*

Christian Lacross

Még soha életemben nem jártam ilyen helyen, még egyetemi tanulmányaim során sem. Valahogy mindig ódzkodtam az ilyen helyektől. Egyértelmű, hogy nem az én világom, igen távol álltak tőlem az efféle szórakozóhelyek. Hogy miért? A válasz egész egyszerű, sosem voltam az a táncikálós emberke, na meg az elektronikus zene is távol állt tőlem. Én inkább szívesebben hallgattam rockot, vagy valami kasszikus zenét. De a barátnőm Cassandra kedvéért eljöttem hiszen ma van leánybúcsúztatója, én pedig koszorúslány leszek az esküvőjén, mégsem mondhattam nemet.
Elég korán érkezhettünk, mert csak pár ember lézengett, viszont a menyasszonynak már elég jó volt a kedve. Ez az első állomás ahová betértünk, a terv az, hogy végigjárjuk a város kocsmáit, majd a végcél a csipednél bár, de már előre láttam, hogy nem jutunk messzire. A résztvevők nagy része már illuminált állapotban dülöngélt.
Leültünk egy asztalhoz és kikértük az italokat, eközben az emberek is kezdtek befelé szállingózni.A bűn városa, még csak most ébredezik. Elmosolyodtam...Nemsokára éjfél és, mindenki elmerül az édes kis éjszakai életben. A táncparkett is megtelt élettel,vegyesen táncoltak. Fiú lánnyal, lány lánnyal, sőt még fiú fiú párost is találtam.
Mire észbe kaptam az asztalunknál megjelent néhány fiatalember. A szemükben vad, forró szenvedély égett és csak egy valamit akartak. A levegő megtelt tesztoszteronnal kevert izzadsággal, úgy éreztem magamat mint madam a kupiban.
Az alkohol hatása alatt lévő barátnőim kapva kaptak az alkalmon. Az én "lovagomat" igyekeztem lepattintani több kevesebb sikerrel.

Soha sem voltam az a szórakozni vágyó és eljáró típus pláne az efféle puccos helyekre nem. Én mindig valami másban kerestem a szórakozást és általában meg is találtam azt. Most is csak azért vagyok itt mert ez volt a legközelebb és már mondhatni kimerültem és csak pár rövid italra vágyom és most mellékes, hogy azt hol fogom legurítani. Mindenhol ugyan azt adják csak nem egy áron, de most ez sem érdekel. Megdolgoztam érte és ki érdemeltem fogom elfogyasztani. Egyéb dolgokra is igényt tartanék jelen pillanatra de most most sajnos nem tudok a megfelelő emberhez fordulni ezen óhajommal mert nincs velem amiért még számítok is egy kisebb kirohanásra, de már tudom hogyan kell orvosolni ezt a problémát és ha kell miért ne tenném meg?!
Közvetlenül a pultnál foglalok helyet az egyik bárszéken. Kötve hiszem, hogy ennél messzebbre is el kalandoznék. Egy pohár whisky társaságában kezdem el nézelődni még végül tekintetem egy női társaságon akad meg. Nők... Képtelenek be látni, hogy nem tudnak igazán inni így hát próbálkoznak, de mindig ugyan az a vége és szinte biztosra veszem, hogy ez sem fog másként végződni. Ahogy múlik az idő igen csak megfogyatkoztak többnyire különféle férfiaknak köszönhetően. Hogy nekem mennyire igazam tud lenni. Ha nem nőttem volna már ki a dologból talán még csatlakoznék is, de nem vallana rám. Inkább figyelemmel kísérem a műsort. Legalább van ami elszórakoztasson. Szinte már szánakozva nézem végig ahogy egynéhány szerencsétlen bepróbálkozik. Sírhatnékom van tőlük, hogy még egy nőt sem tudnak felszedni, szánalmas. A nőre nézek majd kissé meg emelem poharamat ezzel is jelezve, hogy ha kicsivel is jobb társaságra vágyik van itt még egy szabad szék és éppen ráérek.

A legtöbb férfi azt mondta, hogy porcelánbaba arcom van, amit rosszként fogtam fel, mert úgy is bántak velem, mint egy élettelen tárgyal amit kedvük szerint mozgathatnak majd ha meguntak félredobnak. Talán ezért gondolom azt, hogy minden férfi egy nagyra nőtt gyerek akit nem lehet elfenekelni.
Az újdonsült udvarlómnak olcsó whisky szaga volt és bűzlött a szivartól. Már be volt rúgva és tettre készen állt, ennél undorítóbb férfit is régen láttam már. Semmit nem kértem ettől a férfitől, de azt nagyon megkaptam. Üres bókjai, merénylet a romantika ellen. Semmi másra nem vágytam csak egy forró fürdőre, hogy kimossam a hajamból a füst szagát.
A barátaim az alkohol mámorában jól érezték magukat partnerükkel, én viszont úgy voltam vele, hogy jobb egyedül élni e világon, mint édes kettesben a pokolban.
Már nagyon régen rájöttem, hogy ha baj van nem számíthatok másra, csak magamra és a magassarkú cipőmre. A lovagok elbuktak a hősök meghaltak, sajnos Hófehérke nem tehetett mást mint felköhögte az almát és elment dolgozni.
A szőke herceg fehér lovon csak mese kislányoknak, hogy jól aludjanak, de én már rég felnőttem és nem hiszek a mesékben.
Mint mindig most is magamnak kellett elintézni a dolgot. A férfi tapogatni kezdett én pedig természetesen én elküldtem melegebb éghajlatra, de már annyira részeg volt, hogy sajnos nem jutott el az agyáig. Ezután történt valami, a szemem sarkából észrevettem egy titokzatos férfit aki a poharát emelte felém, majd mereven engem bámult.
Titokzatos férfiak. Ígéreteket tesznek, melyeket eszük ágában sincs megtartani. Hazugságokkal áltatnak, hogy megkapják, amit akarnak. Sokkal veszélyesebbek, mint ahogy kinéznek. Igen. Anyáink a lelkünkre kötötték, hogy ne bízzunk olyan férfiakban, akiket nem ismerünk, és azokban, akiket ismerünk, nos... őbennük se bízhatunk mindig.
Az ajkamba haraptam, hirtelen nem tudtam mit tegyek. Mindegy ennél a fazonnál csak jobb lehet, de legalább józannak tűnik.
Felálltam az asztaltól és elindultam a férfi felé, a részek fickó eldőlt és leesett a székről, de nem érdekelt mostantól boldogítson valaki mást.
Kissé félve közelítettem meg az ismeretlen férfit és leültem mellé. Meleg barna szemei kihűltnek tűntek, semmi melegség nem volt benne. Megfagyott tőle a levegő. Meglátni valaki valódi színeit nem mindig egyszerű. Néha be kell nézni a férfias külső mögé, hogy megleljük a törékeny egyént. Nem az ékszer csillogása árulkodik arról, hogy hamisítvány-e. Az igazságnak ki kell lépnie az árnyékból, hogy láthassuk a mosoly szépségét. Igen, mindenki elrejti valódi természetét előlünk, és sajnos csak akkor jövünk erre rá, amikor már túl késő.

