Bátorság kell, hogy a veszély felé fuss, ne pedig előle.

Ana & Ray

- Ezt azért nem mondanám karcolásnak. - mutattam a felkarján lévő sebbre,amibő dőlt a vér. Szerintem az adrenalin hatása miatt eddig észre sem vette. de most ahogy rávillágítottam hirtelen elváltozott az arca a fájdalomtól. Feláltam az ágyról és az éjjeli szekrényhez léptem. Elvettem a whiskis üveget és a kezébe nyomtam. -Igyál...amenyi csak belédfér. - láttam az értetlenséget az arcán de szótfogadott és meghuzta az üvegett. Tüt és cérnát vettem elő a fiókbol. - Ezt össze kell varni, nem maradhat így. - ültem le mellé. Muszály egyedül megoldanom , mégsem sétálhatok be vele a korházba hogy: " Szép estét. Össze kellene varni a csajom miután egy maffia főnök fia megpróbálta megerőszakolni. De nyugi lerendeztem... " Néhány percen belül ott lenne a fél Vegasi rendőrség. Láttam hogy retteg ahogy hanyat feküdt az ágyon. Whiseyt locsoltam a sebre, amire fesziszent de szótlanul tűrte. - Bízz bennem.Tudom mit csinálok. - probáltam megnyugtatni. Van némi tapasztalatom ebben már. - Erre harapj rá... - adtam a szájába egy pólót. - Nem fogok hazudni, mocskosul fog fájni. - A félelem ott ült minden pillantásában de láttam rajta hogy elhiszi, hogy tudom mit csinálok. Lassan szurtam át a tűt a bőrén, mire felnyögött és görcsbe rándult az egész teste. Óvatossan huztam össze a húst minden öltéssel. A kín kiült az arcára és a fájdalomtól izzadság cseppek jellentek meg a nyakán. Be kell vallanom nőn még nem csináltam ilyesmit soha. Nem tudtam mire számítsak, mert azért mi másként tűrjük a fájdalmat. Az útolsó öltésnél elvágtam a cérnát és bekötöttem a sebet. - Hösiesen tűrted, büszke vagyok. - segitettem neki felülni. Megkönyebült. Ő is én is. - Most már neked is van egy harci sebed.Most pedig gyere segítek megmosdani. Pihened kell. - segítettem a derekánál felálni. Léptei bizonytalanok és ingatagok voltak. De ez normális. Kis sokkban van a fájdalomtól.

Ray & Ana

- Ssszzz, a fenébe, a kreténnek! - Mázli, hogy nem undorom a vértől, más különben ott helyben dobnám ki a taccsot, a legelső ami eszembe jutott inkább az volt, hogy elgondolkodtam rajta vajon mikor is a tetanuszom? Mert valahogy kétlem, hogy most az következne, hogy beviharzunk a sürgősségire, habár, én egyedül bemehetnék, de korai ez még, nincs meg a felépített bizalom, és fogalmam sincs hányadán is fogunk állni a mai kis balhé után, ami nagyon is az én saram, és még hagytam is magam, mégsem szegezhettem neki a falnak, hogy Las Vegas-i rendőrség. Igaz, veszélyesen művelem, főleg most, de azért szeretek élni.
- Hát ez nem hangzik túl jól. - Így csak tettem, amit mond, és ittam, amennyi csak egy húzóra belefért. Ehhez úgysem tudnék eleget inni, a sebre is locsoltam egy keveset... - Baszki, baszki, baszki! - Esküszöm csillagokat láttam, de ezután a tűszúrás sem lesz már rosszabb, legalább bezsibbad egy kicsit.
- Értesz is hozzá, vagy, ha nem sikerült leírsz, mint járulékos veszteséget?! - Próbáltam poénkodni kicsit a helyzettel, bár a mosolyom gyorsan eltorzult, amint ismét belenyilallt a fájdalom a karomba. Maga a sérülés nem tesz ki bazi nagy helyet, de attól még randán elfertőződhet, szóval nem ártana jobban is áttúrni azt a szekrényt, csak lesz ott valami, amivel kiüthetem magam éjszakára.
- Ne... - De már késő volt ellenkeznem és okosabbnak is láttam hallgatni rá, és nem azért, mert félek tőle, sőt varrás miatti hegek is vannak már rajtam, csak hát, ha így kerülünk kicsit közelebb egymáshoz, hogy összefoltoz és közben egy pólóra kell ráharapnom, még belefér. Csak csináld már! Mivel hangot kiadni nem igazán tudtam, így csak bólintottam egyet, hát nem hazudott, érzéstelenítő nélkül, hamar kivert a víz és éreztem, ahogy kifut az arcomból a szín. Amint végzett az utolsó öltéssel kiköptem a pólót és a számból, de még nem mozdultam meg, csak ziháltam.
- Le is pacsizzuk? - Bár elég fanyaran, de egy mosolyt erőltettem az arcomra, ahogy az ökölbe szorított kezem nyújtottam felé. A fürdő felé tartva próbáltam arra figyelni, hogy legalább ne a saját lábamba bukjak már fel, egyiket a másik elé kislány, ez az.

