Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe? Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba... Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
Ha Róla van szó az ösztöneim ilyenkor szuper erős védelmező módba kapcsolnak. Lassan harminc leszek és még rajta kívül senki se volt képes kiváltani belőlem ezt az érzést. Nem szándékos, sőt nem is előre megfontolt, ez egyszerűen csak jön, annyira ösztönös, mint a levegővétel. Még a széltől is óvnám, de pontosan tudom, hogy már lassan felnőtt nő válik belőle és szüksége van arra, hogy saját maga vívja meg a harcait. Viszont nem nézhettem a távolból tétlenkedve azt, hogy az a szarházi így viselkedik vele. Mégis mi a fene volt ez? Féltékenységi kitörés? Komolyan képes volt engem megvádolni azzal, hogy bármit is akarok az unokahúgomtól? Képes hát, sőt még bepróbálkozott a megzsarolásommal is. Szánalmas. Undoron és dühön kívül iránta más nem is tudok érezni, de az aggódás és a lelkiismeret csak úgy tombol bennem. Annyira, hogy perpillanat elnyomja Trystan iránti megvétésemet. - Igazad van! Szóval az egyetlen megoldás, ha foglyul ejtelek és csak velem találkozhatsz. – Nem voltam vicces kedvemben, de miatta még ezzel a pocsék térfával is bepróbálkoztam. El akartam terelni a figyelmét, mert nem akartam, hogy fejben újból és újból azon kattogjon, amit Trystan mondott vagy tett. Attól, hogy neki pánikrohama van – vagy bármi is legyen ez – kurvára kezdek én is bepánikolni. Fogalmam sincs, hogy mit kellene tennem, vagy mondanom, hogy neki jobb legyen, ezért csak kikísértem az autómig, besegítettem az ülésbe, majd beszálltam a vezetőülésre, áthajoltam rajta, hogy megragadjam az övet és bekössem. Elindultam az utasítását követve, szóval hozzám. Josie nem tud arról, hogy az apja már jóváhagyta azt is, hogy akár még nálam is alhat. Talán jobb is lenne, ha ma nálam maradna, ezek után pláne. - Ugye tudod, hogy nem lesz jobb attól, ha magadat hibáztatod? – Bagoly mondja verébnek… Erősen szorítottam a kormányt már csak attól, hogy Josie kimondta annak a féregnek a nevét. Meglehet, hogy Trystan nem is sejti, de nekünk nagyon is van még egy lerendezésre váró ügyünk. Ugye nem annyira hülye, hogy azt gondolja, hogy ezt meg fogja úszni? Jól mondta! Chase Kibaszott Hammond vagyok és itt az ideje, hogy illendően bemutatkozzak neki. Rettentően hosszúnak tűnt az út hazáig. Végig csendben magam elé meredtem, figyeltem a forgalmat, de közben rengeteg ötletem támadt arra, hogy hogyan tudnék kicseszni azzal a szarházival. Még nem tudja, hogy mire vagyok képes és nagyon remélem, hogy Josie se fogja sose megtudni, hogy mire készülök. Pillanatnyilag elhessegettem magamtól minden toxikus gondolatot miközben felé fordulva mosolyt erőltettem magamra. Kicsatoltam, kiszálltam és kinyitottam neki az autó ajtaját. Kisegítettem és kéz a kézben tettük meg azt a pár méter távolságot a lakásom ajtajáig. - Mit szólnál, ha forraltbor helyett kapnál valami erősebbet? – Tessékeltem be, de amint bezárult mögöttünk az ajtó egyből a lényegre tértem. Tudom a pokol kínköves bugyrában fognak halálra szurkálni egy felhevített vasvillával, hogy már megint alkohollal kínálom a kiskorú unokahúgomat, de úgy érzem a mai után nem árthat egy kevés a legjobb whiskymből.
Chase
do you know who i am?
Josie Harmon
Tárgy: Re: Secrets - Chase & Josie 05.01.23 10:20
Egész úton hazafelé némaságba burkolództam, tekintetemmel pedig végig a mellettünk elsuhanó belváros forgatagát pásztáztam, miközben elmémben újra és újra lejátszottam a pár perce történteket. Trystan szavai visszhangoztak a fülemben, ahogy arról beszél, hogy beteges, amit csinálok, meg, hogy nem választhatom folyton Őt és hogy nem fog leállni… A tekintete határozott volt, pokolian magabiztos, mint aki készül valamire, ez pedig megrémiszt. Nem magam miatta, Miatta. Sajnos a fiúnak igaza volt abban, hogy ha akar, akkor keresztbe tud tenni Chase bácsinak, ha ráveszi az apját arra, hogy bontsa az üzletet nagyapáékkal. Kérdés persze, hogy az öreg Collins képes lenne-e ilyesmire a fiacskája kedvéért vagy az üzlet és a józan ész felülkerekedik az apai ösztönökön. A partin úgy tűnt, hogy tökéletesen érti a helyzetem és az én oldalamon áll, de más kérdés, hogy mit fog most mondani neki Trystan a történtekről. Chase majdnem megütötte őt… Nem tudom hogyan voltam képes Őt visszafogni, ösztönösen nyúltam a karja után nem is attól tartva, hogy ne tudná padlóba döngölni Trystant, hanem mert rettegtem attól, hogy megteszi és emiatt el kell szenvednie a következményeket is, miattam… Tehetetlen voltam, kiszolgáltatott, egy istenverte rongybaba, akit csak taszigáltak, szorítottak és aki képtelen volt megvédeni magát. Megint. Lefagytam és ha Chase bácsi nincs ott, ki tudja mi történt volna. De meddig mehet ez mégis így? Hiszen hiába viccelt az imént, mindketten tudjuk, hogy valóban nem lehet mellettem minden pillanatban, még ha lehetősége nyílna rá, akkor sem lenne természetes, hiszen megvan a maga élete, a maga elfoglaltságai és egyszer majd lesz egy másik nő is, aki leköti szóval… Nem, ezt valahogy nekem kell megoldanom. Nem fagyhatok le többet, nem pánikolhatok be még egyszer… valahogy le kell tudjam győzni, mielőtt tovább romlik a helyzet.
Miután megérkeztünk és kézen fogva felmentünk a lakásba, megszabadultam a manófüles sapkámtól, a sálamtól a cipőimtől és bekuckóztam a kanapéjára, magam köré tekerve az ott talált takarót. - Köszönöm… - bólintottam a szavaira és nagyon hálás voltam, nem csak azért, mert magától ajánlotta fel még ha tudom, hogy nem is helyes fiatalkorúként innom, de azért is, hogy ide jöhettem és most velem van. Tekintetem a Tőle kapott karkötőre siklott és az alatta éktelenkedő lilás-vöröses foltokra, amiket Trystan szorítása okozott. Megint. - Nem tudom, hogy ismerhettem félre ennyire…. néhány hónapja még annyira más volt. – ezt inkább magamnak mondtam, mint neki, közben a csuklómig húztam a pulcsim ujját. Túl sok minden történt ma ahhoz, hogy még valamivel képes legyek szembenézni, egyszerűen csak szeretnék kicsit betompulni és túlélni a nap végét. Miután átvettem tőle a poharamat kortyoltam belőle, fejemet pedig a vállára döntöttem. - Azt hiszem mégis kezd tetszeni a fogságos ötleted…
Outfit: Josie
do you know who i am?
