Let's work together! - Nic & Jamie

Tárgy: Let's work together! - Nic & Jamie 21.09.20 2:26

Jamie & Nikki

Nagyjából egy héttel ezelőtt nagyot fordult Velem a világ, mikor egyik pillanatról a másikra kiderült, hogy az elmúlt három évem hazugságokon alapult. A férjemről, akiről azt gondoltam, hogy mindent tudok, megtudtam, hogy beépült FBI ügynök, akinek még a neve sem valódi, ráadásul mindezt nem is Tőle hallottam először, hanem két random beállító ügynöktől, akik azt hitték, hogy Jamie már halott. Gondolom mondanom sem kell, hogy teljesen összetörtem, mikor pedig eljött, hogy megbeszéljük a dolgokat és mindent elmagyarázzon, képtelen voltam megfelelően reagálni. Teljesen összezavarodtam, ráadásul nem voltam abban az állapotban, hogy döntést hozzak, így végül arra jutottam, jobb lesz, ha egy kicsit magamra maradok, hogy kitisztulhassanak a gondolataim. A hét hátralévő részét a régi lakásomban töltöttem, elmerülve a depresszióban és a bánatban, mindeközben valami szörnyen nevetséges módon minden éjjel a pulóverével aludtam, mert pokolian hiányzott Nekem. Mégsem tudtam csak úgy túltenni magam az árulásán. A bizalmam megingott és bár képtelen vagyok tagadni a tényt, hogy még mindig szeretem, fogalmam sincs róla, hogy képes leszek-e valaha megbocsájtani Neki. Ez idő alatt Bastian tartotta Bennem a lelket, és persze Lea, akik többször is áthívtak magukhoz vacsorázni, hogy egy kicsit eltereljék a figyelmemet a történtekről. Minden jól is alakult, mígnem egy este észrevettem, hogy Bastian furcsán viselkedik. Mintha titkolni akart volna valamit előlem. Nem kellett különösebben megerőltetnem magam, hogy kihúzzam Belőle a dolgokat, bár azt hiszem csak azért, mert Lea mellém állt és nyomást gyakorolt a párjára. Az Én legjobb barátom végül előállt a farbával, mégpedig, hogy felkérték arra, hogy vállalja el az ügyész szerepét annak az ügynek a perében, ami miatt Jamie beépülni volt kénytelen. Nem mondom, kissé lesokkolt a dolog, de azt hiszem a körülményekhez képest, nos… egész jól fogadtam. Hazamentem és próbáltam úgy tenni, mintha nem érdekelne az ügy egyáltalán… mégsem voltam rá képes. Végül megszületett Bennem az elhatározás és beszéltem Bassal. Ha már ez az ügy tönkretette az életemet, az a minimum, hogy Én vigyem a bíróságra, nem más. Meg kell, hogy nyerjem! Nem csak, mert profi vagyok, hanem mert úgy érzem ez jár Nekem. Ráadásul, mikor megláttam mit tettek Jamievel akkor…. börtönbe akartam juttatni az elkövetőt, vagy még inkább villamos székbe. Talán most sikerülni is fog…

Szerencsére Bastian hamar engedett a kérésemnek, erről pedig értesítettük a bíróságot is. Legalábbis arról, hogy más fogja átvenni a helyét. A csattanót a végére akartam hagyni, ezért az FBI embereivel nem is közöltünk semmit, egyedül a főnököm tudott csak róla, hogy mit is tervezek. És persze Leáék. Reggel kissé émelyegve ébredtem az izgalomtól, ám egy kiadós edzés és forró zuhany után, mintha csak kicseréltek volna. Felöltöztem, összeszedtem minden szükséges iratot, amiket aztán a laptopom mellé csúsztattam a táskámba és már el is indultam az ügyészségre, ahová 11 órára tűzték ki az első megbeszélést. A forgalom miatt végül öt percet késtem, a portán értesítettek is róla, hogy már mindenki megérkezett és a tárgyalóban vár, így már be is pattantam a liftbe, hogy az emeletünkre érjek. Míg a felvonó elérte a célt, gyorsan megigazítottam a sminkem és a ruhám, hiszen a legjobb formámat kell, hogy hozzam. Határozott léptekkel indultam meg az iroda felé, ahonnan épp kihallatszott a főnököm, Adam Matthews hangja.

- Kötelességem értesíteni Önöket uraim, hogy egy kis változás történt az ügyész személyében. A vádat mégsem Bastian Montgomery fogja képviselni, ahogyan azt eredetileg terveztük, de bizton állíthatom, hogy a helyettese épp oly remek választás, ha nem sokkal jobb. Abban is bízom, hogy ez a döntés nem okoz majd fennakadást az ügyben, hanem a legjobbat fogják kihozni belőle. – közeledtem az iroda felé, mire a férfi elmosolyodott.
- Ha jól hallom, nem kell tovább várnunk. Engedjék meg, hogy bemutassam a vád képviselőjét és ezáltal az Önök új munkatársát… - mély lélegzet és aztán benyitottam, ahol is azonnal szemtől szembe találtam magam Jamievel.
- Nicole Winchestert, a leendő kerületi ügyészt. Már persze, ha ezt az ügyet sikerre viszi. – mosolygott Matthews továbbra is, Én pedig közelebb léptem a társasághoz. Jamie mellett egy másik ügynök állt, az a kuka, aki a múltkor nem szólt egy szót sem, csak hallgatott, míg a társa a nyakamba szabadította a poklot.

- Jó reggelt uraim! – köszöntem, közben letettem a táskámat az asztalra.
- Elnézést kérek, remélem nem kellett sokat várniuk.
- Hogy Ő? – szakadt ki a néma ügynökből, aki azonnal Jamie felé fordult. – Te tudtad?
- Nocsak, Kuka ügynöknek van hangja… mégiscsak van új a nap alatt.
- De hát ez etikátlan!
- Kétségbe vonja a szakértelmemet?
- Én nem, de…
- Akkor azt javaslom, hogy fogjunk hozzá, így is kevés a rendelkezésre álló idő a tárgyalásig. Mindössze két hét, ami az alapos felkészüléshez igencsak feszített tempót diktál.
- Én… nekem telefonálnom kell! – ezzel szinte kiszaladt az irodából, amit Matthews nem bírt ki nevetés nélkül.
- Egy pillanat és jövök! – mondta és ezzel Ő maga is elhagyta a szobát, mi pedig kettesben maradtunk…

Katt

Tárgy: Re: Let's work together! - Nic & Jamie 30.09.20 10:57

Nikki & Jamie

Már napok óta nem beszéltünk egymással. Időt kért tőlem, én pedig tiszteletben tartottam ezt a döntését. Valójában nem is hittem volna, hogy bármi jó kisült volna abból, ha siettetem. Fogalmam sincs, hogy Nikki helyében hogyan reagáltam volna. Persze vannak elképzeléseim, de vakmerő állítás lenne részemről azt állítani, hogy meg tudom érteni a miérteket. Velem sose történt ilyen, ezért halovány fogalmam sincs arról, hogy most pontosan mi is játszódhat le benne, maximum elképzeléseseim lehetnek. Számtalan verziót lejátszottam magamban és őszintén nem hinném, hogy túl fényes lenne a helyzetem, mármint Nikki szempontjából. Ennek ellenére mégis él bennem a remény, hogy képes lesz nekem megbocsájtani és nem megy rá erre az egészre a házasságunk. Az egy dolog, hogy eltitkoltam előle a valódi személyazonosságomat, de az iránta érzett gyengéd érzelmek nem szűntek meg létezni azáltal, hogy lebuktam. Szeretem, akár Jamie a nevem, akár Dean. Most csak arra van szükségünk, hogy túl tudja tenni magát ezen és talán mindent onnan folytathatnánk, ahonnan abbahagytuk. Szép is lenne, mégis bizakodó vagyok. Mást nagyon úgy se tudok tenni.
Mindig is jobban szerettem terepen dolgozni. Ha valami, akkor a papírmunka az, ami nem nekem való. Imádom az adrenalint, amit a beépülések közben felszabadul bennem, de annál unalmasabbat el sem tudnék képzelni, mint jelentést írni. Jobban bele gondolva van, amit még ennél is jobban utálok, az pedig az utolsó néhány lépés… Mindig sikeresen elkapom a rossz fiút, szerzek ellene bizonyítékot, de aztán már csak a bírón múlik, hogy mennyi időre ülteti rács mögé.
Meglepődtem, de még mennyire. Arra számítottam, hogy Bastian fog belépni az ajtón, eddig meg is voltam róla győződve, hogy így fog lenni, de aztán… Nikki toppant be.
- Ez engem is meglepett. – Alig találtam meg a hangomat, végül nehezen, de szóhoz bírtam jutni. Nem kell atomfizikusnak lennem ahhoz, hogy tudjam James azért viharzott ki, hogy telefonáljon a felettesünknek és szóvá tegye, hogy mennyire nincs a tetszésére a kialakult helyzet. Ami pedig engem illet… Hirtelen nem is tudom, hogy mit is gondoljak… Meglepett, hogy Nikki elvállalta az ügyet. Aztán mire észbe kaptam már csak mi maradtunk a szobában.
- Hiányzol. – Mégis mit mondhattam volna? Azt, ami legelőször az eszembe jutott. Rettentően üres a ház Nélküle. Nem azt várom tőle, hogy egyből a nyakamba ugorjon és tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna, de… Nem is tudom. Ez a munkahelye, azt hiszem, hogy legjobb lesz, ha most félre teszem a személyes érzelmeimet és arra koncentrálok, amiért ide jöttem.

Tárgy: Re: Let's work together! - Nic & Jamie 15.07.21 19:04

Jamie & Nikki

Egyetlen szó, mégis annyi kiváltott érzelem…Hiányzol… Vajon tudja milyen hatással van rám? Tisztában van önnön jelentőségével és azzal épp emiatt mekkora fájdalmat képes okozni nekem? Vagy még csak nem is sejti? Ugyan, tudnia kell, hiszen nem is olyan rég még bár két test, mégis egy lélek voltunk, akiknek elég volt egyetlen rövid pillantás, egy apró lélegzetvétel, máris tudtuk mi jár a másik fejében, szükségtelenek voltak a szavak. Mintha ezer éve lett volna, egy egészen más világban, aminek mostanra hamvai maradtak csupán. Ő már nem az én Jamiem, nem az a férfi, akit azon a bizonyos esős szeptemberi napon megismertem és akibe első látásra beleszerettem. Nem, az a férfi mindig őszinte volt hozzám, hittem, hogy nincsenek egymás előtt titkaink, bíztunk egymásban. De ő… ő egy idegen. Dean Casey vagy hívják bárhogyan is, egy beépült FBI ügynök, akinek a lételemévé vált a hazudozás… Mégis hogyan hihetném el ezek után egyetlen szavát is? És hogyan szerethetnék valakit, akiben képtelen vagyok akár csak egy fikarcnyit is megbízni? De akkor mégis mit keresek most itt? Valóban csak az elégtétel véget vettem át az ügyet Bastiantól? Vagy azért, mert látni akartam és újra a közelében lenni? Biztos, hogy jó döntést hoztam? Vagy talán épp életem legnagyobb hibáját követem el?