Mind ezt végig néne már ugyan csak nevetséges. Nem mintha bármi jogom volna ítélkezni, á dehogy én csak szórakozok mert ez egy szórakozóhely és ugyebár amit mások nem tudnak az nem is tud fájni nekik igazán.
Soha sem voltam híve a romantikának ,de szerencsére mindig akadtak olyan egyének aki osztották a véleményemet és nekem úgy tökéletes volt. Azóta megváltozott pár dolog.ez alatt nem azt kell érteni, hogy egy valóságos nyálgép lettem, még csak a puszta gondolatától is fel fordul a gyomrom csupán csak meg tanultam bánni a nőkkel mindenféle nyáladzás nélkül.
Könyörgöm, ez nem egy Club. Ez már egy valóságos cirkusz csak jól szét kell nézni. Vannak a jó madarak és a " teszem-veszem " magam félék és az olyan kislányok aki még ők maguk se tudják, hogy miért is vannak itt csak egy a biztos, hogy nem itt a helyük. De én ma nem azért vagyok itt, hogy rendet rakjak, pedig szívesen kezelésbe vennék egy-két egyént pár óra erejéig amíg megtanítom őket a jó modorra és hogy hogyan kell viselkedni mert látszik, hogy sokan nincsenek tisztába ezzel.
De nem. Én ma szeretnék ki maradni mindenből ha lehetséges. Csak le gurítok pár pohárral és már itt sem vagyok. Aztán pedig ki tudja. Van egy-két tippem, hogy mi történik hazafelé, de bár csak egyszer nem nekem volna igazam.
érdek-feszítve nézem végig a kis mutatványt és azt is ahogyan csúfos kudarcot vall. Nem tudom ki ez a nő, de határozottan rossz lóra tettek vele. Abban a pillanatban amikor a fazon leesik a székről belőlem is ki tör a nevetés és nem kicsit. Nem tettem semmit és még is én nyertem. Legalább is ezt szűröm le abból, hogy a hölgyemény felém tart és helyet is foglal, de engem még mindig a nevetés fojtogat.
- Tőled minden pasi padlót fog? - Bukik ki belőlem a kérdés. Majd újfent nevetni kezdek de inkább számhoz emelem a poharat és a Whisky próbálom belefojtani örömömet, mert hát ki tudja?! Úgy lehet a hölgyemény majd nem találja ilyen mulatságosnak.

Az egész club azon a szerencsétlen félnótáson nevetett, bele értve engem is. A haverjai nagy nehezen összekaparták, de nekik is nehezen ment, mert ők sem voltak maguknál. Az egyik segítője emelés közben még rá is esett a kéretlen udvarlómra, ezután még az hányta el magát aki segíteni akart. Az lett a vége, hogy egymás hányásában fetrengtek. A pultos lány viszont már egyáltalán nem tartotta olyan viccesnek őket mint mi ezért fogott egy vödörnyi vizet majd rájuk öntötte és elkezdte feltörölni a hányást. Ettől a jelenettől jócskán megcsappant a létszám, már csak azok maradtak akik nagyon be voltak rúgva vagy részeg csajokat akartak felszedni.
Aggódtam a barátnőm miatt, túlságosan sokat ivott és éppen egy férfi foldozta a fenekét. Attól féltem, hogy valami butaságot csinál, hiszen két hét múlva férjhez megy. A bandából ő az egyedüli akinek komoly kapcsolata van, mi a többiekkel erről csak álmodozhatunk, számunkra még nem jött el az igazi. Mi van akkor, ha soha nem jön el a herceg fehér lovon? Akkor Hófehérke örökké ott fog feküdni az üvegkoporsóban? Vagy végül fölébred, kiköpi az almát, elmegy az orvoshoz, meggyógyíttatja magát, aztán szül egy gyereket a helyi spermabank segítségével? Akaratom ellenére mindig az jut eszembe, hogy minden magabiztos, ambiciózus szingli nő bensőjében egy törékeny, finom hercegnőcske bújik meg, akit meg kell menteni.Tény, hogy néha nehéz egy szingli nő cipőjében járni. Ezért is van néha szükségünk különleges cipőkre, hogy egy kicsit megkönnyítsük a lépteinket.
- Nem, csak attól amit mondok nekik.- Óvatosan felemeltem az egyik szemöldökömet és sejtelmesen ránéztem a mellettem ülő férfira. Persze én is nevettem, tetszett a humora.