Ana & Ray

-Mi lenne ha befognád a szád,míg befoltozlak. Pacsizni? - huztam el a szám cinikusan. - Tudod ha nem játszod az okos nagy lányt akkor most nem kellene összevarni a sebeidet. - emeltem a mutatóujjam a magasba kissé ingerülten. - Egy szimpla köszönöm is megtenné... De tudok várni holnapig. - tereltem el a témát. Nem monst van annak itt az ideje, hogy rátámadjak azért mert elcsesztem az év üzletét miatta és ráadásul még majdnem kinyíratta magát a hülye liba. Nyugi Ray. Most épp nincs olyan állapotban, hogy rázuditsam.
Bevezettem a fürdőbe és neki támasztottam a falnak. -Kapaszkodj... - fordultam a szekrényhez és tiszta törölközőt vettem elő. - Képes leszel lezuhanyozni egyedül? - néztem rá kérdően. - Ne érje a sebet víz egyenlőre, nem tenne jót neki. - szóltam vissza az ajtóbol. Visszamentem a szobába. Hallottam ahogy megnyitotta a vizet és ebből gondoltam, hogy menni fog neki. Különben is lehet hogy rosszfiú vagyok, de attól még úriember. Telefonom után nyúltam: - Joe, keresétek meg az Oswald kölyköt és hozzátok a régi raktárba holap este. - mostam határozottan, miközben a tekintettem a fürdő felé emeltem. -Rendben főnök! Akkor holnap este. - hangzott Joe mély és érdes hangja a telefon túloldaláról. -Rendben.. - és már nyomtam is le a telefont mikor megjellent Niki az ajtóban. -Jobban érzed magad? Na feküdj le.Szügséged lesz a pihenésre. -Megvártam még elterült az ágyon, majd az ágy másik oldalára feküdtem,miután ledobtama pólóm a padlóra. Láttam ahogy óvatossan de fürkészi rajtam a tetoválásokat és a régen befort sebhelyeket. - Mit akarsz tudni? - forditottan enyhén oldalr a fejem majd viszatértem a plafon bámulásához. Vártam, hogy feltegye az első kérdést.

