Akármennyire is bohém a felfogásom vele kapcsolatban, akármennyire veszem könnyedén a megpuhítását, akármennyire ringatom magam abban a tudatban, hogy zökkenőmentesen, beadja a derekát, jellemvonásai nem kecsegtettek, sőt, sokkal inkább azt sugallták: William Corvin emlékszel mikor általánosban egyszer ötös alát adott neked a tanár? Mekkora csalódás volt? A helyes válasz, hogy nem, hiszen ilyen sosem fordult elő, de ha nem kapod össze magad, most átélheted azt a csalódást, amit már kölyökkorodban kellett volna. Csak nekem példálózik ilyen anekdotikusan a belső hangom?! Érti ezt valaki?! A lényeg csupán az, hogy ne a farkammal gondolkodjak, és próbáljam komolyan venni, ha lehetséges ez egyáltalán, na meg persze az sem lenne hátrány, ha valaki hozna még egy pohár frissítőt.
Igen, valóban nem lepett meg, hogy nem működött együtt velem első "csettintésre", és nem tudtam meg többet róla, de már nem kell sokat várni, ami késik, nem múlik. Ebben az esetben azt a stratégiát kell alkalmaznom, amit Monacóban is, annál a helyes vörösnél.
- Dicséretre méltó hozzáállás, mindazonáltal felesleges. Most nem Morettivel beszél, és nem is Morrissal. Nem tartozom a kanos főnök, és a hősszerelmes kategóriába sem. Bár az első alternatíva csak idő kérdése. - azt a fűzfán fütyülő rézangyalát, nem sikerült nem belekevernem Morrist, rögtön a randi elején.
Még nem akartam felhozni, de ha már így alakult, fordítsuk a javamra. Egy időre megszűnt körülöttem a külvilág, mintha egy némafilmet néztem volna, fekete-fehérben. Gondolataim hangosabbak voltak mindennél, de mókás volt, ahogy Naomit szinkronizálták. Mintha csak kimondott volna minden szót, amit elmém rejtett. Sokkal szimpatikusabb volt így.
- Ne hozzon elhamarkodott döntéseket, az utána való meghunyászkodás ettől csak még szánalmasabb, mint eredetileg. - nem stílusom, hogy így beszéljek egy hölggyel, de a vak is láthatta, hogy nem az.
A név csak találó lett volna, nem praktikus. Széles vigyorral hallgattam csipkelődéseit. "Féreg"?
- Hátrább az agarakkal szentem. Egy úri nő nem trágárkodik... jaj majd' elfelejtettem, nemhogy távol áll ettől a jelzőtől, maga sem különb nálam. Sőt, megkockáztatom, hogy rosszabb.
Ha vitáról van szó, majdnem olyan jó vagyok benne, mint egy nő. Nem is vártam, hogy kedveskedik nekem, na de még csak fenyegetőzni se kezdtem.
- Nem is rossz, majdnem hibátlan gondolatmenet, de egy apróságot kihagyott. A tánc után sor kerülne az ajánlatra, amit ön örömmel elfogad, aztán jöhet a szex. - kacsintottam rá pajzán képekkel lelki szemeim előtt.
Őt miért nem csábítja ez a program?! Tőle sem kértem, hogy jöjjön hozzám, és szerződéses prostitúcióval sem hozakodtam elő. A baj nem velem van!
- Ez a feszültség dolog, csak nézőpont kérdése. Amúgy is lát jobb társaságot? A jelenlévők nyolcvan százaléka részeg, tehát már a kupakolásra való hajlam dominál, tíz százalék a személyzet, kiknek nincs ideje arra, hogy leálljon trécselni magácskával, a maradék pedig vagy részeg utcalány, vagy józan utcalány, esetleg elszórtan nős férfiak. Mielőtt belealszik, ez nem a heti idő-járásjelentés. Ezek után kérdem én, hol a jobb társaság?! - hátrálok egy lépést, hogy törékeny kacsója ne érintse tovább vállam, majd széttártam karjaim, ezzel kiemelve a kaszinóban megjelent csürhét.
Bevallom tetszett, hogy egy pillanatra elhitte, ő az alfa s az ómega, na de álljunk meg szóra, ha én mondom. Idejét éreztem felütni az első lapot a kezemből, szorosan lefelé hajtva a többit, hogy ne vesszen el a varázs. Komótosan megdörzsöltem szakállam, majd mellkasom előtt összefontam karjaim, felvontam szemöldököm, végül önelégölt vigyort erőltettem arcomra, amit nem sokáig kellett megjátszanom.
- Naomi bogaram, elmondok magának egy titkot, higgye el, megéri meghallgatni. Megtudja miért tart ott az életében, ahol, Corvin módra. Kezdjük rögtön azzal, hogy nem kevés nőt hívhatott anyjának. Ebben, megjegyezném, rokonlelkek vagyunk, több anyám volt, mint kutyám. Aztán ott pulzál ereiben a deviancia, erről bevallom nem ön tehet. Viszont, hogy miket tett, az már más tészta, elhatározás kérdése, mindenki a maga ura ebből a szempontból. Még ezzel sem lett volna gond, ha nem akarja a magáról alkotott sztereotípiákat követni. Ott rontotta el. - tulajdonképpen nem is értem miért tértem ki erre, mert amit valójában mondani akartam, még csak említésre sem került.
- Egy tanácsot is adnék az elkövetkezendő időkre. A férfiak szeretik, ha a nő visszautasítsa őket párszor, na de nem kell túlzásba esni, egy idő után ők is ráunnak, és továbbállnak, mintha misem történt volna. Szeretünk dacolni a lehetetlennel.. egy darabig. - összeráncolt szemöldökkel néztem vele farkasszemet.