Szánakozva nézem végig a kis műsort ugyan is erre már én sem találom a megfelelő kifejezést. ez már jóval meghaladja a nevetség valódi tárgyát és még csak szánni sem lehet. Egyet értek a kis csajjal. Még bottal sem piszkálnám meg, nemhogy hozzá értek. De így legalább megkímélte magát egy kiadós veréstől. Ki hitte volna? Még ennek is van pozitív oldala. A létszámot tekintve sokan egyet érthetnek velünk mert hát eléggé megfogyatkoztunk - amit én annyira nem is bánok, egyébként is valami nyugis helyre vágytam - és gyanítom a pultos leányzónak sem az volt a szíve vágya, hogy ezt az undormányt keljen feltakarítania.
Mondhatom azért ez már nekem is sok. Nem mondom nekem is leszokott csúszni egy néhány pohár vagy üveg a torkomon... de így még soha sem végeztem és különben is, aki nem bírja az ne igyon, ennyi. Mindig is ezen a véleményen voltam és hát nem féltem hangoztatni sem.
- Na és neki mit mondtál? - Bevallom most egy kicsit kíváncsivá tett és kivételesen nem esik nehezemre érdeklődni sem. ez a dolog nálam kiszámíthatatlanabb mint az időjárás. Ha valami nem úgy sül el, ahogy azt én előre láttam nos, olyankor jobb nem hozzám szólni és kerülni a közelségemet. előfordul, hogy nem vagyok ura önmagamnak. De ugorjunk csak vissza egy-két filmkockát. Érdekelne, hogy mégis mit mondhatott a Don Juanjanak amitől ennyire kikészült, bár az vitathatatlan, hogy, hogy nem a szavaitól fogott padlót és dobta ki a taccsot. Ugyan akkor nem hinném, hogy jelen pillanatokban a kiábrándultság lehet a legnagyobb bánata.

A jelenet lezajlása után minden elcsendesült és visszatért a rendes kerékvágásba. A Dj felbőgette a zenét és az emberek figyelme elterelődött a kellemetlen kis incidensről, lassan visszatért az élet a táncparktere. Pincérek hada tevékenykedett az épületen belül, rengeteg vendég van ma este aki csak betért egy italra. Szerintem a velem szemben ülő férfi is közéjük tartozik. Betévedt ide és véletlenül belecseppent az események hosszú láncolatába.
- Hm... hogy mit is mondtam?- Próbáltam gondolkodó fejet vágni, mint aki tényleg nagyon töri az agyát. A tekintetemet a plafonra szegeztem és a kezemmel az államat dörzsöltem.- Azt hiszem semmi felvállalhatót nem mondtam....ha érted mire célzok.- Huncut mosoly kúszott az arcomra és csábító teintettel méregettem. Kíváncsi vagyok veszi-e a lapot és mit fog rá reagálni.
Közelebb lépve hozzá, hosszan rám pillantottam, és ez a nézés intimebb volt minden simogatásnál. A bőröm halványan izzott, mintha lenyeltem volna a holdat, és most a bőröm alatt világítana. Testemen minden szőrszál égnek meredt, a lélegzetem elakadt.
- Selene Miller vagyok -Mutatkoztam be hirtelen ötlettől vezérelve. Ha már itt egymás mellett iszogatunk legalább a másik nevét tudjuk. -és nagyon örülök a társaságodnak, egy értelmes hapsi nincs itt rajtad kívül.- Egyáltalán nem jellemző rám, hogy ilyen közlékeny vagyok, de úgy tűnik az alkohol nálam most kezdte el kifejteni a jótékony hatását. Még sosem éreztem magam ilyen bátornak és szexinek és ez szerintem meg is látszik a kisugárzásomon. Úgy éreztem magam mint egy succubus aki bárkit képes elcsábít tani.
Pedig amúgy nem érzem magam vonzónak, de visszataszítónak sem, véleményem szerint átlagos külsőm van. Sosem hittem, hogy különleges vagyok és nem hittem el, hogy születtem valamire. Persze voltak páran akik egy rövid időre el tudták ezt velem hitetni, de annak az időszaknak már régen vége. Bevallom, csábító álmodozni a tökéletes férfiról, a tökéletes szülőről vagy a tökéletes ruháról, de talán a legjobb, amit tehetünk, hogy nem szállunk ki, megbecsüljük, amink van, és kiegészítőkkel dobjuk fel a ruhatárunkat.

Némi érdeklődést mutatva várom a választ miközben kezem a poharamra téved és belekortyolok az italomba, de attól még mindig figyelek, bár alig ha hiszem, hogy tud teljes mértékben kielégítő válasszal szolgálni. Kicsit abszurd ez a helyzet, mégis mindketten tudjuk, hogy miről van szó. Szerencsétlen fickó kész csoda, hogy még képes volt meg állni a tulajdon lábain és mivel semmiféle kapcsolat sem látszott kettejük között így nem gondolom, hogy tudhatott neki olyasfélével szolgálni, amitől padlót fogott volna, de azért eljátszadozhatunk a gondolattal ameddig még lehetőség van rá.
- Azt hiszem igen... és ha jobban belegondolok nem is szeretném szembe kerülni lehengerlő szavaiddal ha ilyen ára van. - Végre valahára ki vonszolták Don Juan-t és én a helyében most abban reménykednék, hogy holnap egy kiadós fejfájással ébredek és, hogy könyörgöm inkább ne emlékezzek semmire.
Tekintetemmel végig mérem és követem mozdulatait amik márt majd, hogy nem félreérthetők vagy talán azok is és félre is kellene értenem, de előbb szeretnék megbizonyosodni róla. Semmit sem szeretek a véletlenre bízni.
- Üdv... Christian vagyok. - Nyújtom felé kezemet... Nem tudom, én már csak ilyen vagyok.
- Miből gondolod? - Vonom fel szemöldököm..., hiszen ezt nem tudhatja ahogyan azt sem, hogy értelmes vagyok. De végtére is így is lehet mondani. Mindenkinek másról árulkodik egy tekintet, a kisugárzás, az első pillantás. Nem tudom, hogy ő mi alapján határozott. Küldtem felé egy apró jelet és gőzöm se volt, hogy érti-e majd, de megértette. Azt sem vehettem biztosra, hogy bennem majd megbízik annyira, hogy csatlakozzon hozzám. Mégis csak van bennem valami.