Ahogy az az egy szó újra és újra visszacsengett a szoba csendjében, a gyomromban úgy kezdtek el egyszeriben bukfencet hányni a pillangók, a bőröm pedig libabőrössé vált. Bár igyekeztem kerülni a pillantását, pontosan tudtam, hogy ebből mindent észrevett. Hátat fordítottam és remegő kézzel nyúltam be a táskámba, amiből elővettem egy üveg vizet és egy apró üvegcsét, amit Leától csentem el, benne pár szem nyugtatóval. Az utóbbi időben szükségem van rá az alváshoz és most már a jelek szerint a munkához is. Bekaptam két szemet és leöblítettem vízzel, majd visszadobtam a táskámba.
- Deannek vagy Jamienek? – bukott ki belőlem a kérdés, hiába is próbáltam meg visszafojtani. Szinte egyből meg is bántam, de már nincs mit tenni, ami elhangzott az elhangzott. Lassan visszafordultam felé.
- Te is hiányzol… - talán ezt sem kellett volna.
- De most az a dolgunk, hogy értelmet adjunk az elmúlt pár évnek és a beépülésednek, szóval… kezdjünk veled. – leültem a székre és kitettem az asztalra a diktafonom, amin lenyomtam a felvétel gombot.
- El tudnád mondani a saját szavaiddal, hogy egészen pontosan mi is volt a feladatod, mi után nyomoztál? Fontosak a részletek, hátha olyasmi is az eszedbe jut, ami kimaradt a jelentésből és amit fel kell tüntessünk az anyagban ahhoz, hogy felhasználhassuk…

Katt

Tárgy: Re: Let's work together! - Nic & Jamie 15.08.21 10:49

Nikki & Jamie

Szó szerint bármit megtennék most, hogy visszakapjam a feleségemet. Attól, hogy egy ügy kellős közepén házasodtuk meg az iránta érzett érzelmeim nagyon is valósak. Annyi mindent el szeretnék neki mondani, de itt és most nem tehetem meg. Nem a legjobb hely, sem pedig az időzítés arra, hogy megpróbáljam visszahódítani. Na meg közölni vele, hogyha úgy döntene, hogy még mindig a feleségem szeretne lenni, akkor nevet kell változtatnia. Többé már nem Nikki Winchester lenne, hanem Nikki Casey.
- A férjednek. – Jamie vagy Dean hát nem mindegy? Életem során már számtalan nevet kellett felvennem. Nem ez volt az első beépülésem, de most képtelen voltam parancsolni a szívemnek. Rettegtem attól, hogy egyszer eljön ez a nap. Mégis azt hiszem, hogy most nem lenne jó kibúvó a részemről, ha közölném vele, hogy eddig egyetlen beépülésem során sem házasodtam meg. Ami közöttünk történt az kivételes. Bárcsak tudná, hogy mennyi akadályt kellett leküzdenem ahhoz, hogy együtt lehessünk. A főnökeim egyenesen tomboltak, amikor megtudták, hogy a szerelmem ujjára gyűrűt húztam. Ez nem volt a terv része, nagyon nem.
- Ez nem összeférhetetlenség? – Bukott ki belőlem a kérdés. Nikki mégis csak a feleségem, de kettőnk közül nem én vagyok az, aki otthon lenne a jogi kérdésekben. Az orvosnak nem szabad közeli hozzátartozót műteni, mert érzelmileg elfogultak, de egy ügyvéd foglalkozhat a férje ügyével? Minden bizonnyal erre a kérdésemre is hamar választ fogok kapni. Mégis ami most leginkább foglalkoztat, hogy mégis miért vállalta? Nekem azt mondta, hogy időre és térre van szüksége, ezt tiszteletben is tartottam, nem kezdtem el őrült módjára zaklatni. Erre tessék. Nikki ismét berobbant az életembe és gyönyörűbb, mint valaha.
- Nem hinném, hogy képes lennék neked erről beszélni. – Hiába kapcsolta be a diktafont, most azt sem érdekel, ha mindent, amit mondok felvesz. Mindössze csak őszinte vagyok vele. Újból itt ül velem szemben, ezt olyan nehéz megemészteni. Már kezdtem azt hinni, hogy sose fog több ilyen alkalom lenni. Keserédes pillanat. Mi van, ha nem miattam vállalta, hanem mindössze az ügy miatt? Az előtt a főnöke azt mondta, ha sikeresen lezárja ezt az ügyet, akkor előléptetik, ha jól értelmeztem. Ennek ellenére mégse tudom azt hinni, hogy rajtam keresztül akarna előrébb jutni. Mármint szeretném azt hinni, hogy nem csak a karrierje szempontjából van most itt, hanem egy egészen kicsikét miattam is. Miattunk is.
- Mármint semmi olyat nem tettem, amivel megszegtem volna a házastársi eskümet. – Ezt muszáj volt vele letisztáznom gyorsan, hogy egyáltalán nem erről van szó. Habár számtalan alkalom volt, amikor hatalmas volt a kísértés. Jó ezért nem érdemlek vállba veregetést, de mindvégig kitartóan hűséges voltam hozzá, még akkor is, ha ezzel kockára tettem olykor a bőrömet, na meg az egész eddigi munkámat a beépülés során.
- Olyan gyönyörű vagy, hogy ha rád nézek semmi sem jut eszembe. – Hirtelen leálltam. Mégis úgy szerettem volna vele közölni, hogy egyetlen egy mozdulattal söpörnék le mindent az asztalról, hogy aztán felkapjam és a lábai közé furakodva tegyem újra magamévá. Akár itt és most. Köztudott, hogy a remény hal meg utoljára… Mégis talán jót tenne nekünk egy kis békülő szex. Levezetnénk a bennénk lévő feszültséget és talán szép lassan képes lenne megint közel engedni magához miután egymás karjai között kielégülve ölelkezünk.

Tárgy: Re: Let's work together! - Nic & Jamie 22.05.22 18:14

Jamie & Nikki

Sejtettem, hogy nem lesz egyszerű a dolgom, de, hogy ennyire, azt nem gondoltam volna. Először Kuka ügynök fakadt ki, hogy szerinte etikátlan dolog részemről, hogy én képviselem a vádat a férjem ügyében, most pedig Jamie maga vonja kétségbe a részvételemet. Fáradtan sóhajtottam, miközben megdörzsöltem a halántékomat.
- Nos, amennyiben te volnál a vádlott, úgy valóban okozna némi problémát, hogy házastársak vagyunk, sőt akkor is, ha ellened kellene tanúskodnom, igaz, utóbbi kivédhető, ám mivel nem konkrétan Téged, hanem az államot képviselem egy elég fontos perben, ahol Te pusztán egy tanú vagy, még ha elég fontos tanú is, a főnök bólintott és keresztül vitte a dolgot a kamaránál. Elvégre én vagyok a legjobb, ezzel pedig ő is tisztában van. Nyerni akar, ahogy az FBI igazgatója is, erre pedig velem van a legnagyobb esélyetek. – felesleges lenne szerénykednem, hiszen pusztán tényeket közöltem és ezeket is csak azért, hogy végre valahára tovább léphessünk és elkezdhessük az érdemi munkát. Persze nem azt mondom, hogy Bastiannal esélyük se lett volna, de öreg barátommal ellentétben nekem most valódi motivációim vannak arra, hogy győzzek, nem pusztán szakmai kihívásról van szó.

Mikor meghallottam a mondandóját kikapcsoltam a diktafonom, és keserűen elmosolyodtam.
- Semmi olyat nem tettél? Ez még viccnek is borzalmas. – tényleg azt gondolja, hogy nem vétett az eskünk ellen?
- Nekem rémlik valami jóban-rosszban rész a szöveg elejéről, amivel a sorozatos hazudozás úgy érzem nem egyeztethető össze, de javítson ki, ha tévednék Casey ügynök! – pislogtam rá ártatlanul, ám aztán megráztam a fejem és megköszörültem a torkom, hogy kicsit össze tudjam szedni magam.
- Mindig is értettél a szavakhoz… - más esetben biztosan elpirultam volna és azonnal a karjaiba omlok, ám sem az idő sem a hely nem alkalmas erre, ahogyan a köztünk lévő pillanatnyi helyzet nem teszi lehetővé.
- Mégis kénytelen leszel összekapni magad és elfelejteni mi volt köztünk ebben a pár évben, különben minden hiába volt és az a rohadék vigyorogva elsétál… - ekkor azonban kopogtattak az ajtón és a választ meg sem várva benyitott az egyik kollégám.

- Bocsánat a zavarásért, de a főnök azt mondta, hogy most még elcsíphetlek Nic, áll a megbeszélés.
- Semmi baj Gabe, mond csak.
- Ma délután négyig be kellene nyújtsuk a válási papírokat, különben kicsúszunk a határidőből…
- Teljesen elfelejtettem…
- Azért vagyok, hogy emlékezzek helyetted is. – mosolyodott el a férfi.
- Lent vannak az autómban, de most nem tudok értük menni, azt hiszem mindjárt folytatjuk a kikérdezést.
- Leküldöm értük az egyik törvényszolgát, ha odaadod a kulcsod.
- Őszintén szólva nem örülnék neki, ha egy idegen kutakodna az irataim között…
- És ha én megyek érte? Bennem sem bízol?
- De igen, benned bízom, mégis inkább magam megyek értük, ha nem baj. – keltem fel a helyemről.
- Akkor itt megvárlak.
- Rendben, két perc… - ezzel kisiettem a szobából, egyenesen a parkoló felé. Menet közben elhaladtam a telefonáló Kuka ügynök és a főnököm mellett, akiknek intettem, hogy azonnal visszajövök, majd lesiettem a lépcsőkön és elhagytam az épületet.