Magam is csodálkoztam, hogy egy normális megnyilvánulásom is volt erre a napra. Nem azt az arcomat mutattam, amit a többi hálótársnak választott nőnek. Kivételesen semmi gúny, gőgösség, okoskodás ne játszott szerepet szavaimban.
- Csak azért ne szalassza el élete talán legjövedelmezőbb találkozását, - vagy ha sikerül eljutnunk odáig - ajánlatát, mert nyílik a bicska a zsebében. Sokakkal van ez így az én nevem hallatán, mégis üzletelnek velem. És a "Csak azért sem.." kezdetű hozzáállás sem túl jó tanácsadó. Íme az ajánlat: Megszabadítom ettől az idiótától. - böktem fejemmel kedves főnöke irányába. - Elkerülve a sablont, én nem adok meg minden, amire vágyik, sokkal többet adok. Én vagyok az a személy, aki széles körben értelmezett magaslatokba emelheti. De ha még mindig ott akar tartani ahol most; egy naiv, külföldi, blőd ember oldalán, tolmácsként (!!), nos, akkor nem leszek kórokozó a rendszerben. - nagyon remélem, hogy jártattam feleslegesen a szám, és felnyitottam a szemét rövid monológommal.
Úgy tartják, h a nehéz kezdet, sikeres, szoros kapcsolatot eredményez. Mennyi okostojás egy helyen! A kivételekre bezzeg nem találtak közmondást.

Ismét emlékeztetnem kellett magam, hogy miért is erőltetem ezt a lehetetlennek tűnő kiegyezést. És most arra a következtetésre jutottam - mint eddig minden alkalommal -, hogy még nem esett át a ló túloldalára, avagy még nem tekinthető illúziónak. Természetesen én sem szeretek üres ábrándokat kergetni, mint ahogy Piroska tette a nagymamával.. vagy a farkas Piroskával.. Nem vagyok túl jártas a mesemondás tudományában. A felének értelme sincs, mégis ráerőltetnek valami tanulságot, ami a mai világban nem állja meg a helyét.
Vegyük például a hercegnős szennyet, ahol érdekes módon három napon belül, minden tróger, analfabéta liba - aki vagy tud énekelni vagy nem-, meggazdagodik, és csak az után élnek boldogan, előtte pedig nyomorban, megpróbáltatások tengerében, nélkülözve léteznek. Ha van is ezeknek tanulsága, hát nem a szerelem mérhetetlen ereje, hanem, hogy legyél gazdag, mert ha szegény vagy az élet egy orális kielégítés. Botrány!
- Ironikus, hogy ezt mondod, tekintve, hogy épp mögötted áll a "puritán" főnököd, aki nem a kis igényéről híres. Ebben a tekintetben nem különbözünk, de pozitívum, hogy nem kell nekem olaszul hadoválnod, és nem kell kísérgetned, mint egy öt éves óvodást. A humorom sziporkázó, ráadásul én vagyok Casanova alteregója, ami már magában egy misztikum. - bátorkodtam átváltani én is tegeződésbe, hiszen szerencsésen sikerült megismertem az álarc alatt bujkáló személyt, aki mint látom, nem nagyon szimpatizál kaszanovával. Fura szerzet.. vagy csak eszes?! Egyre megy!
Nem szeretem a rafinált nőket, főleg akkor, ha mutatósak is. Ez a páros a legveszélyesebb tulajdonságot kölcsönözheti, amire egyáltalán nincs szükségem, enélkül is megvan a magam baja. Több is, mint amennyire szükségem van.
- Szeretem megváltoztatni az emberek mentális szokásainkat, hogy egy új látásmóddal gazdagodjanak. Ettől téged sem fosztanálak meg. Hogy Mark Twaint idézzem: “A szokás össze nem illő dolgokat is összeilleszt.” - kacsintottam rá, teljes nyugalmat árasztva, és közömbösséggel vegyes önelégült vigyort eresztve meg felé.
Egy szókimondó embernek tartom magam, bár a többség jobban preferálná, ha néma lennék, de sebaj. A csúf tényeket is ugyan olyan játszi könnyedséggel közlöm, mint a hízelegő néhol ironikus bókokat. Jól tudom, és látom is, hogy nem hatódik meg tőle - én sem tenném -, de egyszerűen kikívánkozott. Némelyek szerint túl sok szót pazarlok feleslegesen, és csak az időt vesztegetem vele. Hmm.. ennek igazán, még el kell tűnődnöm pár pillanatig.
- Mit is mondhatnék?! Ha nincs ló, jó a szamár is. Az lehet, hogy utána ilyen érzésed lenne, de garantálom, hogy közben ilyesmi eszedbe sem jutna. - vakartam meg szakállam, mintha elmélyülten belegondoltam volna a helyzetbe. Csakhogy, már a második percben lepergett előttem ez a jelenet, így bizonyára "ezzel a húzással most rendesen megleptem".
- Minden bizonnyal.. épp ezért nem próbálkozom vele. Csak azok törődnek a belátással, akik tévednek.. és én azt nem szoktam. A kutakodást pedig, nem dörgölheted az orrom alá. Ha egy fokkal nyíltabb személyiség lennél, nem kéne ilyen aljassághoz folyamodnom. Bár igaz, hogy előbb utána jártam ennek-annak, amiért elnézést is kérnék, csakhogy nem vélek túl sok együttműködő, kedves gesztust felfedezni. Vagy tévednék? - belátom ennek a kérdésnek sem volt túl sok értelme, hiszen a válasz egyértelmű volt a-nélkül is, hogy újabb szellemes megjegyzéssel szórakoztasson.
Ami pedig az utcalányt illeti, talán én is jobban járnék eggyel, ha ágyba valót keresnék, de most nem ezért vagyok itt, viszont ha mégis bejönne egy, az csak bónusz.