Láttam, hogy Christian belekortyol az italába, én is ezt tettem, mert az egyik barátnőm szerint az úgynevezett tüköreffektus áll fent ami azt jelenti, hogy azt kell tenned amit a veled szemben ülő tesz mert így tudat alatt azt hiszi, hogy egy hullámhosszon vagytok. Mondanom sem kell, hogy a csaj azóta is egyedül van, persze ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy a módszer rossz.
Lelki társ. Két kis szavacska, és egy nagy gondolat. Azt jelenti, hinni abban, hogy van valahol valaki, aki őrzi a kulcsot a szívünkhöz és álmaink házához. Csak az a dolgunk, hogy megtaláljuk. Hol van hát ez az ember?
-Nos... neked nem is mondanék olyanokat, a végén még elhiszed, hogy rossz kislány vagyok.- Kuncogtam egyet majd egy pillanatra elképedtem, sosem viselkedtem még így férfi társaságában. Talán az alkohol, de hát nem is ittam annyit.
Lehet, hogy minden férfi drog, kortól függetlenül. Néha mélyre süllyedsz miattuk, néha a felhők fölé emelnek.
- Hát nem is tudom...- Vágtam egy fancsali képet amivel rögtön elárultam a véleményem.- Nézz csak körbe, nézd meg kivel táncolnak a barátnőim.- Feléjük intettem, jelezve, hogy ott vannak hiszen honnan a francból tudhatná máshonnan, hogy kik az én barátaim.- A legtöbb alak szörnyen büdös, izzadságszagú és árad belőle a visszataszító piaszag. Annyira részegek, hogy azt sem veszik észre, hogy az egyik barátnőm ujján jegygyűrű van, de szerintem ha józanok lennének sem érdekelné őket. Ha belenézek a szemükbe csak a tarkójukat látom, lehet, hogy elkeserítő, de ez nálam még egy jópofa hányingerre sem elég.- Remélem nem sértettem meg a férfiúi önbecsülését, hogy így beszéltem a fajtársairól, de sosem rejtettem véka alá a véleményemet és most pár Martini elfogyasztása után meg végképp nem.

- Nos, a jó kislányoknak ilyenkor már rég otthon a helyük. - Halványan, de annál sejtelmesebben elmosolyodom majd el húzom a számat és ismét a pohár után nyúlok. Nem szándékozom egyből le gurítani ha már ilyen figyelemre méltó beszélgetni vágyó partnerem akadt.
A jó kislányok és a rossz kislányok... Igen vékonyka határ válassza el őket egymástól. A valóban jó kislányok nem fordulnának meg ilyenkor egy ilyen helyen. Ehelyett mondjuk a füzeteik fölött görnyednének az előző napi dolgozat miatt vagy simán csak most fordulnának a másik oldalukra legédesebb álmaikban.
Ami pedig a rossz kislányokat illeti... Ők is tudnak jól viselkedni mind addig ameddig kell és én ezt szeretem bennük igazán. Nekik viszont most kezdődött csak el a nap igazán. Az ilyen lányok... nők vagy még vadásznak vagy már valaki gyorsabb volt náluk. Kijelenthetem, hogy én már levadásztam mai áldozatomat és csak a következőre várok.
- Hm... Nem voltál túl kíméletes és kissé mintha erősen bánnál a szavakkal. - Vonom fel szemöldököm. Nem csípem a váratlan fordulatokat, de ezt még le tudom nyelni. Nem függ tőle semmi. És nincs is abban semmi rossz ha a kicsike tud bánni a szavakkal, de azt azért meg gondolnám én a helyébe, hogy mikor és mire használom fel ezt az adottságot...
- Íme az én véleményem: Lehet valami a dologban, már ami a piaszagot... meg a többit illeti... De ha már a barátnőd kezén ott villog a jegygyűrű... nyilvánvalóan ő is tud róla és nem hinném, hogy ez úttal is meg feledkezett volna mind erről. - Igazán nem szeretném megsérteni, ezért ennél a pontnál be is fejezem a véleménykinyilvánítást és sokkal inkább az italom minőségéről nyilatkoznék.

Tudom, hogy ezek az emberek józanul teljesen mások és kár lenne egy rossz éjszaka miatt leírni őket, de a puszta lényükből áradt valami negatív kisugárzás amit elég nehéz elviselni.
Christian felől nem éreztem semmilyen negatívat, viszont nagyon távolságtartó. Ezt meg tudtam érteni, mivel én is ilyen vagyok. A nyíltságot rendszerint egyfajta gyanakvással fogadjuk. Távolságtartásunk biztosítja fontosságunk és magabiztosságunk illúzióját.
- A jó kislányok nem járnak ilyen helyekre, és egy szóval sem mondtam, hogy én az lennék.- Egyik kategóriába sem illek bele, túl jó vagyok ahhoz, hogy bárkivel csak úgy szobára mennyek, de túl rossz ahhoz, hogy elkerüljem az ilyen helyeket. Fogalmam sincs arról, hogy miképpen jellemezném magam. Összetett és bonyolult személyiség vagyok, mint a legtöbb nő, ami biztos, hogy rám valahogy minden fordítva hat, és fordítva működöm. Fordítva látom a világot. Mindig más voltam, mint mások. Emiatt mindig rosszul éreztem magam. Nem maga a különbözőség zavart, hanem az, hogy egyedül éreztem magam ezzel.
- Igen, mindig is keményen bántam a szavakkal. Soha nem szépítettem őket, minden sallang nélkül mondom ki őket, csupasz valójukban. Sokan ezért szeretnek vagy éppen utálnak, de hidegen még nem hagytam senkit.- Világ életemben szenvedélyesen nyilvánítottam véleményt, ezért nagyon sok ember nem kedvelt, de sosem érdekelt. Rájöttem, hogy ha ezekbe az emberekbe fektetem az energiámat akkor egész életemben háborúzni fogok, de ha azokra koncentrálok akik kedvelnek akkor megtalálom a lelki békém.
- Igazad lehet.- Aggódó pillantást vetettem a barátnőmre. Azért viselkedtem így mert meg akartam védeni. Nagyon be van rúgva és láthatóan nem képes jól felmérni a helyzetet. Megráztam a fejem. Nem az én életem hanem az övé, azt kezd az életével, amit csak akar, semmi közöm hozzá. Különben is épp itt lenne az ideje, hogy megbízzak benne.