Az autóm felé tartva folyvást kavarogtak a gondolataim. Talán mégsem volt jó ötlet belevágni ebbe az egészbe, talán mégis jobb lenne, ha Bastian csinálná végig helyettem…. De nem, muszáj rácsok mögé juttatni azt a szemetet és így Őt is szemmel tudom tartani. Mi van, ha megpróbálják majd elhallgattatni? Meg kell védeni a koronatanút. Elővettem a slusszkulcsomat és a csipogót a kocsimra irányítottam, ám ami ezután következett arra nem voltam felkészülve. Az autóm pillanatokkal később a levegőbe repült, engem pedig a robbanás ereje méterekre repített. Az aszfalton kötöttem ki két autó között, a fejemet beütve a kövezetbe. A fülem csengett, a látásom elhomályosodott, a füsttől pedig fulladni kezdtem, a homlokomon kisebb vágásból szivárgott a vér, utána minden elsötétült előttem…

Katt

Tárgy: Re: Let's work together! - Nic & Jamie 22.05.22 19:47

Nikki & Jamie

Szótlanul hallgattam Nikki kis monológját arról, hogy Ő a legjobb és valójában ezt nem is kérdőjelezném meg. Ennek ellenére nem igazán a mondanivalójára koncentráltam, hanem arra, hogy mozog puha ajka beszéd közben. Ó, ha tudná, hogy mennyire hiányzik a csókja. Minden hiányzik. Az érintése, a közelsége, az illata. Egyszóval minden, ami a feleségemet juttassa eszembe. Vajon van arról fogalma, hogy tényleg csak annak hála sikerült túlélnem a fogságot és kiszabadulnom, hogy tudtam, hogy van, aki hazavár? Aki miatt soha nem adhatom fel.
- Ez igaz, Te vagy a legjobb. – Ha Nikki fogja képviselni az államot, akkor biztosra veszem, hogy már most nyert ügye van, szóval fölösleges műsor lesz csak a bíróságon, mert mindet és mindenkit le fog tarolni.
- Mióta megismerkedtünk és be kellett épülnöm esküszöm, hogy nem volt soha senki más rajtad kívül. – Nem tudom, hogy azért mondom-e ezt el neki most, mert a saját bűntudatomon szeretnék ezzel enyhíteni, vagy csak ezerszer is elmondanám, hogy mindegy milyen néven neveztek attól még mindig hűséges voltam hozzá. Nekem számít a házastársi eskü és komolyan is gondolom. Most mégis úgy hiszem, hogy mondhatnék bármit és a világ összes rózsacsokra se lenne elég ahhoz, hogy kibéküljön velem.
Ledermedve, sőt lesokkolva álltam ott, mint egy idióta. Szótlanul tűrtem az előttem elhangzó beszélgetést, amiből kiderült, hogy a feleségem arra készül, hogy beadja a válási papírokat. Szóval ennyi volt. Nikki már most lemondott rólam. Még mindig magam elé meredtem és alig fogtam fel, hogy Nikki elhagyta a szobát. Ki kell találnom valamit. Valahogy szabotálnom kell azt a gondolatát, hogy a lehető legjobb lesz neki az most, ha papíron is elválnak útjaink. Ezt nem kellett volna velem is megbeszélnie? Elvégre még a férje vagyok és az is fogok maradni, ha akarja, ha nem. Nem fogom ilyen egyszerűen feladni a házasságomat. Gondolataimból egy hatalmas robbanás zökkentett ki. Ekkor kapcsoltam, hogy a feleségem lement az autójához. Gyorsan az ablakhoz siettem, de a felrobbant autó olyan szinten felismerhetetlen volt a robbanás után, hogy nem tudtam volna megmondani, hogy Nikki autója volt, vagy sem. Mégis iszonyú rossz előérzetem támadt. Nem volt időm tétlenkedni egyből kirohantam a szobából és úgy gondoltam sokkal gyorsabb, ha lift helyett a lépcsőn futok le.
- Valaki hívjon mentőt! – Az emberek döbbenten ácsorogtak és próbáltak rájönni, hogy mégis mi történhetett, közéjük vetettem magam és megtaláltam életem szerelmét a véresen az aszfalton fekve.
- Ne! Ne! Ne! – Azt az érzést senkinek sem kívánom, amit akkor éreztem mikor megpillantottam. Mintha mellkasomra olyan súly nehezedett volna, amitől levegőt se kaptam rendesen, szemem könnybe lábadt. Bármit megadtam volna, hogy helyet cseréljek vele. Az életemet adnám érte.
- Minden rendben lesz… - Letérdeltem mellé és inkább magamnak mondtam, mint neki, hiszen nincs is magánál. Tartanom kellett magamban a lelket ahhoz, hogy meg tudjam nézni az életfunkcióit. A légutak szabadon voltak és a szívverése kissé lassú, de még stabil. A fejét ért ütés zavart a legjobban. Nem mertem megmozdítani, de levettem az ingemet, hogy megpróbáljam a vérzést csillapítani, míg a mentő meg nem érkezik.
- Szeretlek. Annyira, de annyira szeretlek. Mindent sajnálok, hiba volt, hogy nem avattalak be. Bárcsak megtettem volna. Kérlek, nagyon kérlek ne hagyj magamra. – Suttogtam miközben végig fogtam a kezét, hogy figyeljen a pulzusát.

Tárgy: Re: Let's work together! - Nic & Jamie 22.05.22 20:22

Jamie & Nikki

Az iroda nagyjából összes alkalmazottja kicsődült a robajra, amit a robbanás okozott, beleértve természetesen a főnökömet és magát Kuka ügynököt is. A főnök azonnal intézkedni kezdett, hogy mentősök és helyszínelők érkezzenek a helyszínre, illetve igyekezett a tömeget hátrébb tessékelni addig is, miközben Gabe letérdelt a másik oldalamra.
- Nic… Nic kérlek ébredj fel!
- Basszameg! Tudtam, hogy baj lesz belőle, hogy a csajod lett az ügyész Casey! – lépett oda Jamie mellé a kollégája, mire Gabe felpillantott rá dühösen.
- Biztos, hogy ez a legmegfelelőbb pillanat rinyálni, te barom?!
- Hozzád meg ki szólt haver?
- Elég lesz fiúk! Ennek most nincs itt sem az ideje, sem a helye! Ha nem tudják magukat hasznossá tenni, akkor tűnjenek innen! – jelent meg a főnök indulatosan. Én ebből szerencsére pusztán csak foszlányokat hallottam, elmosódott hangtöredékeket, ám azt éreztem, hogy valaki a kezemet szorongatja. Lassan elkezdtem magamhoz térni és kinyitni a szemeimet, de még elég homályos volt a kép előttem.

- Mi… mi történt? – sziszegve igyekeztem felülni, hátamat a közelebbi autónak döntve, de a fejem elképesztően sajgott.
- Nic, nem kellene mozognod, amíg a mentősök meg nem érkeznek! – termett mellettem Gabe egyből, de fel sem fogtam mit mond, elvonta a figyelmemet Jamie félmeztelen látványa.
- Én most hallucinálok? – csúszott ki a számon, ahogy végig mértem, ám aztán lassacskán kezdett eszembe jutni miért is jöttem ki, ahogyan a csipogás és a robbanás is.
- A kocsim….
- Nyugodj meg Nicole, el fogjuk kapni a tetteseket…
- Felrobbant…
- Ne beszélj, nemsokára itt lesznek a mentők és megvizsgálnak.
- Arra nincs idő… az ügy… minden perc számít…
- Kishíján meghaltál Winchester, ki a fenét érdekel most az ügy?
- Add vissza az ügyet Nic…. ezzel akartak figyelmeztetni
- Épp ezért nem…. nem adom vissza. – Gabe kezd az idegeimre menni, főleg mert eltakarja előlem Jamiet.
- Hol… hol van Jamie??? – az előbb még itt volt, láttam, vagy tényleg hallucináltam? Zavartan pislogtam, a főnök pedig igyekezett Gabet arrébb taszigálni.
- Várjon uram… a válási papírok… Gabe, kérj… kérj rájuk halasztást Snayder bírótól… és szólj… szólj Mrs. Wallacenak… hogy…
- Intézem Nic! Ne aggódj!
- Jamie… hol van…- ám ekkor ismét elvesztettem az eszméletem.

Katt

Tárgy: Re: Let's work together! - Nic & Jamie 23.05.22 12:43

Nikki & Jamie

Aki áldozatul esett már a kínvallatásnak az könnyen abba a hiába esik, hogy képes bármilyen fájdalmat túlélni. Lényegében kiképeztek arra, hogy a tűrőképességem határait feszegessem, hogy ne törjek meg a vallatóimnak. Az eddig átélt fizikai fájdalmam egyikét se tudnám ahhoz hasonlítani, amit akkor éreztem mikor megpillantottam véresen heverni az aszfalton.
- Hallucinálsz? – Nem értettem a kérdését, de valószínűnek tartom, hogy Nikki feje még kótyagos az ütés hatásától. Ez már egy jó jel, hogy magához tért, de még mindig nincsen okom megnyugodni. Miattam történt. Csak is kizárólag magamat okolhatom a történtek miatt. Az ellene irányuló merénylet valójában nekem szólhatott. Mi más lenne az oka annak, hogy bárki is fel akarná robbantani a feleségem autóját? Az ellenségeim pontosan tudják, hogy mivel okozhatnak nekem fájdalmat. Meg fogom találni azt, aki ezt tette és puszta kézzel fogom megfojtani miután a kínok kínját élte át. Bárkit képes lennék megölni érte, még akkor is, ha már nem akarna az életem része lenni a történtek után.
Szívesebben maradtam volna a feleségem mellett, de miután az életjelei stabilnak bizonyultak hirtelen felpattantam és bele vetettem magam a nézelődök tömegébe. Nem tudtam és nem is akartam foglalkozni az engem ért vádakkal, mert jelen idegállapotomban nem tudtam volna visszafogni a belőlem kitörni kívánkozó feszültségemet. Ököllel cáfoltam volna minden ellenem irányuló vádaskodásra. Az elkövetők nagy része mindig visszatér a tett színhelyére, de olykor elvegyülnek az emberek között, már csak azért is, hogy saját szemmel győződjenek meg arról, hogy sikerrel jártak. Szívem torkomban dobogott, logikusan képtelen lettem volna az adott körülmények között gondolkozni. Mindenki gyanúsnak tűnt a tömegben, most esélyem sincs ilyen lelkiállapotban alkalmazni mindazt, amit a karrierem során tanítottak az elkövetőkről. Már csak abban bizhatok, hogy a térfigyelőkamerákon kiszúrom azt, aki a merényletet elkövette. Mindössze néhány másodpercre hagytam magára, de egy örökkévalóságnak tűnt.
- Nikki! – Mire visszaértem ismét eszméletlen volt, ekkor meghallottam a közeledő mentő szirénáját. Minden annyira gyorsan történt, fel sem fogtam, hogy ki volt a közelemben, ahogyan azt sem, ha valaki hozzám szólt. Hátrébb létem mikor a mentősök oda értek, hogy ne zavarjam meg őket munka közben. Hirtelen a mentőben találtam magam, kezét szorongattam és folyamatosan beszéltem hozzá, hátha…
- Te vagy a legintelligensebb és legerősebb nő, akit valaha is ismertem, ha valaki túlél egy ilyen robbanást az csak is te lehetsz. – Rengeteg szorult helyzetbe kerültem már a munkám során, de még életemben nem rettegtem ennyire. Bele sem merek gondolni, hogy mi lenne velem, ha már nem lenne az életem része, valószínűleg én is megszűnnék létezni.
- Szeretlek. Gyere vissza hozzám. – Megőrjít ez a tétlenség, hogy nem tudok rajta segíteni.

