Nem sok dolgom volt, tekintettel arra, hogy egyedül élek, se kutyám, se macskám, se feleségem, se gyerekem, ráadásul már munkám sem volt, mert elbocsájtottak a korábbi állásomból, így tényleg azt mondhattam, hogy ráérek. Végeztem a zuhanyozással, éppen egy kisgatyában és egy atlétában voltam, a konyhában rántottát készítettem, mikor meghallottam a kopogtatást. Meglepődtem, hisz már későre járt és vendéget sem vártam, a tojást félreraktam a tűzről, elzártam a gázt, majd a bejárati ajtóhoz sétáltam, kiakasztottam a láncot és kinyitottam az ajtót. Ledöbbentem, mikor megláttam Yvonnet, nem gondoltam, hogy ilyen későn állít majd be hozzám, hirtelen csak arra tudtam gondolni, hogy valami baj történt.
- Szia...mi történt, baj van Felixel? - Meg sem kellett várnom a választ, mert az ajtónyitást követően szinte beesett az ajtómon, egyenesen a karjaimba. Még szerencse, hogy elég közel álltam hozzá, így sikerült elkapnom és megtartanom őt. Azonnal megcsapott az alkohol illata, biztos voltam benne, hogy Yvonne kicsit felöntött a garatra.
- Hé kislány, jól vagy? - Mosolyogva pillantottam rá, miután sikerült megtartanom őt. Rápillantottam, a szemeibe néztem, továbbra is mosolyogtam, de aggódtam is érte, hisz nem tudtam, hogy mi történhetett.
- Üh,m, köszi, tudod a szappan csodákra képes. - Nevetve próbáltam viccelődni, aztán mikor úgy éreztem, hogy stabilan áll, el akartam őt engedni, de akkor ismét mintha megdőlt volna, így megint elkaptam őt.
- Hohó, csak lassan, ajjaj, iszogattunk kicsit? - Kérdeztem mosolyogva, kíváncsi voltam, hogy mennyit ihatott, de ez biztosan több volt egy-két üveg sörnél.
- Nem zavarsz, éppen tojást sütöttem..Kérsz? - Közben egyik kezemmel elengedtem őt, s közelebb hajolva betoltam mögötte az ajtót, mert nem akartam végig nézni a kíváncsi szomszédok ábrázatát.
- Hopsz, foglak! - Ismét elkaptam őt, kezdtem aggódni érte, hogy nagyobb baja is lesz.
- Gyere, elkísérlek a kanapéhoz. Felix tudja, hogy itt vagy? Mi történt, valamit ünnepeltél?- Próbáltam rájönni, hogy mi lehet az elázás oka, és reméltem, hogy csak valami boldogság és öröm italozás lehetett, nem pedig a bánat hajtatott fel vele ennyi alkoholt.

A nem túl nagy lakásomban éppen a Billie Jeans feldolgozása szólt, a Pleasure and Pain előadásában, mikor nem várt vendégem érkezett. Meglepődtem, mikor ajtónyitás után Yvonne esett a karjaim közé, érződött lehelletén az alkohol, és el nem tudtam képzelni, hogy mi történhetett, viszont biztos voltam benne, hogy valami olyan dolog, amit nem tudott megemészteni. Csak erre tudtam gondolni, hisz Yv nem volt egy iszákos lány, Felix kertibuliján sem akart inni egy kortyot sem, ezért is csodálkoztam azon, hogy részegen állított be a lakásomra.
- Hajj, azt látom ,hogy nem vagy jól, és azt is, hogy az a pici egy kicsit jóval több volt a kelleténél. Na gyere. - Egyik kezemmel őt tartottam, másikkal becsuktam az ajtót, majd a kanapéhoz vezettem, ezúttal azzal sem foglalkoztam, hogy nem volt rajtam semmi, csak egy alsógatya, meg egy atléta, hisz már épp lefekvéshez készülődtem, zuhanyzás után voltam, és egyáltalán nem számítottam vendégre.
Elvezettem őt a kanapéig, majd leültettem, s mikor már biztonságosan ült, én is letelepedtem mellé, a hifi távirányítója után nyúltam és azzal kicsit lehalkítottam a zenét, hogy teljes figyelmemmel Yvonnera tudjak koncentrálni.
- A múltadat ? Miért?- Kíváncsian kérdeztem vissza, szerencsére már tudtam, hogy nem Felixel történt valami baj, egy kicsit megnyugodhattam, de ugyanakkor nem tudtam, mi lehet Yv problémája, és ez aggasztott, ezért is kértem, hogy mondjon el nekem mindent.
- Ó, nyugodj meg kérlek. - Szavaiból még mindig nem tudtam, mi történhetett, viszont egyre aggasztóbbnak tűnt a helyzet, ezért közelebb húzódtam hozzá, és magamhoz öleltem őt.
- Csss, ne sírj, inkább mond el szépen, hogy mi a baj, mi történt? Talán tudok segíteni, szeretnék neked segíteni. Csak ne sírj, jó?- Megölelgettem, aztán az ujjammal felém fordítottam az állát és a szemeibe pillantottam, reméltem, hogy végre kiderül, mitől borult ki ennyire szerencsétlen lány.