- Örülök, hogy ilyen jól fogadtad a felismerés kínzó érzetét. A gúny a kifinomultabb formája az őrjöngésnek, habár inkább az elsőt néztem volna ki belőled. De a sírást tartogasd otthonra, a végén megesne rajtad a szívem. - nagyon is én álltam a helyzet magaslatán.
Úgy láttam, nem tud rajtam fogást találni, hiszen hogy is tudna?! A médiában hallottak fele sem igaz, és nem hiszem, hogy ő utánam nézett volna. Nem mintha olyan izgalmas és zűrös előélettel rendelkeznék.
- Ahogy akarod, nem erőszak a disznótor, csupán jó szándékból adok tanácsot, de ha nem szorulsz rá a barátságos énemre, akkor nem erőltetem. Én is tudok fapofa lenni, aki rébuszokban beszélni, és idegesítően komoly... Vagy mégsem, ez már meghaladja a képességeimet. - a gondolat átfutása elmémben, hátborzongató volt.
Hogy képes egy ember úgy létezni, ahogy imént említettem. Igaz, hogy sokrétűek vagyunk, na de kérem.. mindennek van határa. Újabb kedveskedésére, kiürítettem a poharam, és le is tettem az egyik előttem elhaladó felszolgáló tálcájára, miközben másik kezemmel újabb két pohártól szabadítottam meg.
- Kicsi szívem! Nem vagyok olyan amatőr, hogy bármibe is beavassalak, anélkül, hogy egy apró együttműködést mutatnál. Vagy legalább eljátszhattad volna, és talán el is hittem volna. Most te jössz, tedd le az első lapod, vagy dobd be, legközelebb talán szerencsésebb leszel. - vettem immáron komolyra a figurát.
Először is, azt nem értettem, hogy mire fel ez a nagy ellenállás?! Mi az oka, hogy ennyire Corvin ellenes, kezdettől fogva?! Talán okot adtam rá?!
- Én teszek neked szívességet, de minden jogod megvan visszautasítani. Ha így állunk, már itt sem vagyok...Khm.. Tudod mit, gondol át, és ha dűlőre jutottál, tudasd velem. Addig én megyek és játszom egyet. Apropó, az épület elhagyása egyet jelent a tartózkodással, szóval csak óvatosan. - nyomtam a kezébe az egyik pohár italt, majd megindultam a kiszemelt játékasztal irányába, hogy újfent bele vessem magam a forgandó szerencse adta izgalmak világába.
Most vagy buktam ezzel a lépéssel, vagy az összhang útjára térítettem a rossz viszonyt. Hamarosan kiderül. Közben láttam, hogy Bobby is befutott, és intettem neki, hogy vegyüljön el, mert nincs rá szükségem. Egyedül is elbírok egy nővel!

Szerencsétlen Moretti! Az ő esetében nem az élet bánik el vele kegyetlenül, hanem szeretett tolmácsa, kinek neve nem is lényeges. Éppen elég annyit tudni róla, hogy az illető a gyengébbik nemhez tartozik. A kettő között a különbség az, hogy míg az egyik sajnálatra méltó és támogatásra buzdító, a másikat inkább a szánalom fertőzi meg, és közröhej tárgyává teszi. Neki persze fogalma sincs róla. De hogy lehetséges ez?! Ő sem a lojális sarki fűszeres fia, akinek tanítani kellett a romlottságot.. Tény, hogy amiről nem tud az nem fáj Naominak. Ennek folyománya, hogy csodálom benne a merszet, hogy maga alá vágja a fát, de a gyufa mégis az ő kezében van.
- Nem tudom, felétek hogy nevezik ezt a viszonyt, mikor valaki pénzt, jobban mondva fizetést ad a másiknak a szolgáltatásaiért. És most tekintsünk el a prostitúciótól, bár az is egyfajta speciális szakma.. én nem ítélem el. Vagy talán arról van szó, hogy önkéntes mazochizmust alkalmazol ezzel, hogy euforikus érzéstől telítődj, egy kis alamizsnáért?- az igazat megvallva fogalmam sem volt arról, hogy mit beszélek.
Egy kicsit elkalandoztam a "prostitúció" szó kimondása után. Felidéződött bennem egy emlékkép a több ezerből, mikor szerencsém volt bepillantást nyerni egy kisebb közösség szokásaiba, minek tagjai olyan személyek, akik pénzért árulták a nemi szolgáltatásaikat. Ha jól emlékszem apám egyik exbarátnője vitt el arra a helyre, amit "Menny"-ként emlegettek, viszont pokolian magasak voltak árak. Akkoriban igen bőkezű voltam mindenkivel, szórtam a pénzt, mintha csak a kertben nőne. Talán ezt a negatívumot még mindig nem nőttem ki, de ennyi só kell a levesbe. Visszatérve a "Paradicsom"-ra, sokszor megfordultam ott, többször is, mint kellett volna. És ha már Menny, én voltam ott Lucifer a letaszítás pillanatáig, de ez már egy másik történet.
- Ezen még nem is gondolkodtam. Hmm.. nem véletlenül. Amondó vagyok, hogy; változzon meg az, akinek nincs más választása. És abszolúte megértelek.. nekem sem lenne ínyemre, ha egy nálam eszesebb, és manipulatívabb emberrel kerülnék kontaktusba. - nem lehet elégszer hangoztatni, hogy az emberi faj evolúciójának legcivilizáltabb egyedét testesítem meg, az én véleményem szerint.
- Ugyan Naomi, attól még, hogy összefutottunk itt, és véletlenül ajánlatom is lenne a számodra, nem jelenti azt, hogy bensőséges viszonyban kell lennünk. Csak tűrjük meg egymást, a közvetlen környezetünkben, nekem innentől fogva nincs is más vágyam legalább két percig. - nem akartam félrevezetni, hiszen előbb-utóbb úgy is lelepleződtem volna.