Chase Hammond
Tárgy: Re: Secrets - Chase & Josie 05.01.23 19:59
Mi a fasz történik ma? Először a családom szabadít rám egy akkora horderejű titkot, amit még fel sem tudtam kellően dolgozni, aztán meg ez… Mikor lesz végre vége ennek az átkozott napnak? Komolyan, ez már olyan, mint egy rossz rémálom. Trystan felébresztette a bennem szunnyadó állatot, azt az oldalamat, amivel jobb, ha soha senki se találkozik. Ő mégis meg fogja ismerni, ezt megígértem magamnak. Nem érdekelnek a következmények, egyedül csak Josie érdekel és érte bármit hajlandó vagyok megtenni. Ez mindig is így volt és mindig is így lesz. Vissza térve a lakásomba akaratlanul is feltettem magamnak azt a kérdést, amit ilyenkor sose lenne szabad. Mi jöhet még? Ilyen erős kezdés után szerintem nem is csoda, hogy számítok még néhány kellemetlen meglepetésre a mai nap folyamán. Mit meg nem adnék azért, ha ma már nem történne semmi se, hiszen mindkettőnknek nagy szüksége van egy kis nyugalomra. Na meg nekem jó sok whiskyre. Töltöttem mindkettőnknek, de neki fel annyit, mint magamnak. Helyet foglaltam mellette a kanapén és kezébe nyomtam az italát. - Legalább még időben kiderült, hogy milyen szarházi. – Kínomban felnevettem. Tudom, hogy most nem könnyű neki, de mégis örülök annak, hogy nem pazarolt rá túl sok időt, mert hónapokkal, sőt évekkel később is előjöhetett volna Trystan igazi személyisége. Az pedig még ennél is nagyobb sebet ejtett volna rajta. - Sose zárnálak be. – Mosolyt erőltettem az arcomra miközben fejemet csóváltam a gondolatra. Tréfálkoztam vele ezzel a fogságos szöveggel, de mégis szeretném biztonságban tudni, csak még meg kell találnom erre a megfelelő megoldást. Mondjuk egy távolságtartási végzés nem is lenne annyira rossz ötlet, vagy egy nagyon tragikus baleset. Újból utat törtek maguknak a toxikus gondolataim és számtalan verzió lejátszódott a fejemben arról, hogy hogyan is lehetne örökre megszabadulni ettől a kellemetlen alaktól. - Mihez lenne kedved? – Megittam az italomat és az üres poharat a kanapé karfájára tettem. - Ma bármire rávehetsz. – Nyomtam egy puszit a feje búbjára. Legszívesebben bebújnék mellé a takaró alá, hogy magamhoz öleljem és legalább egy kis időre eljátsszuk, hogy a takaró inkább egy védőburok, ami minket körülvesz és rajtunk kívül nem létezik semmi se. Hogy az egész kibaszott világon csak mi ketten vagyunk.
Chase
do you know who i am?
Josie Harmon
Tárgy: Re: Secrets - Chase & Josie 05.01.23 20:48
- Pedig milyen jól hangzott… - sóhajtottam színpadiasan, nagyon nagyon halovány mosollyal az ajkaim szegletében. És tényleg, az, hogy csak vele beszélhetnék és nem kellene senki mással még csak találkoznom sem, pláne a mai nap után kifejezetten vonzó lehetőségnek tűnt a szememben. Bezzeg, amikor agyrázkódással feküdtem otthon a szobámban, ahová nagyapa száműzött és oda voltam bezárva, akkor meg tudtam volna őrülni. Igaz ott is a legrosszabb az volt, hogy nem tudtam róla semmit, nem beszélhettünk, nem láthattam. A csend felemésztett, a tér szűk volt, az aggódás pedig miatta kitöltötte minden gondolatom. Szó szerint elvonási tüneteim voltak a hiányától, mintha csak valami rossz drogos lettem volna, csak épp az én drogom Ő volt… És még mindig az. - Őszintén? Hátizsákkal világgá menni, távol mindentől és mindenkitől, csak veled. – tudom ez lehetetlen, nem tehetjük meg, mégis szívem szerint pontosan ezt tenném most. Elbújnék oda, ahol nincsenek elvárások, nincs jópofizás, nincs ármánykodás, nincs erőszak, nincs Trystan… Megittam a maradék italomat majd kibújtam a takaróból, hogy magunkra terítsem. Mivel közelebb bújtam hozzá így pont elfértünk alatta ketten. - Bármire? – tűnődtem el fejemet a mellkasára simítva, közben a szívverését hallgattam. - Akkor először is… ücsörögjünk egy kicsit. – most egészen biztosan hülyének néz, nem csak azért, mert nem rukkoltam elő rögtön legalább ötven olyan követeléssel, amivel olyan dolgokra vehetném rá, amikre eddig nem sikerült, de most kénytelen lenne teljesíteni, de azért is, mert konkrétan semmi értelmes nem jutott eszembe. Most csak néhány percnyi békére vágytam, csendre, hogy feldolgozhassam a történteket, levegőhöz jussak, aztán persze jobban is el tudok merengeni a „bármiről”. - Csak egy kicsit… sebnyalogatásként… legális önsajnálatként. Pár perc. – hagy vesszek el egy kicsit, mielőtt elkezdeném újra talpra állítani magam. Le is hunytam a szemeimet, elfészkeltem magam az ölelésében és igyekeztem lecsendesíteni magamban a káoszt. A szívverésem fokozatosan egyenletessé vált, a remegés teljesen abbamaradt, elengedtem magam. Mély lélegzetet vettem, ez azonban nem bizonyult jó ötletnek, mert ekkor… emlékképek sokasága lepte el az elmém. Arról a délutánról, a csókjainkról… éreztem újra az ajkaimon, a bőre illatát és… Basszameg! Nenene…. most már biztosan elkárhozom! A szemeim kipattantak, mintha csak energialöketet kaptam volna, pedig csak sokkot… - Letelt! – jelentettem ki, majd felugrottam és a két pohárral együtt a bárszekrényhez mentem, hogy újra töltsem őket. Nem zavartattam magam, mindkettőnknek ugyan annyit töltöttem ki, majd mielőtt visszamentem volna hozzá, elindítottam a hifijét. - Táncoljuk ki! – kacsintottam rá, felé nyújtva a poharát. Ha már közös kedvencünk a Grey’s Klinika, legalább hasznosítsuk az abból tanultakat. - Ez az első számú bármi…
Outfit: Josie
do you know who i am?
Chase Hammond
Tárgy: Re: Secrets - Chase & Josie 06.01.23 10:50
Csak mi ketten a világ ellen, de ebben a kibaszott világban már lassan minden ellenünk szövetkezik. Nem! Nem leszek paranoiás! Nem engedhetem, hogy saját szánalmas gondolataimba merüljek, miközben neki most szüksége van rám, sokkal jobban, mint ezelőtt valaha volt. Nem esik nehezemre magara vállalni ezt a feladatot, mert mindig is ezt tettem, sőt valószínűleg még akkor is, ha már Josie nem kérne a segítségemből. Viszont, ma sokkal többet vállaltam magamra, mint amennyivel el tudnék boldogulni, de nem akarok neki csalódást okozni. - Bárcsak megoldható lenne. – A mai nap után főleg kedvem lenne lelépni, kiszabadulni az életemből legalább néhány napra. Fogalmazzunk úgy, hogy ma annyi minden történt egyszerre, hogy kezd már nagyon elegem lenni. - Viszont az megoldható, hogy lelépjünk néhány napra az ünnepek alatt… - Hangosan gondolkoztam, de aztán gyorsan be is fogtam a szám. Hová is mehetnénk? Biztosan minden szállodai szoba megtelik ilyenkor, sőt már jó előre lefoglaltak mindent. Viszont rengeteg embert ismerek, talán egyikőjüknél akad jó messze innen egy nyaraló és oda elbújhatnánk néhány napra a világ elől. - Rendben. – Nem tettem fel felesleges kérdéseket, inkább még szorosabban bújtam mellé a takaró alatt. Most bármire hajlandó lennék miatta, ha Josie csak itt akar ücsörögni velem, akkor itt ülünk egészen addig, míg szükségét érzi. Őszintén fogalmam sincs arról, hogy mennyi ideig tartott ez az állapot. Bármeddig képes lett volna magamhoz ölelve itt ülni és csak élvezni a társaságát. Aztán hirtelen felpattant és újra töltötte a poharainkat. Rá kellett volna szólnom, hogy nem ártana lassítani a tempón, vagyis inkább neki nem kellene már többet innia, de mégse tettem. Egy ilyen szar nap után neki szüksége van egy kis lazításra. - Erre a zenére? – Nevettem el magam, majd feltápászkodtam a kanapéról. Elvettem tőle a poharat és egy húzásra ki is ittam a tartalmát. Ennél sokkal több piára lesz szükségem, hogy a parkett ördögének érezzem magam. Letettem az asztalra a poharamat, majd csak is kizárólag azért, hogy mosolyt csaljak az arcára elkezdtem táncolni. Még régebben láttunk egy videót és igyekeztem felidézni a mozdulatokat belőle, de szerintem Josie tudni fogja, hogy kit is szeretnék kiparodizálni tánc közben.
