CREDITS: peek a bloody boo.  @ CAUTION 2.0

Muszáj neki ennyire belém látni? Igaza van. Akkor nagyon is dühös voltam rá, hiszen a viselkedése is nagyon zavaró volt, sőt részeg is volt és olyankor még az átlagnál is kezelhetetlenebb. Ott és akkor nem igen hagyott nekem más választást. Szó szerint kikényszerített belőlem egy újabb esélyt. Elhittem neki, hogy tényleg eldobná az életét, ha nem kapna tőlem legalább most az egyszer egy újabb esélyt arra, hogy bizonyítsa nekem, hogy minden más lesz ezután.
- Nem is olyan rossz ötlet ez, talán legközelebb tényleg le foglak kötözni. - Megtenném. Ami azt illeti már Aaron volt kikötözve, de akkor nem abból az okból, hogy ne tapizzon, sokkal inkább akkor csak a saját élvezetünk miatt kísérletezgettünk efféle dolgokkal. Szerintem hiába volt kiszolgáltatott állapotban úgy kikötőzve, attól még nagyon is élvezni tudta azt, amit akkor vele műveltem.
- Hm, azt hiszem arra még egy kis ideig várhatsz. - Nem akarok folyton ezen a témán lovagolni, de azért mégis Aaron volt az, aki kettőnk közül félre kacsingatott, ezért szerintem érhető, hogy ha adtam is neki még ezek után is egy újabb esélyt nem az fog lenni az első dolog részemről, hogy szétteszem neki a lábaimat. Eddig is túlélte valahogy azt, hogy nem lehetett velem, még néhány nap nem fogja földhöz vágni.
- Szóval nagy fogaim és fülem van és bolyhos farkincám, hogy nyuszizol? - Arról nem is beszélve, hogy egy nyúl mégis mennyire szőrős egy állat... Ezért sem tudom megérteni, hogy annyi becézés közül miért pont egy tapsifüleshez kell engem hasonlítania.
- Szoktam én arra vágyni, hogy harapj? - Szinte suttogtam nyakába mielőtt elindultunk volna, de közben kezeimet dereka köré vezetve szorosan magamhoz öleltem. Hátára döntöttem fejemet mikor már elindultunk a motorral. Veszélyesnek tartom a motorozást, de mikor Aaron mellett vagyok nem érzem úgy, hogy félnem kellene bármitől is.
- Itt majdnem akkor voltunk először mikor járni kezdtünk, nem? - Valami rémlik, halovány régi emlékek hada tör fel belőlem arról a bizonyos esetről mikor ketten megpróbáltunk megenni egy egész meggyes pitét, de túl nagy falatnak bizonyult még kettőnknek is.  

