Freya & Marcus

- Egészen óvatosan fogalmazva, mondhatjuk, hogy igen. - Mindig is amondó voltam, hogy a kettőnk között lévő legjobb dolog, ami valaha volt, van és lehetséges az a távolság, de az meg sem fordult a fejemben, hogy  akár kedvező módon is alakulhatnak a dolgok.
- De ne szökj hozzá, ez csak egy finoman elszórt bók volt, néha én is megbotlom. De biztosra veszem, hogy akad itt bőven férfi, aki szívesebben bókolna és távozna veled ma este innen. - Legalább is, ha engem kérdez valami ehhez hasonló megjelenést kölcsönöz ez a ruha, figyelemfelkeltő és izgalmas, mégsem túl közönséges, ezt most jól elkapta, még a végén tanul valami hasznosat.
- Valóban nem. - Ezzel nem tudnék vitatkozni. Sosem foglalkoztatott igazán, hogy a szavaim miféle gondolatokat vagy felesleges érzelmeket váltanak ki másokban, ezért megkockáztatom némileg fejletlen az a készségem, hogy még idejében átgondoljam mit és hogyan akarok mondani. Hosszú évek óta nem ragaszkodtam különösebben senkihez sem, hogy bárkivel is törődtem volna.
- Máris megártott volna? - Alig két perce jegyeztem meg, hogy egész jó a pezsgő, így kár volna kihagyni egy pohárkával, de úgy látom Freyának máris megárthatott, azért némi érdeklődéssel hallgattam szavait, a végére pedig már figyeltem is, felvont szemöldökkel futottam végig fejben vajon hol lehet a buktató, végül halványan elmosolyodtam.
- Tisztázzuk, te fogod eladni őket, az összeset, hm? Ez elég komoly alkutárgynak hangzik, de legyen... - Pillanatnyilag nem érzem súlyát veszítenivalómnak, így miért is ne, egy ilyen dekoltázsnak én is megvennék bármit.
- Tegyük fel, hogy mindenkit elbűvölsz ma este, neked ez miért lenne jó?  Te mit nyernél ezen? - Erre már-már kíváncsi vagyok, meglepne, ha nem volna kész ajánlata mibe kerülne nekem, ha kiderülne, hogy Freya nyert. Engem valószínűleg felkérnének egy újabb munkára, amiben még nem gondolkodtam. a vázlataimat továbbra sem adom el, bár megfordult a fejemben, hogy ezután elpostázom neki az összeset, majd meglátom.

Freya & Marcus

- Nem mondod... - Bukott ki számon a tőlem jól megszokott hangnemben, azt hiszem ez az, amire a mi előbb kívánt célozni, gúnyos és szarkasztikus. Csak azt ne mondja, hogy én is egy lennék közülük.
- Téged adoptáltak? - Ez is csak úgy kibukott, de ennek komolyan utánajárnék, vagy a bátyámat, hihető lenne, kezdem szégyellni magam a család egyetlen fekete bárányaként, túl sok önzetlenség vesz körül hirtelen és kezdek émelyegni.
- Hmm, igazán kér érte, azt hittem komolyan felakarod dobni az estét. - Sóhajtottam fel lemondóan és ezzel az utolsó szikrája is kihunyt annak, hogy bármiben is hasonlítanánk, inkább az látszik belőle, hogy mennyire két különböző embert ismertünk a nagyapjában. Én egy apának nem nevezhető és mint utólag kiderült ostoba balfácánt, de Freya úgy beszél róla, mint az istenéről, hát nekem nem volt ilyen szerencsém.
- Gyorstalpaló a nagybátyádtól, mert Edward ehhez túl puha p*cs, hogy megtanítson rá. - Húzódtam hozzá közelebb, hogy halkabb stílusban is tisztán értse, amit mondani készülök neki.
- Mindegy milyen helyzet adódik, kérdezd meg magadtól, hogy te ezen mit nyernél, és ha számodra kedvező és esélyed van elvenni, amit akarsz, hát tedd meg és ne kérj bocsánatot. Szóval, majd keress meg, ha konkrétabb ajánlatot van. - Amivel kezdhetek is valamit.
- Rajta Freya, engedd csak el a fantáziád, lepj meg. - Fordultam oldalt neki és suttogom mindezt a fülébe. Addig is viszont idő van, nyitunk, felhajtottam a pezsgőspoharam tartalmát, majd visszatettem a tálcára és visszamentem előre, hogy fogadjam az érkezőket az ilyenkor bevett bájolgással, pár pohár pezsgő, némi érdektelen mégis érdekemben álló csevegés és máris nyílnak a pénztárcák meg néhol más is, attól függ ki mennyire kíván elmélyülni a művészetekben. A nőknek valahogy jobb érzékük van ehhez, talán éppen nőies érzékiségük okán, egyszerűbb őket vászonra vinni is. Bár most valami újban töröm a fejem, azt még nem tudom pontosan mi sül ki belőle, de nem csak az unokahúgom szereti a kihívásokat.

