Név: William Corvin
Becenév: Will, Mr. Corvin
Kor: 39
Születése hely, idő: 1973-május- 04 / USA/Florida - Miami
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: Ex elítélt
Anyagi háttér: Felső osztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem:
A megjelenése tekintélyt parancsoló és figyelemre méltó is egyben. Nem kenyere az erőszak, sőt inkább mosolygós, kiegyensúlyozott jellem. Legalábbis ez sugárzik belőle leginkább, de ehhez tudnod kell, hogy az életed is mosolyogva fogja megkeseríteni, ha az affér számára már elnézhetetlen. Érdekes gondolatok cikáznak egy-egy lelki vagy fizikai sérelem közben elméjében. Megnyerő külseje miatt, a nők általában megkörnyékezik, amit sokszor nem is utasít el, de elvi okokból nem vált szokásává ez az úriemberhez nem való viselkedésforma. Jó taktikus, de legtöbbször gondolkodás nélkül cselekszik ahelyett, hogy gondosan felmérné a környezetet, ennek ellenére mesteri érzékkel választja ki a megfelelő helyzetet a cselekvésre. Céljai elérésének érdekében megpróbál mindenkit felhasználni, és úgy forgatni, ahogy az kedvező legyen számára. Befolyásolhatatlan és makacs, nem érdemes győzködésére időt fordítani olyasmivel, ami ellentmond meggyőződésének. Nem az, az előre tervezgetős típus, a spontaneitás az, ami életvitelére leginkább jellemző. Intelligens, okos, széles látókörű, ugyan akkor poénos. A komolyabb helyzeteket és problémákat humorral próbálja másra hárítani, amit nagyon élvez, ám mások olykor ízléstelennek és oda nem illőnek találják vicceit. Nem az a tipikus „csendben meghúzom magam, hátha nem vesznek észre” fajta úr, inkább az események felgöngyölítésére törekszik, fokozva ezzel a hangulatot. Egy teljesen ismeretlen társaságba is úgy csatlakozik be, mintha ezer éve komák lennének, ezt erős személyiségének is köszönheti. A szavakat úgy forgatja-csavarja, hogy belopja magát az emberek szívébe, kihasználva ezzel a szerencsétlen naivakat. Szókimondó, és őszinte, amit szintén, néha nyers humorával ötvöz. Önimádó, de úgy gondolja, megengedheti magának ezt az apróságot, mert csak is magának köszönhet mindent, amit elért, és még el fog. Sokan nem szimpatizálnak vele, de ez (ki-ki bánatára) kevés ahhoz, hogy emigrációba vonuljon. A becsületesség nem sorolható erényei közé, ahogy az őszinteség, és a szerénység sem. Senki emberfia előtt nem hajt fejet, és a hibáiból is csak nagyon ritkán tanul. Idegeneket nem avat be sötét, gyommal teli múltjába, hatalmas fantáziájának köszönhetően izgalmas, érdekes, és alig hihető történettel áll elő, olyan komolysággal, hogy a monológ végére senki nem cáfolja az igazát.

Külső:
Nem a konditermek ördöge, azonban edzett, kidomboruló izomzattal rendelkezik. 176 cm magas, arányos testfelépítésű férfi. Haja barna színű, kedvére váltogatja a hosszát és fazonját. Szemeinek színe a fényviszonyok hatására változik, túlzottan nagy fényben sötétbarna, kevés fény mellett pedig aranybarna színben pompázik. Elengedhetetlen jelzője a fazonra vágott szakáll-bajusz együttes, amely egyike szexepiljei tömkelegének. Ez adja férfias megjelenésének 50 százalékát. Csak nagyon ritkán válik meg teljesen arcszőrzetétől. Jóképűnek tartják, és ezt ő is jól tudja magáról. Általában a laza és az elegáns ruhadarabok viselete jellemző rá. (Edzőcipő, farmer, egyszerű póló egy zakóval kiegészítve.) De sokszor hord tetőtől talpig elegáns öltönyöket. A "Mit vegyek fel?" kérdéssel nem pazarolja idejét, hiszen erre való a saját szabója, aki már rég óta szolgál mellette.

Előtörténet:
Nem kevés mondanivalóm van, szóval jobb lesz, ha elkezdem. Ugye mindenki tudja, mikor volt Amerikában az alkoholtilalom? Nem? Nembaj! Csak néhány mondatban térnék ki erre, hiszen lényegébe ez határozta meg a család jólétét. Apám született bele úgy isten igazából ebe a világba, és használta ki később. Nem volt ostoba ember, valószínűleg tőle örököltem az eszem. Az értelmiségi emberek mellett, Ő is a feketekereskedelemből gazdagodott meg és hozta létre a Corvin Vállalatot. Senki sem beszélt arról, mivel foglalkozik ez a cég. Mire nagy hírnévre tett szert, apám addigra nagy befolyással bírt, minek következtében kellő távolságba szorította vissza a törvényt. Három felesége volt, de csak az elsőtől született gyermeke, aki nem más, mint szerény személyem.
