Christian & Angelique

Ki hitte volna, hogy valaha is eljutunk idáig? Ez már régen a levegőben volt, de mindeddig megpróbáltunk róla tudomást sem venni, hiszen a szakmai kapcsolatunkat helyeztük eddig élőtérbe, nem pedig azt, hogy mennyire tudnánk élvezni egymás nagyon közeli társaságát. Talán pont ma jött el annak a napja, hogy kiderítsük miféle élvezeteket tudnánk egymásnak nyújtani.
- Gondolom nem is vagy ahhoz hozzá szokva, hogy bárki bármit is követeljen tőled. – Egy ilyen alfa hím, mint Chris jobban szeret irányítani, mint irányítva lenni. Én pedig túl mohó és követelőző vagyok, általában mindig mindent akarni szoktam. Független nőként szeretek irányítani, de mindeddig nem volt dolgom olyan férfival, akit ez zavarna, egészen eddig.
- Szóval több mániád is van? – Akarva, akaratlanul is kicsúszik számon ez a kérdés, ahogy ismét elő bújik belőlem az orvos. Ez már nálam szakmai ártalomnak is nevezhető, hogy ennyire kíváncsiskodok.
- Pontosan ez az, amire vágyok. – Legtöbbször mégsem jön össze, valójában nem is tudnék felidézni egyetlen egy olyan esetet, mikor bárki is kivette volna a kezemből azt a bizonyos gyeplőt. Még egyetlen egy nő, férfi sem volt erre képes. Viszont abból már sejteni lehet, hogy neki nagyon nincs a tetszésére ha irányítani akarnám, más különben nem is hagyta volna félbe azt, amibe az imént bele kezdett. Vajon Chris tényleg képes lesz irányítani? Megszűnne az irányítási vágyra való hajlamom, ha teljesen átadnám neki magamat?
Legalább abban egyet tudunk érteni, hogy tényleg nincs arra garancia, hogy élveznénk egymással a szexet. Na jó! Mégis kit akarunk ezzel becsapni? Biztosan csak is élvezetes tudna lenni a szex, ha végre engednénk vágyainknak. Tetszett, hogy nem finomkodott, hogy durván csókolt meg, volt benne valami izgató, amitől már az első pillanattól kezdve azt kívántam, bárcsak most azonnal letépné rólam a bugyimat.
- Egy próbát igazán megér. – Na de itt és most akarja kipróbálni, hogy tud-e irányítani?  Mert ha igen, akkor benne van a pakliban, hogy akár le is bukhatunk és ettől csak még izgalmasabb, s élvezetesebb lenne.  

How an angel dies

Homlokom a kormánykeréknek döntöm miközben érzem ahogy testemben lüktet minden egyes ér, pezseg a vér, a szám pedig már most kiszáradt, pedig még csak be sem tettem a lábam a Mirageba. Alig kapok levegőt, azt pedig egyszerűen elképzelni sem tudom, hogyan volt képes Tyler Christenson és az felfuvalkodott, irányításmániás, nagyképű... argh... szóval, hogy hogyan és miként volt képes rávenni engem arra, szent meggyőződésem és minden létező unszimpátiám ellenére, hogy eljöjjek erre a vacsorára. Basszuskulcs! Pedig hajnalban még olyan magabiztos voltam, mikor elküldtem neki az e - mailemet melyben tényként közöltem velem, hogy nem jövök el, és tessék, most mégis itt vagyok, igaz öt perc késéssel. És még ennek is örülhet. Egészen este hétig tartottam magam, abban a meggyőződésbe ringattam magam, hogy az égvilágon semmi programom sincs estére, hogy majd leülök és egy finom pohár vörösbor társaságában zenét hallgatok vagy egy kedvenc angol íróm regényét olvasom, ám azután... Egyszer csak, ahogy tekintetem a laptopom felé siklott, mely az ágyamon pihent felidéződött bennem Christenson pofátlan magabiztossága, a vacsorameghívása, az arca, miután tegnap délelőtt olyan szépen nyakon öntöttem a koktélommal merő véletlenségből és ahogyan a pillantásával magához láncolt, nem tudtam otthagyni hiába szerettem volna elbújni szégyenemben. Ha a szüleim nem dühítenek fel akkor is, ha nem akarok elmenekülni a jachtról egy pohár itallal a kezemben, vagy legalábbis elbújni a nagy közönség szeme elől, ez az egész nem történik meg. Mindenről ők tehetnek, és Tyler Christenson. Az ördög vigye el. Ahogy felidéződött bennem a pillantása és újra elolvastam az utolsó nekem írt e - mailt hirtelen úgy éreztem mennem kell, ezért kapkodva lezuhanyoztam, felvettem az egyik kedvenc ruhámat, elrendeztem a tincseimet, gyors, mégis szexi ám cseppet túl kihívó sminket varázsoltam magamra, majd az autómba pattantam, hogy ne várassam meg. Ch... hogy ne várassam meg...

Próbálom összeszedni minden hidegvéremet, hogy végre - valahára ki tudjak szállni az autómból, ám, ahogy eszembe jutott kivel is van bent találkozóm egyből elfogott egyfajta kellemes borzongás, a levegő pedig valahogy megváltozott körülöttem. Fojtogatóvá, forróvá vált.
- Szedd már össze magad Char! Ez egy beképzelt majom, nem érdemes időt pazarolni rá. Menj be, oltsd le, gyere ki és menj haza! Te is tudod, hogy ezt kell tenned! - próbáltam meg ezzel a rövid kis mantrával menteni a menthetőt és némi magabiztosságot szuszakolni magamba, majd egy utolsó mély lélegzetvétel után kiszálltam az autómból és kecses léptekkel indultam meg a Mirage felé. Pillanatokkal később már az épületben voltam, gyorsan eligazgattam a ruhámon keletkezett ráncokat, s a kósza tincseimet ezt követően pedig a főúrhoz léptem, aki egyből készségesen fordult felém. Nem hiába a Clarke név hegyeket mozgat meg itt Vegasban.
- Jó estét kisasszony, miben segíthetek?
- Jó estét, ha minden igaz a partnerem már vár rám. Mr. Christenson. - feleltem röviden, egy apró mosolyt megeresztve felé.
- Igen, igen, az úr már itt van, kérem kövessen. - ezzel át is vágott a tömegen és az asztalhoz kísért, ahol a férfi már csakugyan várt rám. Amilyen gyorsan jött a főúr olyan gyorsan el is ment mi pedig magunkra maradtunk.
- Jó estét Mr. Christenson. - üdvözöltem udvariasan - Mivel nem válaszolt az e – mailemre gondoltam személyesen jövök el és világosítom fel a tévedéséről... - igen, ez így jó lesz talán, csak maradjon meg a magabiztosságom. Vagy mi. Ahogy ott álltam előtte csak figyeltem az arcát, próbáltam kitalálni, hogy vajon mi járhat a fejében, és nem tagadom... elfogott a félelem. Talán ezért sem ültem le.

TAG: Tyler Christenson ;
OUTFIT: Megjelenés ;
NOTES: Mit lép Mr. Christenson?  ;
MUSIC: Snow Patrol - The lightning strike

Még csak nem is sejted, hogy mi vár még rád...

Időben megérkeztem, sőt még néhány perccel hamarabb is, annak ellenére, hogy sejtettem, hogy Miss Clarke késni fog, elvégre a nőknek ez egy igen bosszantó szokásuk. Az egy pillanatig sem merült fel bennem, hogy esetlegesen tényleg nem lesz hajlandó megjelenni, hiába állította olyan magabiztosan abban az e-mailben, amit utoljára tőle kaptam. Mégis mosolyt csalt az arcomra már csak az is, hogy vissza gondolta arra, hogy mennyire kérette magát. Nem is tudom, hogy a nők miért hajlamosak erre, még akkor is, ha mindketten jól tudják, hogy mi lesz a vége... Ahogyan én is tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy néhány perc késéssel, amit még hajlandó leszek neki megbocsájtani meg fog jelenni. Nem vártam meg az italválasztással, legközelebb érkezzen időben és akkor esetleg lesz neki is beleszólása abba, hogy mit szeretne fogyasztani. Nagyon is jó évjáratú bort rendeltem, aminek az ára is eléggé borsos, de az első közös vacsoránknak szerettem volna megadni a módját, elvégre telik rá, és azt sem kellene elfelejteni, hogy megtehetem. Sok mindent megtehetek.  
Kíváncsi tekintetemet egy pillanatra sem vettem le róla... Szőke kiengedett hajával és abban a fehér ruhában annyira ártatlanul fest. Nem áll szándékomban szentimentálisnak lenni, de így tényleg úgy néz ki, mint egy földre szállt angyal. Ó, ha tudná, hogy éppen maga az ördög próbálja megkaparintani...
- Jó estét Miss Clarke! - Megjátszott komolysággal üdvözöltem, minden erőmmel azon voltam, hogy leplezzem önelégültségemet és azt a "tudtam, hogy nem tudsz ellenállni nekem" mosolyomat.
- Szóval Miss Clarke úgy gondolta, hogy eljön a vacsora meghívásomra csak azért, hogy tudassa velem, hogy nem akar itt lenni? Mégis itt van. - Sosem voltam szakértője a női logikának és hát Miss Clarke sincs túlságosan a segítségemre, hogy megérthessem.
- Miért nem foglal helyet? Netalán meg szeretne arról győződni, hogy kellőképpen végig mértem-e? Mert biztosíthatom arról, hogy ez megtörtént, sőt nagyon is tetszik az, amit látok. Igazán csinos. - Kezemmel a széke felé intettem, hogy most már itt az ideje leülnie és szemtől szembe lenni velem, feltéve ha nem ijesztettem el eddigi túlzott magabiztosságommal. Akik nem tudják megszokni, azok sajnos hajlamosak megszökni.

tag: Miss Clarke  words: 338  notes: engedelmeskedj!

