Elátkozott ház

Tárgy: Re: Elátkozott ház 01.11.12 16:47

Aaron

Sajnos vannak olyan dolgok, amik az istennek sem alakulnak úgy, ahogyan elképzeljük. Már számtalanszor megfogadtam magamban, hogy többet nem tervezek előre, mert valami úgyis mindig közbeszól, de lám, csak nem tudok leszokni erről az ostobaságról. Ebből következett az is, hogy megint mindent szép előre kigondoltam, de az utolsó pillanatban hiba csúszott a számításaimba, és megjelent valaki olyan is a színen, akinek nem kellett volna. Akire egyáltalán nem számítottam, és ezzel keresztülvágott mindent, amit én nagy nehezen kitaláltam, ráadásul még az én egyszemélyes csapatomat is arra kényszerítette, hogy kibővüljön. Nem rajongtam már akkor sem a gondolatért, és most, hogy itt ülök ebben a poshadó, rohadó lakásban, még mindig nem vagyok boldog tőle!
Igen, ugyanis Paradise egyik roppant kihalt részén tanyáztam, egy állítólagos kísértetházban, amit senki nem lakott. Senki nem mert lakni, így hát tökéletes rejtekhelynek bizonyult egy kis megfigyeléshez. Mindez remek lett volna, ha nincs egy aprócska zavaró tényező, aki nem volt más, mint egy Aaron nevezetű pasas. Én soha nem osztozok senkivel a feladataimon, és soha nem is terveztem, hogy ez meg fog változni, erre tessék! A sors most biztosan képen röhögne, ha összetalálkoznék vele véletlenül az utcán.
Hogy hogyan történt mindez? Ez még mindig egy remek kérdés! Túl gyors volt ahhoz, hogy egyáltalán felfogjam, és mire kettőt pislogtam, már ennek a szerencsétlennek a kocsijában csücsültem, jelezném, hogy akaratomon kívül. Jobban mondva magába a járműbe már én szálltam be, de előtte semmi kedvem nem lett volna hozzá, ha a kocsim kerekeit valami idióta kölyök nem lyuggatja ki, pusztán szórakozásból. Minden összeesküdött ellenem, én mondom!
Aaron pedig képes volt megzavarni! Engem! Pedig a fickó simán meglett volna, ha a felbukkanásával nem zökkent ki a koncentrálásból, és nem ijeszti el a pasast. Most aztán jöhettünk utána, mint két idióta, és még kénytelen voltam vele együtt is dolgozni. Most is hallottam, hogy mögöttem járkál, vagy matat valamivel, míg én a szemben lévő házat fixíroztam a távcsövemen át. Az ölemben egy nagy csomag sós Chips hevert, mert kaja híján csak ezt tudtam most enni. Úgy éreztem, mintha napok óta nem ettem volna, és minden vágyam az elfogáson kívül az volt, hogy betömjek egy nagy adag pizzát, vagy egy óriás hamburgert.
A figyelmemet ismét a gyomrom korgása vonta el, mire sóhajtottam egyet, és végre hátrafordultam a vállam felett, egyenesen a férfi felé. Miután azt hittem, hogy rendőr, elkezdtem fenyegetni, hogy vagy átadja nekem a kormányt, vagy szétlövöm az egész kocsit. Csak ezt követően avatott be, hogy egyébként ki ő, és azt hiszem, hogy ezzel egy nagyon fontos szabályát meg is sértette. Elégedett voltam az eredménnyel, mivel én is megsértettem a saját szabályomat, ráadásul miatta; bevettem őt a csapatomba. Vagy ő engem a sajátjába, ez már csak részletkérdés. A hangsúly még mindig azon van, hogy meg kellett próbálnunk együtt dolgozni, ami neki talán könnyebben megy, nekem viszont annál nehezebben. Csak akkor tűröm meg magam körül az embereket, ha feltétlenül szükségem van rájuk. Márpedig rá most szükségem volt, különben elveszítettem volna a nyomait, és egyedül ő kapná el. Kellett az a pénz, csessze meg!
- Én mondom, valahogy felszívódott, míg sötét volt… - ingattam a fejemet, és ezúttal hátat fordítottam az ablaknak, hogy ránézhessek a férfira. Míg egymás után tömtem a számba az újabb és újabb chips darabkákat, alaposan végigmértem, ezúttal a nappali fénynél. Vagy legalábbis annál a félhomálynál, amely a lakásban uralkodott. Félig-meddig még be is volt bútorozva, így a kanapé ott állt, bár tuti, hogy tele porral, és még kitudja, hogy mivel. Mivel nem igazán szoktam ezen a környéken járni, így lövésem sem volt arról, hogy miféle ház ez, és az időnkénti neszezést is betudtam valami rágcsálónak. Nem hiszek a természetfelettiben, ezért kizártam egyből, hogy szellemek lennének. Elátkozott ház? Ugyan már…
- Már órák óta semmilyen mozgást nem láttam odaátról – jelentettem ki határozottam, és fáradtam megdörzsöltem a szemeimet. Immár harminchat órája voltam fent nagyjából, és egy pillanatig sem pihentem. Úgy festhettem, mint a mosott szar, és igazság szerint úgy is éreztem magam. Nem baj, ha ő bírja, akkor én is! Attól még, hogy nő vagyok, nem leszek gyenge.

Tárgy: Re: Elátkozott ház 01.11.12 17:20

Elbaltázva egy csinos hölgyemény "lesben állását", most kénytelen vagyok Őarroganciájával tartani, míg nyakon nem csípjük az üldözött alakot, kit már ide s tova két teljes hete üldöznek a rendőrök. Úgy néz ki nem volt szerencséjük, és már kénytelenek voltak bevetni a felsőbb hatalmakat, így az FBI-t, akik ezt követően, mivel nem sikerült a gyilkosságok számát csökkenteni, a CIA-hoz fordultak. Engem rögtön visszarendeltek a "bázisra", Virginiába, hol kiadták a feladatomat, immáron nem rendőrként, hanem CIA ügynökként. Ez viszont ne tévesszen meg senkit, ugyan úgy marad a rendőr álca, de nem ma!... nem fogom senkinek elkotyogni, hogy CIA ügynök vagyok rendőr bőrbe bújva, hogy figyeljem Vegas rendhatalmának a munkáját. Majd, ha már itt lesz az idege. Ez pedig nem most van.
Ám azzal, hogy épp kiszúrtam magamnak ezt a nőt, kénytelen voltam elmondani, hogy ki vagyok valójában, mivel gyakorlatilag lyukassá lőtt volna azzal a mozdulattal, ahogy beült a Caddilacom anyósára. Jobbnak láttam a tisztességes harcot, míg ő fegyvert szegezett rám, addig én is ő rá. Ha pedig ő letette, akkor én is. Ilyen rendszerben zajlott a megismerkedésünk, az, hogy elmondjam neki teljes valómat, és miért vagyok rendőr ruhában, amit persze minél hamarabb levetettem magamról.
Paradise egy elhagyatott házának legfelső emeletén pakolászva teszek-veszek a kocsimból behozott két nagy táskában, míg a szőke távcsövön keresztül sasolja a szemközti házat, ahova láttuk beszaladni a faszit, akit üldözünk. Hallom a Chipses zacskó csörgését, akárhányszor csak belenyúl, majd a száraz krumpli szirom ropogását a szájában. Hogy idegesít-e? Határozottan. De jobbnak látom nem szóvá tenni, hisz legalább most szent a béke kettőnk között. Kibújva a rendőregyenruhából a földre hajítom azt, majd magamra öltöm a CIA-tól kapott felszerelést, mely nem más, mint egy tetőtől talpig fekete szerelés. Fekete terep gatya, amit még a legzordabb időkben is fel lehet venni, hisz nem árt meg neki még a víz se. Fekete póló, pulcsi. És persze az elhanyagolhatatlan védelem, így a fémlemezekkel kibélelt mellény, csuklóvédő, kesztyű.
Szorosabbra húzva a fekete kesztyű csatjait egyenesedek ki, miközben kíváncsi tekintettel a nő tarkójára szegezem a tekintetemet.
- Persze, hogy nem látott mozgást. Már rég itt van - jegyzem meg, mintha olyan természetes lenne egy gyilkossal ugyan abban a házban tartózkodni.
- Már akkor átjött, mikor mi ide felcuccoltunk - guggolok le, hogy a combomra, csizmámra és az oldalamra erősített övekbe fegyvert tehessek. Így több Glockot, egy-két tőrt, közelharc esetére. Megtöltve egy ezektől független stukkert, melyet kibiztosítva közelebb lépek az ajtóhoz, kilesek a folyosóra, honnan néha-néha halk neszezés jelentkezik

Tárgy: Re: Elátkozott ház 01.11.12 18:57

Láttam, hogy időnként idegesség csillant a szemeiben, amikor bekaptam a chipset, úgyhogy érdeklődően pillantottam fel rá. Szegény, vagy szeretne belőle enni, vagy a zörgés kergeti lassacskán az őrületbe. Engem valahol mulattatott a dolog, ha már miatta ide jutottunk, de belegondoltam, hogy fordított esetben már én is kezdenék nagyon kijönni a sodromból, úgyhogy mindenféle érdeklődés mellőzésével felé nyújtottam.
- Kérsz? – érdeklődtem oldalra billentette fejjel. Én nem vesződtem azzal, hogy magázzam, mert azt csak olyankor szoktam, ha muszáj. Frusztrál, és nem rajongok különösebben azért sem, mikor a kezdő járőrök úgy szólítanak, hogy asszonyom. Hát mi vagyok én, hetven éves néni? Na, azt már nem, és ha így folytatom, akkor valószínűleg nem is fogom megélni azt a kort, ezzel az életvitellel. Nem mintha nekem ezzel bajom lenne, de azért elkeserítő belegondolni, hogy mi válhat belőlem. Normális családom valószínűleg soha nem lenne, szóval teljesen mindegy, vagy nem?
- Sima sós – tettem hozzá vigyorogva, és megráztam az egész zacskót, ami megint csörömpölni kezdett. Ó, hogy én ezért mit kapnék, ha nem uralkodna magán ennyire! Sajnos nekem az ilyesmi nem az erősségem, talán ezért is volt jobb ötlet, hogy nem maradtam a rendőrségnél. Míg ezen gondolkoztam, érdeklődő tekintettel követtem minden egyes mozdulatát. Most komolyan, húsz ember ellen készül menni, vagy csak egy? Szerintem felesleges időpocsékolás, bár tény, hogyha nekem is lenne ilyen mellényem, akkor nem kapnék annyi golyót, amennyit szoktam. Nekem meggyőződésem, hogy nincs szükségem efféle luxus felszerelésre, elég nekem a rengeteg fegyver, amik most is a mellettem heverő táskámban lapultak. Igen, ezt azért nem felejtettem a kocsimban, amit sajnálatos módon nem sikerült beindítani ugyebár.
Mikor közölte velem, hogy a fickó már rég egy házban tartózkodik velünk, összeszűkült szemekkel néztem rá, majd hirtelen fel is álltam, oldalra dobva az eddig kezemben tartott zacskót. Ingerülten túrtam bele a hajamba, és csak ezután szólaltam meg.
- Ezt nyugodtan közölhetted volna már korábban is. Talán akkor nem ültem volna a francos ablak előtt órákat azzal a szarral a kezemben, mikor már másfél napja le sem hunytam a szemeimet! – rivallok rá, de azért elég profi vagyok ahhoz, hogy ezúttal halkan tegyem mindezt. Nem kockáztathatok azzal, hogy nekiállok kiabálni ebben a házban, mert egészen biztos, hogy a szökevénynek hamar megütné a fülét a veszekedés jellegzetes hangja. Főleg az én előadásomban, mert amikor én vitatkozom, akkor az minden, csak nem civilizált és visszafogott.
- Most nagyon okosnak hiszed magad, mi? – ajkaim gunyoros mosolyra húzódtak, és most először jelent meg a tekintetemben a fáradtság, hiszen eddig nem engedtem teret neki. Nem lehetett, mert figyelnem kellett, a nagy büdös semmit! – Hát közölném, hogy nem vagy az! – jelentettem ki, majd nemtörődöm mozdulattal levetettem magam a kanapéra. Még az sem érdekelt, hogy némi por felszállt belőle a mozdulat miatt. – Szükségem van egy nagy adag, piszok erős kávéra… - közben hátrabillentettem egy kicsit a fejemet, és pár pillanat erejéig még a szemhéjaimat is hagytam pihenni. Két perc múlva sajnos már újra a plafont bámultam, hiszen ébernek kellett maradnom. A kávé maradt hát csupán álmaim és vágyaim tárgya!
- És ha már ilyen jól tájékozott vagy, azt is tudod, hogy melyik emeleten van? – közben újra felemeltem a fejemet, és unottan néztem utána, mikor elindult az ajtó felé. Kezeimben máris ott díszelgett a kedvenc fegyverem, de nem mozdultam. Majd ráérek akkor is, ha ténylegesen is kilép a lakásból, és megpróbál itt hagyni.