- Hát akkor? - Kezdem nem érteni épp ezért örülnék ha elmagyarázná a dolgokat ennél azért kicsivel részletesebben ha már az én társaságomat választotta. Ritka, hogy valami nem világos a számomra, de ez többnyire akkor történik ha az a valami nem is érdekel, de ez most nem feltétlenül így van. Nem igazán tudom már, hogy mit is kellene most akkor gondolnom. Az imént még azért hadakozott, hogy ne soroljam az itt jelenlévő igen vállalkozó hölgyemények közé ugyan akkor nem is egy szende kis szűzlányt. Majd csak találunk egy átmenetet.
Az igen! Köpni nyelni nem tudok a kis asszony monológjától épp ezért elismeréssel nézek rá. Azért tényleg nem semmi ez a nő. Nem sokakat hallottam még így bánni a szavakkal, de mindig ugyan azt jut eszembe elsőként: Vajon csak a szája ilyen nagy?
- Lényegében igaz is... és hát valahol meg tudom érteni. - Végül ennyire futotta. Bevallom erre már nem igazán van szavam és szerintem ezzel a többség így volna.
Kissé mintha valakinek felvágták volna a nyelvét... Végül is... Szemrevaló az igaz, de ezt ilyen nyíltan kimondani... Mindegy, nálam csak előny ha valaki kimeri nyitni a száját, mivel másképp nem igen megy sokra. Gondoljon ki mit akar, de nem mindig tudom kellőképpen értékelni a tettlegességet ugyan akkor nem vagyok egy szószátyár sem. engem mindig csak is kizárólag a lényeg érdekelt az is röviden és tömören.
- Figyeld meg... Holnap majd széepn megbánja... ahogy el nézem azt is hogy ivott nem csak a szóban forgó férfit és tudom is én mikor az oltár elé sétál megfogadva amit kell... - Hú, ezt mind most tényleg én mondtam? Egész sok volt hozzám viszonyítva. - De mindenek előtt ez sokban attól is függ, hogy hol fog ébredni vagy inkább ki mellett - Ezt azért még fontosak találtam hozzátenni.
- Soha sem tudtam megérteni mi értelme van... - Ejtek meg egy halkabb megjegyzést. Lánybúcsúztató? Javítson ki ha tévedek, de véleményem szerint már régen nem az és minek is ha úgy sem művelheti azt amit pillanatnyilag... hát nagyon akar megbánás nélkül szabadon. Csak elhúznak előtted egy mézes madzagot, hogy emlékeztessenek mit veszítettél majd egyszer csak... ébresztő!

Christian feltette azt a kérdést amit minden ember szokott ha velem találkozik. "Mi vagy te?" Látszott rajta, hogy a táplálékláncon sem tud elhelyezni. Úgy látszik a férfiaknál nincs kivétel, ha ilyenkor vagy egy clubban akkor egyértelmű, hogy rossz kislány, és könnyűvérű, ha meg jó kislány, akkor meg mi a fenét keresel itt egyáltalán? Más opció közül nem is lehet választani, hát ez igazán biztató.
- Fogalmazzunk úgy, hogy mindkettőből van bennem egy kicsi.- Itt fog lefagyni a rendszer és majd újra kell indítania a gépet. - Túlságosan egoista vagyok így csak azzal fekszem le aki megérdemli, viszont szeretek ilyen helyekre járni, de nem a pasik miatt hanem a társaságért. Nincs jobb egy jó ital mellett beszélgetni egy baráttal.- Kíváncsi vagyok, hogy erre mit fog reagálni. A legtöbb férfi kinyúlik a szövegemtől, habár éreztem, hogy Christiant kicsit nehezebb lesz elkápráztatni, vagy még sem? Mintha láttam volna valamit a szemében, ami azt jelezte, hogy megmozdítottam benne valamit. Nahát Mr. jéghegy érez valamit, ez új. Ha ügyesen bánok a szavakkal talán még az arcára is kiülhetnek az érzelmei.
- Pont ettől akarom megóvni, hogy más ágyában ébredjen.- Csúszott ki a számon. Tudtam, hogy nagyon megbánná amit tett és Greg sem érdemelte meg, hogy felszarvazzák. Nagyon sajnálnám, ha egy ilyen hülyeség miatt nem házasodna össze egy pár.
Tisztában vagyok vele, hogy nem az én dolgom, hogy megvédjem, de mindig is ilyen védelmező fajta voltam. A hozzám közel álló embereket mindig megvédtem, akár akarták akár nem. Ez a tulajdonság abból fakad, hogy soha életemben nem bíztam meg senkiben. Talán most itt az ideje, hogy valakiben megbízzak.

- Fogalmazzunk inkább úgy, hogy minden nő ebben a tudatban szeretne élni. - Tévhit, de nem engem ér a megtiszteltetés, hogy ezt közöljem velük. Nem szokásom finomkodni így erre nem én vagyok a legmegfelelőbb személy. Mindenki abban a hitben él, hogy magától adódóan jó és rossz és ez most finom volt és, hogy bármikor alkalomadtán képes profilt váltani és előbújik belőle a kis angyal vagy maga z ördög, de az én észrevételem az, hogy ez csak nagyon keveseknek megy igazán a többi pedig csak játék.
- Hát ez a srác kis biztosan csak ennyit akart és ha engedted volna bizonyítani, talán... - Na jó, nem mondom, hogy szemrebbenés nélkül végighallgattam a nem túl habos-babos tényeket és a végé már igen csak a nevetés fojtogatott, de azért legyűrtem. Okon nő... amit csak nagyon ritkán tudok elismerni és meg is lepődtem rendesen és még nehezebben tudom kinyilvánítani azt.
- Ahogy elnézem ő elég nehézkesen fog ma el jutni az ágyáig, szóval én nem emiatt aggódnék igazán...! - Sokkal inkább azon, hogy itt még mi minden történhet. Mondjuk úgy én a helyében nem veszíteném szem elöl az ifjú menyasszonyt, habár itt már jó rég nem lehet törvénybe a házasság előtt semmi szex dolog...
De semmi közöm hozzá és úgy igazán nem is érdekel mi művel a hölgyemény. Valószínűleg a saját részeg feje után megy ami most nagyon húzhatja... kérdés, hogy melyik irányba. Nem vagyok az az osztom az észt típus, de ha eltűnnek nem lesz nehéz kitalálni, hogy mi fog történni kettőjük között.