Tárgy: Re: Let's work together! - Nic & Jamie 23.05.22 15:29

Jamie & Nikki

Mikor magamhoz tértem egy kórházi ágyban feküdtem, a szobát betöltötte az émelyítő fertőtlenítő és gyógyszer szag, egy orvos pedig épp a kórlapomat töltögette. A fejem még mindig zsongott, ráadásul mikor levegőt vettem a mellkasomban fájdalmat éreztem, ami eléggé új volt számomra, a parkolóban még nem tűnt fel.
- Hát felébredt. – mosolyodott el az orvos felpillantva a papírokból.
- Mi történt velem? És… hol van… hol van Jamie?
- Egyszerre csak egy kérdést Kedves. Nos, szerencsésen túlélt egy robbantásos merényletet…
- Kétlem, hogy meg akartak volna ölni…
- Felrobbant az autója.
- Ha valóban meg akartak volna ölni, akkor mi most nem beszélgetnénk doktor úr. Ez pusztán egy figyelmeztetés volt.
- Elég hatásos figyelmeztetés, ha engem kérdez, szerencse, hogy nem esett nagyobb baja. Hatalmasat repült, a becsapódáskor agyrázkódást kapott, a homlokát négy öltéssel varrtuk össze, és az egyik bordája megrepedt.
- Hát ezért fáj levegőt venni.
- Hát ez sajnos egy darabig így is marad. De kaphat rá fájdalomcsillapítót.
- Hol van Jamie?
- Jamie?
- Jamie… kb ilyen magas – emeltem fel a kezem, de ekkor fel is szisszentem egy kicsit - …. sötét hajú… amikor utoljára láttam félmeztelen volt… bár lehet, hogy csak képzelődtem.
- Áh, Casey ügynökről beszél?! Nem értettem, mert a Jamie név nem volt ismerős, de a leírása illik egy Dean Casey nevű FBI ügynökre, aki behozta magát a mentővel.
- Igen…. Casey ügynök… ő lesz az. – forgattam meg a szemem egy fáradt sóhaj kíséretében.
- El sem mozdult a folyosóról, mióta itt van. Még a vizsgálatkor is bent akart maradni magával, de mondtuk neki, hogy ezzel csak akadályoz minket, így tudtuk csak kiküldeni. Most épp az egyik kollégájával és az ön főnökével beszél. De ezzel most ne foglalkozzon, pihenjen, hívok be egy nővért, kap egy kis fájdalomcsillapítót és bent tartjuk pár napra megfigyelésre, nehogy baj legyen abból az ütésből.
- Még csak az hiányzik. Távozom, méghozzá most… nincs időm ilyesmire.
- Nade a bordája és…
- Saját felelősségre távozom. Most felöltözöm, maga pedig hozza a nyilatkozatot és elenged. – keltem fel és ezzel máris elkezdtem átöltözni.
- Mint a kezelőorvosa figyelmeztetnem kell, hogy ez veszélyes.
- Köszönöm, megértettem. – folytattam az öltözködést fel-felszisszenve. Már csak a cipőmbe kellett volna belebújjak, de mivel eléggé szédültem, így végül nem vettem fel a magassarkúimat, nem szerettem volna elesni és még a bokámat is kitörni, így a kezemben fogva a cipőket, mezítláb kiléptem a folyosóra.

- Hello fiúk. Kit kell leintsek egy fuvarért? – erőltettem magamra egy halvány mosolyt a kis csapathoz lépve, az orvosom pedig épp ekkor ért utol.
- Ms. Winchester…
- Mrs. Bár ez most kissé bonyolult…
- Újra elmondom, hogy nem tanácsolom, hogy ilyen állapotban elhagyja a kórházat. Agyrázkódása van, az sem kizárt, hogy ez később vérömlenyt képez és a bordája is megrepedt és…
- A férjemet három törött bordával engedték haza innen saját felelősségre, tele nyomva gyógyszerekkel, teljesen egyedül. Szóval, ha nem akarja, hogy ezért még a sztetoszkópját is lepereljem magáról és az egész kórházat bezárassam, akkor hoz szépen egy nyilatkozatot és nem rabolja az időmet tovább. – mindezt mérhetetlen nyugalommal a hangomban adtam elő, de a férfi így is megrémült, mert már el is tűnt.
- Na ezért fogja a vádat épp Nicole képviselni. Nyert ügyük van vele. – nevetett fel a főnököm, ám aztán megcsóválta a fejét.
- Rossz bőrben vagy kölyök. Biztos haza akarsz menni?
- Biztos.
- Nézd én megértem, ha ezek után nem vállalod az ügyet…
- Dehogynem vállalom. Jobban akarom, mint valaha.
- Nade…
- Ha mindenképp segíteni akarsz, akkor küldj el mindent a lakásomra kérlek, azt hiszem most könnyebb lesz onnan dolgozni… ó és Mrs. Wallace válóperes papírjait írjátok újra. Azok biztosan elégtek – ekkor kicsit megszédültem, de még épp idejében kapaszkodtam meg Jamie vállában.
- Meg… megtennéd, hogy… hazaviszel? Azt hiszem a kocsim lerobbant… - béna vicc volt, tudom.

Katt

Tárgy: Re: Let's work together! - Nic & Jamie 23.05.22 18:55

Nikki & Jamie

Nem tudtam megnyugodni. Az sem tetszett, hogy kiküldtek a kórteremből, de orvosi utasításra mégis kénytelen voltam távozni. Most csak az számít, hogy mi a legjobb neki. Idegesen sétáltam a folyóson, valójában csak beszélgetés foszlányokat hallottam, most képtelen voltam arra figyelni, hogy mi zajlik körülöttem. Egyedül csak a bosszúra tudtam gondolni, na meg arra, hogy mit fogok tenni, ha végre a kezeim közé kerül, aki a feleségemet a kórházba juttatta.
- Ne hergeld magad. – Nikki főnöke megragadta a karomat, nem sokon múlt, hogy ne csak elrántsam a kezemet, de még meg is üssem. Megtorpantam. Az aggódás már az eszemre ment és nem ezen a fickón kellene levezetnem a dühömet. Valószínűleg csak jót akar, de ha egy kicsikét is a helyemben lenne, akkor vajon képes lenne nyugodtan ücsörögni? Biztosan nem, akkor nem, ha annyira szeretné a kórteremben lévő nőt, mint én. Már azon voltam, hogy szóra nyissam a számat, mikor megláttam Nikkit kisétálni a kórteremből. Mi a jó fene folyik itt?
- Biztos, hogy ezt akarod? – A döbbenetet le sem tudtam volna tagadni, az arcom túl árulkodó. Nem hiszem el, hogy képes tényleg saját felelősségére távozni, de ismerem már annyira a feleségemet, hogy véghez is viszi azt, ami a fejébe vett. Eddig se volt túl nagy sikerem abban, hogy megváltoztassam a véleményét, ha ennyire elszánt volt. Gyengéden megfogtam a derekánál fogva, nem akartam neki fájdalmat okozni, most biztosan sajog minden porcikája.
- Haza viszlek és veled is maradok. Erről nem nyitok vitát. – Felrobbantották az autóját és nem nevezném magam paranoiásnak attól, hogy biztonságban szeretném tudni lehetőleg annyira közel magamhoz, amennyire csak lehet. A biztonsága érdekében, na és azért is, hogy ne idegeskedjek. Nyugodtabb lennék, ha a közelében maradhatnék.
- Hogy lehetsz ennyire makacs? – Neki most sok pihenésre lenne szüksége és főleg arra, hogy ne is gondoljon a munkára, sőt talán az lenne a legjobb, ha ejtené az ügyet már csak a saját érdekében is, de pontosan tudjuk mindketten, hogy ez nem fog bekövetkezni.

Tárgy: Re: Let's work together! - Nic & Jamie 23.05.22 19:30

Jamie & Nikki

Sejtettem, hogy Jamie nem fog egyet érteni a döntésemmel, de hála az égnek legalább nem ellenkezett, hanem tiszteletben tartotta azt és elindultunk kifelé. Jól esett, hogy átkarol, de igyekeztem ezt pusztán arra fogni, hogy a szédülés miatt egy biztos támasz, így nagyobb eséllyel jutok a körülményekhez képest épségben haza. A kérdésére csak bólintottam. Igen, teljesen biztos vagyok benne, hogy egyetlen perccel sem akarok többet ebben a kórházban tölteni, főleg nem úgy, hogy tudom, a robbantóm jelenleg is szabadon járkál. Nem a visszatérésétől félek, hanem idegesít, hogy bármit megtehet, nem a rácsok mögött aszalódik. Figyelmeztetni akartak, hogy álljak le, adjam vissza az ügyet, mert pontosan tudják, hogy meg fogom nyerni, ez pedig csak még jobban ösztönöz a folytatásra. Makacs vagyok belátom, de ezek szerint megtalálta a zsák azt a bizonyos foltot ugyebár…
- A papírok, amiket kért Ms. Winchester. – lépett oda az orvos hozzánk egy aláírótáblával, majd biccentett Jamie felé – Casey ügynök.
- Köszönöm. – ezúttal már inkább nem javítottam ki a dokit, túlságosan fáradt voltam hozzá, így csak gyorsan alá firkáltam őket mindenhol, ahol kellett, majd visszaadtam őket neki.
- Itt van a fájdalomcsillapító a légzési fájdalomra… - nyújtotta át, én pedig a táskámba süllyesztettem – ha pedig a szédülés nem múlna el egy-két nap múlva, esetleg elájulna vagy belázasodna… azonnal jöjjön be, mert akkor biztossá válik a vérrög…
- Ígérem doki, ha haldokolni kezdek, azonnal magát hívom. – ezzel folytattam az utam kifelé. Akkor miért nem volt vajon ennyire aggodalmas, amikor Jamiet engedte csak úgy el?
- Ne mondj semmit… - fordultam a férfi felé, mert éreztem, hogy azzal jönne, hogy maradjak inkább bent, ha ekkora a baj, de ha ő képes volt saját felelősségre elhagyni a kórházat, akkor én is. Ahogy újra ránéztem, észrevettem, hogy még mindig félmeztelen, ettől pedig önkéntelenül is elvörösödtem, végtére is, hazudnék, ha letagadnám mennyire szexi… Kotorászni kezdtem a táskámban és elővettem a kissé összevérzett ingét.
- Megtennéd, hogy…. szóval, hogy…. – nyújtottam felé – Nehéz az orrom elé figyelni így. – francba, én és az őszinteségem.