How an angel dies

Nevetséges ez az egész helyzet, vagy.... sokkal inkább félelmetes? Valaki, aki már az első találkozásunk alkalmával képes volt megfagyasztani az ereimben a vért azzal a kicseszett magabiztosságával, az átható tekintetével mely sosem árulta el számomra mi is jár a tulajdonosa fejében, milyen érzelmek kavarognak benne... egy ilyen valaki mégis képes volt engem rávenni arra, hogy eljöjjek vele találkozni. Pedig esküszöm, hogy nem akartam! Tény, hogy valami megmagyarázhatatlan oknál fogva nem tudtam kiverni a fejemből, beleégett elmémbe a pillantása, a félmosolya, amire a környezetében minden nő elalélt, de... mégis... félek tőle. Mit keresek itt akkor mégis? Hogyan képes rám ilyen hatást gyakorolni? Miért nem küldtem el a francba, vagy tartottam magam az e - mail béli fogadalmamhoz, hogy nem jövök el? Mi a fene történik velem? És tessék, már megint. Próbáltam megtartani a magabiztosságomat, belekapaszkodni az apám által belém nevelt fensőbbségteljességbe, elvégre mégis csak Clarke vagyok, befolyásos személy, akinek az átlag emberek lesik minden kívánságát hiába teher számára ez az egész, de nem, még így sem sikerült, Tyler Christenson lefegyverzett néhány egyszerű szóval és azzal a rohadt magabiztos tekintetével. Szó szerint földbe gyökerezett a lábam, a szívem vad ritmusban kezdett verni, én pedig zavaromban - mely az arcomra is kiült halvány pír formájában - az ajkamba haraptam. Úgy, de úgy gyűlölöm ezt az embert!
- Én... - próbáltam megszólalni, tartani magam, a következő pillanatban mégis arra eszméltem, hogy az általa mutatott székre ereszkedem engedelmesen, a szemeimet pedig képtelen vagyok elszakítani róla. Úristen Charlotte mit művelsz???!!????
- Én... - ki kellene már józanodnom és alaposan helyre tenni ezt az embert, mielőtt még a helyzet tovább romlana. Gyerünk... meg kell csinálnom, képes vagyok rá!  

Megköszörültem a torkomat és egy picit meg is ráztam a fejem, hogy kitisztulhassanak a gondolataim, a szemem pedig elszakadhasson az övétől, a varázsától, amivel magához láncolt és újra magabiztosan nyilvánulhassak meg. Őrültség volt idejönnöm, de már nem menekülhetek, ki kell hoznom a helyzetből a legjobbat.
- Eljöttem, hogy tudassam önnel, nyilvánvalóan rossz ajtón kopogtat Mr. Christenson, én ugyanis nem az egyik alkalmazottja vagyok, akit irányítgathat. Továbbá, hogy felszólítsam ne zaklasson többé... - ez az, eddig jó vagyok, csak tartson ki a lendületem.
- Az pedig, hogy ilyen pofátlan módon méreget... - vörösödöm el még jobban és lesütöm a tekintetem aprókat pislogva - nem vall úriemberségre. Sőt... - és ekkor, ahogy ismét felpillantottam rá egyszeriben odalett minden összegyűjtött erőm, bennem rekedt a szó. Azok a szemek...
- Én....  

TAG: Tyler Christenson ;
OUTFIT: Megjelenés ;
NOTES: Igen uram  ;
MUSIC: Snow Patrol - The lightning strike

Még csak nem is sejted, hogy mi vár még rád...

Türelmesen várakoztam, de tagadhatatlanul elégedettséggel töltött el, hogy végre Miss Clarke hajlandó volt helyet foglalni, annak ellenére is, hogy állítása szerint nem is akart eljönni. Valamiért mégis itt van, vajon miért volt képtelen magát távol tartani tőlem? Elvégre nem kényszerítettem, saját szabad akaratából jelent meg.
- Úgy érzi Miss Clarke, hogy zaklatom? Esetleg ezt kifejtené nekem kicsit bővebben is? – Hiába nem illik, de mindkét kezemmel felkönyököltem az asztalra, hogy ujjaimat összefonva támasszam meg rajta államat, így figyeltem érdeklődően. Minden egyes reakciója, arcának vonása árulkodó volt, de mégis leginkább az lepett meg, hogy arcára pír szökött. Meglepett, erre aztán igazán nem számítottam. Persze ahhoz hozzá vagyok már szokva, hogy általában ilyen reakciót váltok ki a nőkből, de mégis azt hittem, hogy Miss Clarke nem ilyen könnyen hozható zavarba.
- Egyetlen egy szóval sem állítottam magamról, hogy úriember volnék. – Mégis ahhoz képest még mindig a szemébe néztem, még ha legszívesebben tekintetem inkább a formás domborulatain kalandozott volna el.
- Remélem ízleni fog a bor. Ugye nem akarja ismét rám önteni az italát? Mert ha igen, akkor megválok az ingemtől. Én attól lennék nedves, ha rám öntené a pohara tartalmát, de maga Miss Clarke attól lenne nedves, ha levenném az ingem. – Figyelmeztettem, még ha nem igazán úriemberhez méltóan is tettem, de tény, hogy sosem állítottam magamról, hogy az volnék. Elszakítottam tőle tekintetemet, hogy igyak egy kortyot a boromból.

tag: Miss Clarke  words: 226  notes: engedelmeskedj!

How an angel dies

Édes istenem, hogy képes egyetlen szavával is ilyen hatást gyakorolni rám? Elég egy apró pillantás, egy félmosoly, vagy egy „parancs”, én pedig jövök minden akaratom ellenére is, pirulok, mint egy kis tinilány, a tekintetemet pedig képtelen vagyok elszakítani róla. Mi a franc van velem? A külseje volna az amivel ennyire megfogott? Tagadhatatlan, hogy Mr. Christenson igazán jóképű, sőt már - már gyönyörű példánya a férfi nemnek, de én sosem voltam az a felszínes kis csitri, aki erre hajt. Sőt, hihetetlen vagy sem, a pénz sem motivált soha egyetlen kapcsolat felé sem. Hát akkor meg? Hogy képes ennyire a bűvkörébe vonni? Mivel? Lehet, hogy pont a lényével? A belőle áradó rejtéllyel, magabiztossággal, sötétséggel? Annak ellenére, hogy már - már félek tőle.... épp ez vonzana annyira? Lehetséges lenne ekkora paradoxon?
- Természetesen kifejtem önnek, ha magától még nem jött volna rá Mr. Christenson. Már a fogadáson is kifejezetten tolakodó volt, észrevettem hogyan méreget, ami kicsit sem nyerte el a tetszésemet, ám az, hogy valahonnan kiderítette az e - mail címemet annak ellenére, hogy titkos, épp csak egy - két ember tudja, azzal vádolt, hogy szándékosan öntöttem le, ráadásul elérte, hogy ide jöjjek... - tényleg, mit keresek én itt?
- Kielégítő választ kapott Mr. Christenson? - vontam fel a szemöldökömet kíváncsian, szánt szándékkal fogalmazva így, csak, hogy megmutassam neki én is képes vagyok meglepetéseket okozni, nem csak ő.
- Bizonyára valami téves városi pletyka lehetett a családjából kiindulva... - persze, hisz apám ismeri ennek a beképzelt majomnak a szüleit és ha jól emlékszem elég jó viszonyt ápolnak egymással. Vagy mi, apámnál ezt igazán nehéz megfejteni, valakit ugyanis épp, hogy csak elvisel mégis a szemébe mosolyog, mást pedig egyetlen pillanat alatt elpusztít, akit előző nap még a barátjának nevezett. Furcsa egy világ a miénk, ám az biztos, hogy mikor a szüleim megtudták, hogy ezzel az alakkal beszélgettem nagyon is jó lett a kedvük és faggattak a részletekről, amiket persze nem osztottam meg velük. Néztek is volna nagyokat...

Kis híján dobtam egy hátast a monológjától, az arcom pedig bíborvörös árnyalatot öltött a zavar és a düh kellemetlen egyvelegeként. Ez aztán már mindennek a teteje, hogy lehet valaki ekkora seggfej??? De a rémes az egészben, hogy bár abszolút nem akartam, mégis elképzeltem, ahogy itt ül velem szemben félmeztelenül... Ó uram irgalmazz, hol vagy, mikor szükségem lenne rád? Megint az ajkamba haraptam.
- A legközelebbi alkalommal a képébe öntöm és nem az ingére, ráadásul szándékosan nem véletlenül... - szólaltam meg miután néhány pillanat alatt próbáltam magam túltenni a sokkon. Gyorsan én is a poharam után nyúltam és kortyoltam belőle egy keveset szíverősítőnek. Hosszú éjszakánk lesz...
- Mellesleg... nem szeretném kiábrándítani, de, ha valamitől nedves is lennék, az egészen biztosan nem magától lenne ma éjjel... - ezzel csak, hogy felhúzzam egy kicsit keresztbe vetettem a lábaimat, majd jól láthatóan rákacsintottam a válla fölött elnézve egy egyedül iszogató, jóképű pasira, aki erre döbbenten megemelte felém a poharát. Ezt neked seggfej!

TAG: Tyler Christenson ;
OUTFIT: Megjelenés ;
NOTES: Igen uram  ;
MUSIC: Snow Patrol - The lightning strike

Még csak nem is sejted, hogy mi vár még rád...

