welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Timur Theodor Volkov
18.11.17 0:33
Városháza
Logan Whitmore
10.11.17 19:57
Emily & Derick
Emily Hastings
07.11.17 20:14
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (779)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Candice Westmiller
 
Rebekah Walker
 
Drake Combton
 
Lyna Frei
 
Ifj. Jack Daniels
 
Daisy McFly
 
Zachary M. Boild
 
Jennifer Ariadne Lively
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Soan & Mia

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
189
Join date :
2013. Mar. 06.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Soan & Mia 21.04.13 20:15


to: Soan



Egyedül maradtam a hatalmas házban, vagyis ebben a hitben éltem, senkit sem láttam már erre kószálni egy jó ideje már. Hosszú ideje először érzem magam magányosnak. Gondolataim csak a házasságom körül forogtak és arról amit nem is olyan rég Alexal beszéltünk. Amint össze házasodunk el fogunk költözni, lesz egy saját házunk, ahol megkezdhetjük önálló életünket, de vajon abban a házban is ennyire magányosnak fogom magam érezni? Tartok attól, hogy hibát követek el, de még mindig nem tudom eldönteni melyik lenne a legnagyobb hiba, az ha végig csinálom az egészet, vagy lefújom az esküvőt. Egyikhez sincs bátorságom, ezért már egy jó ideje már csak sodródók az árral, hagyom hogy vigyen egyszerűen az áramlat. Csukott szemmel ismerem a ház minden egyes szögletét, de most még is úgy haladok végig a nappali felé, mintha most járnák itt először. Bámészkodva tekingetek körbe, mindent meg szeretnék jegyezni. Sokáig ez a ház jutott eszembe, akárhol is voltam ha az otthont emlegették, de nem sokára lesz egy másik amit az otthonomnak tudhatok. Lassú léptekkel közelítettem meg a nappalit, melyet foglaltam a szófán és csak bámultam ki a hatalmas üvegablakon keresztül a birtokra. Nem is lesz rossz elmenni innen, mert mindenről Soan jut eszembe. Az első csókunknál is annál az alaknál álltunk. Odakint szakadt az eső én pedig csak gyönyörködni tudtam a látványban, egészen odáig míg fel nem bukkant és minden el nem kezdődött. Szerettem nosztalgiázni, igaz vannak fájó emlékek olyanok amin még mindig képtelen voltam túltenni magam, de a legtöbb emlékre szívesen emlékszek vissza. Gondolatimban elmélkedve játszadoztam jegygyűrűmmel, egy óvatlan pillanatban lehullott ujjamról és begurult a szófa alá. Négykézlábra ereszkedve próbáltam elérni, de sehogy sem ment. Szép lassan rám tört a pánik, hiszen nem csak egy egyszerű gyűrűről van szó, hanem az eljegyzési gyűrűmről.
- Lennél szíves segíteni és nem csak nézelődni? - Egy pillanatra megijedtem mikor észre vettem, hogy figyel valaki. Soan állt a hátam mögött és elképzelésem sincs mióta állhat az ajtóban. Remélem nem hiszi azt, hogy ezt szánt szándékkal tettem, hogy élvezkedni tudjon a szebbik felemben. Feltápászkodok a földről, kezeimet mellem alatt össze fonva nézek újra rá.
- Nem is tudtam, hogy mostanában új hobbid lett, mióta kukkolsz? - Mosolyogva próbálom kiszedni belőle amit tudni szeretnék. Próbálom az egészet poénosnak felfogni, még akkor is ha nem tudom megérteni miért nem szólt arról, hogy itt van a hátam mögött, komolyan nem vettem észre. Inkább bele sem merek gondolni, hogy volt-e már ilyen, mikor hasonlóan nem tűnt fel a jelenléte és csak figyelt engem egy árva szó nélkül.

ruha
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Soan & Mia 23.04.13 16:47

