Fekete csillagok - Freya & Marcus

Tárgy: Fekete csillagok - Freya & Marcus 01.07.14 17:20

Sosem voltam az a kiköpött család centrikus. Fogalmam sincs hogy kell valakitől bocsánatot kérni, mivel talán alaptermészetemtől fogva egy állat vagyok. Sőt, néha hajlamos vagyok úgy is viselkedni. Nem azt mondom, hogy hiányzik a kis csitri, éppen csak... Furcsa, hogy azóta, amióta elbúcsúzott nincsen kis besurranó művészem, senki sem éjszakázott a verandámon, még senki sem viselte el tőlem, hogy kétszer is kidobtam, de harmadszor is visszajött. De az unokahúgom az a "ha kidobsz az ajtón, visszamászok az ablakon" típus volt. Azt hiszem az egyetlen személy, aki egy kicsit is hasonlít rám valamiben. Nem szívesen vallom be, de előfordulhat, hogy egy egészen kicsikét mégis csak sikerült őt megkedvelnem. Lényegében tényleg az egyetlen volt, aki őszintén kíváncsi volt rám, ami félre értés ne essék egyáltalán nem bánok, csak épp meglepő, még mindig. A falra is másznék, ha váratlanul betoppanna hozzám az egész família, hogy aztán családi közös programokat tartsunk Scrabble, Activity, Gazdálkodj okosan és társai... Rosszul is lennék. Nekem már az is iszonyatosan soknak tűnt, amit az unokahúgom művelt. Én pedig sehogyan sem tudtam megértetni vele, hogy túl sokat akar. De végül csak sikerült, mivel azóta nem hallottam felőlük. De mivel nem jött vissza, gondolom sikerült megoldani a nézeteltéréseket odahaza... Különben sem akarom, hogy miattam alakuljon ki bármiféle viszály. De ezt megint csak nem tudtam elmondani neki.
De nem azért döntöttem az az őrült elhatározásom mellett, hogy eljöjjek, mert bűntudatom van. Épp csak, mert a minap nagyon ráértem és puszta véletlenségből rajzokkal múlattam az időmet és megint csak véletlenül neki is csináltam valamit, amit személyesen szerettem volna odaadni neki, de mivel halvány fogalmam sincs mégis mit mondhatnék a bátyámnak miután Freya biztosan a tudtára adta, hogy senkire sem vagyok kíváncsi, így inkább belecsúsztattam egy borítékba, amire Freya nevét írtam, majd a bejárati ajtó előtt hagytam. Én pedig a hátsó kertbe tartottam egyenesen, ahová Freya ablaka is néz. Mivel nem először vagyok itt mondhatni nagyjából kiismerem magam. Az egyetlen oka, hogy nem sétáltam el az az, hogy érdekelne mennyire tudtam hatni a kíváncsiságára, a rajzon ugyanis egy ablakból néz kifelé. Abszolút véletlen egybeesés.

Tárgy: Re: Fekete csillagok - Freya & Marcus 02.07.14 1:50

Marcus & Freya

Későre járt, már pizsiben az ágyban fekve olvasgattam egy izgalmasnak nem mondható könyvet, amolyan kötelező házi olvasmány, ami az emberi viselkedést foglalja össze. Ezzel csak az a baj, hogy sosem szerettem a dolgok elméleti részét, inkább gyakorlat párti vagyok. Hiába tudom, hogy az emberi arc mimika, hogyan változik hazugság esetén, nem elég a definíciót tudni, élesben is fel kell ismerni, ehhez pedig nem elég csak a könyveket bújni.
- Ezt odakinn találtam, neked címezték. - Apám bejött és letett egy borítékot mellém, nem volt túl bőbeszédű, mondjuk még egy kissé dühös rám, de talán ennek így kell lennie, egyszer úgyis megbékél, türelmesen kivárom elvégre ráérek. Mikor kiment kíváncsian a boríték után nyúltam. Se feladó, se semmi más nem volt a borítékra írva csak is a nevem, ezt nem kicsit tartottam különösnek, de a kíváncsiságomon nem hagyott nyugodni, ezért tudnom kellett, hogy mit tartogat számomra a boríték. Kinyitottam, hosszú pillanatokig csak csodáltam a rólam készült rajzot, ekkor már pontosan tudtam, hogy ki volt az a személy, aki ezt küldte. Eddig csak úgy rajzolt le, hogy modellt álltam neki, de ez a rajz más, mégis mit akarna ezzel üzenni nekem? Ez lenne az a bizonyos üzenet arról, hogy egy kicsit hiányoznék neki? Badarság, mégis felálltam az ágyról, hogy kinézzek az ablakon, úgy ahogy a képen is teszem és ekkor lepődtem meg csak igazán. Marcus aki számtalanszor hangoztatta, hogy szeretne végre tőlem megszabadulni, aki tudomást sem akar rólam venni, aki még egy átkozott búcsú ölelésre sem képes itt áll az ablakom előtt és nagyon úgy néz ki, hogy rám vár. Vissza kellene ülnöm az ágyra tovább olvasni a könyvet és csak hagyni, hogy elsétáljon, ahogy Marcus is hagyott engem, mégsem voltam rá képes, tudni akartam miért van itt. A földszintre most nem merészkedhettem le, még véletlenül se szeretnék lebukni, ezért maradt a jól bevált megoldás, az eresz. Úgy ahogy voltam, pizsamában és mezítláb másztam el hozzá.
- Hiányoztam? - Mi másra tudnék gondolni az után, hogy így hirtelen és váratlanul felbukkant?

Pizsi

Tárgy: Re: Fekete csillagok - Freya & Marcus 02.07.14 16:17

- Hú, ez nagyon szexi volt. - Nem tudtam megállni, hogy ne mindvégig a fenekén legeltessem a tekintetem, amíg lemászott, elvégre a fenek volt a szemeim előtt premier plánban, mégis hová kellett volna néznem? Egyébként sem volt még részem eddig hasonló látványban. Egy pillanatig elgondolkodtam rajta, hogy esetleg inkább nekem kellene felmásznom hozzá, de úgy tűnik Ő gyorsabb volt a gondolataimnál. Persze mindvégig figyeltem, hogy hová lép, miben kapaszkodik meg, hogy stabilan megtartsa, nehogy leessen nekem, mert azt nem magyaráznánk ki. Mellesleg nem akarom, hogy összetörje magát. Még a végén bűntudatom lenne és el kellene vinnem magamhoz, hogy velem legyen. Addig is bírna az idegeimen táncolni, attól biztosan jobban lenne. De a legutóbb sem kellett... Ő maga menekült hozzám. Én őszintén megértem, ha úgy érzi képtelen a saját családját elviselni. Nekem sem ment soha.
- Cuki pizsi. - Az első nő, akit pizsiben láthattam kimászni az ablakból egy emelet magasságból. Ha rosszul lépett volna, vagy valami kicsúszott volna a lába alól, esetleg az eresz adta volna be a kulcsot az minimum egy törésbe került volna neki. Az részben tényleg az én hibám lenne, mivel miattam mászott le. Én is tudom, hogy nem kellene itt lennem, de ki tartja számon a hibáit? Még egytől nem fogok megváltozni. Nem leszek sem jobb, sem rosszabb.
- Elgondolkodtató... Valami hiányzott. Nos, mindennel próbálkoztam, ami hiányérzetet válthatott ki eddig belőlem, a szex, a pia... De egyik sem nyert. Szóval, csak Te maradtál. - Az is elgondolkodtató volt, hogy esetleg hazudnom kellene, de mégis mit? Esetleg még azt hozzá tehettem volna, hogy mindezt nem próbáltam ki vele együtt... De azt hiszem az egy kissé sok lett volna mindkettőnk számára. Nem vagyok hozzá szokva ahhoz, hogy nekem bármi vagy bárki hiányozzon, de legkevésbé az utóbbi. Így nem is igazán tudok erről beszélni. Senki sem ismeri be szívesen, hogy van ami ellen nem tud tenni. De megindító bocsánatkérésre ne számítson.

Tárgy: Re: Fekete csillagok - Freya & Marcus 02.07.14 16:53

Marcus & Freya

Szerencsére van már elég tapasztalatom és rutinom az ereszen való lemászásban, mert azért mégis csak nagyon kínos lett volna, ha előtt elkezdek fent szerencsétlenkedni, vagy ami még rosszabb, hogy rájövök túl magasan vagyok ezért se le, se fel nem mernék tovább mászni, de mégis a legrosszabb verzió az lett volna, ha esek egy szépet, aminek a szemtanúja lehetett volna. Sikeresen leértem és csak ez számít.
- Mi lehet szexi abban, hogy lemászok az ereszen? - Felvont szemöldökkel kezdtem kíváncsiskodni, de ahogy feltettem a kérdésemet szinte abban a másodpercben rá is jöttem a válaszra. Neki biztosan nem a mászási technikám nyerte el a tetszését, hanem inkább az, hogy ahol állt tökéletes rálátásra lehetett rám.
- Ha tudtam volna, hogy jössz, akkor felöltöztem volna. - Olyan váratlanul ért tényleg a felbukkanása, hogy nem is gondoltam arra, hogy fel kellene vennem bármit is, egyből lejöttem hozzá, talán csak nem akartam megváratni és különben is volt már szerencsém vele aludni ennél jóval többet mutató "pizsamában" nem is olyan régen. Inkább nem is akarok arra gondolni, mert a reggel számomra nagyon kínosan indult.
- Szóval tényleg hiányoztam, mennyire esett nehezedre ezt bevallani? - Mert én még mindig emlékszem arra, hogy az élete nélkülem sokkal jobb lenne és nem hiányoznék neki ha soha többet nem látna és ehhez hasonló szentbeszédekre, amiket a fejemhez vágott.
- Mondanám, hogy nyugodtan gyere be, de azt hiszem nem vagytok puszi pajtások Edwarddal, ezért eléggé kínos lenne a találkozás, de ha eléggé bevállalós vagy, akkor még mindig ott az eresz. - Nem lenne annak jó vége ha csak simán a bejárati ajtón bemennénk, de úgymond felszökhetünk a szobámba, legalább akkor se apám, sem pedig a hisztériában szenvedő anyám nem borulna ki, ha meglátnák ki jött hozzám vendégségbe.