- Nem akartam a többiek előtt mondani, de nem kell velem maradnod, megleszek. – hiszen bár elvállaltam az ügyet, a mi kapcsolatunk még mindig nagyon zűrös, továbbra sem tudom, hogy képes leszek-e valaha is megbocsátani neki.
- Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű! – fakadtam ki. Pont ő oszt ki, hogy makacs vagyok? Akkor ő micsoda? Mondom én, zsák meg a folt… És ez régen milyen csodás is volt. Régen…
- Jut eszembe… amikor elkérték az adataimat… meg kellett adnom újra egy értesítendő személyt…. és… - bár régen természetes lett volna, hogy az ő nevét mondom, mára ez is kétessé vált…
- Nem akarom, hogy a családom idegeskedjen…. vagy, hogy megtudják mi történt… szóval megint téged adtalak meg. Remélem nem baj.

Katt

Tárgy: Re: Let's work together! - Nic & Jamie 23.05.22 20:52

Nikki & Jamie

Az én drága feleségem ismer már, mint a rossz pénzt. Ez fordítva is igaz. Pontosan tudom, hogy semmilyen logikus érvelésem sem lenne rá hatással. Nem fogja megváltoztatni a véleményét és visszamenni a kórterembe csak azért, mert aggódok érte és most nagyon is szakemberek felügyelete alatt kellene lennie. Nekem úgy tűnik, hogy nem hagy nekem más választást. Ha már ilyen makacs és saját felelősségére távozik, akkor mellette maradok. Ebből nem engedek. Előfordulhat, hogy ez a robbantás csak figyelmeztetés volt, de sose lehet tudni, hogy ezek után honnan leselkedhet rá a veszély. Mi van akkor, ha ez még csak a kezdet volt és sokkal nagyobb megtorlás készül? Ezek az emberek nem a humorokról híresek és nem viccelnek.
- Nem hittem, hogy zavar a látvány. – Meglepetten vettem át az ingemet és őszintén eddig fel sem tűnt, hogy félmeztelen vagyok. Nem ez volt a legfontosabb, amiért mostanában aggódnom kellett, de most már értem az ápolónők pillantásait. Felvettem az inget, Nikki vére már megszáradt rajta.
- Azt hiszed, hogy ezek után képes lennék arra, hogy egyedül hagyjalak? – Hatalmasat téved, ha ezt hiszi. Igaz jelen körülmények között bonyolult a mostani kapcsolatunk, de ettől független az iránta érzett érzelmeim még a régiek. Szeretem és mindig is szeretni fogom. Nem fogom feladni, mert mi egymásnak lettünk teremtve, akármennyire is nyálasan hangzik. Érzem. Nikki a másik felem.
- Miért lenne baj? Még mindig a férjed vagyok. – Nem is nekem fordult meg a fejemben a válás gondolata. Az pedig teljesen érthető, hogy nem akarja, hogy a családja aggódjon érte, de akkor ez azt jelenti, hogy soha nem is fogja őket beavatni? A helyzetemet tekintve jobb, ha nem faggatózok a titoktartásáról. Félő, hogy hozzám vágná, hogy nekem sokkal jobban megy a titkok magamban tartása.
Kiértünk a bejárat elé és csak ekkor esett le, hogy nem is autóval jöttem. A mentővel jöttem, hogy mindvégig mellette maradjak. Nem akartam magára hagyni egyetlen egy pillanatra sem. Szerencsére a kórház körül mindig rengeteg taxi várakozik.
- Tudsz még sétálni, vagy vigyelek? – Mutattam a legközelebbi taxiig. Tudtában annak, hogy milyen sérüléseket szenvedett nem akarok neki fájdalmat okozni. Konkrétan még megölelni se merném most, hogy repedt a bordája.

Tárgy: Re: Let's work together! - Nic & Jamie 23.05.22 23:30

Jamie & Nikki

- Nem azt mondtam, hogy zavar a látvány, hanem, hogy eltereli a figyelmemet…. – motyogtam még inkább elvörösödve, nagyjából annyira, mint az első szeretkezésünkkor voltam, ahogy egyre kevesebb ruha volt rajtunk és először nézhettünk végig egymáson... Íj… azt hiszem, hogy a fájdalomcsillapító és az agyrázkódás együtt nem a legjobb kombó valakinek, aki épp bonyolult kapcsolatban van a férjével. Túl könnyedén jönnek elő azok a bizonyos emlékek… Az alsó ajkamba haraptam és a fülem mögé söpörtem a hajamat, pontosan úgy, mint minden alkalommal, amikor valakinek, többnyire neki, sikerül zavarba hoznia.
- Hiába is ellenkeznék és mondanám tovább, hogy nagy kislány vagyok, tudok magamra vigyázni, akkor sem tágítasz, jól sejtem? – nagyjából olyan költői kérdés volt ez, mint, hogy „mi az élet értelme?” Nem vártam rá választ, bőven elég tőle már egyetlen röpke pillantás is.
- Na és meddig leszel az ovo bácsim? Míg fel nem gyógyulok? Míg véget nem ér az ügy? Még tovább? Fenekelést is kapok, ha nem fogadok szót? – hirtelen kaptam észbe megint, hogy úgy szívom a vérét, mint néhány héttel ezelőtt, amikor még minden csodás volt köztünk és mit sem tudtam a munkájáról vagy a hazugságairól. Hiába teltek el azóta napok, az agyam és a szívem képtelen volt átállni, nekem ő még mindig csak Jamie, életem szerelme és nem a hazug Casey ügynök…

- Igen, még mindig…. – ezt olyan furcsán mondta, de vajon miért? Megtorpantam, mert elszédültem egy kicsit, de szerencsére hamar elmúlt.
- Tudok sétálni… - még mindig a kezemben szorongattam a cipőimet, amiket aztán egy laza mozdulattal a táskámba csúsztattam, ám a következő pillanatban kishíján elvágódtam, mert valaki nekem jött.
- Jaj Nic, ne haragudj. Jól vagy? – Gabe volt az, aki azonnal elkapta a karom, hogy megtartson.
- Persze, persze. Bocsánat, nem figyeltem.
- Ne viccelj, az én hibám volt. Hová mész? Az orvosod azt mondta, hogy komoly a baj és itt kellene maradnod.
- Haza megyek Gabe, onnan fogok dolgozni egy ideig.
- De nem lenne szabad…
- Várj, te beszéltél az orvosommal?
- Persze, hiszen aggódtam érted.
- Kedves tőled, de tényleg jól vagyok és amint látod, bébiszitterem is van.
- Hogyne… öhm… Collins ügynök, igaz?
- Winchester… vagyis… Casey…. vagyis… - idegesen a hajamba túrtam – Istenem, mutatkozz már be te… - kezdek teljesen összezavarodni.
- Semmi baj, értem, láttam a nevét a papírokon.
- Papírok! – villant be – Sikerült a válási papírokhoz haladékot kérni?
- Sikerült, szóval Mrs. Wallace fellélegezhet, hamarosan megszabadul a csalfa férjétől.
- Szuper, köszönöm. Jó, hogy számíthatok rád Gabe.
- Bármikor.
- De most bocsáss meg…. nagyon szeretnék végre hazajutni.
- Persze, megértem. Majd felhívlak. – ezzel ment is a dolgára, én pedig a taxik felé fordultam és intettem egynek, ami elénk gördült, hogy beszállhassunk. Beültem hátra és ösztönösen a vállára hajtottam a fejem út közben.

Katt

Tárgy: Re: Let's work together! - Nic & Jamie 23.05.22 23:55

Nikki & Jamie

Meglátni és megszeretni és úgy akarni, mint eddig még soha senkit. Egyetlen egy másodperc elég volt ahhoz, hogy tudjam Nikki az a nő, akivel le akarom élni az életem hátralevő részét. Sose tartottam magam hősszerelmesnek, vagy túlzottan romantikusnak, sőt abban sem voltam biztos, hogy nekem való a házasság intézménye, de az egész életem, hitrendszerem a feje tetejére áll miután belépett az életemben. Neki bármit megtennék, miatta bármire hajlandó lennék. Szükségem van rá és szeretném azt hinni, hogy neki is rám, hogy kölcsönös függőségben szenvedünk. Életem legnagyobb kihívása előtt állok. Vissza kell hódítanom a felségemet. Elérni, hogy újra megbízzon bennem, hogy újra együtt lehessünk. Nem hiszem, hogy számunkra ennyi lett volna megírni, inkább abban hiszek, hogy a történetünk még csak most kezdődik el, mert vele szeretnék megöregedni. Vele képzeltem el a családalapítást és nagyon bízok abban, hogy még nem mondott le teljesen rólam. Az emberek néha hibáznak, de tényleg akkora hibát követtem el, hogy Nikki már ne akarja mindazt, amire mindig is együtt vágytunk? Elvégre az eskünk arról szólt, hogy jóban és rosszban ott leszünk egymásnak, most tartunk a rossz résznél, de ha mindketten eléggé akarjuk, akkor még mindent helyre tudunk hozni.
- Az agyrázkódásod ellenére is tökéletesen tisztán látod a helyzetet. – Se most se máskor nem terveztem magára hagyni, se elhagyni. Amúgy is mint szerető férjének szinte már kötelességem mellette lenni a körülményeket tekintve, még akkor is, ha a kapcsolatunk jelen pillanatban túlságosan is komplikált.
- Addig biztosan míg meg nem ölöm azt, aki veled ezt tette. – Hogy képes lennék-e érte ölni? Érte bármire. Gondolom ebben sem fogunk egyet érteni. Nikki szereti a törvényt és gondolom ez is nagyban befolyásolta abban, hogy ügyvéd legyen. Persze annak is megvan a módja, hogy hogyan kell elkapni és elítélni egy merénylőt, de abban az esetben képes lennék minden szabályt felrúgni, ha a feleségem biztonsága a tét.
- Ha szeretnéd el is fenekelhetlek, de persze csak akkor, ha már jobban vagy. – Ezt a magaslabdát nem tudtam nem lecsapni. Véletlen elszólás lett volna részéről? Akárhogy is legyen én egyáltalán nem bánom, hogy ennyire közvetlen.
Csendes megfigyelője voltam a dolgoknak. Majdnem hangosan fellélegeztem mikor sikerült felfognom, hogy a robbanás előtt említett válási papírok az nem a mi házasságunk végét jelentették volna. Szar érzés örülni más válásának, de inkább ők, mint mi. Nem véletlen, hogy nem szóltam közbe a kis csevejükbe. Már eddig is gyanús volt ez nekem, de most még jobban a fejembe kavargott egy bizonyos gondolat…
Miután beszálltunk a taxiba annyira felhergeltem magam, hogy már másra sem tudtam gondolni. Ki fogom tekerni a nyakát, ha közeledni próbálna.
- Gabe túlságosan is aggódik érted, te nem így gondolod? – Még az orvossal is beszélt az állapotáról. Mégis mi a faszomat képzel ez magáról? Az én feleségem után ne koslasson. Nikki vonzó nő és biztos vagyok benne, hogy ez a fazon nem csak munkakapcsolatra vágyik. Ez nem paranoia. Minden okom megvan arra, hogy féltékeny legyek. Az Istenít! Láttam milyen szemekkel nézett rá, csak a vak nem venné észre, hogy miféle szándékai vannak.