Chase
do you know who i am?
Josie Harmon
Tárgy: Re: Secrets - Chase & Josie 06.01.23 12:08
Ha akárcsak fikarcnyi sejtése lenne arról, milyen képek játszódtak le előttem újra és újra az imént, biztosan megértené miért döntöttem úgy, hogy erre bizony több alkohol kell. Mégsem árulhatom el neki soha. Hiába fogadtam meg, hogy többé nem titkolok előle semmit, ezt az egy dolgot mégis kénytelen leszek sírig cipelni magamban, mert rettegek attól mit idézne elő, ha kiderülne. De pontosan mi is? Hogy az az „ártalmatlan” óra azóta is kísért, ráadásul egyre gyakrabban. Hogy a vele váltott csókok lettek számomra a „tökéletes csók”. Hogy nem csak ez, de a fürdőszobás jelenet is beégett a tudatomba és gyakran kísért. Valami komoly baj van velem… Soha egyetlen percig sem kételkedtem abban, hogy a mi különleges kapcsolatunk úgy tökéletes ahogy van, hiába mondta bárki, hogy túlzás, sok, beteges… de ez… ez más tészta. Ezt nem értem, nem tudom megmagyarázni magamnak és emiatt felemészt. Hiszen a nagybátyám basszus, nem nézhetek rá…úgy! Ahhoz pedig, hogy elűzzem magamból ezt az egészet valahogy, csodára van szükség. Vagy legalábbis most még több piára. ”Szerencsére” Trystan tett róla, hogy legális okom is legyen az önpusztításra, szóval még csak nem is feltűnő. - Bizony, erre a zenére… - ahogy meghallottam a nevetését egyből nekem is jobb kedvem lett, amikor pedig táncolni kezdett… - Uramisten! – kirobbant belőlem a kacagás olyan erővel, hogy még a könnyeim is eleredtek. Egyből felismertem a mozdulatokat és eszembe jutott az a röhejes videó, amin régebben együtt szakadtunk… - Érik egy közös tikktokk videó… - nehezemre esett beszélni annyira nevettem, de végül sikerült összeszedni magam. Kibújtam a kardigánomból, amit a kanapéra dobtam és a fehér pulcsimból is, ami alatt egy áttetszőbb anyagú fehér toppot viseltem, amin átsejlett fehér csipke melltartóm. Kimelegedtem az alkoholtól, hát még a nevetéstől. Felhajtottam én is az italomat egyszerre, majd elkerülve a felesleges bajlódást a töltögetéssel, megragadtam az üveget és tánc közben meghúztam párszor. Hagytam, hogy a zene átjárjon és vezessen, lehunytam a szemeimet és egyszerűen csak elengedtem magam, még a lámpát is bevonva a buliba. Mellé pördültem, hogy átadjam neki az üveget, de egy pillanatra sem álltam meg, még a zeneváltásnál sem.
Outfit: Josie
do you know who i am?
Chase Hammond
Tárgy: Re: Secrets - Chase & Josie 09.01.23 10:45
Na tessék! Miatta még erre is képes vagyok, sőt még nehezemre se esett, mert pontosan tudtam, hogy mit kell tennem, hogy jobb kedvre derítsem. Egy kis alkohol és tánc biztosan mindkettőnkön segíteni fog. Legalábbis jó feszültséglevezetőnek. Ez már nagyon kellett. Nem csak nekem, hanem neki is. Valójában, ha el kellene dönteni, hogy erre kinek volt nagyobb szüksége… Pocsék napom volt, de neki is. De ez nem egy verseny, de Őt elnézve már majdnem azt hiszem, hogy a „ki tud többet inni minél hamarabb” játékot játsszuk. Ha ebben versenyeznénk, akkor határozottan Josie nyerne. - Nem! Nem! Soha! – Olyan gyorsan kezdtem csóválni a fejemet, hogy csaknem beleszédültem. Határozottan felelőtlenség volt a részemről azt mondani neki, hogy ma bármire rávehet. Mert abba biztosan nem megyek bele, hogy olyan videót osszon meg, ahol hülyét csinálok magamból, hogy így táncolok. - Ez a tökéletes mozgás technika túl különleges ahhoz, hogy rajtad kívül más is lássa! - Tiltakoztam. De közben egyetlen pillanatra se álltam le a tánccal. Néhány pillanatig, sőt talán percig úgy éreztem, hogy minden feszültség elpárolgott belőlem egészen addig… Mi a franc? Az izommemóriámra hagyatkoztam, hogy gondolkozás nélkül tudjak tovább táncolni, mert a fejemben hirtelen túl sok lett a helytelen gondolat. Úrrá lett rajtam ismét az a rohadt feszültség miután megláttam, hogy Josie vetkőzni kezdett. Perverz állatnak éreztem magam attól, hogy egyszerre voltam csalódott és megkönnyebbült. Fellélegeztem attól, hogy nem dobott le magáról több textilt, viszont elszomorított, hogy nem vetkőzött tovább. MI A FRANC? Ő még mindig az unokahúgom – igaz nem vérszerinti és neki erről fogalma sincs – de akkor se nézhetek rá úgy… Mégis férfiból vagyok és Josie egyáltalán nem segít a helyzetemen ezzel, sőt… Miért kell neki ennyire átlátszó felsőt viselnie? Már attól megrándult a farkam, hogy láttam az alatta lévő csipke csodát. Még csak tizenhat éves. Még csak tizenhat éves. Kurvára csak tizenhat. Ismételgettem magamnak miután átvettem tőle az üveget. Csak nyeltem és nyeltem a whiskyt. Elvileg az unokahúgom, de gyakorlatban… - Azt hiszem… - Nem akartam túlordítani a zenét ezért ünneprontót játszottam és lejjebb vettem a hangerőt. – Hívd fel Melt. Most még nem hallaná a hangodon, hogy ittál. – Idő kérdése és megérzi az alkohol jótékony hatását. Bassza meg! Részegen nem mehet haza. - Szólj neki, hogy ma itt alszol. – Nem volt más választásom, de valamiért már most éreztem, hogy kínkeserves lesz vele egy ágyban éjszakázni. Az túl gyanús lett volna, ha inkább a kanapét akarnék kuporogni, mert nem a mai lenne az első alkalom, hogy egy ágyon osztozunk. De mégis az első alkalom, hogy tudom, amit tudok, de ez egyáltalán nem mentség arra, hogy… Garantáltan a pokolra jutok.
Chase
do you know who i am?
