Név: Dexter Phillips
Becenév: Dex
Kor: 23 éves
Születése hely, idő: 1989. 05. 24 / Amerikai Egyesült Államok - Washington
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: Börtönőr
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Eléggé határozott és célratörő vagyok. Eddigi életem során mindenért megküzdöttem, talán ezért is szeretek ennyire verekedni. Nyugodt természetem van, de nagyon könnyen felkapom a vizet. Ha netán mérges lennék jobb tőlem minél messzebb lenni, mert olyankor könnyen teszek olyan dolgokat, amit esetleg később megbánok.

Külső: Fehér bőröm van, világos barna hajam és kék szemem. Testalkatom izmos, bár nem az a túl kigyúrt, ennek ellenére kocka hasam van és eléggé nagy karizommal rendelkezek. A jobb felkaromon található egy tetoválás, illetve a bal oldalt a csípőmön is ott virít egy. Általában pólókat és farmert hordok. Nem rajongok a divatért túlságosan. Mindegy mit veszek fel, csak jól érezzem magam benne.

Előtörténet: 1989. 05. 24-én, egy verőfényes tavaszi napon jöttem a világra, mint a Phillips család első és egyetlen gyermeke. Ekkor még Washingtonban laktunk, de pár évre rá elköltöztünk Vegas-ba. Hiába születtem máshol, mindig is Las Vegast tekintettem igazán otthonomnak. Apám edzőként dolgozott, ő tanította meg nekem, hogy mi is az a kitartás. Anyám pedig megtanította, hogy hogyan kell becsavarni a füves cigit. Szüleim egymás szoros ellentéte voltak, de ennek ellenére évekig együtt éltek, miattam. Mikor már nagyobb lettem elváltak egymástól, igaz papíron már rég nem voltak házasok. Anyámnak kicsapongó élete volt, ezért apámnál maradtam. Mindig is tudtam, hogy egyszer eljön az a nap, mikor szüleim külön költöznek, de nem hittem, hogy ilyen hamar bekövetkezik. Ezek után már nem érdekelt semmi, csak az edzés. Voltak olyan napok, mikor csak órákig edzettem, hogy izmaimat fejlesszem, nem mellékesen így próbáltam a gondjaim elől elmenekülni. Akkoriban azt hittem, hogy ha kő kemény külsőm lesz, akkor már nem fog érni semmi fájó dolog. De rá kellett jönnöm, hogy a dolgok nem ennyire egyszerűek. Kamasz koromban eléggé önfejű voltam, apám szigorú nevelése rám egyáltalán nem hatott. Úgy éreztem, hogy enyém a világ és legyőzhetetlen vagyok, ezért sokszor vettem részt utcai verekedésekben. Általában mindig nyertem, de mikor veszítettem, az mindig arra ösztönzött, hogy még ennél is jobb legyek. Sosem bírtam a vereséget és sosem voltam megelégedve magammal, illetve teljesítményemmel. Ezért a napi pár órás edzés mindig ott szerepelt a napi teendőim között. Mivel tudtam, hogy a verekedésből nem élhetem meg, ezért bevállaltam egy börtönőri munkát, ami mellett tudom folytatni a verekedést, ami már nálam hobbi szintre fejlődött. Persze sosem vágytam erre az állásra, ezért soha nem leszek a hónap dolgozója. Valójában jó a rabok között lenni, mivel tudom, hogy bántódásom nem eshet, inkább a rabokat féltem a testi erőmtől. Néha kedvem lenne, oda csapni egy-két rabnak, de egyenlőre vissza tudom magamat fogni. De még csak idő kérdése, hogy előbújjon belőlem az a bizonyos "állat".

Dexter Phillips!
Történeted tetszett és mivel minden benne volt, ami ide kell, ezért;
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon, foglalj avit. Lefogadom, hogy te aztán kordában tudod majd tartani a rabokat.