A hazugságnak is vannak határai. Kell ugyan, hogy az igazságot még értékesebbé tegyük, de végül felemészt minket, és megfoszt egy nagyon fontos jelzőtől; a szavahihetőségtől. Ez a tulajdonság pedig gyakran létfontosságú.
- A kérdés inkább az, hogy miért ne működnél együtt velem? A szóbeszéden kívül aligha tudhatsz rólam valamit, de cáfolj meg, ha tévedek. Szóval.. kérdem én virágszálam! Miért hiszed, azt, hogy ismersz?! Tudod mit, ne fáradj a magyarázkodással, sejtem mit felelnél. - legyintettem kettőt a levegőben, mintha a kimondott szavak betűinek nyomát mosnám el vele.
Mint látom, nem jön be neki Casanova Corvin, így hát megpróbálom előtérbe invitálni Keménykezű Corvint. Ugyan nem jellemző rám a keménykezűség, hiszen tőlem sem várható el, semmiféle patinás fegyelem, de ha az egyszerű átlag embereknek szabad próbálkozni.. azt hiszem én is élhetek az élet adta lehetőségekkel, attól függetlenül, hogy nem tartozom velük egy súlycsoportba.
-Reméltem is, többek között ezért választottalak téged e nemes feladatra, amit hamarosan megtudsz, ha jó kislány leszel. - mindig is szerettem mások számára megszabni azokat a feltételeket, amelyek csupán útmutatóként szondáltak egy jövedelmező egyezségkötéshez. Ehhez pedig senkinek sem lehet egyetlen poszt-apokaliptikus szava sem.
- Mindig van valami szándékom, de szituációhoz kötött, hogy jó-e, vagy éppen rossz. Nem mellesleg előbb sántuljon le a lovam, minthogy rosszat akarjak, egy ilyen szende és angyali teremtésnek, mint amilyen.. az a nő ott. - mutattam az egyik pincérnőre, aki a sorok között rótta a köröket, itallal kínálva a népet.
Imádom, ha egy nőnek van... hmm.. nem is tudom.. Van sok jó felbontani való itala a számomra. Azt hiszem, ez a második legbecsesebb dolog, amit egy nőtől elfogadok.
- Teljes mértékben egyetértek veled. A túlélés egyik alapszabálya, ez vitathatatlan. Csakhogy az én játékomban az én szabályaim szerint játszunk. - kacsintottam rá széles, önelégült mosollyal képemen, kihangsúlyozva a helyzeti előnyömet.
Makacs a kicsike, csakhogy én még makacsabb vagyok. Bár elsőre úgy tűnhet, hogy egy jámbor, visszahúzódó üzletember vagyok, nagy álmokkal és rengeteg ábránddal, de a látszat gyakran ferdít a valóságon. Nem riadok vissza egy kis huzavonától egy temperamentumos nővel, főleg nem vetem alá magam az akaratának. Már csak elvből sem.
Kényelembe helyeztem magam a rulettasztalnál, majd kihúztam a zakóm zsebéből néhány nagyobb értékű zsetont, hogy aztán az asztalra helyezzem. Csak remélni mertem, hogy ez a sok negatívitás, amit Naomi árasztott magából, nem lesz hatással a szerencsémre.
Örömmel mondanám, hogy "ahogy sejtettem..", de nem tehetem. Igen is megdöbbentett, letablózott, földbe gyökerezett a lábam attól, milyen megnyerő személyiség vagyok. A tündérke máris az ölemben pihent meg, mire ösztönösen combjára csúsztattam jobb kezem, a ballal pedig derekát támasztottam, de még időben emlékeztettem magam arra, hogy ne lépjem át a nyilvános szexuális zaklatás határát. Hatalmas önfegyelemről, és szellemi edzettségről adva tanúbizonyságot, higgadtan, öröm járta lélekkel szólaltam fel.
- Na, látod? Ezt én sem értem. - kontráztam rá a szőkeségre egy cseppnyi gúnyt vegyítve bele, de szinte nem is lehetett érzékelni annyira elenyésző volt. Talán csak nekem tűnt fel.
Hirtelen vakuk villantak, retinák égtek, a reakcióidő lassabb volt, mint amire számítottam, ettől függetlenül egy parányi döbbenetet sem éreztem. Sőt már majdnem hiányoltam is a paparazzók jelenlétét, aki pofátlanul közel merészkednek, és komprommutáló fotókat készítenek. A második képnél, már bátran villantottam meg sajátos sármom, és az ilyen helyzetekre kialakított elragadó vigyorom. A nőt pedig úgy forgattam, ahogy költő a tollát. Bizonyára készült jó sok előnyös kép, amit nagyon remélek, hogy a címlapon látok viszont. A semmiből feltűnt két biztonsági őr is, hogy felkarolva az ürgét, kitessékeljék az épületből, és tájékoztatásul közöljék, hogy nem látják itt szívesen a "betolakodókat".
- Turisták. - csóváltam meg a fejen tettetett rosszallással, miközben mosolyom egyáltalán nem ezt sugallta.
Ez a fotós új ötletet lehelt belém, ami számomra még kedvezőbbé teheti az egyezségkötést, viszont nem hiszem, hogy Naomi preferálja-e, illetve hajlik-e az egyezségre.
- Egy kellemes vacsora mellett mindenről beszámolok. Van kedvenc éttermed? - teszem fel a kérdést, miközben már azon gondolkodom, hogy mi az amit tudhat, és mi az amit nem.
