lenni, mindig is vonzott a veszély a lebukástól való félelem és imádom az adrenalint. Mások megölése sem áll tőlem távol, sőt egy idő után már egészen kedvet is kaptam hozzá. Számtalan módszer fordult meg a fejemben, hogy Willt hogyan tudnám térdre kényszeríteni magam előtt, de azzal még várok egy kicsit, hagy fussa még le a kötelező köröket. Következő kijelentésére csak egy cinikus kacajjal válaszoltam, még szóra sem méltattam.
- Sosem szerettem a szabályokat, szinte kényszert érzek hogy megszegjem őket. - Ezzel is arra szeretnék célozni, hogy hiába akarja rám erőltetni a saját szabályait, úgy sem fog beválni. Tény, hogy Will játékába csöppennék bele, ha bele mennék egyáltalán, de nincs rá garancia hogy tényleg fair játékos lennék.
Pár percig figyelemkiviül hagytam, hogy nem is olyan messze ott van tőlem és várja a válaszomat, remélem most kételyek között tengődik. Én már nagyon is tudom, hogy mik lesznek a következő lépéseim, de sok minden múlik az időzítésen is, na meg nagyon is szeretek váratlan meglepetéseket okozni. Aztán csak rászánom magam és megindulok felé, sőt mint egy engedelmes kiscica simulok az ölébe, csak aztán nehogy a bennem szunnyadó kiscicából rakoncátlan vadállat váljon aki szomjazza a vért. Vállaltam a kockázatot azzal, hogy megtettem ezt a lépésemet, de attól még nem kellene azt hinnie, hogy innentől kezesbárány leszek és kedve szerint fogdoshat. Legszívesebben most vissza kézből olyat adnék neki, amilyet még egyik nőtől sem kapott még eddig, de még sem tehettem meg, túlságosan nagy feltűnést keltettem volna vele.
- Ezt azért nehezen tudom elhinni. - Hová lett belőle a mindent tudok, mert mindenkitől okosabb és menőbb vagyok hajlam? Az előtt még nagyon tombolt benne. Már majdnem combjára siklott kezem, hogy egy kicsikét megszorongassam, de a vaku egyből kizökkentett eredeti tervemből. Nem szeretném ha bármi közöm lenne hozzá, és legfőképp arra sincs semmi szükségem hogy bárki azt feltételezze, hogy közöttünk van bárki is, csak mert a képek biztosan azt fogják sugározni mások fel, hogy nagyon is összemelegedtünk.
- Tényleg azt hiszed, elhiszem neked hogy turista volt? Mert biztosan egy turista ilyen profi géppel indul el világot látni, ugye? - Nekem is van szemem és láttam amit láttam. Ezek után ne akarjon semmit sem bebeszélni, de ha meglátom bármelyik újságban is azt, hogy szóba hoznak vele biztosra veheti nem teszi zsebbe amit tőlem kapna érte.
- Így is már a kelleténél több időt pazaroltam rád, ezért nem szívesen vesztegetnék még el ennél is többet. Hagyjuk a körítést, úgyis csak a tényekre vagyok kíváncsi, szóval mire is kellenék? - Hangomat lejjebb vittem, nem kell az aszalnál ülőknek mindent hallani, ez csak is ránk tartózik. Remélhetőleg már nem kell sokáig helyet foglalnom rajta, mert még a gondolattól is rosszul vagyok, hogy tényleg eljutottam idáig. Évezze csak ki a helyzetet, ennél közelebb kötve hiszem, hogy kerülne hozzám.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: The Mirage 28.05.13 19:19

Ezek a nők! Csak a gond van velük, de épp ettől izgalmas a velük való érintkezés. Ha viszont nincs gond velük, akkor barátom jobb, ha menekülsz. Ez a vihar előtti csend, az apokalipszis megelőző nyugodtság, a tornádó előszele. Minden esetre én jól szórakozom attól függetlenül, hogy alakítjuk az este hátralévő részét. Naomi esetében nem kell tartanom attól, hogy elhozza a világvégét
- Tévedsz. Nem te kellesz nekem, én kellek neked. Jobb, ha mi előbb belátod. A csalódás, ami szerinted ért, az feléd irányul, nem pedig a saját képességeim felé. - szögeztem le határozottan.
Önbizalmam nem csappant meg.. miért is tette volna?! De még ha így is lett volna, nem venném észre, hiszen az agybéli berögződés nem enged ilyen gondolatokat ébreszteni bennem. Ennek folyamán nem venném észre, ha alábbhagyna, így nincs lehetőség arra, hogy akárcsak gondoljak rá. Ez szín tiszta filozófia.. az én filozófiám.
- Igen, volt alkalom, mikor megvádoltak vele, de ezzel is vitatkoznom kell, ha nem veszed ellenségeskedésnek. Nem képzelek többet magamról, mint amennyit valóban "érek". Hmm. ezt elég nyersen fogalmaztam meg, de azt hiszem tükrözte a lényeget. És, hogy mit gondolok magamról...?! - hüvelyk- és mutatóujjam közé fogtam állam, úgy dörzsölgettem rövid szakállam, miközben szemem az ég felé meredt, gondolkodást sejtetve. - Milliárdos sármőr, aki nélkülözhetetlen akár a kidobósból a labda, sakkjátszmákból a király, italból az alkohol, szappanoperából a meglepően unalmas fordulatok. Emellett egy sikeres üzletember, bőkezű munkaadó, remek társaság és a nők piedesztáljának egyedüli jogosultja.. - napokig olvashatnám pozitív jelzőim listájának sorait, de a végén azt hinné öntelt vagyok.
Öntelt, az, aki a saját jelentőségét túlbecsüli! Így hát, én nem tartozom ebbe a kategóriába, bármennyire is állítják ezt oly sokan. Mindent meg lehet cáfolni, csak ügyelni kell a megfelelő határozottságra és viszonylag értelmes érvek felsorakoztatására. Egyesek szerint a számból áradó szavak összevethetőek a Niagara- vízesés vízének folyamatos zuhanásával, sosem ér véget. Ám ez nem féltétlen rossz, sőt egyes helyzetekben igen is jövedelmező.
- Kutakodni? Ugyan kérlek! Kutakodni a kémek szoktak és a szülők a tinédzser kölykük után. Én csupán felületes betekintést nyertem, nem egészen makulátlan életed labirintusának mocsaras szegleteibe, ahol még a Télapó sem járt. Ez nem elszólás bogaram, ez az általam tartott felvilágosító órán szerzett tudásod egyik pontja. Egyébként szinte már hobbimmá vált.. mindenkinek van hobbija. - magyaráztam el az általam végzett megfigyelés definícióját.
(A Corvin szótár szavai nem csak önön jelentésükben értendőek, gyakran különböző dolgokra specializálódtak, mint ahogy azt az előbb olvasni lehetett. Közérdekű közleményt láttak!) Nem akartam nagyobb feneket keríteni ennek a kis részletkérdésnek, rögtön a következő megnyilvánulását helyeztem előtérbe. Természetesen ehhez is lesz egy-két szavam, már csak a miheztartás végett.
- Már megint ez a negatívitás!? Bár egyetértek azzal, hogy nem alaptalan a fenntartásod, viszont ezzel az emócióval engem is elbizonytalanítsz. Ahelyett, hogy azt sugallanád "Kéretem magam, de úgy is beadom a derekam, mert beléd habarodtam.", azt üzened, hogy "Egy bizalmatlan, érzéketlen némber vagyok, aki a lehetőségektől úgy válik meg, mint Holle anyó, a párnájából kiszóródó tollaktól. - remélem lehetett érezni valamiféle gúnyolódással vegyes szemrehányást, amit felölel egy jó nagy figyelemfelhívással egybekötött figyelmeztetés, hogy a bizonytalanság szöge már karcolgatja koponyámat.
Na igen, a bizalom. Mással sem indulnék előnnyel, ami ezt illeti. A lehetőség azonban még mindig fen áll a visszautasításra épp ezért újbóli rafinált eszközökhöz kell folyamodnom, és az ő kíváncsiságára hagyatkoznom. Most rátapintott a lényegre, nem olyas valakire van szükségem, akinél közbeszólhat a bűntudat. Magam sem tudom, hogy a bűntudat tanúsítása inkább elítélendő, vagy dicséretre méltó. Ugyan csak nézőpont kérdése, nem az én tisztem eldönteni, de én jobban szimpatizálok az első alternatívával.
- Ó emiatt nem kell aggódnod, nincs túl sok szabály, de lekötelezel, hogy figyelmeztetsz a szófogadatlanság lehetőségére. A jóhiszeműség, amit eddig titokban tanúsítottam elszállt. - ebben az esetben bebiztosítom magam.
Már apám is megmondta: a nők bármint a kezükbe vehetnek, kivéve az irányítást. Abból óriási gondok lennének. Miután elkísérték a vakuzó fickót, szemeim a nőre tapasztottam minden apró reakciót kielemezve. Nem csak a szavakból ért az ember, hanem a jelekből, a mimikából. Mondhatni anyanyelvem a testbeszéd!
- Csak nem akartam egocentrikus megjegyzést tenni, de ha hallani akarod az igazat, ám legyen. Valóban nem turista volt, hanem minden bizonnyal egy paparazzo, aki abból él meg, hogy képeket készít rólam az egyik újságnak, de titokban másolatokat gyárt, hogy berakja a rólam szóló fotóalbumába, megnyugtatva skizofrén, pszichiáterre szoruló énjét azzal a tudattal, hogy közelebb kerülhetett a nagy és híres vagy épp hírhedt - embere válogatja - William Corvinhoz. - vontam vállat teljesen reálisnak tartva ezt a feltételezést.
Ötletem sem volt, hogy ki ez az alak, aki engem akart lencsevégre kapni, de legalább egy jó napot szereztem neki. Arról pedig nem tehetek, hogy Naomi túlságosan is paranoiás. Újabb elgondolkodtató impulzus nyilallott belém az ő sorsát illetően. Az eddigi benyomásom róla kezd megváltozni. Lágyan megfogtam könyökét, hogy arrébb terelgessem, emberektől mentsem övezetbe. Persze a másik kezem, ösztönösen még mindig egy poharat szorongatott.
- Nos.. remélem, nem okozok szívritmuszavart azzal a kijelentéssel, hogy üzletről lenne szó. Illetve egy kitöltetlen posztról, szerény személyem mellett, mint alkalmazott. Rendelkezel a megfelelő cenzussal, maradjunk ennyiben. Ha már most nem bírja a gyomrod, csak szólj, mert akkor hozatok egy zacskót! - kortyoltam bele a szeszes italba, és mikor megéreztem friss, vérpezsdítő ízét úgy éreztem eltelt ezer év is, hogy utoljára ízleltem.
Jóleső áramütésként érzékeltem testem minden pontjában hatását. A jégkockák kellemes hűsségének megőrzésében segítették. Tekintetem a szőkeségébe vájtam, hogy kiolvassam belőle, mit rejt elméje ebben a pillanatban. Most ugrik a majom a vízbe.. reményeim szerint jó nagyot csobban!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
179
Join date :
2012. Sep. 04.
Age :
31
Tartózkodási hely :
Mindig máshol :D