Tárgy: Re: Fekete csillagok - Freya & Marcus 03.07.14 14:24

- Az volt benne a szexi, hogy innen lentről nézhettem, ahogy onnan fentről lemászol. - Akár akartam, akár nem kitűnő rálátásom volt a fenekére. Nem azt mondom, hogy végig az unokahúgom fenekére meredt a tekintetem, amíg mászott épp csak egy-két másodpercre engedtem a csábításnak. De leginkább őt figyeltem, hogy le ne szédüljön az ereszről, mert senkinek sem lenne valami jó. Bár érdekes lenne kimagyarázni, mégis minek akart lemászni, amikor a lépcsőt is használhatta volna. Nem feltétlen kellett volnaizsiben, mezitláb lemásznia hozzám. Ebből viszont arra következtetek, hogy még mindig puskaporos a levegő. Pedig mindössze csak egy éjszaka erejéig vendégeskedett nálam. Mi lett volna, ha benyögöm, hogy jöjjön haza, csomagoljon össze, én pedig majd érte jövök? Na jó, mindketten tudjuk, hogy ennek a valószínűsége kevesebb is, mint csekély. A nagybácsija sem tudok lenni. Apa szerepben pedig egyelőre nem szeretném kipróbálni magam.
- Abban úgy nem lett volna semmi váratlan, sem meglepő, így pedig... Én sem számítottam erre. - Szeretek döbbentséget kiváltani másokból. Olyan dolgokat tenni, amire mások nem is gondolnánk. Freya esetében is sikerült eljutnunk arra a pontra, amikor már szerintem nem bízott abban, hogy fogjuk még látni egymást, legfeljebb egy újabb gyász alkalmából. De az az igazság, hogy valamit még meg kell köszönnöm neki, csak egyelőre még fogalmam sincs hogy fogom csinálni. Nem bocsánatot kérni jöttem, mert ahhoz innom kellett volna még egy üveggel, hogy hajlandó is legyek kinyögni, amit egyébként nem tenném meg. De abban az állapotban kétséges, hogy nem dőltem volna be a legelső útszéli árokba.
- A szó szó szoros értelmében nem mondtam ki. Szóval, elviselhető. - Elképzelése sincs róla voltaképpen mennyire a nehezemre esett. Utálnom kellene az egész Bosworth famíliát, ami megy is egy kivételével. fogalmam sincs miben lehetünk hasonlóak. Szerintem mi ketten ég és föld vagyunk. Ez a két dolog pedig egyetlen ponton sem érnek össze, soha. Csak mi látjuk úgy, hogy valahol a messzi távolban talán mégis lehestéges, de ez nincs így. Pontosan emiatt nem gondolom, hogy mi ketten bármiben is hasonlítanánk. De akkor mitől érzem úgy, hogy többek is lehetnénk egymásnak mint idegenek?
- Esetleg egyik sem. Freya Nicole Bosworth, azonnal menj fel a szobádba és maradj is ott. Szobafogság nagylány... - A bátyámmal való összefutás sem volt beleszámolva a ma esti programomba. Talán hiba volt, ahogy mindvégig gondoltam. Talán épp itt volt az ideje ennek a találkozásnak. Dühöngött még valamiket, de ezek inkább nekem szóltak, mint neki. Én pedig gondtalanul engedtem el őket a fülem mellett mindkettőnk érdekében. Mert ami azt illeti nagyon is lenne mondanivalóm, elsőként, hogy folyt volna inkább a lepedőre, mint abba a kurvába, de van egy olyan érzésem, hogy jobb, ha ezeket a gondolatok inkább magamban tartom még egy rövid ideig.
- Freya, ha akarsz most velem jöhetsz. Csak szállj be a kocsiba. - Tettem meg néhány lépést előrébb, amíg az unokahúgom eldönti, hogy felmegy a szobájába és elfogadja a szobafogságot vagy inkább velem jön és elviseli a faragatlan modoromat.

Tárgy: Re: Fekete csillagok - Freya & Marcus 05.07.14 10:50

Marcus & Freya

Nem őrültem meg, inkább azt mondanám, hogy nem igazán volt más választásom, ezért kellett az ereszen keresztül lemászni hozzá, reméltem így elkerülhetem a felesleges civakodást, mert ugye a drága apám nem igazán örülne annak, ha meglátná ki jött hozzám látogatóba. Szerintem Marcus sem lenne oda a kellemetlen találkozásért, valójában megértem az okot, ha a helyében lennék én sem repesnék az örömtől, hogy a féltestvéremmel találkozzak. Ez már a kettőjük ügye, ezért nem akarok bele avatkozni, jobb ha kimaradok belőle.
- Talán még nem volt részed ilyen látványban? - Biztosan sok feneket látott már, de az is biztos, hogy most ilyen szemszögből most először gyönyörködhet a látványban. Nem is gondoltam erre az egészre, hogy majd a fenekemet fogja nézni, persze most inkább naivan azt akarom hinni, hogy azért tette mert aggódott értem, hogy nehogy leessek mászás közben.
- Képtelen vagyok rajtad kiigazodni, direkt szeretnél össze zavarni? Mert ha igen, akkor jó úton haladsz. Először úgy kellett kierőszakolnom, hogy rajzolj le, aztán kérés nélkül lerajzolsz, sőt kétszer is megtetted. - Konkrétan most nem is a rajzairól van szó, hanem arról is, hogy minden erejével azon volt, hogy kiüldözzön az életéből, mire már majdnem elfogadtam, hogy nem kíváncsi rám, erre csak úgy hirtelen felbukkan. Az a legrosszabb, hogy még így sem tudom, hogy mi most hányadán is állunk egymással.
- Nem mondanád ki, hogy hiányoztam, de mégis hiányozhattam, ha már itt vagy. - Pofátlanul mosolyogtam rá, de talán nem ártana ha nem cukkolnám tovább, mert a végén képes lenne faképnél hagyni, már csak azért is, hogy bebizonyítsa nekem, hogy nem is hiányoztam annyira neki, mint ahogy gondolom.
- Én képes vagyok arra, hogy bevalljam hiányoztál, habár nem számítottam arra, hogy valaha is találkozunk még, de arra pláne nem, hogy majd fogod magad és eljössz hozzám. - Meglepő, váratlan fordulat volt, de persze ennek csak örülni tudok. Talán olvadozni kezdett a jég közöttünk?
Nagyon meglepődtem mikor apám hirtelen csak úgy a semmiből előbukkant. Szó szerint ledöbbentem, de bosszantott is, hogy még mindig úgy bánik velem, mintha gyerek lennék. Mégis, hogy képes így megszégyeníteni Marcus előtt? Huszonegy éves vagyok, csak nem száműzhet már szobafogságba. Szó szerint két tűz közé kerültem, talán rosszul döntöttem, de megindultam Marcus autója felé, miközben hallgattam apám morgolódását. Most nagyon nem vagyok vevő a fejmosásra, ezért fogtam magam és beszálltam az anyósülésre.
- Hát ez nagyon kínos volt. - Néztem rá mikor már bepattant mellém és elindította a kocsit, közben becsatoltam a biztonsági övet is.
- Már megint nem értelek, miért ajánlottad fel azt, hogy veled jöhetek? - Azt tudom, hogy én miért döntöttem úgy, hogy vele tartok, de azt tényleg nem tudom, hogy Marcus miért ajánlotta fel. Most pedig itt ülök az autójában mezítláb és pizsamában, még a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ez valamikor is megtörténhetne.