Tárgy: Re: Elátkozott ház 01.11.12 19:30

Mikor felém nyújtja a zacskót, összeráncolva a homlokomat emelem rá a tekintetemet. Legszívesebben kirúgnám a kezéből, de higgadt maradok.
- Nem... nem ezek műanyagot - magyarázom határozott hangnemet megütve. Sokan azt hinnék, hogy egy nyomorult fánkzabáló vagyok, aki egész nap kávét iszogat az édesség mellé. De ez csak tévhit. Semmi ilyet nem viszek be a szervezetembe. Persze néha napján nem tudom megállni, hogy egy szelet csokit vagy sütit meg ne egyek, viszont nem mindennapos. Sőt, van, hogy csak havonta egyszer és ezzel be is érem. A testemet kordában kell tartanom ahhoz, hogy a CIA alkalmazásában tudjak maradni. Ha elhagynám magam és jól elhíznék, sörhasat növesztenék, akkor nyilván az íróasztalok mögé száműznének, nem pedig olyan bevetésekre, amilyen a mostani is.
- Tőlem sajtos is lehet, de kösz nem kérek - válaszolom, ahogy meghúzom az acél betétes csizmám fűzőt, nehogy az menet közben megadja magát. A végén még mezítláb állhatok neki rugdosódni, azzal meg aligha mennék valamire.
Az újonnan neszezésekre felkapom a fejem, de mást nem reagálok. Nem lenne jó se megjegyezni, hogy hallom, hisz vagy nekünk ront, vagy elhagyja a házat. Mellesleg nem értem. Miért nem menekül el, ha már egyszer van rá alkalma? Elvégre mi itt vagyunk bent, ha elsunnyogna nem is hallanánk meg... talán. Vagy szimplán ő akar eltenni minket láb alól? Hát, sajnálom haver, de nem fog menni.
Mikor megemlítem, hogy már egy ideje itt van bent, megkapom azt a reakciót, amire valójában vártam. Kiakad.
- Miért nem figyeltél oda jobban? Ha elég szemfüles lennél, már tudhatnád, hogy itt van. Nem volt teljesen zajtalan, elég hangosan közlekedik - jegyzem meg még mindig a fegyverekkel babrálva, szépen sorba a helyére téve azokat.
- Sajnálom, de az, hogy most inkább aludhattál volna, a te hibád. Ha nem ott meresztetted volna a formás hátsódat és eszegetted volna azt a sz*rt, hanem néha mondjuk te is körülnéztél volna, akkor képben lennél aranyom - húzom tovább az agyát, és bár vigyorgok, jót szórakozok, mégis halál komolyan gondolom a szavaimat.
- Nem. Nem hiszem annak magam. Tudom, hogy az vagyok! - szerénységem határtalan igaz?
- Inkább fogd magad és aludj! Én el leszek nélküled... - indulok el határozottan az ajtó felé - persze, itt van két szobával arrébb - szólok vissza immáron hangosabban, hogy a férfi tudja, jó nyomon járok, nem kell hangot adnia ahhoz, hogy leleplezhessem - jössz vagy maradsz? - tudakolom, hisz jobb lenne tudni róla.
Kilépve az ajtófélfa takarásából, a falhoz simulva indulok el lassú, kimért léptekkel az adott szoba felé, honnan pillanatok alatt két lövés érkezik, mi visszhangot vet az üres térben. Egyik golyó elsüvít mellettem, míg a másik vállon talál, de a fémbetétek, amik a mellénybe vannak szögezve, nagyjából felfogják és eltérítik a golyót. Ennek ellenére lehet érezni a lövés erejét főleg úgy, hogy még mindig ott éktelenkedik az összevarrt seb, amit múltkor az egyik üldözött okozott.
Felmordulva, szinte reflexszerűen lövök a férfi után, ám az még időben el tud rejtőzni egy fal mögött, mely nyilván egy folyosóra vezet, hisz léptei visszhangot vetnek a falakról. Futólépésben iramodok meg utána nem is várva meg azt, hogy a nő követ-e vagy sem.

Tárgy: Re: Elátkozott ház 01.11.12 19:59

Csak megvontam a vállaimat, mikor közölte, hogy nem akar a chipsemből enni. Istenem, ha tudná, hogy mit hagy ki! Ilyen finomat még esküszöm, hogy nem ettem, pedig csak valami istenverte benzinkútnál vettem. Egészségmániás, ezt már sikerült leszűrnöm, ahogyan azt is, hogy valami nem klappol az agyában. Oké, nálam sem stimmelnek bizonyos dolgok, de azért nem hiszem azt, hogy én vagyok a világmegmentő. Hogy az ő szavaival éljek, tudom, hogy én vagyok az, és nem fogom hagyni, hogy egy férfi happolja el előlem a zsákmányomat. Félreértés ne essék, nem vagyok ennyire elvetemült feminista, csak nem szeretem, ha a nemi hovatartozásom miatt alábecsülnek engem. Vertem én már el egyszerre hat embert is annyira, hogy egyik sem állt fel a földről, és kaptam életem során annyi golyót is, hogy én nem bírtam felkelni. Minden megesik, harcedzett vagyok, még ha ezt most nem is mutatom, vagy egyszerűen csak nem nézi ki belőlem. Sokan esnek ebbe a hibába, és van, hogy az életük utolsója. Tudom, hogyan kell ölni, és nem is félek megtenni, ahogyan én magam sem félek a haláltól.
- Helyettem te is egészen nyugodtan odaülhettél volna az ablakhoz, hogy nézd. Elég régóta dolgozom már ezen, és ne hidd, hogy kezdő vagyok – böktem felé az ujjammal, tekintetem dühösen csillant meg. Ez esküszöm, hogy egy seggfej, pedig magamhoz képest még egészen jól is viselkedtem. Próbáltam együttműködni vele, pedig ez nekem nagyon nehezen szokott menni, de úgy látszik, hogy ő ezt egy kicsit sem értékeli. Ő akarja egyedül learatni a babérokat, és ez egyszerűen kiakaszt. Feltüzel, bosszúra sarkall. Nyilván ezt nem rajta fogom kitölteni, de kedvem lenne nekiesni, és úgy rendesen elpáholni, ahogy azt illik. Lehet, hogy a puccos CIA-nél ő szakképzettebb nálam, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennék jó. Talán ő győzne egy esetleges összecsapásban, de nem úszná meg egy-két karcolással. Én sosem ragaszkodtam a tiszta játszmákhoz, nem véletlenül nem vagyok már a törvény embere!
- Minek nézzek körbe, ha te úgyis megteszed? Te úgyis annyira okos vagy… - gúnyolódtam, méghozzá szélesen mosolyogva. Igyekeztem normális lenni, de ami nem megy, azt én nem fogom erőltetni. Sőt, pont én lennék az utolsó, aki ezt megtenné. Nekem csak annyi volt a célom, hogy megkapjam a pénzemet a férfi után, aztán huss, szállhatok is a következő ügyre. Szerencsére az én életem nem úgy működik, mint a zsaruké. Vagy álzsaruké…
- Azt mindjárt gondoltam, de sajnálatos módon abból nem eszel! – nagyon csábítónak tűnt az ötlet, hogy beleeresszek egy pár golyót, meg is feszültek az ujjaim a fegyveren, de nem folyamodtam tettlegességhez. Kár lett volna rápazarolnom a lőszert, mikor valahol nem messze más is arra várt, hogy szétlőjem, mondjuk a térdkalácsát. De ez a kis CIA-s pasas is megérdemelte volna, és legalább még nagyobb baja sem lett volna, ebben a hordozható páncélruhában.
- Arra mérget vehetsz, hogy nem maradok itt! De örülnél, mi? – ezt inkább már csak magam elé dünnyögtem, mert meg sem várta a válaszom, máris elhúzott. Az oké, hogy ő is egyedül dolgozik, és ezt meg is szokta, az meg egy másik, hogy én képes voltam félretenni ezt a berögződésem. Úgy látszik, hogy az emberek tényleg nagyon különbözőek, és vannak olyan egyedeik is, akik képtelenek a kompromisszumokra. Mintha csak magamat jellemeztem volna, de mindig akadnak kivételek is.
Amikor eldördülnek az első lövések, automatikusan bukok le, és az orrom alatt máris káromkodni kezdek. Nem azért, mert veszélyben érzem magam, hanem amiatt, hogy lemaradtam róla. Gyorsabb iramra kapcsolok, és elkezdem magamhoz venni a legtöbb fegyveremet. Én nem vesződök azzal, hogy körülnézzek, miután kiléptem, mert a kedves „partnerem” már sikeresen elüldözte a gyanúsítottat, legalábbis a kettővel arrébb lévő szobából biztosan.
Én a másik irányba indultam el, és nem óhajtottam követni Aaront. Attól még, hogy később nem néztem körül, már akkor megtettem, mikor feljöttünk. Mindig egyből mérem fel a friss terepet, és mivel jó érzékem van hozzá, hibátlanul szoktam tippelni, hogy mi, merre, és hány méter. Nem is csalódok magamban, amikor benyitva a szemben lévő ajtón, egy újabb folyosóra érkezek, és még a léptek hangját is hallani vélem. Szép lassan indulok a hang irányába, mikor tudatosul bennem, hogy egy lépcső vezet lefelé, két méterrel előttem. Újabb káromkodási roham tör rám, majd gondolkodás nélkül, dupla fokonként indulok meg lefelé. Muszáj megcsípnem, kerüljön, amibe kerül!
- Na, hol vagy, szivi? – vigyorodtam el szélesen, ahogy leértem a következő szintre. Minden csendes volt, és abszolút rezzenéstelen, de biztosra vettem, hogy nem messze itt rejtőzik a kis szökevény is, valamelyik szobában. Csak kapnánk már el, esküzöm utána két napig ki sem kelek az ágyamból!

Tárgy: Re: Elátkozott ház 01.11.12 21:51

- Sejtem, hogy nem vagy kezdő, de engem se arra találtak fel, hogy az ablakban meresszem a seggem és bámuljak ki onnan. Egyszemélyes hadsereget csináltak belőlem, és én mindig ehhez alkalmazkodok, nem máshoz. Azt csinálom, amihez a legjobban értek, és az az, hogy mind technikai, mind pedig logikai megfelelőket keressek, miközben csörtetek előre mint egy vaddisznó. Tudom nem szép, de így van - az persze már kérdés, hogy jelen pillanatban úgy nézek ki mint egy hadirokkant köszönhető egy múltkori hajba kapásomnak egy idegbajos nőnemű egyénnek. Szerencsére csak pár zúzódással és egy-két szúrással megúsztam, persze mind ez ágyba döntött. Ennek ellenére nem hátrálok meg attól, ha most is szemközti harcról lenne szó.
- Elég legyen már a morgásból! Szerinted mire megyünk vele? - érdeklődök villogó tekintettel. Valamiért nincs ínyemre a szőkesége. Ha lenne annyira jó emberismerő, amilyennek az ő posztjában lennie kellene, akkor tudná, hogy amolyan "helyzet feltérképezés" az, amit vele csinálok. Nem azért húzom az agyát, mert olyan jó, sokkal inkább azért, mert ez az egyik feladatom. Milyenek az erőviszonyok Vegasban. Szuper... egy mínusz a hölgynek.
- Nem, nem örülnék... a végén még lekötné a figyelmemet az, hogy azon aggódjak, mi van veled - sóhajtom drámaian, miközben lábammal lecsapom a táska tetejét, majd elindulok az ajtó felé.
A hangos lövések úgy szakítják félbe a csendet, mintha csak kötelező lenne, és kéjes vigyorral illegetik magukat golyók formájában, mígnem az egyik elsüvítve mellettem egy falban állapodik meg, a másik pedig vállon talál. Szentségelve az ütés erejétől, de elindulok a pasas nyomába. Szemem sarkából látom, ahogy a nő is elindul valamerre. Tekintetemmel végigkövetem az útját, én pedig megkerülve a falat, ahol az előbb eltűnt, bevéve a kanyart rohanok is tovább egészen addig, míg meg nem pillantok az egyik szobában egy kifelé vezető ajtót. Egy erkély.
Megrohamozva a szobát, átrongyolok az ajtó hűlt helyén, majd belekapaszkodva a korlátba, lenézek, hol ismét egy erkéllyel találom szembe magam. Szorosabbra fogva a fém korlátot, a külső peremre ugrok onnan pedig egyenesen lefelé. Micsoda szerencse, hogy nincs teljesen egyben ez a nyomorult terasz. Sikerül az egyel lejjebbi emelet erkélyére ugranom, onnantól pedig megállás nélkül csörtetek előre egészen addig, míg meg nem látom a lépcsőn lefelé tartó Reanne-t és a férfit.
- Vigyázz! - kiáltok a nőre, amint a férfi le nem ad három lövést rá, én pedig ezzel a lendülettel célba nem veszem a lábát. Tekintettel arra, hogy gyorsan mozog, a golyó csak súrolja a lábát, de ez már jó jel, hisz lassítani fogja. Ha pedig netán megszökne, akkor ez is a segítségünkre lesz.
Ahogy fogait összeszorítva rohan előre, ismét felénk lő, míg a golyók el nem találják a fémkorlátot. Szinte lassítva látom a jelenetet, ahogy a korláton megpattanó golyó, milyen úton halad tovább. Reannera kapva a tekintetemet meg se várom, hogy eltalálja e a golyó vagy sem, rohanvást indulok a férfi után.
- Micsoda rohadt macska-egér játék! - ordítom el magam, majd kikapva egy adag töltényt az egyik oldalzsebemből, menet közben megtöltöm a fegyvert, így ismét rá tudom szegezni. A gond csak az, hogy a jobb karom nem akarja az igazat azóta, mióta a golyó eltalálta a fémlemezt, tehát aligha van lehetőségem használni a jobbomat.