CREDITS: peek a bloody boo.  @ CAUTION 2.0

Megpróbáltam nélküle élni az életemet, s minden olyan szép emléket elfelejteni, semmissé tenni, amik hozzá kötnek, ami képes emlékeztetni arra, hogy egykor mennyire szerettem. Ez valószínűleg még a mai napig sem sikerült, hiszen ha sikerült volna, akkor nem kapott volna tőlem egy újabb esélyt. Remélem most nem szúrja el, mert tényleg ez az utolsó esélye. Megbocsájtani képes vagyok neki, de nem tudom elfelejteni azt, ami történt, egyszerűen nem megy. Azt hiszem ezért is vagyok vele még mindig ennyire távolságtartó. Nekem még mindig egy kis időre van szükségem ahhoz, hogy olyan közel engedjem magamhoz, ahogyan Aaron szeretné. Ha ezt megérti, akkor képes lesz türelmes lenni velem, noha nagyon is jól tudom, hogy a türelmesség nem az erőssége, de most mégis ezt várom el tőle.
- Ha nem csak szexre kellek neked, akkor képes leszel türelmes lenni. - Egyszerűen csak kimondom azt, amire gondolok. Talán nem kellene jó ideig egy ágyban, vagy éppenséggel egy fedél alatt töltenünk az éjszakát, mert túl nagy lehet a csábítás. Nem azt mondom, hogy én nem vágyok rá, de még csak most adtam neki egy esélyt, ezért nekem tényleg idő kell, hogy mindent letisztázzak magamban, s újra oda tudjam magam adni neki lelkestől, testestől.
- Aaron csak próbáld egy kicsit az én nézőpontomból nézni az eseményeket. Egész idáig azon voltam, hogy elfelejtselek és erre hirtelen felbukkansz és tudatosul bennem, hogy még mindig ugyan úgy érzel irántam. Igaz, hogy adtam neked egy esélyt, de ez nem azt jelenti, hogy akár már ma este az ágyban össze bújva fogunk egymással nosztalgiázni. - Megtehetném, de nem akarom, hogy csak szex legyen közöttünk, azt akarom, hogy legyen is jelentősége annak, ha ismét átszerelmeskedjünk az éjszakát. Szó sincs arról, hogy mióta külön mentünk mentethetetlenül romantikus lettem volna, hanem túl sokat jelent nekem Aaron, hogy csak úgy lefeküdjek vele.
- Abból, ahogyan rám nézel tudom, hogy ezt most nem viccnek szántad. - Az én tekintetemből pedig azt olvashatja ki, hogy nem pontosan tudom most hová tenni, hogy ennyire azt szeretné, hogy nyuszi jelmezbe bújjak. Gondolom nem olyan kezeslábas szerűségben látna szívesebben, hanem a playbolyból ismert szexis nyuszijelmezben . Hm, talán megoldható lenne, hogy ha jól viselkedne, lehetne ez a jutalma.
- Nem, egyszer sem. De azt hiszem nem ártana ezt a szex témát jegelnünk egy kis időre. - Egyszerűen nem akarok erről beszélni, mert így is túl nagy a kísértés. Aaron képes úgy nézni rám azokkal a kék szemeivel, hogy szinte már hipnotikus hatással van rám. Próbálom azt is elfelejteni, hogy a ruha alatt micsoda szexi test lapul, oh azok az izmok, s kockák.
- Mire vagy kíváncsi? - Kérdezősködtem mert nekem most hirtelen nem jutott más az eszembe, de ahogy megfogta a kezemet engedelmesen követtem be a cukrászdába. Ez a hely azóta szerintem semmit sem változott, minden olyan, mint akkor volt.
- Emlékszel arra, hogy hol ültünk? - Általában a férfiak az ilyen dolgokra nem emlékeznek, mert valamiért a nőknek fontosabbak az efféle emlékek.

CREDITS: peek a bloody boo.  @ CAUTION 2.0

Ha rá nézek nem arra akarok emlékezni, hogy mekkora fájdalmat okozott nekem, hanem azokra a csodálatos pillanatokra, amiket együtt éltünk át, ehhez pedig nekem még időre van szükségem.
- Ezt jó hallani, mert ez esetben ugye nem is fogsz követelőző lenni? - Ha tényleg azért akar velem lenni mert szeret, akkor ezzel a szex dologgal még váratom egy kicsit. Persze nem fogok átesni a ló túloldalára, de azért érhető, hogy még egy kicsi bizonytalan vagyok vele kapcsolatban a történtek után.
- Szóval azzal szeretnéd bizonygatni, hogy én kellek neked, hogy bárkit megkaphatnál és mégis most itt vagy velem, mert csak is én kellek neked? - Ez egy kissé különös indok, de végül is van benne némi logika. Jól tudom, hogy Aaron mennyire vonzó férfi, hiszen először engem is a kinézetével fogott meg és azokkal a gyönyörű kék szemekkel és aztán, ahogy egyre jobban megismertem úgy kedveltem meg, sőt szerettem bele.
- Szóval annyira megmozgatta ez a dolog a fantáziádat, hogy tényleg képes lennél bármire? - Meglepetten néztem rá, mert ha egyszer tényleg felvennék egy nyuszi jelmezt, akkor az azért lenne, hogy a kedvében járjak, nem pedig azért, hogy így próbáljam bármire is rávenni.
Elégedetten mosolyogtam, mikor ahhoz az asztalhoz vezetett, ahol akkor ültünk, mikor még nagyon is a kapcsolatunk elején voltunk. Ha azt nézzük most is a kapcsolatunk elején vagyunk, csak ez a második próbálkozásunk.
- Emlékeztél arra, hogy mi a kedvenc italom, most pedig arra is, hogy mi a kedvenc desszertem. Ennyire kiismertél volna? - Vajon azt is tudja rólam, hogy mi a kedvenc filmem, vagy hogy mi volt az a pillanat, mikor úgy éreztem bele szerettem?
- Én szeretném, hogy minden ugyan olyan legyen közöttünk, mint volt, de most vált nyilvánvalóvá számomra, hogy már nem lehet olyan... Régebben nem zavart, ha egy nő ennyire megbámul téged, de most képes lennék még a szemét is kikaparni. - Hozzá kell szoknia ahhoz, hogy féltékeny fogok lenni, okot is adott rá, de nem szeretném mindig az orra alá dörgölni, mégis tartok attól, hogy még egy csalódást már nem élnék túl.

