Név: Savannah Henson
Becenév: Vannah
Kor: 21.
Születése hely, idő: 1991. január 5. London - Anglia
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: rendőr
Anyagi háttér: Felső osztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem:
Alapvetően engedelmes, és figyelmes vagyok. Sose kell semmit a számba rágni, mivel folyton figyelek, ha hozzám beszélnek. Nem is kell kétszer elmondani valamit, és hátrálni se hátráltatok másokat. Nyugodtan elkönyvelhetünk „mintagyereknek”, hisz az anyám is szívesen dicsekszik velem. Talán már túlzottan is maximalista vagyok, de egyszerűen, ha valamit elkezdek, azt muszáj lehetőleg a legkevesebb hiba nélkül végig csinálnom. Ezért is végezhettem kitűnő jegyekkel az egyetemen. Sose volt velem probléma, szorgalmas voltam, és a magatartásommal sem volt semmi gond. Ennek ellenére, néha én is kiengedtem a „gőzt”. Szeretek bulizni, mint bármelyik korombeli lány, de nálam nem az első helyet foglalja el. Ha tényleg ki akarok kapcsolódni, akkor inkább olvasok egy jó krimit.
Külső:
A külsőm, mondhatni átlagos. Nem szeretem az alig takaró ruhákat, sem az olyan cipőket, amikben majd’ kitörik a bokám. Általában a kényelemre hajtok, így simán flangálok egy szabadidőben, vagy farmerben, ebből kifolyólag a divatot se nagyon követem. A hajam hosszú, és szőke, ez anyám heppje, mert ő bizton állítja, hogy „értelmes” kinézetem van, bármilyen is legyen az. A szemeim világoskékek, bár szürkének is elmennek, néha én sem tudom eldönteni, melyik. Törékenynek nem mondanám magam, hisz azért lappang itt izomzat, persze ez sem túlzás, nincsenek nagy muszkliim, csak épp annyi, hogy ne tudjon arrébb pakolni a szél. Ajkaim dúsak, az arcvonásaim durvábbak az átlagosnál, vagy legalábbis nincsenek azok a lágy, kifinomult arcvonásaim, amelyek általában babaarcot alkotnak. Nekem durvább, és keményebb az arcom, de ettől inkább csak még nőiesebb, komolyabb vagyok. Átlagos magasságú vagyok, nem vagyok túlsúlyos. Testem szép idomos, nem az a csont sovány deszkafajta.

Előtörténet:
Mikor megszülettem, megint esett az eső, bár Londonban ez nem újdonság. Apám fél éves koromig nem is látott, mivel hívta a kötelesség, mármint anyu mondta ezt mindig kiskoromban, mikor kérdeztem, már megint hová megy apu. De azt tudom, hogy örült nekem, ahogy mindenki a családban, bár mikor nagyi némi aggodalommal tekintett rám, majd anyámra, aki csak azzal zavarta le, hogy nem lesz semmi gond, ezt a jelenetet sose értettem. A gyermeki tudatlanság, na ez az ami kezd hiányozni egy kicsit.
Akkoriban mindennek örültem, és folyton húzogattam Elisa – így hívják az anyám – szoknyáját, hogy vigyen le a parkba, vagy fagyizni, és ő első szóra meg is tette. Sose titkoltam, hogy el voltam kényeztetve, de csak később értettem meg ennek a miértjét. Anyu szerint nem voltam vásott gyerek, sőt, furcsállta is, hogy nem keltem fel éjszaka, és hogy nappal is nyugodtan alszok, tényleg nagyon nyugis lehetettem.
