Mint valami őrült, úgy püföltem a bejárati ajtót az öklömmel egészen addig, míg hírtelenjében fel nem tárult és meg nem pillantottam őt, azt a szőke, szava hihetetlen ribancot, akit most szívem szerint azon nyomban küldenék a másvilágra, ügyet sem vetve a lehetséges következményekre. Egyetlen gyors mozdulattal kaptam el a torkánál fogva és vágtam hozzá a falhoz, hogy aztán lábammal belökve az ajtót magam után, szemtől-szembe kerüljek vele.
- Üdv… remélem nem zavarok… - közben egyetlen pillanatra sem lazítottam a szorításon, épp ellenkezőleg, csak jobban tartottam a nyakát, miközben a saját testemmel falhoz préseltem.
- Nem gondoltam volna, hogy ma még újra találkozunk, képzelheted hát, hogy mennyire meglepődtem, mikor a hülye öcsémet követve erre a címre kiböktem, hogy ki is nyit neki ajtót… - ott, abban a pillanatban azt hiszem minden maradék lélekjelenlétemre szükségem volt ahhoz, hogy ne rontsak rájuk azonnal, hogy aztán felképeljem azt a szerencsétlent és hazazavarjam, ezzel itt pedig rögtön végezzek. Jayt sem értem, hiszen ez a nő annyival idősebb nála, mégis mit képzelt? Jade pedig csak adja alá a lovat, abban pedig egészen biztos vagyok, hogy mindezt azért, hogy még nagyobb nyomást helyezzen a vállamra. Csak azt nem értem, hogy miért, hiszen engedelmes voltam egészen eddig.
- Kezd kurvára elegem lenni belőled aranyom… mi volt ez a mai színjáték hm? Mit kerestél a közösségi háznál? Minek kellett ez a kurva lakás két utcányira tőlünk? Mit kavarsz már megint és miért hülyíted az öcsémet? Azt ígérted, hogy, ha tartom magam az egyességünkhöz, akkor nem esik bajuk, sőt a családom közelébe sem mész, erre tessék… - gyilkos pillantással mértem végig.
- Beszélj… mondj egyetlen jó okot arra, hogy ezek után mégis miért tegyek meg neked bármit is és ne öljelek meg itt és most? – közben a fegyvert is elővettem a zsebemből és egyenesen a homlokának szegeztem.
- Most legyen nagy a szád… gyerünk kivele… miért kellene, hogy életben hagyjalak?


 Outfit: Ben még mindig

- Nem a könyörgésedre várok, hanem arra, hogy végre hagyd abba a szarakodást és válaszolj normálisan! Elegem van a játékaidból, a cseszegetésedből, a fenyegetéseidből és a titkolózásokból is. Bökd ki, hogy minek kellett erre a környékre jönnöd és hogy minek ténferegsz a családom közelében, ha már egyszer elkezdtem a beépülést. – egy nagyon kicsit engedtem a szorításból, de épp csak annyira, hogy képes legyen normálisan beszélni. A fegyver egyetlen pillanatra sem remegett meg a kezemben ezúttal, teljes hidegvérrel szegeztem a homlokának. Tényleg az lenne a legegyszerűbb, ha itt és most agyonlőném, a hulláját pedig eltüntetném, de félek, hogy az állítólagos társa bosszút állna anyámékon. Attól nem tartok, hogy velem mi lesz, de miattuk óvatosnak kell lennem.
- Mit keresett ma nálad az öcsém? Mit műveltetek? Őt is megzsaroltad valamivel? Vagy csak szórakozol vele, hogy ezzel is az idegeimre menj? – mélyebbre fúrtam a tekintetemet az övében és kibiztosítottam a fegyvert, jelezve ezzel, hogy ha nem kezd el magyarázkodni, akkor nem habozok egyetlen pillanatot sem.
- Az öcsém még csak tizenhét éves… kiskorú és már így is elég sok hülyeséget csinált, erre te megkörnyékezed és elcsavarod a fejét. Hát semmi szégyenérzet nincsen benned? – nem akarok belemenni abba, hogy Jay dílerkedik, sem pedig abba, hogy emiatt így is bőven aggódom érte és hogy azt hittem ma este is ilyen körökben találom majd, mert ez egészen más lapra tartozik.
- Mit akarsz tőle?


