Az önnyugtatás egész jól sikerült, már majdnem teljesen normálissá is vált a légzésem és a szívverésem, kezdtem kilábalni a látottak okozta sokkból. Végülis véletlen volt, nem szándékos, biztosan más családban is megesett már hasonló baleset és… az hogy tetszett, amit láttam, biztosan csak a művész véna miatt van, ami apa szerint bennem csörgedezik. Igen, csakis ez lehet az oka. Hiszen Chase bácsi még az én szememmel nézve is jóképű, nincs azzal baj, hogy elismerem, ahogy azzal se, ha megállapítom, hogy nyaktól lefelé sincs vele baj. Na jó, ebből elég legyen!
- Oké. – szóltam vissza és vártam, hogy megjelenjen. Amikor lehuppant mellém és homlokon puszilt pillantottam fel rá először, ez pedig újraindította bennem az iménti „sokkot”. Hiába van már felöltözve, nemrég még nem volt, a kép pedig sajnos élénken él bennem. Basszus… pedig ez a nap már így elég szürreális volt eddig is.
- Szia Chase bácsi. – böktem ki végül, próbálva összekapni magam.
- Persze… minden rendben. – ez nagyjából annyira sikerülhetett meggyőzőre, mint életem első csigaevése közben a fintorogva mondott „ez finom” megjegyzésem. Első és utolsó alkalom, egymerő borzalom, de nem akartam megbántani nagyapát, mert aznap ő rendelt nekem a szülinapján. Persze Chase bácsi kinevetett, anyám is kuncogott, szóval hamar lebuktam, hogy ez nekem elég off lesz…
- Meglepetés? – csillant fel a szemem, ez végre kicsit visszarázott a valóságba – Hmm… legyen vacsora után, addig talán kibírom. – hiába mosolyogtam rá, láttam rajta, hogy kibökte hogy valami nem stimmel, azt azonban még csak eszem ágában sincs bevallani, hogy az imént sikerült rányitnom, mert… mert nem és kész. Viszont, ha nem adok magyarázatot még a végén azt hiszi, hogy az irodai dolgok miatt vagyok feszült, több lelkifurdalást pedig már nem akarok neki okozni, reggel így is rossz volt látni, hogy mennyire őrlődik a vasárnap történtek miatt.
- Ne nézz így… tényleg minden rendben csak… - sóhajtottam és végül bevillant a megoldás… úgyis el akartam neki mesélni, szóval itt a remek alkalom.
- Azt hiszem még hatás alatt vagyok…. Idefelé jövet Trystan rám írt és holnap estére újabb randit kért. Igent mondtam, mert a holnapi banzájt úgyis megúszom és anyu sem fog zrikálni, mert ő is ott lesz, szóval épp tökéletes az időzítés. De azért félek egy kicsit a múltkori után… - mi van, ha most sem lesznek pillangók? Ha most is furcsa lesz?



 Outfit: Josie

- Pedig, ha tudnád milyen nehéz kibírni. Viszont, ha egyből lecsapnék az ajándékra még a végén azt hinnéd, hogy csak az érdekel… - nyújtottam rá nyelvet. Igaz ugyan, hogy ha valakit a családból nem lehet ilyesmivel vádolni az pont én vagyok, mert valahogy mindig is jobban szerettem adni, mint kapni, de ez részletkérdés. Egyébként Chase bácsi eddig mindig sikert aratott az ajándékaival, tökéletesen eltalálta az ízlésemet, a gondolataimat, mindent. Kivéve azzal az esettel a csomag óvszerrel… de ezt inkább hagyjuk is.
- Ugyan… nem mondom, hogy megkönnyítetted, de nem is volt olyan rossz. Sőt, lett egy munkahelyi barátnőm Lou személyében és most már azt is tudom, hogy odabent máshogy iszod a kávét, ami új infó. A zárás pedig… - elnevettem magam, ahogy eszembe jutott a mariachi banda – Bolond vagy Chase bácsi. – de pontosan ilyennek szeretem.
- Kár, hogy nem jöttél oda, így csak nagyapával tudtam táncolni, viszont azt meg is érte volna felvenni, mert végig olyan döbbent ábrázata volt, élmény volt nézni. – anya fejéről nem is beszélve. De azért örülök, hogy nem az egész iroda nézte ezt végig, így talán a holnapi második napom sem lesz annyira ciki. Hacsak Lou el nem meséli mindenkinek, amit látott, de ezt igazából kétlem. Lou jó arc.
- Pedig kíváncsi vagyok, hogy mit szerveztél, főleg mert ma az összes szállítót és egyebet nekem kellett végig hívnom utolsó csekkolásként. Ha tartják magukat a megbeszéltekhez, akkor minden rendben lesz, épp csak én maradok le róla. Remélem azért képeken látom majd. – bizony, ha nem aggódnék, hogy nagyapáék miatt dögunalmas lesz az egész és nem irtóznék annyira a bájolgástól, miatta elmennék rá.