Tárgy: Re: Let's work together! - Nic & Jamie 24.05.22 10:13

Jamie & Nikki

Nem tudom eldönteni, hogy az agyrázkódásom miatt vagy mert a fájdalomcsillapító kissé letompított, de csak azután kezdtem felfogni Jamie korábbi szavait, miután már beszálltunk a taxiba és elindultunk a lakásom felé. Meg akarja ölni azt, aki felrobbantotta az autómat. Ez vajon csak egy aggódó férj üres fenyegetőzése lenne vagy egy többszörös gyilkos FBI ügynök ígérete? Mióta elolvastam róla azt az aktát a róla kialakult kép a fejemben igencsak megváltozott. Korábban szentül meg voltam róla győződve, hogy Jamie még a légynek sem lenne képes ártani, hogy ő egy szelíd, nyugodt természetű ingatlanos, akinek a „legmerészebb húzása” az volt, hogy felszerelte a karácsonyi fényeket a tetőnkre, miközben én már attól szédültem, hogy a létrát tartottam neki. Erre kiderült róla, hogy egy beépített ügynök, aki Rambot meghazudtoló kalandokban vett már részt, aki mestere a hazudozásnak és aki több halottat hagyott már maga után, mint néhány bűnöző, akiket sikerült rácsok mögé juttatnom az évek során. Így ezek után talán érthető, hogy a szavai egyszerre elbizonytalanítottak és meg is rémisztettek. Ezt a gondolatmenetemet mégsem oszthattam meg vele azonnal, mivel a taxiban ülve egyszer csak előhozakodott Gabebel, én pedig megdöbbentem.

- Igen, szerintem is egy kicsit túlzásba viszi, elvégre nem haltam meg, csak egy kicsit megütöttem magam, de hát te is felcsaptál a bébicsőszömnek a dolog miatt, szóval hiába beszélek bárkinek is. – vontam meg a vállam. Én már csak azt nem értem, hogy ha szerinte nem is akkora a bajom, mint Gabe állítja, akkor ő miért viselkedik velem úgy, mintha porcelánból lennék? Vagy én nem veszek észre valamit már megint? Mennyivel könnyebb lenne, ha nem lennék ennyire tompa. Szerencsére nem lakom túl messze a kórháztól, így hamarosan meg is érkeztünk. Felérve az emeletemre máris a kulcsommal kezdtem babrálni, amivel a szédülésnek hála nem találtam bele azonnal a zárba, de végül csak sikerült. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, mikor az ajtó becsukódott mögöttünk.

- Otthon, édes otthon. – bár ez olyan idegenül csengett tőlem, hiszen a szívem mélyén tudom, hogy nem ez az otthonom…. az otthonunk… Ledobtam a táskám a legközelebbi fotelba, majd ösztönösen, kicsit sem zavartatva magam vetkőzni kezdtem.
- Úgy érzem a világ legnagyobb zuhanya sem lesz képes lemosni rólam a kórház érzetét, de próbálkozni lehet… - amikor már csak a fekete csipkés fehérnemű volt rajtam – az amiben legutoljára a szülinapján leptem meg… - kapcsoltam csak, hogy mi is történik. Én ezt már nem tehetném meg előtte… vagyis nem tudom, hogy tehetném, vagyis….
- Öhm… én… - zavartan a hajamba túrtam, de továbbra sem jutott eszembe eltakarni magam.

Katt

Tárgy: Re: Let's work together! - Nic & Jamie 24.05.22 16:27

Nikki & Jamie

Nem értek vele egyet, hogy Gabe csak egy kicsit vinné túlzásba az aggódást. Sehogyan sem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy a fazon azért ilyen figyelmes vele, mert gyengéd érzelmeket táplál az én feleségem iránt.
- Én azért aggódok érted ennyire, mert a feleségem vagy és szeretlek. – Na és Gabe? Ha továbbra is hergelem magam vele, akkor félő, hogy felkeresem és személyesen vonom kérdőre. Megtenném, de úgy érzem, hogy ezzel csak rontanék az amúgy se rózsás kapcsolatunkon és most semmi pénzért se tudnám magára hagyni.
Beléptem a lakásba utána és szívem szerint kijavítottam volna abban, amit az imént mondott. Ez csak a régi lakása, amit megtartott az otthonunk nem itt van. Mégis megértem, hogy még nem áll arra készen, hogy haza jöjjön velem, de neki meg azt kell megértenie, hogy nem fogom egyedül hagyni. Ezek után biztosan nem.
-Elképesztően gyönyörű vagy. – Nem is tudtam volna, sőt nem is akartam volna elkapni róla a tekintetemet. Egyszerűen csak néztem, miközben próbáltam visszafogni magamban az összes zsigeri késztetésemet, hogy minél közelebb merészkedjek hozzá, hogy érezzem puha bőrét, telt ajkait. Akármennyire is szerettem volna megtenni uralkodnom kellett magamon. Nem hiszem, hogy Nikki lelkesen fogadná a közeledésemet és azt is észben kell tartanom, hogy még csak most jött ki a kórházból saját felelősségre. Micsoda kettős mérce. Nekem vissza kellett vennem a véres ingemet, mert állítása szerint eltereltem a figyelmét, erre Ő mit tesz? Van fogalma arról, hogy még mindig milyen hatással van rám? Legszívesebben most azonnal letéptem volna róla a dögös fehérneműjét, hogy újra és újra magmáévá tegyem. Pontosan tudja, hogy a fekete csipke a gyengém és arra is pontosan emlékszem, hogy mikor láttam rajta először ezt a fehérneműt és hirtelen utat törtek maguknak az emlékek.
- Van annyi erőd, hogy egyedül lezuhanyozz? – Még mindig nem áll stabil lábakon és nem szeretném, ha megszédülne és elesne a csúszós járólapon. Nem is olyan régen még csak meg sem kellett kérdeznünk a másikat, hogy csatlakozhatunk-e a zuhanyzáshoz, most meg… Fogalmam sincs, hogy jelen körülmények között mit tehetek meg és mit nem, hiszen most nem én hozom a szabályokat.

Tárgy: Re: Let's work together! - Nic & Jamie 24.05.22 17:06

Jamie & Nikki

- Te mindig is elfogult voltál, ha rólam volt szó. – csúszott ki a számon, a következő pillanatban pedig azon nyomban el is öntöttek az emlékek. Elég volt csak a viharos, áramkimaradásos éjszakánkra gondolnom, amikor képes volt bőrig ázni és gyalog eljönni a lakásától az irodámig, hogy meggyőződjön róla, hogy biztonságban vagyok és ne kelljen lemondanunk a randinkról, de ide sorolhatnám azt is, amikor először találkoztunk és elütött. Tudom, hogy az én hibám volt, azt is, hogy lehetetlen lett volna kikerülnie, így eszembe se jutott őt hibáztatni, mégis magát okolta és ragaszkodott hozzá, hogy megtalálja velem a Dögöt, aki után szaladtam. Aztán ahhoz, hogy hazavigyen minket, másnap reggel, hogy megnézze, hogy vagyok… és a többi már történelem. De az igazság az, hogy ezzel nincs egyedül, hisz, ha róla van szó, akkor én is teljesen elveszítem a fejem és mindentől féltem. Ezért is borított ki annyira, amikor napig nem tudtam róla semmit, hát még mikor minden kiderült róla és megláttam mit tettek vele a fogva tartói… Már el is felejtettem, hogy Gabetől jutottunk eddig a gondolatmenetig, egyszerűen csak próbáltam összeszedni magam a régmúlt emlékei után.
- Kö…köszönöm. – nem tudnám megmondani, hogy vajon tudatos vagy tudat alatti döntés volt-e részemről ma épp ezt a fehérneműt felvenni, hiszen a legvadabb gondolataimban sem fordult meg, hogy ő esetleg láthatja rajtam, végtére is nem vagyunk abban a viszonyban, de talán a gondolat, hogy vele fogok találkozni…. nem is tudom. Zavaros a fejem, a közelsége pedig csak még jobban elgyengít.
- Igazából… nem vagyok biztos benne. – nem is gondoltam bele teljesen abba, hogy zuhanyzás közben végig állnom kellene, megtartani magam valahogy, nehogy elcsússzak, az agyrázkódásomnak pedig aligha tenne jót még egy ütés.
- Talán inkább fürdenem kellene… de a doki azt mondta, hogy azt ma inkább ne tegyem, nehogy rosszul legyek. – tanácstalanul pillantottam rá, közben megakadt a tekintetem a vérfolton is az ingén.
- Azt hiszem maradt itt pár cuccod… a régi fiókodban. – annyit aludt itt annak idején, hogy megleptem egy saját fiókkal, amiben tarthatott váltó holmikat, hogy ne kelljen munka előtt mindig hazaugrania.

