Már ránézésre láttam, hogy ez a fickó ott a túl végen nem kispályás. Nem jött zavarba, hogy stírölöm, bár egyértelműen jelezte, hogy érzékeli. Sőt, olyan ajánlatot tett Frednek, amin kicsit még én is meghökkentem. Fred, ez a barom persze volt akkora balfácán, hogy ráálljon az alkura. Bár van abban valami abszurd, hogy ezzel lényegében vásárolt egy menetet ennek az ismeretlennek nálam. Na ilyet még nem pipáltam. Pedig űzöm ezt az ipart egy ideje, ajándékba mégse adtak még ilyen formában senkinek. Kifejezetten viccesnek találtam a helyzetet. Szívből reméltem, hogy veszteni fog ez az idióta. Nemcsak azért, mert vacak a szexuális teljesítménye, hanem mert aki ekkora barom, az simán megérdemli, hogy bebukja ezt az üzletet. És nem is kellett csalódnom. A fickó olyan szépen elpáholta Fredet pókerben, hogy öröm volt nézni. Hát még annak a balfácánnak az izzadt, ijedt képét, mikor rájött, hogy ugrott a mai menet! Régen éreztem már magam ilyen jól egy kaszinóban, azt kell mondanom. Nem tudtam elrejteni kaján örömömet, mikor valóban realizálódott mindenki előtt a „drága”, ostoba Fred veresége. Az idegen intett is, hogy csatlakozzam hozzá. Mielőtt felálltam volna, Fredre pillantottam, aki egyből megértette, mit is akarok. Kelletlenül kotorta ki a tárcáját és adott oda egy vastagabb kötegnyi kézpénzt. Nem számoltam meg, ismeri ő a tarifákat és mindig annyit fizet, hogy utána az este hátralévő részét csak vele töltsem. Igazából nekem megéri, mert úgyse sem bírja addig, ameddig ő tervezi. De majd meglátjuk, ez a fickó, akit helyette „kapok”, mit tud nyújtani. Diszkréten a retikülömbe raktam a pénzt az asztal alatt, gonoszul Fredre villantottam egy bájos mosolyt, majd szó nélkül átültem az idegen mellé.
- Jó estét! – viszonoztam a köszöntését szokásos mosolyommal kísérve.
- Lara Dawson vagyok. Örvendek a szerencsének, Julian. Vagy szólítsam esetleg inkább Mr. Frostnak? – kérdeztem továbbra is bájosan mosolyogva, miközben felé nyújtottam a kezemet kézfogásra.

A fickó kedvesen mosolygott rám. Nem kellett nagy tudás ahhoz, hogy lássam rajta, kedvére való, amit lát, amikor rám néz. Ha csak fele olyan tehetséges a szexben, mint amilyen jó pasi, már szép estének nézek elébe.
- Rendben van, Julian, ahogy szeretnéd. – mosolygok rá továbbra is. Bár mindketten tudjuk az este kimenetelét, szóval nem kellene már különösebben bájolognom, meg hát a pénzem így is úgyis megvan. Viszont számomra nemcsak a pénz a lényeg, hanem az élvezet is. Mert én tényleg szeretem a munkámat. Nem tudom igazából eldönteni, hogy örülök neki, hogy újdonsült ismerősöm még „ismerkedni” akar ahelyett, hogy a tárgyra térne, vagy sem. Őszintén szólva kezdek egyre kíváncsibbá válni, mit rejteget a nadrágjában. De visszafogom magam, végtére is már fizettek a szolgálataimért és ő a főnök, az van, amit ő kér. Az ügyfél kérése az elsődleges. Ez már csak egy ilyen szakma. Szóval csak mosolygok továbbra is.
- Egy ital? Pompásan hangzik. Jól esne még egy koktél. Kicsit kiszáradt a szám, miközben a győzelmedért szorítottam. Na nem mintha kételkedtem volna benne. Profinak látszol – bájologtam kicsit, majd hátat fordítottam és a csípőmet ringatva megindultam a bárpult felé, remélve, hogy követ és elégedett a látvánnyal is.