- Héj! – nevettem el magam ismét, amikor összeborzolta a hajam, ám amikor felkelt és nyújtózott egyet kis híján infarktust kaptam. Baszki… ez meleg helyzet volt. Az a nadrág majdnem újra mindent felfedett előttem, amit nem olyan régen láttam… Zavarba is jöttem, így először fel sem fogtam a hozzám intézett szavait, csak amikor a kezét nyújtotta felém, akkor ocsúdtam fel.
- Tessék? Öhm… persze… oké… - megfogtam a kezét és felkeltem, közben elmormoltam egy imát sebtiben a lelki üdvömért. Ilyen mocskos gondolatok mellett minden szellemi támogatásra szükségem van.
- Hát, ha már nem nagyon ebédeltél… - cukkoltam egy kicsit.
- Ezt jól látod… túl jó vagyok neked Chase bácsi… - viccelődtem tovább, már csak amiatt is, hogy eltereljem a saját figyelmem. – Törődj bele, hogy te vagy a világ legszerencsésebb embere. – ezzel elkezdtem a tálalást, majd helyet foglaltam szemközt vele.
- Egyébként attól félek, hogy mi lesz, ha megint furcsa lesz az egész. Ha nem…. ha nem jönnek a pillangók vagy mi. Múltkor jól éreztem magam, de valahogy mégsem… csavarodtam be tőle. Mármint… érted mire gondolok… Mi van, ha most sem fogok?


 Outfit: Josie

- Jogos felvetés. – bólintottam nagy komoly ábrázattal. Ha már ő így, akkor én is. – Elvégre csúnya vagy és uncsi és a találkozókra is csak muszájból járok… - tettem rá pár lapáttal, de csak hamar elnevettem magam, hiszen ebből egyetlen szó sem volt igaz és ezt természetesen ő is tudja. Tény, hogy Chase bácsi elkényeztet, de sosem éltem vissza ezzel, legalábbis nagyon igyekeztem, mert számomra többet ér, hogy ő van nekem, mint bármi más. Elvégre Chase bácsi a minden…
- Muszáj volt eszembe juttatni? – sóhajtottam csüggedten. – Valahogy meg kell majd békítenem, különben nem sokáig leszek az élők világában, ha rajta múlik, te pedig veszítesz egy imádnivaló unokahugit. – persze nem hiszem, hogy ilyen komoly lenne a helyzet, de azért tény, hogy rosszul érint, hogy ilyen rosszul indult a nővel a kapcsolatunk. Eleve nem szeretem, ha megbántok másokat, ráadásul nem is volt szándékos, csak teljesíteni akartam egy feladatot.
- Remélem ezek után jó kis órákat tartasz majd, mert sokba kerülnek nekem… - vajon meddig tud élni egy ogre bosszúja? Pampam… reméljük nem sokáig.
- Te… te végig nézted? – döbbenten kérdeztem vissza, aztán ahogy leülepedtek bennem a szavak, hírtelen minden értelmet nyert és leesett a tantusz. Chase bácsi egész nap kémkedhetett utánam, ezért volt annyira képben a fénymásolóról és Imeldáról…
- Chase Casteel Hammond! – ezt most egészen sikerült úgy mondanom, mint anya szokta, amikor a bácsi kihúzza nála a gyufát. Még a szemeim is összeszűkültek, mintha csak a nagy lecseszésre készülnék – Képes voltál egész nap kémkedni utánam? Na és mi lett azzal, hogy átlagos gyakornokként bánsz velem? Mert azt ne akard nekem beadni, hogy az összeset kukkolni szoktad! – kifújtam a levegőt. – Tudod mit? Ne is válaszolj! Úgy teszek, mintha ez a beismerés meg sem történt volna, így nem kell megfojtsalak, eltemesselek és aztán egy életen át gyászoljalak. – persze képtelen lennék rá, hiszen imádom, de ez most akkor is lesokkolt egy kicsit. Mondjuk érezhettem volna, hogy úgy sem fogja bírni…

Evés közben figyelmesen hallgattam a szavait.
- Nem hitegetem és…. igazából nem tudom mi a bibi. Amikor megcsókol az jól esik, élvezem, várom is és vele is nagyon szeretek lenni, nem véletlenül izgulok ennyire a randik előtt. De valami akkor is furcsa. Valahogy…. másabbra számítottam. Nem az az érzés, mint amit annyian leírtak már nekem… - talán maga a szerelem hiányzik? Áh… ez nekem túl bonyolult… remélem idővel helyre jönnek a dolgok, mert Trystan annyira édes és kedvelem… Láttam, hogy Chase bácsi nagyon izgatott, nagyon várja már, hogy oda adhassa az ajándékot, így amikor végre a kezembe került a kis doboz, nem volt szívem bejátszani a lassított nyitogatást és a fapofát, hogy kínozzam egy kicsit… Kinyitottam, ahogy pedig megpillantottam a karkötőt a boldog mosoly azonnal kiült az arcomra. Már a doboz színe is találó volt, na de ez…
- Úristen, ez gyönyörű! – először meg sem mertem érinteni, olyan szép volt a dobozában, de aztán végig simítottam rajta. – Tökéletes… - felpattantam és alaposan megölelgettem és még két nagy puszit is adtam neki.
- Nagyon köszönöm Chase bácsi. – hálásan pillantottam rá, majd felé nyújtottam a dobozt és a csuklómat is. – Felteszed nekem?

Az este hátralévő részében még egy kicsit beszélgettünk Trystanről, majd visszatértünk a holnapi ünnepség részleteihez és ahhoz, hogy már alig várom a vezetés órákat is vele. Nehéz szívvel köszöntem el, ráadásul elég későn is, így végül taxival mentem haza, csak, hogy anya és ő is nyugodtak legyenek, hogy minden rendben az úton. Amikor hazaértem még bejelentkeztem nála, majd csakhamar ki is dőltem, mert elég fárasztó volt a nap és valami azt súgta, hogy a következő is az lesz…


 Outfit: Josie