Zene Wink

Jó ideje már nem szívesen teszem be a lábam ebbe a hatalmas villába, ami úgy mellesleg soha sem volt igazán az otthonom.és mostanság különösen nem szeretek ide visszajönni. Mert mindenről csakis Mia jut eszembe és nem akarok magammal ezt művelni tovább. Belefáradtam és most már csak azt akarom, hogy legyen vége. Mondja ki végre azt az igent és vessen véget mindennek. Ami szinte holt biztos, hogy nem sokáig fogok már itt maradni. Valószínűleg csak addig amíg ő is, mert addig nem tudok elmenni, de azok után már bízom benne ,hogy menni fog. Ha majd távol lesz tőlem és látom nap mint nap... Akkor majd én is képes leszek új életet kezdeni. Tiszta lappal indulni valahol máshol. De addig egyszerűen nem megy. Tudom, hogy itt már minden elbukott, ahogyan én is, de az elméktől nem szívesen fosztanám meg magam, most még nem. Nagyokat sóhajtozva fáradtan vonszoltam magam végig a hatalmas folyosón és csak bámultam magam elé. A Nappali elé haladtam. Nem tudom miért. Valószínűleg mert már a saját szobámat is utálom, mi több ezt az egész házat. Bárhová tekintek, akárhová... A ház minden egyes szeglete eszembe juttat valamit. Ez így nem lehetséges... A nappali ajtajában állva pillantottam meg Mia-t amint... elképzelésem sincs mit csinál. De nem is különösebben foglalkoztat mind addig amíg ilyen látványban részesít. Szóval bármit is művel nem igazán szeretném megzavarni a tevékenységében.
- Hogy segíthetnék mikor azt sem tudom mit művelsz? - Léptem most már be a nappaliba közelebb hozzá. De még mindig csak annyi a világos, hogy a padlón kereshet valamit. De hát amíg nem tudom, hogy mit keressek, addig kötve hiszem, hogy megfogom találni.
- Ugyan kérlek, ne legyél nevetséges. Könnyen elképzelhető, hogy többet láttam már belőled mint Alex. - Nemhogy elképzelhető, ez szinte már biztos is. De tényleg mégis mit tehettem volna? Amúgy is olyan... Nos, letaglózott a látvány és próbáltam kitalálni ,hogy most mégis miféle folyamat az amit látok.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
189
Join date :
2013. Mar. 06.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Soan & Mia 26.04.13 0:08


to: Soan



Nem is lesz baj, ha mihamarabb elköltözünk innen Alexal az esküvő után. Csak most döbbentem rá nagy elmélkedésemben, hogy a háznak minden kis szeglete rá emlékeztet. A szófán ülve figyelem az előttem lévő dohányzóasztalt, régebben egy kristályváza díszítette egészen addig míg a nagy hévben le nem vertük onnan. Mosolyogva nosztalgiázok, ahogy újra és újra eszembe jut milyen hevesen is tudtuk egymást szeretni egykoron. Olyan szép és jó volt minden mikor kettesben lehettünk, túl naiv voltam mikor azt mertem feltételezni, hogy örökké fog tartani. Ennek már vége és egy másik férfihoz fogok feleségül menni. Annyira új még ez az egész és az esküvő gondolata is, hogy a gyűrű az ujjamon még teljesen idegennek tűnik. Még nem szoktam bele teljesen abba, hogy én most már igen is egy menyasszony vagyok, aki nem sokára férjhez is fog menni. Eljátszadoztam a gondolataimmal és a gyűrűmmel is. Valahogy lekerült rólam és begurult a szófa alá. Akármennyire is nyújtózkodhattam képtelen voltam elérni, túlságosan begurult és nem vagyok annyira erős, hogy magamtól félre tudjam húzni az ülőalkalmatosságot. Felvergődök eddigi négykézláb helyzetemből, azt hittem egyedül vagyok, de Soan jelenléte erre erősen rácáfolt.
- Begurult a szófa alá a jegygyűrűm és nem érem el. - Közöltem vele egy halk sóhaj kíséretével. Nem szívesen kérném meg pont erre a műveletre Soant, de kötve hiszem hogy találnék valaki jelen pillanatban aki tudna rajtam segíteni.
- Tudom sokat kérek tőled, de nem lehetne elfelejtened hogy valaha is láttál meztelenül? Tudod a mostani kapcsolatunk még nem jutott el arra a szintre, hogy erről így beszélhessünk. Talán téged nem zavar, de engem nagyon is feszélyez. Egyszerűen próbáljuk elfelejteni, hogy szinte az egész házat felszenteltük, mert erre az átkozott szófára sem tudok úgy nézni, mint egy jelentéktelen bútordarabra. Ugye te is tudod, hogy miért? - Most nem bírtam ránézni, inkább lesütöttem szempáromat. Még mindig nehezemre esik vele egy légtérben lenni, de hiába is próbálnék előle menekülni egyszerűen nem megy, minden percben eszembe jut, itt minden csak is rá emlékeztet.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Soan & Mia 11.05.13 14:08