Tárgy: Re: Fekete csillagok - Freya & Marcus 12.07.14 0:59

- Hasonló szemszögből még soha... - De azt kell mondani nagyon is szemet gyönyörködtető volt a tlávnáy mindent tekintetem. Sőt, fel nem foghatom eddig, hogy nem tűnt fel, hogy az unokahúgomnak ilyen formás feneke van. Igaz, eddig még nem kényszerült arra, hogy az ereszeten keljen másznia, ahogy eddig más nő se tette meg ezt miattam... Így ebben egész biztosan listavezető helyen áll.
- Kicsi lány, Te magad mondtad, hogy nem kellene ennyire túlreagálni, ami történt, megtörtént. Tehát... Te úgy szoktál másokból kikényszeríteni az akaratod, hogy anyaszült meztelenre vetkőzöl előttük? - Talán nem is ez a legjobb megfogalmazás. Inkább csak úgy ledobálta magáról a ruháit, mintha ettől függene minden. Szóval, már megint finom voltam. De ha igazam van, valóban ez a stratégiája arra, hogy a szavaival élve kikényszerítse másoksból, más férfiakból az akaratát, akkor bízom benne, hogy nem értünk még a lista végére, mert akkor lennék csak igazán csalódott.
- Ennyi legyen is elég. Talán maradjunk is ennyiben. - Nem. Tényleg nem fogom kimondani azt, hogy hiányzott. De ezek szerint az én szavaim nélkül is biztos ebben. Én pedlig most nem lomboznám le. Azt is mondhattam volna, hogy ez már amolyan bocsánatkérés tőlem, de abban sem vagyok valami gyakorlott.
- Elképzelni sem tudom miért hiányozhattam... Talán csak unatkoztál. - Ez számomra eddig sem volt tiszta. Kedvem szavam nem igen volt hozzá, ezek után mégis hiányoztam neki? Mindig is tisztában voltam vele, hogy sosem fogom megérteni a nőket, de időről időre egyre biztosabb vagyok abban, hogy ez egy reménytelen, lehetetlen küldetés.
- Nem volt egyértelmű? Kivagy használva... Épp az imént tettem keresztbe a bátyámnak, veled. Még mindig nem vagyok jó ebben a nagybácsi dologban. - Sőt, azt hiszem soha nem is leszek. De most nem is ezen lenne a hangsúly, sokkal inkább azon, hogy Freza még így sem sokat gondolkodott azon, hogy inkább velem tartana.
- Most kénytelen lesz szembesülni azzal a ténnyel, hogy még így is, még mindig jobb vagyok nála... Ő az apád. Mindketten tudjuk, vagyis jelen esetben mindhárman, hogy őt kellett volna választanod és elfogadnod a bűntetést. - Szobafogság? Egy huszonegy éves lánynek? Érdekes gondolat... Ami várhatóan nem vált be. Visznot most nem vagyok túl érdekelt a dologban, ha esetleg megint kiakadna, így még mielőtt megvártuk volna, hogy esetleg kiakarja rángatni őt a kocsiból lassan elindultunk.

Tárgy: Re: Fekete csillagok - Freya & Marcus 12.07.14 16:34

Marcus & Freya

Eléggé kellemetlenül érint, hogy már egy ideje a fenekemről témázgatunk, ezért inkább már nem is mondok semmit, csak próbálok úgy tenni, mintha nem tudnám, hogy nagyon is a hátsó felemen legeltette a tekintetét, amíg le nem másztam hozzá. Elvégre férfi, ezért még hibáztatni sem tudom ezért.
- Egyszeri eset volt, de tényleg nem kellene erről beszélnünk, hiba volt, inkább próbáljuk meg elfelejteni. - Képes vagyok arra kérni, hogy felejtse el, hogy milyen akaratos voltam vele, sőt még azt is, hogy többet látott belőlem a kelleténél. Én is csak egy egyszerű ember vagyok, ezért néha még én is követek el hibákat, most már biztosra veszem, hogy az a tettem is csak egy botlás volt.
- Legyen ahogy akarod. - Nem akarom szándékosan túl feszíteni nála azt a bizonyos húrt, mert az is elképesztő teljesítmény, hogy képes volt mindazok után eljönni ide. Pedig tényleg azt hittem, hogy mi már nem fogjuk egymást látni, még sosem örültem ennyire annak, hogy tévedtem.
- Valójában én sem tudom, hogy miért is hiányozhattál. Talán most derül ki rólam, hogy mazochista vagyok és szeretem ha kínzol. - Próbáltam elviccelni a dolgot, ha már értelmes magyarázatot nem sikerült arra találnom, hogy miért hiányolhattam a drága nagybácsikámat. Hosszú évekig sikeresen meg voltam nélküle is, de most már szeretném, hogy az életem része legyen, abból hogy itt van most arra tudok következtetni, hogy már Marcus sem bánja ezt annyira, mint eddig.
- Szóval azt akarod elhitetni velem, hogy csak eszközként használtál fel, hogy keresztbe tegyél az apámnak? - Ezt nem akarom elhinni. Pár pillanatig sikerült abba az illúzióba ringatnom magam, hogy ezt az egészet értem tette, létezik, hogy most is tévedek?
- Hibát követtem el azzal, hogy téged választottalak. - Két rossz közül a kevésbé rosszra tettem a voksomat.
- Most robbantottam ki csak igazán a háborút kettők között. - Apám eddig sem kedvelte Marcust, ezek után pedig biztosan utálni fogja.

Tárgy: Re: Fekete csillagok - Freya & Marcus 15.07.14 17:01

- Semmit sem akarok lehitetni veled. Ez a helyzet. Edward láthatóan mindenben jobb szeretne lenni, tőlem különösebben mindenben. Most pedig a képébe dörgöltem, hogy a legfontosabb dologban kudarcot vallott. Ő húsz éve az apád. Engem alig ismersz. De engem választottál. Hízelgő... Pedig a legkevésbé sem bántam jól veled. - Számomra ez az, ami meglepő, hogy tényleg úgy bántam vele, mintha valami utolsó fertőző kártevő lenne, de még ennek ellenére taszítani szerettem volna magamtól, mégis vonzottam, mert sehogy sem akart tágítani mellőlem. Egy szállodai szoba sokkal olcsóbban kijött volna, mint engem elviselni, mégis képes volt elaludni a verandámon csak azért, hogy végül ne küldjem el. Szóval, lényegében minden úgy történt, ahogy akarta...
- Nem tűnt fel? Mióta megjelentem az életetekben Te hibákat hibákra halmozol már csak azzal is, hogy ahhoz ragaszkosz, hogy magad mellett tudhass. - Őrültség volt ebbe belekezdeni. Még nagyobb őrültség volt összerúgnia a port a bátyámmal. Én ennyit sosem fogok megérdemelni. Elsősorban, mert nem akarok. Másodsorban, mert nem tudok. Komolyan, még egy házi kedvencet sem vennék a gondjaimba, nemhogy valakiért felelősséget vállaljak, aggódjak érte, odafigyeljek rá, tudjam, mikor nincs valami rendben. Ez nekem egyszerűen nem menne. én nem vagyok szülő alkat és sosem fogok az lenni. Nem várhatja el tőlem, hogy valami olyasvalamiben legyek jó, ami sosem feküdt számomra.
- Ne törődj vele... Számomra annyit sem jelent a rudat, hogy van egy bátyám, mint Joseph maradványai a földben. Olyan, mintha nem is lenne, hiszen bátyám nem is volt soha. Most pedig már nincsen rá szükségem. - Eléggé felnőtt nagyfiúk vagyunk már ahhoz, hogy meglegyünk egymás nélkül is. Már nem kell megtanítani focizni, sem baseballozni... Ezzel már elkésett. Akárcsak mi ketten. Ő is már elég nagylány ahhoz, hogy ne legyen rám szüksége. Gondolom nem kell már Halloween-kor elkísérni édességet gyűjteni.
- Neked miért kellek? Látod, ez is miattam van, hogy eljöttél otthonról pizsamában és mezítláb, a büntetést is ezen okból kaptad volna. Tőlem semmi jóra sem kell számítani. - Mégis beszállt a kocsiba. Nem is gondolkodott túl sokat. Pedig egyáltalán nem pusztultam bele abba, hogy elnyerjem a bizalmát.
- Miért bízol meg bennem? Talán pontosan ezt is akartam. Most pedig kifog derülni, hogy mégis csak pszichopata vagyok, lefoglak rángatni a pincébe és könyörtelenül megkínozlak, Te pedig hajnalig csak sikítani fogsz, ha nem ragasztom le a szádat szigetelő szalaggal, de nem... Inkább jobb szeretném hallani. - Ha már a rémtörténeteknél tartunk. Szerintem eléggé betegesre sikeredett, hogy megfontolja ki szeretne-e ugrani a kocsiból vagy kivárja mi lesz ennek a vége.

Tárgy: Re: Fekete csillagok - Freya & Marcus 17.07.14 13:12

Marcus & Freya

Már most a fejébe szállt a diadala utáni büszkeség, őszintén nem is tudom, hogy mire számítottam... Talán csak arra, hogy a mostani alkalommal minden máshogy fog alakulni, hogy nem hozza a szokásos formáját, vagy hogy legalább egy kicsit vissza vesz abból a hatalmas arroganciából. Újfent tévedtem, vele kapcsolatban már nem ez az első eset.
- Tényleg csak én lennék az, aki ragaszkodik? - Tenyeremet számra tapasztottam már csak azért is, hogy ne nevessem el magam, pedig jelenlegi helyzetünk több, mint vicces.
- Javíts ki ha tévedek, de nekem nagyon is úgy tűnik, hogy most nem én voltam az, aki elment hozzád. - Valójában még mindig nem értem, hogy miért keresett fel, ahogyan azt sem, hogy miért rajzolt le ismét most önszántából. Teljesen összezavar. Miért zavarta fel az állóvizet? Pusztán szórakozásból? Mert ha így lenne, akkor remélem mókásnak fogja tartani a kialakult helyzetet és azt is, hogy legalább még egy éjszakára vele fogok lenni. Most Marcus volt az, aki invitált, micsoda meglepő fordulat.
- Ennyi erővel akár azt is mondhatnád, hogy neked senkire sincs szükséged ezen a világon. Mégis miért játszod ennyire a magányos farkast? - Az egy dolog, hogy néha nagyon is elviselhetetlen tud lenni, de biztosan van valahol egy olyan nő ezen a világon, aki képes lenne arra, hogy elviselje. Akármennyire is hihetetlenül hangozhat neki is van szíve, ezért érzései is, neki is kell valaki akit szerethet, sőt valaki olyan aki viszonozza is az érzelmeit.
- Őszintén mondom, hogy semmi jóra sem számítok, de most szinte bárhol jobb nekem, mint otthon. - Nem akarom kiteregetni előtte a családi szennyest, de a dolgok otthon nagyon is megváltoztak és nem jó irányba, ha már hozzá menekülök.
- Azt hiszed, hogy még mindig csak egy kislány vagyok, aki megijed a rémtörténetektől? - Tény, hogy alig ismerem, szinte semmit sem tudok róla, de azt súgja a megérzésem, hogy nem lenne képes bántani, talán tévedek, talán nem.
- Lett volna alkalmad arra, hogy megölj mikor melletted feküdtem az ágyban. Sőt, annál jobb alkalmat keresve sem találhattál volna rá. Mindössze annyit kellett volna tenned, hogy amíg alszok megfojtasz egy párnával, de nem tetted meg. Most jön az a rész mikor azt mondod, hogy csak azért nem mert élvezettel hallgattad volna, hogy könyörgök az életemért és sikongatok a fájdalomtól miközben valami szadista dolgot művelsz velem? - Nem kellene neki tippeket adnom, de mégis úgy hiszem, hogy megélem a holnap reggelt.

