(Három évvel ezelőtt.)

– Ezeket nekem sütötted? Igazán nem kellett volna! – a bátyám a semmiből terem elő, és ugrik oda mellém a konyhapulthoz. A Forma 1-es pilóták sebességét meghazudtolva nyúl a tálcához, és kap le róla egy muffint. Éppen elkapom a pillanatot, amikor eme borzasztó tettet elköveti, de hiába csapok a kezére, hangosan röhögve szökdécsel arrébb, miközben a szájába tömi a zsákmányát.
– Nem Neked sütöttem őket. Így nagyon szépen megkérlek, ne nyúlkálj bele, és fogdosd össze mind. – felelem, miközben az orromat ráncolom, majd mit sem törődve az iménti incidenssel, a kikészített műanyagdobozba kezdem el pakolni a muffinokat egyenként elhelyezve, mérnöki pontossággal megtervezve az egymás mellett elhelyezkedő elemeket.
– Hát akkor kinek? – kérdezi Seth, nyílván teliszájal, kissé artikulálatlanul ejtve a szavakat. Nem szándékozom válaszolni erre a kérdésre, de nem is szükséges. A bátyám mesterien ért hozzá, hogyan teregesse ki félre őrzött titkaimat az egész család előtt. Vagy éppenséggel az iskolában. – Jaj ne már Carly! Most tényleg annak a vadbaromnak akarsz pedálozni? Megint? Azt hittem végre kiverted a fejedből a nyár alatt. –
– Ne hívd vadbaromnak Őt! – kelek a védelmére a szóban forgó személynek, mire a bátyám csak elhúzza a száját, és tiltakozva rázza a fejét.
– Mi ez a hangzavar korán reggel? – lép be anya, miközben a blúzának begombolja az utolsó gombot is. A levegőbe szimatol, és elégedetten dünnyög egy sort. – Csak nem muffin? –
– Igen, anyu. Gyere ülj le, Neked külön készítettem csoki darabokkal töltöttet. Kérsz kávét? Most főtt le. – mosolyodom el. Hálásan néz rám, és némán bólint egyet, miközben elveszi a kezemből a neki felkínált tányért, és a pult túloldalához lépve ül le az egyik bárszékre.
– Külön süti, meg kávé, tőlem pedig sajnálod azt az egy darabot is! Szép kis testvér vagy.. – méltatlankodik Seth, és a szemem sarkából látom, hogy lassan oldalazva közeledni kezd anyához. Természetesen mindezt azzal a szándékkal teszi, hogy elcsenjen az Ő tányérjáról is egy süteményt. – Ó anya, olyan szép vagy ma reggel. Áruld el, mi a titkod? Egy titkos összetevőt teszel az éjszakai arckrémedbe? –
A hízelgést hallva lehajtom a fejem, és elmosolyodom. Uralkodnom kell magamon, nehogy hangosan felnevessek.
– Felejtsd el Seth! Carly ezt kifejezetten nekem sütötte. – válaszol anya, és bár próbál komoly arcot vágni,  hangja elárulja jó kedvét.
– Rendben van anya. De a Te lelkeden fog száradni, ha az iskolakezdés első napján összeesem a folyosón, mert itthon éheztetnek! – panaszkodik tovább, mire anya végül elneveti magát. Megenyhülve tolja a fia felé a tányérját, mire én csak megcsóválom a fejem. A kávéval megtöltött bögrét átnyújtom anyának, és a figyelmem megint a sütemények pakolásának szentelem. – Hé anya, tudtad, hogy a picike lányod szerelmes? –
– SETH! – hördülök fel, és az arcom szinte azonnal rákvörös lesz.
– Hagyd már a húgodat egy kicsit békén. – anya békítő szándéka nem jár sikerrel. Egy levegővételnyi szüntetet sem tart a bátyám, már is folytatja a kis reggeli előadását, mely a Carly plátói szerelmének története címet is megkaphatná.
– Ha ismernéd a srácot, nem lennél ilyen nyugodt. Carly is csak azt hiszi, hogy ismeri. De ez tévedés! Nekem az évfolyamtársam, és sok közös óránk van együtt, és a legkevésbé sem jó srác. De hiába magyarázom, Carly totál belezúgott. – kezeivel gesztikulál, én pedig érzem, hogy egyre vörösebb leszek. Végül dühösen csapom rá a doboz tetejét, miután bepakoltam a muffinokat. Beletúr a már egyébként is kócos hajamba, mire én hangosan tiltakozni kezdek, Ő pedig hangosan nevetve ugrik arrébb.
– Ideje indulnotok gyerekek, még a végén elkéstek az első napotokon. –
– Igazad van! Hugi, pakolj és menjünk! – int egyet a kezével, majd a farzsebéből előveszi kocsijának kulcsát. Az autónak, amit a tizenhatodik születésnapjára kapott. – Most már mi is nagyságos úriemberek leszünk, és kocsival vonulunk be az iskolába anélkül, hogy valaki elvinne minket. Madame, szabad a kacsóját? –