Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe? Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba... Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
Minden ember ártatlan, ameddig bűnösségét nem bizonyították. Vannak, akik igazságosztót játszanak és saját kezükbe veszik az irányítást, na ezt nevezzük mi bosszúnak. Ezt egyáltalán nem tartom helyes dolognak, hiszen azért van a bíróság, hogy ítéletet hirdessen. Többnyire egyet értek a rendszer döntésével, de őszintén sosem hittem volna, hogy egyszer én is részese leszek ennek. Még mindig alig akarom elhinni, hogy ott fogok ülni az esküdtek padján és valaki felett ítéletet fogok hozni. Rengeteg zavaros gondolat cikázik bennem és őszintén aggódok. Nem szeretnék rosszul dönteni, mert nem akarom, hogy ártatlan ember kerüljön a rácsok mögé. Hatalmas felelősség és csak reméli tudom, hogy meg tudok birkózni vele. Általában nyugodt és megfontolt vagyok, hiszen rengeteg élet múlik így is azon, hogy hogyan döntök, de ez most mégis más. Állampolgári kötelességem megjelenni a bíróságon miután megkaptam a levelet, amiben közlik velem, hogy eleget kell tennem az esküdt szerepnek. Persze ez nem ilyen egyszerű. Meg kell felelni néhány követelménynek, ezért beszélgetnek el velünk mielőtt beavatnának a jelenlegi ügybe. Szépen fogalmazva kiszűrik azokat, akik alkalmatlanok döntést hozni. Valójában én sem ugrálnék örömömben, ha valaki olyan döntene, aki alkalmatlan, vagy túl csőlátású, esetleg elfogult. - Szia. – Mindössze néhány centin múlott, hogy egymásnak ütközzünk. Nagy lendülettel léptem ki a bíróság folyosójára miután úgymond kifaggattak, de gyorsan meg is torpantam. Villámgyorsan hasított belém a felismerés, hogy ismerem az előttem álló férfit, vagyis az túlzás, hogy ismerem, de már találkoztunk és ha jól emlékszem, akkor megbeszéltük, hogy tegezzük egymást. Marcus a jótékonykodó művész, aki csodás festményt ajánlott fel árverésre. A körülmények ellenére jól éreztem magam vele akkor este, de annak már néhány napja, vagy talán már két hete is volt, kissé elvesztettem mostanában az időérzékemet. - Nem hittem, hogy valaha is itt találkoznánk újra. – Ekkor egy újabb felismerés hasított belém, amitől egészen kellemetlenül kezdtem el érezni magamat. Hiszen mi a bíróságon vagyunk, most vagy Marcus is azért van itt, amiért én is, de ennek mégis mennyi az esélye? Vagy valami miatt megbírságolták, vagy pont rólam feltételezi éppen most ezt. Ciki lenne magyarázkodni, ezért inkább nem boncolgatom a témát, ameddig rá nem kérdez.
Ruha
do you know who i am?
Marcus Finn Redford
Tárgy: Re: Marcus & Charlotte 02.04.21 20:27
Charlotte & Marcus
Hm, hát ez aztán érdekes fordulat, sosem hittem volna, hogy valaha is a városom alkalmasnak ítél arra, hogy mások felett hozzak igen csak komolynak és meghatározónak mondható kérdésekben döntéseket, amikor sokszor megannyi ponton a saját életemet is módszeresen elcsesztem, most tegyem ezt másokéval is? Oké, nem gond, ha már ilyen szépen kérik. Ezek alapján az unokahúgomnak mégis csak lehetett némi csöppnyi kis igaza némely dologban, bár a szocializáció nem tartozik a legkedveltebb tevékenységeim közé egész kellemesen elbeszélgettünk és olyan fogalmakat hallhattam önmagamról, amik még engem is megleptek, de nekem nincsen papírom róla, hogy az emberekbe látnék, szóval biztosan úgy van. A bíróság előterében botlottam, pontosabban ütközött belém egy szőke hajkorona. - Szia. - Újabb meglepetés, ismerős arc egy nem várt vagy épp szokványos helyen, még pedig... Charlotte a jótékonysági estről. - Úgy fest ez a nap csupa meglepetés eddig. Épp végeztem és arra gondoltam teszek egy próbát a kávés standnál itt kint... - Az automatát inkább kihagynám, elég ingerült vagyok én anélkül, hogy csapnivaló kávét igyak. - Esetleg velem tartasz? Meghallgatnám milyen estét zártatok a múltkor... - Bár abból ítélve amíg jelen voltam és hallottam az elhangzó felajánlásokat egészen jól, de nem maradtam végig, mindössze hajtott némi ártatlan kíváncsiság és be kell valljam nem ért csalódás, viszont azóta meg elég nagy a homály és a vásznam is, ha már itt tartunk. Van, hogy egyszerre annyi gondolat cikázik fejemben, hogy egyszerűen túl sok és túl kevés is egyszerre és van, hogy még annál is kevesebb, olykor nehéz egy dolgot megragadni. - És előre is bocsánatot kérek, ha szörnyű íze lesz, bár az illata nem volt rossz, mikor jöttem el... - Valami saját pörkölésű lehet, azok egész jók szoktak lenni és az most jót tenne egy ilyen kimerítő eszmecsere után, komolyan az volt az érzésem, hogy először is én állok esküdtszék elé és jobb, ha őszintén válaszolok, ijesztő volt.