Ray & Ana

Megadóan csak sóhajtottam egyet, belül pedig üvöltöttem. Tudod, ha nem akarnálak olyan marhára lecsukni, most a sürgősségin is ücsöröghetnék és nem kéne azon kattognom, hogy vajon érvényes-e még a tetanusz oltásom?! Különben is, ki a frász kérte,hogy avatkozzál közbe? Lerendeztem volna előbb vagy utóbb. Komolyan mondom, a beépülésem előtt részt kellett volna vennem egy kurvaképzőn, mert valljuk be, elég gyéren megy. De legalább amíg azzal ügyeskedik, hogy összefoltozzon ügyet sem vet a szemforgatásomra. Azt hittem ezzel így legalább közelebb kerülök hozzá, ezt aztán jól elszúrtam.
- Persze, csak előbb segítenél ebből kibújni? - Fordítottam neki hátat, hogy segítsen kibújni a ruhámból, minden egyes apró mozdulat és hajlítás cefetül fáj, fene jó éjszaka lesz. Miután magamra hagyott óvatosan megnyitottam a vizet, nem igazán törődtem semmivel, vagyis minden még aktáron lévő energiámat arra fordítottam, hogy leküzdjem a szédülést, valahogy semmi kedvem a hideg kövön végezni, mondjuk felszakított halántékkal, mert nem tudtam időben megkapaszkodni... megy ez neked jobban is kislány!
Kiléptem a zuhany alól, majd lassan megtörölköztem és felöltöztem.
- Mint, akin átment egy úthenger, de túlélem, ne aggódj.- Szóval, nem kell megszabadulnod a hullámtól, aztán kitakarítani, nyugi! Legszívesebben beájultam volna az ágyba, de ehelyett inkább csak óvatosan elhelyezkedtem és felvettem a halott pózt, baszki, baszki, baszki! Oké, figyelemelterelés! A tetkóit fürkészem, persze jó néhány szerepel a rendszerükben is...
Megvártam még mellém feküdt, majd vigyázva felé fordultam az oldalamra szenvedve magam, ezután finoman a vállán lévő heg körül kezdtem körözni az ujjaimmal, lőtt seb... - Ez régebbiknek tűnik... - Majd tovább haladtam lejjebb a karján, onnan a hasára, amíg ujjbegyeimmel meg nem akadtam egy újabb beforrt seben, késszúrás lehetett. - De ez közel volt... - Talán apró milliméterek kérdése, hogy nem ért létfontosságú szervet, ezt nem egy amatőr utcai késelés alkalmával szerezte be, az biztos, hanem valakitől, aki régebb óta játékban van és elég közel is állhatott hozzá, ez túl pontos.

Ana & Ray

- Fordulj meg! - fintorogva nyúltama cipzár után. Most ha nem tudnám, hogy mi történt vele és, hogy is érzi magát, akkor azt hinném, hogy ez valami célzás lenne... Nem azt már nem. Eddig sem tettem vele olyasmit, amit nem akar és nem most fogom elkezdeni. Még mielőtt valaki roszra gondolna nem, nem vagyok szerelmes. Szerintem azt sem tudom mi az és nincs rá szüggégem. Hogy egy nő irányítsa az életem? Ki van zárva... Szimplán csk elegem van az üres fejű libákból, akik csak azért másznak rám mert az a dolguk, vagy mert tudják, hogy van hatalmam és esetleg hasznot szeretnének húzni belőlem. Semmi szügségem koloncokra csak azért, mert jól mutatnak. Különben is vele más terveim vannak... Sokkal komolyabb terveim.
- Reggelre rendben leszel. - nyugtáztam halkan. Persze a sebnek időre lesz szügsége mire begyógyúl, de rendben lesz. A cérnát is ki kell szednünk és azt sem a kórházban fogjuk elintézni. Kénytelen leszek játszani a sebészorvost ujra. Ha sajátomat meg tudtam oldani akkor ez már nem lesz gond. Ami azt illeti kissé meglepett azzal, hogy igen csak jól viseli a fájdalmat és ez kissé meglepő. - Mond csak, hol tanultad azt a fogást amivel elökted Derek kezét a nyakadról először? - pislogtam rá érdeklődve. Ahoz a mozdulathoz gyakorlás kell, egy átlag ember nem tudja csak úgy előhúzni a zsebből, pláne nem egy nő aki ilyen törékenynek néz ki.
- Lövés.. És igen régebbi, talán tizenöt lehetem, mikor egy utcai tűzharcban, meglőttek. Egy rivális banda tagja direkt engem vadászott a tűzharcban és nem is érdekelték a többiek. És el is talált. Szerencsére nem ért létfontoságú szervet de piszkosul fájt. Tapasztalatlan voltam és fiatal. Aztán rátaláltam tíz évvel később akkor láttam utoljára és nem csak én... - Halott. Sokszor kerültem bajba de soha sem maradok adós senkinek.
Ujjai lejebb csúsztak és egy pillanatha felsóhajtottam legbelül. Én is csak férfi vagyok... Meg hát azok az érintések nem is akármilyenek voltak. Lágyak és gyengédek. Aztán elért egy ujabb sebhelyhez. - Kés. Két éve egy kasszinóban csalónak nevezett egy rossz arcú alak... Hát ezt kaptam tőle. Ő valami mást... - Néhány ujja azóta hiányzik a jobb kezéről. -Pontos diagnosztika... Hmmm Feletébb okos vagy. - Ujjai tovább haladtak a testemen a tetoválásaimat és a hegeket pásztázva. Csak ujheggyel ért hozzám, de az mindent elmondott. - Te most megpróbálsz elcsábítani? - huztam mosolyra az ajkaim. Azt hiszem most kezd el igazán hatni az alkohol.