Minden figyelmem a kisasszonyé volt, vajon tudtában van annak, hogy mégis mennyi nő szeretne most a helyén ülni velem szemben? Szerintem nincs. Hüvelykujjamat alsó ajkamon húztam végig néhányszor, miközben hallgattam roppant szórakoztató véleménykinyilvánítását. Szóval zaklatónak tart, pedig csak egy telefonhívásba került, hogy megtudjam az e-mail címét. Ha akartam volna, mára már mindent tudnék róla, de nem szerettem volna unatkozni a mai vacsorán, ha netán olyan dolgokat közölt volna magáról, amiket én már régen tudtam.
- Azt kell mondanom, hogy igen, nagyon is kielégítő válasz volt Miss Clarke, de jobb szeretem, ha máshogy kapom meg a nekem kijáró kielégülést. – Hivatalos hangon beszéltem vele, mintha nem arra akartam volna célozni, hogy válaszadás helyett másra is használhatná puha ajkait. Nyíltan nem is mondtam ki, hiszen érdekel mennyire találja kétértelműnek, hogy mennyire háborodik fel tőle.  
- Miss Clarke sosem kell hinni a pletykáknak. – Borom után nyúltam, hogy újból kiélvezzem a vörösbor isteni ízét. Visszatettem az asztalra a poharamat, de egy pillanatra sem vettem le róla a tekintetemet. – Bizonyára nem is hiszi el az össze pletykát, mert ha elhinné akkor most nem lenne itt. – Sok mindent hallottam már magamról, de sosem érdekelt, ha az emberek a szájukra vesznek. Valójában szórakoztató, hogy ennyire foglalkoznak velem.
- Ez most fenyegetés? – Mennyire ártatlanul néz ki a vállára hulló szőke tincsekkel, s ebben a testhez simuló fehér ruhában. Tényleg olyan látszatot kelt, mintha egy eltévelyedett angyal lenne… De szavai… Tipikus bárány bőrbe bújt farkas esete? Talán csak megtéveszt a látszat.
- Ezek szerint szeretné, hogy távozzak, hogy az este többi részét más valakivel tudja eltölteni? – Kék szempár találkozott a kékkel. Minden vonás megfeszült arcomon, ajkaimról eltűnt eddigi halvány mosolyom. Ezt egyáltalán nem találtam viccesnek.

tag: Miss Clarke  words: 275  notes: engedelmeskedj!

How an angel dies

Ha harc hát legyen harc, erősnek kell lennem, mégis úgy érzem megtörök lassacskán az akarata alatt. Az a jeges kék tekintet, s ahogyan az ujjával az alsó ajkán simít végig újra és újra... Szánt szándékkal teszi ezt, biztosan tudom. Azt akarja, hogy oda tévedjen a pillantásom, hogy még inkább zavarba jöjjek, elfelejtsek minden mást, amit a fejéhez kívánok vágni, ő pedig átvehesse felettem az uralmat és tovább szórakozhasson a káromra. Teremtő ég, mégis kinek a karjaiba sodortál? Hol van egy pap, egy ördögűző, mikor szükségem volna rá? Hol van az, aki megmenthetne mielőtt még karjába zárna s elragadna a sötétség?
- Én... - arcom továbbra is bíbor árnyalatban tündökölt, ahogy a zavar és a tehetetlen düh tovább búrjánzott a bensőmben. Christenson, ez az átkozott szemét, ez a gyönyörű féreg tovább csűri – csavarja a szavakat, szánt szándékkal lovagolva meg a kétértelműség paripáját, vélhetőleg azért, hogy tovább bosszantson. Miért? Miért teszi ezt velem? Miért pont velem? És.... miért nem hagytam még itt?
- Maga egy... - fejemben száz meg száz jelző sorakozik fel, cikázik át gondolataim végeláthatatlan útján, ám amikor ismét csak szólásra nyitnám a szám egy teremtett darab nem sok, egy sem jut eszembe. Nyelvem árulóvá válik, akár csak a fogaim s az ajkam, mely utóbbiba ismét csak beleharapok. Hogy én mennyire, mennyire gyűlölöm.
- Sajnálattal közlöm, hogy ezen a problémáján nem áll módomban segíteni Mr. Christenson, ám attól nem félek, hogy ne találna helyemre száz meg száz lelkes jelentkezőt. - csapom le a labdát, a tekintetemet pedig továbbra sem vagyok képes elszakítani róla. Az az áll.... az a száj...

- Most már tudom, hogy egyes pletykáknak nem szabad hinni, ilyen az ön úriemberségéről szóló is. - biccentettem aprót, majd egy egészen rövid pillanatra belém bújt a kisördög, mely ártatlan, angyali tekintettel, parányi mosollyal szólt ki testem börtönéből.
- Tévedés volna ezek szerint az a hír is, hogy ön meleg Mr. Christenson? - természetesen ez most már nyilvánvaló tény, mégsem bírtam ki, hogy ne említsem meg, szerettem volna ugyanis felfegyverkezni ellene. Habár tudom, halálraítélt kísérlet, hanvábaholt próbálkozás. Túl erős, érzem, lassan végem.
- Nem Mr. Christenson, távol álljon tőlem a fenyegetés... - parányit előrébb hajoltam – ez ígéret. - próbáltam magabiztosnak látszani, ám az, hogy zavaromban már az ujjaimat tördelem nem sokat lendít a helyzetemen.

A kis játékommal úgy tűnik alaposan kihúztam nála a gyufát, a férfi arca ugyanis megfeszült, ajkairól eltűnt a mosoly, a tekintete pedig... uram segíts, még az eddiginél is dermesztőbbé vált. Szívem szerint rikkantottam volna, igen, azt akarom, ám az ajkam, az az áruló, csalfa, mihelyts szólásra nyílt másként suttogott.
- Ne... ne tegye. - te jó ég, elvesztem.
- Maradjon...

TAG: Tyler Christenson ;
OUTFIT: Megjelenés ;
NOTES: Igen uram  ;
MUSIC: Snow Patrol - The lightning strike

Még csak nem is sejted, hogy mi vár még rád...

Szórakoztatónak találtam azt, hogy láttam mennyire zavarban volt tőlem, hiszen szavak nélkül is nagyon árulkodó volt az, hogy olyan gyakran elpirult. Ó, ha tudná, hogy még semmit sem tettem és mégis így reagált rám… Ha tudná mi vár még rá, akkor sikítozva rohanna ki az étteremből. Talán hagynom kellett volna, hogy elmenjen, mikor még volt rá lehetősége, de mégis Miss Clarke szabad akaratából döntött úgy, hogy csatlakozik hozzám. Már csak az érdekelne, hogy miért gondolta meg magát, vagy mindvégig ezt akarta, csak még magának is képtelen volt bevallani és csak dacolni szeretett volna velem és magával is? Ezek a nők… Mindent túlbonyolítanak.
- Egy? – Kíváncsi tekintetemet még mindig rajta tartom, de úgy tűnik képtelen bármit is kinyögni, pedig annyira érdekelt volna, hogy miféle jelzővel szeretett volna illetni.
- Jelentkezők mindig vannak. – Válaszoltam szűkszavúan. Vannak, voltak és lesznek is még, de ma este a figyelmemet csak egyetlen nőnek szentelem.
- Maga férfi Miss Clarke? – Ez a pletyka rólam a legnagyobb tévedés, hiszen most is egy gyönyörű nő társaságát élvezem, aki csípős nyelvével próbál belém marni, de mégis szórakoztató, hogy kimondja azt, amit gondol, elvégre velem nem szoktak így beszélni.
- Azt gondolja, hogy következmények nélkül járna, ha megtenné? – Mert Miss Clarke formás hátsóját bármikor elfenekelném. Ó, de még hogy! Milyen élvezettel!
- Miss Clarke, maga a két lábon járó ellenmondás. Azt mondta, hogy csak azért jött el, hogy szóljon arról, hogy nem is szeretne itt lenni, de mégis maradt, aztán pedig arra akart célozni, hogy inkább mással töltené el az éjszakáját, de mikor megadtam rá a lehetőséget mégis azt kérte, hogy maradjak. Van erre bármiféle logikus magyarázat? - Hüvelykujjammal továbbra is alsó ajkamon simítottam végig újra és újra, de tekintetemet egyetlen egy pillanatra sem vettem le róla.  

tag: Miss Clarke  words: 286  notes: engedelmeskedj!

How an angel dies

Visszakérdezett én pedig akár csak egy rossz tanuló a nyelvtan óra keretein belül, ahol épp meg kellene csillogtatnia a tanárának milyen sok tudással rendelkezik, hogy az előző éjszakát egyáltalán nem bulizással töltötte, ivással és a barátaival, hanem a tankönyvei fölött görnyedve, éjszakába nyúlóan magolva a definíciókat, egymagában, ami persze közel sincs így... csak meredtem rá hatalmas szemekkel, olykor - olykor szólásra nyitva az ajkaimat, majd ismét összezártam, és beleharaptam az alsóba. Képtelen voltam megszólalni, fejére zúdítani azt a temérdek jelzőt a beképzelt bunkó és az önimádó seggfej között, ami csak az eszembe jutott, egyszerűen csak hallgattam, mint akit megbűvöltek. Mi a fene ütött belém? Hogyan képes ilyen hatást gyakorolni rám? Mi lehet a trükkje?
- Szóval jelentkezők mindig vannak... értem. De mondja Mr. Christenson, ha ez igaz, akkor miért épp rám pocsékolja értékes szabadidejét ahelyett, hogy valamelyik önkéntesével mulatna? Bizonyára magának is van egy kis fekete notesza, telis - tele számokkal, reménykedő libuskákkal, akik naphosszat csak a mobiljukat vizslatják várva a csodát, Tyler Christenson jelentkezését... - szándékosan játszottam rá a dologra, hiszen szemlátomást annyira el van szállva magától, hogy, ha tehetné még dugna is magával... Egomán seggfej!!!! Zavartan a hajamba túrtam, mint ahogyan mindig is tenni szoktam, ha zavarban vagyok, esetleg valakinek sikerül úgy isten igazából felidegesítenie. Ez a pasas eddig csillagos ötös mind a kettőből, és az éjszaka még olyan hosszú...

Megdöbbentem a frappáns válaszán a meleg kérdés kapcsán, ám sietve összeszedtem magam, nehogy megint fölényben érezze magát.
- Legjobb tudomásom szerint nem. - próbáltam meg viccel elütni a dolgot, miközben magamban heves imádkozásba, néma fohászba fogtam, hogy nyíljon meg alattam a föld, nyeljen el, rejtsen maga alá ez elől az ijesztő alak elől, akitől borzongok, félek, mégis... vonzz. Elementáris erővel vonzz.
- De szóljon, ha onnét másképp látja, javítson ki, ha esetleg tévednék. - tikk - takk és még csak tíz perce vagyok itt, úgy látszik igaz a mondás, a pokolban tényleg lassan telik az idő, minden pillanat maga az örökkévalóság a lángok között.
- Azt gondolja félek magától? - suttogtam a szívem pedig ebben a pillanatban szinte kihagyott egy ütemet. Erősnek kell tűnnöm, nem hagyhatom, hogy azt higgye győzelmet aratott felettem. Én nem leszek a játékszere!