Tárgy: Re: Fekete csillagok - Freya & Marcus 17.07.14 20:18

- Miért? Mégis mihez ragaszkodnék? - Talán nem kellett volna felkeresnem. Nyilvánvalóan hiba volt, ami már nem korrigálható. Nem nagyon tudom mi ütött belém, miféle gondolatnál vezérelve kerestem meg, de határozottan nem kellett volna rá hallgatnom. Valami olyasmire próbált rávenni, ami nem vagyok.
- Én is követhetek el hibákat... - Többé nem fordul elő. Valahogy fogalmam sincs mire számítottam, de túl optimista voltam velünk, kettőnkkel kapcsolatosan. Mi sosem voltunk, nem vagyunk és valószínűleg nem is leszünk egy hullámhosszon, egyszerűen csak kísérleteztem önmagammal szemben, kudarc volt.
- Nekem senkire sincs szükséged ezen a világon. - Ismételtem meg a szavait, miközben mindvégig a szemébe néztem, addig a pár röpke pillanatig.
- Nem játszom semmit és nem vagyok magányos farkas. - A hangom nagyon is komoly volt abban bízva, hogy nem fog továbbra is szurkálni. Nem szándékozom bővebben kifejteni, hogy miért is nincs nekem szükségem senkire vagy inkább azt, hogy miért nem kell senki. Véleményem szerint nem vagyunk abban a viszonyban, hogy ezt vele vitassam meg, mert ez már nagyon is a magánéletem.
- Remek. Akkor ezek szerint ki kellett volna készítenem neked egy takarót egy kis párnával a verandára. - Tettem hozzá ezen nagyon is jól szórakozva. Most már valóban nem mondhatom, hogy nem hiszem el, hogy képes volt elaludni a verandámon csak azért, hogy nálam maradhasson, mivel nekem kellett bevinnem... Azt hiszem annál közelibb viszonyban sosem voltunk egymással.
- Neked még senki sem mondta, hogy attól még, hogy nem hiszel valaminek a létezésében attól még az nagyon is lehet valós? Komolyan el kellene beszélgetnem a szüleiddel... Hát ez hallatlan. - jegyeztem meg felháborodva, majd arra lettem figyelmes, hogy... Tényleg nevettem? Na nem, azt a legkevésbé sem gondoltam komolyan, hogy el kellene vagy egyáltalán elbeszélgetnék a szüleivel, bár meglehet kénytelen leszek megtenni, még csak az a kérdés, hogy anyucival vagy apucival.
- Álmodban megfojtani egy párnával? Ennyire kicsinyesnek gondolsz? Ez sértő... - A legutóbb még pszichopata voltam? Akkor most fejlődöm? Édes mindegy. Akárhogy is nézzük. A lányok is mindig ilyen meggondolatlanok azokban a filmekben. képesek a gyilkos kocsijába is beszállni gondolkodás nélkül. Őszintén szólva nem bírnám hallgatni cérnával, ahogy hosszú órákon keresztül rinyálna, amíg kínzom valami szadista módszerrel. Szóval, minimum, hogy leragasztanám a száját...

Tárgy: Re: Fekete csillagok - Freya & Marcus 18.07.14 8:24

Marcus & Freya

Válasz helyett mindössze megvontam a vállam, hiszen fogalmam sincs arról, hogy mihez is ragaszkodna, de valamihez biztosan, hogy ha már eljött hozzám. Nem akarom ismét naiv lenni vele kapcsolatban, ezért már nem is merek semmi olyasmit sem feltételezni róla, hogy bármit is értem tenne.
- Szóval szerinted hiba volt az, hogy eljöttél? - Most komolyan se veled, se nélküled játékot űzzük egymással? Mikor nála voltam csak arra várt, hogy végre haza jöjjek, most pedig haza jöttem úgy, ahogyan akarta, erre most mégis Marcus volt az, aki felkeresett.
- Tényleg így érzed? - Mindenkinek kell egy társ, vagy legalább egy barát, senki sem szeret egyedül lenni. Hiába is állítja bárki ennek az ellentétét az ember társaslény, ezért is vágyik annyira a társaságra. Persze Marcus ezt a társaságot megoldja a felszedett nőcskéivel, de nem érez magában űrt? Soha sem érzi, hogy valami hiányzik az életéből?
- Nem vagyok magányos farkas? Ugyan, még barátnőd sincs. - Nem mondhatom ezt biztosra, elvégre nem tudom, hogy van-e vagy nincs, de belőle inkább a nőfalót nézem ki, nem pedig azt, aki képes bárki mellett is megállapodni. Természetesen ez csak az én véleményem, mert mindig okozhat nekem meglepetéseket.
- Nem akarok többet a verandán éjszakázni, elég nagy az ágyad a mai éjszakát is képesek leszünk kibírni egymás mellett, vagy tévedek? - Most megpróbálok a saját térfelemen maradni, mert nagyon is elég volt egyszer úgy felébredni, hogy éppen ölelgettem. Az nagyon is kínos volt, de az volt a legkülönösebb, hogy nem is szólt semmit, holott már fenn volt mikor felkeltem, pedig ha annyira zavarta volna, hogy ölelgetem akkor minden bizonnyal felébresztett volna.
- Szóval akkor a fogtündér és a húsvéti nyuszi is létezik? - Kérdeztem vissza nevetve. Szeretek az olyan dolgokban hinni amik valósak, amik léteznek, amik kézzel foghatóak. Nem hiszem semmilyen mendemondákban, ahogy abban sem, hogy Marcus annyira gonosz lenne, mint amilyennek szeretné magát mutatni.
- Szóval nem jön be a fojtogatás, vagy csak az a része nem tetszik, hogy aludnék közben? - Már jó pár perce elindultunk, ezért nem sokára már Marcus házában fogunk lenni, elképesztő, hogy mindössze pár percnyi autókázás választott el minket egymástól, hogy ilyen közel volt hozzám és mégsem tudtam rólam.
- Miért is beszélünk arról, hogy hogyan végeznél velem? Ha komolyan gondolod akkor legyél szíves és szólj előtte, mert van még egy dolog, amit meg kell tennem még a halálom előtt. - Nem akarok szűz lenni a halálomkor, előtte még meg akarom tapasztalni, hogy milyen érzés végre igazán nőnek érezni magam.

Tárgy: Re: Fekete csillagok - Freya & Marcus 18.07.14 17:07

- Nyilvánvalóan az volt, hiszen eddig sem akartam, mégis valahogy mindig többet képzeltél a dolgok mögé, mint kellett volna. Most pedig még minderre rá is tettem egy lapáttal azzal, hogy idejöttem. - Nem kellett volna. azt kellene belátnunk, hogy sok mindenen nem tudunk változtatni. Nem megy. Nem tudunk. Én viszont ezt nagyon nem szívesen látnám be, édes mindegy honnan nézzük. Ahhoz vagyok szokva, hogy mindig ura vagyok a helyzetnek, hogy én vagyok az, aki irányít, hogy tudok úgy irányítani, hogy a dolgok úgy alakuljanak, ahogy azt akarom. Most viszont minden ennek a tökéletesen ellentéte. Semmi sincs úgy, ahogy akartam.
- Maximálisan. Ne gondold... Volt idő, amikor jobb voltam. De a körülmények aztán ilyenné formáltak, hogy mindenkit rühellek, aki csak él és mozog körülöttem vagy szimplán csak annyira sem érdekel, hogy emberszámba vegyek valakit. - Gondolom valaki egyszer engem is megakart tanítani szeretni, jobb embernek lenni... Talán sikerült egy pontig, de azon a bizonyos ponton minden széthullott és mindenkit meggyűlöltem, még a saját családomat is. Most pedig nyugodtan lehet kővel dobálni, hibáztatni, amiért ilyenné váltam, akinek többé senkire sincs szüksége.
- Téged egy napig is nehezen tudlak elviselni, most pedig várhatóan több napig is nálam leszel. Ezek után kell a görcsnek barátnő, akitől aztán még nehezebb megszabadulni, mert egyből kötődni kezd, sőt már a nászindulóját hallja az első átkefélt éjszaka után. - Na ez lenne az én rémálmom, amiben nem akarok hinni és azt sem akarom, hogy valóra váljon, mert nem hittem benne. Ez mindenképpen szörnyű és rémes lenne. De ezek szerint Freya nem lenne tisztában azzal a ténnyel, hogy ha valakinek nincs barátnője, az még nem jelenti azt, hogy magányos is?
- Szeretnéd, hogy valamivel kijelöljük a térfelünket, hogy reggelre még véletlenül se az enyémen ébredj fel, rajtam? - Meg kell hagyni az egy nagyon érdekes és vicces szituáció volt, főleg mert még az ágyról is lefordultam a nevetéstől, ahogy felsikított... Azt nem adnám sokért, sőt semmiért.
- Hát... Nem akarlak elkeseríteni, de szerintem neked már nem kell számítanod a fogtündér érkeztére. - Ha csak nem bujkálnak még valahol tejfogacskái, más különben eléggé furcsa lenne kémkedni utána, hogy mikor eshetnek ki, hogy valami a párnája alá rejtsek.
- Ha engem kérdezel úgy kínoználak meg, miközben magadnál vagy, nem lőnélek tele minden szarral, leragasztanám a szádat, leszíjazlak és kezdhetjük. Abban mi lenne az izgalmas, ha teljesen tehetetlenné és védtelenné, gyengévé teszlek? Túl könnyű. - Mindez kiválóan megfelelne a jelen alkalomnak, szóval csak annyit kellene tennem, hogy beinvitálom, bezárok magunk mögött, majd egy váratlan pillanatban felkapom a vállamra és elindulok vele le a pincébe, ahol lefognám...
- Nos, erre majd akkor fogunk kitérni, ha már úgy látom rajtad, hogy nem sokáig húzod. - Fordultam felé egy sunyi, ördögi mosollyal, amitől aztán semmi jóra sem kell számítani. Na, ilyen nagybácsi lennék.

