Név: Russel Joe Wayne
Becenév: Russ, Mr. Wayne
Kor: 33
Születése hely, idő: 1980.-02.- 03. / USA - Las Vegas
Tartózkodási hely: Természetesen Vegas.
Csoport: Börtönigazgató
Anyagi háttér: Felső osztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem:
Hogy milyen vagyok valójában?! Fényezhetném magam, és elhallgathatnám a sok negatívumot, amikkel rendelkezem, de így nem lenne fair. Kezdjük inkább a jó-tulajdonságokkal, azokat könnyebb összegyűjteni, nem igaz?! Ami leginkább rám vall az az igazságtétel, a rend fenntartása. De nem a város rendjéről beszélek, hanem arról a bennfentes, alantas életről, ami a rácsok mögött zajlik. A szigor és határozottság elengedhetetlen ehhez az álláshoz, és szerencsére nem is szűkölködöm belőlük. Kivívom a tiszteletet, az "alattvalóim" körében, ugyan akkor én is tudom, hol a helyem. Ahol babér terem számomra azt is le is szakítom, de jobb szeretem teljes figyelmem és energiám a munkámba fektetni. Néha elvetem a sulykot ennek kapcsán, de nyugodtabb vagyok, ha mindenről tudok, és minden úgy zajlik, ahogy azt várom. Ki ne hagyjuk azt sem, hogy nem vagyok faragatlan, nagyképű (már amikor), egocentrikus ficsúr, aki azt hiszi, hogy az egész világ a markában van. Csak szánalmat és ellenszenvet érzek irántuk, ha ismerem az illetőt, ha nem. Aki ilyen gondolkodásmóddal rendelkezik, azokkal jobb vigyázni, de előbb vagy utóbb, ha van igazság ezen a földön, vendégül láthatom őket az én "ötcsillagos szállodámban". Mindezek ellenére közvetlennek és kedvesnek mondható férfi vagyok, illetve a barátaim ezt állítják. Amondó vagyok, hogy a baj mindig csőstül jön, épp ezért jobb, ha megelőzzük azt. Igen, talán joggal nevezhetem magam számítónak, de ez ugyancsak fontos eleme egy erős, vezető jellemének. Ugye emlékeznek mikor azt mondtam, hogy vannak pillanatok, mikor előtérbe kerül a nagyképűség.. na ez olyan pillanat volt. Képes vagyok a kompromisszumkötésre, ha úgy nem szenvedek jelentős hiányt. Arcomról a legtöbb esetben nem nem lehet konkrét érzelmeket leolvasni, így hangsúlyozva ki a pártatlanságot. Vannak esetek, ahol jobbnak vélem a távolságtartást, mert az emberek kiismerhetők, csak tudni kell, hogy mit kell figyelni. Persze még nem vagyok olyan jártas ebben, nem kevés időm, míg kiismerem az embereket, de türelmes vagyok.
Térjünk rá akkor a negatív jellemzőkre. Mivel nincs köböl a szívem, van, hogy naiv vagyok, és ha kell hazug. Ha csak nem írásban adom a szavam, vagy kötök egyezséget, nincs rá garancia, hogy meg is valósul. Itt is vonatkoztassunk el a munkától, ugyan is azt véresen komolyan veszem. "A szó elszáll az írás megmarad", ahogy azt a közmondás is tartja. Röviden és tömören ennyi, de szerintem ez is bőven elég.

Külső:
Átlagos kinézet, és egy kis apróság:
- fekete haj
- kék szem
- markáns áll
- egyre gömbölyödő izomzat
(Ez annak köszönhető, hogy hetente többször belátogatok a fegyencek közé, hogy azokkal együtt edzek. Mégis csak jobb, mint egyedül, emellett szórakoztatóbb is. A boksz sem áll távol tőlem, ha formában érzem magam, nem riadok vissza egy-egy "baráti" mérkőzéstől sem.
- kerekítve 180 cm a magasságom
- jobban szeretem a kényelmes ruházatot, de a rend kedvéért magamra öltöm a feszélyeztető öltönyt is
- a tarkómat egy jól látható heg ékesíti

Előtörténet:

Nem láttam túl jól.. a Nap vakított, a szél folyamatosan fújta a homokot a képembe. A védőszemüvegemtől meg kellett szabadulnom, mert már csak a tömény vért maszatoltam rajta. Az időjárási körülmények sem épp a mi oldalunkon álltak, már ez is baljós előítéletű volt. Ennek ellenére öt társam és én, megtörhetetlen buzgalommal, és tántoríthatatlansággal törtünk előre. Nem volt időm felmérni a kárt, amit minden lépésemnél magam mögött hagytam, hiszen végzetes is lehetett volna. Az éberség és a gyors reflex volt az egyetlen barát. Fogytán a muníció, izmaink fáradtságtól égtek, a vértenger láttán az émelygés is felfedte magát, de tűrtünk, ahogy azt kell. Egy idő után, már minden mozgó tárgy célponttá vált, ha ártó szándékkal bukkant fel, ha nem. Még zöldfülű voltam, és rettegtem, ez volt az első napom a pokolban. Miután kétszer is majdnem odalettem, összeszedtem minden lélekjelenlétem, hogy alkalmazzam, mindazt, amit a kiképzéseken tanultam. Az lehet, hogy több évig készül rá az ember, de csak egyetlen másodpercig tart elfeledni mindent a sokk miatt. Egész eddigi nyomorult életem lepergett előttem, nem egy alkalommal. Ha igazán meg akarja ismerni magát valaki, álljon be a seregbe. Ezek a zord körülmények nem egy dologra ráébresztenek, és megváltoztatják életünket, attól függően, hogy túléljük-e.
Három napig folyt folyamatosan megállás nélkül a háború, miközben pótolták a töltényeket, golyószórókat, és légi támogatást is kaptunk. Ezután kiegyeztünk egy kis szünetbe. Az ellenség is számtalan katonát veszített, és ugyanúgy kimerült, minden tekintetben, mint ahogyan mi, így nem volt ellenükre a pihenő. Olybá tűnt, hogy a parancsnok teljesen megbolondult. Ok nélkül lövöldözni kezdett, miközben torka szakadtából üvöltött. Fiatal voltam még, senki ne csodálkozzon azon, hogy pánikba estem. Ha egy olyan erős, és tapasztalt katona, mint a parancsnok képes volt megtébolyulni, nos.. ..az én kisebb kirohanásaim emellett eltörpültek. Éjjel a vacsorát, viszonylag meghitt körülmények között töltöttünk. Leszámítva a rothadó hullák szagát, minek hatására már nem bírtam visszafojtani.. és öklendezni kezdtem. Azt hinné az ember ez után megkönnyebbültem, de végig rossz közérzetemmel harcoltam, és egy falat nem csúszott le a torkomon. A tábortűz sercegése és társaim hangja kívül nem lehetett mást hallani. NAGY VOLT A CSEND! Igen, ahogy az a filmekben is lenni szokott ez volt az a bizonyos vihar előtti csend, de ami még ennél is furcsább volt, hogy senkinek nem tűnt fel. Rajtunk ütöttek! Az események felgyorsultak, mindenki zavarodott volt, én meg ott ültem, mint egy nagy rakás szerencsétlenség, és gőzöm sem volt, hogy mihez kezdjek.
Fegyverbe, hasra, fuss, riadó.. és egyéb figyelmeztetések, utasítások sokasága suhant át a téren. Aztán hirtelen sötétség és rémisztő ridegség.


Lassan kinyitom szemeim, de nem tiszta a kép. Nem tudtam hol vagyok, csak hangokat hallottam és éreztem a tisztítószerek jellegzetes szagát. Nem fájt semmim, de végtelenül erőtlenül éreztem magam. Még csak a karomat sem bírtam arcomhoz emelni, hogy megdörzsöljem a szemem. Homályos alakokat tudtam csak kivenni, akik felém magasodtak, de az arcvonásokat még mindig nem sikerült kivennem. Laposakat pislogtam, mintha egy hosszú, pihentető alvásból ébredtem volna. Végül is, nem állok messze tőle. Az orvoson kívül senkit nem tudtam beazonosítani, de a dokit is csak a fonendoszkópjáról, meg a fehér köntöséről. Mint később megtudtam a többi tag a családom, és nem kevesebb, mint tíz évig feküdtem kómában. Már kezdték feladni a reményt, de ahogy ők is fogalmaztak csoda történt. Nyomasztó volt az a tudat, hogy azóta itt fekszem, de az még jobban megrázott, hogy nem emlékeztem senkire, és fogalmam sem volt arról, hogy ki vagyok én, nem beszélve az állítólagos családomról. Egyikükre sem emlékeztem.
Két hetet töltöttem bent a kórházban, mígnem teljesen felépültem. A szüleim támogatásának ellenére sem jöttek vissza az emlékek, úgy tűnt az amnézia mégis állandósult, habár az orvosok esélyt láttak az ellenkezőjében. Hiába akartam bízni mindenkiben, aki látszatra jót akart nekem, de nem tudtam. Eleinte nem. Huszonkilenc évesen, emlékek nélkül, múlt nélkül Vegasban. Ha erről az oldalról közelítünk hozzá, nem sok jót ígér a jövő.. sőt arra lehetne következtetni, hogy hátralévő napjaimat az ideggyógyászaton fogom leélni. Mindenkit megnyugtatok, nem így lett. Sőt.. alig telt el pár év, de már erős jellemmel, barátokkal büszkélkedhetek. Rengeteg kapcsolatra tettem szert, így ismertem meg a feleségem, akivel még csak friss házasságban, de gondtalanul élünk. Nem mellesleg én vagyok Las Vegas börtönének feje, és élvezem. Lássuk, mit hoz még a sors...

Russel Wayne!
Nem lehet könnyű emlékek nélkül élni, úgy hogy halvány fogalmunk sincs a múltunkról, de neked még is sikerült! Gratulálok az új munkádhoz, biztosra veszem, hogy jó börtönigazgató leszel! Mivel mindent rendben találtam, ezért;
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon! Kérlek foglalj avit! Mr. Wayne irány a játéktér!