Daisy & Austin

Erősen bevibrál a mobilom, felvillan a kijelző Diasy, felhúzom a zárat és másodpercek alatt hagy alább a mosoly a képemről, mi van, nézek fel egy pillanatra, na fussunk neki még egyszer, mi van, most ezt nem, nem mondhatja komolyan, hívni kezdem, többször is, hát persze, hogy nem veszi fel, oké, le kell ülnöm, feszülten dörzsölgetem az orrnyergemet és próbálok gondolkodni, bosszúsan forgatom a telefonom a kezemben, majd ismét feloldom és hívom a menedzserem.
- Thony, figyelj, intéznél nekem egy helyet Párizsba, igen, igen, ma, iigen... - Pfu bazd meg, miután marha türelmesen végighallgattam pokoli hosszan a valahonnan onnan indulva, hogy most nem mehetek el, kifognak rúgni a forgatásból, öhmm nekem teljesen elment az eszem, ezzel megkárosítom az egész produkciót, mi a franc ütött belém, ööö fogalmam sincs?
- Van egy kis elintéznivalóm, gyors leszek, igen most baszki, nem, nem várhat ja és szállás is kéne, nézz utána melyik hotelben szállnak be a divathét modelljei...
- Arról a nőről van szó a lapokból, Austin, ne csináld már, bárhol találsz másikat, te is tudod, ne legyél hülye haver, tönkre vágsz mindent és ebből a kupac szarból már nem tudlak kihúzni, ha elszúrod.
- Ja tudom, de nekem ez kell, csak találd meg! - Mordulok fel erélyesebben.
- Hogyan, mégis mi vagyok én, hallod egyáltalán, amit mondok, ne...
- Leszarom ember, ezért fizetlek, old meg, addig én csomagolok, kösz. - Kinyomtam a hívást és ledobtam a mobilom a kis asztalra. Gondolkodás nélkül pattantam fel és húztam elő a bőröndöm  szekrényből, eleget utazok ahhoz, hogy rutinból menjek már a csomagolás, talán húsz perc sem telt el hívtak, hogy van egy gép délután, oké, nem mondanám, hogy bármit is átgondoltam, eddig szólt a nagy terv, a gépen jött az üzenet a hotelról meg egy valagnyi másik, amit meg se nyitottam, Daisy üzenetét bámultam percekig, majd a zsebembe dugtam a mobilom. Feszülten dobolok az ülésem karfáján, lehet, hogy látni sem akar és tök fölöslegesen fognak velem balhézni, de én igen, akarok vele beszélni, egy smsnél többet akarok, ahhoz meg túl nagyképű vagyok, hogy ennyivel beérjem, talán ahhoz is, hogy beismerjem, hogy ami hajt az a sebzettség, hogy így kidobott, ennyi és nem több. Mire landoltunk már abban sem voltam biztos, hogy jó ötlet volt és, hogy akarok még bármit is, de már a hotel előterében álltam a kártyámra várva a szobámhoz. Felmentem, lepakoltam és órámra pillantottam, éjjel kettő mindjárt, valószínűleg alszik már, kitépek egy oldalt a noteszemből és az éjjeli szekrényhez lépek, inkább reggelre hagyom a dolgot, de hagyok egy kis üzenetet, "Reggelizz velem.", ennyit írok csak, majd fogom és megkeresem Daisy szobaszámát és óvatosan becsúsztatom az ajtaja alatt. Eltöltök még néhány másodpercet az ajtót bámulva, végül aztán hátat fordítok és visszamegyek a szobámba.