Mégis hogy a fenébe vár tőlem logikus magyarázatot, mikor éppen ő az, aki összezavar, felkavar, aki miatt nyoma vész minden egyes józan gondolatomnak valahányszor csak a tekintetem az ajkaira siklik, összetalálkozik azokkal a lebilincselően kék szemeivel? Hogy várja tőlem, hogy képes legyek megfontolt döntéseket hozni, mikor épp miatta veszek el? Direkt csinálja, de vajon mi a célja ezzel az egésszel?
- Egyszerűen csak... tudni akarom mire megy ki a játék. - most vagy soha, meg kell tudnom mit akar tőlem mégpedig itt és most. Muszáj!
- Mit akar tőlem? - néztem mélyen a szemeibe, nyomatékosítva ezzel a célom, azt, hogy most válaszolnia kell!

TAG: Tyler Christenson ;
OUTFIT: Megjelenés ;
NOTES: Igen uram  ;
MUSIC: Snow Patrol - The lightning strike

Még csak nem is sejted, hogy mi vár még rád...

- Néha még nekem is szükségem van változatosságra. – Feleltem könnyedén a nekem szegezett kérdésre. Nem tagadom, kezdem magam úgy érezni, mintha csak egy kihallgató szobában ülnék és Miss Clarke a képembe tolná a vakító lámpát, hogy minél előbb kicsikarja belőlem az igazságot.
- Miss Clarke, szerintem maga engem teljesen félre ismert. Sosem mondtam egyetlen egy nőnek sem, akinek bármi köze is volt hozzám, hogy reménykedjenek abba, hogy esetleg másnap felhívnám őket. Mindig tisztázom a feltételeket, tudják mire vállalkoznak. – Senki sem édesgettem be az ágyamba szép szavakkal, már a legelején közöltem mindenkivel, hogy nincs szükségem komoly kapcsolatra, vagy bármiféle kapcsolatra a szexen kívül. Arról pedig én végképp nem tehetek, hogy mindegyik nő abban reménykedik, hogy majd miatta meggondolom magam ezzel kapcsolatban.
- Miből is gondolta azt, hogy a saját nememhez vonzódok? – Érdeklődve néztem rá, még az eddiginél is közelebb húzódva az asztalhoz, hogy kék szempáromat az Charlotte szintén kék szemeimbe fúrjam. Valahogy mégis csak azt hiszem, hogy bosszantani szeretne, de ahhoz jóval több kell ennél. Inkább szórakoztat, amit művel. Vakmerőek a kérdése, de mégis olyan zavarban üldögél előttem, mintha legalább még mindig szűz lenne és ilyen flörtölésben még sosem lett volna része. Aztán valahonnan a tudatalattimból elő mászott egy gondolat… Az nem lehetséges! Vagy mégis?
- Lényegtelen, hogy mit gondolok. – Újfent halvány mosolyra húzódtak ajkaim, pedig tőlem nem megszokott, hogy egy nap alatt ennyit mosolygok, nem hogy néhány röpke percben.
- A testbeszéde mindent elárul. – Próbál bátornak látszani, de mikor zavarba hozom, egészen összehúzza magát, mintha ez valamiféle védekező mechanizmus lenne nála.
- Maga szerint ez játék lenne? Szerintem egy étteremben vagyunk és vacsorázni készülünk. Miss Clarke, csak tudatni szeretném magával, hogy én egészen máshogy szoktam játszani. – Gondolom nyilvánvaló, hogy általában a hálószobámban van leginkább játékos kedvem. Hüvelykujjammal újból és újból végig simítottam alsó ajkamon, miközben jól megfontoltam az utolsó kérdésére a válaszomat.
- Azt hittem ez nyilvánvaló. – Homlokomon összefutottak a ráncok. – Mikor leöntött már akkor is mondtam, hogy kárpótlásul kiengesztelhet egy vacsorával. Miből gondolja, hogy bármit is akarnék magától? – Ó, ha tudná, hogy képzeletben már látom az ágyamban feküdni a fekete szatén lepedőn… Hallom sikítani, könyörögni.

tag: Miss Clarke  words: 346  notes: engedelmeskedj!

How an angel dies

Arrogáns, pimasz, pökhendi, beképzelt, narcisztikus, egomán barom!!!! Ezt harsogta az elmém, ahogy végighallgattam Tyler Christenson előadását arról, hogy neki szüksége van a változatosságra a nők terén, hogy ő nem szorul rá arra, hogy az ágyába édesgesse a jelentkezőket, mennek azok maguktól is, a sok buta liba, akik pontosan jól tudják, hogy nem lesznek többek holmi egy éjszakás kalandnál, mégis neki adják magukat, majd összetört szívvel - lélekkel, reménytelenül reménykedve várják a csodát, azt, hogy a férfi megváltozik miattuk, és jön majd az a bizonyos „boldogan élnek míg meg nem...” jelenet... Egyszerűen rosszul lettem ahogy végig cikázott elmémen a sötét gondolat, nekem is ezt a sorsot szánta, én is csak egy újabb strigula lennék a szemében semmi több. Hát még mit nem! Jóképűség, szép szemek, ingerlő ajkak ide vagy oda, én nem leszek ennek az alaknak a játékszere. Nem, nem és nem!!!
- Ezek szerint egyes esetekben a mazochizmus tényleg nem ismer határokat. - vetettem oda gúnyosan, leplezetlen megvetéssel a hangomban. Szánnom kellene ezeket a nőket, de egyszerűen képtelen vagyok rá. Ostobák voltak, hagyták, hogy ez az ember hatást gyakoroljon rájuk, és igen, tudták, hogy mire vállalkoznak mégis belementek... aki hülye haljon meg, ezt gondolom. Mégis... ahogy rám néz, ahogy szinte olvas bennem, ahogy ingerel, vonzz.... vesztem el a józan eszem. Ne...
- Mint már azt mondtam, városi pletyka. - vontam meg a vállam egyszerűen, ám ahogy a tekintete ismét összefonódott az enyémmel egyből tova is tűnt a határozottságom. - Bár most már tudom, hogy hamis pletyka...

A francba! Mikor már azt gondoltam uralom a helyzetet, sikerül tartanom a látszatot egyetlen mondatával felülírja minden sikerélményemet, én pedig ismét azon kapom magam, hogy összehúzódok és az alsó ajkamba harapok zavaromban. Átkozott testbeszéd, hogy lebuktat előtte, átkozott Christenson, hogy mindent észrevesz, átkozott én, hogy egyáltalán eljöttem ide, csak mert Ő azt akarta...
- Egészen máshogy? - egészen kicsit előrébb hajoltam, csak, hogy alaposabban is szemügyre vehessem az arcát és bizonyíthassam cseppet sem félek tőle.
- Ha jól sejtem aljas, piszkos játékokat űz... - egyfelől lúdbőrzik a hátam, nem akarom tudni a részleteket, sőt semmit, ami vele kapcsolatos, másfelől azonban... égek a kíváncsiságtól, még ha nehezemre is esik ezt bevallani. Mi van velem???
- Ha csak kárpótlásra vágyott volna, akkor elküldte volna a tisztítószámlát nekem, nem keres meg e - mailben és hív ide... - ezekkel az érvekkel nem vitatkozhat!
- De rendben, legyen... úgy veszem tévedtem és csak a vacsorát óhajtotta, amit természetesen majd kifizetek és kvittek leszünk... - na erre vajon mit lép?

TAG: Tyler Christenson ;
OUTFIT: Megjelenés ;
NOTES: Igen uram  ;
MUSIC: Snow Patrol - The lightning strike

Még csak nem is sejted, hogy mi vár még rád...

Senkit sem vettem rá semmi olyasmire, amit nem szeretne. Minden nőcském saját, szabad akaratából ment bele a játékba. Arról pedig nem tehetek, hogy iszonyú jól tudom manipulálni az embereket. Rá is hatással vagyok, ha nem lennék, akkor meg sem jelent volna, vagy már nem élvezném a társaságát.
- Milyen ítélkező. – Vontam fel érdeklődve az egyik szemöldökömet. Vajon saját magát is mazochistának vallaná, ha mondjuk nálam töltené a mai éjszakát?  
- Azt javaslom, hogy ne dőljön be a városi pletykáknak. – Sosem vonzódtam a saját nememhez, minek is tennék ilyet, mikor annyi gyönyörű nő kínálja fel magát? Néha zavarba ejtő a bőség zavara.
- Inkább az élvezetes játékok híve vagyok. – Ezzel is többet hoztam a tudtára, mint ahogyan eredetileg szerettem volna. Mégsem bánom, hiszen látom rajta, hogy mennyire kíváncsi, hogy mennyire szeretne a dolgok mögé látni. Viszont azt el kell ismernem, hogy meglepett. Azt gondoltam, hogy amint megtudja, hogy a nőkkel hogyan bánok egyből felpattan és kiviharzik az étteremből. Maradt. Talán még mindig a kíváncsisága hajtja? Ami a saját nézőpontomat illeti… Nos, szerintem nagyon is jól bánok a nőkkel, még senki sem panaszkodott rám, persze ha az egy éjszakás kalandok után összetört női szíveket nem veszem számításba.
- Megtehettem, hogy ide hívóm. – Elég pénzem van a tisztítószámlára, sőt a varos összes tisztítóját megvehetném, ha úgy tartaná kedvem.
- Még mit nem! – Szigorú tekintetemmel néztem szempárjába. – A vacsorát én állom, szóval mit is szeretne rendelni? – Ez nem vita tárgya, ezért kezembe vettem az étlapot, hogy szemezgessek a kínálattal.

tag: Miss Clarke  words: 245  notes: engedelmeskedj!