Sosem éreztem igazán, hogy bármi is de kötne engem. Igazából csak amolyan felelősségtudatból tartózkodtam itt majd később pedig miatta. Mia volt aki akarva akaratlanul is, de ide láncolt. Magához és ehhez a házhoz. Aminek a későbbiekben minden szegletét kiismertük és felfedeztük együtt. Megtanított és én megtanítottam rá ,hogy nem minden az aminek látszik és hogy másképp is lehet szemlélni a világot. És mi akartuk. Akartuk, hogy más legyen. Csak magunkra gondoltunk és egymásra. Aztán valaki túl nagy árat követelt, amit én nem tudtam megfizetni és elvették tőlem. Pedig csak annyit kellett volna tennem, hogy bevallom őszintén szeretem és hogy bocsássa meg amiért nem fordítottam rá elég időt és arra kérnem, hogy ne hagyjon el. Most már egy árva szó nélkül megtenném. Bármit, akármit. Nem hiszem, hogy valaha is el tudom majd fogadni azt a tényt, hogy ő már nem szeret!
- Ejnye-bejnye Cassidy... Hát senki sem tanított meg rá, hogy van ami nem játék? - Tört ki9 belőlem a nevetés. Istenemre én megpróbáltam visszatartani. De most hoztam volna fel, hogy egy jegygyűrű nem játék még ha nem is az ő kezén volna a helye, hanem valaki másén? Annak a gyűrűnek már pedig ott nincs jó helye és nem is lesz soha. Fogalmam sincs, hogy ő miszerint nevelkedett és hogy miféle értékeket tart szem előtt, így csak bízni tudok abban, hogy nem egy játék voltam, ami begurult az ágy alá majd nem tudta elérni és inkább hagyta a fenébe...
- Azt hiszem ezt már megbeszéltük. Én nem tudom és nem is akarom elfelejteni azt ami kettőnk között történt. Te viszont próbálkozz csak. Ha képes vagy megbánni a történteket akkor meg is érdemeld, hogy elfelejts. - Most szívem szerint azonnal kisétálnék és hagynám az átkozott gyűrűjét ott ahol van. Felőlem ott egye meg a fene. Nem érdekel. Talán nem látja, de nekem nagyon is fáj mindaz amit mond, hogy szinte bármi áron megszeretne feledkezni a velem töltött időszakáról, perceiről, pillanatairól. Ezt nem érdemlem!
- Hol hagytad Feltont? Nem az ő dolga volna inkább a jegygyűrűdet hajkurászni és lesni Mrs Ginegeen minden kívánságát? - Jegyeztem meg nyersen és némi gúnnyal amint a nevére is kitértem. Hirtelenjében azt hiszem még a gyomrom is felfordult amint ezt kimondtam.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
189
Join date :
2013. Mar. 06.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Soan & Mia 13.05.13 3:34


to: Soan



Még mindig nem tudom hogyan kezelni ezt a helyzetet. Feszélyezve érzem magam ha egy szobában kell vele lennem úgy, hogy csak kettesben vagyunk. Ezért is próbálom mindig elkerülni mert nem tudom mit mondhatnék neki.
- Nem is játszottam vele, csak egyszerűen leesett az ujjamról. Sikerült leadnom pár kilót, de még nem voltam az ékszerésznél, hogy rám igazítsa, addig nem is lenne értelme míg le nem állok a koplalással. - Szeretnék az esküvőm napján tökéletesen kinézni, de vagyok rá olyan tekintettel, hogy nem dörgölöm az orra alá miért is nem eszek, habár szerintem a válasz mindenki számára nyilvánvaló. Ilyenkor biztosan minden menyasszony a súlyával és az esküvő szervezéssel van elfoglalva, ahogyan én is.
- Ha akarnám sem tudnám elfelejteni! Sok mindent megbántam már, de azt nem tudom bánni hogy szerettelek. Voltak szép pillanataink és egy ideig boldogok is voltunk együtt. De ugye erről rajtunk kívül senki sem tud? Kérlek ez maradjon is így. - El sem tudom képzelni mi lenne akkor, mikor kiderülne hogy mostohatestvéremhez gyengéd érzelmek fűztek, sőt éjszakánként egymás társaságára vágytunk. Már nem is tudom mi volt a nagyobb hiba, az hogy valaha is bele kezdtünk, vagy hogy hagytuk, hogy elmúljon a varázs. Azt mondják mindenhez két ember kell, de én túl kevésnek bizonyultam harcolni azért, hogy egyszer publikus legyen a mi szerelmünk.
- Alex értekezleten van azt hiszem. A belőled áradó gúnyból arra merek következtetni, hogy ne is számítsak a segítségedre, vagy még is? - Én csak szeretnék vissza kapni végre a szófa alatt rejtőző gyűrűmet, de Soan viselkedése egyáltalán nem tetszik. Nem várom el tőle, hogy oda legyen a boldogságtól, de azért azt hittem vagyunk annyira felnőttek már, hogy túl tudjuk tenni magunkat a múlton.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Soan & Mia 19.05.13 15:04