- Ne csináld ezt Yvy, mert kezdesz megijeszteni. Mi történt veled, valaki bántott? Ki volt az?- Aggodalmam egyre jobban nőtt, ahogy láttam legjobb barátom húgát sírni és zokogni, reszketni a félelemtől. Nagyon rossz állapotban volt, korábban még sosem láttam őt így és ez megijesztett. Sosem voltam jó a női lélek ápolásában, ezért sem tudtam eldönteni, hogy mit kellene tennem, ezért csak magamhoz öleltem őt, simogattam a hátát és reméltem, hogy ettől majd megnyugszik.
- Persze, megígérem, hogy köztünk marad. Szóval?- Egyik ujjammal megemeltem az állát, hogy a szemeibe nézhessek, már tudni akartam, mitől akadt ki ennyire, s végre beszélni kezdett. Bár szavai kicsit zavarosnak tűntek, azért nagyjából sikerült összeraknom fejemben a sztorit, és arra a következtetésre jutottam az elmondásaiból, hogy a régi pasija zaklatja őt még mindig , aki erőszakos lehetett vele annak idején.
- Jól van, jó, hogy ezt elmondtad, de most nyugodj meg kérlek. Itt téged senki nem fog bántani, csak kerüljön a szemem elé, aki bántani mer, és laposra verem. De az a fontos, hogy te most nyugodj meg, jó? Majd én vigyázok rád, nem fogom hagyni, hogy görények tönkre tegyenek, nem ezt érdemled, te egy kedves lány vagy. - Őszintén beszéltem vele, dühös lettem a hallottak alapján, nem tudtam elképzelni, hogy képes valaki bántani a gyengébbet. Harag szikrázott egy pillanatig a tekintetemben, tudni akartam, ki lehet az, aki ilyesmire képes, de egyelőre ezzel a kérdéssel nem akartam traktálni Yvonnet, mert az volt a legfontosabb, hogy lenyugodjon. Majd, ha kijózanodik, utána úgyis beszélhetünk erről, de az biztos, ha megtudom, ki az a pasas, nem fogja megúszni épp bőrrel. Még mindig öleltem, hogy ezzel is nyugtassam, de következő kérdése meglepett és felvont szemöldökkel pillantottam rá.
- Hogyan? Én öhm...most megleptél. - Halványan elmosolyodtam, nem szokásom zavarba jönni, de az, hogy Yvonne, a legjobb barátom húga ilyesmit mondott, az kicsit zavarba ejtett, főleg azért, mert nagyon tetszett nekem, már azóta, hogy megpillantottam Felix lakásán.
- Ilyen állapotban nem mehetsz el, de én akkor veszek fel valamit, te csak maradj itt. - Egy pillanat alatt felpattantam, átsétáltam a szobámba, magamra kaptam egy melegítő nadrágot és egy pólót, majd visszasétáltam, és leültem mellé.
- Jobban vagy már? Nem szédülsz?- kérdeztem aggódva, miközben szemügyre vettem az arcát, és néhány hajszálát a füle mögé simítottam.

- Ne kérj elnézést, jól tetted, hogy elmondtad. - Komolyan pillantottam a szemeibe, ez nem volt játék, egy ilyen fickó akár veszélyes is lehet rá, ki tudja, hogy miféle őrült hajlamai vannak, de abból, amit Yv elmesélt, úgy véltem, hogy nem normális a pasas, és túlságosan agresszív jellem.
- Többé nem kell félned, mert itt van neked Felix és én is, ránk mindig számíthatsz. Viszont, arra szeretnélek kérni, hogy bármi történik, ha újra telefonon zaklatna, azonnal szólj nekem, rendben? Nincs vita, nem fogadok el nemleges választ! - hangom határozott volt, akár csak én, ebben a helyzetben nem is akartam tiltakozásnak helyt adni. Yvonne egy törékeny nő, aki nyilván nem tudná megvédeni magát egy veszélyes helyzetben, főleg nem az exe ellen. Kicsit sajnáltam őt azért, hogy a régi pasasa ilyen sok rosszat és fájdalmat okozott neki, mert nem ezt érdemelné. Ezt követően mentem átöltözni, pontosabban fel, hogy még se egy kisgatyában ücsörögjek előtte, mert illentlenség, főleg azért, mert a legjobb haverom húga, meg egyébként is...Szabadidő nadrágban és egy atlétában tértem vissza hozzá, majd lehuppantam mellé a kanapéra, úgy tűnt, hogy jobb kedve lett, aminek nagyon örültem, mégis jobb, ha mosolyog, mintha sírna. Nagy szemekkel nézett rám, túl közel hajolt, s a következő pillanatban már az ölembe húzódott és megcsókolt. Váratlanul ért, de mégis visszacsókoltam, és csak néhány pillanattal később néztem rá, mikor már elhúzódott tőlem. Ahogyan ő is észhez tért, úgy én is észbe kaptam, s bármennyire is volt csábító a helyzet, és érzéki a csók, nem akartam kihasználni a helyzetet, főleg nem úgy, hogy ittas.
- Nem..nincs semmi gond . - Mondtam kicsit zavartan, mert tényleg meglepett a helyzet, aztán kicsit hátrébb húzódtam tőle reflexszerűen, hogy ne essünk ismét egymás csapdájába.
- Yv, azt hiszem, jobb lesz, ha most hazaviszlek, rendben?- Megköszörültem a torkomat, attól tartottam, hogy nem tudok majd ellenállni egy újabb kísértésnek.