How an angel dies

- Úgy gondolja? - vontam fel én is a szemöldökömet kíváncsian a kijelentésére. Vajon tényleg így volna? Ítélkező lennék, csak mert egyszerűen képtelen vagyok sajnálatot érezni olyan nők iránt, akik tudatosan keresik maguknak a bajt? Akik tisztában vannak azzal, hogy ettől a férfitól sem megbecsülést, sem szerelmet, sem tartós kapcsolatot nem remélhetnek, legfeljebb egy közös éjszakát, amikor mind a ketten jól érzik magukat, mégis belevágnak, reménykednek abban, hogy majd ők lesznek azok a bizonyos kivételek, akiknek majd sikerül Tyler Christensont megváltoztatni, tisztességes, romantikus férfit faragni belőle, aki majd egy nap oltárhoz vezeti őket, családapa lesz, tudom is én. Tényleg én volnék a rossz, mert úgy gondolom, hogy az ilyen nők nem érdemelnek szánalmat, sokkal inkább orvosi segítséget? De hát végül is... milyen alapon mondok ítéletet felettük épp én, aki nem is olyan régen még kábítószerproblémákkal küzdve feküdt az elvonón?
- Talán igaza van... - az arcom egy kissé megváltozott ahogy ezek a gondolatok végig suhantak a gondolataimban, elkomolyodtam, sőt talán egy egészen kicsi keserűség is megjelent, mihelyst felötlött emlékezetemben miért is kezdtem el annak idején szedni a bogyókat.
- Meglehet, hogy maga csak egyfajta menekülési útvonal a szemükben... valami ami izgalmas, új, veszélyes, vérpezsdítő... - te jó isten, komolyan ilyeneken gondolkozom????  Basszameg, de úgy igazából, úrilányosan!
- Többé nem dőlök, ennyit megigézésetek.

Miért érzem azt, hogy ezzel az egésszel csak provokálni akar? Vagy... lehet, hogy épp a kíváncsiságomra apellál, azért fogalmaz ennyire rejtélyesen, kétértelműen? És ami talán még ennél is sokkal - sokkal fontosabb kérdés... Miért érzem azt, hogy sikerrel jár? Mióta csak a közelében vagyok folyamatosan zavarban érzem magam, szinte lángol a bőröm, fogva tart a pillantása, kótyagos minden gondolatom, menekülni pedig egyszerűen nincs erőm. Tetszik vagy sem kíváncsivá tett, érdekel, hogy mit akarhat, miért játszadozik velem, s bár az elmém tudja, bennem is csak a trófeát látja, egy sötét, halk mégis jól hallható gondolat, erőszakos hangocska arra buzdít, hogy engedelmeskedjek, hagyjam, hogy bevezessen a világába, még ha csak egy éjszakára is. De vajon... mi rejtőzik a függöny mögött? Mi teszi azzá Tylert Christensont ami?
- Ez esetben az élvezetes játékokra. - emeltem meg a poharam, majd kortyoltam egy keveset az italomból. Furcsa, de ebben a pillanatban olyan érzés fogott el, mintha csak valami hálóba gabalyodtam volna, amiből nincs menekvés.

- Milyen nagyképű, felvágós... - bukott ki belőlem egyszer csak, talán az alkohol nyújtotta hamis bátorság illúziója miatt.
- Maga mindent megtehet, megvehet, csettint és már meg is kapta. - forgattam meg a szemeimet. - Én sem vagyok szegény Mr. Christenson, ahogy a családom sem hosszú - hosszú évtizedek óta, mégsem pénzzel akarunk megoldani mindent. - legalábbis én nem. Számomra nem jelent semmit a pénz, csak az eszközt látom benne olykor - olykor, de ez a pasi... jesszusom.
- Ha nem engedi, hogy én fizessek mégis hogyan tudom „kárpótolni”? - fúrtam a pillantásomat az övébe, majd nagy hirtelen eltűntem a saját étlapom mögött.
- Azt hiszem Szezámos csirkemellet kérek salátaágyon, de a desszertben viszont nem vagyok biztos, azt inkább önre bízom, elvégre a borok terén sem okozott csalódást...

TAG: Tyler Christenson ;
OUTFIT: Megjelenés ;
NOTES: Igen uram  ;
MUSIC: Snow Patrol - The lightning strike

Még csak nem is sejted, hogy mi vár még rád...

Kérdésére bólintottam, de közben sem vettem le a tekintetemet róla. Érdekes volt figyelni a reakcióit, látni miféle vonások kerülnek csinos arcára, miközben elgondolkozik beszélgetés közben, de a legszórakoztatóbb mégis az volt, mikor pír szökött hófehér selymes bőrére. Tagadhatatlanul zavarban volt a társaságomban, habár mentségemre legyen semmit sem tettem még vele, pusztán csak társalgunk.
- Ezek szerint már úgy gondolja, hogy már nem is a mazochista hajlam, hanem sokkal inkább a kíváncsiság hajtja az ágyamba kívánkozó nőket? – Nem hittem, hogy ezt még lehet fokozni, de egyre jobban felkeltette az érdeklődésemet. Nem csak elképesztően gyönyörű a velem szemben ülő nő, hanem még intelligensnek is bizonyul. Számomra pedig ez az, ami vérpezsdítő.
- Szerény véleményem szerint csak akkor állna jogában ítélkezni, ha volna némi tapasztalata arról, hogy a bűvkörömbe lévő nőket mi késztette arra, hogy az iménti állítása szerint mazochisták legyenek. – Finoman, de tényleg csak finoman arra akartam célozni, hogy nem minden nőt illetném azzal a szócskával, amit használt. Illetve arra is céloztam, hogy akár meg is tapasztalhatja miféle élményben volt részük.
Halványan elmosolyodtam, ahogy felé emeltem poharamat. Magamban jót szórakoztam azon, hogy fogalma sincs arról, hogy mire is gondolok az „élvezetes játékok” fedőnév alatt.
- Igaza van ebben. – Szórakozottan figyeltem a kezemben lévő borospoharat, amiben hullámzott a vörös nedű, ahogy letettem a fehér abrosszal leterített asztalra.
- Sok mindent megtehetek, megvehetek, ennek ellenére mégis jobban szeretem azokat a „dolgokat” amiket nem azzal vívtam ki, aki vagyok, vagy hogy mennyi pénz rejlik a bankszámlámon. – Annyira meglepő, hogy szeretem a kihívásokat? Sokkal jobb egy olyan nővel társalogni, aki megjátssza azt, hogy megvet, de talán tényleg nem kedvel túlságosan, ennek ellenére még mindig jobb ez, mintha már az ölemben ülne minden szavamat lesve. Bizony, erre is rá lehet unni egyszer.
- Általában a pénz nem is a megoldást jelenti, hanem az szokta okozni a problémákat. – Szerény véleményem ez lenne, de abban igazat kell neki adnom, még ha nem is mondom ki, hogy a pénz olykor tényleg megoldás is tud lenni. Pénzzel bárkit el lehet hallgattatni, eltussolni bizonyos ügyeket. Sokan esnek abba a csapdába, hogy mohóságuk, kapzsiságuk végett csak a zöld bankókat látják maguk előtt, elveszítve azt a maradék büszkeségüket képesek bármit feláldozni csak azért, hogy a pénztárcájuk tömve legyen.  
- Már azzal kárpótolt, hogy eljött, vagy esetleg valami élvezetesebb kárpótlásban akarna részesíteni? – Ez csak úgy kibukott belőlem, feltehetőleg azért mert kíváncsi voltam arra, hogy hogyan fog reagálni.
- Ha már a bornak ennyire karakteres íze van, akkor a desszert legyen inkább könnyű. Vanília fagylalt némi flambírozott gyümölccsel? – Közben míg a válaszára vártam intettem a pincérnek, ami pedig engem illett maradok a steak és a salanova saláta mellett.

tag: Miss Clarke  words: 432  notes: engedelmeskedj!

How an angel dies

- Nem állítanám, hogy mindet a kíváncsiság hajtaná önhöz, egészen bizonyos vagyok abban, hogy akad egy - két megveszekedett mazochista is  köztük, de igen, előfordulhatnak olyanok is, akik a sivár életükből, a láthatatlanságból, a szürkeségből menekülnek a fény vagy inkább sötétség(?), a rejtélyes ismeretlen felé, ami felpezsdítheti őket egy kicsit, kiszakítva a taposómalomból, a megszokott posványból. Biztos tudja miről beszélek, maga is volt egyszer gimnazista, ott is általában él az a szabály, hogy a jó kislányok a rossz fiúkra buknak, akik lázadnak, rossz hírűek, veszélyesen élnek és száguldoznak a motorjukon a lenyugvó nap fényében... - vontam meg a vállam. Persze, mint ahogyan a legtöbb lány életében, úgy annak idején nekem is volt egy ilyen plátói szerelmem, akiben a kitörés lehetőségét láttam, a menekülést a szabályok szabta életemből, a puccból, az elvárásokból, s gondolatban megannyiszor elszáguldottam vele a motorja hátán, ám valahányszor csak élesben próbálkozott felülkerekedett bennem a félelem, az ismeretlentől való ódzkodás, a jó kislány, akit Clarke – ék kineveltek és minduntalan elhajtottam. Lehet, hogy most ezt láttam meg benne is? Valamit, ami olyan más, olyan vonzó a poklomból szemlélve? Ezért lenne rám ilyen különös hatással?
- Felesleges modoroskodás Mr. Christenson, hisz mind a ketten tudjuk nagyon is jól, hogy az ön véleménye nem is olyan szerény, épp ellenkezőleg... - miért ne fokozhatnám azt, ami fokozható?
- Tökéletesen meg van győződve az igazáról, ahogy rendszerint én is magaméról, a kérdés már csak az, ezen a problémán hogy segítsünk? Lehet egyáltalán? - incselkedtem egészen picit. Ha már egyszer a fejem így is úgy is a guillotine alatt van, miért futamodnék meg? Ő akart játszani...