Ray & Ana

- Az a fogás meg még egy pár már sokszor kihúztak a pácból, ellenkező esetben valószínűleg már rég egy döglött akta lennék, tudod... a ribanc, akit egy sötét sikátor kukájából pecáztak ki... Egy nő tudja megvédeni magát, különösképp a magam fajta. Bár ez ma nem volt elég, de mindig megfogom próbálni. - A mai kicsit váratlanul ért, meg persze nem is vette volna jól ki magát, ha a ribi hagyja helyben a nagy csávót, szóval ennyit be kellett vállalnom, még mindig jobb, mint egy lőtt seb, bár azért iszonyatosan fáj, plusz jobban örültem volna, ha mondjuk a sürgősségin öltik össze, de azért remélhetőleg így is túlélem.
- Vagyis halott. - Mint az a legtöbb esetben szokott lenni. Valakinek mindig meg kell halnia, egyszerűen csak bosszúból vagy mert példát kell statuálni, lényegtelen, ha kipécéznek maguknak valamiért, halott ember vagy. Több alkalommal is próbálkoztunk életben tartani egy-két fickót, de ezek bárhol megtalálnak és ha elég hosszúra nyúlik a kezük... Ez most, Ő most a legjobb esélyünk, tehát mindent megfogok tenni annak érdekében, hogy az álcám sziklaszilárd legyen, nem hibázhatok.
- Megtanultam ezt-azt. - A játék lényege egyszerű, mégis a legfontosabb, legyen némi igazság abban, amit elakarsz hitetni, így nem kell attól félned, hogy esetleg rosszat mondasz, vagy észreveszik rajtad, hogy hazudsz, sokkal hihetőbb, amit mondasz, hitelesebb vagy és könnyebb. Tényleg tudok ezt-azt. Róla többet is, szép vaskos aktája van, és lemerném fogadni, hogy nem egy sztori hiányzik belőle, hogy csak annyi van benne, amivel a nyilvánosságot és a rendőrséget arra használták, hogy figyelmeztessenek másokat, hogy te leszel a következő.
- Az attól függ, sikerül? - Hajoltam egészen közel ajkaihoz, de ott megálltam. Egyrészt kíváncsi voltam vajon mit fog tenni, és eddig még miért nem csinált semmit? Kellett neki egy nő, aki szórakoztatja. Különben is, mióta érdekli mi lesz egy nővel? Kezd hatni a pia.

Ana & Ray

- Ribanc a sikátor kukájából? te miről beszélsz... - kérdeztem fintorogva. -mond csak a francért alacsonyítod le magad ennyire. legyen már egy kis önbecsülésed.... a fenébe is. - méltatlankodtam. nem értem miért kell egy nőnek ennyire lebecsülni magát? Az illyes féle nők tényleg a kukában végzik egy sikátorban, holtan. -Adtam én okot arra, hogy ribancnak nevezd magad? - pislogtam rá értetlenkedve. Nem látom értelmét annak, hogy alábecsülje magát. Nem ku**gatom minden este, akkor is ha nem akarja, akkor meg mi a francért kell ezt csinálni. - Még nem tekintelek ribancnak, addig te sem tekinted annak magadat...Világos? - emeltem a mutatóujjamat az arca elé fenyegetően. Micsoda undorító szokás ez.
- Pontosabban? Még mindig nem válaszoltál a kérdésemre... - tértem vissza a tárgyra. Valamiért azt érzem, igyekszik kikerülni az egyenes választ. Talán valami takargatni valója van. De nem aggódom. Ha nem én jövök rá akkor el fogja árulni saját magát. Ha igazam van és tényleg takargat valamit, akkor azt nem csinálja valami jól. De mint már mondtam az előbbiekben. Senkinek nem maradok adósa. Soha! Minden esetre felettébb érdekes az önvédelmi tudása. Felettébb érdekes... Nem is baj ez annyira. A vele lévő terveimet könnyíti meg csak ezzel. Legalább nem kell megtanítanom arra, hogy legyen kemény csaj. Tökéletes alanyt választottam. Szükségem van a szövetségesekre és most Ő a legjobb személy erre. A legnagyobb előnye az, hogy nő. A nőkre kevésbé gyanakodnak és pont ezért sokkal jobban beépülnek bárhová, mint mi.
- Ugye tisztába vagy vele, ha akarnám, elvehetném azt amit akarok? - suttogtam az ajkaiba, de egyszer sem értem hozzájuk. - A kérdés az, hogy annyira élveznéd-e mint én? - tartottam végig a szemkontaktust. - Nagyon kétlem... - húzódtam hátrébb, jelezve, hogy befejeztem a játszadozást és eszem ágba sincs lefeküdni vele. Egy igazi bomba nő persze. Nem is ezzel van a baj. Csak épp az előtt ,magyaráztam neki ezt. Ne légy ribanc ha nem muszáj.