Tárgy: Re: Fekete csillagok - Freya & Marcus 19.07.14 6:15

Marcus & Freya

Azt hiszem rá kellene keresnem a neten arra, hogy egy efféle családi titok kiderülése után hogyan kell viszonyulnom ahhoz az emberhez, aki elvileg a nagybácsim lenne, mert eddig rosszul próbáltam felé közeledni, vagy talán nem is kellett volna közelednem.
- Talán tényleg többet képzeltem a dolgok mögé az elején, de mostanra már tisztában vagyok azzal, hogy elvileg a nagybácsim vagy, aki sosem szeretett volna az lenni, sőt nem is kérsz belőlem, most pedig, hogy eljöttél felkeresni, hogy megtetted azt a lépést, amire nem is számítottam volna, mindössze egy hibaként könyveled el. - Ebben nincs semmi logika, de talán nem is kellene az értelmet keresnem mindenben, néha a dolgok csak úgy maguktól megtörténnek. Olykor a jég is magától elolvad.
- Hű, ez egy remek hír. Mesélj még. - Összefoglalva egy olyan férfi autójában ülök azért, hogy nála töltsem az éjszakát, aki most árulta el nekem, hogy mindenkit rühell, gondolom ebbe engem is bele sorolt. Ezután azt hiszem nem kell arra számítanom, hogy akár jól is érezhetjük magunkat az este folyamán.
- Tessék? Nem azt te sem akarhatod, hogy több napig is nálad legyek, majd elleszek valahol, amíg oda haza eloszlanak a viharfelhők. - Az a legrosszabb az egészben, hogy ha most lenne valakim, akkor nem kellene nála éjszakáznom, de valamiért ilyen téren sosem volt szerencsém. Talán Marcusnak tényleg igaza volt, mikor azt mondta, hogy nem tart vonzónak, lehet hogy a többi férfi is ugyan ezt gondolja rólam.
- Nem fog még egyszer előfordulni. - Mennyi lehet annak az esélye, hogy megint arra ébrednék, hogy félig meddig rajta fekszem, miközben ölelem? Remélem nem sok, mert egyszer is elég kínos volt olyan közel lenni hozzá.
- Ha nem tűnt volna még fel, nem vagyok már gyerek, ezért már tejfogaim sincsenek. - Erről is lemaradt, nem látott gyerekként, mikor elkezdtek potyogni a fogaim, jobb is így.
- Tudod ebben mi a legszomorúbb? Nem is érdelek, hogy ezt most csak ijesztgetésnek szánod, vagy tényleg meg akarsz kínozni. Talán még hagynám is. - Neki abban mi lenne a móka, ha azt mondom akarom, hogy megkínozzon? Miközben a kínzásomról társalogtunk meg is érkeztünk, ahogy leállította az autót egyből kipattantam. Nem mondom, hogy kellemes volt mezítláb, de azt a pár métert a házi kibírom.

Tárgy: Re: Fekete csillagok - Freya & Marcus 19.07.14 18:46

- Francokat... Velem maradsz. Én hoztalak el magammal. Én is foglak hazavinni, ha csak nem akarsz, vagy nem fogsz kiszökni, amíg alszom. - Ami eléggé aljas húzás lenne tőlem, miután nagy nehezen megengedtem, hogy velem legyen egy kicsit. De mi garantálná, hogy pillanatnyi felindulásból nem viselkednék úgy, mint a bátyám? Nem mennék utána pillanatnyi elhatározásból? Köztünk annyi a különbség, hogy velem el is jönne. Én beültetném a kocsiba, az holtbiztos. De az is lehet persze, hogy semmit sem csinálnék. Maximum szólnék a bátyámtól, hogy a mai naptól ne nálam keresse a kislányát, mert tovább állt lövésem sincs hová és nem is érdekel. Nem szeretnék túlságosan belefolyni a családi nézeteltérésekbe.
- Akkor nem fogok többé lefordulni az ágyról a nevetéstől? - Pedig akkor kivételesen tényleg jól szórakoztam. Kis ünneprontó... Bár tény, hogy nem vagyok ahhoz hozzászokva, hogy reggel arra ébredjek fel, hogy valaki ölelget, előzőleg pedig, hogy totálisan le lettem túrva az ágyamról, mert nem igen volt már hová húzódnom, végül ezért hagytam, hogy rám telepedjen. Szokatlanul furcsa érzés volt.
- Mindenről lemaradok. A manóba... - Egy pillanatig azon voltam, hogy egyszerre keltsek felháborodott és csalódott hatást, de mindketten tudjuk, hogy a legkevésbé sem bánom, hogy lemaradtam ezekről a bizonyos gyerekkori momentumokról.
- Fordított pszichológia? Ez nagyon olcsó... - Álltam fel közben a felhajtóra, mivel időközben megérkeztünk. - Ha esetleg Te jobban hozzá vagy szokva a zárt ajtókon való belépőkhöz, akkor nyugodtan menj előre. - Mint tudjuk nem az első eset lenne, hogy hívatlanul toppan be. Igaz most velem jött, de ki tudja? A megszokás hatalma. talán akkor már nem is olyan szívesen jönne be, ha előbb kinyitnám a bejárati ajtót. Na jó, most csak erőteljesen cukkolom, de attól még nagyon is jól esik. Mezítláb és pizsamában van. Az előbbiből kiindulva már csak az ajtóig is jajgatni fog. Én pedig nevetni valahányszor nem sikerül visszafojtanom a nevetést.

Tárgy: Re: Fekete csillagok - Freya & Marcus 21.07.14 11:58

Marcus & Freya

Meglepődtem, sőt még le is döbbentem Marcus kijelentését hallva. Annyi mindenre számítottam, de erre aztán végképp nem. Nem is tudom, talán azt hittem, hogy még egy örömtáncot is lejt, mikor meghallja, hogy ha lehet csak egy napig lennék a terhére. Viszont nem azt az örömöt látom rajta, amit egy efféle jó hír után kellene. Mégis nehezemre esik elhinni, hogy képesek lennénk egymást elviselni akár napokig keresztül is.
- Biztos vagy abban, hogy tényleg ezt akarod? Na és akkor mi van ha nem csak napokig fog tartani apám és közöttem ez a vita? Hogy ha hosszú hetekig, vagy akár hónapokig is puskaporos lesz a hangulat közöttünk? - Jobb, ha minden eshetőségre felkészül. Szerintem még Marcus sem tudja, hogy mibe is keveredett bele.
- Azt nem tudhatom, talán még fogsz még lefordulni az ágyról, de már remélhetőleg nem attól, hogy sikítozok ébredés után, mert... Nos tudjuk miért. - Esküszöm nem direkt bújtam hozzá, vagy öleltem magamhoz. Direkt úgy feküdtem mellé, hogy háttal voltam neki, aztán mégis valahogy úgy sikerült felébrednem, hogy már nagyon is félig meddig rajta fekszem, de az a legrosszabb, hogy még magamhoz is öleltem. Nem is! Az a legrosszabb, hogy hagyta és nem keltett fel.
- Talán a huszonkettedik születésnapomról már nem fogsz lemaradni. Megsúgom augusztus tizenhatodikán fog lenni, ha esetleg valami cukisággal megszeretnél lepni. - Kétlem, habár azt sem hittem volna, hogy valaha is felkeresne, mégis megtörtént. Vannak még csodák.
- Dehogy fordulnék efféle trükkhöz. - Most biztosan nem vetném be ezt nála. Inkább más fortélyokat vetnék be.
- Hahaha. Mondtam már, hogy bírom a humorodat? - Ez egyáltalán nem volt vicces tőle, viszont jogos volt, azután, hogy nem okozott gondot, hogy hívatlanul állítsak hozzá még ha zárva is volt az ajtó.
- Marcus, várj! - Minden előzetes bejelentés nélkül fogtam meg vállait, majd rugaszkodtam el a földtől, hogy lábaimat dereka körül össze kulcsoljam. Ugye nem hitte azt, hogy majd mezítláb elszenvedek valahogy az ajtóig?
- Oké, most már mehetünk. - Ha tetszik neki ha nem, addig fogok bele kapaszkodni míg legalább a verandáig el nem érünk.