- A pénz nem boldogít... - mosolyodtam el ahogy ez az évszázados nagy igazság befurakodott az elmémbe.
- Érdekes tapasztalat és megfigyelés, hogy bár az emberiség nagy része azért küzd nap – nap után, hogy minél több pénzt sikerüljön felhalmozniuk, hogy minél gazdagabbak lehessenek és mindent megvehessenek maguknak amit csak akarnak, ha megkérdeznék valamennyit, egytől - egyig arról számolnának be, hogy valami olyasmi után áhítoznak leginkább, ami pénzen nem vehető meg. Legyen szó akár tehetségről, akár valaki szerelméről, akár az örök életről, vagy súlyos betegség ellenszeréről... - meredtem a poharam tartalmára.
- Vagy csak egy olyan életről, amit abszolút maga irányít, maga az úr nem mások... - észre sem vettem, hogy ezt hangosan is kimondtam, csak miután észrevettem a tekintetét. Basszus.
- Ez már csak így megy... néha a pénz nagyobb átok, mint amekkora élvezet. - elég ha csak a saját családomat veszem alapul.

- Miért akarnám, hiszen épp az imént közölte, hogy már sikerült is kárpótolnom önt az elszenvedett káráért. - mosolyogtam bűbájosan mégis a gondolat, hogy miként tehetném jóvá a „bűnömet” pironkodásra késztetett, a bőröm pedig bizseregni kezdett. Te szent ég... Uram segíts!
- Hmm... tökéletes. - bólintottam - Tudtam, hogy nem okoz majd csalódást. - vetettem hátra a hajam a vállam felett, hogy ne lógjon a szemembe.

TAG: Tyler Christenson ;
OUTFIT: Megjelenés ;
NOTES: Igen uram  ;
MUSIC: Snow Patrol - The lightning strike

Még csak nem is sejted, hogy mi vár még rád...

Miért érzem úgy, hogy az imént még nagy általánosságban beszéltünk a nőkről, aztán hirtelen személyessé kezdett válni… Mintha magáról beszélne. Valószínűleg ezért érzem így, mert így is van. Piszok jó megérzéseim vannak. Biztosan nyernék is a lottón, ha elkezdenék szelvényeket kitölteni, de egy hozzám hasonló gazdag ficsúr sem pazarolja lottózásra az idejét. Minek is tennék? Minden bizonnyal a főnyeremény számunkra csak hétvégi költőpénz lenne.
- Maga is a jó kislányok közé tartozik? – Mert ebben az esetben semmi kétségem se lenne afelől, hogy pontosan az esete lennék. Nem csak, hogy gazdag vagyok, hanem még pofátlanul jóképű is, ez a két dolog pedig mindig felkelti a másik nem figyelmét.
- Ezen a problémán nem tudunk segíteni, hacsak, ha az egyikünk képes lenne beismerni, hogy tévedett, viszont én nem szoktam tévedni. – Pofátlan megjegyzésnek tűnhet, de csak őszinte voltam. Nekem mindig igazam szokott lenni. Jó megfigyelő vagyok, könnyedén átlátok a dolgokon. Ezért már a legelső pillanattól kezdve leszűrtem, hogy bizony Miss Clarke szeretne távolságtartó lenni velem szemben, de egyszerűen képtelen rá. Azt viszont be kell vallanom, hogy nagyon erősen próbálkozik, szinte már dicséretreméltó a teljesítménye.
- Ha erre vágyik, akkor miért nem tesz is érte? – Felesleges lenne bármiféle próbálkozás, esetleg tagadás, hiszen úgy tűnik akaratlanul is elárulta magát, s megosztotta velem, hogy úgy érzi, irányítják az életét. Iszonyú egy érzés lehet nap, mint nap aranykalickában élnie. Úgy tűnhet minden külső szemlélőnek, hogy ennek a nőnek az égvilágom mindene megvan, elég csak rámutatnia valamire és máris megkapja. Mégis szerintem ennek ellenére nem boldog. Ó, igen a gazdagságnak árnyoldalai is vannak. Sok-sok árnyalat.
- Nem is tudom Miss Clarke… - Halvány mosoly jelent meg arcomon, ahogy figyeltem a nő arcára szökött pírt. – Mondja meg maga, hogy miért akarna még ennél is jobban kárpótolni, mert nekem úgy tűnik, hogy eléggé belegondolt, hogy miként tudna még kárpótolni. – Egyre inkább élvezem a vele való társalgást. Néha úgy érzem, hogy szavak nélkül is tökéletesen meg tudom érteni, hogy mire gondol.
- Azt hiszem ez egy elhamarkodott kijelentés volt. – Attól, hogy nem okozok csalódást a desszert választásban, másban biztosan fogok neki csalódást okozni. Mégis bízok abban, hogy Charlotte nem fog a többi nő sorsára jutni, akik bekerültek a bűvkörömbe. Nem tisztességes, egyáltalán nem az, hogy így játszadozok vele.

tag: Miss Clarke  words: 367  notes: engedelmeskedj!

How an angel dies

Ahogy a beszélgetésünk „mélyült” úgy fogyott rohamos tempóban az ital is a poharamból, rövidesen pedig már azon kaptam magam, hogy leintettem a pincért és újabb kört kértem tőle, leginkább magamnak, de pusztán udvariasságból Tylernek is. Pontosabban Mr. Christensonnak, a mocskosul jóképű szemétládának, aki miatt egész este feszengek, szétharapdálom az ajkamat és úgy érzem, mintha csak valami istenverte csapdába sétáltam volna, melyből egyszerűen nincs menekvés, szorosan fonódik körém, megbéklyóz s nem ereszt, hiába minden igyekezetem. Ostoba voltam mikor azt gondoltam, jó móka lesz eljönni ide és alaposan helyretenni azt a beképzelt fejét, beolvasni neki, hogy többé ne zaklasson e - mailben, ne is akarjon velem semmiféle kapcsolatot felvenni, csak küldje el a nyomorult tisztítószámlát. De még milyen ostoba voltam, ezért pedig most hatalmas árat fizetek. „Tigris, Tigris csóvafény...”
- Ezt gondolja rólam? - kérdeztem vissza miután a frissen kihozott pohár borból egy kis erőt merítettem a folytatáshoz, elvégre tudtam nagyon jól, egészen pontosan azóta mióta beléptem az ajtón és először megpillantottam Őt, magabiztosan ücsörögve az asztalnál, hogy ez bizony kemény meccs lesz, melyben én jelentős hátránnyal indítok, s vajmi kevés az esélye annak, hogy képes leszek fordítani, megnyerni...
- Mindenki annak lát, aminek látni akar. - keserű mosoly jelent meg az ajkaimon erre a gondolatra, legbelül pedig Charlie, az énem, amit rejtegetni kényszerülök mintha egy egészen kicsit oldani tudott volna a láncain...
- Pénz, szépség, csillogás, elegancia, tökéletesség... de hisz ugyan abban a kirakatban állunk, épp önnek magyarázzam Mr. Christenson? Ha valakinek, hát Önnek igazán tudnia kell milyen az, amikor a látszat csal... - és az alma épp olyan rohadt belül, mint amilyen hibátlan a felszíne. Épp mint én, tökéletes külső, egy múlttal, amit lepleznem kell, nehogy a szüleim visszaküldjenek Oda....

- Azt állítja, hogy tévedhetetlen? - kortyoltam egy keveset a borból, majd egy egészen kicsit előrébb hajoltam, a hangom pedig szinte suttogásig halkult, miközben égszínkék tekintetemet az övébe fúrtam.
- Ahogyan én is... - tehát ez a probléma nem fog egyhamar megoldódni, mivel nem, nem vagyok hajlandó megadni magam neki. Mikor észbe kaptam mit is mondtam neki, mennyire felfedtem magam előtte zavaromban egy hajtásra kiürítettem a poharamat, hogy egy kicsit összeszedjem magam és kimásszak a sokk okozta nihilből..
- Fogalmazzunk úgy... törött szárnnyal még a sas sem képes repülni, nem, hogy egy parányi pinty... - elvégre függök a szüleimtől, nem pusztán anyagiakban, de sajnos a rehabra is könnyedén visszajuttathatnának, ha akarnának, azt pedig nem engedhetem. A szíjak, a magány, az a fehér szoba...

- Úgy tűnt volna? Nos ez esetben el kell keserítsem uram, sőt... rá kell világítsak arra az egyértelmű tényre mely szerint Ön ezúttal tévedett... - próbáltam menteni a menthetőt minimális sikerrel...
- Ahogy mondtam, a kárpótlás már megtörtént... épp Ön ismerte el. - megeredt a nyelvem, jobban mint máskor, valami nem stimmel.
- Talán az volt... talán nem, elvégre eddig is oly sokszor meglepett már, újabb és újabb arcát mutatva meg nekem. Hány van összesen Mr. Christenson? Ötven?

TAG: Tyler Christenson ;
OUTFIT: Megjelenés ;
NOTES: Igen uram  ;
MUSIC: Snow Patrol - The lightning strike

Még csak nem is sejted, hogy mi vár még rád...