Daisy & Austin

Fáradt voltam és valószínűleg két összeillő gondolatom nem lett volna, de még csak hasonlóak se, szóval inkább hagytam egy üzenetet, hogy reggelizzen velem, aztán bízom benne, hogy a kíváncsisága olyan erős lesz, mint amennyire annak megismertem, és ha már itt tartunk én is az vagyok. Nem gondolhatta komolyan, hogy csak csak így hagyom elmenni, tudom, hogy sosem adtam jelé vagy mondtam ki, de Ő nem csak egy maca volt a címlapokról, akiket csak úgy váltogatnak és Daisy-t nem lehet csak úgy leváltani és nem is akarom, akartam, nem tudom, mivel nem kérdezte meg csak faképnél hagyott, mint egy hülyét és most még egyszer megkockáztatom ezt a kört. Dühít a gondolat, de inkább azon kéne gondolkodnom, hogy mi a fészkes fenét fogok kinyögni, mert a pipa vagyok és az est most vegyük át még egyszer nem elég jó, nálam igen, de nála valahogy kétlem.
- Szia. - Köszöntem egyszerűen és halkan, majd belekortyoltam a kávémba. Meglepettnek tűnik, nem is értem, na jó, de, de igen értem.
- Nem tudom, rákaptam a Louis Vuitton-ra. - Vonom meg a vállam, na jó...
- Válaszolok az üzenetedre, de mivel hiába is hívlak nem veszed fel, így eljöttem. Csüccs. - A divathét nagy esemény, csak épp rohadtul nem érdekel, de ha ez az ára, hogy a közelébe férkőzzek megint, akkor kifogok bírni néhány napot.
- Azt, hogy majd hívj, nem kimondottan így értettem. - Villantom felé a mobilom kijelzőjét az üzenetével. Igen, kb én is ugyanilyen arcot vághattam, csak még párosult hozzá néhány dolog, mondjuk az ezt most nem mondod komolyan meg még néhány, de most nem is lényeges.
- Vegyük ezt át még egyszer, úgy, hogy én is itt vagyok, tessék parancsolj, hallgatom. - Nem volt túl korrekt és én azt nem szeretem és nem érdekel, ha most kínos vagy hülye helyzetbe hozom, éjjel kettőkor több, mint tíz óra repülés után rosszabb lett volna, mert ennyit se kérdezek.

Daisy & Austin

Figyelmesen hallgatta, tényleg figyeltem, aha, aha, oké, az arcizmaimnak nem mindig tudtam parancsolni, de a szemeit nem eresztettem, nem győzött meg, inkább csak megforgattam a szemeimet, mint mikor az ember költői kérdést tesz fel vagy simán csak próbál elfojtani valamit magában, ez inkább az utóbbi volt, ehelyett csak megkapartam a torkom és a karómára pillantottam, majd vissza rá.
- Ha jól számolok, ez pontosan... - Húztam össze szemöldököm és még egyszer lenéztem a csuklómon lévő órámra már csak a hatás kedvéért.
- kettő és fél perc volt, ennyit vett volna el az életünkből. - Helyette tíz órát repültem és még részt is kell vennem egy divathéten, óriási.
- És mondjuk közben rátérhettél volna, hogy én akarom-e, hogy elmenj vagy, hogy többé ne gyere vissza, nagyfiú vagyok már, vannak önálló gondolataim. - Oké, nyilvánvalóan az értelmező kéziszótárban nem én állok a hűség mintaképe oldalon, de ennél még én is többre tartottam volna.
- És ha már így rátértünk, nem, nem akarom. - Fúrtam tekintetem az övébe és csak ekkor éreztem meg kezét a térdemen. Könnyebb dolgom lenne, ha nem lenne ez az asztal, ugye tudod?
- Daisy, nem azért jöttem utánad, hogy nélküled menjek vissza és ha kell még tovább megyek, elég makacs vagyok és lehet már amúgy is kirúgnak a produkcióból, mire visszamegyek. Igen tudom, nem kérted, én se, hogy elszökj egy szó nélkül, mert ezt csináltad, elszöktél. - Tettem a kezem az övére. Ha már teljesen elment az eszem, márpedig ez van, akkor csináljuk rendesen. Nem megyek vissza nélküle. Megtettem a tétet és addig fogok játszani, amíg el nem nyerem, az elfogadás meg nem az én asztalom, főleg, ha meg se kérdeznek. Inkább csak mondja meg, mit csináljak és van rá egy egész hetem, hogy kitaláljam és próbálkozzak.
- És ki mondta azt neked, hogy az a nő voltál, akivel párszor lefeküdtem? Kitalálom. Te. Bocsáss meg, de nekem úgy tűnt, úgy éreztem, hogy neked is jó. És ha megbántottam a nőt benned, rémesen egyszerű lett volna azt mondani, hogy nem akarod, de akkor mit akartál? - Na ez már nem költői kérdés volt.  