TémanyitásTárgy: Re: The Mirage 02.06.13 6:38

Tévednék? Nekem nem szokásom, de még sem szállok most vele vitába, mert ha bele kezdenénk sosem hagyná abba a beszédet és így is már annyi mindent osztott meg vele, hogy már majdnem csodálom mennyi mindent tud össze hordani. Nagyon a pártjára akar állítani, egy kissé erőltetettnek is érzem.
- Valóban? Ha kellenél nekem akkor nem nekem kellett volna téged felkeresnem? Ha emlékezetem nem csal fordítva történt. - Egészen hihetően adja elő. Én nagyon is jól tudom, hogy szüksége van rám, de vajon magának képes bevallani, vagy az a fene nagy önelégültsége végett képtelen lenne rá?
- Ebből is látszik, hogy te lennél a szerénység mintapéldánya. - Nincs is rosszabb egy beképzelt férfinál. Miket is beszélek, beképzelt? Nem, dehogy! Will ennél sokkal több, csak még a helyes jelzőt nem találom erre a ripacskodásra amit képvisel.
- Nem egészen makulátlan? Fogalmam sincs most miről beszélsz. - Élek azzal a lehetőségemmel, hogy eljátsszam a tudatlan szőke nő szerepét, de lehet ezzel már nagyon elkéstem. Mindenesetre hát ha így sikerül elérnem nála, hogy elszólja magát arról, hogy pontosan milyen információk is vannak a birtokában. Eddig is szép lassan adatolta a tényeket, de még nem hallottam mindent úgy hiszem.
- Bizalmatlan, érzéketlen és némber is volnék egyszerre? Valamit nagyon jól csinálhatok. Vagy talán azért vagy ennyire rossz véleménnyel rólam mert nem omlottam egyből lábaid elé? - Ameddig nem mondja el miről van szó, addig az sem tudom milyen lehetőségtől is szeretném magam megfosztani. Vészjósló érzésem van ezzel kapcsolatban, de a kíváncsiságom a tetőfokára hágott, most már tudni szeretném mire is szeretne annyira elcsábítani.
- Persze van olyan összeg amiért nagyon is szófogadó tudok lenni, nálam mindennek ára van, ahogy ennek is. - Még a kisujjamat sem mozdítom meg ha nem fizetnek érte eleget. Drága vagyok, de megértem a pénzemet ennyi tapasztalattal a hátam mögött. Sok mindenhez értek, és az is előfordulhat, hogy ezt Will nem is sejti, hiszen csak annyi infója van rólam amennyinek utána tudott nézni.
- Will nem áll jól neked a szerénykedés. Még, hogy fotó album? Nem, szerintem az egész háza tele van a képeiddel, sőt még egy szentélyt is állított a tiszteletedre. - Tőlem megszokott csöppnyi gúnnyal és angyali mosollyal beszélek hozzá egészen addig míg el nem navigál egy viszonylag kihaltabb és csendesebb zugba.
- Az előtt mit is mondtam a körítésről? Nem is tudom ez inkább morbid, mint aranyos hogy ennyire féltesz, de nem ismersz még eléggé ha azt feltételezed rólam, hogy nem bírná a gyomrom. Inkább a lényeget mond, szóval mire is kellenék pontosan? - Kezd körvonalazódni bennem a kép, de nem fogok rábólintani ha csak sejtem mit akar, tudnom kell pontosan és csak akkor vagyok hajlandó róla esetleg tárgyalni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: The Mirage 11.06.13 18:55