- Számít az, hogy mit gondolok magáról? – Leplezetlenül kezdtem el tanulmányozni arca vonásait, mintha tudnék benne olvasni. Valójában nagyon is jól értek ehhez. Nem nehéz. Mindössze jó megfigyelőnek kell lenni. Sosem ítélek meg senkit sem mások véleményét hallva, inkább szeretek a saját tapasztalataimra támaszkodni. Nem tagadom, tudok róla néhány dolgot, elvégre nekem is van fülem, hozzám is elérnek a hírek. Mégsem hiszem azt, hogy a valódi Charlotte Clarke olyan lenne, mint ahogy azt mások hiszik. Én nem dőlök be a látszatnak, tudni kell a felszín alá látni.
- A látszat gyakran csal. – Szavait felhasználva ellene adtam tudtára ezt a közhelyes ténymegállapítást. – Hallott ugye a báránybőre bújt farkas esetéről? – Szerintem sokkal több rejlik benne, mint egy csinos pofi, vagy tökéletes, szinte már irigylésre méltó alak. Feltűnő jelenség, szépségével képes beragyogni az éttermet.
- Egyszer mindenki téved. – Engem kivéve, de gondolom eléggé nyilvánvaló volt számára, hogy arra próbáltam célozni, hogy bizony eljön még annak is az ideje, hogy majd tévedni fog. Én túl magabiztos vagyok, ezért nem is látom annak lehetőségét, hogy esetleg egy szép napon azon kapom magam, hogy tévednék. Ez az opció szinte lehetetlen számomra.
- Kolibri. – Mosolyodtam el, ahogy kimondtam a szót. – Sokkal inkább gondolnám magát kolibrinek. – Nem kimondottan vagyok madárszakértő, de azzal mégis csak tisztában vagyok, hogy a kolibri sokkal inkább hozzáillő lenne, mint egy közönséges pinty. Sokkal szebb, színesebb tollazatú. Szinte már sértés lenne egy ilyen elragadó teremtést egy pintyhez hasonlítani.
- Csak szeretné azt hinni, hogy tévedtem. – Végig figyeltem a mimikáját és bizony biztos vagyok abban, hogy Miss Clarke gondolatai elkalandoztak, sőt ki is merném jelenteni, hogy néhány pohárka bor után már lenne ahhoz is bátorsága, hogy ezt nyíltan bevallja. Vajon mennyi bor mennyiség után osztaná meg velem a kárpótlásomról szóló gondolatait?
- Sokkal több. – Igyekeztem közömbös lenni, de magamban jót szórakoztam a felvetésén. – Egy este túl kevés ahhoz, hogy az összes arcomat felfedjem maga előtt. – Mielőtt bármit is mondhattam volna megérkezett a pincér, aki tálalta az ételt. Már pont itt volt az ideje.
- Remélem éhes. – Vettem kezembe az evőeszközöket. – Habár örülök annak, hogy ennyire tetszik a borválasztásom, de nem ártana, ha enne is valamit. – Távol álljon tőlem, hogy ítélkezzek bárki felett is főleg, úgy, hogy jómagam is milyen életet élek… Mégis úgy vélem, hogy Miss Clarke elég hamar jól fogja érezni magát ennyi bor után.

tag: Miss Clarke  words: 381  notes: engedelmeskedj!

How an angel dies

- Őszintén? Egy cseppet sem... - vagy ezt csak be akarom magyarázni magamnak és a megnyilatkozásom sokkal inkább önámítás lenne sem mint a kissé talán túlzásba vitt alkohol okozta hirtelen hamis bátorság? Miért nem vagyok képes különbséget tenni? Istenem, bárcsak mellettem volna most apa, az én régi apukám, akihez bármikor fordulhattam, ha valamiben bizonytalan voltam, ha valamit nem értettem, ő pedig mindig türelmesen a segítségemre sietett, mindent elmagyarázott... Bárcsak minden olyan volna mint régen. Kérlek apa... hazudj még nekem...
- De ha már így szóba került a téma akár el is mondhatja a véleményét... - vontam meg a vállam mintha nem szaggatna szét jelenleg is a kíváncsiság. Mi az ördög van velem? Miért izgatja annyira a fantáziámat, hogy Tyler Christenson mit gondol rólam? Ugyan mégis mit számít ennek az önelégült majomnak a véleménye?
- Igen, hallottam... - épp itt ül velem szemben. Hisz már – már maga a megtestesült tökéletesség, pogány bálványkép ő, azzal a lehengerlő mosolyával, megbabonázó tekintetével, kellemes mély hangjával, akiről elsőre senki sem gondolná milyen sötét, félelmetes is lehet, s aki mégis maga a bűn, a kísértés... Angyal arca mögött Lucifer lakozik maga, ami pedig még ennél is rémisztőbb felismerés számomra, hogy ez mégis... vonz. „Miért nem mondtad, hogy a férfiak veszedelmesek? Miért nem figyelmeztettél? Az úrinők tudnak védekezni, mert regényeket olvasnak, és azokból megismerik az ilyen trükköket...” Cseszd meg Thomas Hardy, te már akkor megmondtad, mintha csak róla írtál volna...

- Miért szeretné annyira, hogy tévedjek Mr. Christenson? - bukott ki belőlem egyszer csak a kérdés. Én és az a nagy szám... Kicsit megdöbbentem a hasonlatán, ellenben ez mosolyt is csalt az ajkaimra.
- Kolibri... furcsa... így még sosem gondoltam magamra. - vajon miért épp kolibri és ezen ő miért mosolyog?
- Ha én kolibri vagyok.... minek látja saját magát? - ha játszani szeretne én ugyan nem állok az útjába, úgy látszik a bor tényleg lazított rajtam egy kicsit, máskülönben már egészen biztosan otthon lennék ahelyett, hogy vele cseverészek.

- Ön mindig ennyire magabiztos? Sosem bizonytalanodik el? Soha? - fúrtam a tekintetemet az övébe, jobb kezemmel pedig finoman megtámasztottam az államat. Talán buta kérdés, sőt most már így végig gondolva nagyon is az, mégis olyan természetesen jött, hajtott a kíváncsiság.
- Talán jobb lenne, ha velem kapcsolatban mégsem hinné magát tévedhetetlennek... - mosolyogtam rá elbűvölően. Tudok még neki meglepetéseket okozni ebben biztos vagyok.

- Nem gondolja, hogy a túl sok arc némi félelemre ad okot Mr. Christenson? Mondja... orvos látta már? Úgy tudom manapság a hasadt tudat, személyiségzavar gyógyszerekkel kordában tartható. - áldott alkohol, miatta vagyok ennyire bátor mégis egy apró hangocska azt mondja később ezért még nagy árat fizetek majd, ő pedig megbüntet... Mikor kihozták a vacsorát lassan neki is láttam volna, ám a megjegyzése megakasztott ebben...
- Mondja lehetne maga még ennél is bunkóbb? - oké lehet, hogy egy kicsit sokat ittam, de még tudom mit teszek és ez a beszólás nagyon gáz volt tőle...
- De mindegy is... értékelem az aggodalmát, és biztosíthatom, eszem... - bár csak pár falat megy le a torkomon, basszus.... ideges vagyok.

TAG: Tyler Christenson ;
OUTFIT: Megjelenés ;
NOTES: Igen uram  ;
MUSIC: Snow Patrol - The lightning strike

Még csak nem is sejted, hogy mi vár még rád...

Bárcsak mondhatnám azt, hogy Miss Clarke végre elő tudott állni valami olyasmivel, amivel meglepett, de még mindig várok az áttörést okozó élményre. Először igyekszik elhitetni velem, hogy mennyire közömbös vagyok számára, hogy egyáltalán nem érdekli a róla formált véleményem, majd aztán mégis kíváncsian ki akarná szedni belőlem, hogy mit gondolok róla. Csak nekem tűnt fel, hogy egyik szavával üti a másikat? Úgy tűnik Miss Clarke a két lábon járó ellenmondás.
- Meggondolatlanság lenne részemről ennyi ismeretség után vélemény mondanom. – Hanyagul megvontam vállaimat, tartva továbbra is a póker arcomat. Természetesen kitértem a válaszadás alól, nem akarom neki megadni azt az örömet, hogy a tudtára hozzam, hogy mégis mit gondolok róla. Először is, tényleg nem ismerem még behatóan, másodszor pedig nem akarok téves következtetéseket levonni, és harmadszor… Lehet, hogy nem tetszene neki, amit hallana.
- Távol álljon tőlem, hogy azt szeretném, hogy tévedjen, csak úgy vélem, hogy túl fiatal még ahhoz, hogy képes legyen belátni, hogy tévedni bizony emberi dolog. – Ez vicces, akár magammal is közölhettem volna ezt a ténymegállapítást. Mégis annyira, de annyira tévedhetetlennek hiszem magam, hogy bennem fel sem merül, hogy valamikor tévednék az életben.
- Sólyom. – Nem kellett ezen gondolkoznom, egyből választ adtam kérdésére. Természetesen úgy gondolom, ha madár lennék, akkor minden bizonnyal a ragadozok közé tartoznék, pontosabban sólyom lennék. Gyorsak, veszélyesek, kegyetlenek. Azt hiszem nem is kell magyarázkodnom, hogy miért a sólyomra tettem a voksomat.
- Nem engedhetem meg magamnak, hogy elbizonytalanodjak. – Se a magánéletemben, sem pedig az üzletiben. Nem tehetem meg, hogy azon tépelődök, hogy mi lett volna, ha…
- A világ összes orvosa is kevés lenne ahhoz, hogy engem meg lehessen fejteni. Próbálták már, de mindnek csúfos bukás lett a vége. – Még enyhén is fogalmaznék, ha azt mondanám magamról, hogy bonyolult személyiség vagyok.
- Lehetnék, mindig mindent tudok még tovább fokozni. – Magyaráztam, miközben a tányéromon lévő húst szeleteltem. – Pusztán a észrevettem, hogy a bátorsága egyre inkább növekszik az elfogyasztott pohár borok után. Ugye egyikünk sem szeretné, hogy így felbátorodva olyasmit mondjon, vagy tegyen, amit holnapra megbánna? – Tyler Christenson mint a részeg lányok védelmezője? Ez még nekem is újdonság.

tag: Miss Clarke words: 342 notes: engedelmeskedj!