Josie Harmon
Tárgy: Re: Secrets - Chase & Josie 09.01.23 13:38
- Kár, pedig egészen biztosan hatalmas sikert aratna a befektetők körében. Sőt talán még fel is fedezne magának a Broadway… – cukkolódtam egy kicsit és a hatás kedvéért még az ajkaimat is lebiggyesztettem, mintha szomorú lennék, amiért ez a zseniális ötlet végül nem válhat valóra. Néhány pillanatig tartottam ugyan a szerepem, ám aztán hamiskás mosollyal csak elővettem és visszakapcsolatom a telefonomat, hogy legalább magamnak rögzíthessem ezt a kis rögtönzött performanszt. Sosem jutna eszembe, hogy bárkinek is megmutassam, nekem viszont újabb tökéletes emlék arról, hogy Chase bácsira mindig minden helyzetben számíthatok. Mindig ott van, ha támasz kell, bizalmas vagy valaki, aki eltereli a figyelmem a rossz dolgokról... Ketten a világ ellen, örökkön örökké. Miután végeztem a felvétellel belevetettem magam a lazításba és tánc közben tényleg sikerült végre felengednem és újra jókedvet éreznem magamban. Felteszem ennek az alkoholhoz is köze volt, de jobb szerettem volna az Ő hatásának betudni. Pördültem-fordultam, aztán a zene egyszer csak halkabb lett, Chase bácsi pedig figyelmeztetett, hogy hívjam fel anyáékat, hogy ma nála alszom, amíg még „tiszta” a hangom. - Jogos! Te egy nagyon bölcs ember vagy! – kacsintottam rá, majd megálltam, vettem egy mély lélegzetet, szép lassan kifújtam, hogy a szívverésem, a lélegzetem normalizálódhasson és még el is fordultam tőle, hogy ne villanjon be az iménti tánca és ne kacagjak fel ismét hangosan. Megköszörültem a torkom és lenyomtam a hívás gombot, kihangosítva a telefont. - Josie? Na végre! Miért voltál kikapcsolva? Már vagy ötvenszer hívtalak! – hallatszott anyám ijedt hangja. - Lemerült a telefonom, most sikerült csak powerbankre tennem… - nem jutott jobb hírtelen az eszembe, aztán szöget ütött valami a fejemben. – Miért aggódtál? Hiszen tudtad, hogy Chase bácsival megyek vásárolni… - Én csak… azt hittem beköszönsz majd… - Szóltak, hogy még tárgyalásban vagytok, nem akartam zavarni, így lefoglaltam magam, utána pedig felvettem Chase bácsit és beugrottunk a plázába. - Most is ott vagytok? - Igen… épp a könyvesboltban válogatok… - felé pislogtam, nehezemre esett komolynak maradni. - Gondolom a nagybátyád lelkesen tartott veled oda… - érződött a hangjából az irónia. - Hát hogyne. - Sokáig vagytok még ott? Mikor érsz haza? - Igazából… szerintem még eltart egy darabig, utána pedig egy közös vacsit is megbeszéltünk. Nagy baj lenne, ha ma nála aludnék? Úgy legalább nem idegeskednél, hogy későn érek haza… - Hát, ha az öcsémet nem zavarja, hogy megint a kanapén kell aludnia… - Szerintem kibírja… - Rendben, akkor maradj ott! De Josie…. kérlek vigyázz magadra! - Miért mondod ezt? - Semmi csak… - Chase bácsi nem az a kimondott emberevő fajta...vagy... attól tartasz, hogy leisszuk magunkat és vad bulit csapunk a bácsikámmal? - Dehogy tartok! - Akkor meg? Nyugi anyu, minden rendben! Holnap találkozunk. Puszillak és apát is. – bontottam a vonalat, majd látva az arckifejezését alaposan meghajoltam, ahogy a profi színészek szoktak. Újra felvettem a hangerőt és a kezem nyújtottam felé. - Száz éve adósom vagy egy tánccal…
Outfit: Josie
do you know who i am?
Chase Hammond
Tárgy: Re: Secrets - Chase & Josie 09.01.23 16:08
Annyi ellentmondásos érzelem munkálkodik bennem, hogy már abban sem vagyok biztos, hogy az arcomra kiülő vigyor az őszinte, vagy csak a kis színjátékom kelléke. Mert most jól érezzük magunkat a történtek ellenére is. Őt az a bárgyú vigyorú szarházi aggassza, engem pedig az egész mai nap. Túl sok volt egyszerre ez nekem és kínzásnak érzem, hogy titkolóznom kell előtte. A bennem lévő bűntudat egyetlen egy pillanatra se akar megszűnni, de erősen próbálom palástolni. Mert akaratlanul is eszembe jut, hogy mi van akkor, ha a mai lesz az utolsó… Ha a zsaroló annak ellenére is, hogy megkapja a pénzét kiteregeti a titkot. Mi lesz akkor velünk, ha Josie megtudja az igazságot? Mi lesz, ha tudomást szerez arról, hogy utólag közreműködtem? Gondolom akkor már nem lesz több ilyen felszabadult táncikálós pillanatunk, ezért is próbálom minél jobban az emlékezetembe vésni… Már belegondolni is rossz, hogy talán mi már sose leszünk „ketten a világ ellen”, ha… Nem állok készen arra, hogy szembenézzek ezzel a problémával, sőt még nincs is itt az ideje ennek. Mindössze csak tartanom kell a látszatot és nem kifecsegni a titkot, ami mindent megváltoztathat. Vissza kellett tartanom a nevetést, mert Josie előadása Oscar- díjas előadás volt. Elismerésem jeléül meg is tapsoltam miután bontotta a vonalat. Még szélesebb lett a mosolyom miután meghajolt. Persze nem kellene, hogy büszkeséget érezzek most, mert hazudott az anyjának, de annak fényében, hogy Mel se jobb nála… Sőt! El is hessegettem ezt a gondolatot és megindultam felé, hogy megfogjam a felém nyújtott kezét. - Ennyire szeretnéd, hogy rálépjek a lábadra? – Viccelődtem, de közben közelebb vontam magamhoz. Nem mondanám magam pocsék táncosnak, mert kínkeserves szenvedéssel szinte minden tánclépést betanultam. Maradjunk annyiban, hogy anyám ragaszkodott hozzá mikor még fiatal voltam, de utólag be kell látnom, hogy megérte. Annak ellenére is, hogy elég ritkán csillogtatom meg a tudásomat. - El sem hiszem, hogy ilyen gyorsan felnőttél. – Mintha csak tegnap lett volna, hogy Josie ráállt a lábfejemre és úgy lépkedtem vele. Most meg… Felnőtt. Mégis mikor történt ez? - Kapaszkodj. – Kacsintottam rá, erősen tartottam és a táncunkat azzal kezdtem, hogy megdöntöttem, de gyorsan visszarántottam, hogy újból a karjaim között legyen. Vezettem tánc közben. Josie mosolygó arca… Ebben a pillanatban nem is vágytam ennél többre.
Chase
do you know who i am?
Josie Harmon
Tárgy: Re: Secrets - Chase & Josie 09.01.23 16:50
Rosszul kellene éreznem magam, amiért az imént képes voltam hazudni anyának. Ráadásul most már kezd folyékonyan menni, ami önmagában is aggodalomra kellene, hogy okot adjon, mégis… ahogy letettem a telefont, a tekintetem pedig összetalálkozott az Övével, azon nyomban el is múlt minden bizonytalanságom, minden lelkifurdalásom és újra csak mi ketten voltunk. Ugyan, hogy lehetne bármi is rossz, amit mi csinálunk? Hiszen minden egyes apró lélegzetvétel, minden parányi érintés, gesztus, mosoly, vicc, élmény… minden annyira természetes, annyira ősi, annyira a miénk. Különleges kapcsolat, amit soha senki és semmi nem szakíthat el, ami a levegő és az élet számomra és amiért gondolkodás nélkül vagyok képes bármire. Anya túlfélt, de Chase bácsi bízik bennem, egyenlő félként kezel, ráadásul a lelke olyan hasonló az enyémhez, mintha csak egy lenne. Senki sem érti csak mi, ezért pedig olykor „rosszat” kell tennünk, mégis megéri. Számomra mindenképpen. - Ezt nem gondoltam át eléggé. - bár próbáltam riadt képet vágni, úgy tenni, mintha tartanék a kétballábasságától, nem bírtam tartani magam, kibuggyant belőlem a nevetés, ami pillanatok alatt leleplezett előtte. Alkohol ide vagy oda, bár érzem, hogy jócskán oldott a hangulatomon, a gátlásaimon, mégis a jókedvem forrása akkor is az Ő társasága. - Ez egyszerre édes és borzasztó szentimentális…. öregszel Chase bácsi. – a tekintetem lágy volt, az ajkaimon szüntelen ott virított a mosoly, de attól még cukkolódni szabad egy kicsit nem igaz? Imádom és ezt pontosan tudja Ő is. Sikkantottam, mikor hírtelen megdöntött és szorosan kapaszkodtam belé, majd, amikor visszahúzott magához és tovább vezetett csak hagytam magam. Mint ahogyan az élet többi területén is, most is csak rábíztam magam, hagyva, hogy azt tegyen velem, amit csak akar. Pörögtem-forogtam a karjai között önfeledten, mintha minden rossz dolog, minden probléma megszűnt volna az univerzumban. Igaz ugyan, az alkohol kezdte éreztetni a hatását, egy pillanatra megimbolyogtam, de Ő elkapott, erősen tartott, én pedig biztonságban éreztem magam. Közben újabb zene csendült fel, ezúttal valahogy lassabb, mégis érzékibb muzsika, amit a fejem búbjától egészen a lábujjaimig éreztem, beleborzongtam. Karjaim önkéntelenül siklottak a nyaka köré, valahogy ösztönösen, úgy hagytam, hogy tovább vezessen. Elmerengve figyeltem a szemeit… valahogy teljesen bele is feledkeztem az egészbe. Chase zöld szemei egészen magával ragadóak és egy kicsit misztikusak is. Elég csak beléjük nézni és látni bennük mindent…legalábbis nekem. Mások azt mondják kifürkészhetetlen, titokzatos, szúrós… - Hogy nem látják mások azt, amit én? - fel sem fogtam, hogy ezt kiejtettem hangosan, csak figyeltem, elmerültem…
Outfit: Josie
do you know who i am?
