Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe? Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba... Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
Tárgy: Ryan&Mona - Az Eric probléma 10.03.13 16:14
-Nyem, nyem, nyem! Nyem akarok fürdeni! Pénteken már fürödtem, nyem fogok megiiiint! -Eric, már vasárnap van! -Nyem, nyem, nyem baj! - Ezelőtt soha nem kellett egyik esti fürdetés előtt sem órákon keresztül "véres" harcokat vívnom a kiskölyökkel annak érdekében, hogy végre rávegyem a fürdésre. Mindig is imádta! Ezelőtt egy hónappal -amikor legutoljára nálunk volt-, még alig várta, hogy végre elérkezzen az esti fürdés ideje, még ha tudta is, hogy ez együtt jár utána az ágyba bújással, és alvással is. Mindig azt játssza, hogy a fürdőkád az ő hajója, és hogy ő a félszemű kalóz. Egyik nap, amikor már majd' megevett az unalom, még egy szemfedőt is csináltam neki, mint amilyet a kalózok is hordani szoktak. Ma már ezzel sem tudom rávenni az általa pancsinak nevezett dologra. -Nyeeem fogoook! - Sikítja, akárcsak egy vágóhídra készülő választási malac. Kezdem unni, hogy fél órája mást se csinálok csak a lakás egyik pontjából a másikba futok utána, nem mellesleg NAGY HASSAL, hogy végre elkaphassam. Ő azonban mindig túljár az eszemen mire sikerül utolérnem. Fáradt vagyok, fáj a hátam, a bokáimról pedig inkább nem is beszélnék. Szeretném már letenni a hátsómat végre. Kezdem elveszíteni a türelmemet. -Eric O'Neal! Nem szólok még egyszer! Vagy jössz fürdeni, vagy nincs esti mese, és szólunk a postásnak, hogy vigyen el magával! -Tudom, hogy piszkosul nem fair, hogy olyan dologgal fenyegetőzöm, amitől fél, de egyszerűen már nincs más ötletem. -Nem jössz? Hát jó... már hívom is... - Ezzel leülök a kád szélére -Eric valahol kint ólálkodik a nappaliban-, és úgy teszek, mint aki éppen telefonál... -Igen, igen van itt egy bitang rossz kisfiú, aki nem akar fürdeni. Eric O'Nealnak hívják, és... -Neeeee! Jövööök! - Meghallva a vékonyka hangon történő kétségbeesett sipákolást, nyomban egy elégedett mosoly kerül az arcomra. Lábaimat kinyújtom magam elé, bokáimnál keresztezem őket, miközben Eric lebiggyesztett fejjel és szájjal betrappog a fürdőbe. Látszik rajta, hogy szégyelli magát. -Na, gyere gyorsan Hook kapitány! Essünk túl rajta. - Ezzel felállok, és bár kissé nehézkesen, de letérdelek elé. -Ugye nem jön a postás bácsi? - Kérdezi félve, miközben kiszabadítom a Pókemberes, kedvenc pulóveréből. -Dehogyis jön! - Nyugtatom meg lágy hangnemben, majd kibújtatom a nadrágból is, és mikor a pólója következne, furcsa dolgot észlelek. Értetlenül nyúlok vékonyka csuklója felé, amin egy igen csak amatőr fehér kötés látható. -Anya fiúja csinálta. Azt mondta, hogy rajtam kell lennie, mert ez a játékszabály. Azt mondta, hogy csak ő szedheti le, és... és azt is mondta, hogy ha kibírom, hogy ne szedjem le, akkor elvisz Disney Landbe. - Aha, játék. Aha Disney Land! -Értem Édesem, de a fürdéshez muszáj lesz levenni. Tudod mit? Utána visszarakjuk és meg se fogja tudni, hogy le volt szedve! - Beszélek nagyra nyílt szemeibe, mire lelkesen bólint egyet, én pedig lassan letekerem kezeiről a kötéseket, amik alatt... csúnya égési sebek és... lila foltok vannak. -Áucs... -Szisszen fel, védekezően húzva el a kezeit. Ez... ez nem lehet igaz! -Ryan! - Kiabálok be neki a dolgozószobába, miközben lassan megfordítom Ericet, szívem pedig kihagy egy ütemet, mikor meglátom a többi sebet is a hátán.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Ryan&Mona - Az Eric probléma 10.03.13 16:40