Daisy & Austin

Huh, oké, sosem fogom megérteni, feladom. Hát, ez nem egyszerűen egy nem átgondolt terv volt, sőt még terv sem volt, csak itt vagyok és még ötletem sincs mi a frászt kellene mondanom, nem jöhetnél vissza, csak így, egyszerűen? Nem, mi? Gondoltam.
- De nekem hiányoznak azok az intim órák... - Vontam meg a vállam könnyedén és két könyökömmel az asztallapra támaszkodtam.
- És mivel itt vagyok, akkor nyilvánvalóan, veled. - Döntöttem államat összekulcsolt ujjaimra. Ennyi nem elég? Legyen már az. Nem állítom, hogy nem vagyok a szavak embere, mert nem lehet csak forgatókönyvből dolgozni, de most nem vagyok az és most még a saját véleményem sem érdekel, különben nem volnék itt.
- Hát akkor? - Még mindig nem világos, sőt egyre kevésbé lesz az, ahogy folytatja, mindegy, ezt most inkább meg se próbálom. - Nem folytathatnánk egyszerűen? - Nem érdekel hol van, de tényleg nem.
- Eljut... De legalább a nő nem változott meg a képeken. Tőlem már ez is jelent valamit. - Többségében nem ezért szoktam belekerülni  cikkekbe, szóval ez nem irónia volt.És valamiből nekik is élni kell, fantáziájuk pedig van hozzá, az egészen biztos, néha még irigylem is őket érte, de most tényleg... A nő ugyanaz maradt, a szalagcím még kérdéses, de most írhatnának valami hízelgőt is végre. Melyik férfi utazik el a divathétre egy nő kedvéért? Na ugye. Még csak jól se hangzik.
- Itt vagy és én is, szerintem ez egy tökéletes alkalom. - Azt úgy inkább nem várnám meg, hogy majd újra felhívsz. Inkább maradok.
- Szívesen segítek. - Csillantak fel kék szemeim a kávém fölül. Még a végé értelmet nyer szenvedésem. Jobb vagyok bármelyik konditeremnél és teljesen önzetlenül járulnék hozzá az alakja khm, karbantartásához. Nem érné csalódás, de hisz ezt már tudjuk. Kíváncsiságom vizslatja, miközben jólesően látok neki a reggelimnek, hogy elüssem az időt és a gondolataim ujjaim a villa szárán játszanak, miközben államat a kézfejemre döntöm.

