Freya & Marcus

Mert az volt, egy utolsó, szar alak, nem még annak se nevezném, inkább egy féreg, aki végül csak eltaposott az élet. Na hát, ki hitte volna, hogy egyszer valaki Őt is sajnálni fogja, valami nagy arc lehetett vele, bár nőket mindig is megtudott venni, ahogy azt a mellékelt ábra is mutatja.
Kész szerencse, hogy épp nem kortyoltam és nyelni akartam, mert vagy kiköptem volna vagy most itt fuldokolnék, a röhögéstől.
- Kérlek, ne nevettess... mért, az olyan rossz lenne? - Kitalálom, fogadjuk el, hogy ebben sem egyezik a véleményünk, ami igaz is, csak könyörgöm ne most menjünk bele a pszichológia maszlagba, mert nem tartanak hozzá elég whiskeyt és nem is tűnek túl bizalomgerjesztő figuráknak, hogy itt akarjak véglegesen lerészegedni egy nővel, aki az unokahúgom és hát tetszik vagy sem, de felelősséggel tartozom érte, még a végén apuci dühbe jön és azt nem akarjuk.
- Hmm, menjünk és kérdezzük meg... nyugi, nem szántam komolynak. - De nincs is meghittebb egy éjszakai sétánál a temetőben... tényleg, kérdezzük meg, hogy tudtál ekkora seggfej lenni, vaaagy mégis milyen isten adta önzésből volt képed döntéseket hozni mások helyett, ki a fasznak hiszed te magad?? Most kellene abbahagynom az erről való elmélkedést, még rossz vége lesz.
- Biztos vagyok benne... - Ismételtem meg a szavait, természetesen nem azért, mert páratlan kivételt képezve hasonlóképp gondolnám, épp ellenkezőleg...
- Az nem biztos, hogy jó ötlet lenne. de esetleg átmehetünk máshova folytatni a mi kis kellemes diskurzusunkat. - Vetettem fel ártalmatlan javaslatként, szegény szerencsétlen öreg, a temetésén nem esett róla ennyi szó és mind hiába, hogy halottról vagy jót, vagy semmit, az nem fog összejönni bármennyire is törném  fejem, hm semmi sem jutna az eszembe, amit megtudnék említeni, hogy na ezért vagy azért jó apa volt. Talán ezért nincs nekem családom és ezért is nem akarok, ez az én örökségem...

Freya & Marcus

Őszintén még nem is állna annyira messze tőlem egy meghitt éjjeli séta a temetőben, bár azt hiszem, hogy ilyenkor még az is zárva van, és valahogy semmi kedvem azon magyarázkodni az őrsön, hogy én csak megakartam kérdezni az apámat mért volt olyan szar alak életében, ráadásul pocsolya részegen.
- Miért, velem tartanál? - Magam sem hiszem el, hogy ezt komolyan kimondtam.
- Ne is törődj vele, csak az ital beszél. De elég furcsa képet is festene, hogy egy síremlék fölött állva üvöltöznék. - Bár tény, hogy bőven tudnék mit mondani, igaz az ilyesmit azt hiszem a temetéseken kell hagyni, elbúcsúzni és elengedni, de ehhez Ő elég sokat tett, hogy ne menjen  ennyire könnyen és egyszeren, fél életet nem lehet csak úgy elvenni, majd visszaadni, nincs az, aki ezt benyelné.
- Na azt még megvárom. - Bukott ki belőlem a nevetés, miközben újabb kört töltöttem ki, a már nem is tartom számon hanyadikat, a sokadikat kétségkívül.
- Hm, hát ma kétségtelenül hasznos voltál, de nem ezért... - A pénz az nálam soha sem volt igazán mérvadó, hogy mindig többet és többet akarjak belőle, legyen annyi amiből kényelmesen elvagyok, ami úgy fest, hogy meglesz és azzal nekem jó.
- Talán mindössze azért, mert... ez volt az egyességünk és tartom magam hozz, hiszen nyertél, khm vagy neked más elméleteid vannak? Biztosan vannak. - Ez inkább nem is kérdés volt, neki eddig szinte mindig voltak és eddig szinte mindig kéretlenek, de most tegyünk egy apró kitérőt.
- Bármi, leszámítva a szokásosat... - Azt előadta eleget és ma sem fogok meghatódni tőle még ennyi pia után se, de ha esetleg rejlik valami más is abban a buksiban, az még beleóférne, talán hallanánk valami újat is a nagy család újraegyesítő maszlagon kívül, komolyan mint valami pocsék reality-ben, amiről inkább elkapcsolna az ember, nos én is azt tenném, de nem lehet.

Freya & Marcus

Hát ez aztán a váratlan fordulat, vagy mégsem?
- Hm, igen, az könnyen elképzelhető. - Engedtem meg egy sejtelmes halvány mosolyt a poharamat lötykölve a kezemben, majd fel is hajtottam. Nos igen, az emberek általában, mondom általában nem józan lelki állapotukban járnak temetőbe, főleg nem az éjszaka közepén.
- Az nem ugyanaz, az ember kiborulhat sokféle indokból, te még nem érezted ezt? - Voltaképp azt kell mondanom, hogy ez egész értelmes és kulturált kis eszmecserévé kezd alakulni, például ezt sem tudom minek kérdeztem vagy érdekelne, egyszeren csak kikívánkozott, aminek lehet némi köze ahhoz, hogy kikértük az egész üveget, de az is lehet, hogy nincs, hm ez egy ilyen este.
- Meg ne tedd. A kocsmai verekedés nem szerepelt a mai terveim között, bár ki tudja... - Vontam meg a szemöldököm, miközben töltöttem mindkettőnknek egy újabb kört.
- Kétlem, hogy ezek itt azt hinnék, hogy az unokahúgom vagy, de bárhogyan is, hagyjuk inkább őket örök kételyek között. - Ma komolyan nincs kedvem törni, zúzni, meg aztán állni a károkat, ez a hely amúgy is elég... még nem találtam meg rá a megfelelő kifejezést, de biztos vagyok benne, hogy filmben már láttam és nem volt szép vége.
- Na végre, ez az első jó ötlet... Te választhatsz. - Nekem ez ma nem megy, ma sorozatosan több dologban is alul maradtam vele, de van ez így.
-#008B8B Inni kellett volna kihívjalak... - Kaptam fel a poharam, abban csúnyán az asztal alatt maradna, talán mindketten.
- Menjünk. - Ez már egész biztos, hogy nem a megállapodásunk része, de legalább nézhetek még egy kis ideig egy igazán szemrevaló dekoltázst, ami furcsa és meglepő egyben, nem tudom úgy tekinteni rá, mint családtag, mint az unokahúgom, de úgy sem, mint független nőre, szóval rendesen elvan ez cseszve, de egy biztos, mindenképp jobb, ha ezt magamban tartom és inkább valami máson töröm a fejem.