Un alma mas
Gyors reggelek... lassú bevásárlások, ház rendezgetés és iratjóváhagyások, amik a mai napot jellemzik. Lassan Monával belekezdünk a költözködésbe, elvégre sokkal kényelmesebb lesz egy olyan házban lakni, ami nem a huszadik emeleten van. Monával a héten több házat is megnéztünk, és tekintettel arra, hogy lassan de biztosan gyarapodni fogunk, egy kényelmes, mindenki számára megfelelő épületet választottunk. Több szobával, fürdőszobával, hatalmas kerttel, medencével. Még fel kell hívnom az ingatlanost is. Ész megáll. Hosszú percekig hallgatom a gyerek visongásokat a nappali felől, melyek hol elhalkulnak, hol felhangosodnak, ezzel is jelezve, Eric nem óhajt egy helyben maradni, és kedves várandós menyasszonyom tornáztatja meg. Többször elindulok, hogy elkapjam a kölyök grabancát és beültessem a kádba, elvégre ha valaki aki megtudja félemlíteni, az én vagyok. Persze erre soha nincs szükség, csak tekintettel arra, hogy én neveltem, tudom, mik a gyenge pontjai. Ha nem kap csokit, akkor rögtön vigyázzállásba vágja magát és teszi amire kérjük. Eric fürdetése és ágyba bújtatása soha nem okozott ilyen nagy gondot, de Mona most azt vallotta, megoldja. Én pedig hittem is neki tekintettel arra, hogy be kell fejezni néhány papírt, ami Colin tárgyalása után maradt, és lezárni a munkám ezen szakaszát, ugyanis a hét első napjától új melóhelyre megyek. Feljebb helyeztek, bekerülök a központba a "nagykutyák" közé, így ezzel fizetésemelés is jár. Hurrá! Ha ezzel pedig kész is vagyok, akkor teljesen az övék vagyok. Kínlódva, a dolgozószoba dohányzó asztala fölé görnyedve, próbálom értelmezne a papíron leírtakat, de a minap már annyi ehhez hasonló papírt kellett átnéznem, valamint faxon elküldeni, hogy nem is tudom értelmezni a mondatokat. Egyet kénytelen vagyok többször is átolvasni ahhoz, hogy biztos legyek benne, tényleg jót olvastam, és jóra adok választ, és nem csak egy nagy tocsogó, kusza maszlag lesz abból, amit befaxolok a központba. Nem lenne túl kellemes, ha már az első hetemet úgy kezdeném, hogy diszlexiásnak néznek. Nagy, mélyről jövő sóhajjal teszem le a tollat, majd dörgölöm meg a szemeimet, hogy ha mást nem is, legalább csillagokat ne lássak. Megnyomkodva orrnyergemet kapok rá ismét a tollra, míg meg nem hallom Emily kiabálását. Szerencsére a lábam már van olyan jól, hogy mankó nélkül tudjak közlekedni, de még mindig sántítok a jobbomra, olykor gyógyszerrel vagyok kénytelen csillapítani a fájdalmat, de ettől eltekintve már tudom használni. - Mi a baj? - kapaszkodok bele a fürdőszoba ajtófélfájába, hogy onnan nézhessem a párocskát. Gyanúval telt tekintettel mérem végig Monát, majd az előtte, esetlenül ácsorgó, a köldökével szórakozó Ericet, kinek hátán és karjain, gyanús foltok, sebek sötétlenek. Teljes kábulatban, kitágult pupillákkal közelítem meg őket. - Ez... ez... mi a... mi történt veled? - állok meg mellettük, miközben megfogva Eric parányi karját, jobban szemügyre veszem a foltot. - Cigaretta...