Daisy & Austin

- Igen az és nem is akarom egyelőre, hogy megváltozzon és ez most egyedül csak rajtad áll... - Én eljöttem, részt veszek ezen a divathéten és még mindig nem azért mert rákaptam a chanel-re, de azt nem szabhatom meg, hogy együtt vagy egyedül megyek vissza, szeretném megtenni, sőt akarom is, de nem lehetséges, sajnos nem cipelhetem fel a gépre, hogy mi most megyünk, pedig kedvem lenne hozzá, nem egy hét múlva, hanem most, még az éjjel.
- Ha mindent ilyen dögösen csinálsz, akkor igen. - Bár lehet én mellérakom a villát vagy félrenyelem a falatot, de attól még örömöm lelem a nézésébe.
- Én pedig türelmetlen. - Kapartam meg a torkom, türelmetlenül, csak a tőlem megszokott módon. Feszülten dobolok a lábammal, közben le sem veszem a szemeim róla, nem is tudnám és más most le sem tudná kötni a figyelmem.
- Végre valami, amiben jó vagyok. - Húzódtak mosolyra ajkaim, felálltam karjaimat összekulcsolva dereka körül húztam még közelebb magamhoz és viszonoztam hosszan édes csókját. Igen, pontosan ezért jöttem és nem nagyon érdekel hányan látják, nem igazán foglalkoztatnak a pletykalapok, kivétel, amikor a menedzserem a képembe nyom egyet azzal az ezt nem hiszem el fejjel, vicces szokott lenni.
- Nem, még nincs... - Ajkaim sejtelmes mosolyra húzódtak, ahogy szépen elengedem és magam elé utasítom, finoman csapok a fenekére és nevetek fel halkan.
- Most már van, mehetünk. - Lépek oda mellé és karolom át a vállát. Tovább is pimaszkodnék, de már látom azt a bírd már ki, amíg felérünk pillantását. Jó, jó, de csak addig. Engem onnantól ax atya úristen sem fog érdekelni addig a percig amíg azt nem mondja, hogy mennie kell, addig csak velem teheti meg. Még így férfi létemre is fair ajánlatnak hangzik, nem? De. Na ugye. Mondom én, hogy igen. Oké, hazudtam. Az szobájához érve tolom neki háttal az ajtónak és tapadok ismét ajkaira, érzem, hogy a kártyája után matat, kiveszem a kezéből és próbálom lehúzni, nyílj már ki, nevetni kezd és már én is, ahogyan türelmetlenül bénázom, de végül csak meg lett. Belököm az ajtón, majd felkapom és a karjaimba viszem be.

Daisy & Austin

Nyílj már ki te vacak, gyerünk, mi lesz máár, mi lesz??! Na végre, megvan! Húzom le a kártyát negyedszerre és az ajtó halk kattanással jelzi, hogy nyitva, felkapom Daisyt a karjaimba és beviszem, belökve az ajtót magunk mögött sétálok vele beljebb és csak nagy és kényelmes franciaágy előtt teszem le. A legutóbb úgy elrohant és hát utána tudjuk mi volt, most nem hagyom. Kezeim felfedezőútra indulnak testén, vagyis már pontosan ismerik minden zeg-zugát, így inkább csak pimaszkodva játszanak, amíg Ő az ingem gombolgatásával van elfoglalva, pár pillanatig engedek ajkai puha és nedves kényeztetésének, majd elhajolok, de csak, hogy elkaphassam és birtokba vehessem őket, többé ne vedd el őket, rosszul tűröm, ha csak úgy megfosztanak bármitől is anélkül, hogy lett volna a legcsekélyebb beleszólásom is, a férfi odabent nem engedi ezt és én sem.
Sunyi vigyorral a képemen hátrálok egészen, amíg az ágynak ütközöm, leülök, majd a keze után nyúlva, hogy közelebb húzzam. Gyermeteg kíváncsiság ragyog kék szemeimben, ez az, ami eddig nem volt meg. felhajtom a ruháját és fenekébe markolva rántom oda magamhoz, mohón kezdem falni combjait és haladok egyre feljebb még elérek az aprócska bugyijáig, amit egyelőre még nem húzok le, az anyagon keresztül esem neki neki csókjaimmal, hosszú percekig kínozva ezzel, mielőtt megfosztanám a fehérneműje kínzó viselésétől. Kibújtatom belőle, majd visszahúzom és nyelvem ficánkolva tör magának utat alsó ajkai közé, elég sokáig bírom ezt csinálni, elég ideig ahhoz, hogy lábai remegve adják meg magukat. Szorosan tartom, nem cica, még nem végeztem. Egyre hevesebb ostromba lendülök, az utóbbi napokban magamat is sikerült meglepnem és azt hiszem Daisyt is sikerült és most újra akarom. Élvezem hallgatni édes nyögdécselését, de most kivételesen még nem engedek önző vágyaimnak, előbb vele játszom egy kicsit. Érzem, ahogy egyre jobban nehezedik rám és erősebben kell tartanom, visszatérek oda, ahol a leghangosabbak voltak a sóhajok és könyörtelenül esem neki és lököm át őt a gyönyör kapuján, majd kapom el. Még az enyém vagy.  