 Outfit: Ben még mindig

Ahogy elhallgattam ennek a lelkiismeretlen perszónának a szavait, éreztem, hogy minden egyes parányi izmom megfeszül, az elmémet pedig szép lassacskán kezdi beborítani a vörös köd. Még csak meg sem próbálta tagadni, hogy manipulálja és felhasználja az aljas céljaihoz az öcsémet, aminek lényegében örülnöm kellene, hiszen legalább nem hazudik, mégis, az a szenvtelenség, az az érzelemmentesség, ami sugárzott belőle, kicsapta nálam a biztosítékot.
- Az öcsém nem holmi B terv – szorítottam rá ismét jobban a nyakára, miközben a hangom jéghideggé és könyörtelenné vált.
- Bármit megtenne érted, hm? Mégis mire próbáltad rávenni? Őt is be akarod építeni a bandámba? Soha nem vennék be, mert tudják, hogy nem engedném. Vagy másik irányból közelítesz? – csak úgy tombolt bennem a harag.
- Ne merészeld belevonni még jobban az öcsémet a piszkos kis játékaidba, különben azt is megbánod, hogy a világra jöttél! Ha megtudom, hogy Jay miattad belekeveredett valamibe, hogy őt is megzsaroltad vagy másképp vetted rá, hogy Cervantesre álljon… isten a tanúm, hogy megöllek. De előtte átadlak Cervantesnek, hogy elszórakozhasson veled. – nem érdekel, ha megkínozza vagy ő maga akarja megölni majd. Talán azt hiszi, hogy mindez pusztán üres fenyegetődzés a részemről, de valójában Jayért bármire képes vagyok.
- Elég világos voltam, Jade? – hátrébb léptem, őt pedig eleresztve löktem a padlóra.
- Egyébként pedig kár volt kavarnod, mert vannak fejlemények, de ezek után már nem tudom el akarom-e mondani neked… - tettem el a fegyvert is.



 Outfit: Ben még mindig

- Őszintén? Halvány fogalmam sincs róla, hogy mi játszódik le abban az elvetemült fejedben… - feleltem a kérdésére.
- Amennyi beteg dolgot műveltél eddig is, pedig elég rövid ideje ismerjük egymást… - kezdetnek, hogy az éjszaka kellős közepén betör hozzám és az ágyhoz bilincsel, aztán az a játék a pizzarendeléssel, majd a parókás belépője a bárban…. Néha az az érzésem, hogy valami baj van az elméjével. A bosszúvágy vajon teljesen elvette az eszét? Vagy némi ráfordítással még menthető lenne?
- Nagyon remélem, hogy nem! – ahogy kimondtam, azonnal el is fogott egyből a pánik. Mi van akkor, ha lefeküdtek, az én hülye kisöcsém pedig egyből beleszerelmesedett? Jaynek tudtommal még nem volt igazán komoly kapcsolata eddig, nem hiányzik, hogy egyből egy hatalmas pofánvágással kezdje az életét. Kapott már sajnos már eddig is éppen eleget a sorstól, még miattam is.
- De már az is épp elég gáz, ha hitegeted, ha fondorlatoskodsz, ha az ujjaid köré csavarod. Ő egy emberi lény, veled ellentétben… nem ezt érdemli! – bármit megtennék, hogy megvédjem őt a rossz dolgoktól. Bármit!
- Persze…. a fétisem! – ha tudná mennyire gyűlölöm magam azért, amire vetemedni kényszerülök miatta. Soha életemben nem bántottam nőket, sem gyerekeket, sem védteleneket, de ő mégis képes kihozni belőlem ezt a szörnyűséget. Rettegek attól meddig leszek kénytelen elmenni, ha arra kényszerít.
- Most komolyan játszod még az eszed az iméntiek után? – sóhajtottam és csak figyeltem, ahogy meghúzza az üveg tartalmát.
- Tényleg úgy tűntem, mint akinek nincs más lehetősége? – léptem közelebb, majd elvettem tőle az üveget és én magam is húztam belőle. Visszaadtam neki, majd a falnak dőlve, karjaimat összefonva kezdtem neki a sztorinak.
- Nagyon úgy néz ki, hogy Cervantes terjeszkedik és itt most nem csak arra gondolok, hogy új területeket szerzett az elmúlt pár hétben, hanem arra is, hogy a drogok mellett immáron fegyverekkel is kereskedik. Legalábbis ezt rebesgetik a bandában. Ha minden igaz sikerült megfújnia a Blackburn vállalat egy nagyobb szállítmányát, amit eladott egy kisebb terrorszervezetnek. Állítólag annyira elégedettek voltak, hogy állandó partnerséget kötnek. – sóhajtottam.
- Vagyis innentől még nehezebb lesz a közelébe férkőzni, mert a nagyobb kutyákra többen vigyáznak. - szünetet tartottam, hogy feldolgozhassa az eddig hallottakat.