Katt

Tárgy: Re: Let's work together! - Nic & Jamie 24.05.22 19:34

Nikki & Jamie

- Ez így van és mindig is így lesz. – Az iránta érzett érzelmeim a kiváltó oka annak, hogy elfogult vagyok vele kapcsolatban, ez már a legelső pillanattól kezdve így volt. Mára abban a másodpercben, hogy megpillantottam pontosa tudtam, hogy csak is Őt akarom. Az, hogy féltem és mindentől óvni szeretném az természetes reakció részemről, még akkor is, ha néha képes vagyok túlzásokba esni.
- Ugye tudod, hogy a biztonságod a legfontosabb számomra? – Jelen körülmények között biztosan és általában véve is. Van elég akaratom ahhoz, hogy vissza tudjam magam fogni a közelében, ha anyaszült meztelenül állna előttem.
- Sose bocsájtanám meg magamnak, ha valami történne veled csak mert most a kapcsolatunk túl bonyolult. – Nem akarom megrémiszteni, de ha kell akkor előhozakodok azzal, hogy most szenvedett el egy agyrázkódást és ha még egyszer beverné a fejét annak végzetes következményei lennének.
- Szóval, ha nem bánod szeretnék testközelben maradni, jobb felkészültnek lenni minden eshetőségre. – Mi van akkor, ha zuhany közben megszédül? Pontosan ezért szeretnék ott lenni vele és vigyázni rá. Mert azt tényleg nem bocsájtanám meg magamnak, hogy itt voltam a lakásában szinte alig pár lépésre tőle és semmit sem tehettem azért, hogy megmentsem. Most az életéről van szó és felőlem kiakadhat rám, sőt ordibálhat, elküldhet melegebb éghajlatra, de akkor is ott fogok lenni neki.
- Ez remek, már aggódtam, hogy meztelenül kell lennem. – Ócska poénnak se volt jó, de most valahogy nem vagyok a humoromnál. Túl sok mindenen jár most az eszem és őszintén most Gabe a legkisebb problémám, de ezzel is foglalkozni fogok, ha megtaláltam a merénylőt. Van a fejemben egy fontossági sorrend és természetesen Nikki van legfelül, aztán a merénylő elfogása és megölése aztán ez a Gabe fazon.
- Nem szeretném, hogy kellemetlenül érezd magad. – Ezt még a tudtára akartam hozni, hiszen ismerem már annyira, hogy tudjam mi járhat a fejében, sőt láttam a zavart pillantását miután rájött, hogy testét csak fehérnemű fedi előttem. Bevallom nem hittem volna, hogy jelen körülmények között ismét láthatom így, de nem panaszként. Tetszik amit látok és még jobban tetszene, ha minden olyan lenne köztünk, mint régen és a mai nap meg se történt volna.

Tárgy: Re: Let's work together! - Nic & Jamie 24.05.22 20:17

Jamie & Nikki

- Igen tudom. – ha egyetlen egy dolgot kellene mondanom, amiben vele kapcsolatban biztos vagyok, akkor ezt mondanám. Bár a bizalmam jócskán megingott benne és a kapcsolatunk most meglehetősen bonyolult, ebben valahogy mégsem tudok kételkedni, mert számtalanszor bizonyította már az évek során. Ahogy én is neki. Emiatt is éreztem azt, hogy mi összetartozunk, hogy a sors egymásnak teremtett minket és a találkozásunk előre el volt rendelve. És ebben az érzetemben bizonytalanított el, mikor kiderült, hogy az egész kapcsolatunk hazugságokra épült. Az a rengeteg titok, a kitalált történetek arról, hogy most épp miért kell napokat távol lennie tőlem, a fura telefonok, amik után láttam, hogy feszült, de mindig az irodai főnökére fogta… Nem tudom, hogy képes vagyok-e ennyi átverésen túltenni magam, még úgy sem, hogy a szerelmem továbbra is töretlen az irányába.
- Testközelben… - nem is olyan régen ez még annyira természetes dolog volt köztünk, a közös zuhanyok, fürdőzések, szeretkezések munka előtt, után, olykor közben….vagy helyett. Ha távol is volt tőlem, akkor is beszéltünk minden nap, esténként videóhívásoztunk, volt, hogy emiatt hajnalig fent kellett maradjak, mert abban az országban ahová tárgyalni ment más volt az időzóna… amiről persze most már tudom, hogy nem igaz… Francba! És most itt áll előttem, mégis a közös életünk annyira távolinak tűnik… Mintha meg sem történt volna.
- Nos, a múltkor én láttalak alsóneműben, mikor az ágyba cipeltelek, szóval most azt hiszem kvittek vagyunk… - próbáltam meg oldani a feszült helyzetet, aztán végül vettem egy mély lélegzetet.
- A francba is, felnőttek vagyunk… láttalak már meztelenül, te is engem… álljunk most akárhogyan is…. nem lesz fura…. – most ezzel őt akarom meggyőzni vagy saját magamat? Inkább kimentem a fürdőszobába és megálltam háttal neki.
- Segítenél levenni? – utaltam a melltartómra, majd ha ezzel megvoltunk akkor megszabadultam az alsóneműmtől is és beléptem a zuhanyzóba. A hajamat gyorsan feltűztem egy csattal, majd ismét felé fordultam.
- A testközelből azt jelenti, hogy ott fogsz szobrozni a függöny mögött ugrásra készen vagy azt, hogy beszállsz? – közben megeresztettem a vizet.

Katt

Tárgy: Re: Let's work together! - Nic & Jamie 24.05.22 23:07

Nikki & Jamie

Nem kellene, hogy kínosan érezzük magunkat egymás közelségében, sőt én nem is érzem, inkább csak értetlenül állok a fejlemények előtt, egészen addig, míg meg nem tudom, hogy mi az, ami neki most belefér. Nem akarok erőszakos lenni és olyat ráerőltetni, amit ne akarna, de ha Nikki meghúzza a határvonalakat, akkor nekem sincs más választásom. Magamban le kell tisztázni, hogy mi az, amikor visszavonulót fújok és mi olyan helyzet, amiből akkor sem lennék képes engedni, ha neki nem lenne a tetszésére. Lényegében a zuhanyzás is ilyen határok feszegetése részemről. Ha nem akarná, hogy meztelenül lássam, vagy hogy a közelébe legyek, akkor nem néznék oda, de biztos, hogy a közelében maradnék, ebből nem engednék.
- Biztos vagy ebben? – Engem nem zavar a meztelenkedés. Sőt, mindig is imádtam, ha a feleségemet ruha nélkül láthattam, de az iménti pillantása nagyon is árulkodó volt. Vajon megbánta, hogy levetkőzött előttem? Vagy esetleg már nem szeretné, hogy többet ruhátlanul lássam? Ha nem Nikki zavar össze, akkor gond nélkül össze tudom zavarni saját magamat. Ez is kezd túl bonyolult lenni, mint lassan bármi más, ha rólunk van szó.
- Persze. – Nagy levegőt vettem és szép lassan fújtam ki miután mögé léptem, hogy egyetlen egy mozdulattal kicsatoljam a melltartóját. Most tényleg szükségem lesz minden akaraterőmre. Legszívesebben fejjel mentem volna a falnak, miután meztelenül beállt a zuhanyzóba. Olyan közel volt hozzám, de mégis annyira távolinak tűnt. Itt van előttem, de nem érinthetem meg, úgy nem, mint régen. Ez annyira nehéz.
- Nem akartam tolakodó lenni… - Nem tudtam, hogy Nikki mit akar, hogy nekem is szabad-e csatlakozni hozzá, vagy sem? Ha nem bánja, akkor szívesen beállok mellé a zuhany alá. Tényleg nem lesz fura, ugye? Már most az. Gyors ledobáltam magamról a ruháimat, nehogy meggondolja magát idő közben és oda léptem mellé, amennyire lehetett igyekeztem tartani a tisztes távolságot és persze azon voltam, hogy ne faljam fel a tekintetemmel.

Tárgy: Re: Let's work together! - Nic & Jamie 12.07.22 21:59

Jamie & Nikki

Mintha valami párhuzamos univerzumba csöppentem volna, esküszöm lassan úgy érzem magam ebben a faramuci helyzetben. Az én világomban Jamie és Nikki Winchester három éve boldog házasságban él, a férfi ingatlanos, a nő ügyvéd, van egy szép házuk, amit közösen rendeztek be és ami a saját kis búvóhelyük a sok szar elől, ami a munkahelyükön vagy bárhol máshol éri őket. Abban a világban Jamiet imádja a lány családja, sok közös programot szerveznek, az utolsó komoly téma pedig, amiről épp döntést akartak hozni az a kisállat kérdése volt, mégpedig, hogy szeretnének-e a házba egy kutyát. Igen, ez meglehetősen furcsa a Dög óta…. akit mégis mindketten imádnak, hiszen neki köszönhetik egymást valahol… Ott abban a világban minden olyan idilli, minden közösen töltött perc varázslatos, a forró pillanatok pedig… hát arra nincsen szó. Ez a világ a nyomába se érhet annak. Ebben az univerzumban Jamie Winchester egy hazudozó, aki kezdetektől fogva a bolondját járatta a nővel, akit állítólag szeret. Ebben a világban Dean Casey egy beépült FBI ügynök, Nikki Winchester pedig, aki már a saját nevében sem biztos, annak az ügynek képviseli a vádját, aminek köszönhetően ők ketten találkoztak. Ebben a világban ezek ketten túlvannak egy robbanáson, egy kórházi drámán és épp a zuhanyzóban feszengenek egymás mellett, ott, ahol más esetben azon nyomban egymásnak esnének. Legalábbis egy másik világban….
- Haza akarok menni – suttogtam magam elé, ahogy a tekintetem önkéntelenül is végig siklott rajta, az ösztöneim pedig máris bekapcsoltak és ingerelni kezdtek. Tudom, pontosan tudom hol kellene most lennem, lennünk és mi volna a természetes, mégsem tudom már, megtehetjük-e újra valaha is.

- Tolakodó… - nem is olyan rég ez a fogalom egyszerűen nem szerepelt egyikünk szótárában sem, hiszen úgy vonzottuk egymást, mint a mágnes. Egyszer még arra is képesek voltunk, hogy amikor egy barátunk partijára voltunk hivatalosak, kiszökjünk a társaságból és a gardrób szobában essünk egymásnak. Nem voltak „határaink”, amit tartanunk kellett volna, talán ezért is őrjít meg annyira ez a mostani helyzet. Próbáltam elterelni a figyelmemet, de a mellkasán végig gördülő vízcseppek nem nagyon akarták hagyni, ösztönösen követtem az irányt, amerre haladtak a tekintetemmel. Mindig ennyire kockás volt az a mellkas vagy az utóbbi időben dolgozta ki ennyire? A tusfürdőt kerestem közben, épp ő mellette pillantottam meg a polcon. Miközben érte nyúltam, rettenetesen közel kerültünk egymáshoz, a bőrömön éreztem az övét, ettől pedig a szívem is hevesebben kezdett dobogni.

