Visszahúzódó fiú. Csak a szobája sötétjében érzi jól - és biztonságban – magát, a gépei között. Ha mégis társaságba megy, az csakis valami kényszer hatására lehet. Igyekszik kerülni a konfliktusokat és úgy általában az embereket is. Nagyon nehezen lehet kihozni a sodrából, sőt szinte lehetetlen, de ha valaki mégis eléri ezt, akkor teljesen elveszti a fejét.
Ha utcára lép, céltudatosan halad a hely felé. Nem kóborol, nem élvezi a természetet, csak megy. Minél gyorsabban. Otthon viszont, a saját kiépített birodalmában, ő a király. Egy teljesen más személyiség. A videojátékainak él. Ott igazán önmaga. Nem tart semmitől és senkitől. Talán csak attól, hogy a kedvenc játékaiban bannolják.

Körülbelül 180 cm magas. Átlagos testalkat. Fekete haj, sötétbarna, szinte már fekete szemek.

Egy szegény családba született, de erre egyáltalán nem emlékszik. Három éves volt, amikor az apja otthagyta őket és soha többet nem látták. Egy kép maradt róla, amit Matty máig őriz. Felbecsülhetetlen érték a számára. Ez volt az egyetlen tárgy, ami magával vitt azon az estén, amikor kitették őket az akkori lakhelyükről. Az anyja folyamatosan mozgásban volt, mintha menekülni valami vagy valaki elől, de az ok soha nem derült ki. Ott töltötték az estéket, ahol tudták vagy éppen befogadták őket. Egy kisgyerek általában meglágyítja az emberek szívét.
Egy év elteltével Vegasban kötöttek ki, ahol az anyja megtalálta az újdonsült szerelmét. Hamar újra férjhez is ment. Az újdonsült apuka egy kaszinótulajdonos lett, aki szerető férjnek és apának bizonyult. Nem firtatta, hogy a fiú nem az övé. Egyszerűen csak szerette. Idővel Mattynek teljesen természetessé vált, hogy mindent megkap az új apjától, mégsem tudta teljesen elfogadni. Hiába a kiskor, hiába a szeretet, soha nem szólította apának, de ettől függetlenül megbékélt a kialakult helyzettel. Mást nem is tudott volna tenni.
Lassan teltek az évek. Matty átlagos kisgyerek életét élte, annyi különbséggel, hogy mindent megkapott, amire csak rábökött. Egyik évben megkapta az első számítógépét is. Teljesen lenyűgözte a szerkezet és öt évesen már a hardverek között turkált. Hamarabb tanulta meg a gép felépítését, mint az abc-t. Aztán változott a helyzet. Megszületett a testvére, ő pedig nem kapott annyi figyelmet. Nem mintha ez annyira érdekelte volna. Amíg megmaradhatott a saját kis birodalmában, nem zavarta a dolog. Akkor tört ki a háború, amikor a szüleik kitalálták, hogy milyen jó móka, ha a két testvér egy szobán osztozik. Egy frászt! Hatalmasat tévedtek. Matty már tíz éves volt, és veszettül akaratos. Nem maradt meg az öccse mellett békében. Folyamatos balhék és verekedések zajlottak közöttük. Persze egyik gyereket sem hibáztatták igazán. Mindenért Matty igazi apjának a vérét okolták, és csak tessék-lássék módon próbálták csökkenteni az ilyen esetek számát.
Két teljes év telt el így. Több kórházi ügy és sok műtétre kidobott pénz múlva a két testvér megbékélt egymással és a helyzettel. Sőt! Egyre jobban ragaszkodtak a másikhoz. Igazi testvéri szeretet – ezt mondták a szülők. De ennél több alakult ki közöttük. Először csak közös programok és kisebb balhék. Viharos éjszakákon egy ágyban alvás, végül bármilyen betegesnek is tűnhet, szerelem. Nekik teljesen természetes volt. Nem láttak a helyzetben semmi rosszat. Évek teltek el, és senkinek nem tűnt fel, hogy mi is zajlik közöttük. Szerették egymást, de még túl fiatalok voltak ahhoz, hogy a csóknál bármi komolyabb történjen. Valamikor, valahogy a szülők mégis gyanút fogtak. Mivel a két fiú nem gondolta ezt bűnnek, mindent elmeséltek, miközben kéz a kézben álltak a szüleik előtt, akik azonnal ledöbbentek. Egymást okoltál a kialakult helyzetért. Végül döntöttek. Nevelőintézet. Reménykedtek benne, hogyha külön tölt a két gyerek egy kis időt, megjön az eszük és kinövik ezt az egész őrületet.
Matty az apácákhoz került, míg az öccse hollétét nem árulták el neki. Egy év után már otthon is lehetett újra, de teljesen más lett a felállás. Az anyját sehol sem találta, az öccse pedig állítólag megszökött az intézetből. Teljesen köddé vált. Csak ő maradt és az apja, akire még mindig idegenként tekintett. Hiába várta, hogy az öccse előkerüljön, vagy az anyja jöjjön haza, egyik sem történt meg. Végül az apja egyre többet hagyta egyedül, üzleti okokra hivatkozva. A kaszinó így… a kaszinó úgy… Végül Matty teljesen bezárkózott. Hiába várta volna kint a sok lehetőség és kaland, egyedül már nem tűnt olyan vonzónak. Az apja pénzéből egyre többet vett magához. Fejlesztette azt az egyetlen számítógépét, ami a szobájában volt. Minden idejét arra fordította. Semmi más nem érdekelte. Az egy gépből kettő lett, majd egy újabb monitorral bővül a kép… egy nagy teljesítményű hangszóró… egy új szék… Mindene a gépe lett és a játékok. Ez volt az egyetlen dolog, amivel ki tudta verni a fejéből az öccse hiányát. Vagy legalábbis enyhíteni a kínzó magányt.
A játékok lévén érdeklődni kezdett a katonaság iránt, de az emberektől való kialakult tartózkodása – talán félelme – visszatartotta attól, hogy amikor eléri a megfelelő kort, katonának álljon. A mániáját csak a játékok háborúiban élte ki, de ugyanolyan büszke volt egy virtuálisan elért parancsnoki címre, mintha azt a valóságban szerezte volna.
Amint betöltötte a tizennyolcat, fogta a gépeit és elköltözött az apjától. Azóta csak akkor találkozik vele, amikor pénzt kap tőle. És ez mindkettőjüknek a mai napig tökéletesen megfelel.