Tárgy: Re: Elátkozott ház 01.11.12 22:45

- Ezzel nem vagy egyedül. Engem meg rendőrnek képeztek ki, és én csináltam magamból egyszemélyes hadsereget – néztem rá félig felvont tekintettel, szemeimből sütött a düh és az indulat. – Most versenyezhetnénk, hogy kinek volt jobb kiképzése, és milyenek is vagyunk, de semmi kedvem hozzá. Ha én erre az egy napra félretettem az elveimet, miszerint nem dolgozom mással, csak magammal, akkor neked is menni fog. Máskülönben seggbe foglak rúgni, és hidd el, ahhoz nagyon jól értek! – közben elé is álltam, és összefontam a két karomat a melleim előtt. Lábaim kisterpeszbe vetettem, ezáltal elég határozottan tudtam állni.
Csak megvontam a vállaimat a kérdésére, és több másodpercet nem is pocsékoltam rá. Mit mondhattam volna? Nem szoktam feleslegesen beszélni, csak ha egy adott helyzetben a szőke libát kell játszanom éppen. Ez a jelenlegire nem állt, mivel át kellett mennem G.I. Janebe. Nem mintha nem élveztem volna!
- Először is, tudok vigyázni magamra! Másodszor pedig, nem hinném, hogy te bármiért vagy bárkiért is tudnál aggódni – vontam meg a vállaimat nemtörődöm mozdulattal, és mivel félbeszakították a beszélgetésünket, a továbbiakban már nem is érdekelt a téma. Az viszont sokkal jobban, hogy megtaláljam azt a rohadékot, amelyik elkezdett lövöldözni az ideiglenesen társamként funkcionáló Aaronra. Túl nagy volt a kavarodás, és minden olyan gyorsan történt, hogy én nem tudtam mást tenni, csak követni az ösztöneimet. Azok sosem vittek tévútra, és soha nem is csaptak be. Pontosan így kellett lennie mindennek.
Miközben ajkaimon mosoly jelent meg, már lent is voltam a lépcsőn, és ha hirtelen nem kerül elő az előbb említett férfi, akkor egy golyó tuti biztos, hogy eltalál. Máskor is volt már rá példa, és túléltem, szóval most sem rettentem meg egy kis lövöldözéstől, az én mindennapjaimnak ez természetes velejárója. Valószínűleg egy hozzám hasonló, és az enyémekhez hasonló méretekkel rendelkező nő mostanra vagy sokkot kapott volna, vagy sikoltozva rohangálna, élő céltáblává alakítva saját magát. Ellenben én élveztem, méghozzá nagyon. Persze a figyelmeztetés jól jött, és hálásan oda is biccentettem neki, miután a falhoz simultam a hátammal. A fegyveremet készenlétben tartottam folyamatosan, és egyből elkezdtem szidni a csillagokat is az égről, amikor eldördült a kedves Mr. Graham pisztolya is.
Már csak utólag tudtam a nyomukba eredni, amitől nagyon ideges lettem. Egy az, hogy gyűlölöm, ha rám lőnek, kettő, ennél csak azt utálom jobban, ha nem tudom viszonozni a szívességet. Ezúttal nem tudtam, mert nem voltam egyedül, viszont feltűnt, hogy valami nem stimmel a karjával. Sajnos egy szintre is kerültem vele, amikor a kósza golyó súrolta a karomat, de legutóbb sem volt belőle nagy gond. Akkor a kórházban az orvos kitisztította a sebet, de hát oda sem önszántamból mentem be, mint az sejthető.
- Bizony ám, és nekem ez a kedvencem! – nevettem fel jókedvűen, miután elűztem magamtól a fájdalmat, és másra tereltem a figyelmem javarészét. Ha nem így teszek, most ülhetnék a fenekemen, és sajnálhatnám magamat, hogy megsebesültem. Egy ilyen kis karcolást még egy gyerek is túlélne! Gyors léptekkel szaladtam hát a két férfi után, és őszintén mondom, remekül szórakoztam. Az adrenalin csak úgy száguldozott az ereimben. – Ez indít be a legjobban! – vigyorogtam továbbra is, és hallottam, hogy a gyilkos előttünk valamit morgott az orra alatt. Míg Aaron egyik karja nem működött rendesen, addig az enyém egészen használható állapotban volt, szóval meg is próbálkoztam egy lövéssel. El is találtam volna, ha pont az utolsó pillanatban nem fordul be az első ajtónál.
- Csessze meg! – és ezzel el is indítottam egy újabb szitokáradatot, csak úgy Reanne Hannigan stílusban. Míg Aaron haladt tovább, addig én oldalvást bementem egy helyiségbe, és úgy próbáltam meg bekeríteni a menekülőt. Rutinos mozdulatokkal haladtam, és piszkosul élveztem minden egyes percet.

Tárgy: Re: Elátkozott ház 10.11.12 13:06

Gunyoros vigyor jelenik meg a szám szegletében, ahogy végighallgatom Reanne vélemény nyilvánítását. Legszívesebben hangosan felnevetnék, hisz valamilyen szinten igaza van, de helyette csak elkomolyodik a pofázmányom, és határozottan, együtt értően bólogatni kezdek.
- Jól van, nem fogok vitatkozni veled... igazad van. De már megbocsáss! Nekem nagyon is jól megy, hogy félretegyem az elveimet jó? Ha másként lenne, már intenék is és itt hagynálak a fenébe. De mivel félreteszem őket, maradok... emellett még közbeszól az is, hogy ide lettem küldve. A fejesek parancsát pedig nem szeghetem meg még akkor se, ha magácska azt kívánja - mutatok rá, ahogy biztosítva a fegyvereimet, lassan elindulok az ajtó felé, hogy ráronthassak az ismeretlen, általunk üldözött pasira.
A CIA-nak figyelmeztettek, hogy nem kispályás emberrel lesz dolgom, jobban járok, ha tetőtől talpig beöltözök védőöltözetbe. Számtalan embert a túlvilágra küldött, gyerekeket, férfiakat és nőket. Ez pedig azon tettei egyike, melyektől nem csak kiver a víz, de legszívesebben szééép, lassú halállal küldeném a pokolra. Megkínoznám a legjobb tudásom szerint és még akkor se könyörülnék neki, ha már a saját haláláért könyörög. Még akkor is húznám... na de mielőtt itt valaki elkönyvel egy szadista gyilkosnak, inkább lépjünk.
- Hidd el, elég ember vagyok ahhoz, hogy aggódjak a társaimért még akkor is, ha hosszú távon nem vagy az - mondom a lehető legkomolyabb és legőszintébb hangnememben, majd akcióba lendülve, már indulok is a férfit megkeresni, ki váratlanul csap le rám és ad le két lövést melyek közül az egyik eltalálja a vállamhoz erősített fémlemezt. Ha ez most nem lenne, akkor átlyukasztott volna!
Ahogy utána eredek, és leugrok egy, a jelen szint alatti erkélyre, rögtön fel is tűnik, hogy elindul a férfi Reanne felé, én pedig leadva rá egy lövést, megtudom akadályozni abban, hogy ártson a nőnek. Ezt követően futólépésben indulok el a folyosón, de sajnos nem tudok rálőni, mikor elég közel érek hozzá, mivel a karom nem akarja az igazat. Amint megemelném, ellenkezni kezd, kattan egyet, majd el kezd sajogni és zsibbadni.
- Hát, akkor hajrá - engedem magam elé, én pedig menet közben leakasztom a vállamról a fémlemezt, mi behorpadva a már meglévő sebembe fúródott... mit ne mondjak, nagyon élvezetes. Elhajítva a lemezt, fújtatva, morogva emelem meg a kezemet és markolok rá a pisztolyra, ujjamat a ravaszra téve. Reanne a férfit követve befordult az egyik szobába, én pedig egy következővel teszem meg ugyanezt, honnan beszűrődik a kinti nap halovány fénye. A szomszédos szoba fala ki van döntve, így rögtön egy folyosóra tévedek, hol elrohan előttem a férfi, én pedig betérve utána, megelőzöm a nőt. Lövök egyet, ami eltalálja a pasas lábát, így már kettőben illegeti magát egy-egy ólom.
- Gyerünk hölgyecském, gyerünk! - szólok hátra lelkesen, majd folytatom ugyan ezzel a gyorsasággal az utamat.
Az alak egy csigalépcső korlátját lecsúszva nyer magának egy kis előnyt, én viszont nem szeretnék kockáztatni. Gyors léptekkel szedem a lábamat a lépcsőn lefelé, azt latolgatva mi lesz akkor, ha leérek...

Tárgy: Re: Elátkozott ház 27.12.12 4:33

Szabad játéktér!

Tárgy: Re: Elátkozott ház 16.03.13 17:39

Zane ▬ Lucas ▬ Dave

We all make mistakes and we all pay a price

Annyira zúg a fejem, hogy a kib*szott gondolatimat sem hallom. Csak az ösztön dolgozik bennem, valahol mélyen. Meg valamiféle bűntudat, de ennek semmi köze sincs ahhoz, amit tettem. Egyáltalán nem érzek semmit azzal kapcsolatban, hogy egy átkozott s*ggfej hulláját vonszoljuk éppen a már szinte öcsémnek számító barátommal. A bűntudatnak csak ahhoz van köze, hogy Zane-t is belerángattam. Hogy pont ott volt és én nem tiltakoztam elég erősen ahhoz, hogy menjen a fenébe, megoldom egyedül. Belerángattam, igen. De a fenébe is!Már nem kisgyerek! Megjárta a börtönt, tudja, hogy mit kockáztat. Ahogy én is tudom, hogy mit veszíthetek, ha bármit is elb*szunk.
Úgy szorítom a hulla két csuklóját, hogy a kezemben az inak kifehérednek. Nem mintha alapból olyan nagydarab fickó lett volna. Csak egy kötekedő kis patkány, de a szakadó eső nem könnyíti éppen a dolgunkat. Hiába van itt Zane, hogy segítsen, nehezen boldogulunk vele. Azt sem tudom, eddig hogy sikerült elrángatnunk! Ráadásul észrevétlenül! Na és miért pont ide? Fogalmam sincs. Csak kellett egy hely, ahol nyugodtan át tudom gondolni, hogy most mi legyen.
Egyetlen szót sem szólva engedem el a hulla kezét, aminek köszönhetően egy pocsolyában landol a pasas felsőteste. Egy cifra káromkodás hagyja el a szám. Na nem mintha ez bármin is segítene. Kicsapom az ajtót és már fogom is újra a hullát. Egy apró bólintás Zanenek felé, hogy csak még egy kicsi... Bent szinte felüdülés, hogy nem esik az eső. Csak a szél fúj, de iszonyatosan. Hátborzongató ez az egész, mégis nevetséges. Mint valami elcsépelt, klisékkel telerakott horrorfilm. Most mégis ez a valóság.
- Tedd le... - mondom a kelleténél hangosabban, de nem igazán érzékelem a hangerőt. Tényleg zúg az egész fejem. Mintha ezer meg egy ember lenne még ott rajtam kívül és mind egyszerre beszélne. - Most már megoldom. Nem kell maradnod. Nem akarom, hogy bajod legyen belőle - veszem végre le a tekintetem a hulla vértől összetapadt hajáról. Hiába az eső, ez továbbra is ugyanúgy árulkodik a halál okáról. - Hallod? - emelem a tekintetem Zanere. Úgy beszélve vele, mintha egy rossz kölyök lenne csak, de az egyetlen okom csak az, hogy szeretném meggyőzni, ne maradjon tovább, ne legyen benne ebbe az egészbe.
Hosszú másodpercek telnek el, amíg azokat a barna szemeket nézem. Keresem bennük a legapróbb jelet. Félelmet... bizonytalanságot.. bármit, ami azt bizonyítaná, hogy hallgat rám és eltűnik innen. Végül feladom. Nem várom meg, hogy hogy dönt. A hulla mellé guggolok és elkezdem átkutatni a zsebeit. Kell... valami... szükségem van valakire. Egy nyavalyás tanácsra olyasvalakitől, akiben minden további nélkül bízok. Ehhez viszont kell egy telefon.
- Nem igaz, hogy nincs nálad te f*szfej?! - mérgelődök, de aztán a sokadik zseb egyikében megtalálom. Kétség sem fér hozzá, hogy drága kis készülék. A csajt is elég drága lehetett megtartani, akivel a háttérképnek beállított közös fotó árulkodik. Vágok egy grimaszt, de pillanatokon belül már a fülemnél a telefon, miközben hálát adok a nem létező istennek, hogy még működik ez a kütyü. Furcsa módon, amint hallom, hogy kicsöng, eltűnik a feszültség belőlem és az önkéntelen járkálást is abbahagyom.
- Veeeeeedd fel... Vedd már fel, Lucas...! - motyogom az orrom alatt a már amúgy is omladozó falat rugdosva.
Csak remélni tudom, hogy Luke ki tud találni valami okosat, vagy legalább nem hagy sz*rban. Ha jobban átgondolom, nem kellene telefonálnom és belerángatnom ebbe az egészbe, de tudom, hogy ő képes vigyázni magára. Zane... őt jobban féltem az ilyesmitől, bármennyire is tudom, hogy megedzette az idő azért.
- Luke...? - kezdek bele, amint hallom a kattogó hangot, ami jelzi, hogy felvették a telefont. Szinte szóhoz sem hagyom jutni. - Nagy sz*rban vagyok. Csináltam valamit... Totál véletlen volt... Kell a segítésed! - beszélek kicsit össze-vissza és elhadarom neki, hogy hol vagyok, majd le is teszem a telefont. Most már csak várni kell. Kétségem sincs afelől, hogy jönni fog, csak idő kérdése.