Nem szoktam fordított pszichológiát alkalmazni, szerintem az erkölcs- és elvtelen, egyenesen belebújtat a megalázott szerepkörbe. Egyrészt ezért nem szorítkozom rá, másrészt nincs rá szükségem, hiszen meggyőzőképességem magasan túlszárnyalja ezt az alkalmi hatékonyságú trükköt. Ez a gerinctelenek ízléstelen húzása, ami tapasztalataim szerint ugyan meghozza a várt eredményt a legtöbb esetben, de abszolúte partnerfüggő. Vegyük például Naomi esetét; próbál úgy tenni, mintha minden kimondott szavam ellentétére vágyna, sőt mi több, kényszert érez az ellenkezésre, mégis legbelül mélyen belül elrejtve, elásva, eltemetve, lezárva, lekötve, leláncolva, véka alá rejtve, selyemköpennyel takarva ott lapul az együttműködési hajlama. Remélem, nem jön el az a nap hogy nekem is ilyen praktikához kelljen nyúlnom, mert félek bűvkörébe kerítene és magával ragadna. Ha valamire rászokom, akkor szenvedélyesen csinálom, de szerencsére nagy megfontoltság és átgondolás után teszem meg az első lépést, majd a másodikat, végül a harmadikat. Az első három próbálkozás véletlennek tudható be. Az önkontroll számomra nagyon fontos, mondhatni életem egyik meghatározó eleme, hiszen, ha nem rendelkeznék e nemes jelzővel, nem lennék az aki. Nem mellesleg alantas, és nem illik egy valódi úriemberhez, mint amilyen szerény személyem is volna.
Megjegyzése megmosolyogtatott. Ugye nem csak én éreztem abnormalitást benne?! Meglehet, hogy nyugdíjas éveimre annyira leépülök, hogy szerénységre tegyek szert, mert nem állna jól ez az image, de ez még a jövő zenéje. A rock & roll semmi biztosat nem ígér. Nem tagadom hiányzik belőlem az alázat, visszafogottság, jámborság, de nem érzem, hogy annyira szörnyű ember lennék.
- Nem gondolod, hogy ezzel kicsit elkéstél? - vontam fel szemöldököm, minek következtében ráncok jelentek meg homlokomon. Ha még idilli csevejünk elején játszott volna a szőkeséget nagyobb hitelt adtam volna szavainak, de így.. A szőkék mind gyanúsak, a barnáktól meg bármi kitelik. Mindkettővel vigyázni kell!
- Igen, ez is szerepet játszik benne, bevallom neked, de nem ez volt a mérvadó. Ettől függetlenül te is érezheted, hogy észrevételem közel áll a valósághoz, vagy talán rá is tapintottam a lényegre. - jó emberismerő vagyok, ha birtokomban van az illetőről néhány információ -jelen esetben nem több egy-két semmiségnél, akárcsak Morrisnál... hmm.. nem hiszek a véletlenekben- és persze az első benyomás sem hanyagolható el.
Hmm, azt hiszem ezzel nem mondott újat! A mai világban mindennek ára van, a kérdés az, hogy mekkora. Nem is vártam kevesebbet tőle, helyeslően bólintottam, féloldalas vigyort eresztve meg felé.
Mindenki úgy gondolja, hogy eleget kerteltem?! Itt az ideje a lényegre térni, tudtára adni, mit is várok el tőle, illetve mire használnám fel?! Kizárt! Szép lassan mindent megtud, hacsak rá nem ébredek út közben, hogy rémálmom valóra válik, és esetleg té.. té.. tév.. tévedtem. A puszta feltételezés is iszonyatos!
- Nos minden sikeres férfi mögött áll egy nő, aki jól jár. Ez viszont feltételeket szab, ami nem áll kevesebből, mint egy szép boldognak tűnő párkapcsolatból, amit a külvilág irigyel. Természetesen ez csak látszat! Így magyarázatra talál, hogy William Corvin milyen rendkívüli okból találkozik többször ugyan azzal a nővel, aki nem a híres és egyedüli Cassandra Dawson, kitől köztudottan nem válnék meg! - az eredeti terv nem ez volt, de a hirtelen jött ötletek a leghatékonyabbak és legszórakoztatóbbak.
Meg voltam elégedve magammal, így a másik lehetőséget inkább félre tettem, mert az sokkal lényegre törőbb lett volna, ráadásul túl sokat árultam volna el.
Megtaláltam az aranyközépszert, ha fogalmazhatok így, és nagyon remélem, e kecsegtető ajánlat nem hoz számára nagyobb szánalmat -vagy talán még az undort is megreckérozom-, mint amekkorára számítok. A helyében habozás nélkül rábólintanék!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
179
Join date :
2012. Sep. 04.
Age :
31
Tartózkodási hely :
Mindig máshol :D



TémanyitásTárgy: Re: The Mirage 16.06.13 5:24

Nem akarom elhinni, hogy még mindig itt vagyok és Will társaságát "élvezem". Biztosan a sok balhém közben agyrázkódást is szereztem, mert ha lenne annyi eszem már régen faképnél hagytam volna azt az önelégült képét, de a kíváncsiság túl nagy úr. Ha már bele kezdett szeretnék a végére jutni és kideríteni miért is kellek neki. Tudom több dologban is profi vagyok, de ha egy ilyen férfi toppan elém csak is kizárólag hátsószándék lappanghat tervei mögött. Valami egészen fontos dologról lehet itt szó, ha már saját kezűleg intézi a dolgot és nem valamelyik csatlósát uszította rá, na meg ez a túlzott titkolózás is erről árulkodik. 
- Azt gondoltam egy próbát igazán megér, de még közel sem ittál eleget ahhoz, hogy minden szavamat elhidd. - Próbálkozni mindig lehet, nemde? Ritka alkalmak egyike, hogy most nem jött össze, de nem búslakodok ez miatt, ha nagyon akarnám gond nélkül át tudnám verni, aztán meg csak pislogna miután én már jó messze leszek tőle. Most sem hazudtolom meg magam, még azt sem tudom mik a szándékai velem, de máris azt tervezem, hogyan tudnám átverni, egyéni rekord még tőlem is. 
- Nem sokat adok a véleményedre, amúgy is azt gondolhatsz rólam amit csak szeretnél, elvégre a kutyák mindig megugassák az ismeretleneket, nincs igazam? - Valamiért már most érzem, hogy nem én leszek a szíve csücske. Őszintén nem is szeretnék az lenni, így is túl sokan rajongják már körbe indokolatlanul, nem kellek én ahhoz, hogy még feljebb korbácsoljam azt a fene nagy önbizalmát. 
- Eddig azt feltételeztem csak a meleg férfiaknak van szükségük egy látszat barátnőre. - Őszintén nem erre számítottam tőle és valamiért nem hiszem el neki, hogy erre kellek csak neki. Ahhoz túl sokat köntörfalazott, hogy ezek után ennyit dobjon elém. Egyre inkább gyanúsabb nekem és nem szoktak becsapni a megérzéseim.
- Erre a célra bárkit fel bírnál használni, de valamiért mégis csak engem akarsz, szóval miféle hátszószándékaid vannak ezzel a látszat kapcsolattal? - Nem fogok bele menni anélkül, hogy ne tudnám mégis mire lenne jó ez a kis szerepjáték. Sok mindenre kapható vagyok, de ez eddig nem volt fent azon a bizonyos listán.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: The Mirage 17.06.13 23:27

