Név: Jason Morgan
Becenév: Jay, Morgan, Jas, Jason
Kor: 25
Születése hely, idő: 1987-április- 3. / Amerika - New York
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: ex rendőr, jelenleg testőr
Anyagi háttér:Középosztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem:Jason egy javíthatatlan, nőfaló agglegény, aki elég forró fejű és heves vérmérsékletű ahhoz, hogy mindig bonyodalomba keveredjen.A róla szóló vélemények megütköznek, mert van, aki kedveli őt, jó fejnek, viccesnek tartja és elnézi neki a hülyeségeit. Sokan azonban ki nem állhatják őt, mert Jasonról tudni kell azt, hogy nem rejti véka alá a véleményét, ha neki valami nem tetszik, azt keményen odavágja és nem foglalkozik azzal, hogy szavait olyan köntössel bugyolálja, ami nem sérti mások egóját vagy érzéseit. Egy igazi szélhámos, legalábbis a mosolya alapján. Imád élni és szórakozni, szereti a nőket, a jó italokat és a focit. Munkamániás , imádja azt amit csinál, az akció az élete és ha nem lehetne testőr, akkor egész biztosan kaszkadőr lenne, mert őt nem más élteti, mint az adrenalin. Többször került már közel a halálhoz, de valahogy mindig megúszta, ezért szerencsésnek nevezheti magát. Szenvedélybetegsége több is akad, egyrészt az alkohol, amit szívesen fogyaszt, ha alkalma adódik, másrészt borzasztóan imádja a szerencsejátékokat, főleg a pókert. Elég jó játékos, de ennek ellenére sokszor veszít, így nem mondható gazdagnak, hisz a megspórolt pénzét gyakran eljátssza, ami miatt aztán mindig bajba kerül. A munkáját remekül végzi, és ha nem lenne annyira önfejű, makacs és fegyelmezetlen, akkor még többre is vihetné. Nem érzelmes típus, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek érzései. Vannak, akiket nagyon is kedvel, de még ezt is érdekes módon mutatja ki. Csipkelődéssel, ugratással, legyen szó haverról vagy barátnőről. Sokan ez miatt kedvelik, sokaknak meg ez miatt nem tetszik, de ő már csak ilyen, és valószínűleg nem változtatható. Egyébként őszinte és megbízható, lehet rá számítani, de csak annak, aki a barátja. Családját nem kedveli, nem is tartja velük a kapcsolatot, legfeljebb az anyját hívja fel évente egyszer, csak hogy tudassa, jól van. Van egy bátyja és egy húga, bátyjával abszolút nem foglalkozik, de húgával rendszeresen levelezik és őt bármikor szívesen látná vendégként. Nem lehet rá azt mondani, hogy jó, de azt sem, hogy rossz, így azt hiszem, mindenki ismerje meg őt, azután sorolja valahová, barátnak, ellenségnek, etc.

Külső: Magas, sportos testalkatú férfi, kékek a szemei, a hajszíne viágosbarna. Szeret lezseren öltözködni, fontos számára a kényelem. Farmerokat, ingeket és pólókat visel, hozzá bakancsot, motoros csizmát. Ha csajozni megy, akkor előfordul, hogy a farmer-póló kombihoz egy zakót is párosít , vagy ha kedve szottyan, felhúzza a drága olasz cipőjét, amit egyébként inkább alkalmakra tartogat. Utálja a nyakkendőt, az öltönyöket, de ha elengedhetetlen a küldetés szempontjából , azt is magára húzza. Jó megjelenésű fickó, hol borostásan, hol anélkül jelenik meg, de volt már olyan időszaka, hogy körszakállat növesztett. Nála ez mindig hangulatfüggő, elég gyakran változtatja a külsejét, mikor mihez van kedve.

Előtörténet:

Huszonöt évvel ezelőtt születtem meg New York városában, a szüleim felsővezetők voltak egy-egy cégnél, tehát mondhatom, elég jól éltünk, de amikor tíz éves lettem, egy autóbaleset során elveszítettem őket. Azt követően a nagybátyám gyámsága alá kerültem, aki az FBI-nál dolgozott nyomozóként, így közelebbről is megismerkedhettem azzal, hogy milyen is egy nyomozó élete. A szüleim szörnyen hiányoztak, Jeff bácsikám azonban sokat foglalkozott velem, és a felesége is. Nekik sajnos nem lehetett gyerekük, lehet, hogy éppen ezért bántak velem olyan jól. Semmiben sem szenvedtem hiányt és büszke voltam arra, hogy ők nevelnek és hogy a családuk részese lehetek. A gimnáziumban sosem tanultam a legjobban, engem inkább a sportok érdekeltek, de azért próbáltam teljesíteni azt, amit a nagy átlag. Talán harmadikos lehettem, amikor elhatároztam, hogy én is olyan ügynök akarok lenni, mint a nagybátyám, ezért rádöbbentem, hogy ahhoz valamit le is kell tennem az asztalra. Belehúztam a tanulásba és harmadik-negyedik év végére feljavítottam a jegyeimet, így az érettségi után már bátran jelentkezhettem bármilyen főiskolára. A rendőrtisztire adtam be a jelentkezésemet, ahová csak a sportösztöndíjnak köszönhetően kerülhettem be, ugyanis a középiskolában egész jól amerikai futballoztam és ezt a sportot a főiskolán is folytattam. Természetesen, ez mellett nem hanyagoltam el a karatét sem, ugyanis már nyolc éves korom óta tanultam ezt a közelharcformát, aminek meg is lett az eredménye. Húsz éves koromra már fekete övvel rendelkeztem és én magam is oktathattam fiatalabb társaimat. Némi pénzkiegészítésként ez egész jól jött a suli mellett. Az egyetem persze nem csak a tanulásról szólt, számtalanszor mentem bulizni és rengeteget csajoztam. Ez miatt sosem alakítottam ki komolyabb kapcsolatot, nem voltam túl megbízható alak, mert mindig mentem a...szóval az után. Sajnos, míg én suliba jártam, addig a nagybátyám megbetegedett és nem sokkal később egy csúnya betegség elvitte az élők sorából. Nehéz időszak jött az után, hónapokig lehangolt voltam, de ahogy az idő múlt, úgy a fájó emlékek is halványodtak. A főiskola sikeres elvégzése után automatikusan átkerültem a new yorki rendőrséghez, ahol két éven keresztül járőrként szolgáltam és bevallom, azt a melót baromira utáltam. Meg sem közelítette azokat a sztorikat, amiket még Jeff bácsi mesélt nekem annak idején. Elhatároztam, hogy mindent megteszek azért, hogy bekerülhessek az FBI-hoz. Egy napon mindenkit összehívtak a továbbképző terembe, majd egy harmincas, csinos nőci elmondta, hogy az FBI-hoz toboroznak embereket, és aki kellő képességet érez magában, az jelentkezzen. Mondanom sem kell, azonnal felemeltem a mancsomat a magasba, aztán az éjszakát együtt is töltöttem a csajjal. Másnap pedig kitöltöttem a jelentkezési lapot, és alig egy hónappal később megkaptam a levelet, hogy sikeres felvételt nyertem az FBI quanticoi kiképző központjába. A képzés mindössze tíz hónapból állt, de én mondom, olyan kemény edzéseken estünk túl ott, amiken a rendőrakadémián sosem. Volt ott mindenféle képzés, fizikai és szellemi is. Képezték az erőnlétünket, azt, hogyan szereljünk le valakit három másodperc alatt, mit tegyünk, ha többen támadnak ránk. Megtanították, hogyan viseljük a fájdalmakat egy esetleges vallatás során, sőt, rengeteg pszichológiai tanórán is részt vettünk, hogy tudjuk, hogyan befolyásolhatjuk ellenfelünket szavakkal, és felismerjük azt, ha valaki esetleg nem százas, tehát pszichopata. Nekem, mezei csávónak kicsit tovább tartott megtanulni a leckét, de egy csaj rendes volt, és segített nekem bevágni az elméletet, cserébe én fizikailag tartottam őt edzésben. Az FBI Akadémia elvégzése után melót is kaptam az irodában, először szimpla, bevethető "kommandósként" kezeltek, aztán sikerült elérnem, hogy egy tényleges nyomozást is kapjak. Egy pedofil filmekkel kereskedő bűnszervezetet kellett lelepleznünk, három hónapos munkával sikerült is lekapcsolnunk a görényeket. Azt követően volt még egy bevetés, mikor túszokat kellett kiszabadítani egy banképületből, ahol szintén remekül teljesítettem. Elértem hát, hogy tényleges, nyomozói rangot kapjak és amolyan öltönyös ügynök legyek. Egy napon jelzett a csipogóm, a főnök behívatott még pár kollégával az irodájába és mesélt nekünk a "Casino" fedőnevű nyomozati anyagról. Kiderült, hogy Las Vegasban van egy kaszinó, ahol nem csak pénzmosással, de emberkereskedelemmel is foglalkoznak. Ezen az ügyön kellett dolgoznom, azonban - heves természetemnek köszönhetően - összeugrottam az egyik kollégámmal, mikor balul sült el az egyik akció az ő hibájából. Összebalhéztunk, beszólogatott, szó szót követett, végül bevágtam neki kettőt a szeme alá. Ő egy orrtöréssel lett gazdagabb, engem meg azonnali hatállyal felfüggesztettek, mert pechemre valamelyik nagy fejes unokaöccse volt. Így szűnt meg hirtelen a munkám és úgy éreztem, romokba dőlt az életem. Két hétig csak a kocsmákat jártam és látástól vakulásig ittam, míg nem az egyik napon egy haverom szedett össze. Ő fejvadászként tengette a napjait, de mellette bedolgozott egy biztonsági és őrző-védő vállalatnál is, amolyan toborzó emberként. Azt mondta, hogy lenne számomra egy meló, amúgy is olyan jóképű kölyköt keresnek, mint én. Először nem értettem, miről lehet szó, de mikor elmentem az állásinterjúra, hamar rájöttem, hogy a cég testőröket vesz fel különféle pénzes férfiak és nők mellé. Kiderült, hogy egy fiatal nő mellé keresnek egy fiatal, jó kiállású testőrt. Nekem jó ajánlásaim voltak, hála a haveromnak, így egy rövid, egy napos teszt után be is vettek a csapatba. Azt követően természetesen találkoznom kellett a munkaadóval, aki egy gyönyörű, negyven körüli nő volt. Kiderült, hogy a lánya mellé szeretne felvenni, alaposan szemügyre vett, végül a három jelölt közül engem választott a feladatra. Azóta dolgozom Goldwinéknak, de én mondom, hogy Sabrine bármiféle terrorelhárítási feladatnál is nehezebb meló, szinte lehetetlen rá vigyázni, mert folyton pörög és a nap huszonnégy órájában megy valahová. Arról már nem is beszélek, hogy elviselhetetlen, elkényeztetett, hisztis és...sorolhatnám.