Tárgy: Re: Elátkozott ház 16.03.13 18:28

Hát, én mondom, a magam szarógép kis tizenhét éves fejével sok mindent láttam már -főleg bent az állatok közt-, de hogy valaki a szemem láttára nyírjon ki egy gazdag kis hülye gyereket, aki nem éppen a megfelelő módon vette szájára bizonyos emberek nevét. Hát, apám, ez azért már tényleg a jéghegy csúcsa! Tök véletlen jártam arra, és mikor megláttam Davidet a hulla felett állni totál magatehetetlenül, nem volt kérdéses, hogy benne lennék egy kis buliba, és hogy segíteni fogok neki eltakarítani a nem pont Vegas utcáira illő lószart a sikátor közepéről. Egy percig sem fordult meg a fejemben, hogy talán ott kéne hagynom, és minél messzebb elkerülnöm. A haverok segítik egymást, nem? Együtt vannak jóban, szarban és különben is... sok mindent csináltam már eddigi életem során, de hullát még soha nem tüntettem el! Megvan annak is a maga őrült pikantériája, miért pont most hagynék ki egy ilyen jó kis lehetőséget?
-Öregem, rendesen kiütötted ezt a kis ge*it! - Szólalok meg azóta először, hogy elindultunk vele. Hangom -a helyzethez képest-, szórakozott, és látszólag egyáltalán nem akarom összefosni magam azért, hogy éppen most lettem bűntárs egy gyilkosságban, és hogy bármikor visszakerülhetek a börtönbe, ha ez az egész kitudódik. De pont ez az, amiért az egész csak izgalmasabb és parásabb! Nem gondoltam volna, hogy miután kiszabadultam egy betöréssel, és hulla elkaparásával fogom újra kezdeni az életem, de ez van. Úgy néz ki, hogy engem már egy életfogytiglani sem javítana meg!
Amikor az áztató, hideg esőből -amit néhol villámok és dörgés is követ-, beérünk ebbe a horror házba, engedelmeskedem a kérésének, és egyszerűen csak elengedem a pasas Gucchi cipőbe bújtatott lábait, amik koppanva érnek földet a szu rágta padlón. Egyáltalán nem érzem, hogy tisztelettel kéne bánnom vele, csak mert megdöglött. Csak azt kapta, amit megérdemelt! Ha az én csajomról vagy a fateromról pofázna úgy valaki, ahogy ez a kis seggnyaló is tette, én sem fognám vissza magam! Milyen egy szánalmas féreg! Szívesen szembe köpném, de inkább nem pazarolom a nyálam egy ilyen senkire! Még a végén kiszáradok...
-Hé, hagyd már ezt az udvariaskodást! Együtt keveredtünk szarba, együtt is mászunk ki belőle. - Vágom rá, ennyivel el is intézve. Tudom, hogy hova akar ezzel kilyukadni, de ne higgye azt, hogy itt hagyom egyedül! Kézfejemmel félre söpröm a homlokomra tapadt vizes hajamat, majd fújva egyet, ledobom magam a penészes falhoz, hátamat nekidöntve, térdeimet felhúzva, rájuk fektetve alkaromat, így figyelve, ahogy David idegesen kutatni kezd valamit. Értetlenül vonom fel szemöldökeimet, majd kis idő múlva előkerül egy telefon. Okos! Ameddig ő tárcsázni kezd -remélem, hogy nem a rendőrséget-, oda kúszok a hullához, és mindenféle diszkréciót mellőzve, elkezdem átkutatni a zsebeit, megtalálva bennük egy degeszre tömött tárcát, valami hiper-szuper csúcstechnológiás mp tudja a tököm hányat. Az összes zsebét kiürítem, a csuklójáról elszedem az arany rolex órát, és egyszerűen csak felcsatolom az én csuklómra, elégedetten nézegetve, majd visszakúszok a falhoz, és kisebb káromkodások után, de bekapcsolom ezt a szarságot, bedugom a hozzájáró fülhallgatót a fülembe, és keresgélni kezdek a számok között.
-Hááát ennek aztán bu*i ízlése volt! - Vágok egy fintort, ki is kapcsolva a kütyüt.
-Na, mit intéztél? - Fordulok végre Dave felé, először igyekezve komolyságot erőltetni magamra a mai este folyamán.

Tárgy: Re: Elátkozott ház 16.03.13 19:04

This is suck, boys... 

- Erőltess már magadra egy kis tartást, te eszement szerencsétlen! - rivallok rá a fazonra, ki immáron sokadjára próbál eldőlni, miközben szemei lassan kezdenek kidurranni a vérerektől, melyek nekem hála kerültek oda. Szó szerint vérben forog a szeme, de nem az idegességtől, hanem a veréstől.
- Csak még egyszer érj hozzá a húgomhoz, és istenemre mondom, hogy kinyírlak! - ezzel elengedve az ipsét, húzódok el tőle, hogy aztán elégedett képpel nézzem végig, ahogy kóvályogva felnyalja a mocskos, esőtől saras és pocsolyás földet. Legszívesebben jól belerúgnék egyet, de gyanítom, hogy így is szüksége lesz minimum egy órára, hogy összeszedje magát ahhoz, hogy felállhasson.
Megmozgatva sajgó ujjaimat fordulok sarkon, és húzom fel a bőrdzsekim cipzárját, bár feleslegesen, mivel így is gyűröttre áztam. Nem csak a ruháim néznek ki úgy, mintha kutya cibálta volna meg őket, de a bőröm is.
Amint bevágódok végre teljes mértékben kész Lamborghinimbe, megszólal a telefonom, amit még akkor hajítottam az anyósülésre, mikor ideértem.
- Hmm? - semmi puszi, szia, pá, csak beledörmögök a telefonba. Nem vagyok egy aggodalmas típus, de mikor meghallom Dave hadaró, kétségbeesett hangját, rögtön felmegy a vérnyomásom. Nem volt elég az előbbi fél órás püfölés, de most még ez is? Mikor épp kérdezném, hogy hova menjek, már mondja is a címet. Mi a francot keres ez a másik városban?
- De... Dave? Anyád! - nyomom le a telefont, amit visszahajítok az anyósra, és padlógázzal fordulok meg, hogy mihamarabb elindulhassak az adott címre.
Alig két hete lett kész a járgány, amit annó sikeresen, magammal együtt ripityára törtem, de már most nem kímélem. Kihasználva szerencsétlennek a full tuningját, indulok el Vegas egyik testvérvárosa felé, minek első mérföldkövénél rögtön le is fordulok. Hosszú, úttalan utakon haladok előre, miközben számtalanszor megfordul a fejemben, hogy mit kereshet David egy olyan helyen, ahol még közvilágítás sincs? Sőt, egy lélek sincs! Se egy ház, se egy csöves, se egy bicegő, törött lábú kutya. Nem vagyok paranoiás, ennek ellenére nagyon nagyon rosszat sejtek.
Mikor megpillantom a méretes, elhagyatottnak tűnő házat, megbőgetem a kocsi motorját csak, hogy jelét adjam annak, hogy megérkeztem.
Már így is sz*rrá ázva, szállok ki a sárga kocsiból, hogy körülnézhessek, ám egy lélek sincs a közelben.
- David? - kiáltom el magam, bár nem vagyok benne biztos, hogy a hangosan kopogó eső, és a mennydörgés mellett hallja. Mélyet sóhajtva, bakancsom hangos trappolása kíséretében indulok el a megtépázott zsanéron szenvedő ajtó felé, amit kinyitva, rögtön meg is látom a.... a...
- Mi a... f*szom? - kerekednek el a szemeim, mikor tekintetem találkozik Davidéval, egy másik srácéval, majd a halottnak tűnő ipse egyre kékülő fejével. És ez bizony halott, nem egyszer voltam már lent a boncteremben az egyetemi évek alatt.

Tárgy: Re: Elátkozott ház 16.03.13 19:52

Bármennyire is nem szeretném, hogy Zane itt legyen, mégis egyetlen, apró bólintással veszem tudomásul, hogy eszében sincs menni. Hát legyen. Nem fogom kitenni vagy kiabálni bele, hogy csak azért is menjen már a francba. Amúgy is, ahhoz képest, hogy mibe keveredett miattam, feltűnően nyugodt.
- Persze, hogy kimászunk belőle - jegyzem meg még egy pillantást vetve rá. Csak nézek rá egy hosszú másodpercig és azt hiszem az ő nyugodtsága, nekem is segít legyűrni az kibontakozó idegességet. Végül is, hova kapkodnánk és idegeskednénk? Semmin nem változtatna. A fickó egy f*szfej volt, aki nem a legjobb témát választotta a kötekedéshez. Így járt. Mázlija, hogy nem a késemet forgattam meg benne, hanem csak rosszul esett. Az már nem az én hibám, hogy "egy kicsit" betört a koponyája, nem igaz?
Perceken belül már nem jár ilyesmin az agyam. Csak azon, hogy mi legyen a következő lépés. Telefon. Segítség kell. Valaki olyané, akiben megbízok és van rá esély, hogy ki tud találni valami okosat. Ki más lenne ez, mint Lucas? Az életem rá bíznám... és most majdnem ez múlik a dolgon. Amint letudom a telefonálást, már ezerszer nyugodtabb vagyok. Ráérősen sétálok vissza a hullához és Zanehez. Még hallom a megjegyzés végét, amit a zenére tesz. A helyzet ellenére mosolyogva rázom a fejem.
- Akkor add vissza neki - teszek egy javaslatot továbbra is mosollyal az arcomon, de aztán elkomorodok. - Inkább kit. Lucast. Bármilyen baromság őt is belerángatni... segíthet... - vonok vállat és újra a hullára téved a tekintem. El tudnám fogadni a bőrkabátját, de mégsem veszem le róla. Annyira nem jó, hogy egy halottról hámozzam le és csak úgy hordjam a későbbiekben.
Mégis a csendben töltött percek alatt megfordul még párszor a fejemben, hogy leszedjem róla. Jól jönne egy normális kabát. Senki nem kérdezne rá, hogy honnan van. Erről meg nem azonosítanának senkit. Ez csak egy kabát. Végül Lucas megjelenése vonja el a figyelmem erről az egészről.
- Nem éppen az - jelenik meg egy vigyor az arcomon a helyzet ellenére. - Csak egy elkényeztetett barom hullája. Nem hívtalak volna, ha tudnám, hogy mit kezdjek vele... Puszta véletlen volt, hogy ez a szerencsétlen sz*rul esett, de... gondolom te ki tudsz találni valami okosat - veszem komolyra, de minél többet beszélek, annál biztosabb vagyok abban, hogy nem volt jó ötlet őt idehívni.