Tárgy: Re: Fekete csillagok - Freya & Marcus 21.07.14 14:00

- Akkor teszek neked egy szívességet. Majd jól orrba vágom helyetted... Visszaütne? Nem. Én nem nézem ki belőle. - Szerintem még egy legyet se csapott le soha életében, nemhogy valakit képen töröljön. Azt mondtam nem akarok belefolyni ezekbe a családi bonyodalmakba, de attól neki még otthon van a helye, nem pedig velem. Szóval, nem fogom megengedni, hogy hosszú hónapokig eltartson ez a nevetséges duzzogás. Néhány nap, egy-két hét, de mondjuk inkább egyet az még belefér, valahogy majd kibírjuk, azaz túlélem.
- Ha jobban belegondolok, hogy mennyire akartad azt a búcsúölelést azt is gondolhatnám, hogy direkt csináltad. Szándékosan bújtál hozzám... - Nos, nem tudhatom milyen jó színészi adottságokkal rendelkezik, így nem állíthatom biztosra, vagyis vagy megbízok benne és elhiszem, hogy tényleg aludt és csak úgy megtörtént, hogy reggelre félig-meddig rajtam kötött ki vagy mindegy, mert másképp sem fogom soha megtudni, hogy úgy volt vagy sem.
- Miből gondolod, hogy akartam ezt tudni? - Miből gondolja, hogy érdekel? Miből gondolom, hogy érdekli, hogy engem érdekel vagy sem? Eddig sem tanúsított kimondottan nagy jelentőséget sem, hogy szívesen látom nálam vagy sem. Ma is tanultam valamit... Mégsem hiszem, hogy bármilyen cukisággal is megfogom lepni. A saját születésnapom is hidegen hagy, hát még az övé.
- Ne is, még a végén kimegy valamelyik csontod a helyéről. Kibaszottul tud fájni, amíg valaki visszateszi, nem mellékesen pedig olyan kínos lenne rád nézve, hogy Te sem akarhatod. - Bár tény, hogy ezen már biztos nem szórakoznék olyan jól, mivel nem akarom, hogy miattam bármi baleset érje vagy, hogy közöm legyen hozzá, leszámítva az apróbb sérüléseket. Szóval, szeretném majd egyben hazavinni a kis vakációjáról. Mintha csak hétvégére hoztam volna el az unokahúgomat. de a vidámpark ez úttal elfog maradni.
- Áh, értem. A hátamra se ugorhattál fel kiskorodban. - bevallom kissé meglepett, hogy csak úgy felugrott, de azért gyorsan elkaptam mindkét kezemmel, hogy legalább hanyatt ne vágódjunk mindketten.
- Tényleg nem akarsz leszállni rólam? - Álltam meg egy helyeben néhány másodpercig, de hamar meggyőződtem róla, hogy tényleg nem fog elengedi, szóval elindultam vele a hátamon a bejárati ajtó felé.
- Végállomás. Ha téged foglak, úgy nem bírunk bemenni. - De azt sem akarom, hogy belém kapaszkodva megfojtson, amíg kinyitom az ajtót.
- Gondolom mostanára már kiment az álom a szemedből. Szóval, keress és bonts fel valamit. - Van egy olyan érzésem, hogy hosszú éjszakánk lesz. De legalább ha sikerül kiütnöm utána aludni fog, nem pedig az idegeimen tréningezni. Ha tényleg nálam szeretne maradni, akkor talán még nem kellene elkezdenünk.

Tárgy: Re: Fekete csillagok - Freya & Marcus 23.07.14 21:11

Marcus & Freya

Szívességet tenne nekem? Eddig azt hittem, hogy én tehetnék neki azzal szívességet, ha eltűnnék az életéből, mondjuk elég hosszú időre, úgy örökre.
- Sosem lehet tudni. - Mondtam vállat vonva. Apám sosem volt azaz agresszív fajta, sőt még egyszer sem láttam verekedi, de amennyire most Marcust utálja elképzelhetőnek tartanám, hogy visszaütne. Meglepődnék rajta az már biztos, de azon még inkább ha ezek ketten egymásnak esnének. Hirtelen nem is tudom eldönteni, hogy kinek szurkolnék és ez már nagyon is nagy problémának minősül.
- Oh, hát persze! Sőt, azt ajánlom, hogy ezek után miután "direkt megöleltelek" aludj éberen mert a ma este meg is erőszakollak és arra is azt fogom mondani, hogy pusztán egyszeri eset volt, csak véletlen történt meg. - Még a könnyem is kicsordult úgy kerített hatalmába a nevetés. Egyszerűen abszurd ez az egész. Nem fogok vele semmit sem csinálni, szánt szándékkal biztos nem bújtam volna hozzá azon az estén, tényleg csak véletlen történt, de nem úgy néz ki, mint aki képes lennék ezt elhinni nekem.
- Nem akartad tudni, de most már tudod. Nem tehetsz semmit, csak annyit, hogy ha annyira nem akarod tudni, hogy megpróbálnod minél előbb elfelejteni. - Végül is a születésnapom csak egy nap volt a számára, egy nap amiről nem is tudta, hogy az unokahúga születésnapa, talán most sem fog változni semmi sem, még akkor sem ha már tudja, hogy létezem és melyik napon jöttem a világra.
- Tapasztalatból mondod? - A tőlem már jól megszokott kíváncsi tekintettel néztem rá. Miért érzem úgy, hogy ebben van némi tapasztalata?
- Szükséghelyzet, maradjunk ennyiben. Inkább cipelj pár pillanatig, mint hogy jajgatva próbáljak meg eljutni az ajtóig. - Akár onnan is meg lehetne közelíteni a jelenlegi helyzetünket, hogy ha nem látogat meg, akkor most nem is kényszerültem volna arra, hogy mezítláb legyek és az ajtóig cipeljen.
- Tényleg nem, ugyan már nem halsz bele, elvégre nem vagyok annyira nehéz. - Most jön valami vicces egyben gúnyos megjegyzés a súlyomra, hogy már pedig egy sós zsák is könnyebb nálam? Ahogy a verandához értünk le is szálltam.
- Vedd fel a pizsid és csapjunk egy pizsi bulit. - Jó kedvűen nevetgéltem miközben megindultam a bárszekrény felé.
- Van valami közös bennünk, az hogy mindketten szeretjük a whiskyt. - Töltöttem az említett italból mindkettőnknek, az egyik poharat Marcusnak adtam, míg a másikkal a kezemben leültem a szófára, ezután alaposan bele kortyoltam a whiskybe.
- Most miért is iszunk? Azért, hogy képesek legyünk elviselni egymást? - Persze mindig van egy jó ok, amiért koccintani lehet egymással, de jelen körülmények között egészen másról van szó.

Tárgy: Re: Fekete csillagok - Freya & Marcus 08.08.14 18:17

- Akkor még nagyobb marha, mint gondoltam. De egy biztos, akkor tényleg iszonyatosan fél attól, hogy elveszíthet. Hmm, egy okkal több, hogy kevesebb legyek veled. - Tettem hozzá nevetve, de ugyanakkor bízom benne, hogy nem veszi túl komolyan, mert ennek igen kicsi a valószínűsége. Mármint annak, hogy kedvesebb fogok lenni csak azért, hogy keresztbe tegyek a bátyámnak. Ilyen mértékű rivalizálás remélhetőleg sosem fog kialakulni közöttünk, de ja mégis, akkor sem hiszem, hogy az unokahúgom állna a dolgaink középpontjába, bár kézenfekvő lenne. Nekem félig-meddig miatta nem volt apám. Én pedig elvehetném az egy szem cuki kislányát. Valami különös oknál fogva már mos is kedvel.
- Hát tudod... Ha csak most ismerkedtünk volna meg és csak annyit tudnék rólad, hogy jó alaposan fel van vágva a nyelved, talán meg is engedném. - De még csak az kellett volna, hogy egészen más körülmények között ismerkedjünk meg és csak utólag szembesüljünk a tényekkel, az elkeserítő valósággal, hogy sokkal több közünk is van egymáshoz, mint kellene.
- Nem fog kellene hozzá különösebb erőfeszítés. Ki fog menni a fejemből, nem kell aggódni. - Sosem volt az erősségem az ilyen fontos időpontok fejben tartása, mint a születésnapok, névnapok. Egyébként is, az csak egy okkal több, hogy berúgjunk. Nekem pedig ahhoz egyáltalán nem kell semmilyen ok. Ez csak addig érdekes, amíg kiskorú vagy. Azután már akkor iszol, amikor akarsz.
- Lehetséges... - Nem szándékozom vele minden egyes kis momentumot kibeszélni az életemből. Vagy esetleg arra is kíváncsi lenne, hogy mikor pottyant ki az első tejfogam, meddig voltam pelenkás? Ja, ezeket nekem kellene tudnom róla, de sajnos nem érdekel túlzottan. Sőt, a kis kori fényképeire se vagyok kíváncsi. Hála istennek, hogy azokat a fényképeket még nem tolta a képembe, mert padlót is fognék.
- Pedig én kimondottan jól szórakoznék rajta. Kis ünneprontó. - Nem számítottam rá, hogy felfog ugrani a hátamra és tényleg azt várja, hogy cipeljem el az ajtóig, de így történt.
- Ezt miből gondolod? Annyi férfi tanúsíthatja már? - Van egy olyan érzésem, hogy a ma esténk sem lesz olyan zökkenőmentes, hogy többszörösen is megfogom még bánni a döntésemet, hogy magammal hoztam. fogalmam sincs mi értelme volt ennek... Talán csak dögös volt abban a kis pizsiben.
- A pizsim... Oké. - Jól van. Akkor felveszem a pizsim. Egyetlen szó nélkül rúgtam le a cipőmet, dobtam le magamról a felsőmet, majd nem zavartatva magam kezdtem el kikapcsolni az övemet is, hogy végül a nadrágomból is kilépjek. - A pizsim.
- Így is fogalmazhatunk... Mert mégis mihez kellene kezdenem veled? - Társasoznunk kellene? Mégis mihez kezdjek egy huszonegy éves pimasz kis fruskával, aki a lakásomban van, szintén nálam fogja tölteni a ma északát... És az unokahúgom.