Daisy & Austin

- Igen, tudom. - Ajkaim önelégült mosolyra húzódnak, még mindig jó vagyok, és ez legutóbb elmaradt, csak be kellett pótolnunk és hát azt nem is tisztáztuk le a reggelinél, hogy ki lesz a desszert és hogyan kívánjuk fogyasztani, hát én megtekintettem az étlapot és egyből így kívántam.
- Akkor vegyük át ezt még egyszer, hm? - Halk kuncogás hallatszik torkomból, muszáj erre visszatérnem, korábban nem kaptam rá kielégítő választ és én akarok, nekem kell, minden és mindig, ennyire egyszerű.
- Akkor most faképnél hagytál és többé nem akarsz látni? - Mert nem rémlik, hogy konkrét választ kaptam volna és én szeretek határozott lépéseket tenni, ez is egy ilyen volt, már nem a Párizsi utam, mert az aztán minden volt, csak nem átgondolt, ott és akkor valami egészen más hajtott, a NŐ!
Elfekszem vele az ágyon, amíg kicsit kifújja magát és ismét magához tér a kábulatból. Tincseivel játszom, ujjaim körül csavargatva őket. Megakarom tartani, igaz a legélvezetesebb, ha magamon tartom meg, miközben felül van, de ha ehhez más is kell, akkor lassan lefektethetnénk a játékszabályokat, mert valahogy nincs kedvem beutazni Európát egyetlen nőért, ha egyszerűbben is megkaphatom, amire vágyom és az iméntiből ítélve az az érzésem, hogy mindketten erre vágyunk.
- Tudod mit? Gyere vissza. - Húzom vissza az ölembe és nem várva semmire sem veszem birtokba ajkait, kezeim lassan simítanak végig a combján és haladnak felfelé, amíg el nem érik a ruha alját, lassan tűröm fel az oldala mentén, majd megemelve bújtatom ki belőle. Miért vagy ennyire rohadt dögös? Na add vissza szépen, kezeim hátát cirógatják, amint ajkai után kapok. Nem akarom, hogy kételyei legyenek, talán azért is, mert nem vagyok jó a válaszokban és amíg meg is tudom mutatni vágyaim vagy akaratom tárgyát, addig azt fogom választani, mert így egyszerűbb, ezt nem tudom elszúrni. Ismerem a nőket, csak nem a gondolataikat, sokkal inkább azt hogyan érnitsem meg őket és eddig ez még mindig elég volt.