 Outfit: Ben még mindig

Nem könnyítette meg, hogy le tudjak csillapodni, épp ellenkezőleg, továbbra is csak hergelt és hergelt, mintha szándékosan azt akarná, hogy elpattanjon bennem az a bizonyos húr. De vajon van fogalma róla, hogy mi történik majd azután? A legtöbb megjegyzésére meg tudtam állni, hogy ne reagáljak, betudtam a sértett némber egomán hőzöngésének, aki egy nagy pofára esés után megpróbálja megmutatni, hogy azért még igenis ő a főnök, ám amikor oda lyukadtunk ki, hogy mindketten tudjuk, hogy nem vagyok gyilkos, a tekintetem egyszeriben elkomolyodott, a vonásaim valahogy megkeményedtek, a hangomba pedig addig sosem tapasztalt jegesség költözött.
- Még. – talán az ital hatása, talán csak nagyon is közel járok annak a bizonyos húrnak a végéhez, de olyan őszinteségi roham jött rám, amit eddig még sosem tapasztalhatott tőlem.
- Sok olyan dolgot voltam kénytelen megtenni már eddig is miattad, amiről azt gondoltam, hogy sosem lennék rá képes, ráadásul benned óriási fenyegetést látok a családomra nézve. Szerinted ezek után tényleg nem lennék képes meghúzni a ravaszt, ha komolyan gondolnám? – én a helyében inkább nem próbálnám ki, mert a végén még csúnya meglepetés fogja érni.
- Igen… azt mondtam. – nocsak, a szöszi akarva-akaratlanul, de ezzel a fennakadással sikeresen a tudtomra adta, hogy valahonnan ez a név ismerős számára. Talán kapcsolatban állnak egymással. Lehetséges, hogy, ha egy kicsit jobban utána megyek a faszinak, akkor sikerül fogást találnom rajta? Sarokba tudnám szorítani valahogy a zsarolómat? Meggondolandó.
- Te még mindig nem fogtad fel mi? Ez már réges-rég nem arról a kibaszott ranglétráról szól. Ez már egy másik mezőny! Az, hogy épüljek be a régi bandámba és lopkodjak kocsikat a cél érdekében, az egy dolog és más a fegyvercsempészet. Komolyan azt várod, hogy terroristákkal businesseljek csak, hogy te túless végre a piti bosszúdon? Neked tényleg semmi más nem számít? Hány életet akarsz még veszélybe sodorni, hm? Ha az enyém és a családomé nem számít neked, gondolj az áldozatokra, akikkel azok a fegyverek végeznek majd… - hát ennek a nőnek tényleg nincs lelke?


 Outfit: Ben még mindig

- Fel lehet rá készülni? – kérdeztem vissza és a kérdés ezúttal cseppet sem volt ironikus, inkább őszinte, kíváncsi. Vannak sejtéseim arról, mivel járna, ha meghúznám a ravaszt és elvenném egy ember életét, de biztosat csakis akkor tudhatnék, ha valóban megtenném. Eddigi életem során mindvégig azon voltam, hogy ne kelljen ezt tennem, mindig a békés megoldások híve voltam vagy éppen a kisebbik rossz mellett igyekeztem letenni a voksom, de van az a pont, amikor már nem tehetsz mást, cselekedned kell. Nálam a családom ez a pont és a pillanat, amikor valóban veszélyben érzem őket. A biztonságukért kis ár a lelkem…
- Akár… - forgattam meg a szemeimet – Lényegesen jobban hangzik manipulált tökfilkónak lenni, aki a szerelem miatt segít, mint valakinek, akit sarokba szorítottál és megzsaroltál annak a két embernek az életével, akik a világot jelentik számomra. – igen, talán alakulhatott volna másképp is a történetünk, talán tényleg sikerült volna az ujjai köré csavarnia és annyira elvennie az eszemet, hogy bármit megtegyek érte, talán nem, ezt azt hiszem már sosem tudjuk meg, hiszen más utat választott.
- Vagy akár lehettél volna kezdettől fogva őszinte is velem, hátha magamtól belemegyek abba, hogy segítsek… - nem tudom megmondani, mit léptem volna abban az esetben, ha a semmiből bekopogtat hozzám egy idegen és a segítségemet kéri, ráadásul egy olyan veszélyes ügyben, mint Cervantes levadászása, de talán jobban fogadtam volna, mint a zsarolást.
- Talán azért, mert néhány tagon kívül nem sokan tudnak a történtekről, így, ha a zsernyákok váratlanul fülest kapnak, nem nehéz kitalálni kit gyanúsítanának először. Ráadásul tudomásom szerint Blackburn nem jelentette a megfújt szállítmányt sehol, így biztosan hülyének néztek volna, ha én bejelentem. – ez a dolog szöget is ütött a fejemben mondjuk.
- Blackburn se lehet olyan tisztességes, ha egy ekkora balhéról hallgat…. – ő pedig szemlátomást ismeri. Vajon ő tudott erről? A pasi tényleg sáros? Vagy más oka van hallgatni?
- Vagyis ezzel a szöveggel takaródzva azt várod tőlem, hogy kocsitolvajból fegyverkereskedővé avanzsáljak a kedvedért… - letörten ittam ismét az üvegből egy jó nagy kortyot.
- Ám legyen… cserébe viszont lepattansz az öcsémről egyszer és mindenkorra, megértetted?