Az ötéves szülinapomra készültünk, vagyis a vacsorára. Én öt percenként néztem ki az ablakon, és vártam aput. Bármennyire elfoglalt volt, bárhol is volt, a szülinapomra mindig hazajött. De ezen az estén nem így történt, mikor egy idegen férfi csöngetett, anyu felküldött, hogy öltözzek át. Rám is fért, mert a ruhám csupa liszt volt. Mit ne mondjak, már akkor is szerettem segíteni a sütésben. Boldogan ugrándoztam le a lépcsőn, de az alsó foknál megtorpantam. Anyu zokog, az idegen férfi a vállát karolja, és szavakat mondd neki, legalább is erre tudok következtetni, mivel mozog a szája, de apu sehol. Összevont szemöldökkel, majd hatalmas szemekkel közeledtem feléjük, nem értettem, mi történt. Már épp kérdezni akartam, hogy hol van apám, mikor a férfi egy fájdalmas mosollyal az arcán lehajolt hozzám, és összeborzolta a hajam. Bennem akadt a szó, nem tudtam, mit mondani, igaz még mindig nem értettem, mi történt, de valahol mélyen tudtam, hogy valami rossz.
Azt se értettem tulajdonképp, hogy anyu miért akarja marasztalni a férfit, apát akartam a szülinapomra, és nem őt, de persze egy szót se szóltam, nem akartam ennél is jobban megbántani anyut, hisz látszott, hogy valami baj történt, csak úgy sose sírt. Így kiszaladtam a konyhába, és egy sütit raktam egy kistányérra, aztán kivittem a férfinek….
Mire tíz éves lettem, már megértettem az akkor este történteket, és igen, fájt, hogy ajándék helyett, halálhírt hoztak, de tudtam, hogy attól, ha én is összetörök, nem változik semmi. Anyu teljesen kikészült, már-már csak egy test volt lélek nélkül, úgy járt-kelt, mint egy zombi, rossz volt ránézni. Pont ezért éreztem azt, hogy legalább nekem kell erősnek maradnom. Az iskolában kitűnő tanuló voltam, sose volt velem probléma. Barátaim is voltak, bár nem sokan, de ők mindig átjöttek segíteni, ha kellett. Sose vonzott a népszerűség, sem az, hogy a suli ügyeletes szépfiújának felkeltsem a figyelmét, apám dolgozószobája annál inkább. Anyu megtiltotta, hogy bemenjek, de egy este nem tudtam ellenállni a kísértésnek. Elsőre semmi érdekes nem volt ott, pár papírt leszámítva, aztán, ahogy kezdtem elmélyedni a dolgokban, furcsa leveleket, jelentéseket találtam, de a legfurcsább a papírok fejlécén lévő három betű volt.
Faggattam is anyut, hogy apámnak mi köze volt a CIA-hoz, aki csak sokára adta be a derekát, és kezdett el mesélni. Ahogy a történeteket hallgattam, ahogy láttam anya mosolyát, mikor azokra az időkre gondolt, tudtam, hogy mi a célom, így már jobban belehúztam a tanulásba, és mindenbe. A barátaim időközben elvesztettem, csak a könyveknek, a cikkeknek, és a leckéknek szenteltem az időm, bevallom, egy cseppet sem bánom.
Az egyetemen már változott a helyzet, úgy éreztem, ha már eddig eljutottam, lazíthatok is egy kicsit, így elkezdtem szocializálódni, persze nem estem át a ló túlsó oldalára, de a tanulás mellett, már eljártam ide-oda. Sokkal jobb volt, hogy péntekenként egy cukrászdában beszélgettünk a barátaimmal, vagy épp egy buliba hívtak, csak akkor döbbentem rá, hogy ez hiányzott. Természetesen a Rendészeti szakon tanultam, így nem kellett attól félnem, hogy nincs közös témánk.
Most, hogy sikerült lediplomáznom, anyut kezdtem el szekálni, aki végül beadta a derekát, és felkereste a régi ismerősöket, így most a CIA-nál végzek egy titkos kurzust. Persze „némasági” fogadalmat tettem, így ezzel nem dicsekedhetek a barátaimnak, ők úgy tudják, hogy valami elit egyetemen tanulok tovább.
Vegasba kerültem, mivel a kurzushoz jár bizonyos határidejű gyakorlat is, amit én Aaron Graham mellett kell, hogy letöltsek. Apám volt társa mellett, nem csoda, hogy az egész gyomrom görcsben van.

Savannah Henson!
Érdekes és izgalmas történetet olvashattam, minden meg volt benne, ami ide kell, ezért;
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon! Kérlek foglalj avit! Sok szerencsét kívánok ehhez a bűnös városhoz, de úgy hiszen téged nem kell félteni.