Tárgy: Re: Elátkozott ház 16.03.13 20:56

Elégedett vigyort csal a képemre, amikor helyesel a szavaimra, és a ház áporodott szagú, párás levegője felém hoz egy kisebb adagot az érzéseiből, amik egyértelmű nyugalmat sugároznak. Fasza! Ha másban nem, abban legalább tuti, hogy hasznomat veszi, hogy lenyugtassam, és kicsit eltereljem a figyelmét és gondolatait arról, hogy itt fekszik egy hulla, akit nem mellesleg ő intézett el így. Igazából, ha hamarabb érkezek, és hallom, hogy az a paraszt miket mond neki, talán még én is segítettem volna Davenak eltenni láb alól. Akkor viszont tuti, hogy nem puszta véletlenségből dobta volna be a törülközőt. Ahogy ezeken gondolkozom, négykézláb odamászok a testhez, előkotorva egy-két -értékesnek tűnő-, szarságot a zsebeiből, amiken még nagyokat kaszálhatok, ha jó pénzért eladom őket. Hiába, Alicet biztos, hogy nem fogom meglátogatni azzal a szöveggel, hogy kéne egy hely, ahol aludhatok, és B... na igen... ott van még B is, aki hamarabb szabadult, mint én, és akinek a börtön után tuti, hogy volt hova mennie, de... nem hiszem, hogy -ha meg is találnám-, befogadna. Hiszen, csak egy kis smárolás volt az egész. Semmi közünk egymáshoz! És még azt mondják, hogy a gyerekek élete felhőtlen! Na meg a lóf*t! Pár perc telik csak el a kizsebelés után, én máris a falnak támaszkodva ülök, és hallgatom azokat a szenny zenéket, amik ezen a kütyün vannak, és amik hallgathatatlanok!
-Hülye vagy? Tudod, hogy egy ilyenen mennyit lehet kaszálni?! Letörlöm róla ezt a sok szarságot, és már dobom is a piacra... - Villantok egy önelégült félvigyort David felé, ezzel zsebre is vágva a készüléket, ezennel már a tárca után nyúlva, hüledező szemekkel számolgatva a vastag bankókat, amiknek már az illata is felüdítő. A gazdag, elit barmok kölnije!
-Mi van? Az meg ki? - Akadok meg a nagy számolgatásban, és a mozdulatban is, amivel a papír bakjegyeket hajtottam eddig. Oké, ez kezd kicsit bűzleni! Remélem, hogy nem valami zsaru haverja az! Bizalmatlankodva, komor tekintettel nézek bele szemeibe, majd -hogy elűzhessem a baljóslatú gondolataimat-, visszamászok a palihoz. Még nem pakoltam ki teljesen mindent. Dzsekijének belsőzsebében rögtön rátalálok egy kis zacskóra, amiben összetéveszthetetlen fehér por virít. Széthúzva a csomag száját, dugom bele mutató ujjamat, így nyalva meg.
-Ugye tudod, hogy ez nem porcukor? - Kérdezem teljesen felcsigázva, majd -mint aki most nyerte meg a lottó főnyereményt-, széles vigyorral a zsebembe gyűröm a kis zacskót. A zsebelést csak ezután folytatom, és a másik oldalon kezem azonnal beleütközik valami nagyobba, és keménybe. Mélyebbre nyúlva, döbbenten húzok elő egy stukkert, rövid szemlélgetés után ki is biztosítva azt, ekkor azonban az ajtó kivágódik -amit egy hangos dörgés és fényes villámlás követ-, én pedig reflexszerűen irányítom a pisztoly csövét az érkezettre.
-Ki ez? - Sandítok oldalra Davidre, továbbra is két kézzel markolva a fegyvert.

Tárgy: Re: Elátkozott ház 16.03.13 21:17

This is suck, boys... 

Álmaimban nem mertem volna gondolni, hogy egyik élhelyzetet egy másik követ. De jelenleg nem egy egyszerű "verjük szét a pasas képét, mert bántja szegény húgocskámat" esetről van szó. Ez már sokkal komolyabb annál, és valószínűleg mi fogjuk meginni a levét, ha csak egy csepp nyomot is hagyunk magunk után. Ha ezek a bolondok túl sok nyomot hagytak az ipsén, akkor valószínűleg még hónapok múlva is, ha megtalálják a tetemet, utána fognak tudni járni. Hihetetlen... agyamat eldobom!
Pár pillanatig teljesen ledermedve állok, és bámulom a három alakot, és csak akkor sikerül felfognom, hogy a kiskölyök stukkert tart felém, mikor egy következő villámlás alkalmával megvillan a cső eleje.
- Azt tedd le öcsi! - mutatok az ismeretlen kölyökre, majd határozottan elindulok Dave felé, kinek elkapva a ruhájának elejét, rántok rajta egy jókorát.
- Véletlen? Véletlen? B*szd meg, megöltél egy embert! Tudod, hogy mekkora sz*rba keverted magad? Térj már észhez! És ez a gyerek? Mi a francot keres itt? Egyedül már nem is tudsz megoldani semmit? - ordítok rá, majd nem bírva megálljt parancsolni indulataimnak, jól állon csapom. Az már el se jut a tudatomig, hogy vág-e egy hátast vagy sem, a düh teljesen elködösíti az agyamat. Abban viszont biztos vagyok, hogy az ütéskor nem fogtam vissza magam, ha más nem is, a nyoma biztos megmarad egy ideig. De legalább ez észhez téríti.
- Ez is véletlen volt, te szerencsétlen! - fordulok sarkon, s belemarkolva a hajamba, próbálok visszatérni a jelenbe, valamint elég higgadt maradni ahhoz, hogy ne akarjam az itt tartózkodókat egytől egyig lefejezni. Mondjuk a hullának már oly mindegy lenne. Nagyokat fújtatva dőlök előre, és támaszkodok meg a térdeimen, le nem véve tekintetemet a halottról.
Higgadj le! Nyugalom... csak próbálj visszaemlékezni, mit mondtak annak idején az egyetemen.
- Elárulnád, hogy mégis, hogy történt ez a "véletlen"? - nem titkolt undorral társalgok Daviddel, látszólag semmibe véve a kiskölyköt, aki olyan lelkesen szorongatja a pisztolyt.
- Jó ötlet... jó ötlet, persze, mert tényleg, egész életemben hullákat dugdostam a szobámban - felbőszült bika módjára fújtatok, ahogy közelebb lépek a sráchoz, s előkapva két papír zsebkendőt a zsebemből, úgy fogom meg a fejét, hogy még csak véletlenül se érjek hozzá a zsebkendőn kívül semmijéhez.
- Valamelyikőtök világítson már ide valamivel - kérem nem túl szépen tőlük, fel se pillantva a fiatal srác véres fejéről. Ha valamelyik annyiban képes segíteni, hogy egy kis fényt adjon, akkor nekiállok fordítgatni a fejet.
- Aha... valószínűleg már az esés pillanatában meghalt. Valami, átszúrta a halántékát, ezzel együtt az agyát is. Mi a francot gondoltál David? - pillantok fel a srácra - remélem nem nyúltatok hozzá túl sok dolgához. Ha egyszer megtalálják, akkor... akkor nem hiányzik, hogy megtalálják a nyomaitokat. Azzal senki nem járna jól - egyenesedek ki, és elhajítva a zsebkendőket, a fejemet rázva a elfordulok.
- Jól van, segítek! De ha bármi történik, rendőr, helyszínelés és a társai, ne várjátok el tőlem, hogy a hátamat fogom tartani nektek. Kölyök, te pedig jobb lenne, ha haza mennél... a végén még rosszat találsz álmodni - morgok még mindig ingerülten. Elvégre, hogy ne lennék az, mikor a kedves haver megölt egy embert?!

Tárgy: Re: Elátkozott ház 16.03.13 22:32

- És neked ezen jár az eszed. Hihetetlen vagy néha, tudsz róla? - rázom nagy mosollyal a fejem. Képes még ebből is hasznot húzni magának! Viszont nem sokáig tart a vigyorgás és higgadtság. - Lucas... ő egy jó barát. Amolyan védelmező tesó szerepét tölti be - vonok vállat és ezek után szinte percenként a bejáratra téved a tekintetem.
Csakhogy jön az érdekesebb rész, ami elvonja a figyelmem és eltereli a gondolataimat Lucasról. Önkéntelenül is újra és újra Zane felé terelődik a pillantásom és érdeklődve figyelem, ahogy teljesen kifosztja a fickót. Végül is, neki van igaza. Azoknak a kütyüknek már úgysem veszi hasznát. Bármilyen gazdag volt is, a halálból nem hozza vissza senki és semmi.
- Volt egy tippem... - húzom el a szám, mégis követem a kis zacskót a tekintetemmel, amíg el nem tünteti a zsebében. - Hé, te nem végeztél a drogokkal? - kérdezem meg, egy pillanatra felvéve az aggódó haver és testvér szerepét, de hamar le is vetkőzöm. Nem az én dolgom, hogy mit kezd az életével. Úgy cseszi el, ahogy akarja. Maximum tanácsod adok neki és ennyi.
- Ne lőj le, ha lehet. Hacsak nem akarsz egyedül bajlódni két hullával - mondom, ezen kívül nem nagyon zavartatom magam, ahogy szépen kibiztosítja az új szerzeményét. - Amúgy meg, minek neked fegyver? - nézek felé, de mielőtt megkaphatnám a választ nagy robajjal betoppan Lucas.
Nem tudom, honnan veszem, hogy szórakoztatónak fogja találni a helyzetet. Nála nem való a vicc feszültséglevezetésre. Nekem viszont igen, mégis kénytelen vagyok komolyra fordítani a szót, amikor ordítva nekem ront. Na nem mintha egy szót is ki tudnék nyögni ekkor. Nem is igazán akarok. Az ütés után pedig már nem tudok. Csak megérintem az állkapcsom, ami eléggé fájdalmasan lüktet.
- Kösz... de ez nem segít - jegyzem meg akaratlanul is, miután kiköpök egy kisebb adag vért. Elharaptam a nyelvem. Éljen... - Tudom, hogy nagy sz*rban vagyok, de ezt mondtam is. Gondoltam tudsz segíteni... azon kívül, hogy leüvöltöd a fejem. Zane pedig... - hagyom félbe a mondatot és fordulok akaratlanul is felé, aztán újra a kibiztosított fegyverre téved a pillantásom. Jó lenne, ha még véletlen sem lőne le senkit. Ezért is lépek oda hozzá és a kezére téve az enyém lenyomom a pisztolyt, hogy a csöve a föld felé nézzen. Csak ezután figyelek újra Luke-ra.
- Kötekedett... csak szimpla verekedés volt... elveszítettem az eszem. Olyat mondott, amit nagyon nem kellett volna - mondom a kelleténél sokkal ingerültebben, ahogy felcsendülnek bennem ennek a baromnak a szavai. - Egy ütés után rosszul esett el - foglalom össze a történteket, mintha egy szimpla kocsmai verekedést mesélnék el.
Viszont körülbelül eddig tart a nyugalmam. Csakhogy nem azért leszek ideges, mert ténylegesen eljut a tudatomig, hogy mit csináltam... mibe keveredtem. Nem. Hanem azért, mert Lucas mást sem csinál, csak üt és kiabál, ráadásul semmivel nem vagyunk előrébb, mint eddig.
- Oké. Sz*r ötlet volt! Vedd úgy, hogy nem hívtalak, jó? Behúztál egyet, örülök neki. Ettől legalább rájöttem, hogy cseszhetem és nem lettem okosabb attól, hogy itt vagy! - mondom ökölbe szorított kézzel, de eszemben sincs ütni. Bármilyen dühös is vagyok, emlékeztetem magam, hogy ő is Luke, a barátom és akármilyen könnyű lenne őt hibáztatni, én b*sztam el a dolgokat.
- Segíts ha tudsz, vagy hagyj itt! - teszem hozzá már nyugodtabban.
Mázlim van, hogy marad. Amikor Luka fényt kér, egy gyors pillantás Zane felé, hogy maradjon csak ott és már lépek is én oda az elszedett telefonnal a kezemben. Ennyi a legtöbb fény, amit elő tudok neki varázsolni. Egyetlen szó nélkül hallgatom, hogy kész jelentést ad le a fickóról. Szívesen tennék hozzá egy-egy megjegyzést, de már nem próbálkozok poénkodással.
- Mi számít túl sok dolognak? - szólalok meg mégis és hiába Lucasnak szól a kérdés, a tekintetem Zane-en köt ki. - Nem várom el tőled, hogy elvidd a balhét. Egyikőtöktől sem. Ez az én saram. Csak segítséget kértem, nem azt, hogy átvállald az egészet.