Tárgy: Re: Fekete csillagok - Freya & Marcus 08.08.14 20:59

Marcus & Freya

Most inkább nem szeretnék bele gondolni az esetleges következményekbe, de az is holt biztos, hogy ha most nem itt lennék vele, akkor már apám egy komplett kihallgatást vezetett volna le, miközben arról faggat, hogy Marcus mégis miért jött el hozzám. Ez viszont még homályos, nem csak előttem, de szerintem még előtte is.
- Most viccelsz ugye? Nem is tudnál kedves lenni. – Mármint eddig nem igazán próbált meg velem kedvesen bánni, ebből arra következtetek, hogy leginkább azért mert ismeretlen fogalom számára a kedvesség, hogy milyen is, ha mással kedves próbál lenni.
- Uh, ezt bárcsak ne mondtad volna ki hangosan is. – Vannak olyan dolgok, amikről jobb nem tudni. Példának okáért erről is jobb lett volna ha nem szerzek tudomást. Hirtelenjében nem is tudom mire vélni… Inkább csak úgy teszek, mintha fel sem fognám amit mond, jobb lesz ez így.
- Miért is nem lep meg, hogy más szenvedését szórakoztatónak találod? – Szerencsére feltaláltam magam, habár lehet ez Marcus bácsi számára nem igazán tetszik, de csak pár métert kellett velem a hátán megtennie, szóval nem is kellett igazán megerőltetnie magát.
- Nem hiszem, hogy bele kellene mennünk egymás témába, én sem akarok vájkálni a magánéletedben. - Inkább csak szerettem volna elterelni a témát, mert nagyon is hadilábon állok a férfiakkal. Van arról elképzelésem, hogy milyen jól szórakozna, ha megtudná azt amit nem szívesen kürtölnék szét a világnak.
- Hű, hát oké… - Hirtelen nem is tudtam, hogy most mégis hogyan kellene reagálnom, hogy esetleg el kellene-e fordulnom, vagy kezemmel eltakarni szememet, mikor megpillantottam, hogy vetkőzni kezdett. Erre aztán végképp nem számítottam.
- Szerencse, hogy nem meztelenül alszol, mert még ennél is jobban zavarba jönnék. – Köszörültem meg a torkomat, mikor végre képes voltam felocsúdni a pillanatnyi sokkból. Most komolyan előttem áll, miközben csak az alsója van rajta? Próbáltam elterelni a figyelmemet erről a lényeges tényről, miközben azon igyekeztem, hogy ne bámuljam túl feltűnően.
- Nem tudom, de mégis mihez kezdenél velem? Nem most jönne az a rész, hogy felkapsz és leviszel a pincébe, hogy megkínozz? - Viccelődve kérdeztem miután bele kortyoltam ismét a whiskybe.

Tárgy: Re: Fekete csillagok - Freya & Marcus 09.08.14 9:52

- Mivel nincsenek is veled hátsó szándékaim, pedig milyen kézenfekvő lenne téged felhasználni, vagy Te nem így gondolod? - Szóval, ha úgy érzi, hogy feltűnően kedves akarok lenni vele, akkor kezdhet félni vagy azon töprengeni, hogy mégis mire készülök, mert biztosan nem közölném vele előzőleg, hogy épp arra készülök, hogy csúnyán felhasználjam arra, amire épp akarom, a bátyám ellen, pedig akár megtehetném, hogy ellene fordítom. képes lennék rá. Sőt, azt hiszem még menne is. Nem tűnik annak az apás kislánynak, akkor vele maradt volna, most pedig velem van.
- Érdekelni valami... Igen, azt mondtam, hogy érdekelne valami veled kapcsolatban. Hozzám láthatóan ragaszkodsz, jobban is, mint az apádhoz, ez hogy lehetséges? - Nem vagyok hazai terepen ebben az apa-lánya viszonyban. Épp ezért kíváncsi lennék rá hogy is működik ez. Esetleg, ha egyszer nekem is lesz egy lányom ne kövessem el vele ezeket a hibákat, hogy egy napon váratlanul hátat fordítson nekem, amikor arra kérem, hogy hallgasson rám.
- Legalább most már tudjuk, hogy nem fognak többé mocskos gondolatok keringeni a kis buksidban, amikor épp velem vagy, de még kevésbé velem. - Késő. Már, ha akarnám, se tudnám visszaszívni. De miért is tenném? Most épp azon vagyok, hogy ne kezeljem taknyosként.
- Fogalmam sincs. De azért ezt még nem nevezném szenvedésnek. De ha gondolod később megnézhetünk valami durva gyomorforgató horror filmet, amiben láthatsz másokat igazán szenvedni, ha azon is nevetek, akkor van okod az aggodalomra és a helyedben nem aludnék túl mélyen. - Bár eddig még senki sem tapasztalta rajtam jeleit annak, hogy pszichopata lennék, de hát sosem lehet tudni. Jobb félni, mint megijedni.
- Hűha, ezek szerint még senkinek sem sikerült megdobogtatni a pici szíved... Se egy csalódás, se egy kudarc, semmi? Nem csaltak meg, nem dobtak és Te sem másokat? Nemár... akkor most miről fogunk együtt traccsolni? - Talán abba kellene hagynom, mert még a végén tényleg nekiáll beavatni a szerelmi életébe és egész álló éjjel hallgatnom kellene.
- Még megvárnám, amíg az alkohol dolgozni kezd benned... Majd utána. - Emeltem a számhoz a poharat, előbb csak belekortyoltam, végül pedig egészében felhajtottam a pohár tartalmát.

Tárgy: Re: Fekete csillagok - Freya & Marcus 09.08.14 13:52

Marcus & Freya

- Valójában nem rajonganék azért, ha csak felhasználnál. Ne felejtsd el drága bácsikám, hogy nem csak egy eszköz vagyok a kezedben. – Nem játszadozhat velem kedve szerint. Na jó, ha akarná akkor tényleg megtehetné, de azt garantálhatom, hogy nem tenné zsebre, amit tőlem kapna, hogy ha rájönnék, hogy csak kihasznál, feltéve ha valami olyan ügyben, amiből jobban szeretnék inkább kimaradni.
- Nem arról van szó, hogy ragaszkodnék hozzád, mindössze most a jobbik rosszat választottam. Ott maradhattam volna vele, nézhettem volna a savanyú képét, miközben szentbeszéddel tömi tele a fejemet, vagy eljöhettem volna veled, aki nem fog prédikálni, inkább a kezembe nyoma egy pohár whiskyt, hogy legyek csendben. Érted már? – Nem annyira bonyolult a képlet. Ha maradok akkor csak az idegrendszerem készül ki apám hosszadalmas és kínzó monológjától, de ha vele jövök talán lenyugszanak otthon a kedélyek még távol vagyok. Remélem így fog lenni, mert nem szeretnék sokáig a terhére lenni, különben sem hiszem, hogy túl sokáig kibírnánk egymás társaságában.
- Nem szoktak mocskos gondolataim lenni, mikor veled vagyok. – Tiltakozásul fel is emeltem minkét kezemet. Vagyis, hogy ha mégis támadna egy – két pikánsabb, mocskosabb gondolatom vele kapcsolatban még szép, hogy nem fogom vele is megosztani, még csak az kellene!
- Szóval akkor ezek szerint későbbre az első közös filmezésünket tervezgeted? Szeretem a durva horrort, de utána biztosan nem fogok aludni egy ideig, szóval ha én nem alszok nagy a valószínűsége annak, hogy te sem fogsz. – Nem is a filmektől félek, inkább a fantáziámtól. Ha becsukom a szemem elő jönnek a gondolatom szüleményei, amik bármelyik horror filmtől ijesztőbbek tudnak lenni.
- Ezekhez a dolgaimhoz egyébként sincsen semmi közöd, nem mintha annyira szeretnél velem traccsolni. – Legjobb védekezés a támadás, pont ezt a módszer próbálom alkalmazni ellene. Csak egyszerűen kerüljük el a témát, mielőtt még túl kínosan érintene, vagy bármit megtudna rólam véletlenül.
- Hihetőbben hangozna, hogy tényleg meg szeretnél kínozni, ha fel lennél öltözve. Persze ez a te házad, azt csinálsz, amit csak szeretnél, sőt ha ahhoz van kedved akár még pucéran is iszogathatnál a nappaliban, de azért amíg itt vagyok ne jöjjön elő belőled a nudista hajlam. – Mondtam, majd megittam a maradék italomat, de egyből utána is töltöttem, sőt kérdése nélkül oda mentem hozzá, hogy Marcus poharába is töltsek. Azt hiszem a mai napon biztosan szükségünk lesz még ennél több whiskyre is.