How an angel dies

Higgadt megfontoltság, hűvös hangszín, észveszejtő tekintet... bármit kérdezek tőle folyton - folyvást ugyan ezekbe ütközöm, legyen szó akár a munkájáról, akár a rólam való véleményéről, vagy a tévedhetetlenségéről. Vajon akkor is ugyan ilyen volna, ha épp a bevásárlólistáját kellene összeírnia vagy leugrania a szennyeséért a tisztítóba? Szokott közvetlen, mosolygós, életvidám is lenni valaha ez az ember, vagy örökké olyan mintha csak skatulyából húzták volna ki, egyetlen apró érzelem nélkül? Tyler Christenson tényleg tökéletes mintapéldánya a gyönyörű márványszobornak, vagy csak a nagyvilág számára nyújtja ezt a képet és legbelül lappang benne némi melegség, kedvesség, bármilyen pozitív érzés?
- Túl fiatal volnék? Ön ebben az esetben túl öreg volna ahhoz, hogy ugyancsak belássa ezt és elismerje ön sem tévedhetetlen, hiába szeretne az lenni? Vagy inkább az örök dacos kisgyerek kategória, aki megbújik a megfontolt, higgadt üzletember álarca mögött és duzzog, ha figyelmeztetik, ő is csak ember? - pislogtam rá érdeklődve. Van ebben a férfiban valami, valami amit egyszerűen képtelen vagyok nevén nevezni, ami egyszerre vonz és taszít, megrémiszt és kíváncsivá tesz, örök ellentmondásokba taszítva. Vajon mi lehet ez, és mikor tudok megszabadulni a bűvköréből?
- Sólyom... - ízlelgettem a szót, magamban pedig egy perces néma elismeréssel adózta előtte, hisz ennél tökéletesebben magam sem festhettem volna le őt. Csakugyan találó hasonlat, ez pedig csak még nagyobb óvatosságra int, elvégre minden normális ember tart a ragadozóktól...
- Súlyos szavak Mr. Christenson.. amondó volnék, hogy ezek mögött egy szigorú, hatalmas elvárásokat tápláló édesapa áll... - épp olyan, mint az enyém, aki ugyancsak elvárja a tévedhetetlenséget, a tökéletességet tőlem. Vajon az övé is ilyen? Rá is rákényszerítették ezt a szerepet, vagy ő magától ilyen? A méregdrága öltöny egy lelki sérült férfit rejt?

- Érdekesen hangzik, már – már kíváncsivá tett... - megfejteni Tyler Christensont, a férfit, akit egészen eddig még senkinek sem sikerült, talán még önmagának sem. Hmm... szép kis kihívás lenne. Vajon hányan próbálkoztak meg ezzel eddig, és hol buktak el mind? Ki ismeri őt a legjobban és mennyit ismeri a valódi énjéből?
- Igen ez feltűnt... mikor azt hinném ennél lejjebb már nem süllyedhet ön mindig rám cáfol. - vetettem oda keserűen.
- Nem... nem szeretnénk... mármint... nem szeretném. - mi a fene... miért aggódik hirtelen azért, hogy mi lesz velem?
- Ismét köszönöm az aggodalmát, de biztosíthatom szükségtelen... tudok magamra vigyázni. - szólt Piroska és még csak nem is sejtette ekkor mekkorát téved... Csendben ettem még pár falatot az ételből, ám több mint a fele a tányéromon maradt. Nem érzem magam valami jól...

TAG: Tyler Christenson ;
OUTFIT: Megjelenés ;
NOTES: Igen uram  ;
MUSIC: Snow Patrol - The lightning strike

Még csak nem is sejted, hogy mi vár még rád...

Figyelmen kívül hagyva ismét az asztali etikettet felkönyököltem az asztalra. Mutató ujjammal párszor szokásomhoz híven végig simítottam alsó ajkamon. Miss Clarke elgondolkoztatott.
- Tudtommal hét év a közöttünk lévő korkülönbség. – Hogy ezt honnan tudom? Maradjon csak az én titkom. Vannak emberem, akiknek az a feladatok, hogy utána járjanak bizonyos olyan információknak, amik felkeltették az érdeklődésemet. – Szóval nem hinném, hogy bármihez is túl öreg lennék. – Sőt, még a feltételezése is sértő volt a férfiúi büszkeségemre nézve. – Először is ez nem csak álarc. – Ezzel mégis kit szeretnék meggyőzni? Őt, vagy saját magamat? Mégis a higgadt üzletember nem csak egy álarc, ez a minden napjaim része.
- Még senki sem mondta azt nekem, hogy én is csak ember lennék. – Ez olyan lealacsonyító. Tisztában vagyok emberi mivoltommal, akármilyen hihetetlen, de én is csak egy halandó vagyok, de ettől a ténytől nem hiszem azt, hogy olyan lennék, mint bárki más.
- Miss Clarke az ön esetében talán tényleg áll a háttérben egy hatalmas elvárásokat követelő édesapa, de tőlem csak azt várják el, hogy ne keltsek túl nagy feltűnést, hogy diszkréten kezeljem a magánéletemet. – Bármit művelhetnék, feltéve, ha nem hozok szégyent a Christenson névre. Ami azt illeti, nagyon sok titkot rejtegetek. Olyan sötét titkokat, ami talán megrémisztene egy ilyen ártatlannak tűnő fiatal hölgyet.
- Inkább csak kíváncsibbá. – Javítottam ki. – Hiszen már az első pillanattól kezdve kíváncsivá tettem. – Biztos nem véletlenül élvezhetem még mindig a társaságát, pedig az elején még úgy tűnt, hogy Miss Clarke is elhiszi, hogy csak azért jött el, hogy megmondja nem is akar itt lenni. Pedig még mindig egymás társaságát élvezhessük.
Igyekeztem megőrizni a türelmemet, miközben csendben folytattam az evést és hallgattam, hogy Miss Clarke szerint mennyire bunkó is volnék mivel szóvá mertem tenni, hogy milyen gyors tempóban ivott. Annyira nehéz elhinni, hogy csak a javát akarom? Talán nem kellett volna szóvá tennem és hagyni, hogy igyon kedve szerint, hogy az este végén ittasan rám vesse magát. Akármi megtörténhet még, hiszen hajnalig még van időnk.
- Valami gond van? – Félbe hagytam az evést, mikor feltűnt, hogy már csak nézi a tányérján lévő ételt.

tag: Miss Clarke words: 340 notes: engedelmeskedj!

How an angel dies

Számtalan jelenség rejlik a Földön, amire mindezidáig nem született hivatalos magyarázat, teóriáink vannak csupán, amikkel magyarázni próbáljuk őket semmi több. Ilyen például maga a létezésünk, a Földé, a világegyetemé, az embereké, vagy a Bermuda - háromszögé, ahol annyi furcsa dolog történt. Egészen kicsi koromtól fogva érdeklődtem az ilyen témák iránt, talán ez lehet az oka annak is, hogy még mindig itt vagyok, egy étteremben a világ talán legnagyképűbb bunkójával, és nem indultam még haza. Hajt a kíváncsiság, már – már felemészti a lelkem, hogy választ találjak a kérdéseimre, megértsem, mi lehet a titka, mivel volt képes a bűvkörébe vonni nem csak azt a sok ostoba libát, de még engem is, elvégre tetszik vagy sem, kénytelen vagyok beismerni, hogy ez történt. Eljöttem, holott senki sem kényszerített, megvolt a lehetőségem, hogy figyelmen kívül hagyjam azt a rohadt magabiztosságot, amivel fellépett velem szemben, azt, ahogy kijelentette, ma találkozunk, én mégsem éltem vele. Maradhattam volna otthon, hogy tanulja, olvassak vagy bármi egyebet csináljak, én mégis készülődni kezdtem és ide hajtottam hozzá, minden meggyőződésem ellenére. Tudni akarom hát, hogy miért. Miért tudott befolyásolni? Hogyan volt képes ekkora hatást gyakorolni rám? Miért nem tudom irányítani magam? Csakis ez az oka annak, hogy még egymás társaságát élvezzük, a kíváncsiságom, semmi több. Ugye?

- Ez esetben épp itt volt az ideje, nem gondolja? – vontam fel a szemöldököm kíváncsian. Nocsak, nocsak, nocsak, valóban én lettem volna az első, aki a szemébe mondta ennek a félelmetes, misztikus mogulnak, hogy voltaképpen ő is csak egy ember, hiába minden látszat? Tényleg én lennék az első, aki fellázadt ellene, még, ha csak ennyire is? Érdekes.
- Szóval nincs ilyen apja, nemes egyszerűséggel csak ennyire elcseszett… - bukott ki belőlem önkéntelenül is a gondolat hangosan, én pedig későn kapcsoltam, hogy ez bizony elhangzott, nem csak a fejemben játszódott le. Az arcom erre a felfedezésre - ha lehetséges egyáltalán - csak még vörösebb lett, én pedig zavaromban újfent az ajkamba haraptam. Miért érzem úgy, mintha kislány volnék, aki most épp valami rosszat csinált és most tartania kéne a büntetéstől? Hisz szó sincs erről, nem árthat, nem bánthat, valahol mélyen mégis félek. Megköszörültem a torkom, hogy egy kicsit összeszedjem magam, ám a bormennyiség eztán csak emelkedett, kellett a bátorság…

- Talán így van, talán nem. – oké, akkor kíváncsibbá, jesszus ez az ember ennyire imád kötekedni, a kákán is csomót keresni?
-  Esküszöm, magából egész szép tanulmány készülhetne a jövő pszichiátereinek, de csak, ha nem hibbannak meg, míg magát elemzik. – én is kezdek lassan belezavarodni, pedig nem is töltöttünk még olyan sok időt egymás társaságában, mégis… A bor csak fogyott és fogyott, én pedig szép lassan arra eszméltem, hogy nem vagyok túl jól. Nem kívántam már az ételt, kavarogni kezdett a gyomrom, a fejem pedig kótyagossá vált. Istenem, mikor is ittam utoljára? Ki emlékszik már, de annyi biztos, hogy jó rég lehetett, azért is viselt most meg annyira. Uram segíts, csak érjek haza.
- Nincs… abszolút semmi gond… - és az idei Oscar nyertese mindenki, csak nem én, ez ugyanis abszolút nem lett meggyőző.
- Azt hiszem, jobb, ha most hazamegyek. – ezzel felkeltem, habár meg kellett, hogy támaszkodjak egy kicsit az asztalban, mert megszédültem.
- Egy újabb élmény volt Mr. Christenson, köszönöm. – kerültem a pillantását, majd amilyen gyorsan csak tudtam elindultam kifelé a levegőre, hogy eljussak a kocsimig. Mennyivel könnyebb lenne, ha nem forogna ennyire a világ…

TAG: Tyler Christenson ;
OUTFIT: Megjelenés ;
NOTES: Igen uram  ;
MUSIC: Snow Patrol - The lightning strike