Tárgy: Re: Elátkozott ház 17.03.13 10:08

...mindenki malackodna, de fogy a hely a vályúnál

-Mit parázzak, ameddig nincs rá semmi okom? Ezt itt elássuk valahova, utána megpattanunk, és soha nem derül ki, hogy mi voltunk. - Nézek fel a kis ketyeréről, elkapva Dave pillantását, villantva felé egy magabiztos, szórakozott félvigyort, miközben jó zsebtolvaj módjára a zsebembe gyűröm ezt a cuccot. Ez már úgysem fogja soha hasznát venni. Szerintem nem sajnálja, ha egy olyan nincstelen kis hülye gyerek, mint én, hasznot húz belőle valahol Vegas utcáin. Mást úgyse tudnék vele kezdeni. Ilyen fülsértő opera buziságot, és szar, rapp utánzatot én nem hallgatok! Amit bezzeg bent a sitten csináltak a kigyúrt néger csókák! Na, az... az tényleg rapp volt a javából, és ők kajak az életről írták a szövegeiket!
-Ahamm...fasza... - Mindig így kezdődik. Engem is a létező összes haverom jól szarban hagyott. Ha egy kicsit is kitartóbbak lettek volna, és nem féltették volna annyira a saját seggüket, talán soha nem ízlelhettem volna meg, hogy milyen a börtönélet. Most azonban egy sokkal jobb dolgot ismertethetek meg újból az ízlelőbimbóimmal. Kokó, semmi kétségem! Sok mindent kipróbáltam már, hogy kinyírhassam az agysejtjeimet. Könnyű megkülönböztetni őket egy olyan narkósnak, mint amilyen én is voltam... vagy... vagyok?
-A hidegen muszáj voltam. De már újra szabad vagyok! - Vonok vállat játszi könnyedséggel. Nem vagyok hajlandó erről tovább beszélni, és órákon keresztül atyai szent beszédet hallgatni arról, hogy miért ne szokjak vissza. Kell valami, amitől úgy érzem, hogy az élet szép, és tele van boldog csillámpónikkal, és nem csak a mocsok van mindenhol. A következő aranyat érő dolog, amire rábukkanok, nem más, mint egy kis kézi stukker.
-Haver, ez Vegas! - Pislogok fel rá, mintha legalábbis nem érteném, amit az előbb mondott, aztán kivágódik az ajtó, és máris csatlakozik hozzánk valami felbőszült kigyúrt állat. Felvont szemöldökkel, gyanakvóan, bizalmatlan képpel fordítom a fejem Dave felé, majd vissza a pasasra.
-Mi van? - Kérdezem fennhangon, amint beássa magát a fülembe az a lenéző hangnem. Öcsi?! Elmehet a f*ba! Ahelyett, hogy engedelmeskednék a parancsának, felállok, továbbra is rajta tartva a pisztolyt, összehúzott szemekkel figyelve, ahogy felbőszült bikaként elkapja David grabancát és bemos neki egy embereset.
-Állj már le ba*dki! Attól, mert még eltöröd az állkapcsát, ez a kutyaszar itt nem fog feléledni! - Ordítom, bár az odakinti dörgéstől ez egyáltalán nem úgy hangzik, mint szeretném.
-Hé! Segítek neki! Nyilván nem szervkereskedő vagyok, akivel éppen alkudozik! - Szólok közbe. K*vára idegesít, hogy ez a gorilla azt hiszi, hogy itt ő az isten és mindent megtehet és, hogy velem is úgy beszél, mintha a seggéből rángatott volna ki! És nem, nem nézem el neki, hogy idegbeteg. Én is az vagyok... Ujjam egyre feszültebben szorul rá a ravaszra. Kész vagyok lőni. Csak egy rossz szó, és tuti, hogy átlövöm a fejét! Mindez végül aztán meghiúsult, amikor Dave mellém lép, hogy a fegyver csövét e helyett a Lucas helyett inkább a föld felé irányítsa. Oké, itt az idő, hogy lehiggadjak! Bosszúsan, gyilkos szemekkel nézek rá Davidre, lassan meg is rázva a fejem, majd elkapom a kezem az útjából, és a belsőzsebembe csúsztatom a pisztolyt, így figyelve -a falnak döntve a hátam, kezeimet összefűzve mellkasom előtt-, ahogy ők ketten ténykednek a hulla körül, aztán meghallom Davidet. Állom a tekintetét, majd megköszörülöm a torkom.
-Oké, megvolt a nagy, megható haveri összeborulás. Mi lenne, ha most már elásnánk végre? Nem akarom megvárni ameddig rohadásnak indul. - Remélem, hogy nem visz bele a szarba, és nem árulja el a kis barátocskájának, hogy van nálam egy-két olyan dolog, amiknek a hullánál kéne lennie.

Tárgy: Re: Elátkozott ház 17.03.13 10:47

This is suck, boys... 

Utóbbi időkben sikerült annyi mindenbe belekeverednem, hogy ezen már meg se lepődök. Egy hulla ide vagy oda, most mi a fenét számít? Nem túl sokat ugye? Azok után, hogy sikerült kivernem a hisztit a sitten, mikor bementem a faterhoz, és beleköpte a szemembe, hogy egy haszontalan, semmittevő naplopó vagyok, aki hagyta, hogy megöljék az öccsét, ez már le se taglóz olyan szinten, ahogy kellene. Legszívesebben akkor én is azt tettem volna az öreggel, mint Dave ezzel a bolonddal, aki ujjat húzott vele. A gond csak az, hogy én ezt a sitten nem tudtam volna megoldani tekintettel arra, hogy minden léptünket kétajtós szekrény méretű biztonsági emberek figyelték. De a nemlétező Istenemre mondom, hogy ezért még szorulni fog a hurok a nyaka körül, és a saját fia fogja elintézni az öccse emlékére. Még, hogy az én hibám volt Rafael halála... hát nem is tudom, hogy ki miatt rontott ránk a maffia. Jogos, tényleg miattam, én voltam az a szerencsétlen adócsaló, és bolond, aki beléjük kötött, pénzt csalt ki belőlük úgy, hogy nem adtam vissza. Végül is, nem az orvosin ücsörögtem reggeltől estig, hogy aztán itt kössek ki... És akkor erre még rátett egy lapáttal az is, hogy az a bolond, eszement jószág molesztálta a húgomat. Ez a haláleset már csak hab a tortán, ennek ellenére kihozza belőlem az állatot, így minden lelki ismeretfurdalás nélkül húzok be Davidnek, aki jogosan kapja fel ezen a vizet. De az is jogos, hogy kiborultam tekintettel a helyzetére.
- Segítek igen, de gondoltam jót fog tenni, ha egyszer más nem tud megnevelni, akkor kapsz egy kis "testvéri" fejbeverést, hogy magadhoz térj - fordulok vissza felé idegesen, de koránt se olyan elborultan, mint amikor behúztam neki. David olyan nekem, mintha a fivérem lenne. Ő az egyetlen, aki az ikrem halála után úgy lépett be az életembe, mint egy jó barát, egy testvér. Épp ezért nem fogtam vissza magam, érezze csak a súlyát a tettének valamint annak, hogy törődök vele. Ha nem így lenn, most annyiban hagynám, megvonnám a vállam és elásnám a fickót. De Dave érdekében jobb, ha minél jobban kielemezem a helyzetet, mibe keveredett bele, hogy ránthatom ki belőle. De mikor a kiskölyök is rám szól, felvont szemöldökkel fordulok felé.
- Neked nem osztottam lapot! Nehogy azt hidd, hogy azért mostam be neki, mert nincs jobb dolgom... mert lenne. Le kell mosnom magamról egyvödörnyi vért, de helyette kirántom a szarból - intézem minden szavamat a Zane nevű gyereknek, hogy tudja, nem utálom Davidet és azért estem neki az imént. Nem lenne jó, ha feleslegesen építene fel tévhiteket velem szemben.
- David, nyugalom! - állok meg vele szemben megvetve a lábaimat. Tudom, milyen tud lenni, ha elveszti a fejét, és felidegesíti saját magát, vagy valaki, jelenleg én, ráteszek még egy lapáttal. De kénytelen tisztában lenni a helyzet súlyosságával. Ennek ellenére kimérten figyelem az arcát, és ezzel próbálom a tudtára hozni, hogy engem nem fog megrendíteni azzal, ha netán megint elgurulna az agya.
- Nem foglak itt hagyni - ezzel már fordulok is meg, hogy ténykedhessek a hulla körül, aki roppant szépen helyben lett hagyva.
- Nem tudtál volna inkább egy csövest eltenni láb alól? Az senkinek nem tűnt volna fel, de ahogy nézem ez a csávó nem a legszegényebb réteghez tartozott. Már csak az a kérdés, hogy hol van a pénztárcá.... ja - kezdek bele, mikor zsebkendős kézzel végigtapogatom, és se telefont, se tárcát nem találok nála. Felvont szemöldökkel pillantva fel a mellettem álló két srácra, erőtlenül felsóhajtok.
- Hihetetlenek vagytok - ennek ellenére egy vidámabb mosoly kezd el játszani a szám szegletében. Leleményes fickók, bár ki ne tette volna ezt?
- Mmm mondjuk a pénztárcája... a kabátja. A bőre. Ezeken biztos megmarad a kézlenyomatotok. Szóval a biztonság kedvéért, ha már találtunk neki helyet valahol, akkor a kabátot levesszük róla és elégetjük. A hipó lenne a legjobb, az kimarja a nyomokat, de jelenleg arra nincs idő, hogy elfurikázzunk venni - sóhajtok ahogy kiegyenesedek.
- Te sarad igen. De én nem foglak benne hagyni - vetek roppant kiegyensúlyozott pillantást Davidre, és már sarkon is fordulok, hogy kisétáljak a házból. Bevágódva Lamborghinibe, beállok vele a ház mögé, hogy még csak véletlenül se vegye észre senki, aki netán a közelben talál furikázni, bár nem látom esélyét. Mégis, jobb félni, mint megijedni nem?
A kesztyűtartóból előkapok egy cigisdobozt, amit védve az esőtől, pattanok ki a járgányból, és teszek pár kört a ház körül.
A sártól cuppogó hangot hallató bakanccsal indulok vissza a ház felé.
- Van egy erdős rész a ház mögött. Fogalmam sincs, milyen nagy területet foglal el, de ott talán eláshatjuk - kapok ki egy szál cigit a dobozból, és meggyújtva annak végét, a számba nyomom, majd kimért tekintettel pillantok fel a két csávóra.
- Gyanítom, hogy egyikőtök se nagykorú még... - mérem végig őket. Davidről tudom, hogy egy, maximum két éve van még a huszonegyhez, de a másik gyerekről a semmin kívül mást nem tudok. Ennek ellenére mégis odaadom Davidnek a cigarettával teli dobozt.
- Na nem mintha kis angyaloknak tűnnétek - megfordulva egy jókorát rúgok a pasas lábába - szerencsétlen buzikám, jól ráfáztál - morgok, majd majd megpillantva egy félre eső ajtót, ami a hátsó, erdős rész felé vezet, kiadom az utasítást.
- Majd ott kivisszük - biccentek felé, de addig is el kell oda cipelni egy lassan hulla merev testet. Ahogy ebbe belegondolok, rögtön keserű epe önti el a számat. Igazság szerint egész nap nem ettem, szóval a semmi nem tud kijönni belőlem, de kénytelen vagyok megemberelni magam ahhoz, hogy visszafordulhassak a pasas felé. Orvosi ide vagy oda, kimentem a gyakorlatból.

Tárgy: Re: Elátkozott ház 17.03.13 13:33

Igazat adok neki. Én is jól tudom, hogy felesleges parázni. A legjobbat kell kihozni a helyzetből és ő meg is teszi. Én meg csak hallgatok és agyalok a megfelelő lépésen. Lucas. Ez egyértelmű volt, hogy neki kell szólnom, de körülbelül csak ennyit tudok. Ha nem tud előállni semmivel akkor... hát... így jártunk. Vagyis jártam.
- Tudom, te nem bízol az ilyen barátokban, de ő... - nagyot sóhajtok. Nem merem kijelenteni, hogy Lucas nem hagyna sz*rban, mégis gondolatban... - Én bízok benne - mondom ki hangosan is egy vállvonás kíséretében, miközben végignézem, hogy a pasas zsebéből minden átvándorol Zanehez.
- Tudod, hogy nem szólok bele... - jegyzem meg a drogra, és egy pár pillanatra el is fordulok tőle. Csak azért teszem, hogy tényleg nem mondjak semmit. Magamban pedig folyamatosan ismételgetem, hogy nem az én dolgom, nem szólok bele az életébe.
Anélkül, hogy bármit mondanék fordulok vissza, amikor előkerül a pisztoly. Nem mondom, hogy örülök neki. Nem lenne jó, ha bárkit is megölne... mondom én. Aha. Inkább hagyom a fenébe még a gondolatot is és egy apró megjegyzés után hagyom, hogy hadonásszon vele. Kockázatos? Mit számít? Teljesen igaza van. Ez Vegas. Semmi nem lehet túl veszélyes... csak én ezt néha elfelejtem.
Az egyetlen, ami képes elvonni a figyelmem Luke megjelenése. Valahogy meg sem lepődök, hogy perceken belül nekem ront. Tudom, hogy igaza van, megérdemlem, de... akkor is csak egy kib*szott véletlen volt az egész, ha ezt ő képtelen elhinni! Pár másodperc múlva már én is kezded ideges lenni. Nincs nekem a hullával bajom. Nem készít ki annyira, hogy megöltem valakit, mint kellene. Lucas idegesít! Idejött, mert kértem. Rendes tőle. De azzal nem segít, hogy kiabál! Egyre feszültebb vagyok, ahogy hallgatom a szavait és csak kibukik belőlem, hogy akkor ne segítsen, menjen a fenébe!
- Jah, észhez tértem. A lüktető fájdalom és vér íze a számban tényleg segít... - mondom nem túl lelkesen, de ettől függetlenül értem, hogy miért tette. Azt viszont nem, hogy minek bonyolítják a dolgot és piszkálja egymást a két legjobb barátom. Mégsem szólok egy szót sem, csak Zane mellé lépek és biztos, ami biztos alapon a föld felé nyomom a fegyver csövét. Szótlanul is közlöm vele, hogy nem kell még egy hulla. Főleg nem Lucasé vagy az övé. Semmiképp.
- Nyugodt vagyok - mondom reflexből a jól begyakorolt mondatot, de egyáltalán nem vagyok az. A kezeim még mindig úgy szorulnak ökölbe minden egyes percben, hogy észre sem veszek. Utálom ezt a nyavalyás ingadozást! Egyszer nyugodt vagyok, egyszer meg a betonfalba is képes lennék belekötni.
Végül csak sikerül nagyjából lenyugodnom. Az ismerős szempár segít és az sem egy utolsó tény, hogy nem vitatkozik mellettem a két legjobb barátom, akiket a családomnak tekintek. Haladás.
- A csövesek nem kötekednek és nem mondanak olyat, amit... nem kellene - mondom, de hamar rájövök, hogy ez inkább volt suttogásnak nevezhető. Nem számít, csak az, amit Luke mond.
Felkészülök rá, hogy újra kiabálni kezd, de szerencsére nem teszi. Nem biztos, hogy bírnék magammal, ha újra rákezdene. Mosolyog és azt hiszem én is.
- Én csak kölcsönvettem a telefonját - lengetem meg a készüléket a magasban. - Másképp necces lett volna szólni neked - vonok vállat még mindig mosolyogva, majd a kabát említésére elkomorodok. - Valami olyan módszert nem tudsz, amivel megtarthatom a kabátot? - teszem fel a nagy kérdést anélkül, hogy átgondolnám. Tényleg jól jönne.
Bármennyire szeretném megköszönni Lukenak, hogy kihúz a sz*rból és segít, nem tudom, mert mire észbe kapok már ott sincs. Egy pillanatig hallgatok és túlzottan elmerülök a saját fejembe, ezután viszont kihasznál a kis időt Zane felé fordulok.
- Kösz, hogy nem nyírjátok ki egymást - mondom neki egy apró mosollyal, csakhogy ne tűnjön olyan komolynak a dolog, mint én érzem.
Mielőtt bármi mást is mondhatnék, Lucas újra megjelenik én pedig kiszélesedett mosollyal nyúlok a cigiért, valami köszönöm félét mormolva. Nagyon is jól fog most jönni egy szál. Nem vagyok benne biztos, hogy Zane most cigizik, vagy leszokóban van, úgyhogy utána odaadom neki a dobozt. Ráérősen gyújtom meg a cigit és szívok párat, most először totál nem törődve a helyzettel. Csak az első, pár legjobb slukk után bólintok egyet és ragadom meg újra a hulla két csuklóját. Csak úgy, csupasz kézzel - már úgyis mindegy -, és várom, hogy valamelyikük megragadja a lábát, hogy minél előbb túllehessünk ezen az egészen.

Tárgy: Re: Elátkozott ház 17.03.13 15:14

Bizalom... Na, igen. Én már évek óta nem tudom, hogy mi az. Már azt se tudom, hogy hogy adhatnék valakinek a kezébe bizalmat anélkül, hogy az a hátsó gondolat ne motoszkálna ott a fejemben, hogy megvan rá az esély, hogy talán megint átb*nak, és szépen hoppon maradok. Elég volt egyszer keresztülmenni ezen, és megjárni a poklok poklát azon az isten verte helyen. Nem fogok még egyszer kockáztatni! Ha ez az állítólagos "jó haverja" felad minket, vagy ellenünk fordul, vagy bármi, nem fogom kétszer meggondolni, hogy kinyírom-e. Most egyel több gödör ásás a szakadó esőben -ami feláztatta a földet, így még könnyebben is menne-, már nem oszt, nem szoroz semmit! Az a lényeg, hogy mi biztonságban tudhassuk ezt a közös kis véres titkunkat és, hogy ne juthasson el semmiképp a hatóságiak fülébe!
-Hogy megmondjam a frankót... akármennyire is csípem a fejed haver, akkor sem érdekelne, hogy mit mondasz, és hogy beleszólsz-e! - Vagyok annyira makacs és önálló gondolkodású, hogy egyedül eldönthessem, hogy mit akarok kezdeni magammal, és hogy hogy akarom elcseszni az egész szaros kis életemet. Többet biztos, hogy nem hallgatok senkire, legyen az akármilyen jó haverom vagy éppen az ellenségem! És, ha már ellenségek... ez a gorilla itt nem pont úgy néz ki, mint aki a mi oldalunkon állna, bár... ami Davidet illeti... nos, ő teljes mértékig megvan róla győződve, hogy ez a forró fejű a mi oldalunkon áll. Aha... És még beszól!
-Akkor meg miért nem mész, és állsz ki az esőre? Talán még az agyadat is lehűtené.. - Míg hangom egészen idáig ideges volt, és majd' szét akart robbanni a fejem a dühtől, most már inkább vagyok higgadt, és idegesítő, csipkelődő, ami miatt lehet, hogy ma még én is megkapom a magamét ettől a baromarctól, de ez van. Valamit valamiért. Legalább addig jól érezhetem magam, ameddig kedvemre beszólogathatok, és figyelhetem, ahogy nő és nő és csak vörösödik a feje.
-Nyugi, nem fogom pazarolni a töltényt! - Sziszegem idegesen, ugyanakkor meggyőzően a fogaim közt, komolyan nézve farkasszemet Daviddel, egészen közelről, csakhogy ezzel is felnyissam a szemeit, és sikerüljön végre rájönnie, hogy nem vagyok egy szaros kis hülye gyerek, aki minden éjjel összepisálja magát álmában. A fegyver végül mégis csak biztonságos helyre kerül. Na, nem azért, mert David erre kért, sokkal inkább azért, mert nem bízok ebben a Lucas akárkiben, és kinézem belőle, hogy egy óvatlan pillanatban elkobozza és lelép...
-Nem mindegy mit vettünk el tőle? Nem tartom valószínűnek, hogy a föld alatt van térerő... - Vonok vállat, mialatt hallgatom a kettejük kis eszmecseréjét, amit a lehető legjobb pillanatban szakítok félbe. David köszönetére mégsem tudok semmit mondani, egyszerűen csak kifejezéstelen arccal -talán egy kicsit sértetten-, de vállat vonok, és figyelem, ahogy a pasas kimegy, majd nem sokkal ezután újra megjelenik a házban, körbe adva egy doboz cigit. Gyilkos szemekkel meredek rá, amint újból kitér a korunkra, aztán csak rágyújtok egy szálra. Ha tudná, hogy már a levegő helyett is ezt szívom!
-Vigyétek, én kimegyek felmérni a terepet. Biztos van itt valami ásó... - Vágom zsebre a kezeimet, így indulva el, számban tartva a cigit, csak néha szedve ki, hogy kitudjam fújni a füstöt. A pincében még nagyobb a csend, és érezhetőbb a föld szag, mint odabent is volt, de ami jó hír, vannak ásók és... itt már nincs semmi beton talapzat csak... föld... Elégedett vigyorra húzódik az arcom, majd kiállok a pince ajtajába, és ha már kint vannak, kikiáltok nekik.
-Nem lenne megtévesztőbb, ha ide ásnánk? -

Tárgy: Re: Elátkozott ház 17.03.13 16:05

This is suck, boys... 

A látszólagos idegbajom kezd szépen lassan alábbhagyni, és már csak azt érzem, hogy van valami kellemetlen szorítás az agyam hátsó felében, ami nem hagy nyughatni, és tudatja velem, hogy itt nagy bajok vannak és jobban járok, ha menten véget vetek ennek. Csak az a baj, hogy nem fog olyan gyorsan menni. Kell még keresni ennek a bolondnak egy helyet, na meg ami még nagyobb gond, hogy David ideges.
Mikor a gyerek megint megszólal, csak fújtatva felé fordulok. Mit meg nem tennék azért, hogy csendben maradjon.
- Ezt pont te mondod? Szerintem neked kellene kiülnöd az esőre, és ázni... - pillantok rá ingerülten. Valamiért nagyon nem szimpatikus a gyerek. És kicsit talán kettyósnak is mondanám, de lehet, hogy csak a fiatalság-bolondság eset téveszt meg. Na meg persze, úgy beszélek mint egy nyolcvanéves aggastyán. Daphnénak igaza volt ezen a téren. Van bennem valami abnormalitás. Néha úgy beszélek, mintha a saját öregapám lennék.
Kíváncsiság költözik a tekintetembe, miközben figyelem az arcát, és próbálom ha mással nem is, hát a szigorral és higgadtsággal rávezetni arra, hogy nyugodjon le.
- Nem lesz baj - lépek oda elé, hogy mindkét kezemet a vállaira rakhassam, így bátorítóan megszorítva azokat, próbálom lenyugtatni. Nem vagyok se terapeuta, se pszichiáter, szóval semmiféle különleges képességem nincs, hogy lenyugtassam, de az, hogy nem kezdek megint őrjöngeni és figyelem minden mozdulatát, és megelőzve azt, hogy bármit tegyen, talán segíthet. Immáron én is nyugodtabban lépek el mellőle, hogy a hullával foglalkozhassak. Az elmúlt két év alatt ez a harmadik hulla, akivel szerencsém volt találkozni. Az viszont biztos, hogy nem a legmegrázóbb eset. Mikor Rafael testét kellett a karjaimban fogni, miközben ő az utolsókat rúgta, talán azok volt a legnehezebb, legfájdalmasabb napjaim az életben. Az a családtagom, akivel kilenc hónapon keresztül éltünk együtt az anyánk méhében, az, akivel utána huszonegy évig együtt voltunk, és ő volt az egyetlen is, aki tartani tudta bennem a lelket és elérte, hogy ne kallódjak el. Olyan volt, mintha apám helyett az apám lenne, nem pedig a testvérem, és jó útra tudott terelni. A halálával viszont már nem volt mit tennem az életemért, nem akartam ott lenni, az orvosi egyetemen, ahova a segítségével jutottam be.
- Jogos... de legközelebb, mielőtt valakit meg akarsz verni, számolj el tízig, jó? Na jó ezt most pont én mondom - rázom meg a fejemet elégedetlenül, mikor eljut a tudatomig, hogy olyan felesleges tanácsokat adok neki, amivel én is élhetnék, de nem tudok.
- Legközelebb majd szólj és veszek neked egy telefont, jó? - pillantok fel rá széles vigyorral - bár nem hiszem, hogy ennél a csúcs technológiánál kell jobb - biccentek a telefon felé.
- Ami pedig a kabátot illeti... megtarthatod, nem kell semmi ötlet hozzá. Csak akkor próbáljunk úgy hozzá nyúlni, hogy a kabátot fogjuk, azt levesszük róla, mielőtt elássuk, és már viheted is. Már csak ki kell majd mosni - vonok vállat, mintha olyan könnyen menne. Ha jobban belegondolok, nincs mitől tartanom. Igen, gyilkosság történt, amiben már én is benne vagyok nyakig. De nem a szeretteim közül halt meg valaki, akit még siratnom is kell, szóval no para!
Miután teszek még egy-két szemre vételt, kibattyogok a kocsihoz, hogy odébb álljak vele, és már jövök is vissza egy doboz cigivel. Mikor megjegyzést teszek a korukra, Zane reakciója hallatán felhorkanok. Nem hiszem el, hogy ennek a gyereknek nincs egy olyan pillanata se, mikor ne úgy nézne rám, mint egy gyilkosra, vagy ne grimaszolna, tenne nem tetsző megjegyzést.
- Jobban jársz kölyök, ha moderálod magad, különben te is mész majd hullapajtink mellé - lökdösöm meg a pasas lábát. Nem mondom, hogy kijár a tisztelet, de egy idegennel akkor se szokás így viselkedni, ki tudja, milyen reakciókat vált ki belőle. Most pedig amúgy se vagyok a legjobb kedvemben.
Ahogy egyik pillanatról a másikra fog el a hányinger, megtámaszkodva az egyik mocskos falon, állok félre, hogy ne láthasson a két jó madár. A végén még megkapnám a magamét, hogy mekkora egy nyálas kisfiú vagyok, aki nem bírja a hullák látványát. A legnagyobb gond csak az, hogy nem lenne vele nagy bajom, ha nem a testvéremre emlékeztetne.
Nagyot nyögve lököm el magam a faltól, s tele szívva a fejemet a cigaretta tartalmával, már megyek is vissza Davidhez, ugyanis Zane már battyog lefelé a pincébe.
- Próbáld meg ne a bőrét fogni, haver! Jó lenne valami savas anyag... hipó, vagy valami más...valami maró, amivel le tudjuk önteni - mélyeket sóhajtva törlöm meg izzadó tenyereimet.
Ne most fogjon el a pánik, Luke! Ez nem Rafael!!
Aha, könnyű ezt mondani. Mikor meghallom a kölyök hangját, felé fordítva a tekintetemet, egyenesedek ki.
- Várjatok egy percet - túrok bele átnedvesedett hajamba, és elindulva az ajtó felé, már ki is tárom azt, hogy kiléphessek a levegőre, ami nem segít túl sokat, tekintettel arra, hogy az állandóan zuhogó esőtől a rothadó föld szaga, nem épp a legjobb fejkitisztító.

Tárgy: Re: Elátkozott ház 17.03.13 17:14

Meg sem lepődök Zane szavain. Persze, hogy nem érdekli, hogy mit mondok, vagy tartok én "jó"-nak. Ő a drogokhoz nyúlt, én a verekedést választottam. Azt hiszem, mind a ketten lehetünk még nagy sz*rban a választásunk miatt. Én most vagyok... ő majd máskor... vagy lesz akkora mázlija és valahogy elkerüli.
- Eszemben sincs beleszólni. Mindenki úgy cseszi el az életét, ahogy csak akarja - vonok vállat és részemről lezárom a beszélgetést. Nem akarom én játszani a felelősségteljes férfit, tekintve, hogy a padlón egy hulla fekszik vagy - ha sokáig várunk -, indul oszlásnak.
Hallgatok és várom, hogy Lucas végre befusson. Amikor megteszi és percek múlva találkozik az állkapcsom az öklével, nem mondanám, hogy szárnyalok a boldogságtól. Megérdemeltem és ezzel tisztában vagyok. Ezért nem kezdek vele balhézni és visszaadni az ütést. Nem. Ettől függetlenül perceken belül kezdem érezni a bennem tomboló dühöt és idegességet. Nagy részt még mindig nem a gondolat miatt - ami azért ott lebeg az agyam hátuljába -, hogy megöltem valakit. Baleset, vagy szándékos, azt hiszem, senkit nem fog érdekelni, ha kiderül. Az idegességem inkább azért van mert ez a két hülye, akik a legjobb barátomnak számítanak, nem bírnak magukkal és hacsak nem történik valami csoda, képesek lennének egymásnak ugrani. Remek! Én viszont most képtelen vagyok közéjük állni. Pedig ezt kellene tennem, mégis képtelen vagyok. A düh növekszik bennem és már az sem segít, hogy újra és újra ökölbe szorítom a kezem. Ütnöm is kellene ahhoz, hogy megnyugodjak, de most nem lehet... egyszerűen csak... nem.
Lucas végül csak segít. Végre nem kiabál, nem akar az öklével észhez téríteni. A doboló véremen keresztül is hallom a hangját és látom az ismerős szempárt. Hogy nem lesz baj? Ezt azért még nehezen hiszem, mégis próbálok reménykedni, és perceken belül már jobban érem magam.
- Tízig? Aha. Megjegyeztem - vigyorodok el, de főleg a megjegyzésére, amit saját magának tesz. - Na igen, ha megfogadnád a saját tanácsod, most nem fájna az állkapcsom.
Továbbra is vigyorgok és baromira nem érdekel, hogy életem első hullája fekszik előttem, akit épp el akarunk tüntetni. Az egyetlen, amitől elkomorodok az a telefon említése. Pontosabban az, hogy vesz nekem.
- Nem veszel te nekem semmit! - vágom rá szinte azonnal, teljes komolysággal. Nem kell nekem semmiféle telefon, úgy meg főleg nem, hogy ő veszi. Lehet, hogy én beszélem be magamnak, de ez amolyan "könyöradomány" lenne. Nincs nekem olyanra szükségem. - Ezt sem tartom meg - teszem hozzá és egy kérdő pillantást követően átpasszolom a készüléket Zanenek. Kezdjen vele, amit szeretne. A kabát viszont annál jobban érdekel!
- Szuper! - jelentik meg újra mosoly az arcomon, amikor tisztázódik, hogy a bőrcuccot mindenféle kockázat nélkül vihetem. - Bocs Zane, ezt nem kapod meg - nézek felé egy pillanatra, de a szavaim ellenére nem éppen sajnálom a dolgot.
A következő pillanatban pedig már itt a cigi, ami még jobban elfeledteti velem az egész balhét egészen addig, amíg Zane és Lucas újra nem kezdik az egészet.
- Nem hiszem el... - morgom az orrom alatt, de inkább a szálra figyelek a számban és a nagy adag nikotinra, ami egészen átjárja a testem. Jó pár slukk múlva és miután meggyőződtem róla, hogy nem lesz még egy hulla, kész vagyok arra, hogy kicipeljem ezt a rohadékot valamelyiküknek a segítségével.
A javaslatot megfogadva próbálom a kabátjánál - vagyis most már az enyémnél -, megfogni a pasas csuklóját, de egy percen belül le is teszem, ahogy Luke elvonul. Csak tippelni tudok, hogy mi baja lett hirtelen, mégsem jutok pár lépésnél közelebb hozzá, mert felhangzik Zane hangja a pincéből. Egy gyors pillantás Lucas felé, majd visszafordulok.
- Semmi beton? - kérdezem, de már a szemeiből ki tudom találni a választ. - Ebben lehet valami... Nem valószínű, hogy a pincében járkálna bárki... Ráadásul nem látom kint az eladó táblát sem - vigyorodok el, és ebben benne van egy amolyan kimondatlanul hagyott "zseni vagy" is.
- Lucas? - fordulok meg, de nem kapok választ. Biztos, ami biztos, kíváncsi vagyok ő mit mond erre az egészre, úgyhogy elindulok újra felé. - Jól vagy, haver? - állok meg mögötte és az sem érdekel, hogy a cigimet ezzel elpazarolom. Egy vizes szállal nem sokra megyek, de most nem számít. - Minden oké? Mi lenne, ha a pincébe vinnénk? Zane azt mondja ott is föld van, semmi beton. Jó kis hely lehet. Talán még van valami, ami szer is, ami kimarja a nyomokat...

Tárgy: Re: Elátkozott ház 17.03.13 18:15

Hogy mennyire igaza van néha Davidnek! Mindenki úgy cseszi el az életét, ahogy akarja. Milyen igaz! De mi van akkor, ha valaki éppen javít a helyzetén azzal, amit tesz? Jó, tök mindegy, ez már csak részletkérdés, én meg per pillant nem akarom leterhelni ilyen idióta filozofálásokkal az agyamat, amikor itt fekszik kiterülve előttünk David becserkészett prédája, és amikor egy olyan feldúlt bikával van éppen dolgunk, mint ez az állítólagos haverja. Kicsit hosszú időbe telik, mire -végül is Dave cseszekedésének hála-, sikerül eltennem az egyik újonnan becserkészett ki szerzeményemet, a pisztolyt. Ennek ellenére, még mindig nem bízok meg eléggé ebben a pasiban. Valami nem kóser vele, csak tudnám, hogy mégis mi a f*sz!
-Áztam eleget eddig is, és fogok ezek után is. Tudod... nekem nem telik luxus járgányokra... - Kacsintok pofátlanul, hangomban nem kevés gyűlölködő nyers éllel. Mindezzel csak jelezni akartam neki, hogy attól, mert még kőgazdag -a motor bőgetéséből legalábbis erre merek következtetni-, nem tehet meg mindent, és nem kéne ilyen nagynak lennie a pofájának. A pénz úgy néz ki, hogy tényleg csak elvakítja az embert! Néha jól tud jönni, ha az összes vagyonod csak a szabadságod, és néhány lopott cucc!
Ezek után viszont már nincs további hozzáfűzni valóm az itt történtekhez, a kettejük dolgához meg aztán főleg! Ha nem érdekelne ennyire ez a hulla eltüntetősdi, akkor igazság szerint már rég leléptem volna. Miközben ellököm magam a faltól, hogy inkább fel-alá járkálásba kezdjek, ezzel visszafogva magam attól, hogy Lucas nyakának ugorjak, még időben tűnik fel, hogy szélsebesen repül felém egy újabb bonyolult ketyere, amit elkapva, azonnal sikerül megállapítanom, hogy a gazdag, halott csóka telefonja az, és hogy Dave nekem adta.
-Huh... kösz tesó! - Vonogatom meg a szemöldökeimet, elismerően pislogva le a kezemben tartott, látszólag sokat érő kütyüre, miközben sikerül megállapítanom, hogy jó bőrnek tűnik a háttérképén szereplő csaja. Vajon, ha a cuccainak nagy része most már az én tulajdonomban van, a csaját is be tudnám cserkészni? Szép kis álom! Egy utolsó pillantás a képen szereplő, hatalmasra pumpált mellű, szőke, telt szájú -amit biztos, hogy hibátlanul tud használni-, csajra, majd zsebembe csúsztatom a telefont, mintha az enyém lett volna eddig is. A cigivel, és a ténnyel, hogy ez a Lucas akárki ismét a koromra célozgat, bosszúsan nézek fel, majd inkább nem szólok semmit, helyette csak kiszedek egy szálat, a számba dugom, és megegyezve velük arról, hogy majd én előre megyek, már gyújtom is meg, így sétálva le a szakadó esőbe ráérősen, nadrágom zsebeibe dugott kezekkel a pincébe, ahova leérve -a csikk elpöckölése után-, első dolgom, hogy kicsit felmérjem a terepet, ami nagyon is kedvező. Képemre rögvest győzelemittas vigyor fut, és felkiabálok nekik, majd -ameddig várok-, alaposabban is szemügyre veszem a helyet, egy jó darabig csak mérgezett egér módjára keringve bent -véletlenül belerúgva néhány üres, rozsdás kannába-, míg nem szemeim rátalálnak egy, az omladozó falra felszerelt bádog szekrényre, ami... lakattal van lezárva.
-Pi*ába! - Dobbantok egyet a lábammal, majd újból körbejáratom a helyen a szemeimet. Ekkor szúrnak csak szemet ismét a sarokba állított rozsdás ásók. Elvigyorodva kezembe veszem az egyiket, és mintha csak baseball ütő lenne, egyszer-kétszer rásuhintok vele a lakatra, ami kisvártatva megadja magát, a szekrény pedig -láss csodát-, kinyílik! Mekkora egy kiba*ott zseni vagyok! Eldobom az ásót, és azonnal leszedem azokat, amiket a szekrény rejtett. Rengeteg szerszám, kesztyűk és... uhha!
-Hé! Találtam sósavat és egy kanna benzint! - Kiabálok fel ismét.

Tárgy: Re: Elátkozott ház 17.03.13 18:52

This is suck, boys... 

Halvány mosoly jelenik meg a szám szegletében, ahogy David visszakérdez.
- Tízig... de ha gondolod, tovább is számolhatsz. Ha az kell hozzá - a továbbiakban viszont nem tudom megállni hangos nevetés nélkül.
- Örülj neki haver, hogy ennyivel megúsztad. A pasas aki kikezdett a húgommal, nem mondhatja el ezt magáról. Állítom, hogy még mindig ott fekszik a sikátorban a mocsokban és szemétben - szelídül vigyorrá a nevetés, ám belegondolva ebbe jobban jártam volna, ha egy egyszerű szidással lerendezem, nem verem sz*rrá a képét. És ez már nem az első ilyen eset. Nemrég sikerült úgy bevernem egy volt iskolás társam képét, hogy több csont eltört a kézfejemben, neki pedig vérrög keletkezett a fejében, ami miatt kómába esett. Nem volt kellemes a tudattal élni, de már annyira nem érdekel semmi, hogy ha kell, fejjel mennék neki egy egész bandának csak, hogy igazságot osszak.
- A mai világban pedig aligha lehet telefon nélkül élni tesó... Roxy is hamarabb elérne nem? És nem kellene azért imádkoznia, hogy egyben találjon meg - pillantok fel rá kíváncsian, miközben átadja Zane-nek a telefont.
Csak akkor látom igazán aktívnak a nap folyamán a srácot, mikor elmondom neki, hogy nincs szükség semmi magánakcióra, vagy különleges szertartásra ahhoz, hogy övé lehessen a kiszemelt dzseki. Mondjuk nekem nem lenne gyomrom hozzá, hogy egy halott kabátját aggassam magamra. De ha neki ez kell, akkor csak tessék. Én már nem egyszer felajánlottam neki, hogy veszek neki telefont vagy egy menőbb kabátot, de mindig hárította. Ha nem, hát nem, ha így jó neki akkor csak tessék.
Nem tetszik a srác modora. Nem mintha én egy szent kismadár lennék, de nem morgok egész nap mindenért, nem vágom a képeket. De nem vagyok az apja, nem fogom megnevelni. De szinte biztos vagyok benne, hogy ha másért nem is, hát a neveletlensége miatt nagyot fog még kapni. Minden esetre nagyon emlékeztet a húgomra. Ő is ilyen forró fejű, és mindenre vágja a pofákat.
Miután eszembe jutnak azok az órákká lett percek, amiket a halott testvéremmel töltöttem a ház tövében, menten elfog a hányinger. Először csak arra tudok figyelni, ahogy egyik pillanatról a másikra elöntik az elmémet az emlékek. A vérfoltos, falfehér arca, kék szája, egyre akadozó tekintete. Sokáig szenvedett... legalábbis tovább, mint ez a fickó. Nyilván ez nem is érzett semmi fájdalmat, beütötte a fejét és már halott is volt. De Rafaelt úgy véreztették ki mint egy állatot. Én pedig hagytam, és láttam.
Halkan hallom magam mögül, ahogy David és Zane társalognak valamit a pincéről, hogy van-e beton vagy nincs meg, hogy mik vannak még, amik segítenének. Mikor viszont David megszólal mögöttem, összerezzenek.
- Mit? Ja igen... jól vagyok, csak... nem lényeges - szipogok egyet, majd szembe fordulva vele, rá pillantok.
- Aha. Legyen a pince. Nem mondom hogy sokkal, de valamivel biztonságosabb. Majd kitalálunk valamit, hogy ne legyen túl feltűnő, hogy ott el van ásva valaki - dörzsölöm meg frissen vizessé lett hajamat.
- Az, ha van valami maró dolog, az csak jó... na de hajrá, essünk túl ezen, különben itt fogom kidobni a tegnapi kajaadagomat - csapom össze a tenyeremet, ezzel belépve a házba, már kapaszkodok is bele a muksó ruhájába.
- Hát, bocs Dave, de... ha nem marad egyben a kabát, tényleg veszek egy ilyet neked - ezzel odahúzva a srácot a pincelejáróhoz, lekiáltok.
- Fejedre vigyázz, kölyök! - és már le is hajítom a halott srácot, aki egy undorító, tompa puffanással ér földet odalent - ennek már úgyis mindegy - vakarom meg a tarkómat, ahogy Davidre pillantva lebattyogok a lépcsőn.

Tárgy: Re: Elátkozott ház