to: Colin&Lányok words: .... note: music: Fun - We are young
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Ryan&Mona - Az Eric probléma 14.03.13 19:30
Imádom Ericet, de tényleg, néha nem tudok nem úgy tekinteni rá már, mintha a saját fiam lenne -hiszen olyan sokat van nálunk, és annyira megszokta már, hogy én vagyok az, aki enni ad neki, játszik vele, meséket olvas, este lefekteti és tulajdonképpen olyanokat tesz érte, vele amiket egy anya szokott-, de mikor az ember terhes, és a hasa már akkora, mint egy görögdinnye, ráadásul veszélyeztetett terhes, és alig két hónap van már hátra a szüléséig, akkor hamarabb pattan az a bizonyos húr. Feszültebb vagyok a kelleténél, ahogy közeledik az a bizonyos nap, mivel tudom, hogy rengeteg kockázat és komplikáció adódhat, és ha valakit, hát a picit biztos, hogy meg akarom kímélni mindenféle károsodásoktól... Igazából, már most kímélnem kellene magam mindenféle megerőltető feladattól, én mégis úgy kergetőzöm fel-alá a lakásban Erickel, mintha legalábbis szántszándékomban állna, hogy tovább súlyosbítsam az így sem túl fényes helyzetem. De mégis mit tehetnék? Bele kell rázódnom az anya szerepbe -bár reménykedem benne, hogy Corinne nem lesz ennyire izgő-mozgó és szófogadatlan ennyi idős korában-, és nem sózhatom mindig Ryan nyakába a dolgot. Neki még itthon is dolgoznia kell, és jelenleg ő az egyetlen kenyérkereső a háztartásunkban. Nem mondom, hogy annyira rossz anyagi helyzetben lennénk, hogy pár napot ne hagyhatna ki, hogy lazítson egy kicsit, de egy csecsemő rengeteg költséggel jár, és nem szabad semmit sem a véletlenre bíznunk! Főleg úgy, hogy Eric is már szinte állandó lakó nálunk, és rá is költeni kell, ráadásul most még a költözés... A francba is mindennel! Kisebb-nagyobb küzdelmek árán, de sikerül végre Ericet fürdésre bírnom, ami már szinte csodaszámba vehető, ha róla van szó. Egyre kevesebbszer és nehezebben akar szót fogadni, ez pedig bosszantó, és egyben elkeserítő is. Hihetetlen, hogy mennyit változott mióta az a börtöntöltelék faszi belépett az Ő és az anyja életébe. Kis híján első helyzetnek járó díjat kezdek el követelni, amiért rávettem Ericet -egy kissé alattomos dologgal-, a fürdésre. De végül nem teszek semmit. Lenyelem az ebből fakadó örömömet, és inkább elkezdem a levetkőztetését, ami közben egyre furcsább dolgok bukkannak felszínre. Először a kötés, majd az alatta, és a hátán lévő hegek. Ijedtemben az arcom úgy elkezd égni, mintha pofon vertek volna, a szívem pedig kihagyva egy ütemet, azonnal a torkomban kezd el dobogni. Megilletődötten -igyekezve olyan arcot vágni, amiből Eric nem szűrheti el, hogy baj van, és nem ijedhet meg-, kiabálok át a dolgozószobájába Ryannek, aki szinte rögtön itt is terem mellettünk. -Igen... ez kétségkívül az... - Nézem tovább összeráncolt szemöldökkel a hegeket, majd pár másodperc múlva rémülten pislogok fel Ryanra, hogy most mégis mitévők legyünk. -Ömm... kicsim... figyelj! - Nyúlok két ujjammal Eric aprócska álla után, hogy felemelhessem a fejét, ugyanis jelen pillanatban túlságosan is elvan foglalva köldökének piszkálásával pókhasán. -Azt mondta, hogy nem szabad elmondanom! - Fakad ki végezetül, szája remeg, ahogy a hangja is elcsuklik, pici ajkai pedig sírásra görbülnek, pont úgy ahogy egy zaklatott, összezavarodott gyereké is szokott. Nem sokkal ezután feladja a küzdelmet, már nem játssza az erős, és bátor nagy legényt, hanem utat enged a könnyeinek, és a nyakamba kapaszkodva hozzám bújik. -Nem szeretem Petert és a mamit se! - Nyöszörgi, én pedig kétségbeesetten magamhoz szorítom, és nyugtatóan simogatni kezdem a hátát. Ha egy kisgyerek azt mondja valakire, hogy nem szereti, annak mindig van oka! Tehetetlenül nézek fel Ryanra, reménykedve benne, hogy tud valami okosat mondani.