Daisy & Austin

Ez már tetszik, azt még elbírom viselni, ha faképnél hagynak, egyszerűen tovább megyek, bőven akad még hal a tengerben alapon, csakhogy Daisy más, Őt még nagyon nem akartam elengedni és nem is értettem az okát, számomra sosem voltak, lesznek világosak az ilyen női maszlagok, akarod vagy sem? És bocsássanak meg, lehet én érzékelem rosszul, de Daisy nagyon is akar engem, legalábbis nagyon ezt bizonyítja az, ahogyan nyelvem dolgozik orgazmusáért, amit el is érünk, mint mindig, akkor meg mi a franc volt ez?
Tisztázzuk ezt le gyorsan, hogy több ilyen nem lesz.
Vággyal teli kék szemeimmel nézek rá, ahogy a nadrágom övcsatjával matat, majd lassan és óvatosan csúsztatja kezét az alsómba, na ez az a pillanat, amikor nem ellenkezünk. Engedelmesen emelem meg csípőmet, hogy mielőbb megszabadíthasson nagyon is feleslegessé vált ruháimtól, még hogy divathét, nekem így a legvonzóbb, nem maradhatnánk így egész héten? Komolyan nem bánnám. Kinek kell az a sok drága gönc?
Mohón kapok ajkai után élvezve a kis játékot, amit űz velem, azt hiszem most nagyon is tehetetlen vagyok, pimaszul kapaszkodok belé és húzom le magamhoz, hevesen lüktet a vér ereimben ujjai között, nem bírom tovább, most már csinálj valamit.
- Daisy, csinálsz is valamit, vagy én tegyem? - Lehelem szavaimat ajkai közé. Nekem mindkét mód teljesen és tökéletesen megteszi, de nagyon  nem így akarom, amikor ott van, a karjaimban és nem ereszt. Meggondoltam magam, nem vártam meg a választ, gyere szépen, fordítottam a hátára fölé tornyosulva. Úgy hiszem hagytam neki időt rá, hogy kijátssza magát, most én jövök. Lávai közé helyezkedem, érzem, ahogy bőrének melege hozzám tapad, miközben körbeöleli csípőmet. Iszonyúan vágyom rá, bárhogyan és mindenhogyan. Fokozatosan csusszanok belé kitöltve felhevült és oly izgatottan lüktető belsőjét. Hajlamos vagyok csak a lényegre koncentrálni, arra, ami nekem fontos é amit én akarok és mond mindkettő központjában Daisy áll, önző vagyok és vágyom rá, megakarom kapni, amennyiszer csak megkívánom.

Daisy & Austin

Szeretem, ahogyan nevemet sikítja, és hallani akarom még egyszer, majd újra és újra, amíg csak szusszal bírja, amíg csak képes vagyok a magaménak követelni nyögéseit, sóhajait és mindent, amivel csak illetni tud egy aktus alatt. Mohóságom tör utat és tölti ki lázasan lüktető belsőjét, szemeibe nézek, ahogy megismétlem a mozdulatot és Ő felnyög minden egyes lökésnél. Telhetetlen vagyok, önző és mindent magamnak akarok belőle, és még többet és többet. Olyan ez, mint a kincsvadászat, addig keresed és kutatod, amíg megleled és az utolsó morzsáig felakarod falni, azt akarod, hogy csak a tiéd legyen és másnak ne jusson belőle. Nos, én még munkálatok kellős közepében vagyok és még csak feltárok töretlen lelkesedőedéssel, hévvel, vággyal mindennel, amivel megkaphatom és nincs senki másnak joga hozzá. Az enyém, én találtam, én rendelkezem vele és én beakarom járni, mindenütt kóstolót venni. Feszes és selymes bőre tapad oldalamhoz, melegen és puhán, épp oly szenvedéllyel, ahogy merev férfiasságom fogadja magába. Annyira forró, lüktető és eszméletlen. Keményen lendülök előre és hajszolom magunkat a végső kimerültség és kielégülés határa felé, űzöm amíg csak elbírjuk, amíg feszes combjai nem remegnek derekam körül. Nincs is ennél jobb érzés, érezni egy nőnek az illatát, érintését, bőrének tapintását,csókjait, nincs ennél fontosabb és én most belebolondultam ebbe az érzésbe.
- Rajta Daisy. - Tapadok finom és nedves ajkaira, makacsul birtokolva őket. Ez az, csak még egy kicsit, elkapom a kezét a matracnak nyomom.
- Add a másikat is. - Nem volt alku tárgya, megfogva mindkét kezét préselem szorosan az ágynak és lököm őt egyre feljebb és feljebb, érzem, teste elárulja, hogy ezek az utolsók és mindjárt megadja magát nekem, fölé hajolva lehelek forró csókot ajkaira, csak add át nekem, szükségem van testének gyönyörteljes remegésére. Azt hiszem, ha rajtam múlna nem sokat látnánk Párizsból, de nem rajtam múlik, francba, de így is mindent megfogok tenni, hogy a hotelben töltött időt elég khm tömören és tartalmasan töltsük.