Az indián mondás szerint, mindenkiben két farkas lakozik. Van a rossz és a jó farkas, akik folyton háborúznak egymással. Nos és ki fog nyerni? Hát az amelyiket az ember eteti. Ha le akarnám egyszerűsíteni a dolgot akkor azt mondanám, hogy olyan mint a rajzfilmekben az ember vállán lévő apró angyal és ördög figurák. Sokan ebben természetesen nem hisznek, de ki tudja, az indiánoknak sok bölcs mondásuk van amit érdemes megfogadni.
- Szerintem minden emberben jelen van mindkettő csak valakiből kiveszik az egyik tulajdonság valamilyen oknál fogva. Történet mindig van csak meg kell találni.- Embernek nem lehet születni, emberré csak válni lehet. Kemény munkával, megfeszített akarattal, a bennünk lévő jó és rossz örök harcának figyelésével. Aki akarja, vállalja a legnagyobb ellenségének, saját lényének, vagyis lényében lévő rossznak, alantasnak legyőzését, az eléri a legnagyobbat, amit a földön elérni lehet. Emberré lesz.
- De nem hagytam, és ezzel a részemről téma lezárva. -Nem a "mi lett volna ha" sirámait kell nyögnünk, hanem a valósággal kell foglalkoznunk. Azzal, ami lett, mert bizonyos dolgokon semmiképpen sem változtathatunk, hát legalább igyekezzünk kihozni belőle a legjobbat.
Van egy olyan érzésem, hogy Christian valahol csodál, csak nem tudja kifejezni.
Christiannak igaza van, bár ezt nem akartam újból kimondani, elég volt egyszer is. A kedves barátnőm úgy el van ázva, hogy azt sem venné észre ha egy csimpánzzal táncolna.

- De van amiről jobb nem tudni és nem keresni. - Őszintén remélem, hogy ezzel a megjegyzésemmel most nem akasztottam a nyakamba egy tonnányi kérdést és nem kapja elő a táskájából a csini kis szemövegét és akar lelkész játszani, mert belőlem igen csak pocsék alanya lenne a kísérletének. Amúgy sem vagyok túl kiemelkedő társaság és megértő lélek akinek a vállán kisírhatod magad. Persze nyugodtan megteheted ha jól esik, de a vigaszt ne nálam keresd a szavak útján, mert igen erős falba ütközöl. Ha kell igen jó hallgatóság tudok lenni és ha kell hát le iszom veled magam a sárga földig, de azt ne várd, hogy lelket öntsek beléd, mert hogy belém sem szorult túl sok. Rövidebbre fogva nem vagyok az a fajta, akinek úgy kell befogni a száját, hogy végre csendben maradjon.
- Bekussoltam. Tudod, nem szeretnék én is padlót fogni. - Meg engedtem magamnak egy halvány mosolyt majd kivégeztem az italomat és kértem magamnak még egy kört.
- Velem tartasz vagy bőven elég végig nézned a barátnőd műsorát? - Mikor lettem én ilyen körültekintő, de hát ki tudja mikor szólal meg ismét jó a kislány és mikor a pimasz.
Ő nem az a fajta nő, akit félteni kell hanem akitől tartani az arra nem érdemeseknek, mert valljuk be... elég fájdalmas humora lehet a látottak lapján.

- Jogos a két pont.- Bosszantó, hogy ismét azt kell mondanom, hogy egyetértek vele. Néha, ha válaszokat keresünk, csak még több kérdéssel találjuk szembe magunkat. És néha jobb, ha tudatlanok maradunk. De ha nem akarunk választ adni, a legjobb módszer, ha halogatjuk a kérdést.
Nem az a típus vagyok aki, szereti mással megbeszélni a problémáit. Tudom, hogy ez olyan csajos szokás, de én a legkevésbé sem hasonlítok a mai lányokra, szeretem magamban lerendezni a dolgokat. Tisztában vagyok vele, hogy ez nem minden esetben jelent megoldást, de az emberek 20%-át nem érdekli a problémád a többi 80% pedig örül, hogy van problémád. Egyszóval csak ritkán vagyok hajlandó bárkivel megbeszélni a gondjaimat.
- Ne aggódj, téged ez a veszély nem fenyeget.- Rávillantottam egy megnyugtató mosolyt és kiittam az utolsó csepp alkoholt is a poharamból. Ezután Christian felajánlotta, hogy igyunk még egy kört, nem hittem volna, hogy ennyire élvezi a társaságomat.
-Nos... nem vagyok semmi rossz elrontója, ihatunk még egy kört.- Az, hogy a barátnőim nem tudják kontrollálni az italfogyasztásuk mértékét, nem az én hibám. Mostantól, csak saját magamért vállalok felelősséget, a többiek meg csinálnak amit akarnak.

- A harmadik után már nem számolom... - Ejtek meg egy már-már bosszantóan pofátlan vigyort. Általában nem különösebben foglalkoztat a dolog, hogy értenek velem vagy sem, igazat adnak-e vagy sem. Elég ha én tudom, de azért ki nem hallja szívesen?
Nekem többnyire az is tökéletesen elég ha én tudom, hogy mi az ábra és biztos vagyok magamban és tudom, amit tusok és az ziher. Minden más mellékes. Túlnyomórészt a helyzet hozzá, mert hát arról sem volna okos dolog megfeledkezni, hogy olykor a fontos dolgok az apró részletekben rejlenek, amik felett az emberek többsége hajlamos elsiklani.
- Azt mondod? - Felvont szemöldökkel meredek rá egy pillanat erejéig, de szeretem ha a dolgok egyértelműen alakulnak így elkapom a tekintetem. De azért mégis csak érdekelne a dolog miértje viszont nem szokásom kérdezősködni, jobb szeretem már előre tudni a választ, a többi már csak formaság és lényegtelen persze. A kivétel erősíti a szabályt? De nem nálam! Ha már valami egyszer el bukott...
Fogalmam sincs honnan, de tudtam hogy ezt a választ fogom kapni. Nem azt mondom, hogy ezt vártam, de erre számítottam és most sem ért csalódás.
Intettem a ficsúrnak a pult mögött, hogy még egy kör lesz és mutattam, hogy ez úttal kettő lesz...
- Soha sem voltam jó a pohárköszöntőkben... - Halványan elmosolyodtam majd csak simán koccintásra emeltem poharamat, ha ő mégis megjegyezne valamit kíváncsian hallgatom. Nem szokványos este egy nem szokványos nővel!