Szemmel láthatóan szikrázik közöttünk a levegő, minden alázatot és bájolgást mellőzve. Naomi minden bizonnyal azt hiheti, hogy ki tud hozni a béketűrésből, és felborítom dühömben a legközelebb eső asztalt, de nem-nem. A civilizált viselkedés beleivódott természetembe, habár nem csak ez tart vissza tőle. Nem érzek késztetést törésre zúzásra, őrjöngésre, dührohamra, túlzott felháborodottságra, ingerültségtúltengés kinyilvánítására, és még sorolhatnám. Kéretik jegyzőkönyvbe venni, hogy vonzónak, ugyan akkor érdektelennek is találom. Lehetséges ez?! Persze, hogy az!
- Ugyan kis szívem, nincs annyi alkohol ezen a világon, amennyitől akárcsak egy szavad is elhinném, már meg ne haragudj. De ez nem a te hibád, egyszerűen csak különb beállítottságú vagyok a többi pancsertől. - ült ki bájvigyor képemre, tartva a szemkontaktust.
Egy árva, kósza pillanatra sem vettem le róla szemem, habár nem mindig tekintetébe meredtem. Többször is végigfuttattam rajta lélektükreimet formás alakján. Na igen, a tigris is szép állat, de nem vinném haza! Habár most elgondolkodtam rajta!
- A számból vetted ki a szót, csakhogy minden kutyának van egy gazdája, aki mellett a vérengző pitbull is pincsikutyává változik. A kettejük közti határ nagyon vékony, úgy, hogy kitartó vagy, belőled is válhat olyan jó gazda, mint amilyen én vagyok. - nem szemrehányásként, végképp nem sértésként intéztem hozzá szavaim, de miért hagyjam szó nélkül az ellenem irányuló orális támadásokat.
Akarva-akaratlanul felnevettem azon, amit mondott, végül egy korty itallal fojtottam el. Az igazat megvallva nem tudom eldönteni, hogy csak azért reagál így, mert tudja, hogy nincs esélye ellenem, vagy egyszerűen olyan naiv, hogy elhiszi, ezzel elkergethet.
- Bárkit azért nem, de valóban sok ember erre a posztra termett, én mégis neked ajánlom fel. Miért nem élsz a lehetőséggel és lépsz tovább, minden megfontolás, kombinálás, kiforgatás, gyanakvás, elidegenítés nélkül. Ez csak egy javaslat, én a hosszas, idegtépő, végelgyengülésig tartó hadakozást sem vetem meg. - magyarázom felhangon, mintha hatással lehetnék döntésére.
Bosszantó helyzet, de az adu még a pakliban rejlik valahol, de csak idők kérdése, hogy kihúzzam. Idő a titka mindennek, épp ezért hagyom hadd ivódjanak elméjébe szavaim, hadd okozzak álmatlan éjszakákat. Biztosan tudom, hogy -ha nem is minden- valami azért megragadta fantáziáját, ezért is ontom a monológokat magamból.
- Tudod mit drágám, gondolt át, spekuláld ki magad, nekem máshol van jelenésem. Ha bedobod magad, Moretti talán bevesz harmadiknak! - kecses csuklójánál fogva számhoz emeltem, kezét, hogy egy kézcsókkal elbúcsúzzak. -Még találkozunk Ms Morgan! - mosolyogtam rá minden ellenszenv nélkül, és hátat fordítva a távozás hímes mezejére léptem, útba ejtve olasz barátom.
Váltottunk pár szót, majd megpaskolva vállát, eltűntem a tömegben, később a kijárati ajtó fedezékében. Összegezve a mai találkozásunkat, nem sikerült rosszabbul a borzalmasnál. Lehetett volna sokkal kellemetlenebb, mocskosabb, véresebb, de kívánatosabb is. Ami késik, nem múlik, megszerzem, amit akarok!

//Köszöntem! Wink//
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
179
Join date :
2012. Sep. 04.
Age :
31
Tartózkodási hely :
Mindig máshol :D



TémanyitásTárgy: Re: The Mirage 20.06.13 3:29

Hogy mi a célom? Még én sem tudom, de néha jobb tervek nélkül tengődni, legalább így a végeredménynél nem fog csalódás érni. Különben is olyan hirtelen bukkant fel, hogy esélyem sem volt tervet szőni, de legalább arra van alkalmam, hogy megnehezítsem a dolgát, neki is kijár néha napján egy kis káosz, hogy még véletlenül se unatkozzon. 
- Pedig az én szememben te sem vagy több egy szimpla pancsernél. - Kedvességem határtalan és szívesen zúdítok rá pár finom megjegyzést édes ajkaim közül, csak hogy érezze a törődést. 
- Ha eddig nem vetted volna észre van bennem némi uralkodói hajlam, még az is megeshet, hogy a végén te fogsz nekem pitizni. - Ami azt illeti szívesen beidomítanám, biztosra veszem hogy most is tudna pár trükköt, de azért még lenne mit csiszolni a tudásán. 
Micsoda véletlen, hogy olyan sok lehetséges jelölt közül mégis engem szeretnél megkapni erre a szerepre, csak ezzel az a baj, hogy nem hiszek a véletlenekben. Mai napig nem is ismertél, csak még azt nem tudom kinek szeretnél velem ártani, de egyre jobban érdekel. - Ha már annyira le kell süllyednem, hogy azt játsszam el, hogy mi egy pár vagyunk legalább annyival tartózik nekem, hogy beszámol tervéről. Azért nekem sem mindegy kit hergelek fel, meg amúgy is jó sokan vannak akik legszívesebben már holtan látnának nem szívesen szereznék még több személyt aki a véremre szomjazik. 
Már alig várom az újabb találkozásunkat. - Gyanakodva figyeltem, hogy kezet csókol nekem. Ennek a férfinak minden egyes mozdulata és szava mögött hátszószándék lappang. Végül is nagyon is hasonlítunk egymásra, mindketten számítóak vagyunk, már csak az érdekel melyikünk képes feltörni kettőnk közül az uralkodó szerepébe. Még ha el is fogadnám az ajánlatát és neki dolgoznék akkor sem engedném, hogy nekem parancsokat osztogasson, ahhoz túl makacs vagyok. Vissza tekintve a ki csevejünkre teljesen nevetséges az egész, én nem egy kibérelhető látszat nőcske vagyok, én bankrablásban utazok nem pedig beképzelt hólyagok mellett díszelgésre születtem. 


//Én köszönöm Wink//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: The Mirage 20.06.13 4:21

Szabad játéktér! 

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
171
Join date :
2013. May. 27.
Age :
29
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: The Mirage 09.11.13 10:07