Daisy & Austin

Ha azt mondanám, hogy nő nem volt még rám ilyen hatással, akkor nyilvánvaló, hogy hazudnék, igaz? Pusztán mert férfiból vagyok, Nem is próbálom tagadni, voltak már Daisyhez hasonló nők az életembe és őrjítettek már meg hasonlóképp, de ez valahogy mindig elmúlt és jött a következő, természetes ösztönként fogtam fel magamban, minek is állapodnánk meg, ha így megannyi élménnyel és élvezettel lehetek gazdagabb, mindig mással és máshogyan, mi rossz van ebben? Legbeljebb annyi, hogy nem engem választanak meg a Cosmo-ban az idei év férfijának, vagy ki tudja, lehet, hogy épp emiatt leszek az, bár kétlem, hogy a menedzserem erre gondolt volna, amikor azt mondta, hogy népszerűsítsem magam, de ez most nem is számít.
Daisy... Nem tudnám megmondani miben más, mondhatnánk, hogy mindössze a büszkeségemet sértette, amiért csak úgy faképnél hagyott, de azon túltettem volna magam és nem repülök Párizsba, fogalmazzunk úgy, hogy a magam kedvéért biztosan nem vennék részt a divathéten. Most van egy hetem kitalálni hogyan tovább, a lényeg már megvan és az Daisy.
Ujjai közé fúrva az enyémeket nyomom az ágy matracába, ajkait ostromolva veszem birtokba vágytól felhevült testét, annyira vonzó, kívánatos és gyönyörű, tökéletes minden vonásában és porcikájában. Heves és erőteljes lökésekkel töltöm ki újra és újra, ajkaim erősen tapasztom az övére, majd lihegek forrón közéjük. Levegő után kapkodok lököm át és engedem át magunknak a mindent elsöprő extázisnak. Néhány másodperc erejéig döntöm fejem vállára, majd egy utolsó csókot nyomva bőrébe engedem és fordulok a hátamra, Csak pihegünk mindketten, hagyom, hogy közelebb húzzon magához, ajkai lágyan érintik az enyémeket. Behunyt szemekkel próbálok magamhoz térni, én le nem mondok erről a nőről, az nagyon biztos.
Még bele se dugtam az orrom a heti ügyes bajos dolgaimba és "kötelezettségeimbe", ha már itt vagyok és nem megyek el akkor szétrúgják a seggem, nagyon, szóval majd igyekszem nem kihúzni a gyufát még jobban és én bárhol, bármilyen rendezvényen hajlandó vagyok részt venni, ahol Ő is ott lesz, ennyi.  