//bocsi, hogy csak most írtam //

- Ivy, ne aggódj már, nem fogok beszélni erről Felixel, de ennyire ne titkold el előle a dolgaidat, mert előbb, vagy utóbb úgyis meg fogja tudni. Egyébként is, ha ilyen vadállat az a fickó, már rég említened kellett volna. - Megcsóváltam a fejem, nem igazán tudtam megérteni azt, hogy miért titkolja ezeket a dolgokat ennyire, tartottam attól, hogy később még gondja is lehet ebből. Ezt követően vetette magát karjaimba, váratlanul ért a csókja, mégis viszonoztam, de később olyan hévvel húzódtam el tőle, amilyennel korábban még lecsaptam az ajkaira. Nem is értem, mi ütött belém, hisz Felix húga, a legjobb barátomé, ki tudja, hogy mit szólna ahhoz, ha mindez a tudomására jutna. Persze, hogy védekezésként azonnal azzal hozakodtam elő , hogy hazaviszem őt, de ennek csak az lett a végeredménye, hogy Yvonne láthatóan megsértődött rám.
- Én..nem ezt mondtam, ne forgasd ki a szavaimat. - Sóhajtva szóltam utána, miközben ölembe húztam egy párnát, és alakját figyeltem, ahogy felpattant a kanapéról.
- Ne már , kérlek, ne csináld ezt. - Hirtelen felpattantam a kanapéról, még épp időben utolértem őt, mielőtt kilépett volna az ajtón, elkaptam a karját és visszarántva, magam felé fordítottam őt.
- Baromira bejössz nekem, legszívesebben letépném rólad a ruhát, de te most épp közel sem vagy józan, nem akarom, ha másnap rádöbbenj, hogy hülyeséget követtél el azzal, hogy eljöttél hozzám, nem akarom, hogy megbánd, aztán engem okolj érte. - Sóhajtva elengedtem a karját, hogy menjen, ha szeretne, de aztán megráztam a fejemet.
- Áh, a francba is. - Ismét utána nyúltam, visszarántottam magamhoz, majd szenvedélyesen megcsókoltam, miközben az ajtóhoz préseltem őt a testemmel.
- Nem kellett volna idejönnöd. - Ajkaimmal neki estem a nyakának, miközben kezem a felsője alá csúsztattam, majd felfelé tolva rajta a felsőt, igyekeztem lehúzni róla.

- Nem mész most már sehová.- Ott állt előttem, karjait a nyakam köré vezettem, miközben megcsókoltam, majd az ölembe kapva őt a hálószobám felé sétáltam vele. Ajkait mohón faltam, majd a szobába érve sem vetettem véget ennek a műveletnek. Az ágyra fektettem őt, majd fölé másztam, hogy újabb csókot lopjak tőle, aztán szép lassan lejjebb haladtam, testének minden porcikáját bejártam ajkaimmal, majd lentebb érve megszabadítottam a nadrágjától is.
- Legközelebb nadrág nélkül gyere. - Nevetve fűztem hozzá, miközben leráncigáltam róla a farmert, ami kicsit nehézkesen, de azért csak lecsúszott róla, hogy később elhajíthassam a szoba egyik sarkába.
- Lássuk, mi nem kell még. - Mosolyogva újra fölé hajoltam, egy könnyed mozdulattal szabadítottam meg a melltartójától, hogy aztán ajkaimmal könnyedén férjek hozzá domborulataihoz. Kezeimmel combjain simítottam végig, majd újra visszatértem ajkaihoz, hogy megcsókoljam őt. Yvonne a legjobb haverom testvére volt, és sosem gondoltam volna, hogy egy napon majd az ágyamban kötünk ki. Tudtam, hogy ez nem helyes, de abban a pillanatban az sem érdekelt, ha másnap majd leordítja a fejemet Felix, amiért "megrontottam a kishúgát". Yvonne kölcsönös érintései még inkább feltüzelték bennem a vágyat, már nem akartam őt elengedni. Már csak egyetlen fehérnemű volt hátra, attól is könnyedén megszabadítottam, majd eldobtam, és valahogy fel akadt a lámpára. Egy pillanatra felnéztem, elkapott a nevetés.
- Ezt már vissza nem kapod, ugye tudod?- Vigyorogva fordultam vissza felé, majd újra megcsókoltam, miközben kezemmel végig simítottam belső combján, majd rátaláltam érzékenyebb részeire.
- Most te jössz - Suttogtam a fülébe, reméltem, nem hagy szenvedni és segít, hogy minél hamarabb megszabaduljak az alsónadrágomtól. Nem, mintha egyedül ne tudtam volna levenni, de ez a feladat rá várt.