Nem tartom magam földhöz ragadt típusnak és az életet is tudom élvezni, de még mennyi9re. Ezért sem okozott gondot néhány napra el utazni persze a munkám miatt, de ez nekem csupán részletkérdés. Egy rakás idiótát meg győzök arról, hogy a mi állításunk a hely álló és nem azért mert aranyos vagyok szépen mosolygok és kacsingatok de nem olyan nehéz abban az esetben ha tényleg úgy is van. Ellenkező esetben már annál is inkább pláne ha még maga az ügyfél sem tudja, hogy most mi az ördög van. Utálok magyarázgatni... már úgy érzem magam akár egy prédikátor. Bármelyik papot simán lepipálok. Naponta habosra ugatom a pofámat, de legalább ha még érne is valamit. Persze a ropogós dollárok láttán már nem ez jut eszembe legelőször ha nem hogy mi módon is kellene meg ünnepelnem a sikert. Mert hogy én semmiképp sem veszíthetek és ez a szép a dologban.
Nem is vesztegetem az időmet hiszen rövidesen haza utazom. Az első bárnak vélt helyre betoppanok. Eleinte kissé szorongok mivel nem nagyon szeretek egyedül lenni és egyedül csak az alkoholista iszik. Ugyan akkor nem érzem magam társaságfüggőnek sem vagy olyan embernek aki él-hal csak azért, hogy ő legyen a közép pontban. Nincs más választásom udvariasan benyalom magam egy társasághoz és néhány pohár ital után már egész simán megy a bájcsegely oly annyira, hogy egy férfit kezdünk el kitaglalni aki a pultnál foglalt helyet. Nagy kár... Itt sokkal jobb helye lenne. Mivel senkinek sem volt mersze hát én felpattantam először elterelés gyanánt kisétáltam a mosdóba megigazítani a sminkemet. Majd mikor ki sétálok a pult felé veszem az irányt hiszen nem vagyok szégyenlős most pláne nem. Egy ismerős ritmusos számra kezdem el mozgatni csípőmet és mi egy mást. A pasi háta mögé kerülök és nem zavartatva magam hozzá dörgölőzöm és nem azért mert akkora tömeggel kellene szembe néznem. Majd megkerülök és be állok mellé a pulthoz, de egyelőre én még nem foglalok helyet. Nem tartom kizártnak, hogy a megérzéseim megcsaljanak.
- Te most meg fogtad a seggem? - Hirtelen felé fordulok miközben egyre inkább mosolyra húzódnak ajkaim még nem ki tör belőlem a nevetés, ekkor inkább a pult mögött álló nőhöz fordulok.
- Kérnék egy martinit plusz egy martinit ja és kísérőnek egy martinit. - Majd oldalt neki dőlök a pultnak és körbe nézek néha-néha a pasi felé sandítva aki megjegyzem szemrevaló hátsóval van ellátva.

Nem félek új dolgokba bele vágni pláne akkor ha egy férfi van a dologban és azt már el mondhatom róla, hogy ő nem csak egy férfi. Jó, nem azt mondom, hogy akár egy hídról is leugranék csak azért mert egy jó pasi várna rám odalent de én közben könnyedén ki is törthetem a nyakam ha rosszul esem... de ennyi még simán belefér. Egyébként sem vagyok bolond. Feltudom mérni a különféle helyzeteket és el tudom dönteni, hogy az kellőképpen megéri vagy pedig nem a fáradozásaimat. De most nem tettem egyebet mint zavartalanul odasétáltam kicsit hozzá dörgölőztem és ennyi. aztán pedig oda sétáltam a pulthoz alig néhány lépésnyire tőle. Nem kértem, hogy tűrje is vagy hogy hozzám szóljon de megtette és ez jó, örülök. Az is teljesen nyilvánvaló és feltételezem, hogy ezt már ő is tudja... nem a hely szűke miatt produkáltam magam. Vannak ugyan emberek de csak épp annyian, hogy végig nézhették és most jó ízűt csámcsoghatnak rajta. Valahogy most nem tud érdekelni.
- Ez minden vágyam!- Fordulok felé egy sejtelmes mosollyal. Gőzöm nincs róla, hogy most komolyan vette vagy sem, ne talán tényleg megteszi vagy sem, nem tudom... és nem is tudhatom, de majd el válik. Én még mindig a belőlem ki törő nevetés próbálom elfojtani. De amint ismét rá nézek a szemébe már valami egészen más jár a fejemben és már nincs is kedvem nevetni amúgy is biztos szörnyen idétlenül festhettem és jobb ez így.
- Nem tudom... Szerinted? - Érdeklődve nézek rá szinte alig pislantok akár egy álomban csak hogy ez nagyon is valóságos még akkor is ha lassacskán a föld megindul alattam. Ennek elkerülése érdekében neki dőlök és kezemmel neki is támaszkodom a pultnak.