John C. Smith

Azért szeretem ezt a várost, mert itt sosincs megállás, sőt éjszaka pezsdül fel csak igazán az élet. Ilyenkor mutatja meg Vegas az igazi arcát. Hogy ilyenkor mit látok? Pancserokat, akik ész nélkül beülnek a póker asztalhoz és várják, hogy a szerencse rájuk találjon, aztán mégis üres zsebbel letörten távoznak, na én nem tartozok ebbe a kategóriába, sosem tartottam magam vesztes típusnak. Habár sikerült pár apróbb hibát elkövetnem eddig az életemben, de ki nem? Lényeg, hogy újra szabad vagyok és ki is fogok ezt élvezni. Ezért is döntöttem úgy, hogy bele bújok a fekete csini kis koktélruhámba, hogy bele vágjak az éjszakai életbe. Sosem szerettem céltalanul bolyongani, ezért most is pontosan tudom, hogy mit akarok elérni a mai este folyamán. Habár nagy a város, mégis meg tudom találni azt, akit keresek. Nem nehéz úgy, ha valamennyire ismered a másik észjárását. John pedig imádja az ilyen helyeket, ezért lám hamar rá is bukkantam. Azt hittem a pókerasztalnál fogom meglepni, de egyelőre még a bár résznél foglalt helyet, gondolom bemelegít a mai estére úgy, hogy pár pohárka italt elfogyaszt. Én pedig csak helyet foglaltam a mellette lévő széken.
- Annyira lefoglal a szerencse hajkurászása, hogy fel sem keresel? - Egyből rátértem a lényegre, sosem szerettem az udvariaskodást. Ilyen téren az illem fénytávolságokra áll tőlem, az pedig abszurd lenne, ha egy korrupt rendőrrel illemtudóan viselkednék. John még jól jöhet nekem, el tudna simítani pár jövőbeli felmerülő csúnya ügyet. Mondanám, hogy ellenségek is lehetnénk, mivel John a törvényt szolgálja, én meg a törvényt vágom át újra és újra, de alapvetően egy oldalon állunk.
- Még mindig rossz fiú vagy rendőr ruhában, vagy már megjavultál? - Az emberek nem változnak ennyire gyorsan, ezért szerintem még mindig ugyan annyira lefizethető, mint eddig is volt. Igaz van némi hátsószándékom vele kapcsolatban, de szerintem nem is ellenkezne ez ellen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: The Mirage 12.11.13 18:39

Mióta itt vagyok Vegasban, nem is mozdultam ki semerre. Lefoglalt a költözés, a ház vásárlás és a papírok intézése. Úgy döntöttem, hogy neki látok az éjszakai életnek, és meg végre megláthatom, hogy milyen is a híres Las Vegas. Be is értem egy helyre... a "The Mirage"-ba. Leültem egy székre a bárnál és rendeltem egy italt. Nézelődtem... És ahogy nézelődtem megláttam egy lányt. Egy fekete koktélruhában volt és épp a blackjack asztalnál játszott. Ahogy egyre többet figyeltem, egyre biztosabb voltam abban is, hogy valahol már találkoztam vele. Rám nézett. Tekintetét látván biztos voltam benne, és egyből jöttek ez emlékek is! És el is merengtem, hogy milyen jó is volt az az este amikor kiszabadítottam a börtönből. Figyeltem ahogy játszik. Egy párszor összeakadt a tekintetünk. Aztán láttam, ahogy felállt, és megindult felém. A pultostól kértem neki egy Martinit én pedig vodkáztam... Egyből oda is ült mellém. Egy ideig nem is szólt semmit, csak iszogatta az italát. aztán hirtelen kitört belőle.
-" Annyira lefoglal a szerencse hajkurászása, hogy fel sem keresel?" -kérdezte.
Nem udvariaskodott, de hát mit is vártam volna egy ex elítélttől...
-Nem a szerencse, hanem az elintézetlen ügyek!
Amióta Vegasban vagyok, azóta sokkal több üggyel bíznak meg mint előtte, mert látták hogy nekem valóban kell ez a munka!
Aztán az egyik kérdést követte a másik...
-"Még mindig rossz fiú vagy rendőr ruhában, vagy már megjavultál?"
Igyekszek minnél jobban az igazságot szolgálni, de ez nem mindig jön össze... Úgy érzem, hogy valahol félúton vagy a korrupt és az igazságos rendőr között. Igazságos vagyok, de a kis ördög aki a bal vállamon ül, mindig mondja a rosszat... Elvégre van az a pénz amiért megmutatom a korrupt rendőri énemet!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: The Mirage 03.01.14 14:45

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: The Mirage 01.02.14 22:50

Kylie


 Nem vagyok nagy pia gép, aki megállás nélkül vedel, de néha nekem is kell egy kis kikapcsolódás. Mivel egész nap sétálok és játszom a jópofa hülye gyereket-kétszer el kell azt az alakot is játszanom aki betér egy sörre vagy legalább egy pohár whiskyre. Tudom, fiatal vagyok, de...elég csak belegondolni, hogy nálam öt-hat évekkel fiatalabb kis nullák, már a halálba zúzzák magukat a sok piával és még egyszer-kétszer faszán-lazán betépnek. Ilyenkor valahogy tudok örülni, hogy nem lettem ilyen. Jó persze meg volt nálam is az első berúgás amiből aztán kicsivel több lett, de én megmaradtam a normális életemben. Talán az egészség rontó dolgaim közé tartoznak a cigi és az energia ital.
Nem régen kezdtem bagózni, de valamivel muszáj ezt a sok feszültséget kinyomni magamból. Tudom, a cigi megöl, csak a nyugodtság látszatát pumpálja beléd egy nagy adag nikotinnal, blabla és a többi.
Mivel január van, egy vékony kabátban voltam. Hiába Las Vegasot se kerüli el azért annyira a hideg. Nem kell hihetetlenül vastagon öltözni, de azért itt is lengedezik a szél. Most egész kellemes, hűvös van. A kabát már nem új, kissé kopottas műbőrből készült. Nem igazán öltöztem ki. Jó formán egy farmernadrág, egy kissé sáros sportcipő és a kabát alatt egy fehér póló az ami megbújik rajtam. A Mirage előtt még gyorsan elszívtam egy cigit majd beléptem. Bent kissé összehúztam magam. Na nem azért mert hideg volt, inkább a sok ember miatt. Kicsinek és gyengének éreztem magam köztük. Rendeltem egy pohár sört majd egy asztalhoz leültem, ahol jótékony árnyék fedett el. Valahogy tetszett, hogy az emberek így kevésbé figyelnek. Jobb volt ott egyedül üldögélni, némán.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: The Mirage 03.02.14 15:54

Colin & Kiki




De jól esne egy ital, de komolyan! Nem vagyok az a típus, aki folyton túlzásba esik, de attól még nagyon jól jönne most egy. Hiába vagyok pár pár hónapja Vegasban, egyszerűen nem jutok előrébb. Tudom, először ki kéne találni legalább azt, hogy mit akarok kezdeni magammal, de egyelőre még fogalmam sincs. Ez a masszőr tanfolyam végül is annyira nem lehet rossz, de őszintén szólva fogalmam sincs, hogy menne-e nekem, hogy vadidegen embereket tapizzak le minden áldott nap. Na nem az a bajom, hogy ez annyira szörnyű, csak hát... de mégis az! Azt mondta a nő, aki a fél éves oktatást tartaná, hogy nem olyan ez, hogy meg lehet szokni, de én még mindig nem vagyok benne biztos. Végül is megtehetem, hogy belevágok és kipróbálom magam, hogy mennyire menne igaz? Abba még nem halok bele. Már csak az a kérdés, hogy miből fogom összerakni a tandíjat. Ez a nehezebb része, mivel nem szeretnék újra apu hitelkártyájához folyamodni, viszont ha részletfizetést kérek, akkor is kell valami munka legalább addig is, csak ha egyszer az ember úgy istenigazából nem ért túl sok dologhoz, akkor nem egyszerű. Valami olyan kéne, ahol sok emberrel találkozom, hiszen annyit utaztunk a szüleimmel, beszélek pár nyelvet is ennek hála, bár persze nem profin, de ami arra jó, hogy eligazítsak valakit, annyi meg van. Recepciós? Igen, először ez fordul meg a fejemben, amikor belépdelek erre a méregdrága helyre. Apu hitelkártyája a kezembe csúszik... tényleg csúszik, nem én vettem elő! Ide kelleni fog, ő is tudja és én is, de lusta vagyok olcsóbb helyet keresni, meg az amúgy se tuti, hogy van itt Vegasban.
- Egy csokis martinit. - pillantok a pincérre és tolom is elé az én kis drágaságomat, amíg pedig lehúzza szépen körbepillantok. Végül is ez egy szálloda, ha minden igaz a legtöbben tuti itteni vendégek, de még így is kiszúrom a srácot, aki nem passzol ide és még a ruházata is eléggé elüt a környezettől. Apró vállrántás, majd egy mosoly a pultosra, és végül a srác felé indulok. Amúgy is tömve van a hely az estére való tekintettel, én meg nem szeretek a bárpultnál ülni, mert a végén még le talál valaki szólítani és akkor jön az a kínos lekoptatási procedúra, amit ki nem állhatok. Egyébként rajtam is egy szimpla farmer van, egy piros testhez álló, kellően, de nem túlzottan kivágott póló, ami felett egy jó melegen bélelt fekete bőr kabát.
- Szia! Leülhetek? Nem nagyon van másfelé hely. - igen, azért annyira vagyok rendes, hogy először csak megállok az asztala előtt és nem huppanok le egyből. Eléggé félreeső asztalt választott, lehet, hogy baromira nincs kedve senkihez, én pedig néha kissé túlságosan is hajlamos vagyok fecsegni.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: The Mirage 04.02.14 16:13

