Csak egy halk "ha-ha" hagyja el a számat, gondoltam, hogy nem fogja beismerni, hogy hagytam magam. Amúgy sem lett volna semmi izgalom, ha csak szimplán megnyerem és nem hagyom őt ütni.
- Majd halkak leszünk. - Halvány mosoly jelenik meg az arcomon és egy utolsó puszit nyomok az ajkaira, mielőtt elengedem és újból kézen fogva sétálok vele hazafelé. Gondoltam, hogy nem hagyna aludni és én sem aludnék, csak vele foglalkoznék, de tényleg nagyon fáradt vagyok már. Az alkohol is rányomta a bélyegét az álmosságomra.
- De én most vagyok álmos. - Kicsit nyűgös vagyok, de általában ez történik, hogyha nagyon álmos vagyok. De ez majd úgyis ki fog derülni, ha haza érünk. Én örülnék neki, ha aludnánk és majd holnap folytatnánk a kapcsolatunk mélyítését.
Megforgatom a szemeimet, amikor felhozza, hogy nem kéne lógnom. Volt már rá példa ő előtte is, az igaz, hogy nem olyan sűrűn, de megtörtént.
- Lógtam én már azelőtt is, mielőtt veled találkoztam volna. Amúgy is tudok annyit, hogy ne hiányozzanak az előadások, meg hát elég ha átnézem a könyvet. - Rántom meg a vállaimat, egyszerűen nem értem, hogy miért merül ez fel mindig. Attól, hogy jobban értem a tananyagot, mint más attól még nem vagyok stréber. Mondjuk annak örülök, hogy nem kell túl sokat a könyvek felett ülnöm, elég kétszer átolvasnom.
Hamar haza érünk, még jó, hogy közel lakok ehhez a kocsmához. Amint belépünk, én is leveszem a cipőimet a lábaim segítségével, majd már megyek is utána fel a szobámba.
- Mindjárt jövök. - Háta mögé állok és egy puszit nyomok az arcára, majd felkapom az alvós cuccom és kimegyek a fürdőbe. Először is könnyítek magamon, mert elég sokat ittam, aztán meg átöltözök. Amint kész vagyok már vissza is megyek a szobámba, ahol őt figyelem.
- Kérsz egy pólót, amiben tudsz aludni? - Halvány mosoly jelenik meg az arcomon és magam mögött becsukom az ajtót, bár azt nem tudom, hogy ő ki akar-e menni a mosdóba. Leülök az ágyamra és várom, amíg válaszol, addig is tudom innen is csodálni őt.

Gyorsan átöltöztem, majd visszamentem a szobámba és becsuktam az ajtót magam mögött. Halvány mosoly kerül az arcomra, ahogy közelebb lépked felém. Kezeim a derekára csúsznak, ahogy csókolom, bár kicsit máshogy csókol most. Valahogy sokkal követelőzőbben. Megindulok vele, és amennyire belemerülök a csókba, észre se veszem, hogy megfordult és én vagyok az ággyal háttal. Élvezem a csókot, de néha úgy érzem, hogy nem tudom tartani vele az iramot. Tényleg rendkívül álmos vagyok és szégyellem is magam, hogy nem tudok vele foglalkozni, de az ágyam most nagyon vonzz. Igazából eszembe se jut, hogy esetleg ő nem aludni akar, hanem épp mást, amire nagyon is vágyok, csak félek, hogy kinevet és itt hagy, mielőtt megtörténhetne.
Érzem, ahogy a kezei a mellkasomon végig csúsznak és rendkívül élvezem, egészen addig amíg az ujjai be nem csúsznak a pólóm alá. Csak ekkor tudatosul bennem, hogy miért csókol ennyire mohón. Viszont azt nem engedem neki, hogy levegye a pólóm, a kezei után nyúlok és hátrálok.
- Ne, várj... Én... Csak... - Zavarban vagyok és el is pirulok, de hátrálni nem igen tudok, mert mögöttem az ágy, így egy lépés után le is huppanok az ágyra.
Az a helyzet, hogy nem tudom neki bevallani, hogy még nem voltam senkivel, ha meg nem mondom meg, én biztos vagyok benne, hogy van annyira tapasztalt, hogy megérezze.
Tudom nem a legjobb megoldás, de teljesen összezavarodtam. Még csak most jöttünk össze, és már is le akar velem feküdni. Örülnöm kéne és benne is lennem, de félek, hogy azért hagyna faképnél, mert nem vagyok tapasztalt. Úgy érzem magam, mint aki büntetésben, a szégyentől nem tudok felnézni rá, tudom, hogy most megbántottam.

Értetlenül pislogok rá, hogy most akkor mi van, én, nekem ez nem világos, nem hinném, hogy bármit is rosszul csináltam volna, és azt sem éreztem, hogy esetleg nem tartana vonzónak, rázom meg a fejem és még mindig nem értem, oké hát, ilyen még nem volt, ez most vagy nagyon ciki lesz, vagy nagyon ciki lesz, egyikhez sem vagyok hozzászokva, ha már itt tartunk ahhoz se, hogy visszautasítsnaak, de akkor legalább az okát elárulhatné, úgy talán keésbé érezném magam bután, ennyi pia után is. Háát, általában ilyenkor mást szoktam érezni, mondjuk lüktető vibrálást egy helyes pasi után, ami meg is van, lüktetés pipa, helyes pasi pipa, akkor mégis mivel van a baj?
- Hé, valami baj van? - Hajolok le hozzá még mindig értetlen nagy szemekkel pislogva, oké ez rossz ötlet, mármint... fogalmam sincs, cuki pasi, de ennyi.
- Szeretnéd... nem szeretnéd mégis, hogy elmenjek? - Leguggoltam elé államat a térdén pihentetve. Furán érzem magam és nem cska az alkoholtól, attól legfeljebb kótyagos a fejem, de még a piának se világos bennem, hogy mi a fene van és mert fekszem régen hanyatt, mondjuk alatta, még forró szenvedélyes csókokkal borítja be testem, de azt hiszem az ma már nem lesz, így jobb lenne, ha most hazamennék, végül is még soha sem dobtak ki, főleg nem valakinek az ágyából, kivéve egy alkalmat talán, de az sem az én hibám volt, a pasas volt béna... Jó, szóval ez gáz, a szülinapomon még gázabb, főleg, hogy azt sem tudom ilyenkor mit kell mondani, honnan tudhatnám? Eddig minden olyan jó alakult, aztán bumm, menni kéne, lassan kezd kitisztulni belőlem az alkohol és ez így nem jó, mennyi lehet az idő? Haza kéne vánszorogni és akkor legalább még bevetni magam az ágyamba, remélhetőleg egyik seggfej sem foglalta, mert ideges leszek, ha még a kanapén is kell aludnom, tekintve, hogy egyáltalán nem akartam a saját ágyamban ébredni.