Katt

Tárgy: Re: Let's work together! - Nic & Jamie 31.07.22 11:16

Nikki & Jamie

Túszul ejtettek, megvertek, megkínoztak és még sorolhatnám, hogy mennyi minden történt velem a bevetések során, de esküdni mernék, hogy a fizikai fájdalmat sokkal jobban tudom kezelni a jelenlegi helyzetünknél. Visszatekintve egy vallatásról szóló kínzás sokkal elviselhetőbb érzés annál, mint az, hogy a saját feleségemben nem gyönyörködhetek. Számomra ez a valódi kínzás. Testileg közel vagyunk egymáshoz, de érzelmileg mérföldekre. Az én érzéseim felé mit sem változtak, de érhető, hogy Nikki magában most mindent megkérdőjelez, ami kettőnkről szól. Neki most szüksége van időre és távolságra, de jelen körülmények fényében a távolságról szó sem lehet. Túlságosan aggódok érte ahhoz, hogy ne akarjam szemmel tartani a nap minden másodpercében. A szerelem már csak ilyen, nem? Bármire képesek vagyunk azért a személyért, akit szeretünk, még ha ez azzal is jár, hogy a másik fél számára már túlzás ez a nagy féltés. Talán tényleg az, talán nem. Nem akarom megtudni, hogy mi történhetne, ha nem ragaszkodnék ennyire ahhoz, hogy a közelében legyek.
- Szeretném, ha haza jönnél velem. – Magam elé suttogtam. Nem mertem hangosan kimondani a szavakat, mert már nem voltam biztos abban, hogy van-e még jogom őt arra kérni, hogy legyen minden olyan, mint volt. Másra sem vágyok jobban. Vissza akarom kapni. Azt akarom, hogy együtt zuhanyozzunk, de nem itt, nem ebben a lakásban, hanem a közös otthonukban. Hinni szeretném azt, hogy a köztünk lévő kötelék elég erős ahhoz, hogy együtt bármit legyőzzünk. Én tudom, hogy mit akarok, de az a legrosszabb, hogy arról fogalmam sincs, hogy Nikki vajon képes lesz-e nekem megbocsájtani? Talán az lenne a legjobb, ha egyszerűen csak adnék neki még egy kis időt. Nem lehet egyszerű feldolgoznia azt a sok információt, ami mostanában érte. Főleg azokat az információkat, amik rólam szólnak.
- Nem hittem, hogy ez ilyen iszonyú nehéz lesz. – Kipréseltem valahogy magamból a szavakat. Már csak attól is beindultam, hogy meztelen bőrfelületünk összeért. Pedig Isten a tanúm rá, hogy erősen próbálok magamon uralkodni, sőt azt se engedtem meg magamnak, hogy tekintetemmel elkalandozzak formás idomain, mert pontosan tudtam mi lett volna annak a vége. Most jött ki még csak ki a kórházból saját felelősségre és ez több okból is nem a megfelelő pillanat ahhoz, hogy a falnak nyomva tegyem magamévá a zuhany alatt. Akármennyire is meg szeretném tenni, akármennyire is kívánom a feleségemet. Nem tehetem meg. Esküszöm ez a legrosszabb kínzás, amiben valaha is részem volt.

Tárgy: Re: Let's work together! - Nic & Jamie 01.11.22 21:58

Jamie & Nikki

Szeretnék még hinni a tündérmesékben, szeretnék még hinni a mi mesénkben és abban, hogy előbb vagy utóbb minden helyrejön, mi pedig boldogan élünk majd együtt, míg meg nem halunk, mégis, mindez most annyira elérhetetlennek tűnik számomra. A bizalmam, ami korábban teljes mértékben megingathatatlan volt benne és a szerelmében, egyszeriben semmissé vált, most pedig nem látok mást körülöttünk, mint hazugságokat, titkokat és romokat. Mégis hogyan élhetnék mellette ezek után? Hogyan nézhetnék rá anélkül, hogy ne jutna eszembe, vajon most is hazudik nekem? Most is titkolózik? Vajon tényleg a barátaival van vagy megint egy bevetésen? Hogyan élhetnék folyamatos rettegésben, hogy vajon mikor esik baja akció közben? Hogy mikor bukkan fel megint az a két barom, hogy ezúttal Jamie, Dean vagy hívják akárhogyan is, most tényleg meghalt? Mert abban egészen biztos vagyok, hogy hiába is kérném, Ő nem hagyná ott ezt az egész rémálmot, túlságosan hozzá nőtt már az évek során. Az aktája szerint szinte már szerelmes a munkájába, adrenalinfüggő és nagy jövő áll előtte az irodánál, esélytelen, hogy ennek hátat fordítson. És még, ha meg is tenné, vajon boldog tudna úgy lenni? Nem hiányolná a régi életét? Istenem, ez túl sok kérdés és még csak nem is az összes, a fejem pedig majd’ szétszakad. Szívem szerint kikapcsolnám az agyam és most csak arra koncentrálnék, hogy itt van velem, közel hozzám, én pedig pokolian vágyom rá, mégis… túl bonyolulttá tenné a dolgokat, ha mi most… Vagyis még bonyolultabbá… Hogy csesznéd meg Jamie!

Vettem egy mély lélegzetet, hogy el tudjam valahogy terelni a figyelmemet, majd inkább hátat is fordítottam neki, hogy gyorsan végezhessek a tusfürdővel és a zuhanyzással, mert ez így nagyon nem jó.
- Tessék… - nyújtottam neki hátra a flakont, közben a csempe mintázatát kezdtem tanulmányozni jobb híján.
- Ha végeztünk… talán hozzá kellene kezdjünk az akták átnézéséhez és a beszámolódhoz, ami nemrég félbeszakadt. Nagyon kevés időnk van a tárgyalásig, abban pedig szemernyi kétségem sincs, hogy annak a rohadéknak az ügyvédje még a mondatvégi pontokat is meg fogja támadni a vallomásodban, szóval fel kell készüljünk. – habár nem biztos, hogy készen állok arra, hogy még több hazugságával szembesüljek a részletek tisztázásakor, mégis tudom, hogy ez előbb vagy utóbb elkerülhetetlenül bekövetkezik, miért halogassuk hát? Kiléptem a zuhanyfülkéből és magam köré tekertem egy törölközőt, majd visszamentem a hálószobába felöltözni. Belebújtam egy fekete topba és sortba, a hajamat pedig laza kontyba fogtam, hogy ne zavarjon munka közben.
- Készen állsz?

Tárgy: Re: Let's work together! - Nic & Jamie 08.11.22 20:44

Nikki & Jamie

Én voltam a világ legönzőbb embere amikor hagytam, hogy belém szeressen, de ha akartam volna se tudtam volna ellene tenni, hiszen én már akkor fülig belé voltam esve. Vele ellentétben én pontosan tudtam, hogy Nikki mire vállalkozik. Szerettem volna megosztani vele már abban a pillanatban, hogy rádöbbentem arra, hogy mit is érzek iránta, hiszen már akkor tudtam, hogy ez az érzés örökké fog tartani, de akármennyire is szerettem volna őszinte lenni hozzá nem lehettem az. Akárhogy is nézzük, hazudtam neki és talán most az sem jó kifogás, hogy a munkám erre kényszerített. Megbízott bennem, hozzám jött feleségül és most azzal találta szemben magát, hogy a férje nem is az a személy, akinek hitte. Tudom, hogy ez nem könnyű neki, de még ennek ellenére is én ugyan azaz ember vagyok, akibe belé szeretett. Remélem erre Nikki is rá fog jönni.
Szerintem még egyetlen egy férj sem érezte magát ennyire szánalmasan miközben a feleségével zuhanyozott. Na jó, kivéve azok a férfiak, akiknek baj van a cerkájukkal, de az enyémmel semmi probléma nincs, sőt nagyon erősen arra koncentrálok, hogy ne álljon fel a farkam. Mert most nagyon kínos lenne. Itt állok miközben a feleségemmel zuhanyzók úgy, hogy nem csinálhatom vele, amit mindig is… Nem lenne megfelelő az időzítés több szempontból sem. Azt sem tudom, hogy most mi is zajlik le benne, hogy még mennyi időre lenne szüksége és arról sem szabad megfeledkeznem a vágyaim végett, hogy neki ma nagyon rázós napja volt. Most jött ki a kórházból saját felelősségre. Ezért a zuhany alatt csak is szigorúan a fürdésre koncentrálok, de piszok nehéz dolgom van úgy, hogy a feleségem olyan csábító domborulatokkal van megáldva.
- Rendben. – Hagytam rá. Most nem akarok vele veszekedni, pedig most inkább pihenésre lenne szüksége, ahelyett, hogy ott folytatnánk, ahol a robbanás előtt abba hagytuk. Ismerem már annyira, hogy tudjam milyen makacs tud lenni. Pont ez a legnagyobb baj, hogy én ismerem Őt, miközben Nikki azt hiszi, hogy Ő egyáltalán nem ismer engem, pedig én még mindig ugyan az a férfi vagyok, akit szeret, akihez hozzá ment feleségül.
Kiléptem a zuhanyból, megtörölköztem és derekam köré tekertem egy törölközőt. Egészen a hálószobáig követtem. Egykor itt ez volt a kedvenc szobám, pontosabban az ágya volt itt a kedvenc helyem, de most az ágyra pillantva nem az jut eszembe, hogy mennyi élvezetes emlék köt hozzá, hanem a jövőbeli emlékek hiánya gyakorol nyomást a mellkasomra. Csak ott álltam az ágyara meredve és fogalmam sem volt arról, hogy mit kellene tennem vagy mondanom. Szerencsére Nikki hangja visszarángatott a valóvilágba.
- Tessék? – Úgy elbambultam, hogy fel sem tudtam fogni, hogy az imént mit kérdezett. Csak álltam ott előtte, törölközővel a derekam körül és fogalmam sem volt arról, hogy most merre tovább. Még sose éreztem magam ennyire elveszettnek. Magasról le kellene most szarnom az ügyet és inkább kettőnkre kellene koncentrálnom, de úgy tűnik, hogy neki ez még túl korai. Ezért nem is akarom most erőltetni, pedig ha kellene milliószor elsuttognám neki mennyire szeretem miközben úgy ölelném magamhoz, mintha nem lenne holnap.

Tárgy: Re: Let's work together! - Nic & Jamie

» Work Bitch -Axel & Abi-
» Jamie Kemp
» Who are You? - Jamie & Nikki

Let's work together! - Nic & Jamie

Let's work together! - Nic & Jamie

Similar topics

Similar topics