Szó, mi szó, nem voltam túl beszédes kedvemben. A hideg és egyéb okok adtak a viselkedésemre, ami így visszahúzódó és magányos szerű lett. A kabát gyorsan lekerül rólam és marad csupán a fehér póló.
Sűrűn pislogva bámultam körbe, néha belekortyolva a sörbe. Hmm...való igaz felmelegít, az alkohol e része, mégis egy tea ilyenkor jobban megtudja adni a hatását. A kezem lúdbőrös lett, ahogy az ajtó kinyílt. Hiába, a póló mégse kabát. Eltekintettem az ajtó felé, és egy pillanatra nyitva maradt a szám.
Nagyon csinos lány lépett be, arcán igencsak lélek emelő mosollyal. Szürke kis egér voltam hozzá képest, és egy pillanatra szinte szégyelltem, hogy itt vagyok. No, de kérem ahol egy olyan srác mint én ott van, hogy kerülhet be egy ilyen szép tavaszi angyal? Jó, persze mostanság sok szép lány van, akiknek persze a lelkük bűzlik a sok rossztól, de kérem! Ennek a lánynak már csak a mosolyán látszik, hogy igazán rossz ember nem lehet.
A szám becsuktam gyorsan mikor láttam, hogy felém jön. Nyeltem egyet és az asztal alatt a kezem dörzsölgettem. Hirtelen úgy éreztem magam mint egy kis fiú. Sóhajtottam egyet, így mire odaért viszonylag felengedtem.
Hittem ezt én!
Mikor megkérdezte, hogy leülhetek nagy stílűen akartam válaszolni, hogy:"Persze, dobd le magad!" Aztán bennem akadt a szó és néhány másodpercig csupán néztem rá, mire eljutott a tudatomig a kérdése és voltam hajlandó arra, hogy felállva kihúzzam neki az asztalomnál az egyik széket bármi válasz helyett majd visszaüljek.
Áh, rossz kezdés, Colin! Rossz! Jól tudod, hogy a nők a gyengéid, de ennyire nem szabad szégyenlősnek lenned!
Végül nagy bátorságot véve (vagy talán csak a beszélgetés kezdeményezése képen) megszólaltam:
- Látom édesszájú vagy!
Enyhe mosolyt eresztettem el, közben a csokis martinire célozva. Remélem, nem néz hülyének és elkönyvel csupán egy kicsit rohadt szégyenlős srácnak.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: The Mirage 05.02.14 14:25

Colin & Kiki




Biztos vagyok benne, hogy jót fog tenni egy ital, és ha eleve édes verziót választok, akkor még csak édességet sem kell este ennem, hogy feldobja a hangulatomat, tehát két legyet ütök egy csapásra, arról már nem is beszélve, hogy nem kell folyton nassolgatni este, mert a végén még majd meglátszik rajtam. Meg olyankor jön másnap a bűntudat, aztán lehet menni valami fitnesz izére, hogy az ember újra formába lendüljön, de attól csak még inkább kíván valami kis nassolni valót, és ez így beáll a végén egy végtelen önkínzó körforgásra... Vagy én túlzom el egy kicsit? A jó ég tudja, egy a biztos, hogy nem kell sokat gondolkodnom, hogy betérjek ide, és szépen kikérjem magamnak az italt, majd persze valami ülőhely után nézzek. A bárpult nem az igazi, főleg, mert ha nincs szerencséd este sorra küldheted el a pasikat, ha látják, hogy egyedül vagy és eleget ittak hozzá, hogy le merjenek szólítani. Ez amúgy is baromság, ha egyszer valaki önmaga nem elég bátor, hogy kikezdjen az emberrel, akkor mit akar tenni később, ha nem lesz benne ital? Mondjuk napok múlva? Jó persze naiv gondolat, hogy ha valaki egy bárban kezd ki veled, akkor az napok múlva is akar tőled valamit és nem csak egy éjszakát.
A lényeg most az, hogy megcélzom a félreeső asztalt, de azért annyira nem vagyok pofátlan, hogy azonnal le is üljek, főleg mert látszik a srácon, hogy annyira nincs eleresztve nagy önbizalommal, vagy jó kedvvel, vagy valamivel, mert hát csak van oka annak, hogy ilyen árnyékos helyet választott. A várt válasz viszont nagyon is elmaradt én pedig csak pislogtam párat, de végül felpattant és kihúzott egy széket. Na most vagy nagyon félénk, vagy... néma. Mindkettő elég körülményes beszélgetést szülhet, de azt hiszem még mindig az első a jobb. Mindenesetre elmosolyodom, aztán szépen ledobom a kabátomat a támlára és le is huppanok, miután letettem az italomat.
- Köszi, életet mentesz ezzel! - nem magyarázkodom, majd ha érdekli miért ment életet egy szabad hellyel, hát rákérdez. Bár ha félénk típus, akkor lehet, hogy nem mer. Mondjuk képes leszek a nélkül is választ adni, mintha feltette volna a kérdését. Azt viszont amit aztán mond először nem is értem. Aztán amikor leesik kissé felszökik a szemöldököm, és bólintok egyet.
- Jah, hogy ez! Nem vagyok nagy alkoholkedvelő, de az ilyen édes pancsokat szeretem, és egyben letudom vele még a mai csoki adagot is. Egyébként Kylie vagyok, vagy Kiki, ahogy jobban tetszik. Te meg valahogy kissé elütsz ettől a helytől. - megint fecsegek igaz? Be is fogom és a szívószállal keverek párat az italomon, ami persze totál felesleges művelet, de jó elfoglaltság, aztán kortyolok is párat.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: The Mirage 06.02.14 16:40

Nos, azt hiszem tényleg félénk vagyok. Nem kicsit, nagyon. Hmm...ezt vajon ki is mondta? Nem lényeg. Most inkább számít az, hogy én totál begörcsölve, egy szót nem tudván kinyögni, üldögélek és próbálok minél kevésbé idegesnek látszani. Pedig, az isten szerelmére, én nagyon is próbálkozok, csak hát...az a nyavalyás félénkségem és a hangyanagyságú önbizalom teszi velem ezt a borzalmat.
Francba is, ember, szedd össze magad!
Nagyot sóhajtva vártam be, hogy a lány leüljön hozzám. Huh, vajon azért mert kirívok a többi embertől? Igen nagy eséllyel ez az ostobaság teszi velem ezt. Rendben, összeszedem magam.
Mikor leül, rögtön beszélni kezd velem. Az első szavaira szinte rögtön felkapom a fejem és elmosolyodok. Végre kezdek felengedni.
- Nahát, nem hittem volna, hogy egy szék ilyen fontos!- mondtam meglepődött arccal.
Oké, haver csak így tovább! Ne feledd, nem először beszélgetsz lánnyal! Bár előtte nem voltál fáradt a több órányi sétálás és jó pofizás miatt. Nem baj, nem gáz.