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Ryan&Mona - Az Eric probléma 15.03.13 9:59
Un alma mas
Ha olyan idegbeteg lennék, mint a legtöbb férfi, akit nem hagynak meló közben koncentrálni, már rég kirontottam volna a párosra, és egyesével beültettem volna őket a sarokba. Monát azért, mert nem tud tekintélyparancsoló lenni, és nem képes felhívni magár egy hisztis gyerek figyelmét. De míg mindkettőt imádom, addig nem is tennék ehhez hasonlót, helyette tűrök, és mind végig azért aggódok, mert Mona nagy hassal rohangál Eric után, aki mint kiderült, nagyon nem hagyja magát, hogy úgy történjenek a dolgok, ahogy azt Emily elvárja tőle. Nyugisan, gyorsan és gondmentesen. Mikor megtenném a következő lépést az egyik ügy lezárásához azzal, hogy aláírom a papír jobb alsó sarkán kijelölt mezőt, Mona kétségbeesett hangja megtiltja, hogy befejezzem a mozdulat menetemet, és már pattanok is fel, hogy megnézzem, mi történt. Enyhén sántítva a gyógyuló izmoknak hála, viszont annál határozottabban csörtetek ki a szobából, s lefékezve a fürdőszoba előtt, már hallgatom is, amit Mona mond. Illetve épp az, hogy nem mond semmit. Remegő tagokkal lépek be, és veszem alaposabban szemügyre Eric karját és hátát. Mi a francot csináltak ezzel a gyerekkel? Hideg ujjaim mikor hozzáérnek felhevült bőréhez, megremeg, ennek ellenére nem húzódik el. Mintha tudná, csak segíteni próbálunk. Aggodalmasan, szinte könnybe lábadt szemekkel pillantok Monára. Arcomra kiül az értetlenség, a hitetlenség... hogy tehetnek ilyet egy kisgyerekkel? Eric amúgy is gyenge pontom, elvégre olyan, mintha az apja lennék. Mikor látom a kis szöszi gyerkőcön, hogy mindjárt elsírja magát, nekem is meg kell emberelnem magam, hogy ne produkáljak én is hasonlóakat. Megköszörülve a torkomat, dörzsölöm meg a tarkómat. Mikor viszont meghallom Peter és a "mami" jelzőt, rögtön elfog a pulykaméreg, és idegesen fújtatva, bika módjára rontok ki a fürdőszobából. Hogy őrizzem meg a hidegvéremet? Nem. Ez most nem fog menni. Legszívesebben úgy kitörnék magamból, mint az a Vezúv, ami annó tönkretette Pompeit. Felkapva a telefonomat tárcsázom a húgomék számát, s mikor az felveszi, magamon kívül förmedek rá a telefonon keresztül. - Tíz percetek van, hogy Peterrel együtt, kézen fogva áttoljátok a seggeteket! Nincs kérdés, jöttök vagy én megyek, de akkor Istenemre mondom, hogy nem állok jót magamért - fújtatok, s anélkül teszem le a telefont, hogy elköszönnék. Ezzel visszaindulva a fürdőbe, már guggolok is le a páros mellé. - Eric, elmondod nekem, hogy miért csinálta ezt veled? - tudakolom óvatosan a gyerektől, aki még mindig könnyek között vergődve öleli Monát. - Mert... valami olyat csináltak, amit... amit nem mondhatok el - szipogja Mona hajába, én pedig elgyötört tekintettel ülök le a földre. Hihetetlen.
to: Colin&Lányok words: .... note: music: Fun - We are young
do you know who i am?