Ray & Ana

- Oké, jól van, ne akadj ki. Világos. - Furcsa nekem ez a fickó meg ez a viselkedés is. Igaz, még egy korábbi nőjéhez sem volt szerencsénk a kapitányságon, vajon miért is lehet ez? De valahogy nem azt a képet festi, hogy tisztelettel bánik a nőkkel, de akkor ezután óvatosabbnak kell lennem és vigyáznom a számra, sok minden van, ami nem tetszik neki, még nem ismertem ki, de ki kell puhatolnom hogyan is kerülhetnék közelebb hozzá, méghozzá minél gyorsabban, de persze mégsem túl feltűnően, mert az már gyanús.
- Tudod... nem a legjobb környéken nőttem fel, így minden héten suli után lejártam az ingyenes önvédelmi leckékre a központba. - Talán így már nem fog tovább kérdezősködni, több variáció is átfutott az agyamon, de gyorsan kellett döntenem melyiket húzzam elő, az, hogy az apámtól vagy, hogy a bácsikámtól még több kérdést vetett volna fel, amiket még nem igazán volt időm és alkalmam átgondolni, egy magamfajta lány pedig általában nem tanul harcművészetet, szóval ez is elég gyengécske lett volna. Van egy olyan érzésem, hogy még így is másra számított, mégis hihető. Pontosan tudom, hogy működnek ilyen központok, ahol teljesen ingyenes edzéseket tartanak még kölyköknek.
Egy percig hevesen vet a szívem, amíg pillantásunkat összekulcsolva suttogott szinte ajkaim közé, utána elhúzódott. Oké, én most már semmit sem értek, de jó leszek és nem feleselek, úgy érzem annak ronda vége lenne, ha megpróbálnám kérdőre vonni és túl tompa is vagyok már, még mindig átkozottul fáj ez vacak seb és az alkohol is kezd beütni, így visszafekszem mellé és ha hacsak nem kérdez, csendben maradok. Egy újabb napon vagyok, vagyunk túl, hát azt hiszem ez is valamiféle sikerként könyvelhető el, bár akkor valami mást kell találnom, amire építhetek vele kapcsolatban. Az oldalamra fordulva próbáltam kényelmesen elhelyezkedni úgy, hogy még véletlenül se nyomjam bármi is karomat vagy érjen hozzá, gondolom akkor azt sem igényli, hogy hozzábújva aludjak, amit én kicsit sem bánok, így lassan sikerült elaludnom, bár a sebem szüntelenül lüktetett.

» Lorena és Axel megmutatja hogy kell igazán ünnepelni
» Sokan azt hiszik, hogy elég orvosnak látszani ahhoz, hogy valóban orvos is legyen az ember.
» Az élet játék és csak szerencse kell hozzá. Akarsz velem játszani? - Josh & Alex
» Dave és Jenna - Köszönöm, hogy megmentettél!
» Colin&Ryan - Avagy hogy éljük túl az apánkat?

Bátorság kell, hogy a veszély felé fuss, ne pedig előle.

Bátorság kell, hogy a veszély felé fuss, ne pedig előle.

Similar topics

Similar topics