+18-as tartalom


Hogy ez miért az öt perces szünetben jött ránk? Pontosabban rám, mert az én hibám, én tehetek róla és később mélységes elnézését fogom kérni a főnővérnek , de majd később, előbb még valami sokkal intenzívebb élményben akarom részesíteni. Azután, hogy majdnem teljes bizonyossággal megvoltam győződve róla, hogy az életben többet nem látom, ha csak nem akarok megint elkezdeni vedelni, mint a disznó, és ha mázlim van, akkor még épp bent lesz, ha nem, akkor hiába pusztítom az agysejtjeimet, de ez így sokkal jobb és most is mit teszek ahelyett, hogy végre szerencsétlenül kinyögném, hogy nem akarom, hogy elmenjen New Yorkba. Úgy érzem ezt most kisséé... hátt, nem volna alkalmas benyögni, fogalmazzunk így.
Az életem egyik mély pontján toppant be, amikor még magamnak se kellettem, de úgy őszintén és azon fáradoztam, hogy ellökjek magamtól mindent, amim még van, hiszen amihez én hozzá érek vagy közöm kezd lenni, ott valami végérvényesen félresiklik az emberekben, vagy bennem.
Az utóbbi eléggé valószínű, de hé, fogadni mernék, hogy az összes, de az összes épeszű nő hagyott volna, sőt elküldött volna a fenébe, ezt az egyet kivéve, azt hiszem köszönettel tartozom, kezdetnek... hát szóval, kezdjük itt.
Igen is, hölgyem. Emelem feljebb a csípőjét, ezzel is könnyebb és gyorsabb mozgást biztosítva. Hevességem mohón és sietve hatol belé, ujjai hajamba túrnak, így ajkaim súrolják az övéit, apró sóhajok szöknek ki belőle és már nem nagyon izgat, hogy valaki esetleg meghallhat minket, erősen tartva karjaimba hatolok belé újra és újra, verejtékcseppek jelennek meg és folynak végig homlokomon és hátamon, majd ajkai közé nyögve vetek véget a mi kis titkos légyottunknak.
Még mindig zihálva és levegő után kapkodva veszem fel az alsómat és ugrok bele a nadrágomba. Túl nagy a csend, feltűnően nagy, oké, hát nélkülünk úgysem kezdik el az órát.
- Ha maradt még valami, később átbeszéljük? - Nyitottam ki vigyorogva az ajtót előtte.

- Ó, az ellen sincs semmi ellenvetésem. - Löktem be az ajtót magunk mögött, a folyosón már nem zsibongtak, ami annyit jelent, hogy a diákok már a teremben vannak, mi pedig icipicit elkéstünk, hupsz, bocsi Alexis.
A terem elé érve még egyszer gyors beletúrtam a hajamba, majd finoman betoltam Alexis-t előre, igen, tudom, rohadjam meg, de addig még had szórakozzam ki magam, én eddig dolgoztam.V
- Elnézést a hölgyektől, hosszúra nyúlt... De máris visszaadom a főnővért. - Vigyorogva simítottam végig a hátán, majd elengedtem, hogy szabadon tegye a dolgát, komolyan, ez ma bármit megér, még úgy is, ha hatszor kell végighallgatnom ugyanazt, olykor nem tudtam megállni egy-egy szemtelen pillantás nélkül, amúgy jó fiú voltam, de tényleg. Megvártam, amíg Alexis átadja a stafétát és a háttérbe vonul, szemeim csintalanul villantak fel, ahogy óvatosan felé fordultam...
- Igen, igen, az előbb mi is épp azt tettük... - Ekkor villant be, hogy talán mégse, nem, egész biztosan nem húztunk gumit, hajajj...
- Hoppáá... - Érintettem össze ajkaimat, hát ez nem jó. Éreztem, hogy az elkövetkező pillanatokban még alaposan oldalba leszek könyökölve szóval inkább befogtam, fogalmazzunk úgy, hogy most már figyelek is. Figyelmesen pörgetek végig minden alkalmat, hmm ezekből szerintem egyszer sem használtunk óvszert, szóval ne, határozottan ne úgy csináljátok, mint mi a mielőbb a szertárban, mohón és hevesen egymásnak esve, nem jó az, egyrészt, mert kicsapnak, másrészt mert sokan lesznek idegesek. Hogyan húzz fel két másodperc alatt egy nőt? Közöld, hogy nem húztál  óvszert, garantáltan nem marad el a hatás.
A szünetben eltűntem, egész pontosan két kávéért és már a poharakkal a kezemben vártam Alexis-t a folyosón, ajajj, ebből a pillantásból nem sok jót olvasok ki, hihi, hupsz, hoztam kávét, légyszi, nem, mi? Francban. Kávé? Alig, hogy a kezébe adtam alaposan a vállamba boxolt, hé ez fájt.
- Áucs, oké, oké, világos, de hé, hoztam kávét, na... - Nem bírtam megállni nevetés nélkül, de azok a szúrós fogjam be zöld szemek végül rávettek.
- felfogtam, befogom. - Húztam össze magam.
- Kismama előkészítőre is kell mennünk? - Tudom, ez már túl közel van a biztosítékhoz, én mégis úgy kérdeztem mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.