CREDITS: peek a bloody boo.  @ CAUTION 2.0

Talán rosszul értelmezem, de nekem ez úgy hangzott, mintha engem hibáztatna azért, hogy ilyen dögös vagyok. Na jó, még ha nem is szó szerint, de akkor is úgy hallatszott.
- Édesem, ha nem lennék ennyire dögös, akkor nagy valószínűséggel nem is tudtam volna ennyire felkelteni az érdeklésedet. -  Csak nehogy azt mondja nekem, hogy a személyiségemmel nyűgöztem le először. A külső az ami megfog, a belső pedig az, ami megtart.
- Oh, úgy tudod mondani, hogy csak én kellek, hogy képes is vagyok elhinni, főleg ha közben így nézel rám. – Az a csodálatos kék szempár, ami visszanéz rám, egyszerűen már ennyivel le tud venni a lábamról, de még tartom magam. Ellen kell állnom neki. Akarom, de még kell egy kis bizalom, hogy közel tudjam ismét engedni magamhoz.
- Tudod már nagyon sajnálom, hogy megtettem. Jobban mondva azt sajnálom, hogy miután szétkaptam a csajt nem látogattalak meg téged is, de te túl erős vagy, ezért lefoghattál volna mielőtt még egyet is be tudtam volna húzni neked. – Aztán miután kitisztult a fejem ráébredtem arra, hogy ezt iszonyúan elcsesztem. Mégis már nem tudtam visszacsinálni, vagy semmissé tenni.
- Azt hittem, hogy nyilvánvaló, hogy érzek még irántad valamit, máskülönben miért lennék most itt veled? – Szeretném úgy szeretni feltételek nélkül, mint a legelején, de féltem is magam még egy csalódástól. El akarom neki hinni, hogy egyszeri eset volt, hogy többet nem csalna meg. De mindig azt mondják, hogy aki egyszer megteszi az másodszorra is megfogja.
- Azt egy szóval sem mondtam, hogy ellen tudnék állni. – Az pedig egy másik dolog, hogy nem is akarnék, de mégis valamiféle büntetésként kezelem a dolgot, még nem kaphat meg. Szenvedjen még pár napig.
- Valójában nem csak a szemeiddel vettél le a lábamról, hanem a mosolyoddal is és úgy, ahogy voltál… - Tíz pontból tizenegyre értékelném. Tökéletes. Aaron szó szerint tökéletes. Kék szem, szőke haj, kockás has, izmos test, lehengerlő személyiség. Minden meg van benne, amire szükségem van, nem beszélve a fantasztikus állóképességéről.  

CREDITS: peek a bloody boo.  @ CAUTION 2.0

Legszívesebben neki tudnék esni, mert még ennyi idő után is ekkora hatással van rám. Szeretném utálni, mégsem vagyok rá képes.
- Talán nem is akarnék menekülni. - Közöltem vele sejtelmesen mosolyogva. Attól, hogy nem feküdtünk le még egymással, az még nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem is kívánom. Különös, hogy annyi külön töltött idő után még mindig ugyan azt érzem iránta, hiába próbáltam elnyomni magamban ezt az érzést. Idő közben rá kellett jönnöm, hogy akármennyire erősnek is hiszem magam, de az érzelmeimnek még én sem tudok parancsolni.
- Nem megy könnyen nekem sem, de úgy imádom mikor szenvedsz. - Azt hiszem azt inkább nem ecsetelném, hogy miért is gondolom úgy, hogy jogos, amit teszek vele. Szerintem ezzel neki is egyet kell értenie, hogy mindent magának köszönhet. Nem nagyon akarom szenvedtetni, hanem csak egy kicsit, kis ideig.
- Milyen magabiztos vagy abban, hogy ismét letudsz venni a lábamról. Először könnyű dolgod volt, ezért szeretnék bekeményíteni egy kicsit. Szóval ideje belehúznod. - Mondhatni, hogy ez felkérés volt egy keringőre részemről. Akarom, hogy érezzem, hogy harcol értem és, hogy tényleg én vagyok az egyetlen nő, erre adok neki egy hetet, addig legalább vissza tudom magamat fogni.  
- Oh, pedig ha együtt maradunk lesz alkalmad megtapasztalni, hogy mennyi pasas oda jön hozzám gátlás nélkül és tesznek félre nem érhető megjegyzéseket. - Persze mikor együtt voltunk akkor is volt erre példa, de mióta mellműtétem volt és az ikrek nagyobbak lettek, azóta egyre sűrűbben fordul elő. Én már hozzászoktam, sőt nem is zavar, de Aaron is ilyen könnyen képes lesz túltenni magát azon, ha egy csodálom oda jönne hozzánk mondjuk egy randi közben?