Aztán egyszer csak puff! Elkezd darálni, pedig csak egy apró megjegyzést tett mégis szélesedik a mosolyom. Tetszik, hogy bármennyire is keveset beszélek, szinte (vagy inkább úgymond?) ő kezdeményezi a beszélgetést így isten igazából.

Bár belezavarodtam egy pillanatra a sok információba, de hála az esőember szindrómának hamar, szinte azonnal felidéztem a szavait és egyszerű lazasággal válaszoltam.
- Nos engem Colinnak hívnak, bár inkább Colinkának vagy Kölyöknek becéznek.
Mind munkahelyen és mind a rokonságban szinte még kölyöknek vesznek. Sőt nem szinte hanem gyakorlatilag és mindig. Utóbbi nevem onnan is ered, hogy tizenkét éves korom óta szinte ugyanaz a kölyök arc maradt meg, csupán az arcom hosszúkásabb és fehérebb lett, illetve kicsit komolyodtam a vonásaim.
- Hát nem lehet mindenki egyforma. Igyekszek kicsit elütni a többiektől. Amúgy meg ez van a legközelebb a munkahelyemhez.
Igaz attól a kis gagyi étteremnek nem mondható, max étkezdének mondható kis csehóhoz van közel. Furcsamód, a fizetés nem olyan rossz mint az ember hinné! Megkeresek annyit mint bármelyik kávézó pincére!
- És mi szél hozott ide egy ilyen szép lányt?- kérdeztem apró, kissé kisfiús mosollyal.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: The Mirage 07.02.14 17:43

Colin & Kiki




Nekem aztán soha nem jelentett gondot a beszéd, sőt sok esetben pont hogy másoknak probléma, ha túlzásba esem. De remélhetőleg ez esetben nem fog az előtt elzavarni a srác, mielőtt megiszom a martinit, mert hát ennyi idő csak kell, mielőtt még eltűzök haza. És azért alkoholt nem lehet csak úgy se perc alatt felhörpinteni, ahhoz azért kell egy kis idő, amíg szépen elkortyolgatom, főleg így szívószállal, mert ha sietek, akkor simán a fejembe száll. Olyankor pedig még a megszokotthoz képest is lazább vagyok, és még többet beszélek és... Na szóval nem kívánom ezt a kínzást igazán senkinek sem. De a lényeg, hogy láthatóan végül a srác helyet ad nekem, bár nem nagyon szól egy szót sem, ami remélhetőleg változik. Mindig egy idő után kicsit cikinek érzem, ha én sokat beszélek, míg a másik igazából csak ül és hallgat. Meg van az esélyes, hogy idővel megunja, vagy már nem tud követni, vagy akármi.
- Oh, hát tudod, ha egy nő leül este egyedül a bárban, akkor tuti biztos, hogy az unatkozó pasik közül legalább egyben felmerül úgy kb. fél óránként, hogy leszólítsa és őszintén szólva semmi kedvem nem lenne ma mindenféle bájgúnárokra, vagy tudom is én. - magyarázom egészen komolyan, mint valami jól ismert tényt. Igazából nem járok olyan gyakran ilyen helyekre, hogy erről tényleg fogalmam legyen, de sok mindent hallottam már és főként rengeteg romantikus filmet láttam, amikor is a főhősnőnek folyton meggyűlt a baja azzal, hogy pasikat koptasson le, én pedig erre tényleg nagyon nem vágyom most. Aztán kortyolok kicsit és persze szokás szerint dőlni kezd belőlem a szó. Végül is ez az első teszt, ha itt feladja, akkor maximum eliszogatok egyedül, ha pedig nem, akkor már tudja, hogy mire számíthat.
- Colinka? Ez olyan, mint egy öt éves neve. - nevetem el magam, aztán gyorsan rá is eszmélek, hogy ez talán bántó is lehet. - Öhm... bocsi, maradok inkább a Colinnál. - elnézést kérő mosollyal pillantok rá. De legalább annyi már biztos, hogy tud beszélni, mert az első pillanatban ez azért nem volt teljesen egyértelmű, de most már szerencsére teljesen nyilvánvaló, csak maximum lehet hogy nehezebb kihúzni belőle a szavakat.
- Oh, világos, és persze nem gond az, ha valaki más. Na és mit dolgozol? Egyébként is hány éves vagy? Mármint tényleg valahol stimmel ez a Kölyök megnevezés, a fene se nézné ki belőled, hogy dolgozol. - jó persze én sem nézek ki valami hű de felnőttnek, de azért mégis csak nagykorú vagyok már. Én legalább ihatok nyilvános helyen alkoholt, de esetében még ez sem biztos, az is simán esélyes, hogy alkoholt mentes sör van előtte. Az apró kis rejtett bókra elmosolyodom.
- Én meg épp melót keresek, vagyis főként életcélt és úgy fest, hogy masszázs tanfolyamra fogok járni, de egyelőre még fogalmam sincs, hogy fog-e nekem tetszeni, szóval a mai kiselőadás után attól az irritáló nőtől mindenképpen muszáj volt valamilyen alkoholt tartalmú dolgot leönteni a torkomon, mert ha nem teszem, akkor este egy tábla csoki vár rám és az biztos, hogy nagyon előnytelen lenne hosszú távon. - újabb kis monológ, aminek a végére egy mosolyt ejtek meg. Kétféle ember van, az egyik egy ideig elvisel, a másik egy ideig sem, a harmadik pedig a ritka kivétel, aki egész jól bírja ha sokat fecsegek. Meglátjuk, hogy ő melyik.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: The Mirage 09.02.14 9:18