Tetszett a mosolya, még ha kissé pimasz is, kellemes borzongásba kezdett tőle a testem. Sokkal jobban áll neki ez, mint a jéghideg komolyság. Valahogy meghittebbé teszi az arcát, és képes elhitetni az emberrel, hogy neki is vannak érzései. Hát ki tudna ellenállni egy ilyen mosolynak? Késztetést érzek rá, hogy én is ugyan olyan görbét varázsoljak az arcomra. Mosolyogni annyi, mint magunkról elfeledkezni mások kedvéért.
- Úgy látom a barátnőim sem számolják már.- A hangomon talán érezhető egy kis fanyar gúny. Az ivás sok mindent felhoz ami a lélek mélyén lapul, ami a józannak a fejben van az a részegek a nyelvén.
- Igen, valóban, bármennyire is hihetetlennek tűnik.- Csak ennyit tudtam mondani elfúló hangon. Most értettem, meg, hogy mire is gondol. Úgy érzem, most fel kéne háborodnom, de őszinte szólva imponál a pimaszsága, talán azért mert pofátlanul jóképű és ráadásul még az illata is kellemes. Ettől függetlenül nem fogok a karjaiba omlani mint egy hiszékeny tinilány. Felnőttem. Előbb-utóbb eljön az az idő, amikor mindannyiunknak felelősségteljes felnőtté kell válnunk és megtanulnunk lemondani a vágyainkról, hogy a helyes utat választhassuk. Egy életen át felelősségteljesnek lenni persze nem mindig könnyű feladat, és az évek múlásával sokaknak ez a teher már-már elviselhetetlenné válik, de azért igyekszünk helyesen cselekedni és jót tenni nem csak magunkkal, hanem azokkal is, akiket szeretünk.
- Én sem jeleskedem a, pohárköszöntőkben, de talán ihatnánk arra, hogy találkoztunk. - Egy másik barátnőm esküvőjén is én mondtam a pohárköszöntőt, és... nos... hát fogalmazzunk úgy, hogy nem arattam túl fényes sikert. Talán nem azzal kellett volna kezdenem, hogy ecsetelem a vőlegény szexuális kapcsolatát velem. Nah... most már mindegy, pedig én tényleg csak viccnek szántam.

- Nem is olyan sokára eljön a nem várt reggel... - Legalább is én ezen a véleményem vagyok. Valamint attól még, hogy majd várhatóan szeretnének mindent elfelejteni, sőt talán nem is emlékezni a történtekre, attól még ami történt megtörtént és mint tudjuk, amit egyszer megtettünk már nem tudjuk semmissé tenni. Valaki mindig lesz aki majd emlékezni fog mindenre és olyan is lesz, aki majd készséggel emlékeztetni fog rá! Mert akárhogy is van, volt vagy lesz, de sermmiféle tett sem maradhat el következmények nélkül, mert mindennek ára van és fizetni kell. Ahogyan majd ezeknek a lányoknak is. Nekem eddig ennél okosabb nőkhöz volt dolgom és igen csak kezdek csalódni a női nemben, de talán még van remény. Nem viselném jól ha kiderülne, hogy mennyire pocsék emberismerő is vagyok.
- Annyira azért nem... - Gőzöm sincs, hogy minek szántam, de így jött. Végtére is bíztam abban, hogy én csak jobb vagyok annál a fazonnal és némileg jobb bánásmódot érdemelnék, leszámítva, hogy nem csorog a nyálam és nem taperolom. Nyilvánvaló... Az előttem lévő pasasnak nem ment túl jól, vagy csak rossz helyre nyúlt, vagy egész egyszerűen nem volt elég tökös legény.
- A választás a tiéd volt... - De talán ezt nem ecsetelném tovább és boncolgatnám. Nem tartom valószínűnek, hogy túl sokáig bírtam volna gyomorral nézni amit a mi kis Don Juanunk próbált leművelni... vagy a szánalomtól vagy a rosszul léttől.

- Tudom, hogy mire célzol.- Önkéntelenül is elmosolyodtam. Azzal hitegetjük magunkat, hogy képesek vagyunk együtt élni a bűneinkkel, vagy hogy képesek vagyunk őnélküle élni. Igen, minden este elalvás előtt hazudunk saját magunknak, kétségbeesetten és elszántan reménykedve, hogy mire jő a reggel, minden valóra válik.
- Azt hiszem visszaviszem a ruhámat, mert úgy látom nem lesz rá szükségem, igazán kár, pedig tényleg jól mutatok benne.- Révedő tekintettel néztem a barátnőmet és közben lebiggyesztettem az ajkamat.
Kevés embernek adatik meg, hogy megtalálja az igazit, vagy legalább egy olyan személyt aki hajlandó elvenni őt feleségül, nagy butaság mindezt eldobni egy kis kaland miatt, ami szépet ígér az éjjel, de másnap reggel hűlt helyét találod.
Véleményem szerint sokkal jobb egy viszonylag hűséges társ akihez hazamehetsz egy fáradt nap után és maci naciban és nyuszis papucsban hozzásimulhatsz. Ez élet egyedül szenvedés. De talán szeretünk szenvedni, talán belénk van programozva. Mert e nélkül talán nem éreznénk, hogy vagyunk. Hogy is mondják? Miért csapkodom magam ostorral? Mert annyira eszméletlenül jó, amikor abbahagyom.
- Választása mindenkinek van. Csak tudni kell, hogy melyik a jó. Remélem én jól döntöttem.- Sok olyan dolgot tettem már, amivel az emberek nem értenek egyet, de enyémek a választások, pont annyira, mint a következmények is!