Daisy & Austin

Nem ezt beszéltük meg, morgolódom magamban, semmi reklám, meg fotózás és vidd már azt az orromtól, csikiz, jó, jó, nyugton maradokm hogy a franc esne belé, legyen valami haszna is ennek a hétnek, csak viselned kell, aztán mosolyogni, lőnek már jól beállított képet és mindenki jól jár és nem akarnak majd kirakni a produkcióból, óriási.
- Kérem ne ficánkoljon. - Nem tehetek róla, esküszöm tüsszentem kell már a sok púder miatt és ne, ne nyúlj a... már mindegy, jó, akkor csináld, befogom. De legalább a Daisy-től kapott kártya nálam van, így aztán betudok nézni, ha egyszer végre megszabadulok innen és még meg sem fulladok. Biztosan naggyon ügyes a kishölgy és érti a munkáját, de nem az én sminkesem, végeztünk, nagyszerű. Nem, dehogyis.
Alévetve magam az ördögnek és némi munkának hagyd magad, előbb szabadulsz alapon, a karórámra pillantok, ha már ezt kell viselnem, de nem akarok lekésni a show-ról, tudom, hogy az enyém a színffalak mögött is és a hotelszobánkban is, mégis kicsit bele akarom ütni az orrom a dolgokba, és ha már amúgy sincs más dolgom az esti parti előtt, akkor is remélhetőleg csak annyi, hogz átöltözöm, pontosabban belebújok abba, amit a kezembe nyomnak.
Lazán villantom fel a VIP kártyát a backstage előtt. Ó te magasságos, ha egyszer meghalok had kerüljek ide, de most Daisy, Daisy, Daisy, Daisy, szép napot a hölgyeknek, pályát tévesztettem.
- Keres valakit? - Gondolataimból egy kedves női hang zökkentett ki, köntösben, hajcsavarokkal.
- Igen, Daisy merre... - ...van.
- Odafent, a kifutón épp... - Aha, jó, ezt látnom kell, most még bár nem egeyedül az enyém a látvány, de számottevően kevesebb szempárral kell osztoznom a látványban. Szó szoros értelemben tátottt szájjal kísérem végig minden lépését, hogy az a mocskos, oké, csukd be a szád. Követem vissza hátra, majd átvágok túl sok nőn, túl kevés ruhában, oké, ez mélyen fog élni bennem egy ideig.
- Kopp, kopp... Jöttem még egy kicsit kihasználni a kizárólagos élvezeti jogot rád. - Nem zavartva magam állok meg óvatosan támasztva meg könyökem a tükör peremén.  


KLIKK

Daisy & Austin

A jó büdös francba, na jó, mit kell tennem, hogy ide kerüljek? De most komolyan? Gondolkodás nélkül követném el, ha kell többször, nem bíznám a véletlenre a dolgot, oké, hol van Daisy? Nagy végre sikerült becsuknom a számat, tovább állni és nem kiesni a szemeimen se, nagyszerű, ezt még gyakorolni kell, de esküszöm, az a férfi, aki itt nem veszik el, az vagy impotens és zokog emiatt, vagy meleg, esetleg halott...
Oké, addig én... kezdek magammal valamit, szabad kezem zsebre dugva nézek körbe, majd vissza Daisyre.
- Iiigen, ha ez a jó válasz. - Húzom el egy kicsit, majd megkaparom a torkom.
- Azt hiszem mégis csak rákapok a divatra, magán jellegű bemutató nem igényelhető, van VIP kártyám. Esetleg átbeszélhetnénk az ezzel járó előnyöket. - Pofátlan vagyok, tisztában vagyok vele, teljesen és tökéletesen, amiről szemtelen mosolyom is tanúskodhat vagy betelni képtelen kék szemeim.
Mi a szösz? Oké, ez nagyon is egy nekem való hely, jöhetek lányok máskor is? Eskü jó leszek, nem nyúlok semmihez, vagy mi.
- Helló, én pedig Austin. - Örvendek a szerencsének. Fogtam meg a kezét finoman és tényleg csak ennyit akartam, most ömmm mi van? Okkéé, én ismerem már ezt a mosolyt és ezt a csillogást is, bocs kislány, de ezz most nem jön össze. Nehezen, de sikerült kibontakoznom fogságából, mi? Na nem, nem, nem, nem, én innen nem megyek sehova.
- Ki van zárva. Említettem már, hogy VIP kártya? - Végigsimítva Beatrix vállán, majd karján toltam finoman félre. Ez sem kimondottan jellemző rám, de a kivétel erősíti a szabályt, vagy valami ilyesmi, kit érdekel ez most, de tényleg.
- Ezt én is láthatnám valamikor? - Csak én. Csak, hogy tisztázzuk, most is csak azért van még egyben, mert nem érhetek hozzá. a fejemet vennék érte, de szó szerint, szóval viselkedek, de azt meg kell hagyni, hogy határozottan szemet gyönyörködtető ez a kollekció, már is.

KLIKK