Nem örülnék, ha az információk mikkel felruházom, ellenem fordítsa. Ha közel a szakadék, biztosítsuk magunkat, úgy nem lehet nagy baj.

Ezek a nők! Csak a gond van velük, de épp ettől izgalmas a velük való érintkezés. Ha viszont nincs gond velük, akkor barátom jobb, ha menekülsz. Ez a vihar előtti csend, az apokalipszis megelőző nyugodtság, a tornádó előszele. Minden esetre én jól szórakozom attól függetlenül, hogy alakítjuk az este hátralévő részét. Naomi esetében nem kell tartanom attól, hogy elhozza a világvégét
- Tévedsz. Nem te kellesz nekem, én kellek neked. Jobb, ha mi előbb belátod. A csalódás, ami szerinted ért, az feléd irányul, nem pedig a saját képességeim felé. - szögeztem le határozottan.
Önbizalmam nem csappant meg.. miért is tette volna?! De még ha így is lett volna, nem venném észre, hiszen az agybéli berögződés nem enged ilyen gondolatokat ébreszteni bennem. Ennek folyamán nem venném észre, ha alábbhagyna, így nincs lehetőség arra, hogy akárcsak gondoljak rá. Ez szín tiszta filozófia.. az én filozófiám.
- Igen, volt alkalom, mikor megvádoltak vele, de ezzel is vitatkoznom kell, ha nem veszed ellenségeskedésnek. Nem képzelek többet magamról, mint amennyit valóban "érek". Hmm. ezt elég nyersen fogalmaztam meg, de azt hiszem tükrözte a lényeget. És, hogy mit gondolok magamról...?! - hüvelyk- és mutatóujjam közé fogtam állam, úgy dörzsölgettem rövid szakállam, miközben szemem az ég felé meredt, gondolkodást sejtetve. - Milliárdos sármőr, aki nélkülözhetetlen akár a kidobósból a labda, sakkjátszmákból a király, italból az alkohol, szappanoperából a meglepően unalmas fordulatok. Emellett egy sikeres üzletember, bőkezű munkaadó, remek társaság és a nők piedesztáljának egyedüli jogosultja.. - napokig olvashatnám pozitív jelzőim listájának sorait, de a végén azt hinné öntelt vagyok.
Öntelt, az, aki a saját jelentőségét túlbecsüli! Így hát, én nem tartozom ebbe a kategóriába, bármennyire is állítják ezt oly sokan. Mindent meg lehet cáfolni, csak ügyelni kell a megfelelő határozottságra és viszonylag értelmes érvek felsorakoztatására. Egyesek szerint a számból áradó szavak összevethetőek a Niagara- vízesés vízének folyamatos zuhanásával, sosem ér véget. Ám ez nem féltétlen rossz, sőt egyes helyzetekben igen is jövedelmező.
- Kutakodni? Ugyan kérlek! Kutakodni a kémek szoktak és a szülők a tinédzser kölykük után. Én csupán felületes betekintést nyertem, nem egészen makulátlan életed labirintusának mocsaras szegleteibe, ahol még a Télapó sem járt. Ez nem elszólás bogaram, ez az általam tartott felvilágosító órán szerzett tudásod egyik pontja. Egyébként szinte már hobbimmá vált.. mindenkinek van hobbija. - magyaráztam el az általam végzett megfigyelés definícióját.
(A Corvin szótár szavai nem csak önön jelentésükben értendőek, gyakran különböző dolgokra specializálódtak, mint ahogy azt az előbb olvasni lehetett. Közérdekű közleményt láttak!) Nem akartam nagyobb feneket keríteni ennek a kis részletkérdésnek, rögtön a következő megnyilvánulását helyeztem előtérbe. Természetesen ehhez is lesz egy-két szavam, már csak a miheztartás végett.
- Már megint ez a negatívitás!? Bár egyetértek azzal, hogy nem alaptalan a fenntartásod, viszont ezzel az emócióval engem is elbizonytalanítsz. Ahelyett, hogy azt sugallanád "Kéretem magam, de úgy is beadom a derekam, mert beléd habarodtam.", azt üzened, hogy "Egy bizalmatlan, érzéketlen némber vagyok, aki a lehetőségektől úgy válik meg, mint Holle anyó, a párnájából kiszóródó tollaktól. - remélem lehetett érezni valamiféle gúnyolódással vegyes szemrehányást, amit felölel egy jó nagy figyelemfelhívással egybekötött figyelmeztetés, hogy a bizonytalanság szöge már karcolgatja koponyámat.
Na igen, a bizalom. Mással sem indulnék előnnyel, ami ezt illeti. A lehetőség azonban még mindig fen áll a visszautasításra épp ezért újbóli rafinált eszközökhöz kell folyamodnom, és az ő kíváncsiságára hagyatkoznom. Most rátapintott a lényegre, nem olyas valakire van szükségem, akinél közbeszólhat a bűntudat. Magam sem tudom, hogy a bűntudat tanúsítása inkább elítélendő, vagy dicséretre méltó. Ugyan csak nézőpont kérdése, nem az én tisztem eldönteni, de én jobban szimpatizálok az első alternatívával.
- Ó emiatt nem kell aggódnod, nincs túl sok szabály, de lekötelezel, hogy figyelmeztetsz a szófogadatlanság lehetőségére. A jóhiszeműség, amit eddig titokban tanúsítottam elszállt. - ebben az esetben bebiztosítom magam.
Már apám is megmondta: a nők bármint a kezükbe vehetnek, kivéve az irányítást. Abból óriási gondok lennének. Miután elkísérték a vakuzó fickót, szemeim a nőre tapasztottam minden apró reakciót kielemezve. Nem csak a szavakból ért az ember, hanem a jelekből, a mimikából. Mondhatni anyanyelvem a testbeszéd!