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Ryan&Mona - Az Eric probléma 15.03.13 20:33
Azt hittem, hogy annál rosszabb a mai este már nem történhet, hogy nem tudom majdnem egy teljes órán keresztül rávenni Ericet a fürdésre, és hogy ezzel rendesen lefáraszt, és még az egyébként végtelen hosszú béketűrésemből is ki fog hozni. Most azonban... hirtelen minden csak tovább súlyosbodik, az egész este, és az eseményei, amikor levéve róla a pólóját, meglátom rajta ezeket az elborzasztó, még igen csak frissnek látszó hegeket, amik egyértelmű bántalmazás és égés jeleit -valószínűleg cigaretta-, mutatják. Vajon mit árthatott ez a szerencsétlen, alig három éves kis kölyök annak a két szadista állatnak, hogy ilyen csúnyán helyben hagyták? Ráadásul -ami a legborzasztóbb-, hogy az egyik ember nem más, mint a saját, a vér szerinti anyja volt. Még belegondolni is borzasztó, hogy hogy lehetett képes ilyen szörnyűséget tenni a saját gyerekével, aki nem mellesleg a légynek sem ártott. Tekintetem értetlenül, teljesen tanácstalanul, ugyanakkor mély kétségbeeséssel cikázik hol Eric kétségbeesett arcocskája, hol pedig Ryan feldúlt, tanácstalan arca között, ami hamarosan nyers, egyértelmű haragot ölt magára. Tudom, hogy ebből semmi jó nem származhat! Tudom, hogy milyen akkor, amikor végleg elszakad az utolsó cérnaszál is nála, ő pedig teljesen kikel magából. Az utóbbi hónapokban elég sok feszültség érte a kis magánéletünket, minket ahhoz, hogy ezt az egészet szó nélkül tűrje. A szívem hasad meg, mikor Eric apró és védtelen testével, legvégsőbb kétségbeesésével sírva fakad, és egyesen hozzám bújik, valamiféle menedéket, védelmet várva, amit meg is adok neki azzal, hogy szorosan magamhoz ölelem. Aggódni azonban akkor kezdek csak el még jobban, amikor meglátom Ryan vérben forgó szemeit, és a telefonját a kezében, amit kis híján összeroppant a markában. Tudom nagyon jól, hogy mire készül, és nagyon nem gondolom jó ötletnek! Tudom, hogy most teljesen elborult az agya, és csak a bosszút látja, de nem kellene pont most ide csődítenie őket. Ericnek kicsit el kell feledkezni róluk, és azzal, hogy idehívja őket, minden rosszabb lesz. -Ryan... Ryan! - Szólok rá, amikor szinte már-már ordibál a vele telefonálóval. -Fejezd be! - Sziszegem a fogaim közt, és könyökömmel megbököm a térdét, de ő csak nem tágít. -Szerinted mi lesz megoldva azzal, hogy iderángatod őket? Attól mi lesz jobb Ericnek? Lehet el se jönnek... - Förmedek rá kissé idegesen, majd megsimogatom kézfejemmel Eric arcát, amikor pityeregve elmondja, hogy nem mondhatja el, hogy mi történt. -Drágám, segíteni szeretnénk. - Suttogom megnyugtatóan, miközben próbálom elérni, hogy a szemeimbe nézzen. -Tudod mit? Most fürdünk egyet, utána pedig mesélek valamit, jó lesz? - Minderre válaszul csak szipogást, és beleegyező bólogatást kapok, végül leveszem róla a nadrágot és a kisgatyát is, majd nehézkesen, de felállok a kád segítségével együtt, és gyorsan megengedem neki a vizet, amibe a kedvenc, görögdinnyés, direkt gyerekeknek való habfürdőjét teszem, végezetül felemelem a kis krapekot, és beleteszem a kádba, le is térdelve mellé, elkezdve a hátát mosni, miközben ő belefeledkezik a gumikacsájával való játszásba. -Ha már volt annyi eszed, hogy ide rángasd őket, menj és legyél jó házigazda... - Szólok hátra a vállam felett Ryannek, aztán visszafordulok Erichez, tovább segítve neki a fürdetésben.
Kezdőlap 
Tárgy: Ryan&Mona - Az Eric probléma 
10.03.13 16:14