Freya & Marcus

- Pontosan, az üzlet pedig mindig két félnek a hasznáról szól, vagy ennyire kishitű lennél? - Vontam fel szemöldököm, az unokahúgom komolyan elkeserít engem égbekiáltó különbségeinkkel.
- Ott volt Edward a szülőszobán? - Nem gondolom, hogy ezzel elvetném a sulykot, számomra őszintén gyanús ez a dolog, ennyire távolra senkire sem üthetett vissza, mégis ki volt ennyire... nem is tudom, nem Redford? Vagy a bátyám ennyire nem tudott semmit belevinni a családunkból? Elszomorító, de ennek már van értelme. Hmm, különös, engem tagadtak meg a családban, de én is ezt tenném velük.
- Szó sincs róla, kíváncsivá tettél. - Egy művész kíváncsiságát pedig nem egyszerű fenn tartani, rövid időn belül szertefoszlik, így valami egészen érdekes dolog kell ahhoz, hogy fenn tudja tartani és engem most komolyan érdekelne mi lenne az, amit Freya képes volna előhúzni a buksijából, ami nem unalmas és hétköznapi. Miért kell minden jót elrontani?
- Akad még néhány, ügyes legyél. Egyébként feltűnt, hogy ma este te képviseled a családomat? Nem tudom eldönteni, hogy ez elkeserítő vagy lelkesít... - Talán egyik sem. A legtöbb kiállításmegnyitón a szomszéd macskája is műértő, nos nálunk nem, miután kipenderítettem a bundás kis tolvajt. Viccet félretéve senkinek se szóltam vagy küldtem meghívót és hála az égnek be is tartották és egy pillanatig magam sem hittem, hogy ennyien eljönnek majd, mégis csak igaz lehet, hogy a rossz hírnév is hírnév és akkor, ha így nézzük, akkor ezek az emberek is inkább Freya végett jöttek és rá kíváncsiak, vajon még nem ismerték fel? Hmm, valóban bedobja magát és eladja az összes képem talán meggondolom, hogy egyszer beküldjek egyet-kettőt a szakmai zsűrinek a nagyobb nevek között. Végül is mi veszítenivalóm van, beválogatják vagy sem, kiderül, hogy tízszeresen ennyiért is elkelhet egy művem vagy sem, elveszek egy pohár pezsgőt, majd felkeresek társaságommal egy újabb társaságot, hogy óvatosan kifaggassam őket véleményükről, hátha hallani valami izgalmasat.

Freya & Marcus

Ez aztán a nem várt fordulat, most vagy ennyire kétségbeesetten próbál nekem bemutatni vagy mindez idáig voltak tervei a háttérben, az utóbbi bevallom meglepne, még engem is, pedig az komoly falat az unokahúgomnak.
- Na, ezzel már lehet valamihez kezdeni, kíváncsian várom a fejleményeket. - Már nincs sok hátra. Végül is mi veszíteni valóm van, közben a bankszámlám is megtömi és lássuk be, nincs neki akkora képzelőereje, hogy valódi fejfájást okozzon, amit végül kérni akar, titkon még érdekel is mi az, amit még nem kapott meg tőlem és attól talán még izgalmas is, hogy nem pénz az, hiszen biztosan szép kis jutalékot kap az eladások után.
Hát, ezzel a megállapítással most nem nagyon tudnék vitába szállni, bár voltaképp egyik sem, nem különösebben ráz fel a jelenléte vagy a hiánya, és mivel már nem inspirál, így nincs is amiért feltűnjön, de ez úttal nem leszek a gonosz nagybácsi és engedem had bontakozzon ki, esetleg még jó is lesz, de ennyire ne menjünk messzire.
- Akkor légy csak kíméletlen. - Vontam meg a vállam egy félmosollyal.
- Bár ilyen dekoltázzsal, az lehetsz. - Nincs az a férfi, akit ne venne meg, még akkor is, ha itt most kicsit fordított lenne a cél, itt bizonyos módon tőle kell vásárolniuk, nem pedig Őt megvásárolni, de a női báj, ha jól használják sok mindent képes elérni, vagyonok mentek már rá és szó szerint.
- Akkor dobd be magad. - Sétáltam tovább, arról is hamar tudomást szerzek, ha sikerült járt és az összes képem elkelt, nem mondhatnám, hogy van kedvencem, de ha feltétlenül ki kellene állnom valami mellett, akkor a tájfestészetet jobban kedvelem, mint a portrékat, valahogy szabadabbnak érzem magam bennük, jól lehet használni a színeket. Mondjuk Freya ruhája sem rossz, egészen erős, magával ragadó színe van, jól kilehetne hangsúlyozni aranybarnával például, oké, kell nekem egy vörös estélyi ruha, meg valaki, akit belebújtatok.