Chase Hammond
Tárgy: Re: Secrets - Chase & Josie 09.01.23 22:57
Ma rengeteg váratlan fordulatot sodort elém az élet. Először a titok, aztán Trystan idegbajos kitörése, de mégis mindezek után mit teszek? Táncolok, hogy Josie jobb kedvre derüljön. Bármit megtennék érte, de ez mégis annyira abszurd, hogy a történtek ellenére ide lyukadtunk ki. Mintha a világ összes szörnyűsége is kevés lenne ahhoz, hogy éket verjen közénk. Szeretném ezt hinni, sőt foggal – körömmel ragaszkodnék is ehhez a gondolathoz. Mert azt nem tudnám elviselni, ha valami, vagy inkább valaki szét akarna minket választani. Mi ketten olyanok vagyunk, akár a jin és a jang, egyik sem létezhet a másik nélkül. - Már nem gondolhatod meg magad. – Figyelmeztettem, de mire észbe kaphatott volna már a karjaim közé vontam, hogy megtudjuk mennyire rozsdásodott be a tánctudásom. - Nekem az idő múlása csak jót tesz. – Játékosan kacsintottam rá. Meglepő módon nem kellett koncentrálnom nehogy eltévesszem a lépéseket, pedig már a napját sem tudom annak, hogy mikor vetemedtem arra, hogy ilyen táncot lejtsek. Vele minden annyira egyszerű és könnyed volt. Engedte, hogy vezessem és csendben lépkedtünk a zene ritmusára. Felesleges is lett volna bármit mondani, nem kellett megtörnünk a csendet. Egyszerűen minden úgy volt tökéletes, ahogy volt. Még közelebb vontam magamhoz, mikor megéreztem, hogy a lépései már nem voltak annyira biztosak, mint eddig. Érezhette, de nem tette szóvá, ahogyan én sem. Nem akartam megdorgálni azért, mert többet ivott a kelleténél. Elengedő büntetés lesz számára a holnapi nap. - Erre egészen egyszerű a válasz. – Nevettem fel. - Mert nem is akarom, hogy mások is lássák. – Néztem mélyen a szemébe. Mások véleménye sose érdekelt, ezért sem engedtem senkit se olyan közel magamhoz, mint Josiet. Ő az egyedüli személy az életemben, aki tudja, hogy milyen vagyok valójában és mindezek ellenére úgy képes elfogadni amilyen vagyok. - Én a helyedben kihasználnám, hogy most bármire rávehetsz. – Emlékeztettem, pedig lehet, hogy ezzel csak magamnak ártottam. Minden attól függ, hogy Josie mennyire akarja kihasználni a kivételes helyzetét. - Szóval tartogatsz még számomra valamit? – Egy egészen kicsikét hagytam, hogy a nőcsábász énem tiszteletét tegye, mert hasonló becserkésző dumával szoktam lecsapni a kiszemeltjeimre. Persze ez egészen más, mert Josie tabu számomra, de mégis… Bassza meg! Mióta lett minden ennyire bonyolult?
Chase
do you know who i am?
Josie Harmon
Tárgy: Re: Secrets - Chase & Josie 09.01.23 23:36
Az elmémet szép lassacskán valamiféle aranyló lepel kezdte bevonni, ami bár áttetsző volt, átsejlettek alatta a valóság körvonalai, mégis ahogy rétegződött, úgy fedett el egyre több nyugtalanságot, bizonytalanságot, fájdalmat, bánatot. A külvilág, a lakáson túli élet még ottrémlett ugyan a tudatom rejtett zugaiban, mégis egyre halványabbnak, jelentéktelennek hatott, miközben mi csak lépkedtünk a zene ritmusára, egymáshoz annyira nagyon közel. Szorosan tartott, én pedig kapaszkodtam belé és csak közelebb húzódtam. Tökéletes volt. Minden mozdulat, lélegzetvétel, mintha csak a nagykönyvben írták volna. Pillanatokra lehunytam a szemeimet, hogy a többi érzékszervem még intenzívebben élhesse meg az élményt, azt a békét és nyugalmat, azt az összhangot, ami körül lengett minket. Aztán egyszer csak a képek ismét megjelentek előttem, elementárisabb erővel, mint korábban bármikor is. Ahogy az ajkai az ajkaimra siklottak és eggyé olvadtak… ahogy az ölébe húzott… éreztem minden csókot, minden simogatást, ahogy akkor az arcomat érintette… A szívverésem felgyorsult, hírtelen elöntött a forróság, én pedig gyorsan kinyitottam a szemeimet, hátha ezzel el tudom üldözni kísértőimet. Francba! Újra felnéztem rá, mélyen a szemeibe, miközben a lepel tovább rétegződött józan eszem körül. - Nem látják, mégis oda vannak érted… - billentettem egészen picit oldalra a fejem, mintha csak valamiféle rejtélyt próbálnék megfejteni. Az a sok liba, aki csöpög utána, aki megpróbálja őt meghódítani… még csak nem is ismerik a valódi Chase Hammondot, máris padlót fognak tőle. Mi várhat hát arra, aki azt látja belőle, amit én? Örökre pokolra jut… - Nem felejtettem el… - feleltem a szavaira, próbálva valahogy kiverni a fejemből az iménti képeket, de mintha most valahogy nehezebben ment volna… - Még csak most lendülök bele. – álltam a tekintetét és esküszöm egy pillanatra végig futott rajtam a borzongás attól a nézéstől. Önkéntelenül haraptam bele az alsó ajkamba és tettem egy lépést hátra, épp mikor a lejátszó újra zenét váltott. Elmerengve mértem végig azon tűnődve, hogy egy ilyen őrült nap után mégis mit kívánhatnék tőle, ami mindkettőnk számára feloldozást jelenthetne a rengeteg súly alól, ami ránk nehezedik és amit máskor nem vállalna be. Végül a lepel alól valami idegen szólalt meg, valami, ami rajtam keresztül követelt szót magának. - Azt akarom…. hogy ma zárd el Chase Hammondot valahová….oda, ahonnan nem tud kijönni és légy csak Cas… minden szabály, kötöttség és nyomás nélkül. – vetettem felé kihívó pillantást. – Mutasd kivagy mindezek nélkül… - játszuk azt, hogy nem azok vagyunk, akik... azt hiszem most leginkább erre vágyom. Valaki másnak lenni mellette...
Outfit: Josie
do you know who i am?
