ODAKINT HATALMAS PELYHEKBEN ESETT A HÓ, NEW YORK UTCÁI MOST ÜNNEPI öltözetbe bújtak, hófehér ruhába, amely csillogott rajtuk, akár ezernyi drága kő. Egy játékos hópihe, - ami kisebbnek tűnt mint társai - táncra perdült amint megindult az égből, hű barátja a szél pörgette és forgatta, a város felett, aztán egyszer csak megunta a játékot. A hópihe zuhanni kezdett, miközben a szelet kérlelte hogy valami különleges helyre vigye el őt. A szél néha bele bele kapott az apró havacskába, így esett meg hogy ez a kicsiny kis hópihe a St. Joseph kórház egyik ablakába ért földet, s ahogy leporolta magát, az ablakon betekintve megpillantotta az éppen pár pillanattal ezelőtt megszületett aprócska Savannaht. Az újszülött nyugodt volt, nem sírt mint a legtöbb csecsemő szokott, a szemét se nyitotta ki, hogy rácsodálkozhasson a világra, még annak ellenére sem, hogy a hópihe lágy énekével próbálta felkelteni. Az orvosok próbálták felébreszteni, megvizsgálták a szívverését, megmérték a vérnyomását.
- Az intenzív osztályra kell vinnünk. Túl korán született meg. - mondta a férfi aki éppen most hallgatta meg a baba szívverését. A pihe aggódva figyelte az apró kislányt, amint mozdulatlanul feküdt az édesanyja karjaiban. "Ébresztő álomszuszék." suttogta az újszülöttnek, majd újabb dalocskába fogott remélve hogy a kis Vanna felébred. "Hiszen én is most születtem meg. Kisebb vagyok mint a többiek, és nem tudok olyan kitartóan szállni, de attól még itt vagyok. Gyere, ébredj fel és nézd milyen csodálatos is a világ!" A hópihe kitartóan beszélt a gyermekhez, egészen addig amíg a baba szeme hirtelen ki nem nyílt. Akkor az anyukájára nézett, és csak hogy az orvosok megnyugodjanak, sírni kezdett...

AHOGY AZ UTOLSÓ DOBOZT IS FELCIPELTE A HARMADIK EMELETRE, SAVA fáradtan rogyott le a helyiség egyetlen bútordarabjára, egy barna színű bőrkanapéra, és végignézett az apró lakáson. Innen pont belátott mindent, ez az a központi hely ahonnan az összes helyiséget látni lehet. Ha közvetlen előre nézett, a hatalmas ablakokat láthatta, amelyekbe sárga ablak üveg volt rakva, ezzel is még fantasztikusabbá téve a belső teret. Az ablakok alatt volt a konyha asztal, pár rozoga szék, - mindegyik más fajta volt, de a lánynak ez tetszett bennük a legjobban - és egy az ablakhoz illő hatalmas váza. Balra a kis konyhai részleg kapott helyet, ami szintén ugyanolyan régi, és megviselt volt mint a ház. Jobb oldalt két nyitott ajtó volt, az egyik a fürdőszobára nyílt, a másik pedig a hálószobára. A hálószoba tetszett a legjobban Vannának, olyan gyönyörű és vintage volt amilyenre mindig is vágyott. Amikor belépünk a szobába, rögtön a hatalmas fehér fa kerettel készült francia ágyat pillantjuk meg. A fáról sok helyen lekopott már a fehér festék, így látszik az eredeti barna színe, de ettől csak még elbűvölőbben mutat.
Balra egy paraván áll az ablak előtt, gyönyörű virág mintával, néhol kopott, és megviselt. A Paraván mellett egy íróasztal áll, szintén fehér színnel, hozzá illő székkel. Jobbra egy hatalmas fehér szekrény, az ajtaján ugyanolyan virág mintákkal mint amik a paravánon vannak. Mellette egy földig érő arany keretes tükör áll, olyan mint amilyen a gonosz mostohának van a Hófehérkében. A szobában levő bútorok egytől egyig a bolhapiacról vannak, Sava gondosan válogatta össze őket, és nagyon tetszett neki az összkép. Igaz erre ráment az egész havi fizetése, de megérte. Jövő hónapban a nappalit rendezi be, ahol a dobozokon kívül, most csak ez a barna kanapé található meg. Savannah imádta ezt a lakást, és örült hogy végre elköltözött a szülői házból, már nem bírta volna sokáig apja folytonos megjegyzéseit, miszerint ezzel a fotózgatással csak elpocsékolja az életét. Vanna köszöni szépen, igenis jól van, és rendkívül imád fotózgatni, nem érdekli hogy az apjának ez esetleg nem tetszik. Végül is ki nem szarja le a papát, amikor Savannahnak van egy ilyen jó lakása...?