- Csak nem akartam egocentrikus megjegyzést tenni, de ha hallani akarod az igazat, ám legyen. Valóban nem turista volt, hanem minden bizonnyal egy paparazzo, aki abból él meg, hogy képeket készít rólam az egyik újságnak, de titokban másolatokat gyárt, hogy berakja a rólam szóló fotóalbumába, megnyugtatva skizofrén, pszichiáterre szoruló énjét azzal a tudattal, hogy közelebb kerülhetett a nagy és híres vagy épp hírhedt - embere válogatja - William Corvinhoz. - vontam vállat teljesen reálisnak tartva ezt a feltételezést.
Ötletem sem volt, hogy ki ez az alak, aki engem akart lencsevégre kapni, de legalább egy jó napot szereztem neki. Arról pedig nem tehetek, hogy Naomi túlságosan is paranoiás. Újabb elgondolkodtató impulzus nyilallott belém az ő sorsát illetően. Az eddigi benyomásom róla kezd megváltozni. Lágyan megfogtam könyökét, hogy arrébb terelgessem, emberektől mentsem övezetbe. Persze a másik kezem, ösztönösen még mindig egy poharat szorongatott.
- Nos.. remélem, nem okozok szívritmuszavart azzal a kijelentéssel, hogy üzletről lenne szó. Illetve egy kitöltetlen posztról, szerény személyem mellett, mint alkalmazott. Rendelkezel a megfelelő cenzussal, maradjunk ennyiben. Ha már most nem bírja a gyomrod, csak szólj, mert akkor hozatok egy zacskót! - kortyoltam bele a szeszes italba, és mikor megéreztem friss, vérpezsdítő ízét úgy éreztem eltelt ezer év is, hogy utoljára ízleltem.
Jóleső áramütésként érzékeltem testem minden pontjában hatását. A jégkockák kellemes hűsségének megőrzésében segítették. Tekintetem a szőkeségébe vájtam, hogy kiolvassam belőle, mit rejt elméje ebben a pillanatban. Most ugrik a majom a vízbe.. reményeim szerint jó nagyot csobban!

Nem szoktam fordított pszichológiát alkalmazni, szerintem az erkölcs- és elvtelen, egyenesen belebújtat a megalázott szerepkörbe. Egyrészt ezért nem szorítkozom rá, másrészt nincs rá szükségem, hiszen meggyőzőképességem magasan túlszárnyalja ezt az alkalmi hatékonyságú trükköt. Ez a gerinctelenek ízléstelen húzása, ami tapasztalataim szerint ugyan meghozza a várt eredményt a legtöbb esetben, de abszolúte partnerfüggő. Vegyük például Naomi esetét; próbál úgy tenni, mintha minden kimondott szavam ellentétére vágyna, sőt mi több, kényszert érez az ellenkezésre, mégis legbelül mélyen belül elrejtve, elásva, eltemetve, lezárva, lekötve, leláncolva, véka alá rejtve, selyemköpennyel takarva ott lapul az együttműködési hajlama. Remélem, nem jön el az a nap hogy nekem is ilyen praktikához kelljen nyúlnom, mert félek bűvkörébe kerítene és magával ragadna. Ha valamire rászokom, akkor szenvedélyesen csinálom, de szerencsére nagy megfontoltság és átgondolás után teszem meg az első lépést, majd a másodikat, végül a harmadikat. Az első három próbálkozás véletlennek tudható be. Az önkontroll számomra nagyon fontos, mondhatni életem egyik meghatározó eleme, hiszen, ha nem rendelkeznék e nemes jelzővel, nem lennék az aki. Nem mellesleg alantas, és nem illik egy valódi úriemberhez, mint amilyen szerény személyem is volna.
Megjegyzése megmosolyogtatott. Ugye nem csak én éreztem abnormalitást benne?! Meglehet, hogy nyugdíjas éveimre annyira leépülök, hogy szerénységre tegyek szert, mert nem állna jól ez az image, de ez még a jövő zenéje. A rock & roll semmi biztosat nem ígér. Nem tagadom hiányzik belőlem az alázat, visszafogottság, jámborság, de nem érzem, hogy annyira szörnyű ember lennék.
- Nem gondolod, hogy ezzel kicsit elkéstél? - vontam fel szemöldököm, minek következtében ráncok jelentek meg homlokomon. Ha még idilli csevejünk elején játszott volna a szőkeséget nagyobb hitelt adtam volna szavainak, de így.. A szőkék mind gyanúsak, a barnáktól meg bármi kitelik. Mindkettővel vigyázni kell!
- Igen, ez is szerepet játszik benne, bevallom neked, de nem ez volt a mérvadó. Ettől függetlenül te is érezheted, hogy észrevételem közel áll a valósághoz, vagy talán rá is tapintottam a lényegre. - jó emberismerő vagyok, ha birtokomban van az illetőről néhány információ -jelen esetben nem több egy-két semmiségnél, akárcsak Morrisnál... hmm.. nem hiszek a véletlenekben- és persze az első benyomás sem hanyagolható el.
Hmm, azt hiszem ezzel nem mondott újat! A mai világban mindennek ára van, a kérdés az, hogy mekkora. Nem is vártam kevesebbet tőle, helyeslően bólintottam, féloldalas vigyort eresztve meg felé.
Mindenki úgy gondolja, hogy eleget kerteltem?! Itt az ideje a lényegre térni, tudtára adni, mit is várok el tőle, illetve mire használnám fel?! Kizárt! Szép lassan mindent megtud, hacsak rá nem ébredek út közben, hogy rémálmom valóra válik, és esetleg té.. té.. tév.. tévedtem. A puszta feltételezés is iszonyatos!