Chase Hammond
Tárgy: Re: Secrets - Chase & Josie 13.01.23 0:12
Lépésről lépésre tértünk egy olyan dimenzióba, ahol csak mi ketten léteztünk. Egy idő után még a zenét se hallottam csak az egyre gyorsabban verő szívdobbanásaimat. Rajtunk kívül semmi sem létezett csak mi ketten. Továbbra is vezettem a zene ütemére miközben szorosan tartottam karjaim között. Ott és abban a pillanatban nem számított, hogy mi fog ránk várni, csak ki akartam élvezni a pillanatot. Kellett, sőt szükségem volt rá. - Ezek szerint valamit nagyon jól csinálok. – Villantottam rá azt a népszerű mosolyomat, amiért annyira imádnak a nők. Természetesem mindezt a szokásos színészkedés kedvéért, legalább szemléltettem vele, hogy milyen a legmegnyerőbb mosolyom. - Ez most…? – Meglepetten néztem abba a csodálatos szempárba, de gondolom látható volt a tekintetemből a döbbenet. Az első „bármi” akadályt gond nélkül vettem, mert csak táncról volt szó, de ez… Ezzel már bizony megfog gyűlni a bajom. Sose jelentett gondot az, hogy őszinte legyek hozzá, de ez a kérése annyira váratlanul ért, hogy talán túl hosszú ideig maradtam szótlan. Mindössze csak időt akartam magamnak nyerni, hogy kibogozzam a fejemben lévő kúsza gondolatokat. - Ezen valójában még sose gondolkoztam el. – Vallottam be neki a szomorú igazságot, majd tekintetemmel megkerestem a whiskys üveget és elindultam felé. Most úgy éreztem, hogy kell még néhány bátorító korty, ezért alaposan meghúztam az üveget. - Sose álmodoztam arról, hogy ki is lehetnék, ha nem az lennék, aki vagyok. – Nem néztem rá, inkább csak a kezemben szorongatott üvegre fokuszáltam. Valahogy ettől az egésztől gyengének éreztem magam, mert sose álltam ki valójában magamért. Csak sodródtam az árral és eszemben sem volt ellenkezni. - Minek is tettem volna? Hiszen már mindent eldöntöttek helyettem. - Josie jól ismeri apámat, de vele valahogy sokkal elnézőbben viselkedik, mint velem. - Egyszerűen csak beletörődtem, majd el is fogadtam, hogy ez a sorsom, hogy a családi vállalkozást erősítve beszállok, de hogy ki lehetnék, ha ez nem lenne… Passz. – Vállat vontam, úgy tettem, mintha cseppet se számítana. Egyszer talán apám helyére lépek, vagy nem. Valójában ha bárki megkérdezné, hogy hol látom magam öt év múlva… Fogalmam sincs, de azt tudom, hogy Josie akkor is az életem része fog lenni.
Chase
do you know who i am?
Josie Harmon
Tárgy: Re: Secrets - Chase & Josie 13.01.23 1:29
Nem tudtam a szavaimal pontosan mit fogok majd elszabadítani, mégis kíváncsi voltam arra, vajon ő is el szokott-e töprengeni azon, amin én, valahányszor csak a sötétben magamra maradok, mikor már mindenki alszik, minden elnémul, az ablakon pedig csak a hold és az utcai lámpák fénye világít be. „Ki vagy te?” De itt nem áll meg a hang, ami újra és újra az elmémbe hatol… „Ki lehetnél te?” Mert a két személy bizony közel sem ugyan az, én legalábbis ezt érzem. Josie Harmon egy teremtett kép, Melanie és Ford Hammond elvárásainak szüleménye, amit Brian Harmon igyekezett valahogy a szelídségével és gyengédségével megtartani a kővé válástól és amiben az életet Ő tartja csak igazán. Ezért él a báb, mert Chase Hammond lelket adott neki. De ki lehetnék mindezek nélkül? Ki az a lány, aki ott roskad az elvárások, a követelések, a nagy tervek alatt? A csupasz való, akit nem rejt a név és a társadalmi konvenciók? Figyeltem Őt, ahogy újra meghúzta az italt, közben elmerengett a kérdésemen, a szívem pedig összefacsarodott érte a válaszát hallva. - Beletörődtél… - ismételtem meg szomorúan, miközben lesütöttem a tekintetem, karjaimat pedig ösztönösen átfontam magam körül, mert egyszeriben kirázott a hideg. Tényleg ez a sors várna Rá? Elfogadni azt, amibe belekényszerítik? Élni egy életet, ami voltaképp nem is a sajátja? És ha Ő rá ez vár… akkor számomra sem marad más? Keserű mosoly suhant át az ajkaimon…. - „Mi a név? Mit rózsának hívunk, Bárhogy nevezzük, éppoly illatos” – idéztem az örök klasszikust - Na persze… Baszd meg William Shakesperae, te hazug szemétláda! Hisz a név minden, az határoz meg, az láncol le egy életre. – bukott ki belőlem, mintha nem is hozzá beszélnék, egyszerűen a lelkem próbált meg valahogy segélykiáltást leadni. Ellöktem magam az asztaltól, aminek eddig dőltem és kivettem az üveget a kezéből, hogy én is nagyot húzzak belőle és ezáltal némi bátorságot gyűjtsek, mert az álmokhoz, főleg a mi világunkban bizony már bátorságra van szükség.
- Ha én Josie Harmont bezárhatnám… - kezdtem bele miközben letettem elé az üveget, majd elindultam a hálószobába – ...legalább egy kis időre, hogy ne kísértsen… - folytattam közben eltűntem az ajtó mögött, de nem csuktam be, hogy hallhasson – ne irányíthasson és őt se irányíthassák… - pakolás nesze szűrődött ki – azt hiszem Allie lennék. Ne kérdezd miért, csak tetszik ez a név. Allie… szimplán, mint Madonna vagy Cher… mert a családnév csak elvárásokat támaszt. Allieként nem tanulnék üzleti dolgokat…. szálloda menedzsmentet vagy tudom is én, hogy nagypapa mit szeretne megjelöltetni velem a felvételikor…. Allieként művészeti szakra jelentkeznék, nem csak a fotózás miatt, hanem mert a grafikai vonal is nagyon érdekel, minden, amivel alkothatok és megmutathatom a világnak azt, ahogyan én látom. Igazi művészektől tanulhatnék, álmodóktól, akiknek már így is annyi varázslatot köszönhetünk, ami körülvesz minket… - folytattam. - Talán külföldre is mennék tanulni egy kicsit, pár évre, hogy megnézzem milyen a világ a kalickán kívül. Bejárnám Rómát, Párizst, Velencét…. festenék, rajzolnék és elmerülnék az élményekben, belélegezném a kultúrát és hagynám, hogy ott lüktessen az ereimben. Bár… bejárnám inkább az egész világot, mit csak pár helyet? Mindenhol megállnék egy kicsit, dolgozgatnék kávézókban, virágboltban, bárhol és csak annyit, amennyit jól esik, hogy legyen pénzem tovább menni, ha eljön az ideje. – ekkor tűnők fel ismét, immáron átöltözve, mert kezdett elég kényelmetlen lenni a ruhám. Talán az alkohol miatt, talán csak mert meleg van vagy mert… nem tök mindegy? Így már sokkal jobban érzem magam. Hullámos tincseim szabadon omlanak alá a vállaimra és a hátamra, miközben visszatérek hozzá a nappaliba, az egyik szürke pólójában, ami épp csak a combomig ér, csipke bugyiban, ami csak akkor villan elő pár másodpercre, amikor lecsúszom a fal tövébe vele szembe és elhelyezkedem a padlón. - Idővel talán visszajönnék… talán lenne egy műtermem vagy ilyesmi… - vonom meg a vállam. - De előtte csak utaznék, utaznék és utaznék… - felé pillantok, miközben fejemet a falnak döntöm, picit oldalra is billentem. - Ha Allie elszökne innen... akár már holnap… vele tartanál?
Outfit: Josie
do you know who i am?