Tárgy: Re: Fekete csillagok - Freya & Marcus 12.08.14 18:09

- Nemhogy örülnél, hogy valamiben felakarlak használni, addig is velem lehetsz. Még válogatsz is... - De őszintén nincsen most ehhez túl sok kedvem, senkit sem felhasználni, sem kihasználni. Azzal egyidejűleg elismerném, hogy érdekelnek. Ez az egyik ok, a másik pedig, hogy egyáltalán nem érzem a bátyámat semmiben sem vetélytársamnak, épp csak egy fölösleges szereplő az életemben. Az unokahúgomat is könnyűszerrel megnyerhetném magamnak, ha akarnám.
- Hogyne... Tudtomon kívül jó nagybácsi vagyok. - Nem, valóban nem fogok prédikálni, szentbeszédet tartani, de még csak megszidni sem fogok. Az nem az én posztom. Fogalmazzunk úgy, hogy ma jó napom van, amit vele is megosztottam azzal, hogy magammal hoztam, sőt egyáltalán rászántam magam, hogy felkeressem, még ha szó szerint bocsánatot nem is kértem. Nem is fogok, mivel semmit sem bántam meg. Attól még semmi sem változott. Ő ugyanolyan idegtépő, mint eddig is. Én pedig ugyanolyan modortalan vagyok, mint eddig is voltam. Minden a régi.
- Megnyugtató. Bár eléggé hevesen és gyorsan válaszoltál. Ez is a hazugság egyik jele. - Nem mintha olyan jó lennék ebben. Igaz is. Én lennék a pszichopata kettőnk közül, nemde? Ő ismerte fel bennem.
- Muszáj neked mindent ennyire felfújnod? Mondhatnánk, hogy puszta véletlenségből akarjuk mindketten ugyanazt nézni... - Azért végül csak-csak elmosolyodtam. Én igazán nem tervezgetek semmiféle közös filmezést, de amíg nálam lesz, mármint nem hiszem, hogy holnap már azért rágná a nyakam, hogy vigyem haza, szóval akarva akaratlanul is előfordulhat, hogy együtt megnézünk valamit egy üveg whiskyvel.
- Ha nem hagysz aludni összekötözöm kezed-lábad, beragasztom a szádat és beduglak az ágynemű tartóba és ezt most halál komolyan mondom. - Allergiás vagyok arra, amikor valaki nem hagy aludni, kivéve, ha valami nagyon mocskos gondolat vezérli arra, hogy felkeltsen az éjszaka közepén, más különben nem viselem túl jól.
- Most még túl eleven vagy. Megvárnám, amíg az alkohol dolgozni kezd benned. - Valahogy így csinálnám, azt hiszem. De addig is, amíg a whiskymet kortyolgatnám részletesebben is átgondolnám mihez is akarnék kezdeni vele. Alaposan szemügyre venném, végigmérném. Eldönteném pontosan mit akarok. Azt akarnám, hogy küzdjön ellenem vagy jobban élvezném, ha kiszolgáltatott helyzetbe van és tehetetlen, fél, retteg...

Tárgy: Re: Fekete csillagok - Freya & Marcus 13.08.14 9:03

Marcus & Freya

- Szerinted tényleg örülnöm kellene ennek? - Vele lenni... Mégis honnan szedi, hogy annyira vele akarok lenni? Mindössze csak szerettem volna megismerni, mondjuk úgy, hogy egy egészen kicsit sikerült is, miután elüldözött volna az életéből. Most pedig teljes káosz ez az egész, mert már régen elveszítettem a fonalat és fogalmam sincs már arról, hogy pontosan mi mos egymással hányadán is állunk. De abból, hogy eljött hozzám nagyon úgy tűnik, hogy azért mégsem lenne annyira ellenére, hogy ha közelednék felé.
- Mindössze csak nézőpont kérdése. Másnak olyan nagybácsija van, aki molesztálja kiskorában, nekem pedig nem volt kiskoromban nagybácsim. - Nem, mintha ezzel arra szerettem volna célozni, hogy olyan beteg állat lenne, hogy biztosan neki is vannak efféle hajlamai, hogy szereti a kislányokat.
- Azt hiszed hazudok? - Nagyjából igazat mondok, de neki nem kell tudnia azokról a mocskos kis fantáziálásaimról, amik akaratomon kívül játszódnak le a fejemben. Ilyenkor mindig emlékeztetem magam arra, hogy azért mégis csak a nagybácsim, nem kellene így gondolnom rá.
- Nehezedre esik belátni, hogy akár együtt is filmezhetnénk, ahogy az lenni szokott egy normális nagybácsi, unokahúg esetében? - Mármint a mi kapcsolatunk még egyáltalán nem normálisnak nevezhető, de egyszer az a nap is eljön, mikor az fog lenni, nem?
- Hm, mesélj még, csak ezt művelnéd velem? - A gonosz nagybácsi, aki ingerült ha nem hagyják aludni tényleg képes lenne így elbánni a cuki unokahúgával? Azért nem szeretném tényleg kideríteni, nem kockáztatom meg ha nem muszáj, jó lesz nekem az ágyon is aludni, valahogy az ágyneműtartót nem tartom túl kényelmesnek.
- Egy ilyen erős férfi tényleg azt hiszi, hogy csak akkor tudna velem elbírni ha részeg lennék? - Cukkolom? Nem. Mindössze kíváncsi vagyok. Azért elég érdekes lenne ha inkább úgy döntene, hogy ad esélyt a menekülésre és végig kergetne a házban úgy, hogy rajtam pizsi van, rajta pedig csak egy alsó. Ha bárki látná ezt a jelenetet biztosan nem pont az lenne az első gondolata, hogy szegény lányt bántani akarják, inkább az, hogy mindjárt jönnek a huncut pillanatok. Na jó, már megint kissé elkalandozott a fantáziám.

Tárgy: Re: Fekete csillagok - Freya & Marcus 22.08.14 19:05

- Talán egy egészen kicsit értékelhetnéd a igyekezetemet. Épp közös nagybácsi unokahúg programokat próbálok kreálni, amiben magamat is eltudnám képzelni. Ez neked semmit sem jelent? - Mi a fene van velem? Meglepően jó fej vagyok vele, ami pedig csak még inkább furcsaság, hogy még csak nem is megerőltető, hogy poénkodni akarjak vele kicsit vagy cukkolni akarjam, bár az utóbbit azt sokkal jobban élvezem. Mondjuk úgy, hogy kedvelem azokat a nőket, akiket lehet cukkolni, mert egyszerűen képtelenek megállni szó nélkül.
- Nem hiszem, hogy elkéstem volna már ezzel. De valahogy nem vonz a gondolat, hogy akár meg is erőszakolhatnálak, hiszen csak mi leszünk kettecskén egész éjjel. - Igazság szerint undorítónak tartom ezt a molesztálós dolgot. Szóval tőlem ilyen téren biztosan nem kell tartania. Nyugodt lehet. Én csak a pincébe fogom lerángatni és megkínozni, még mindig jobb, mintha az önbecslését tipornám a sárba, mocsokba.
- Számít az, hogy én mit hiszek? - Mert akkor én azt hiszem, hogy valamiben egész biztosan hazudik, legalábbis félrevezet, de arról fogalmam sincs, hogy miben és annyira azért nem is érdekel, hogy minden áron kiakarjam deríteni.
- Csakhogy a Te és az én családom egyáltalán nem normális. - Úgy is mondhattam volna, hogy a mi családunk, de szándékosan nem fogalmaztam így, hogy éreztessem vele a mondanivalóm valódi lényegét. És igen, kissé a nehezemre esne belátni, hogy önszántamból csinálhatnánk valamit együtt. Honnan tudnám ilyen az? Eddig mindig megzsarolt.
- Ha nem hagynál aludni? Elég kézenfekvő megoldás lenne. De mivel nem gondolom, hogy túl kényelmes lenne az ágynemű tartó, így azt javaslom, hogy hagyj aludni. - Még azt is jobban viselném, ha rám telepedne miközben alszom, csak ne ébredjek fel rá.
- Nem egészen... De félő, hogy ha túl engedetlen lennél felidegesítenél és a másodperc töredéke alatt végeznék veled, hol ott jobb szeretem megadni a módját az ilyesminek időigényesen, körülményesen, higgadtan és hulla csöndben. - Na jó, nem vagyok egy sorozatgyilkos, de ha ebben látnám az életemnek az értelmét, akkor biztosan kiakarnám élvezni minden apró momentumát a gyilkolásnak, nem hamarkodnám el. Nem engedném, hogy hamar véget érjen.

Tárgy: Re: Fekete csillagok - Freya & Marcus

» what? ~ Marcus & Freya
» ~ Marcus & Freya ~
» My Madicine - Freya & Marcus
» Funny - Marcus & Freya
» Once upon a time - Freya & Marcus

Fekete csillagok - Freya & Marcus

Fekete csillagok - Freya & Marcus

Similar topics

Similar topics