Határozottan tetszett a pasi stílusa. Nem mintha ez ebben a szakmában különösebben számítana, de kellemesebbé tudja tenni a dolgokat. Remélem, nemcsak a szája tud járni. Idővel persze ez is kiderül. Biztos vagyok benne, hogy nem az a fajta töketlen fickó, aki nem használna ki egy ilyen lehetőséget. Lássuk be, azért ingyen megkapni engem nem semmi. Neki legalábbis ingyen lesz. Persze ha van olyan jó az ágyban, mint amilyen megnyerő a modora, nem bánnám, ha esetleg visszatérő ügyfél lenne belőle. Alighanem szórakoztatóbb lenne, mint a rendszeres kuncsaftjaim legtöbbje. Elég csak megnézni Fredet. És a legtöbbjük nem jobb nála.
- Hogy mióta? Nos, elég régóta ahhoz, hogy valami vérfrissítésre vágyjak. De hát sajnos olyan férfiakkal, mint te, nem sűrűn találkozik az ember lánya. A jó dolgokból mindig kevés van, tudod. – Legyezgetem én is egy kicsit a hiúságát. Tudom, hogy ez minden pasinak bejön, az olyanoknak, amilyennek ő is tűnik, meg aztán végképp. Ez a fickó jóképű és gazdag. Az effélék mindig tudatában is vannak az adottságaiknak. Nem mintha engem zavarna. Belekortyolok a koktélomba, miközben a felvetetett ötletét hallgatom, végig tartva vele a szemkontaktust. Még szélesebben mosolygok a „játékszabályokat” hallgatva.
- Természetesen. Szeretek játszani. Viszont nem játszottam még hasonlót sosem. Kezdőként nem jó az első kört megnyitni így. Nem vennéd át tőlem a kezdés terhét? – Ártatlan őzikeszemekkel nézek rá, aminek tapasztalatom szerint a legtöbb pasi képtelen ellenállni. Valójában természetesen ismerem a játékot és valójában eszem ágában sincs őszintének lenni, hiszen ha szexualitás felé viszi a játékot, nehéz olyat mondani, amit én ne próbáltam volna. Viszont az ő igényeit remekül feltérképezhetem és ez hasznos információkkal szolgálhat az este további részére. Egy ilyen lehetőséget pedig kár lenne kihagyni.

Ez a férfi láthatóan szereti, ha ő irányít és úgy alakulnak a dolgok, ahogyan ő akarja. Nem mintha meglepő lenne. Van pénze, jól néz ki, miért állna máshogy az élethez? Erőlködhetnék még persze és meggyőződésem, hogy képes lennék megpuhítani. De ő az, aki igénybe veszi a szolgáltatásaimat és véletlenül sem fordítva. És ugyebár a kuncsaft igényei az elsődlegesek. Mert ez egy ilyen szakma. Viszont úgy érzem, egy kis csipkelődés belefér. Azt még értékelni is szokták, főleg az ilyen, intellektuálisan magasabb szinten álló egyének, mint amilyennek ő is tűnik.
- Egy, a szabályokban járatlan hölgyet rákényszeríteni a kezdésre nem éppen úriemberre valló cselekedet, Mr. Frost. – Természetesen bájosan mosolyogva, csillogó szemekkel jegyeztem ezt meg, hogy érezze, nincs itt valós sértődés, a hangomban lévő duzzogás csak megjátszott. Tulajdonképpen így is megtudhatom, hogy mennyire perverz az ügyfelem.
- Na jól van, legyen, ahogy szeretnéd. Tehát, valami, amit még nem csináltam…. – elgondolkozom, mire is vagyok kíváncsi. Aztán úgy döntök, belecsapok a közepébe. Így legalább megtudom, mire számíthatok az éjszaka.
- Durva szado-mazo szex – vágom ki végül, végig tartva vele a szemkontaktust. Valójában nekem nem okoz nehézséget a szexről beszélni. Végül is ez a munkám, miért jönnék zavarba tőle? Egyébként csak kicsi ferdítés van a dologban, természetesen találkoztam már extrém igényekkel ilyen téren is, de nagyon, azért nem verték még szét a fejem ilyen címszó alatt az ágyban. És ez egy olyan pont, amit fontos tisztázni. Kíváncsian várom hát, iszik-e vagy sem és hogy ő mit hoz fel, tekintve, hogy most már tényleg az ő köre következik.

A játék ugyan nem egészen úgy alakult, ahogy terveztem, de az események így is számomra kedvező fordulatot vettek. Újdonsült ismerősömet ugyanis úgy tűnt felcsigázta a „kezdőköröm”. Nekem persze csak jobb így. Mindenesetre válaszából úgy tűnt, nem ennyire extrák az igényei. Vagy legalábbis nem ebben az irányban. Mert találkoztam én már sok furcsasággal a „pályafutásom” során. Sosem lehet tudni, kiben milyen perverzió lappang. Nem mintha bánnám, vagy tartanék tőle. Pénzt meg kaptam ma estére eleget, hogy gyakorlatilag bármit bevállaljak, amit ez a „kedves kuncsaft” csak akar. Természetesen eszembe sem jutott visszautasítani az ajánlatát és nemcsak azért, mert valójában, mint azt mindketten tudtuk, a kérdés csak formális volt, valójában kötelességem azt elfogadni. Tényleg kíváncsi voltam már a fickóra. Szexuálisan.
- Természetesen, Julian. Nem látom akadályát. Úgyis kezdtem már unni ezt a helyet. Túlságosan zajos, nem? – kérdeztem mosolyogva, majd felálltam a helyemről és a kijárat felé indultam, csípőmet továbbra is csábítóan riszálva. Hadd élvezze még kicsit a látványt! Nem kételkedtem benne, hogy követ, kiérve pedig reméltem, megmutatja, melyik kocsi felé is vegyem az irányt. Biztosra veszem, hogy valami menő járgány, esetleg akár sofőrrel is. Mert az ilyen helyekre azért nem biciklivel szoktak érkezni a vendégek.

