Halihó, Savannah Lowell vagyok, de mivel a Savannah egy év kimondani, mindenki csak Savinak hív, legyél akár a barátom, akár az ellenségem csak egyszerűen Savi. Ugye nem is olyan nehéz kiejteni?
Nem is tudom hol kezdjem, tudom, hogy rám vagy kíváncsi az életemre, és pont ezért szeretnék egy nekem nagyon idegen dologról mesélni, a családról.
A szó, hogy család nekem a személyzetet jelenti aki a házunkban dolgozik, mivel nem sokan vannak, így szűkös családom van. A dadusom tölti be az anya szerepet, aki imádok, szeretek, tisztelek, és ott van nekem a mindenkinél aranyosabb és öregebb szakácsunk. Ő a nagypapám, mármint én annak tekintem, nagyon szeret engem és úgy bánik velem mint az unokáival és van egy pár neki. Aztán ott van a rettentően aranyos, pofátlanul fiatal sofőrünk, Matthias, nekem ő olyan, mint a nem létező bátyám.
Akkor most nézel rám bambán, hogy miről is beszélek, hiszen van személyzet a házunkban ki a család aki benne lakik? Nos mi lennénk, a vér szertini anyám, a vér szerinti apám és én. De ne szülőnek valók, életükben nem foglalkoztak velem, csak ha mutogatni kellett az ő szép lányukat. Amúgy nem voltak velem soha, pénzelnek rendesen nem panaszkodok, annyi pénzem van külön számlán, hogy Dunát rekeszthetnék belőle, de valahogy nekem ez nem elég. Nekem soha nem a pénz kellett, hanem a szeretet. Talán azért nem váltam olyanná, mint ők mert nem voltam velük annyit, de ez teljesen pozitív az életemben. Soha nem sajnáltam, hogy nem vittek magukkal mindenhova, hiszen akkor én is ugyanolyan lennék, akiket én lenézek. Megtaláltam az én igaz családomat, akik tényleg szeretnek és tisztelnek és viszont tudom ezeket adni nekik.
Emellett, vannak barátaim, akiket szintén nagyon szeretek. Ha még nem mondtam volna neked, akkor jól figyelj és kezdj irigykedni, ugyanis azon elitek közé tartozok, és szerencsések közé egyaránt, akik abban a bizonyos városban laknak. Nem mondom meg kicsit találgass te is, nem akarom, hogy egyszerű legyen. Abban a szerencsejátékos, nagy világban, amit én nagyon unok már. Na jó közelítsük meg jobban, ha ebből még nem találtad volna ki. Kaszinó, éjszakai élet, és a táncos lányok tömkelege, na így szerintem rájöttél az én hazám nevére. Az az Las Vegas, a nyüzsgő város, tele olyan emberekkel, akik pénzt akarnak költeni és egy jót szórakozni mellé. Ez az én világom, itt nőttem fel ez én természetes közegem, nem biztos, hogy jól érezném magamat egy kis faluba, ahol olyan nagy a kihaltság, hogy a szomszéd faluból áthallatszik az emos gyerek hangos rock zenéje. Na igen nekem kell a nyüzsgés, szeretem azt. Így visszatérve a barátaimra, csak szeretném ha mindent tudnál rólam, nagy része idősebb emberke. Ha szeretnéd megnevezni és felcímezni őket, akkor elkezdem. Ott van Nina, a nagy dumás kis csaj, akinek se szülei se családja, csak óriási vagyona, amit a halott szüleitől örökölt. Hogy hol találkoztam vele? Hát apám egyik kaszinójában. Igen ezért vagyunk mi ilyen gazdagok, nagyon jó a gondolat meneted. Szeretek neked írni, jó "hallgatóság" vagy. Szóval Nina, ő egy 25 éves lány, akinek a szülei nagyon hamar meghaltak, az okát mai napig nem árulja el nekünk, de nem is faggatjuk, hiszen elég fájó pont lehet az életében ez a dolog. Neki van egy nagyon tipikusan macsó, de nagyon szerethető barátja, Kevin, 27 éves, utcai suttyó, aki a drogozásból akart meggazdagodni, de nem ment neki, így szerencsejátékba kezdett, de az sem vált be így elkezdett egy kaszinóba dolgozni, ott találkozott Ninával, majd velem, mint a tulajdonos lányával. És végül de nem utolsó sorban Dominic, a már említett legjobb barátom. Ő most lett 23 éves, igazi rossz fiúnak hiszi magát, igazából elég nagyképű, magabiztos ember, akinek akkora szíve van, hogy az egész világ beleférne. Hát ezért lett ő a legjobb barátom. Így vagyunk mi négyen a legjobb barátok, szinte mindennap találkozunk, mindennap beszélgetünk és soha nem unjuk meg egymást, azt hiszem ez az igazi, örökre szóló barátság. Néha becsúszik egy csaj, akit éppen Dom elhoz a találkozókra, bár kétszer ugyanazt a lányt még soha nem láttuk, hát igen, mi már csak ilyenek vagyunk, Ninán és Keven kívül a társaságunk felér egy kisebb társkeresővel. Én neki ő nekem hozza az új húsit, aki elfogyasztunk, majd mennek a levesbe. Azt hiszem lényegében elég jó életet élek, és nem akarom, hogy ez megváltozzon, pedig meg fog.
Igen, tudom, hogy ezt is szeretnéd hallani, de ezt röviden fogom csak elmesélni.
A szüleimnek minden nagyon jól megy, de kell egy bizonyos utód, akinek nagyon akarnak engem, csak a vér miatt. Nekik nem a szeretet a lényeg egy családban hanem a hírnév, így velem akarják tovább vinni azt a nagyon híres Lowell nevet. Hát őszintén, szerintem annyira nem vagyunk híresek, mint pénzesek, de ők tudják. Szóval, nekem kell vinnem a céget, amint a szüleim kiöregedettnek vélik magukat a dologhoz, hogy én készen állok e az nem érdekli őket, neki csak egy valami számít a nullák száma a bankszámlájuk végén.Én nem érzem, hogy megérettem volna egy ekkora birodalom vezetésére, mindenesetre, megpróbálok felnőni, hiszen választásom nincs, és a gazdagságtól soha senki nem akar elfutni.