Enyhén elvigyorodtam. Végre kezdtem felengedni ami egy jó pont a mai napra.
- Áh, szóval én nem vagyok bájgúnár! Hmm...kedves.- mondtam nevetve.
Na jó az tisztán látszik, hogy nem vagyok olyan csajokra rámászós, de ki tudja mit rejt egy ártatlan külső? Na jó az én esetemben, azt ami látszik. Visszafordult, kis szürke egér féle srácot. Valakinek ilyennek is kell lennie.
- Hidd el emiatt a név miatt öt évesként is kezeltek egy ideig.- válaszoltam kicsit kínos mosollyal.
Mivel etyke vagyok, úgy vigyáztak rám a szüleim mint egy kincsre. A szemükben talán az is voltam, de én személy szerint nem szerettem ezt az állandó figyelmet. Jó persze minden frankó mikor szinte lesik a szavaid, de hát egy idő után már unalmas. Komoly volt már olyan, hogy csak annyit mondtam: megyek enni. Erre a reakció: várj kicsim majd én!
Hogy is van ez? Lényegtelen. Egyszóval néha fájdalmasan unalmas ez a sok törődés.
- Amelyik jobban tetszik.- fejeztem be végül a név választásos kérdést.
A kérdés záporra talán a legjobb válasz az lenne, hogy: hó szünetelj, egyszerre csak egy kérdést! De nem. Most élvezem, hogy van kivel beszélgetni, így bár rövid válaszokban, de felelek.
- Pincér vagyok egy kis lebujban. Nem nagy szám, még igazi neve sincs, de jó áron adunk kaját és a fizetés is egész jó. Egy étkezde vagy mi fene. És tizenkilenc éves volnék. Őszintén szólva a sulit se fejeztem be rendesen, de kellett a pénz.
Hmm...Colin őszinteség=100%
Nem rossz Kölyök!
- Hát a Kölyök megnevezés onnan származik, hogy általában mind iskolában, mind munkahelyen a legfiatalabb ember én vagyok. Ezért mindenki Kölyöknek hív.
Igaz, tényleg fiatal vagyok még eléggé.
Apró mosollyal figyelem ahogy beszél és még az előttem lévő pohár sörről is megfeledkezem egy pillanatig. Most átvedlettem a figyelmes jellemembe. Nem szólok, csak figyelek. Mikor befejezi elismerő arccal bólintok.
- Masszőr? Hmm...jó kis munka! Amúgy egyik sem a legjobb választás. Se a csoki, se az alkohol. Bár ki tudja, mindegyiknek van egy úgymond boldogság keltő...hmm...izéje.
Az utolsó szót nevetve bököm ki.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: The Mirage 10.02.14 11:21

Colin & Kiki




Szó se róla, mindenképpen úgy érzem, hogy jól döntöttem azzal, hogy ezt a helyet választottam lehuppanás céljából. Akármennyire is különcnek tűnik a srác, inkább egy különc, mint egy beképzelt idióta.
- Nem, ebben biztos vagyok, vagy nagyon jól játszod a félénk srácot. - mosolyodom el, mert hát persze arra is van esély, hogy csak ezt játssza el. Vannak olyanok, akik mindenféle trükköket alkalmaznak, hogy elcsábítsanak valakit, szóval akár ő is lehetne ilyen, de remélem, hogy nem. Tudok én harcias is lenni, ha valaki olyasmit csinál, ami nagyon nem tetszik, csak ezt az oldalamat azért ritkán villantom meg. Szerencsére ritkán is van rá szükség.
- Lehet, hogy akkor érdemes lenne elhagynod és váltani, valami felnőttesebbre, vagy csak maradni a Colinnál. - bólogatok, mint aki nagyon egyetért saját magával, aztán amikor felfogom, hogy mit is mondtam röviden fel is nevetek és legyintek egyet. - Ne is figyelj rám, hiszen én meg Kikiként mutatkozom be, az se valami felnőttes. - bár azért próbálok önállósodni, de annyira azért ez nem egyszerű, hiszen mégis csak könnyű, ha apuci hitelkártyájából tartod el magad, nem pedig te magad küzdesz mag a napi betevőért. De azért én tényleg igyekszem.
- Értem, ha megmondod merre van, lehet hogy benézek, ha már jó áron adjátok a kaját és remélhetőleg nem is annyira rossz. És... ha nem fejezted be a sulit, akkor mit kezdesz az életeddel? Mármint gondolom nem a pincérkedés életed álma. Bár persze lehet. Megint sokat beszélek. - mosolyodom el. Lehet, hogy ő szeret pincér lenni, én meg itt simán leszólom, mintha az nem lenne jó munka. Nem szép tőlem, ez nem kérdés. Csak hát tiszta ciki, ha egy tizenkilenc éves tudja, hogy mit akar az élettől, én meg idősebb vagyok, aztán még sejtelmem sincs róla.
- Végülis vannak olyan rossz fiúk is, akiknek ez a beceneve és tök félelmetesek! - bólogatok, bár lehet, hogy nem filmekből kéne építeni a tudásomat, ami a való élettel kapcsolatos, mert sok esetben nincs összefüggés. Nem ismerek én alvilági elemeket, de hát nem hiszem, hogy tényleg vannak a valóságban is olyan alakok, hogy Piszkos Fred, meg ilyesmi. Bár aztán a fene tudja.
- Na hát látod pont ez a lényege a boldogság keltő... izé! - nevetem el magam. Ez kell most nekem, hogy egy kicsit feldobjon és szerintem kiváló is lesz a célra a csokis martini. - Otthon pedig még veszek majd egy jó forró, habos fürdőt és minden rendben lesz. - ábrándos mosollyal könyökölök fel az asztalra, és keverek párat az italomon, aminek igazából nincs értelme, mert nem fog leülepedni, csak lefoglalom valamivel addig is a kezem, amíg nem tudok vele mit kezdeni.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: The Mirage 12.02.14 8:07

A vigyort egyszerűen már képtelen voltam letörölni, egyszóval már nem is áltattam magam azzal, hogy a szürke egér féle módba átkapcsolva visszahúzódjak.
- Pedig aztán igazi rossz fiú vagyok.- adtam a komoly képet ám, szinte azonnal elnevettem magam.
Rossz fiú mi? Na persze, meg Obama is vagyok meg Bush. Hát persze.
Szavaira felhúztam a szemöldököm. Van benne igazság. Tényleg el kéne valahogy hagyni a Colinka nevet. Merengő arccal bólintottam.
- Van benne igazság. De nem hiszem, hogy a Kölyök névtől egyhamar megszabadulok. Azt hiszem, ez szottyant idős koromig üldözni fog.
Szinte beleborzong az ember ha belegondol, hogy hetven éves korában még Kölyöknek hívják.
A kisgyerekek Kölyök bácsinak fognak köszönni az utcán akinek bár fáj a háta és a nyolcvan dioptriás szemüvegből ki se lát, a tinédzser kölykök majd megviccelik az általuk elnevezett Kölyök bá't, a felnőtt nők és férfiak majd tisztelet teljesen előre engedik Kölyök urat a buszra, aki köszönetét kinyilvánítva két óráig csoszog fel a lépcsőn, közben majd összeröttyenti magát a nagy megerőltetésben és végül az idősek otthonában az összes öregember  nevetve bámulja és egymásnak mormogja, hogy:"Odass, ott a Kölyök! Nézd milyen tejfelesszájú! Szinte még ott a tojáshéj a valagán!
- Nem egyáltalán nem beszélsz sokat. Mond csak én meghallgatlak. Amúgy való igaz, nem a pincérkedés életem álma. Egyetemre akartam menni, csak hát se a családom sem én nem vagyok pénzileg annyira eleresztve. Pedig van egy úgymond elég különleges adottságom amivel az iskolában az összes tanárra rátudtam hozni a frászt. Mégpedig azért mert két éves korom óta, minden napomra emlékszem. Bármit amit látok megjegyzek. Én csak esőember szindrómának hívom.
Már szinte várom a meglepődött arcot!
- Hát nem is tudom. Kevés olyan rossz fiú van akinek a beceneve az, hogy Kölyök. Na, jó egyet pont tudok: Billy, a Kölyök.
- Na, nálam például csak a zuhany jöhet. Kellemes a fürdő, ne érts félre, de amint ellazulok nyomban elalszom és legalább tíz órát megállás nélkül szunyálok, mire felkelek pedig kékre vagyok fagyva.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: The Mirage

Vissza az elejére Go down

The Mirage

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Külváros :: Szórakozóhelyek-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához