Stephen & Lizbeth

To: Stephen

Mindenkinek van egy sötét oldala, de van, aki jobban el tudja ezt rejteni.

Sose rajongtam a születésnapokért, pláne nem a sajátomért. Ennek igazán egyszerű az oka. A rengeteg költözködés... Ehhez pedig még az is hozzátartózik, hogy mindig mindenhol új voltam és szinte barátok nélkül. Így pedig nem az igazi egy szülinap, de már hozzászoktam. Most talán lenne néhány ember, akikkel szívesebben tölteném a hétvégémet, de nagyon úgy tűnik, hogy nincs más választásom. Engedtem anyám akaratának, ahogyan szinte mindig. Végülis az én születésnapom, de azt kell csinálnunk, amit Jenna akar. Már előre látom, hogy a tökéletességre való törekvése kész kászos lesz. Sőt, kedvem is van bosszantani, és miért is ne? Elvégre én vagyok az ünnepelt, nekem "elvileg" mindent szabad.
- Ne haragudj... - Ez meg mégis hogy történt? Tényleg észre sem vettem. Pár pillanat múlva már villantotta nekem izmos felsőtestét. Viszonzásból most nekem is ki kellene kötnöm a rajtam lévő köntöst? Az biztos, annak nagyon nem lenne jó vége. Egyszer már így is rajta kapott minket az egyik beosztott. Gondolom Stephen megvette a hallgatását.
- Ha szeretném meztelen felső testedet látni, akkor nem gondolod, hogy inkább levetkőztetnélek leforrázás helyett? - Szerencsére rám is jutott néhány forró kávécsepp. Nem is értem, hogy hogyan tudtam így neki ütközni. Nem elég, hogy kávés is lettem, de ezek szerint még az arcom is majzos volt. Remekül indul a reggelem. Szinte már zavarban figyeltem, hogy hozzá ér arcomhoz.
- Tessék? - Ezt most tényleg jól hallottam? Mi jöhet még? Egyre vonzóbb egy egyészen másik alternatíva, amiben megvalósítom azt a tervemet, hogy inkább szó nélkül lelépek. Legalább erre a hétvégére megszöknék a világ és persze a "családom" elől.
- Ezt miért csak most tudom meg? És mi ez a többes szám? - Nekem elfelejtettek arról szólni egészen az indulásig, hogy vele kell mennem? Meg gondolom azzal a karót nyelt barátnőjével. Kívánhatnék ennél is többet a mai napra? Nagyon boldog születésnapot nekem! Azt hiszem, hogy sok alkohol fog kellni ahhoz, hogy túléljem ezt az erőltetett hétvégét. Őszintén nem is értem, hogy miért kell ezt tennünk, biztosan csak a látszat kedvéért.
- Nyugi csak egy bőröndöm van. Különben sem akartam sok ruhát vinni, úgy terveztem, hogy a hétvégén a meztelenségé lesz a főszerep. - Stephen gondoljon, amit csak akar. Utána néztem és ahová készülünk ott elvileg nagyon jó a wellness. Nekem pedig jár egy kis nyugtató masszázs, vagy szauna.

Stephen & Lizbeth

To: Stephen

Mindenkinek van egy sötét oldala, de van, aki jobban el tudja ezt rejteni.

- Hű, de jó nekem. - Halkan megjegyeztem. Őszintén semmi kedvem ehhez az egészhez, ahhoz pedig pláne nincs hangulatom, hogy velük együtt legyek bezárva az autóba. Már előre látom, hogy mennyire izgalmas lesz az út. Persze izgalmasabbá is tehetném, ha egyszerűen közölném Vanessával, hogy mindketten lefeküdtünk a vezető ülésben lévő tenyészbikával. Megtehetném, de nem fogom. Egyrészről mert nem akarok balesetet szenvedni menet közben, másrészről meg nem hinném, hogy nekem kellene megtennem ezt a lépést. Szóval marad a színjáték. Csodálatos lesz és istenien fogom alakítani a szerepemet.
- Ahogy akarod. Mentem öltözni. - Egyedül is elbírnék a bőröndömmel, de ha ennyire szeretné játszani a macsót, akkor hagyom kibontakozni. Beérve a szobába ledobtam magamról a köntösömet, hogy felvegyem a ruhámat. Pontosan tisztában vagyok azzal, hogy mennyire mini és kihívó és persze a háta is kivágott. Anyám biztosan megbotránykozik és őszintén ez is lenne vele a célom. Nem árt néha egy kis polgárpukkasztás.
Azt hittem, hogy sosem érünk oda. Túl hosszú volt az út, Vanessa pedig túl idegesítő. Nagyon nem kedvelem. Köze lehet ahhoz, hogy annyira ostobának tartom, hogy fogalma sincs arról, hogy mi zajlik az orra előtt. Most tényleg Őt meg mégis ki hívta meg? Mert nekem aztán nem hiányzott volna. Igyekeztem nem foglalkozni vele, mert csak bosszant. Néztem a mellettünk suhanó autókat és abban reménykedtem, hogy hamar kaphatok egy masszázst, mert az nem kifejezés, hogy mennyire feszült vagyok.
Igyekeztem rendesen viselkedni, dacára annak, hogy legszívesebben elmenekültem volna, de haladtam vele az oldalamon a szobám felé.
- Nagy szívességet tennél nekem, ha falaznál. Mondhatnád azt, hogy iszonyú migrénem van, vagy bármi, mert semmi kedvem ehhez az egészhez. - Valamiért mégis úgy érzem, hogy nem fogom megúszni ezt ilyen könnyen. Szívesebben maradnék a szobámban elmerülve egy kád forró vízben, miközben olvasok.
- Esetleg segíthetnél vetkőzni. - Teljesen komolyan mondtam. Annyira, hogy hátat is fordítottam neki, hogy ha akar, akkor neki is kezdjen. Nem azt akarom, hogy tépje le rólam a ruhát és essünk egymásnak, hanem tényleg nehéz levennem. Senki sem gondolt a szingli nőkre, mikor ilyen gombos hátú ruhát terveztek.

Stephen & Lizbeth

To: Stephen

Mindenkinek van egy sötét oldala, de van, aki jobban el tudja ezt rejteni.

Nehezére esett volna falazni nekem? Meg se próbálta... Igaz, mi nem vagyunk olyan viszonyban egymással, hogy szívességet tegyünk a másiknak. Nekem meg semmi kedvem nézni azt, hogy anyám meg Stephen apja hogyan enyelgegnek, ahhoz pedig végképp nincsen kedvem, hogy azt is nézzem, hogy tökéletesen alakítja majd a szerető férfit Vanessa oldalán. Szomorú, ha a születésnapodon nincsen senkid, de vigasztal a tudat, hogy lehetne, mindössze csak túlságosan válogatós vagyok. Még azt sem tartom kizárt dolognak, hogy felszedek valakit, hogy élvezetessen töltsem el itt a hétvégémet.
Ez gyors volt. Mindössze néhány pillanatig tartott neki kigomboli a rajtam lévő ruhát, de ahogy megtette már meg is futamodott. Vajon miért volt neki ilyen sietős távoznia a szobámból? Azt gondolta, hogy majd megfordulok és levetkőzök előtte? Dehogy tennék ilyet. Vanessa már biztosan várja és közöttünk nem történthet meg ismét egy szenvedélyes ágyjelenet. Eldöntöttem. Egyszer is hiba volt, többször nem fordulhat elő. Nem akarok a szeretője lenni.
Ha már elvileg ez a hétvégre rólam fog szólni, akkor emlékezetessé teszem. Az ünnepeltnek jogában áll csinosnak lenni, habár lehet, hogy ismét túlzásba estem, de nem tehetek róla, túlságosan csábító volt ez a piros ruha. Tökéletesen állt rajtam és már eldöntöttem, hogy ebben fogok megjelenni, még akkor is, ha kissé kihívó.
- Érdekesen hangzik. - Vanessa véleményével nem foglalkoztam. Mindenkinek jogában áll a véleménynyilvánítás, még akkor is, ha nem értek egyet vele.
- Tudod mit? Szívesen veled tartanék. - Anyám túl elfoglalt volt ahhoz, hogy a beszélgetésünkre figyeljen, de ennek csak örülni tudtam, legalább így nem tudott beleszólni és lebuktatni. Mert igazság szerint Chicagoban Martin mellett szinte minden hónapban volt egy olyan hétvégénk amikor a lövészetnek szenteltük az időnket. Érdekelt, hogy Stephen milyen tanár lenne. Már lelki szemeimmel látom, hogy a hátam mögé áll és megmutatja, hogy hogyan kell tartanom a fegyvert, célozni és löni. Már csak az a kérdés, hogy meddig tudom majd előtte megjátszani azt, hogy életemben először veszek részt agyaggalamb lövészeten.
- Hány órára legyek kész? - Az előtt Vanessa kijelentette, hogy szerinte ez durva játék. Ezek szerint nem is fog velünk tartani? Simán kinézem belőle, hogy már csak azért is velünk jönne, hogy ne legyünk kettesben, habár eddig nem tűnt gyanakvónak, pedig oka az lenne rá.

Ruha 

Stephen & Lizbeth

To: Stephen

Mindenkinek van egy sötét oldala, de van, aki jobban el tudja ezt rejteni.

Nagyon kíváncsi lennék arra, hogy Vanessa jelen fog-e lenni a holnapi kis randinkon. Habár az előtt nagyon is kifejetette erről a véleményét és különös is lenne, ha ezek után csak úgy megjelenne. Sőt... Már gyanakvásra adna okot. Nem is tudom eldönteni, hogy inkább bűntudatot érzek, vagy szánalmat. Ha engem valaki megcsalna és nem venném észre, hiába is zajlana minden szinte az orrom előtt, akkor vigyenek ki egy ilyen lövész pályára és lőjenek agyon. Az pedig egészen szórakoztató fog lenni, hogy eljátszom neki, hogy egyáltalán nem értek az agyaggalamb lövészethez. Természetesen engedni fogom neki, hogy megmutassa, hogy hogyan is kell célozni és végül meghúzni a ravaszt, aztán biztosan a végén leleplezem magamat előtte. Már csak a móka kedvéért is. Most derül csak ki, hogy milyen jó, hogy szinte alig ismerjük egymást és még fogalma sincs arról, hogy ezt már nem először csinálnám.
- Rendben. - Részmeről túl is van tárgyalva. Akkor majd holnap elszórakozhatunk egymással.
Stephen mintha köddé vált volna. Azt azért tisztázzuk le, hogy nem követem megszállottan. Minden erőmmel azon vagyok, hogy sikerüljön magam túltenni rajta. Nem bánt velem úgy, ahogyan azt megérdemeltem volna, de végülis mit is vártam volna? Ebben a történetben én vagyok a szerető és mindenki tudja, hogy nagyon kevés százalékban hagyják el az asszonyt a szerető végett. Nem mondom azt, hogy esélytelen lenne, de miért is akarnám én ezt? Mi egyetlen egyszer voltunk együtt, de ennek ellenére most is bebizonyítom neki, hogy igen is nagyon sokat veszített. Tagadhatatlanul én vagyok a legdögösebb a környéken és csodálom, mikor megpillantott ebben a ruhában, hogy nem csöpögött a nyála.
Már lecsúszott néhány pohárkával és indultam is volna, hogy hozzak magamnak még egy italt, mert kell az alkohol, hogy túl tudjam élni a mai estét, de nem jutottam messzire. Egy pillanat alatt találtam magam annak az embernek a közvetlen közelében, akitől most a lehető legmeszebb kellene lennem. Meddig állhattuk egymás pillantását? Túl sokáig.
- Úgy látszik, hogy elég csak hozzám érned, hogy a ruhám megadja magát. - Cseppet sem voltam zavarban, miért is lettem volna? Már mindent látott belőlem, de azért megigazítottam a dekoltázsomon a ruhámat, hogy azért a többi bámészkodónak ne legyen mit látnia.
- Mégis mennyi esélye volt ennek? - Mert azért itt nem csak mi ketten vagyunk, de hogy pont egymásnak ütközünk...

Ruha 

Stephen & Lizbeth

To: Stephen

Mindenkinek van egy sötét oldala, de van, aki jobban el tudja ezt rejteni.

- Igazad van, megkíméltél egy kínos pillanattól, viszont tévedsz is. - Nevettem el magam, de igyekeztem minél halkabban, mivel semmi kedvem felhívni magamra a figyelmet.
- Biztosan az én mellem lesz így is a téma. Nézz csak rájuk, oda vannak értem. - Ez talán kissé önimádó volt még tőlem is, de mit tehetnék? Ez az igazság, ha tetszik, ha nem. Néha nagyon nagy átok szép nőnek lenni, hiszen a férfiak mindössze a csinos nőt, a trófeát lássák bennem, és ennyi. Még akkor is, ha bennem ennél sokkal több rejlik. Arra már senki sem kíváncsi. Ez viszont néha nagyon nagy előny is. Igaz, most azért vettem fel ezt a túlságosan kihívó ruhát, hogy bizonyítsak... De mit is? Hogy szebb vagyok, mint Stephen menyasszonya? Vagy azt, ha akarnék, akkor bárkit megkapnék? Vagy leginkább azt akartam megmutatni, hogy mit is veszített. Valójában már én sem tudom mik is voltak valódi szándékaim.
- Csodálod? Csak így lehet túlélni a hétvégi remek kis családi összejövetelt. - Azt pedig inkább nem közölném vele, hogy inkább azért iszok, mert azt remélem, hogy ha részeg leszek, akkor nem fog ennyire zavarni, hogy előttem eljátssza a szerelmes férfit, miközben mindketten tudjuk, hogy közöttünk is van valami, még akkor is, ha nem mondjuk ki. Egyszerűen vonzzuk egymást. Egyszer már engedtem a csábításnak, másodszor már nem fogok. Nem tehetem. Nem azért, mert bűntudatom lenne Vanessa miatt, inkább azért, mert ezzel csak magamat tenném tönkre, hiszen jól tudom, hogy ez nem működne. Egészen reggelig sorolhatnám az okokat.
- Valójában igen... - Hova is? Megvan! Mielőtt egymásba csapodtunk volna megindultam, hogy hozzak magamnak egy újabb italt, viszont kezdek kételkedni abban, hogy jó ötlet lenne-e, még ennél is többet innom.
- Hozni akartam még egy italt, de talán jobb lenne, ha ma már nem innék többet. - Néztem a kezemben lévő üres pohárra. - Tudod nem szeretnék olyat tenni, amit másnap megbánnék. - Ez célzás lett volna részemről? Hát az biztos, hogy nem volt burkolt.
- Jobb is lesz, ha felmegyek a szobámba. - Igen, pontosan ez lenne a legjobb és legésszerűbb döntés a részemről, de akkor mégis miért állom még mindig a pillantását? Nem is értem, hogy miért engedem, hogy ilyen hatással legyen rám.

Ruha 

Stephen & Lizbeth

To: Stephen

Mindenkinek van egy sötét oldala, de van, aki jobban el tudja ezt rejteni.

- Vigyázol rám? - Nevetni akartam, de inkább vissza tartottam. Ez nem az a nevetés lett volna, ami tényleg szívből jön, inkább az a fajta nevetés, amit ilyen kínos pillanatokban szokás. Vicces az egész. Én eddig nem vettem volna észre azt, hogy vigyázna rám, sőt nem is gondolom, hogy rám vigyáznia kellene... Mármint ez nem róla szól. Nem csak neki nem kell vigyáznia rám, senkinek sem, azt hiszem, hogy egyedül is elboldogulok. Ha pedig valakire nagyon is vigyázni szeretne, akkor kezdje a menyasszonyával.
- Ez tényleg kedvesen hangzik, de szerintem neked inkább másra kellene figyelned. - Hol is lehet most Vanessa? Engem nem igazán érdekel, csak valahogy olyan különös, hogy nélküle is bírtunk néhány szót váltani egymással. Általában feltűnően lógni szokott az előttem álló férfin, mintha csak mindenkivel tudatni akarná, hogy összetartoznak. Én már tényleg nem értek semmit, főleg azt nem, hogy miért vannak még mindig együtt. Megszokásból? Mindegy is. Nem én akarok lenni az a nő, aki miatt véget ér a kapcsolatuk. Ha velem félre lépett Stephen, akkor talán nem én voltam az első... Szóval, ha egyszer külön válnának, akkor remélem, hogy nem nekem kell, hogy bűntudatom legyen miattuk.
Azt hiszem, hogy kezdünk túl feltűnőek lenni. Mit hihet egy külső szemlélő? Talán azt lássa, hogy egymást vetkőztessük a szemünkkel? Egyáltalán lehetséges az, hogy bárki észre vegye a köztünk lévő szexuális feszültséget? Fene se tudja... Én tényleg igyekszem minél jobban leplezni valódi szándékaimat. Sőt, elég erősen igyekszem másra gondolni, de túlságosan is nehéz, ha ennyire közel van hozzám.
- Hát akkor... - Egyikünknek végre meg kellett tennie azt a bizonyos kezdő lépést.
- További jó szórakozást, vagy jó éjszakát. - Ez mind attól függ ugye, hogy mit tervez a továbbiakban Vanessával. Mi veszteni valóm van? Nekem valójában semmi. Ezért ahogy elhaladtam mellette oda hajoltam hozzá, hogy adjnak az arcára egy gyors jó éjt puszit. Mindössze csak azért, hogy kínozzam magamat, vagy Stephent? Már nem is tudom...
Felérve a szobámba kibújtam a ruhámból. Biztos vagyok abban, hogy jól döntöttem, hogy véget vetettem a lenti dorbézolásomnak. Mivel tényleg nem hoztam sok mindent erre a hétvégére, ezért pizsamát sem csomagoltam. Minek is? Teljesen egyedül vagyok a szobában, ezért senkit sem fog zavarni az, ha fehérneműben alszok, vagy nélküle.

Ruha 

Stephen & Lizbeth

To: Stephen

Mindenkinek van egy sötét oldala, de van, aki jobban el tudja ezt rejteni.

Az a bizonyos másnap reggel...

Ez meg mégis mi volt? Szóhoz sem bírtam jutni. Se beszélni, sem pedig mozdulni nem tudtam. Teljesen ledermedtem, de aztán testem mégis mocskosul elárulta vágyaimat. Öntudatlanul is viszonoztam csókját, persze aztán kaptam csak észbe, hogy mit is műveltem. Ezt persze ráfoghatnám arra, hogy többet ittam a kelleténél, vagy inkább arra, hogy már majdnem sikerült elaludnom mikor Stephen szinte ököllel verte az ajtómat, hogy minél hamarabb nyissam ki neki. Hiba volt, de honnan is tudhattam volna, hogy Stephen fog állni az ajtómban? Aztán pedig szó szerint letámad. Bárki megláthatott volna minket, hatalmas szerencsénk volt, hogy pont akkor senki sem járt a folyóson. Maximum a kamerák felvétele az egyetlen bizonyíték arra, hogy Stephen igazán különleges jó éjszakát puszival szokott másokhoz bekopogtatni. Ezzel persze semmi gond se lenne, ha nem várná a menyasszonya egy másik szobában, és akkor ha én nem az lennék, aki vagyok.
Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nyugodtan vissza bírtam aludni miután Stephen távozott. A kelleténél jóval több kérdés nem hagyott aludni. Az már biztos, hogy szemtelen és pofátlan is egyben. Mindezt úgy véghez vinni, hogy Vanessa néhány méterre van tőlünk... Még sose csókolt meg senki se ennyi elfolytott szenvedéllyel... és utána nem is mentek vissza a menyasszonyukhoz. Akármi is van köztünk, azt gyorsan be kell fejeznünk. Mindössze csak egyszer hibáztunk, egyetlen egyszer, nem kell ebből rendszert csinálnunk.
Rengeteget hezítáltam azzal kapcsolatban, hogy megjelenjek-e a megbeszélt helyen és nem azért, mert nem hoztam oda illő ruhát... Jobb lenne minél messzebbről elkerülnünk egymást, de egy megmagyarázhatatlan erő mégis Stephen felé terelgetett.
Valamiért még tegnap este sokkal szórakoztatóbb volt magamban eltervezni, hogy megjelenek az agyaggalamb lövészeten és úgy teszek, mintha életemben először fognék fegyvert a kezemben és hagyni neki, hogy a hátam mögé állva mutassa meg, hogy hogyan kell célozni. Vajon meddig fogom kibírni, hogy felfedjem magam előtte?
- Jó reggelt! - El sem hiszem, hogy tényleg itt vagyok és úgy teszek, mintha tegnap este semmi sem történt volna közöttünk.
- Jól aludtál? - Mert én pocsékul a kis látogatása után. Eléggé összezavart ahhoz, hogy ne legyen nyugodt az éjszakám.

Stephen & Lizbeth

To: Stephen

Mindenkinek van egy sötét oldala, de van, aki jobban el tudja ezt rejteni.

Nem voltam biztos abban, hogy jó ötlet megjelenni ma a tegnap esti történtek után, de ha nem tenném, akkor úgy érezném, hogy megfutanodtam. Jobb lenne, ha messze, nagyon messze tudnám magam tartani tőle, de abban meg mi lenne az élvezet? Valamiért a tudat is izgat, hogy akármikor lebukhatunk Vanessa előtt, habár eddig se vett észre semmit se a köztünk zajló viszonyról... Talán akkor, ha ténylegesen rajta kapna minket szeretkezés közben, akkor végre számára is nyilvánvaló lenne, hogy mi zajlik az orra előtt.
- Tegnap megbeszéltük, vagy valamiért úgy hitted, hogy nem fogok eljönni? - Úgy tettem, mintha tegnap este meg sem történt volna közöttünk, mintha meg sem csókolt volna... Pedig az a szenvedély, ami köztünk volt... Kész csoda, hogy képes volt parancsolni magának és megállni, hogy csak a csókig jussunk el. Mondjuk úgy elég nehéz lehetett, hogy a menyasszonya csupán csak néhány méterre volt.
- Aludtam már jobban is. - Könnyű lenne ráfogni arra, hogy ismeretlen volt az ágy és jobban alszok az otthoni ágyam kényelmében, de valójában miatta nem tudtam igazán jól aludni. Felzaklatott a csókkal és rengeteg gondolat cikázott a fejembe, mire álomba szenderültem.
- Persze. Azért vagyok itt, hogy megmutasd hogy hogyan kell célba lőni. - Magamban már most jól szórakozok ezen. Annyira keveset tudunk egymásról, hogy neki fogalma sincs arról, hogy valójában nagyon is jó vagyok az agyaggalamb lövészetben. Vajon meddig tudom tettetni előtte? Remélem jó sokáig, mert nagyon érdekel, hogy hogyan akar tanítani. Valamiért van egy olyan érzésem, hogy lesz némi hátsószándéka a tanítási folyamat alatt, viszont ha mégsem, akkor nagyon csalódott fogok lenni.
- Szóval csak jól rá kell, hogy markoljak? - Mutattam a kezében lévő fegyverre, mielőtt valami egészen másra gondolna. Ettől független még tehetek kétértelmű megjegyzéseket, hogy miért? Mert szórakoztat.  

Stephen & Lizbeth

To: Stephen

Mindenkinek van egy sötét oldala, de van, aki jobban el tudja ezt rejteni.

- Valójában az volt. - Talán nem is arról van szó, hogy kényelmetlen volt az ágy, sőt biztosan nem arról van szó, inkább csak nem olyan, amihez hozzá vagyok szokva. Viszont biztosra veszem, hogy sokkal kényelmesebb lett volna, ha nem egyedül vagyok benne. Nem is értem, hogy mi volt az a tegnapi... Annyira, de annyira igyekeztem magam távol tartani tőle és mire már azt hittem, hogy kibírtunk egy napot egymás közelségében úgy, hogy nem történt közöttünk semmi, Stephen erre mi tesz? Bekopog hozzám és megcsókol, de még hogy...
- Jól hangzik, de kérlek Vanessa is legyen ott. - Egymás cinkosai vagyunk. Túl közel kerültünk egymáshoz és biztosra veszem, hogy egészen addig érdekes is fog lenni ez a köztünk lévő izzás, míg rajta nem kapnak minket. Addig minden izgalmasabb, míg tiltott. Mert akárhogy is nézzük Stephen apja és anyám együtt vannak és mordib vagy sem, mi ettől úgymond mostohatestvérek lettünk és azok általában nem fekszenek le egymással. Ha pedig ez nem lenne még éppen elég, akkor neki még ott van a drága menyasszonya is, akit elvileg majd feleségül is fog venni. Külső szemlélő biztosan azt mondaná, hogy én vagyok az állnok kígyó, aki elcsábította, de valójában ehhez mindketten kellettünk. Szóval én úgy gondolom, hogy Stephen is pont annyira hibás ebben, mint ahogyan én is. Viszont... Ha ez így alakult, akkor miért ne hoznánk ki belőle a legjobbat? Végül is születésnapom van...
Engedelmesen követtem az utasításait, kissé rájátszva, hogy tényleg abszolút nem értek ahhoz, hogy hogyan kell megfogni egy fegyvert. Tökéletes tanítvány módjára felvettem azt a pózt, amit a "mesterem" mondott, de van egy olyan sejtésem, hogy nem mindenkit ilyen erotikus közelségből tanítanak meg löni.
- Na és mi lenne a jel? - Még mindig nem zökkentem ki a szerepemből, még akkor sem ha iszonyú közel van hozzám... Ahogy feltettem neki kérdésemet fejemet is felé fordítottam, na most már tényleg nagyon közel volt ahhoz, hogy akár ott folytassuk, ahol tegnap abba hagytuk. Mindössze van egy kis probléma... Itt nem csak mi ketten vagyunk és akármikor akárki erre járhat, talán nyilvános helyen jobb lenne tartani a két lépés távolságot.  

Stephen & Lizbeth

To: Stephen

Mindenkinek van egy sötét oldala, de van, aki jobban el tudja ezt rejteni.

Hirtelen nem is tudom eldönteni, hogy mihez lenne inkább kedvem... Mert egyszerre szeretnék neki nagy fájdalmat okozni és mondjuk bele löni egy golyót, de közben azt is szeretném, hogy úgy essen ajkaimnak, ahogyan tegnap este tette. Határozottan vegyes érzelmek kerítenek hatalmukba, ha Stephen a közelemben van.
- Csináljuk együtt. - Miért is ne? Kíváncsi vagyok arra, hogy Stephen hogyan szeretne bevezetni az agyaggalamb lövészet rejtelmeibe engem, aki ugye ehhez nagyon nem ért. Azt kell, hogy mondjam eddig nagyon is szórakoztatott, sőt talán annyira élvezem a vele való kis játszadozást, hogy talán nem is fogok neki színt vallani. Talán azzal mindent elrontanék, vagy esetleg ha bevallanám, akkor jóval többet látna a dolgok mögé, mint kellene. Nem hiányzik, hogy azt gondolja, hogy csak azért jöttem el és játszottam meg magam előtte, hogy minél több időt tudjunk együtt lenni. Esetleg bevallom és kész, miért is érdekelne, hogy mit fog gondolni? Ameddig szórakoztat és jól érzem magam, addig semmi se számít.
Akármennyire is szeretett volna nem tudott kizökkenteni. Céloztam és lőttem. A célpont pedig apró kis darabokra robbant miután becsapódott a golyó. Nem tagadom Vanessa fejét képzeltem oda. Ezért sem tudtam eltéveszteni akármennyire is szerettem volna azt tenni.
- Kezdők szerencséje. - Habár minden egyes porcikám arra vágyott, hogy ennél is közelebb legyek hozzá, hogy érezzem karjai ölelését, mégis erőt vettem magamon és felé fordultam. Természetesen a kezemben lévő fegyvert leengedtem, hogy még véletlenül se süljön el rosszkor.
- Fordítva is műküdik? - Ahogy feltettem a kérdést már akkor éreztem, hogy túlzásba estem, de ennek ellenére mégse bírtam megálljt parancsolni magamnak.
- Amikor velem voltál, akkor Vanessára gondoltál? - Ekkor már tényleg biztos voltam abban, hogy komoly következményei fognak lenni szavaimnak, de még mindig nem tudtam leállni.
- Vagy már az olyan régen volt, hogy csak akkor tudnál rá biztos választ adni, ha újból együtt lennénk? - Közel hajolva hozzá suttogtam a fülébe. Legszívesebben akár azt is megmutattam volna, hogy mennyire is tudok jól rámarkolni arra, amire rá kell markolni, de nem tehettem meg. Már szemtanú előtt így is túl sokat engedtünk meg magunknak.

Stephen & Lizbeth

To: Stephen

Mindenkinek van egy sötét oldala, de van, aki jobban el tudja ezt rejteni.