CREDITS: peek a bloody boo.  @ CAUTION 2.0

Eddig mindenhol azt hallottam, olvastam, hogy aki egyszer képes volt megcsalni, az másodszorra is megfog. Kutyából sosem lesz szalonna ugyebár… Mégis ennek ellenére szeretnék neki hinni, hogy mindössze csak egyszeri hibáról volt szó és tényleg szeret. Habár akkor is szeretett, mikor ezt megtette velem… Ezért is kell nekem egy kis idő, mire újra bízni tudok benne.
- Sok minden változott, talán már azok a tulajdonságaim már nincsenek is meg, amiket régen imádtál bennem. Sőt, talán már egy csomó rossz tulajdonságot beszereztem mióta nem vagyunk együtt és talán el sem tudnál viselni. - Mert ugye együtt lakva ismeri meg egymást az ember. Mi pedig eléggé hosszú ideig éltünk együtt, de az sem most volt már. Talán újból meg kellene próbálnunk, először csak pár napot együtt tölteni, hogy kiderítsük még mindig ugyan annyira akarjuk-e egymást, mint régen.
- Ugyan Aaron, nem húzhatsz be mindenkinek, aki megbámul. - Akaratlanul is elnevettem magam, csak mert elképzeltem, hogy mondjuk közösen elmegyünk a közeli üzletbe bevásárolni a vacsihoz és Aaron útközben legalább hat férfit ver péppé, csak mert érdeklődve néztek rám.
- Tudsz féltékeny lenni? Remek. Mert én rettentően féltékeny vagyok mostanában. - Aaron pedig ennek az okát is tudja. Régebben nem voltam az, sosem zavart ha más nők megbámulták, mindig úgy hittem, hogy bárki nézegesse csak kedve szerint, amíg éjszaka mellém búj be az ágyba.

CREDITS: peek a bloody boo.  @ CAUTION 2.0

- Még sosem éreztem azt, hogy ennyire kellenék neked. – Meglepett, oké azzal is meglepett, hogy csak úgy váratlanul ismét vissza tért az életemben, mert újra a részese akar lenni… Ez nekem még egy kicsit sok, de miért is kínozzam őt és magamat is, mikor tisztában vagyok vele, hogy mióta szakítottunk egy működőképes kapcsolatom sem volt… Szerintem, azért mert mindenkiben őt kerestem.
- Ezek szerint kénytelen leszek új munkahely után nézni, mert szerintem a főnököm kirúgna mióta neki is behúztál. – Mert az a szarházi is mindig ott van és figyel miközben táncolok. Jesszusom! Most mégis mit fogok magammal kezdeni? Mert nem hiszem, hogy Aaron támogatná a sztriptíztáncosnői karrieremet.
- Esetleg felvehetnél egy napszemüveget. – Azt akarom, hogy csak rám nézzem azzal a bugyi levarázsoló tekintetével.
- Nehezemre fog esni, de valahogy majd csak kibírom. – Mindig ez van, akárhová mentünk még anno, akkor is minden nőcske odáig volt érte, feltűnően… Mintha nem is vennének észre, pedig azok a ribancok nem fogják megkaparintani előlem.
- Itt még nagyon a kapcsolatunk elején voltunk. – Mosolyogva néztem a képet, itt még egyikünk sem sejthette, hogy mit tartogat számunkra a jövő.
- Tudod Aaron… - Felsóhajtottam. - Egy egészen kicsit vágyok arra, hogy minden olyan legyen közöttünk, mint régen volt… Mégis tisztában vagyok azzal, hogy az már a múlt, nem kellene arra gondolnunk, inkább a jövőnkre kellene koncentrálnunk. – Komoly pillantásokkal néztem rá. Ó, ha sejtené, hogy most fogom bedobni a mély vízbe, olyan mélybe, amiben eddig még soha életében sem volt.
- Szeretnék bízni benned, szeretném azt feltételezni, hogy nem fogod a múltbéli hibáidat újból elkövetni. – Egy egészen kicsit bizonytalanul néztem rá, mert fogalmam sincs, hogy miféle reakciót fogok belőle kiváltani.
- Azt hiszem, csak akkor leszek képes megbocsájtani, ha elveszel feleségül és így bebizonyítod, hogy csak én kellek neked. – Elhallgattam, minden porcikám megfeszült. Kíváncsi, kutakodó tekintettel figyeltem Aaron arcát.