Freya & Marcus

Hát ez eddig egész érdekesen alakul, bár ha Freyában ennyire lángol a bizonyítási vágy, akkor legközelebb kicsit feljebb tolhatnánk azokat az árakat, még a végén valami haszon is leesz belőle, profitot termel, ez aztán a váratlan és izgalmas fordulat. Nem volt egyéb dolgom, mint felerőltetni egy vigyort, nem az erősségem, elcsevegni egy keveset, és figyelni hogyan futja köröket az unokahúgom, meg kell mondjam egészen ügyes, vagy ezek itt mind balekok, mindkettőre látok bizonyos esélyt. Egy vonzó nőnek nehéz nemet mondani, főleg, ha azt mutatja, hogy akar tőled valamit, általában ebből lesznek a csúnya perek, amikor visz a házad, a kocsid és a pénzed, hmm ez már majdnem úgy jön ki, mintha nekem dolgozna.
Már csak az a kérdés mibe fog ez nekem kerülni, nem vagyok hozzászokva a puszta baráti jó cselekedetekhez és incs is rájuk szükségem, jobb szeretem tudni hányadán is állok, úgy bárkivel. Így itt a ragyogó alkalom, most törlesztek neki, ha képes végre eldönteni, hogy mi az, amit akar. Aggódnom kéne emiatt? Kétlem. Ki tudja? Talán felráz kicsit, vagy nem.
- Áh, hát szóval végeztél. - Vettem el tőle az egyik poharat.
- Szintúgy, ügyes voltál. - Emeltem felé koccintásra a poharam. Ennyire könnyen, gyorsan és egyszerűen régen ment már bármi is, és néhány hónappal korábban még abban sem voltam biztos, hogy festek még kiállítási darabokat.
- Ki vele, ez úttal mit eszeltél ki a bosszantásomra? - Bármi is az, tartozom neki, így megteszem, amit tudok és akkor letudtuk a szerződésben foglaltakat, csak ne menjen túl messzire, csak óvatosan Freya. Mostanra már majdnem kivívott nálam egyfajta elismerést, szinte már páratlanul kitartó, makacs és rámenős, az is mindjárt kiderül mire futja még belőle.
- Mennyien akarnak majd ez az este után elválni? - De ha elválni nem is, néhány dühös feleség az egész biztosan lesz, miután Freya kivarázsolt pár ezer dolcsit a férjük zsebéből.

Freya & Marcus

- Egészen őszintén a nehezemre esne... - Fogalmazhatnánk úgí is, hogy hobbi szinten űzi azt, hogyan és mivel borítson ki, de inkább az élsportolók közé sorolnám azt a munkát, amit belefeketet, na és mindezt miért? Valamiért, amink sosem volt, pontosabban nekem, de ez mit számít, én jól elvoltam nélkülük, akkor szükségem lett olna erre, most már nincs és köszönöm, de nem kérem ezt a csaléd újraegyesítő projektet, hánynom kell az egésztől.
Meglepett és elgondolkodtatott egyszerre, jó, hát legyen.
- Most szeretnél menni? - Mert akkor essünk is túl rajta, bárhová mehetünk, csak legyen pia és benne vagyunk, csak kibírok egy-két órát még a társaságában, legalább ez a ruha megérdemel annyit és a fáradzoása, amiért persze Freya is megkapja a jutalékát, ki hitte volna, hogy valamiben tehetséges, mondjuk beldobásban jeles mindenképp.
- Oké, megkapod őket egy borítékban, így megfelel? - És ezzel letudtam a tartozásom, nem lesz már semmi, ami hozzám kötné és amit még akarhatna tőlem, a vér pedig hát... ez már nem a középkor, eltekinthetünk tőle.
- Igazán nem lehet őket hibáztatni. - Jelentettem ki ezt úgy, hogy még körbe sem kellett nézni, de a hatás kedvéért és némi rejtett kíváncsiságból azért megtettem, akadt körülöttünk néhány szőrüs női pillantás az unokahúgom irányába, vajon azt gondolhatják, hogy Freya most épp engem próbál elbűvölni bájaival? Az igen nehéz lenne...
- Kitettél magadért ma este... - És nem hinném, hogy én volnék az egyetlen férfi, aki ezt szóvá tette volna az est folyamán, egy férfi mindig szereti a szépet és szereti azt szavakban is kifejezni, nem mindig a legillendőbb módon, de hát ez már csak ilyen, ahogyan én is. Van, ami már nem változik.
- Szólj, ha indulhatunk. - Részemről ennyi bőven elég volt és ha felveszi a táskáját és a kabátját, akkor akár indulhatnánk is, hogy törlesszem a tartozásom, ez így korrekt.