Chase Hammond
Tárgy: Re: Secrets - Chase & Josie 13.01.23 23:34
Képmutatónak érezném magam, ha ennél jóval többre vágynék, ha szembe mennék az elvárásokkal. Megtehetném, de olyankor mindig észbe kapok. Mert valójában okom se lenne panaszkodni. Jól keresek, sőt több, mint jól és a sajátos módomon még a munkámat is szeretem. Sőt, még értek is hozzá és elképesztően jó vagyok benne. Kell ennél több? Vágyhatnék ennél többre? Tény, hogy akaratom ellenére csöppentem bele a családi bizniszbe, de az ott megkeresett pénzből olyan életet tudok élni, amilyet akarok. Nem nélkülözők, nem kell napról napra élnem. Viszont az is előfordulhat, hogy évek múlva ezt már egészen máshogy fogom látni. Akkor talán fogok keresni magamnak egy másik melót, valami olyat, amiben sokkal jobban ki tudok teljesedni, amiben megtudhatom, hogy ki is lehetnék, ha nem árnyékol be a Hammond név. Hátamat neki vetve a falnak csúsztam le a padlóra, de még mindig szorongattam a whiskys üveget, ami lassan kezd kiürülni. Körmömmel kapirgálni kezdtem a címkét miközben csendben hallgattam Josie álmodozását. Valahogy jó volt hallani, hogy vannak tervei, hogy mennyire pozitívan tekint a jövőjébe. Mégis összeszorult a torkom és kiszáradt a szám, ezért innom kellett még néhány kortyot. Akaratlanul is eszembe jutott, hogy mi lesz mindezzel a pozitív szemléletével, ha egyszer kiderül az, aminek ki kell derülnie. Nem lehetek én az, aki beszámol róla, de az se, aki eltitkolja előle. Nagyon szeretném az alkoholra fogni azt a rengeteg helytelen gondlatot… Férfiból vagyok és nagyon nem kellene, hogy ennyire érdekeljen, hogy az unokahúgomon csipkés alsónemű van, mégis ismét a kezemben lévő üvegre kellett fokuszálnom, hogy ne azon a részeken kalandozzak el, amit nem fed a rajta lévő pólóm. - Allie mennyi időre szeretne elszökni? – Ezzel se igent se nemet nem mondtam, de akármennyire is szeretnék vele tartani attól még engem rengeteg minden ide köt. - Remélem Allie minden elképzelését meg tudja valósítani. – Néztem mélyen a szemébe. Nagyon remélem, hogy pontosan értette, hogy ezzel mire akarok célozni. Bárhogy döntene, bármilyen utat választana magának én mindig ott leszek neki, hogy támogassam, még akkor is, ha a világ másik végén találná meg a boldogot. Hiányozna és nem találkoznánk személyesen olyan gyakran, de ha menni akar… Azt is el kell fogadnom. Nem akarok én lenni az a személy, aki az álmai útjába áll.
Chase
do you know who i am?
Josie Harmon
Tárgy: Re: Secrets - Chase & Josie 14.01.23 0:21
Nem tudom miért meséltem mindezt el neki. Talán azt gondoltam, ha elmondom neki milyen képet látok magam előtt, valahányszor csak eszembe jut, hogy ki lehetnék, ha a sors nem Josie Harmonnak rendel, akkor feltör belőle az elfojtott én, ami benne is ott van egészen mélyen, talán olyannyira a tudata alatt, hogy még maga sincs tisztában a létezésével. Talán csak azért, mert annyira szerettem volna, ha legalább néhány röpke pillanatra Allie valóságos lehetne és legalább addig élhetne, míg mesélek róla, míg magam elé képzelem a jövőt, ami juthatna neki, mielőtt újra bezárom és messzire hajítom a kulcsot. Talán segélykiáltás volt, mintha csak azt várnám, hogy ő maga vigyen ki a reptérre, hogy messzire húzzam innen a csíkot, vele együtt… Azt hiszem ezt nem fogom már megtudni, mert a szavai egyszeriben visszarántottak Josie Harmon testébe, az ajkaim pedig szomorú mosolyra húzódtak a válaszától. - Rossz válasz. – ezt nem is neki szántam, sokkal inkább magamnak. Hogy mennyi időre? Hát számít az? Megtudna lenni bármelyikünk is a másik nélkül akárcsak egy hetet is? Három napba kishíján belepusztultunk, de legalábbis a bolondok háza felé taszított minket. Akkor nem tök mindegy mennyi időre szöknék el? Valahol a szívem mélyén arra vágytam, hogy csak annyit mondjon „igen”, de ő kitért ez elől. Se igen, se nem… habozott. Túl sok minden köti ide, ami erősebb, mint…”mi”… Szörnyű kimondanom, akárcsak belegondolnom is, de ha igent mondott volna… talán már most útra kelnék, mit sem törődve a sulival, a szüleimmel, az elvárásokkal. Hiába köt ide sok minden, bármit hátra tudnék hagyni, csak Őt nem. Ő viszont nem. Chase Hammond itt ragadt, színesre mázolja a cellája falát, hogy szebbnek tűnjön a kibaszott összkép, miközben úgy tesz, mintha övé lenne a világ, a lábán mégis ott a bilincs. Ahogy Josie Harmonén is. Felnőtt ember, nem neheztelhetek rá azért, hogy éli az életét, kötelékeket alakít ki, felelősséget vállal és nem engem választ. Azt hogy őrültséget csináljunk és mindent felégessünk, ami visszatart minket. Nem tehetek mást, mint hogy beletörődöm és legalább abba reménykedem, hogy egy nap valaki betoppan majd az életébe és sikerrel jár abban, amiben nekem nem sikerült. Mert nem az én tisztem. - Képzeljük azt, hogy így történik és ezzel hagyjuk, hogy visszatérjen saját kis börtönébe. – hunyom le a szemem, hogy képes legyek valóban elzárni az iménti képeket és újra Josie Harmonná tudjak válni. - Elbuktál egy bármit. – szólaltam meg néhány perccel később, próbálva magamra erőltetni egy kis derűt. - Akarsz javítani az átlagodon? – pillantottam rá cseppet kihívóan, mintha csak felelsz vagy merszeznénk. - Csinálj valami őrültséget, bármi olyat, ami a mindennapokban tabu, de sokszor mégis szívesen megtennéd. Bármi lehet, de mindenképp komfortzónán kívül kell esnie.
Outfit: Josie
do you know who i am?
Chase Hammond
Tárgy: Re: Secrets - Chase & Josie 14.01.23 18:09
Az alkohol mámoros pillanatok nekem még sose voltak kedvezőek. Ilyenkor szoktam általában minden rossz döntésemet meghozni az életemben. Viszont ez remek kifogásul szolgál nekem, hiszen van mire fognom, ha elbaszok valamit. De Josie esetében még az se lenne jó indok, hogy ittam és… Egyszerűen csak nem ronthatom el mindazt, ami köztünk van. Mindig is csak mi ketten voltunk egymásnak úgy igazán és ha én elrontanék bármit is… Egyedül maradna Ő is és én is. Nem bírnám ki, hogy ezt tettem vele, sőt biztosan bele is őrülnék a hiányába. Egyszerűen csak felemésztene a tudat, hogy olyat tettem, amit képtelen megbocsájtani nekem és ezért minden kapcsolatot megszakítana velem… Ez sose következhet be. Sose kockáztathatom meg, neki soha nem szabad megtudnia, hogy miféle gondolatokat ébreszt bennem. Betegesnek, elfajzottnak gondolna. - Attól tartok, hogy ma már sehogyan se tudnék javítani az átlagomon. – Vallottam be csalódottan, mert túl gyáva voltam most ahhoz, hogy kiszabaduljak a komfortzónám ketrecéből. Szerencsére még nem ittam eleget ahhoz, hogy ne foglalkozzak a következményekkel, ezért inkább nem is akartam teljesíteni a következő „bármi” kihívását. Együtt tudok élni azzal a tudattal, hogy most elbuktam, mert ezzel sokkal egyszerűbb, mint azzal, hogy a köztünk lévő köteléket teszem próbára. - Azt hiszem az lesz a legjobb, ha ágyba duglak. – Tekintetemet mágnesként vonzotta a vékonyka csukóján megjelenő foltok. Kibaszott Trystan! Belülről szétvet a düh, de mégis gyengéden fogtam meg a kezét, hogy puha csókokat hintsek csuklójára. Szavak nélkül így próbáltam tőle bocsánatot kérni amiért nem voltam ott időben, hogy mindezt megelőzzem. Majd hirtelen felpattantam, mert tartottam attól, hogy ha tovább művelem ezt vele, akkor számomra már nem lenne innen visszaút. Tovább haladnék és… Mindent tönkre tennék. - Egy ilyen nap után ránk fér egy kis pihenés. – Nyújtottam felé a kezem, hogy felsegítsem a padlóról. Legalább most fogjuk rá, hogy volt egy remek indokom arra, hogy le akarjam zárni a mai napunkat. Ma túl sok minden történt és időt kell hagynunk magunkat, hogy mindezt megemésszük.