CREDITS: peek a bloody boo.  @ CAUTION 2.0

Nevetve csóváltam meg fejemet miután Aaron tudtomra adta, hogy ha szükséges lenne, mekkora bunyót csinálna a munkahelyemen.
- Azt hiszem erre nem lesz semmi szükség. – Volt már alkalmam megismerni a munkatársait és tudom, hogy mindegyikben tombol a tesztoszteron. Mármint azok a férfiak tényleg kigyúrt vadállatok, akikkel nem szívesen találnám magam szemben egy sötét sikátorban. Noha Aaron is ott van a toppon, ha az izmokról van szó. Az a kocka has… Már csak attól begerjedek, ha rágondolok.
- Tudok vigyázni magamra, mégis jól esik, hogy ennyire aggódsz értem. – Nem az a törékeny nő vagyok, akit még a széltől is óvnia kellene. Sőt, inkább magát kell majd óvnia tőlem, hogy ha megint valami olyasmit tenne, ami nem lenne a tetszésemre, mert legközelebb nem fogja megúszni, hogy ne rendezzem át a képét.
- Ez a meló csak ideiglenes. – Nagyot sóhajtottam, mert most bizony kell keresnem valami olyan munkát, ami nem arról szól, hogy férfiak előtt vetkőzzek. Valójában már csak egyetlen egy férfi előtt akarok vetkőzni, az pedig Aaron.  
- Tudod engem akkor is levettél volna a lábamról, hogy ha először úgy találkozunk, hogy napszemüveg van rajtad és csak aztán tudom meg, hogy milyen gyönyörű kék szemekkel nézel rám. – Ez valami olyasmi, amit képtelenség megmagyarázni. Aaron és a kék szempárja… Néha úgy érzem, hogy képes vele teljesen megbabonázni.
- Ó, ne! – Riadtan néztem rá. – Ugye most csak arra voltál kíváncsi, hogy valójában ezt akarom-e? Remélem nem ez volt a lánykérős pillanatod. – Még mit nem! A történtek ellenére is szeretem, de az a minimum, hogy egy normális lánykérést fog nekem összerittyenteni, gyűrűvel, meg letérdelős jelenettel.

CREDITS: peek a bloody boo.  @ CAUTION 2.0

Sosem voltam az a nő, aki esküvői magazinokat lapozgatva álmodozott volna a hercegnő stílusú esküvői ruháról, vagy a hatalmas lagziról, vagy bármi másról, ami az esküvővel kapcsolatos. Őszintén most sem tudom, hogy honnan jött ez az egész… Egyszerűen tényleg csak úgy érzem, hogy jót tenne nekünk, ha egybekelnénk, hogy ezzel is megerősíthetnénk a közöttünk lévő kapcsolatot. Arról szó sincs, hogy így akarnám magamhoz láncolni, mert akár balul is elsülhet az egész, de inkább nem akarok arra gondolni, hogy mi lenne, ha másodszor sem működne közöttünk a dolog.
- Annyi mindenen átmentünk már együtt, az lenne a legátlagosabb dolog, amit egy párként megtehetnénk, hogy összeházasodunk. – Egyet kell velem értenie, mert én személy szerint senkit sem ismerek, senkiről sem hallottam, akik hozzánk hasonló dolgokon mentek át, aztán a sors mégis újból keresztezte volna az útjukat.
- Még mindig nem vagyok túl házias, viszont azért próbálkozhatok. – Nem ígérem neki, hogy minden áldott nap ebéddel fogom haza várni, hogy csillogni fog a ház, vagy, hogy minden nap a kedvében akarok majd járni.
- Hé, Aaron! – Olyan lehangolt lett az egyik pillanatról a másikra, hogy képtelen voltam tovább vele szemben ülni, ezért egy váratlan pillanatban felpattantam a helyemről, hogy mellé ülhessek.
- Rengeteg időt elvesztegettünk, de itt a lehetőségünk arra, hogy együtt újra boldogok lehessünk. – Bizakodóan néztem rá, hinni szerettem abban, hogy nekünk igenis jár még egy esély, csak hagyjuk végre a hátunk mögött a múltban történteket.
- Most valami édesre vágyok. – Édesebbre, mint amilyen csoki tortát lehet itt kapni, pontosabban Aaron ajkai után vágyakozok. Finoman hajába túrtam, közelebb húzva magamhoz csókoltam édes ajkaira. Ez a szenvedély, ezek a puha ajkak már annyira hiányoztak.
- Ha most nem egy cukrászdában lennénk, képtelen lennék beérni ennyivel. – Suttogtam ajkaira. Szinte sistergett közöttünk a levegő.