- Akár az is lehet. - Neki tényleg nem volt egy cseppet se gyanús, hogy elsőre sikerült eltalálnom? Biztosan valami egészen mással van elfoglalva. Hm, mondjuk azzal, hogy milyen fehérnemű lehet rajtam, ha egyáltalán van rajtam. Jobb is, hogy nem tudom, hogy mi rejtőzik abban a mocskos fantáziájában.
Eszméletlenül pimasz, de közben iszonyú szexi. Már ott tartok, hogy nem is tudom, hogy Stephen játszadozik velem, vagy fordítva. Mondjuk úgy, hogy mindketten játsszunk a másikkal. Ez lehet a mi sportunk.
- Miből gondolod, hogy nem tettem már fel azokat a kérdéseket? - Az még ennél is jobb kérdés lett volna, hogy: miből gondolod, hogy a válaszok bármin is változtatnának? Élveztem vele a szexet? Igen. Akartam? Ha nem akartam volna, akkor meg se történt volna. Megbántam? Talán csak a körülmények végett. Még sorolhatnám...
- Szóval ezt szeretnéd? - Igyekeztem némi meglepettséggel nézni rá, mintha nem is érezném a közöttünk lévő kémiát. Néha nem is értem, hogy mit kell ezen ennyire túlbonyolítani. Persze a körülmények meg minden... Na meg ez az adok - kapok játék valahogy szexi és persze az a része is, hogy tiltott.
- Hm, én úgy gondolom, hogy ma a születésnapos kívánhat csak. - Szóval, ha dugni akar velem, akkor az a minimum, hogy én fogom eldönteni, hogy mikor és hol akarom.
- Ha jól viselkedsz, akkor lehet, hogy téged foglak kívánni mikor elfújom a gyertyát. - Azt kitalálta már, hogy a drága barátnőjét mivel szeretné lefoglalni, miközben a lábaim közé fúrja be magát?
- Nem lehetsz ennyire türelmetlen. - Már attól nevetni támad kedvem, hogy bele gondolok, hogy tényleg nekem esne itt, az már tényleg közszemérem sértés lenne. Ezek szerint nem volt elég neki amit tegnap Venessától kapott.
- Mehet! - Szállt is a magasba és porrá is lett egyetlen lövésem után. Úgy éreztem, hogy közbe kell lépjek, hogy legalább egyikünk tényleg kapjon észbe, hogy van itt még egy férfi, akinek jelenleg is tart a munkaideje. Hát remélem nem untattuk nagyon.
- Ez már nagyon megy, esetleg van valami amire még szeretnél megtanítani? - Van egy olyan sejtésem, hogy rövid az a bizonyos póráz és időre vissza kell érnie, szóval, ha lenne is bármi akkor is jelenése lenne a drága Venessánál.

Stephen & Lizbeth

To: Stephen

Mindenkinek van egy sötét oldala, de van, aki jobban el tudja ezt rejteni.

Helyszín: Wellness

Úgy alakultak a dolgok, ahogyan azt hittem volna? Egyáltalán nem. Azt hittem, hogy ennél sokkal jobban fogok szórakozni, de mondjuk kezdetnek megteszi. Inkább tanulságosnak könyvelném el a mai délelőtti kis találkozónkat. Bizony, sok mindenre fény került. Többek között megtudhattam azt, hogy amikor a drága menyasszonyába hatol akkor is csak rám tud gondolni. Sőt, az is világossá vált számomra, hogy Stephen szerint mi ismét nagyon közel fogunk kerülni egymáshoz. Vakmerő húzás lenne tőle, hogy úgy hajtana rám, hogy Vanessa mindössze néhány méterre van… Viszont az este már megtette. Nem is értem, hogy miért teszi ezt, hiszen számtalan lehetősége lett volna hozzám ismét közel kerülni úgy, hogy a menyasszonya még a közelbe sem lett volna. Ez lenne az a bizonyos kalandvágy? Vagy már fogalmam sincs, hogy mire gondoljak vele kapcsolatban.
Ahelyett, hogy a szobámban maradtam volna és továbbra is azon törtem volna a fejemet, hogy mi volt a tegnapi dolog… Inkább lementem, hogy egy kis wellnessel kényeztessem magamat.
- Köszi Martin, hogy elvállaltál. – Mosolyogva léptem elé, majd dobtam is le magamról a törölközőt, hogy felfeküdjek a masszázságyra.
- A születésnaposnak mindent. – Ha itt szállok meg, akkor mindig szakítok arra időt, hogy Martin elképesztő technikáját kiélvezzem. Nem szégyenlősködök előtte, de ennek ellenére előírásnak megfelelően szépen letakart. Nála mindig takarásban van az a testrészem, amit éppen nem masszíroz. Kedvelem és jókat szoktunk beszélgetni. Nagyon aranyos a pasija is, tökéletes párt alkotnak.
- Figyelmeztetlek nagyon feszült vagyok. – Ezt már akkor közöltem vele, amikor már elkezdte masszázs olajjal bekenni a hátamat, vállaimat. Arra pedig inkább nem térnék ki, hogy miért is érzem magam ennyire feszültnek.
- Nem vicceltél. – Pont sikerült egy hatalmas csomóra rátapintani a vállamba. Eleinte kissé fájt, de aztán egyre jobban kezdtem el élvezni csodálatos kezeit. Még beszélgettünk néhány szót, de a szobában lévő illóolajok és a vaníliás gyertya illatától nagyon hamar elálmosodtam. Szóval egy idő után már mindketten csendben voltunk. Hagytam, hogy azt tegyen velem, amit csak akar, miközben elalvás közeli állapotba kerültem.