Chase
do you know who i am?
Josie Harmon
Tárgy: Re: Secrets - Chase & Josie 14.01.23 18:49
Az alkohol aljas szerető… Észrevétlenül közeledik feléd, gyengéden vesz le a lábadról úgy, hogy még csak észre sem veszed, majd hírtelen lecsap és teljesen elveszi az eszed. Én még csak most kezdek erre ráeszmélni, ahogy a kellemes bizsergető érzés végig fut a testemen, ami a nyomán egyre zsibbadtabbá és zsibbadtabbá válik, a tiszta gondolatoknak pedig immáron hűlt helyük van csupán. Tompaságra vágytam a mai nap után, arra, hogy el tudjam felejteni Trystant, azt, hogy megint lefagytam és azt a fura fotót is, amit a portástól kaptam pár órával ezelőtt. Csak ki akartam kapcsolni, elmenekülni a történtektől, a következményektől, a világ elől, ami ellen csak mi ketten vagyunk, Ő és én. - Szerencsére nekem ez úgy sem számít. – feleltem a szavaira egy apró mosollyal – Továbbra is te vagy az én tökéletlenül tökéletes másik felem. – a hangomon egész picit már érezhette, hogy az alkohol kezdi kifejteni a hatását, újat azonban még így sem mondtam, hiszen ez mindig így volt és mindig így is marad. Tegyen bármit, legyek akármilyen is, mindig ott leszünk egymásnak, mert azt a valamit, amit kaptunk, semmi sem teheti tönkre vagy veheti el tőlünk. - Talán igazad van. – bólintottam, tekintetem pedig követte az övét a csuklómra, a karkötőm alatt virító foltokra. Gyűlöltem Trystant, amiért ezt csinálta, megint, mégis jobban haragudtam magamra azért, mert nem tudtam ellene tenni semmit. Lefagytam. Megint. Mint a klubban is, mikor… Nem! Nem akarom újra magam előtt látni! Azt ahogy az az alak bántja Chaset… nem! Nem! Nem! Nem bírnám ki még egyszer, ha újra leperegne előttem. Az apró csókok a foltok körül hírtelen rántottak vissza a valóságba, én pedig önkéntelenül aprót sóhajtottam. Jól esett és értettem azt is mit akar mondani velük. Még mindig haragszik magára, pedig semmi oka rá… - Pihenés… - megfogtam a kezét és felkeltem a padlóról, majd meg is szorítottam egy kicsit az iméntiekre válaszképp, miközben mélyen a szemébe néztem. Azt akartam, hogy tudja, nem haragszom rá, nem okolom, amiért nem volt ott, viszont hálás vagyok, hogy most velem van. Hogy mindig velem van. Tettem egy lépést, de picikét megimbolyogtam, mikor pedig újra ránéztem halkan kuncogtam. - A pillanat, amikor két Chase Hammondot látok…tényleg ágyért kiált. – ezért szófogadóan be is mentem a hálóba és leültem az ágyra, a „saját” oldalamon, hogy aztán elnyújtózzam rajta. - Ez mindig ilyen? – pillantottam ismét felé kicsit hunyorogva, hátha segít a kettős látásomon. Abba inkább bele se akarok gondolni, milyen lesz a másnap...
Outfit: Josie
do you know who i am?
Chase Hammond
Tárgy: Re: Secrets - Chase & Josie 14.01.23 19:37
Ma túl sok olyan dolog történt, amikre nem akarok emlékezni. Először az a kurva titok, aztán meg az a bárgyú arcú ficsúr… Mit meg nem adnék most egy jó kis amnéziáért. A titok olyan hatalmas horderejű, hogy nem tudom, hogy hogyan tudnék vele a továbbiakban együtt élni. Ha létezne egy olyan orvosság, amit be kell venni és elfeledteti velem az elmúlt huszonnégy óra történéseit… Akkor gondolkozás nélkül bevenném. Bármit megadnék azért, hogy ismét boldog tudatlanságban éljek. Még valójában fel sem bírtam fogni, hogy ez milyen hatással lesz rám, de azt már most tudom, hogy semmilyen hatással sem lehet a kapcsolatunkra. Mindennek olyannak kell lennie, amilyen eddig is volt, de őszintén nem tudom, hogy ezt hogyan tudnám kivitelezni. De bőven lesz időm ezen rágódni. Többek között ezért is javasoltam azt, hogy térjünk nyugovóra. Szükségem van egy kis alvásra és arra is, hogy legalább pár órát öntudatlanul legyek, habár amilyen szerencsém van biztosan még álmomban is kísérteni fognak a ki nem mondott szavak… - Mire gondolsz? – Nevettem el magam, mert valójában szórakoztatott, hogy Josie annyit ivott, hogy elmondása szerint már kettőt lát belőlem. Persze azért engem sem kellett félteni, kivettem a részem az iszogatásból, de én jobban bírom a piát, tekintve, hogy én már nem most kezdtem. Mégis érzem, hogy megfogott. Alapjáraton sem vagyok az a túlzottan gátlásos ember, de az alkohol jótékony hatását élvezve megfeledkezem minden gátlásomról. - Legközelebb talán nem kellene hagynom, hogy ennyit igyál. – Sőt most sem kellett volna, de a mai nap után igazán ráfért ezt el kell ismernem. Végig rajta tartottam a szemem miközben elkezdtem kigombolni az ingemet. Hanyagul ledobtam a földre, majd a zoknimtól is megszabadultam, utoljára a nadrágomtól válltam meg. Sose alszom pizsamában, sőt valójában nincs is. Egyedül csak a fekete alsónadrágomat hagytam magamon miközben elsétáltam a villanykapcsolóig. Sötét lett a szobába, de annyi fény még bőven volt, hogy gond nélkül elbotorkáljak az ágyig és kivegyem Josie alakját az ágyon. Mellé feküdtem és bebújtam a takaró alá. - Jó éjszakát! – Kezemmel óvatosan végig simítottam arca vonalán, próbáltam kitapogatni, hogy hová is adhatnám a jó éjt puszimat. Oda hajoltam hozzá, de arca helyett a szám puha ajkaira találtak rá. Talán egyetlen másodpercre ledermedtem. El kellett volna húzódnom, de… BASSZAMEG! Túlságosan akartam ahhoz, hogy egy pillanat alatt véget vessek az érzésnek. Eleinte gyengéden kóstolgattam, de ahogy Josie reagált… Egyre inkább követelőzőbbé és mohóbbá váltam, egészen addig, míg fel nem fogtam, hogy mit művelek. Elhúzódtam tőle ezzel megszakítva a csókot és hanyatt vágtam magam az ágyon úgy téve, mintha nem lenne akkora úgy a túl intenzívre sikeredett jó éjszakát puszim.
Kezdőlap 
Tárgy: Re: Secrets - Chase & Josie 
05.01.23 9:43