- Én is tudom, hogy mire célzok, de vajon ezt ők is tudják? - A látottakból ítélve kötve hiszem, hogy tudatában lennének bármi értelmes dolognak vagy elkeserítő ténynek. Mondjuk kezdetnek aligha hiszem, hogy megtudnák mondani, hogy mit ittak és mennyit vagy, hogy az adott ficsúrnak mi a becses neve. Nő létükre és így viselkedni. Mondanom se kell... Egyáltalán nem nőies. Inkább csak simán visszataszító. Másodsorban pedig gyerekes. Így akar bármelyikük is az oltár elé állni? Remélem tudatában vannak azzal, hogy a válás bizony drága mulatság. Ők tartják magukat felnőtt érek nőnek? Még csak a leghalványabb jelét sem látom... Mert hát kéretni magát ki nem tudja?! Csak, hogy ezeknél a fazonoknál tatok tőle, hogy a nem is igent jelent majd egy idő után.
- Biztosra veszem, de azért még ne temess el mindent. - Nem kenyerem a reménykedés, de attól még nem célom mindenkiből ki ölni. Remény mindig van, azoknak akik látni akarják. Bár elképzelésem sincs róla, hogy ezt mégis hogyan lehetne kimagyarázni... Mondjuk az én szemeben szinte sehogyan sem. Így már csak az marad, hogy bízzon benne, hogy a vőlegénye egy balfék és beveszi bármi is legyen az.
- Nos, erre a kérdésre magadtól kell választ kapnod. Én aligha adhatom meg neked. - Végül is honnan a fenéből tudhatnám, hogy mit gondol vagy miképpen érzi magát becses társaságomban?! Azért abban merek bízni, hogy a másik srácnál mindenesetre nyerőbb széria vagyok.

- Jelen pillanatban szerintem ők azt sem tudják, hogy hol vannak, nemhogy elmélkedjenek bármin is.- Lopva a barátnőimre pillantottam, bár ne tettem volna, az egyikük pont most megy piáért a pulthoz, persze észreveszi, hogy egy férfi társaságban vagyok. Végigméri Christiant majd elismerően bólogat, majd rám kacsint és hüvelykujját mutogatta. Láthatólag nagyon tetszett neki Christian, valahol meg tudom érteni, ki tudna ellenállni ennek a rejtélyes vonzerőnek?
Van, hogy nem a fény vonz abban, akibe beleszeretsz, van, hogy éppenséggel a benne lakozó sötétbe szeretsz bele. Van, hogy nem a derűlátása vonz, hanem a saját szkepszised rokona, ugyanaz a pesszimista, ami magad is vagy. Van, hogy nagyobb szükséged van a bizonyosságra, hogy a sötétben igenis egy szörnyeteg lapul és les rád, mint a megnyugtató hazugságokra, hogy minden rendben lesz.
- Ennek, nem lesz jó vége. Mint a társaság legkevésbé ittas tagjának úgy érzem valamit tennem kéne.- Legyintek a kezemmel.
- Úgysem hallgatnának rám.- Nagyon tenni akartam valamit, végül is barátok vagyunk és a barátoknak az a dolguk, hogy figyelmeztessék a másikat ha valami oltári nagy baromságra készül.
De semmi használható nem jut most eszembe, nem hallgatna rám, azt hinné nekem is kell a férfi pedig igazából a hányinger kerülget tőle, semmi kedvem összeveszni vele. Nem menthetünk meg mindenkit. Tulajdonképpen bizonyos napokon azt hiszem, nem menthetünk meg senkit sem. Először mindenki mentse meg magát, utána közbeléphetünk mi is, és segíthetünk.
- Te nem ismered a vőlegényét, mocsok gazdag és baromi féltékeny, le merem fogadni, hogy valahol most is egy magánnyomozó figyel minket valahol. Tudok hasonló esetről és elhiheted, hogy nem lett jó vége.- A remény szép dolog, de az ember felnő és tanul a hibákból. Rájön, hogy néha feleslegesen reménykedett és ez iszonyatos fájdalommal
tölti el az embert. Igen. Eljön az idő, amikor ki kell nyilvánítanunk a gyöngeségeinket. Amikor a titkaink nem számíthatnak többé magánügynek. Amikor a magányunk többé nem letagadható. Amikor a kínlódásunkról nem lehet többé nem tudomást venni. De van úgy, hogy annyira egyedül érezzük magunkat, hogy a gyöngeség, amelyről azt hittük, már legyőztük, hirtelen olyan erős lesz, hogy képtelenek vagyunk küzdeni ellene.
- Hát eddig úgy fest, hogy jól döntöttem, furán hangzik, de még a részeg barátnőim szerint is. - Biztatóan rámosolyogtam, de megérinteni már nem mertem, ahhoz nem vagyok elég bátor.
- Nos, tudom, hogy hülyén hangzik a kérdés, de mivel foglalkozol.- Úgy éreztem, hogy az ismerkedésünk jól halad, de csak felületes csevegést folytattunk eddig. Többet akartam megtudni az én titokzatos lovagomról.

- Nem akartam ennyire nyers lenni. - Végtére is semmi közöm hozzá és ha valaki hát én tudok távolságot tartani. Nem okoz különösebb nehézségeket, sima ügy.Mondhatni már természetes. Mindig is az volt. Soha sem voltam túl érzelgős. Persze nekem is van személyes véleményem és azt meg is tudom tartani magamnak. Nem lételemem mások kioktatása csak ha valaki nagyon rá szorul és arra is volt már példa, hogy külön kértek meg rá. De az egy egészen más helyzet és más eset volt. Érintett voltam... Jobban is mint kellett volna.
Finomkodva fogalmaztam. Most töröltem volna a cuki kis pofijába, hogy a barátnői már mind holtrészegek és szerintem már a tulajdon nevüket sem tudnák megmondani, még kevésbé, hogy hol vannak és legkevésbé, hogy kivel?! A nyers tények!
- Már megbocsáss, de szavakkal itt már semmire sem mész! - Na most nyers voltam és tisztán közöltem vele a tényeket, mert hát szemmel láthatóan ez van, ahogy az is nyilvánvaló, hogy ezeknél a lányoknál már jó régen nem a szavak dominálnak.
- Hát akkor ez most csúnya lesz! - Azt hiszem ebben az esetben mégis csak hagyni kellene azt a ruhát...
- Szerintem neki pillanatnyilag nincs olyan férfi a helyiségben akit ne találna eléggé vonzónak. - Nem finomkodtam és el engedtem a fülem mellett, hogy ez egy elismerés akart lenni. Legalább is azt hiszem.
- Igazságot igyekszem szolgáltatni. Olykor sajátos szemszögből. - Válaszoltam sokat sejtetően, mert az igazat nem mondhattam meg, de ebből aztán lehetnek elképzelései...