A parkolóban vártam, hogy Julian megmutassa, melyik kocsi felé is induljak. Nem csalódtam, egy menő Maseratihoz vezetett. Illik hozzá az autója. Sejtettem, hogy egy ilyen ember aligha jár valami lerobbant tragaccsal. Főleg nem ide. Las Vegas felszínes, adni kell a külsőségekre.
- Már hogyne tetszene. Jó kis járgány – felelem mosolyogva a kérdésére, miközben beülök, ő pedig becsukja mögöttem az ajtót. Érdekes, milyen úriember tud lenni a legtöbb pasi, főleg, ha egy kis kefélésre pályázik. Mondjuk ki is jár nekem. Még akkor is, ha akkor is muszáj lenne már vele csinálnom, ha egy taj paraszt bunkó lenne, aki lekezel. Normál esetben ez azonban már kizáró ok. Volt ez persze máshogy is. Emlékszem én még a kamionsofőrökre az országúti pihenőhelyek vécéiben. Na az nem volt egy leányálom. Ők aztán nem a finom modorukról híresek. De legalább a farka jó nagy volt egyik-másiknak.
- Már öt éve itt élek. Szinte olyan érzés már, mintha mindig is itt laktam volna. És te, kedves Julian, idevalósi vagy, vagy csak idevetett a sorsod? – kérdezek vissza mosolyogva. Bókolására csak még szélesebb lesz a mosoly az arcomon. Határozottan tetszik, hogy teszi a szépet. Na nem mintha nem lennék hozzászokva ehhez.
- Mit gondolsz, ha nem is lennék ember, felfedném előtted? Bár érdekelne, hogy szerinted mi lehetek akkor – mondom egy huncut mosoly kíséretében, felé pillantva. A hotelhoz érve rögtön az elnöki lakosztály felé vezet. Pazar. Ott legalább kényelmesen lehet csinálni. Jártam már ilyen helyen, annyira nem hoz lázba, mint az „elsőbálozókat”, de tény, hogy nem egy rossz hely az. Kicsit gondolkozom, mikor a szobában fenn megkérdezi, kérek-e enni, mikor megcsörren a telefonja. Gyorsan lerázza a hívót, láthatóan ma este már csak velem akar foglalkozni. Nagyon helyes.
- Egy kis sajt. Igen, az jól esne nekem is – válaszolom végül a kérdésére. Valójában nem vagyok különösebben éhes, „munka” közben csak muszájból táplálkozom. Viszont az emberek nem szeretnek társaságban egyedül enni. Az ügyfelem kényelme pedig mindennél fontosabb. Szóval majd elcsipegetek mellette, terveim szerint.

A hangulatom egészen jó, azt kell mondanom, egyelőre határozottan jól érzem magam ennek a fickónak a társaságában, pedig még nem is került sor szexre. Természetesen az én hangulatom sokban nem befolyásol, de azért nem rossz, ha szimpatikusnak találom az ügyfelemet. Vagy legalábbis kellemesnek a társaságát.
- Támogatom az ötletet – válaszolom egy széles mosoly kíséretében, mikor az ivás folytatását javasolja. Miért is ne tenném? Az alkohol megfelelő mennyiségben csak jobbá szokta tenni az együttléteket. Oldja a gátlásokat. Na nem mintha nekem erre szükségem lenne és ahogy elnézem, neki sem. De azért nem árthat. Ekkor kopogtatnak és egy nő lép be. Nem kell hozzá valami nagy emberismeret és logika, hogy hamar levegyem a kettőjük közötti kapcsolatot. Julian alighanem nem olyan régen kettyinthette meg a nőt, aki naivan többet képzelt a kapcsolatba. Kínos. Na persze nem nekem. Mosolyogva biccentek a nő felé, mikor újdonsült ismerősöm bemutat neki, amit ő érthető módon nem viszonoz. Nem mintha számítana. Ahogy érzem, úgysem élvezzük sokáig egymás társaságát. Nem is csalódok. Julian szomorúsága a nő bejelentésére messziről láthatóan megjátszott, de talán ez az ostoba teremtés észre sem veszi. Nyakam rá, hogy holnap még keresni fogja Juliant. Mintha az érdekelne egy ilyen pasit. Na mindegy, ez végképp nem az én gondom. Most csak annyi számít, hogy ennek a pasasnak szerezzek egy jó éjszakát. Ez az én feladatom és nem több. A magánélete nem tartozik rám és ez így van jól.
- Mint mondtam, én nem látom akadályát, sőt határozottan tetszik az ötlet – ismétlem meg a válaszomat, amire nyilván nem tudott odafigyelni a kopogtatás és az azt követő kis közjáték miatt.