- Megtörtént. - Kacsintok egyet majd elismerően elmosolyodom. Ezért már érdemes volt be térni ide. Tudtam, én soha sem hozom meggondolatlan vagy hiábavaló döntéseket és erőfeszítéseket. ez sem véletlen. Talán nem gondoltam komolyan amit mondtam talán igen, de azért annak örülök, hogy ő ennyire komolyan vette. Ritka mikor egy pasi pontosan azt teszi amire számítok. Nem is kérdéses, tökéletesen megvagyok elégedve magammal és ezen még az sem tud változtatni, hogy lecsúszott egy néhány pohárka. Attól még ugyan úgy el tudom érni amit akarok és a részeg Clarissa is én vagyok. Én már megbékéltem önmagammal és soha sem tagadtam le azt amit már egyszer megtettem. Mert elég valószínűnek tartom, hogy abban a pillanatban nagyon is akartam azt a dolgot, akkor meg miért kellene megbánást tanúsítanom?!
- Köszönöm, hogy engedélyt kaptam rá... - Pimasz mosoly jelenik meg arcomon ami magától értetődően semmi jót sem jelent. Ha tudná milyen közel jár az igazsághoz. Tudom már, bírónak kellett volna ki tanulnom. akkor most teljes joggal mondhatnám, hogy: hiszen az igazság én vagyok4
Na jó, belátom tényleg kicsit sokat ittam de mind addig nem érdekel amíg mindez nem válik nyilvánvalóvá a beszédemben is. Nem kellene hülyét csinálnom magamból. Az annyira nem áll jól nekem.
Egyébként értékelendő, hogy nem üti bele az orrát mások dolgába, de engem inkább az érdekelne, hogy mi az amit igen is megtenne. Azt már tudom, hogy gond nélkül taperol, de ez még semmi. Ahogy velem vagy nekem megcsinálta úgy megteszi másoknak is. Nekem ennyi nem elég.
- hűűű, én pedig Clarissa és nagyon örülök a szerencsének... - Amint az kiderült nem csak ő maga, de még a neve is dögös. Időközben hátra pillantok és látom, hogy a három martini fel van sorakoztatva.
- Esetleg csatlakozol? - Ne gondolja már rólam, hogy egy neveletlen kis fruska vagyok. Különben is, nem ez volt már az első három és talán nem is ez lesz az utolsó, szívesen meg osztozom rajta vele.

- Azt veszem észre. Egyébként gondolod, hogy sikerülne? - Eléggé önfejűnek mondanám magam, de ezt elég sokszor a javamra tudom fordítani így nem is bánom annyira. Ez alatt nem azt értem, hogy minden jó pasihoz hozzá dörgölőzöm és el érem, hogy legalább csak egyszer le taperoljon, inkább a munkaterületemre gondoltam. Ott nagyon is szükségét látom a makacs fejemnek, másképp igen sok mindent el buknék. Mellesleg engem úgy nevetlek, hogy harcoljak és mindig érjem el azt amit akarok. Azt pedig már magamtól tanultam meg, hogy ha én nem segítek magamon hát más sem teszi meg helyettem. Szóval ugyan ott vagyunk ahol el indultunk.
- Azt meghiszem. - Nem gondolom, hogy eddig túl sok nő táncikált oda hozzá avval a kéréssel, hogy kezdje el fogdosni még akkor is ha én magam sem mondtam egészen komolyan de attól még tetszett. Jó, arról már nem beszéljünk, hogy hány hozzám hasonló - vagy nem, de ez most lényegtelen - nő csorgatta már a nyálát utána és, hogy melyik mit meg nem tett volna érte. Túl hosszú lenne a bűnlajstrom!
- Hát ez kedves... - Kicsit különös, hogy így gondolja, mert én nem kértem meg semmi ilyesmire, de attól még jól esik és tényleg kedves tőle. A legtöbb férfi magasról tenne az egészre ha csak nem viszonoznám a figyelmességet, bár ez még ez esetben is kérdéses, de megpróbálok bizakodó lenni.
- Akkor... Cheers! - Nyúlok az első pohár után, amit kedvesen mosolyogva meg emelek felé majd felhajtom a pohár tartalmának jó a felét.

- Ki hitte volna...?! - Talán rokonlélekre találtam? Nem, azt ne. Akkor nem reménykedhetnék abban amiben éppen. Legyünk inkább egyelőre csak két idegen egymás számára aztán később majd több is annál.
Nem titok - a későbbiekben talán hangot is adok a véleményemnek -, hogy nagyon is osztom az álláspontját. Nincs az a hamis tény amit be ne tudnék másokkal etetni igazként. Tudom, nem egy szép hivatás, de valakinek ezt is kell csinálnia és ha már ilyen jól fizet...! Nem mondom, hogy jó érzéssel tölt el vagy ehhez hasonlóak néha persze az is igen, de egész egyszerűen csak szeretem ha igazam van és úgy alakulnak a dolgok ahogy én szeretném. nem azért lettem ügyvéd mert olyan jól tudok hazudni vagy mert szeretek másokat át verni, de ez is egy szakma... Meglehet tanulni!
- Már akinek... - Meg ejtek egy halványka kis mosolyt a nem túl kedves megjegyzésem után, de hát ez az igazság. Nem mindenkit hat meg egy-egy kedves szó vagy mézes-mázas mosoly. Van aki ugyan olyan bunkó ha csodaszép vagy ha bűn ronda, épp mindegy. Régen megtanultam, hogy ez a mérce megbukott a vizsgán. Csak tudnám mi van most érvényben... Talán annyival okosabb leszek ha meg tudom milyen az az " ilyen " nő...?!
- Kezdjük talán onnan, hogy milyen nő volnék és milyen ez a hely? - Teszem fel azt a kérdést ami leginkább foglalkoztat most már. Majd kicsivel lassabban de fel hajtom az első számú pohár még meglévő tartalmát. Mindvégig őt figyelem, semmit sem szeretnék elszalasztani.

- Akkor ki gondolta volna, vagy gondolkodni sem szoktál?! - Akár cinikus is lehetnék, de most inkább csak pimaszkodom és ha netalán rá térne a tárgyra, hát majd szépen mindent rá fogok a piára. Nem tehetek róla, hogy nem tetszett a válasz, amivel szolgált még így ittasan se, pedig hát én sem úgy gondoltam ahogy mondtam. ennyire igazán rá jöhetett volna. Talán úgy nézek ki mint aki minden vasárnap a templomban csücsül és a bűneit igyekszik meg bánni?! A papok sem mindenhatók és attól tartok az én vétkeimre kevésnek bizonyulnának végtére is ügyvéd vagyok. Én mikor nem hazudok???
- Mondtam én ilyet? - Soha sem értettem, hogy miért kellegyeseknek olyan dolgokat bele látniuk bizonyos helyzetekbe amik ott sincsenek?! Tisztázzuk, az az én doglom lenne. Olvasni a sorok között és néhol bele javítani.
- Na és, te nem tartozol közéjük? - Nem tagadom, ez már sokkal tetszetősebb válasz volt, de vajon az én kérdésem miféle sikert arat?! Mert engem nagyon érdekelne és hát nem kellene félreérteni azt amit nem kell.

- Na és mit értünk a munkádból adódó szakmai ártalom alatt? - Na hát, milyen neveletlen tudok lenni olykor. Még meg sem kérdeztem, hogy mivel foglalkozik. De amit nem teszek meg előbb azt meg teszem utóbb. Jobb később mint soha. Eddig valahogy egészen mással voltam elfoglalva Többek között a tenyérbe mászó hátsójával és, hogy mivel tudnám még inkább megpecsételni a sikeremet, a három martinit leszámítva, mert az nem igazán érdekel. Máskor is lecsúszott már. Nem nagy ügy, nincs benne semmi különös.
- Nem valószínű. - Pillanatnyilag semmi olyan sem jut az eszembe amiből kifolyólag rá szólhatnék vagy is ha nagyon meg erőltetném magam akkor éppenséggel tudnék. de nem sietek én sehova sem és semmiért sem szeretek külön kérvényt benyújtani, bár akkor azt hiszem rossz munkaterületet választottam.
- Még nem, akkor ez azt jelenti, hogy nem is fog? - egészen jól szót értünk egymással sőt, nagyon jól. Nekem legalább is a tetszésemre van a kialakult helyzet. Kicsit pimasz vagyok talán, de na és? Ő is és egyáltalán nem zavar. Igyekszem nem belegázolni az önérzetébe és ezt el várom visszafelé is... Nem többet, de ha netán többet is óhajtanak nyújtani, hát nem fogja vissza magát. Viszont a kevesebb nem nagyon van ínyemre.
- Jó, bevallom nem vagyok egyedül... Ott van még Beatrix, Isabell... és ööö Jennifer. - Mutatok egy asztal irányába pontosabb ahhoz az asztalhoz amelytől fel keltem az imént.
- De egyebet ne kérdezz róluk. Maximum még annyi infóval szolgálhatok, hogy ők mindig tudnak mire inni. - Megvonom a vállam, majd neki látok a második pohár kiürítésének.

- Én biztosra megyek, a talán nekem nem elég. - Nem mintha bármit is megtudtam volna. Hát ezzel most nem lettem okosabb. Sajna ez van. Még nem tudom, hogy szándékosan ködösít, szórakozásból vagy unalomból... Nem leszek idegesítően kérdezősködő, de ha valaki nem őszinte annak mindig van valami oka. Viszont fel ajánlotta, hogy részesülhetek az élményben, esetleg... Hát első sorban gőzöm sincs, hogy miről lehet szó, másodszor meg nem hangzott elég biztatóan az a talán.
- Azt döntsd el te magad, de szerintem jó. - Nem igazán értem a kérdésnek a valódi lényegét, de azért válaszoltam rá és remélem nagyjából úgy meg is felel. Nem vagyok abban az állapotban, hogy képes legyek azon gondolkodni, hogy vajon melyik válaszommal nyerhetnék. Különben is az még nem jelent semmi ha egyszer azt mondom, amit hallani szeretne, mert egyáltalán nem biztos, hogy másodszor is előfordul és akkor meg mire mentem vele?!
- Ez most nekem jó vagy rossz? - Már nem bírom tovább. Ki tör belőlem a nevetés. Nem tehetek róla ha egyszer olyan jól szórakozom. Vétek lett volna ma otthon maradni.
Viszont valamit nagyon elcseszhettem ha már nem csorgassa a nyálát még csak egy kicsit sem még ha képletesen is.
- Nem volt kikötés. - Vonom meg a vállam. Jó, értem én és mondhatni tényleg egyedül jöttem, mert a lányokkal valahol félúton találkoztam és összekötöttem a kellemest a hasznossal.
- Nincs ellenvetésem. - Már, hogy is lenne? Hiszen én tökéletesen azt hallottam amit titkon szerettem volna és most nagyon elégedett leehetek és az is vagyok.

- Mondjuk... igen és szavadon foglak. - Csak tudnám mire vállalkozok és mihez ragaszkodom ennyire lelkesen.Talán frászt is kapnék ha meg tudnám, de annyira csak nem lehet vészes más különben egész biztosan nem rángatna bele egy nőt aki nincs a szakmájában bármi legyen is az. Már csak abból kifolyólag, hogy kijelentette, hogy ahelyett, hogy velem együtt inna inkább csak vigyáz rám és nekem így is jó. Legalább tudom, hogy épségben haza jutok, valahova. ezek után nem hinném ,hogy bárkit is veszélybe sodorna.
- Tetszik az álláspontod! - " Nos, ha neked jó, akkor azt hiszem, hogy nekem is "
Igen csak sejtető, de ebbe most inkább nem mennék bele. Azzal tönkre tenném az eddigi stratégiámat ami úgy tűnik, hogy nagyon is beválik.
- Nos, ha nekem jó akkor remélem, hogy neked is. - Hol bujkált eddig ez a Clarissa? Még soha egy férfival sem viselkedtem részegen meg pláne nem. Abban az állapotban elég lényegre törő tudtam és tudok lenni, de inkább csak tudtam... Az ágy sokkal jobban hangzik. Nem mintha bármit is megbántam volna ami idáig juttatott.
- Tudom. - Így vagy úgy de mindig el érem, hogy igazam legyen, de ha ezt még el is ismerik azt még jobban szeretem és ha úgy nézzük tényleg igazam van, de ez úttal mindkettőnknek van oka örülni. Nekem mert igazam van neki meg mert egyetlen férfinév sem hangzott el a felsoroltak közül.
- Bingó! Akkor most lebuktam? - egyre jobban érdekel, hogy milyen terepen garázdálkodni ugyan is gyönyörűen rá tapintott a lényegre. Én viszont a harmadik pohárra tapadok rá... Nem pazarolunk!

- A reményeknek nálam nincs helye. - Hát valaki én gyorsan megtanultam, hogy a remény a gyenge embereknek való másod sorban pedig én nem engedhetem meg magamnak ha bármit is el akarok érni az életben. Nem volt elég csak remélnem, hogy egy napon majd tényleg lesz belőlem valaki. Magamnak kellett kezembe venni a dolgokat és mindent ennek köszönhetek amim van és már nem állok le. Megtanultam el érni amit akarok a módját pedig még gyorsabban. Nem ismerem a lehetetlent. Ha valaki hát én egész biztosan meg mozgatok minden követ, talán ezért is vagyok olyan jó abban amit csinálok. Képes vagyok a legvégsőkig elmenni. Az egész életem a bizonyításról szól ha másnak nem is hát magamnak.
- Akkor már ketten vagyunk. - Soha senkivel sem pendültem még ennyire egy húron és különben is utálom megjátszani magam pedig a legtöbbek szerint jól áll és ameddig az esküdt szék is így gondolja addig én ennek csak örülni tudok. De most nem kell megjátszanom magam és ennek örülök csak igazán. talán azt hiszi, hogy csak a pia beszél belőlem, sőt elég valószínűnek tartom, hogy azt hiszi, de akkor várja csak ki a reggelt.
- Ebben nem értünk egyet! Véleményem szerint jobb valami mindig lehet! - Ez az " Ennél már rosszabb nem is lehet " játék fordítottja. Természetesen jobbá is tudunk tenni valamit csak cselekednünk kell érte és jelen esetben nem is esne nehezemre.
- Hoppá, most mi lesz? - Már annyira hozzászoktam bizonyos szavak használatához, hogy észre sem veszem, hogy néha mennyire hivatalos is tudok lenni hol ott egyáltalán nem áll szándékomban csak egyszerűen azt tűnik a leginkább logikus válasznak és persze megdönthetetlen ami a legfontosabb... Hát így buktam le! Valamit valamiért alapon. Viszont ez most annyira nem fair, de aligha tudom belőle ki szedni az igazat de olyan hosszú még az este.
- Hát vagy ez vagy haza viszel, nos? - Készen állok a következő hármas párosításra is ha csak nem győz meg afelől, hogy nem kell ez nekem mert ő tud valami sokkal jobbat.

- Nem tartom sokra a reményeket. Reménykedni a tehetetlen emberek szoktak. - Megpróbálom viszonozni az egyre szimpatikusabb és egyre gyakrabban megvillanó mosolyát, de ez most túl komolyan érintett ahhoz, hogy igazán mosolyogni tudjak rajta. voltak idők amikor szükség lett volna reményekre, de be kellett látnom, hogy a reménykedés nekem túl hosszú távú befektetés lenne, viszont nekem nincs rá időm. Szóval inkább fogtam magam és tettem amit kellett. A munkámat sem bízom hol mi reményekre és tartok tőle az ügyfeleim se tartanák sokra. Inkább cselekszek megteszem amit lehet - azt is amit nem ha kell - megmozgatok minden követ és ha mégsem járok sikerrel, hát én mindent elkövettem.
- Tudom. - Jó ez a gyors témaváltás. Mosolyt csal az én arcomra is és nem attól, hogy igazat adott nekem. Nem, már hozzászoktam, hogy sajnos nekem sem lehet mindig igazam és ezért nem harapok. Többre tartom az őszinteséget. Annak legalább van valami szilárd stabil alapja. A bájolgáson nem sokáig lehet megtartani az egyensúlyt.
- Én aztán nem...! - Nem szeretem a kétes dolgokat és így sem unatkozom és mint tudjuk aki perel az perkál, bár kétségtelenül én nyernék, de felesleges hűhónak tartanám és azzal mit bizonyítanék?!
A kérdésre csak magabiztos mosollyal bólintok egyet majd hátra tekintek a pultosra majd vissza Anthony-ra. Még soha sem voltam ennyire biztos abban, amit csinálok. Valamiért képes volnék megbízni benne, ami nem vonatkozik minden második emberre. Elég gyanakvó természet tudok lenni ha valami nem tetszik vagy túlságosan eltér a megszokottól.

- Ó, szóval lesz legközelebb? - Nem kellett különösen nagy ész ahhoz, hogy erre rá jöjjek és be vallom nagyon tetszetős számomra az elmélet és szívesen sort kerítenék vele egy újabb találkára józanul amikor is ezt megvitathatjuk, bár őszintén nem értem, hogy most miért nem lehet?! Én mindig igazat mondok még ha részeg is vagyok. Akkor talán még többet is mondok mint kellene. Nem ártana ha néha valaki be fogná a számat. Talán ő is titkon attól tart, hogy túl őszinte lennék és azzal oda a varázs, amit ha jobban bele gondolok hát én sem akarnék annyira, szóval legyen így.
- Azt hiszem ezzel már elkéstél. - Kicsit hamarább kellett volna be toppannia az életembe ahhoz, hogy mind ezt el tudja érni. Mert azt hiszem mind ehhez most neki kezdeni már túl késő volna. Már nagyon is hozzá szoktam - szakmai ártalom -, hogy többnyire nekem van igazam még ha ezt külön nekem is kell el érnem és nem huppan minden csak úgy az ölembe. Felismerem az üres szavakat és engem általában jobban érdekel az, amit a szavak rejtenek. Igaz, ami igaz.
- Te döntöttél. - Nem szeretek beleszólni mások döntéseibe még akkor sem ha tudom, hogy hibát követnek el vagy épp azt, hogy mit kellene tenniük. Én aztán senki életébe sem fogom belepofátlankodni. Mindenki tudja mit kell tennie ha nem boldogul. ebbe a döntésbe se volt szándékom beleavatkozni. Nagyfiú már. Tudja ő, hogy mit csinál.
- Hm, mindig úgy van. - Azért ezzel most egy egészen kicsikét füllentettem, ugyan is most úgy lesz ahogy ő akarja én pedig elfogadom a segítséget vagy is megragadom a karját, hogy a leszállásból ne zuhanó repülés legyen. Stabil helyzetbe nem tűnt ennyire labilisnak a dolog.