Ecuadorban születtem, 3 évvel bátyám után, másodszülöttként. Abszolút kiegyensúlyozott gyerekkorom volt. Négyéves voltam, mikor az államokba költöztünk, így a szülőhazámról sajnos elég kevés emlékképem van, de szüleim sokat meséltek róla, a fantáziám meg elég élénk, úgyhogy szinte látom magam előtt a tájakat, ahol eddig sajnos még nem volt szerencsém járni azóta. Hamar megmutatkozott, hogy a zene a mindenem, a testvéremmel együtt kiskorunk óta gyakran énekeltünk, zenéltünk együtt. Igazán jó testvérek voltunk, mindig számíthattunk egymásra, tudtuk egymás titkait. Nem volt nőügy, amit ne beszéltünk volna meg. Közös volt a szobánk, nem egy éjszakába nyúló beszélgetést folytattunk ott. Kiskorunkban persze gyepáltuk néha egymást, de hát milyen fiútestvérek lettünk volna, ha nem így teszünk? Ettől függetlenül mindig kiálltunk a másikért, ha kellett falaztunk egymásnak, ha balhéba került az egyikünk (többnyire én), a másik rögtön ott volt, hogy megvédje. Mindig együtt játszottunk, később sörözni is együtt jártunk. Ő nemcsak a testvérem, de egyben a legjobb barátom is.
Aztán öt évvel ezelőtt úgy döntött, a karrierje miatt Chicagóból, a családi fészekből Vegasba költözik, szerencsét próbálni. Be is jött neki az élet, egész szépen alakulgat a zenei karrierje.
Ami engem illet, én ott maradtam és elvégeztem egy egyetemet, hogy a szüleim megnyugodjanak, van a gyereknek rendes szakmája. Az iskolában egyébként sose volt gondom, a tanárok kicsit elevennek tartottak ugyan, de nem kezelhetetlennek, de a jegyeim alapvetően mindig rendben voltak. Gyorsan tanultam szerencsére. Hangmérnökként végeztem egy kisebb egyetemen, hogy azért annyira ne szakadjak el a zenétől addig sem.
Most, hogy lediplomáztam, úgy döntöttem, követem én is a testvéremet Vegasba és én is szerencsét próbálok a pop-bizniszben. Szeretnék híres és elismert énekes-dalszerzővé válni. Mivel még csak pár hónapja vagyok itt, egyelőre nemigen volt szerencsém, de nem adom fel. Egy-két kisebb koncertet azért már magam mögött tudhatok, miközben folyamatosan kilincselek mindenfelé a demofelvételeimmel. Egy kisebb lakást bérelek, mert nem akarok a bátyám nyakán élősködni, de persze gyakran találkozunk, már amennyire az elfoglaltságai engedik. Igyekszik segíteni a karrierem beindításában is, de azért nem szeretnék az ő hátán felkapaszkodni. Azért különböző partikra már csak a kapcsolatépítés meg a szórakozás miatt is eljárok. Szeretem a pezsgő társasági életet. Valamint, míg nem sikerül elindítani a karrieremet, jövedelemszerzés céljából különböző partikon DJ-ként veszek részt, napközben pedig egy gyorsétteremben dolgozom. Nem egy álommeló, de valamiből pénzt is kell szerezni.
Ha már társasági élet, egy kissé kínos incidensnek is részese voltam nemrégen. Egyike kevésbé előnyös tulajdonságaimnak, hogy sajnos nem tudok ellenállni a szép nőknek. Egyszerűen a gyenge pontjaim. Gabriel bátyám az újdonsült barátnője szülinapi buliját választotta arra, hogy összeismertessen a kedves párjával. Itt természetesen nem maradtam egyedül sokáig, némi alkoholos befolyásoltság alatt sikerült összeakadnom egy lélegzetelállító szőke szépséggel. Nincs persze ebben semmi különös, akad jó pár ilyen, csakhogy utólag kiderült, hogy ez a szépség, aki a Genevieve névre hallgat, bratyóm újdonsült barátnőjével „packben” járó barátnő. Ők gyakorlatilag össze vannak nőve. Nekem semmi bajom ezzel az igencsak szókimondó hölgyeménnyel, leszámítva, hogy ő meg van róla győződve, hogy minket az ég is egymásnak teremtett. Én viszont egyelőre nem vagyok ebben annyira biztos. Könnyen leszek szerelmes, csak mindig másba, ugye. Na most ezt nem tudom, hogy hozzam Genevieve tudomására. Mert hát én azért nem házasságban gondolkodtam akkor. Egyelőre kedves vagyok vele és nem utasítom el a közeledését, aztán meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok. Reméljük, így vagy úgy, de jól.
Bonyodalmas itt Las Vegasban, eseménytelennek semmiképp se nevezném ezt a pár hónapot, amit itt töltöttem. Bizakodón tekintek mindenesetre a jövőben. Remélem, minden jól alakul majd számomra. A zenei karrieremben és a szerelemben egyaránt.