 Outfit: Ben még mindig

- Őszintén? – meglepett a kérdése, nem is kicsit, muszáj voltam egy kicsit eltöprengeni rajta.
- Elhinnéd nekem ennyi ismeretség után, ha azt mondanám, hogy nem tudom? – kezdtem bele a válaszadásba. Úgy éreztem valamiért, hogy tartozom neki annyival, hogy megindoklom a dolgot és nem hagyom itt szimplán ennyivel.
- Mielőtt még elkezdesz élcelődni rajtam, voltam már nővel, nem is egyszer, de hogy szerelmes legyek valakibe… odáig még sosem jutottam el. – nagyon halványan elmosolyodtam – Nem volt rá időm a kocsilopás és a sitt mellett. Talán nem is vagyok rá képes. – valami viszont azt súgja, hogy ő bizony már megtapasztalta ezt az érzést, ahogyan azt is, hogy az illető csúnyán kihasználta és pofára ejtette.
- Viszont, ha mindenképpen választanom kellene, akkor azt mondanám, hogy könnyebben túlélném, hogy beléd szeretek és átvágsz, mint, hogy elveszítsem bármelyik családtagomat. Pláne úgy, hogy az életük az én kezemben van. – nem tudom mitől lettem ennyire készséges és válaszolgattam neki, amikor nem sokkal ezelőtt még meg akartam ölni. Fogjuk a piára…
- Ez nem hülyeség kérdése Jade… - néztem bele a szemébe.
- Nézd, nem állítom, hogy igent mondtam volna neked arra, hogy ismeretlenül kockáztassam érted és a bosszúdért az életemet, viszont biztosan másképp álltam volna a dologhoz, mint így. Ha megértettem volna az okokat, választ kaptam volna a miértekre és nem azt érzem, hogy a sötétben tapogatózom, miközben zsarolnak… - sóhajtottam.
- De most már mindegy, nem igaz? Maradt a zsarolás, nekem pedig, hogy szót fogadjak. – már ameddig úgy érzem, hogy Jay és anya biztonságban vannak.
- Azt hiszed, hogy csak kitaláltam? – vontam fel a szemöldököm, aztán még a nevetés is kirobbant belőlem. Erre innom kellett…
- Emlékszel a srácra a bárból, akit kb letahóztál a múltkor? Ő ment a főnökkel, mikor tárgyalni ment Cervantessel. Tőle tudom. De a főnök viselkedése is arra enged következtetni, hogy a dolog igaz… elkezdte kivonni Cervantes közeléből a kedvenc embereit és csak a feláldozhatókat tartja kéznél. Hát ezért is lesz nehezebb a dolgom… - mert engem sosem sodorna szándékosan veszélybe.
- Azért, ha megtudsz valamit, mondd el, talán nekem is segít a beépülésnél. – vontam meg a vállam.
- Inkább egy kis törés, mint a teljes pusztulás. – keltem fel, majd a mélyhűtőhöz sétáltam és egy kis jeget tettem a zsebkendőmbe, amin ott a monogramom. Anya hímezte bele. Miután ezzel megvoltam, visszasétáltam hozzá, a kezébe nyomtam és a nyakához irányítottam.
- Hogy ne liluljon be. – mondtam halkan, majd elindultam kifelé.
- Jóéjt Jade. – köszöntem el és távoztam.


 Outfit: Ben még mindig