do you know who i am?
Charlotte Collins
Tárgy: Re: Marcus & Charlotte 11.04.21 10:29
Marcus & Charlotte
Mára szabadnapot vettem ki, hiszen fogalmam sem volt arról, hogy meddig fog elhúzódni a bíróságon tett kis látogatásom. Gyorsabban végeztem, mint vártam és minden jel szerint megfelelőnek találtak arra, hogy egy másik ember felett hozzak ítéletet. Persze nem egyedül kell döntést hoznom, ez pedig valamilyen szinten megnyugtat. Most maradt időm és rengeteg mindent elterveztem a mai napra. Egy kis ház körüli munkálatokat, de leginkább szeretném felkeresni a kedvenc könyvesboltomat és megvenni Richelle Mead legújabb könyvét. Van egy olyan sanda gyanúm, ha meglesz a könyv, akkor az eltervezett munkálatokból bizony nem lesz semmi, mert képtelen leszek ellen állni a csábításnak. Mióta kiléptem egy komoly kapcsolatból, azóta szoktam vissza újra az olvasásra. Kikapcsol és néha jó elmenekülni a mindennapos problémák elől. Még saját magamon is meglepődtem, nem gondoltam volna, hogy valaha is a fantasy lesz a kedvenc műfajom. - Miért is ne? – Annyira megszállott mégse vagyok, hogy bármi áron a könyvesboltba rohanjak. Egy kávé igazán belefér. Feltéve, ha a nála a kávézás tényleg csak kávézást jelent. Miért kell megint túlbonyolítanom? Leginkább úgy tudnám elképzelni a fejemet most, mint egy flipper gépet. Úgy cikáznak a gondolataim, hogy néha még saját magam is elveszítem a fonalat. Végül csak sikerült megnyugtatnom magamat, hogy Marcus csak kávézni szeretne velem és nem a kezemet akarja megkérni. - Nem maradtál végig? – Meglepetten néztem rá. - Egy kicsit sem voltál arra kíváncsi, hogy mennyit ajánlanak fel a művedért? – Engem nagyon is érdekelt volna, ha Marcus helyében lettem volna. Igazán nemes gesztus volt a részéről. - A kórházi automatás kávétól csak jobb lehet. – Attól szerintem bármi jobb, de néha amikor már alig bírom nyitva tartani a szemem, akkor rávetemedek. - Nem volt múltkor túl szép tőlem, hogy rávettelek arra, hogy ne csak egyszeri alkalom legyen a jótékonykodásod. – Ismertem be végül. Volt néhány napom ezen gondolkozni és be kellett látnom, hogy Marcus tehetséges, de nem várhatom el tőle, hogy rendszeresen hozzájáruljon egy képpel az árverésekhez. - Ne tekints erre kényszerként, csak akkor csináld, ha te is ezt szeretnéd. – Habár múltkor mondtam neki olyanokat, hogy ha másokon segít, akkor jobb embernek érezheti magát és ez szerintem tényleg így van. Másokon segíteni sose időpazarlás.
Kezdőlap 
Tárgy: Marcus & Charlotte 
05.03.21 3:38