- Nos minden sikeres férfi mögött áll egy nő, aki jól jár. Ez viszont feltételeket szab, ami nem áll kevesebből, mint egy szép boldognak tűnő párkapcsolatból, amit a külvilág irigyel. Természetesen ez csak látszat! Így magyarázatra talál, hogy William Corvin milyen rendkívüli okból találkozik többször ugyan azzal a nővel, aki nem a híres és egyedüli Cassandra Dawson, kitől köztudottan nem válnék meg! - az eredeti terv nem ez volt, de a hirtelen jött ötletek a leghatékonyabbak és legszórakoztatóbbak.
Meg voltam elégedve magammal, így a másik lehetőséget inkább félre tettem, mert az sokkal lényegre törőbb lett volna, ráadásul túl sokat árultam volna el.
Megtaláltam az aranyközépszert, ha fogalmazhatok így, és nagyon remélem, e kecsegtető ajánlat nem hoz számára nagyobb szánalmat -vagy talán még az undort is megreckérozom-, mint amekkorára számítok. A helyében habozás nélkül rábólintanék!

Szemmel láthatóan szikrázik közöttünk a levegő, minden alázatot és bájolgást mellőzve. Naomi minden bizonnyal azt hiheti, hogy ki tud hozni a béketűrésből, és felborítom dühömben a legközelebb eső asztalt, de nem-nem. A civilizált viselkedés beleivódott természetembe, habár nem csak ez tart vissza tőle. Nem érzek késztetést törésre zúzásra, őrjöngésre, dührohamra, túlzott felháborodottságra, ingerültségtúltengés kinyilvánítására, és még sorolhatnám. Kéretik jegyzőkönyvbe venni, hogy vonzónak, ugyan akkor érdektelennek is találom. Lehetséges ez?! Persze, hogy az!
- Ugyan kis szívem, nincs annyi alkohol ezen a világon, amennyitől akárcsak egy szavad is elhinném, már meg ne haragudj. De ez nem a te hibád, egyszerűen csak különb beállítottságú vagyok a többi pancsertől. - ült ki bájvigyor képemre, tartva a szemkontaktust.
Egy árva, kósza pillanatra sem vettem le róla szemem, habár nem mindig tekintetébe meredtem. Többször is végigfuttattam rajta lélektükreimet formás alakján. Na igen, a tigris is szép állat, de nem vinném haza! Habár most elgondolkodtam rajta!
- A számból vetted ki a szót, csakhogy minden kutyának van egy gazdája, aki mellett a vérengző pitbull is pincsikutyává változik. A kettejük közti határ nagyon vékony, úgy, hogy kitartó vagy, belőled is válhat olyan jó gazda, mint amilyen én vagyok. - nem szemrehányásként, végképp nem sértésként intéztem hozzá szavaim, de miért hagyjam szó nélkül az ellenem irányuló orális támadásokat.
Akarva-akaratlanul felnevettem azon, amit mondott, végül egy korty itallal fojtottam el. Az igazat megvallva nem tudom eldönteni, hogy csak azért reagál így, mert tudja, hogy nincs esélye ellenem, vagy egyszerűen olyan naiv, hogy elhiszi, ezzel elkergethet.
- Bárkit azért nem, de valóban sok ember erre a posztra termett, én mégis neked ajánlom fel. Miért nem élsz a lehetőséggel és lépsz tovább, minden megfontolás, kombinálás, kiforgatás, gyanakvás, elidegenítés nélkül. Ez csak egy javaslat, én a hosszas, idegtépő, végelgyengülésig tartó hadakozást sem vetem meg. - magyarázom felhangon, mintha hatással lehetnék döntésére.
Bosszantó helyzet, de az adu még a pakliban rejlik valahol, de csak idők kérdése, hogy kihúzzam. Idő a titka mindennek, épp ezért hagyom hadd ivódjanak elméjébe szavaim, hadd okozzak álmatlan éjszakákat. Biztosan tudom, hogy -ha nem is minden- valami azért megragadta fantáziáját, ezért is ontom a monológokat magamból.
- Tudod mit drágám, gondolt át, spekuláld ki magad, nekem máshol van jelenésem. Ha bedobod magad, Moretti talán bevesz harmadiknak! - kecses csuklójánál fogva számhoz emeltem, kezét, hogy egy kézcsókkal elbúcsúzzak. -Még találkozunk Ms Morgan! - mosolyogtam rá minden ellenszenv nélkül, és hátat fordítva a távozás hímes mezejére léptem, útba ejtve olasz barátom.
Váltottunk pár szót, majd megpaskolva vállát, eltűntem a tömegben, később a kijárati ajtó fedezékében. Összegezve a mai találkozásunkat, nem sikerült rosszabbul a borzalmasnál. Lehetett volna sokkal kellemetlenebb, mocskosabb, véresebb, de kívánatosabb is. Ami késik, nem múlik, megszerzem, amit akarok!

//Köszöntem! //

Hogy mi a célom? Még én sem tudom, de néha jobb tervek nélkül tengődni, legalább így a végeredménynél nem fog csalódás érni. Különben is olyan hirtelen bukkant fel, hogy esélyem sem volt tervet szőni, de legalább arra van alkalmam, hogy megnehezítsem a dolgát, neki is kijár néha napján egy kis káosz, hogy még véletlenül se unatkozzon. 
- Pedig az én szememben te sem vagy több egy szimpla pancsernél. - Kedvességem határtalan és szívesen zúdítok rá pár finom megjegyzést édes ajkaim közül, csak hogy érezze a törődést. 
- Ha eddig nem vetted volna észre van bennem némi uralkodói hajlam, még az is megeshet, hogy a végén te fogsz nekem pitizni. - Ami azt illeti szívesen beidomítanám, biztosra veszem hogy most is tudna pár trükköt, de azért még lenne mit csiszolni a tudásán. 