Miamiban láttam meg a napvilágot William Corvin néven. Nagy volt az öröm a háznál, nem kevesebb, mint négy napig tartó mulatozást tartottak, a tiszteletemre. Mintha az ókorban lettünk volna. Ez mind szép és jó, kifejezetten hízelgő rám nézve, de a nagy örömködésben csaknem tönkre ment a vállalat. Apámnak még sikerült időben észhez térnie, majd rendbe hoznia a dolgokat, és minden tovább folyt a maga megszokott ütemében.
Elkényeztetett gyerek voltam. Senki sem mondta meg nekem, hogy mit nem szabad csinálnom, persze nem fordultak meg olyan gondolatok a fejemben, hogy leugrok a háztetőről és hasonlók. Öt éves koromban a szüleim elváltak, mert a drága jó édesapám, időnként félre lógatta a pecabotot. Anyám rájött erre, és se puszi, se pá elköltözött. Én apámmal maradtam, ráadásul minden jogáról lemondatva anyámat egyedüli gyámommá vált. Akkoriban meglepődtem ezen, de most már egy cseppet sem tartom megdöbbentőnek. Azóta nem hallottam felőle, de bármilyen furán is hangzik, nem is éreztem a hiányát. Nem telt el pár hónap és apám újraházasodott, engem pedig megajándékozott egy dadával. Nem is kell mondanom, milyen idegesítő nőszemély volt. Kedvtelésem nagy része abból állt, hogy semmiségek miatt ugráltatom.
Ahogy cseperedtem, kezdetét vette az iskolasorozat, ami röpke tizenhét évig tartott. Rühelltem, tiszta szívből utáltam még csak megkörnyékezni az iskola területét is. Azonban mindvégig színjeles tanuló voltam, különösebb megerőltetés nélkül. Gimnáziumi éveim alatt én is betekintést nyertem a női lélek rejtelmeibe és útvesztőibe. Nagy nőcsábász hírében álltam. A kapcsolataimra inkább a "Nappal húgom, este dugom." jól ismert szólás volt jellemző. Csak nagy ritkán estem szerelembe.
Magam mögött hagyva a gimnázium adta problémákat és bonyodalmakat, elkerültem az orvosi egyetemre, kitanulva annak csinnyát-binnyát. 1993 végén feloldották a szesztilalmat, de ez nem érintette nagyon a családi vállalkozást. Ez csak azt jelentette, hogy legálisan folyhatott az üzlet. Mivel életem egyik meghatározó tartópillére volta a szex, nőgyógyásznak álltam. Jogos lenne az a feltételezés, hogy a kismamák nem preferálták a biológiai szükségleteim kielégítését, de ez nem így volt. Egy-kettőre kiismertem a kuncsaftjaimat, és csak azoknál próbálkoztam be, akiknél úgy láttam, érdemes. Volt rá példa, hogy csalt a szimatom, és feljelentettek szexuális zaklatásért, de legtöbbször megérzéseim nem hagytak cserben. A bíróságon, már úgy ismerek, mit Britney Spears-t, az esküdtszék majdnem minden tagja a rács mögé kívánt volna, csakhogy nem voltam akárki. Bennem sikerült emberükre találniuk.
Harminc éves koromig élvezethajhász életet éltem, de mint minden viszonylag normális ember, én is rátaláltam a nagy Ő-re. Apám is ekkor talált rá a harmadik feleségére, és azzal a frappáns ötlettel állt elő, hogy kettős esküvőt tartsunk. Nem is tudom mit képzelt a vén bolond. Az idősek otthonában lett volna már a helye, nemhogy újra megházasodjon. Csak én érzem ebben a természetellenességet?!
2003. június 15-e, az esküvő előtti nap. Ez az a nap egy férfi életében, mikor utoljára élvezheti ki erkölcsi szabadságát és gátlásoktól mentes énjét. Néhány cimborával karöltve Vegasba mentünk, mert biztosak voltunk abban, hogy ez a legmegfelelőbb hely, ahol megtarthatjuk a legénybúcsút. Ez az este úgy, ahogy van a feledés örök homályába merült, attól az irdatlan mennyiségű alkoholtól, amit magamba öntöttem. A rendőrségen ébredtem, élesen hasogató fejfájással küszködve. Mint megtudtam, azért kerültem oda, mert ittasan vezettem és elütöttem egy embert, aki szerencsére megúszta kisebb karcolásokkal. Lecsuktak, de csak pár napra tartottak bent, mert apám lerakta az óvadékot. Azt hittem, hogy ennél rosszabb nem lehet, de tévedtem. Azt is megtudtam, hogy azon az éjszakán feleségül vettem egy idegen nőt. Az életem fenekestül felfordult, de szerencsére nem vagyok egy idegbajos ember, szép lassan sikerült mindent elrendeznem magam körül. A nőt, akit szerettem végül nem lett az enyém, de a másiktól legalább sikerült megszabadulnom. Nem viselt meg úgy, ahogy vártam.
Úgy döntöttem, Vegasban maradok, és itt kezdek gondtalan életet. Nem praktizáltam tovább, befektetővé váltam és sikert sikerre halmoztam. A kemény munkával a Paris - Hotel, Étterem és Casino társtulajdonosi helyére küzdöttem fel magam. Már csak az a kérdés, hogy mikor következik el egy újabb fordulópont az életemben.