- Micsoda véletlen, hogy olyan sok lehetséges jelölt közül mégis engem szeretnél megkapni erre a szerepre, csak ezzel az a baj, hogy nem hiszek a véletlenekben. Mai napig nem is ismertél, csak még azt nem tudom kinek szeretnél velem ártani, de egyre jobban érdekel. - Ha már annyira le kell süllyednem, hogy azt játsszam el, hogy mi egy pár vagyunk legalább annyival tartózik nekem, hogy beszámol tervéről. Azért nekem sem mindegy kit hergelek fel, meg amúgy is jó sokan vannak akik legszívesebben már holtan látnának nem szívesen szereznék még több személyt aki a véremre szomjazik. 
- Már alig várom az újabb találkozásunkat. - Gyanakodva figyeltem, hogy kezet csókol nekem. Ennek a férfinak minden egyes mozdulata és szava mögött hátszószándék lappang. Végül is nagyon is hasonlítunk egymásra, mindketten számítóak vagyunk, már csak az érdekel melyikünk képes feltörni kettőnk közül az uralkodó szerepébe. Még ha el is fogadnám az ajánlatát és neki dolgoznék akkor sem engedném, hogy nekem parancsokat osztogasson, ahhoz túl makacs vagyok. Vissza tekintve a ki csevejünkre teljesen nevetséges az egész, én nem egy kibérelhető látszat nőcske vagyok, én bankrablásban utazok nem pedig beképzelt hólyagok mellett díszelgésre születtem. 


//Én köszönöm //

Mióta itt vagyok Vegasban, nem is mozdultam ki semerre. Lefoglalt a költözés, a ház vásárlás és a papírok intézése. Úgy döntöttem, hogy neki látok az éjszakai életnek, és meg végre megláthatom, hogy milyen is a híres Las Vegas. Be is értem egy helyre... a "The Mirage"-ba. Leültem egy székre a bárnál és rendeltem egy italt. Nézelődtem... És ahogy nézelődtem megláttam egy lányt. Egy fekete koktélruhában volt és épp a blackjack asztalnál játszott. Ahogy egyre többet figyeltem, egyre biztosabb voltam abban is, hogy valahol már találkoztam vele. Rám nézett. Tekintetét látván biztos voltam benne, és egyből jöttek ez emlékek is! És el is merengtem, hogy milyen jó is volt az az este amikor kiszabadítottam a börtönből. Figyeltem ahogy játszik. Egy párszor összeakadt a tekintetünk. Aztán láttam, ahogy felállt, és megindult felém. A pultostól kértem neki egy Martinit én pedig vodkáztam... Egyből oda is ült mellém. Egy ideig nem is szólt semmit, csak iszogatta az italát. aztán hirtelen kitört belőle.
-" Annyira lefoglal a szerencse hajkurászása, hogy fel sem keresel?" -kérdezte.
Nem udvariaskodott, de hát mit is vártam volna egy ex elítélttől...
-Nem a szerencse, hanem az elintézetlen ügyek!
Amióta Vegasban vagyok, azóta sokkal több üggyel bíznak meg mint előtte, mert látták hogy nekem valóban kell ez a munka!
Aztán az egyik kérdést követte a másik...
-"Még mindig rossz fiú vagy rendőr ruhában, vagy már megjavultál?"
Igyekszek minnél jobban az igazságot szolgálni, de ez nem mindig jön össze... Úgy érzem, hogy valahol félúton vagy a korrupt és az igazságos rendőr között. Igazságos vagyok, de a kis ördög aki a bal vállamon ül, mindig mondja a rosszat... Elvégre van az a pénz amiért megmutatom a korrupt rendőri énemet!

Kylie


 Nem vagyok nagy pia gép, aki megállás nélkül vedel, de néha nekem is kell egy kis kikapcsolódás. Mivel egész nap sétálok és játszom a jópofa hülye gyereket-kétszer el kell azt az alakot is játszanom aki betér egy sörre vagy legalább egy pohár whiskyre. Tudom, fiatal vagyok, de...elég csak belegondolni, hogy nálam öt-hat évekkel fiatalabb kis nullák, már a halálba zúzzák magukat a sok piával és még egyszer-kétszer faszán-lazán betépnek. Ilyenkor valahogy tudok örülni, hogy nem lettem ilyen. Jó persze meg volt nálam is az első berúgás amiből aztán kicsivel több lett, de én megmaradtam a normális életemben. Talán az egészség rontó dolgaim közé tartoznak a cigi és az energia ital.
Nem régen kezdtem bagózni, de valamivel muszáj ezt a sok feszültséget kinyomni magamból. Tudom, a cigi megöl, csak a nyugodtság látszatát pumpálja beléd egy nagy adag nikotinnal, blabla és a többi.
Mivel január van, egy vékony kabátban voltam. Hiába Las Vegasot se kerüli el azért annyira a hideg. Nem kell hihetetlenül vastagon öltözni, de azért itt is lengedezik a szél. Most egész kellemes, hűvös van. A kabát már nem új, kissé kopottas műbőrből készült. Nem igazán öltöztem ki. Jó formán egy farmernadrág, egy kissé sáros sportcipő és a kabát alatt egy fehér póló az ami megbújik rajtam. A Mirage előtt még gyorsan elszívtam egy cigit majd beléptem. Bent kissé összehúztam magam. Na nem azért mert hideg volt, inkább a sok ember miatt. Kicsinek és gyengének éreztem magam köztük. Rendeltem egy pohár sört majd egy asztalhoz leültem, ahol jótékony árnyék fedett el. Valahogy tetszett, hogy az emberek így kevésbé figyelnek. Jobb volt ott egyedül üldögélni, némán.