Kissé meglepőek voltak számomra szavai. Felelőtlennek tartom és ha az én menyasszonyom volna hát én egész biztosan nem hagynám koplalni. De mivel nem így van, így nem is igazán lehet beleszólásom. Ami meg a másik egyáltalán nem áll szándékomban beleszólni. Én innentől semmit sem vagyok hajlandó megtenni. Itt maradok amíg feltétlenül szükséges majd mindent magamba temetek és elmegyek. Talán még nekem is tartogat valamit a saját élelem és az is meglehet, hogy már rég megtaláltam volna ha a jó helyen keresgélnék. De hát a tiltott gyümölcs mindig édesebb.
- Na és mégis meddig akarsz még koplalni? - Lassan már elfogy komolyan mondom. Már elveszne a karjaim között. Szorosabban már meg sem merném ölelni, mert attól félek,hogy összetöröm és aztán mit mondok Alexnak?
Szeretem magamhoz közel érezni a dolgokat, na és? Tudnivaló mindig az kell, amit nem lehet a tiéd. Még ha szavakkal nem is tudod megmagyarázni, akkor is... Kell! Szinte bármit megtennél érte. Csak azért, hogy végül a magadénak tudhasd. Nos, én ebbe belebuktam és szép lassan, de biztosan eltávolodtunk egymástól és már soha sem fogom közel érezni magamhoz.

- Még, hogy senki?! Nézz csak körül Cassidy. Itt minden rólunk mesél. Csak nézd és hallgasd. - Léptem hozzá közelebb majd figyeltem miként reagál minderre. Kíváncsi vagyok vajon-e elég bátorsága hozzá, hogy megtegye. Minden a minék volt. Mindent megkaptunk, amit csak akartunk. Itt minden rólunk szól és addig egyikünk sem szabadulhat ettől a érzéstől, ami súlyos teherként nehezedik a ránk, amíg el nem vállnak útjaink. Ha az első néhány napban nem pusztulok bele a hiányába és abba, hogy nem láthatom valamint nem fulladok bele az alkoholba, akkor biztosan jól fogom bírni utána.
Kezemmel mutattam neki, hogy álljon odább. Ennek úgy sem lesz vége soha. Végtére is csak nem szakadok bele és ha mégis legalább itt a szeme előtt történjen a dolog, hogy azután ő se tudjon tiszta és nyugodt lelkiismerettel aludni. Feltűrtem az ingem ujját majd mindkét kezemmel tolni kezdtem a szófát.

- Tényleg nagyon gyenge lehetsz már ha ezt nem tudtad arrébb tolni. - Még magam is meglepődtem azon milyen könnyű volt. Ő meg a földön kúszott- mászott. Az eszem megáll.
- Remélem jó súlyos az esküvői ruhád más különben még inkább óvnunk kell téged, nehogy még a boldogító igen előtt elfújjon egy kisebb fuvallat. - Na igen, a boldogító igen. Legszívesebben most elhánynám magam már a puszta említéstől is. Várjunk csak, azt hiszem felfordult a gyomrom. Lehajoltam egy pillanatra, hogy felkapjam a gyűrűt majd rá néztem, de még nem tudtam átnyújtani neki.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
189
Join date :
2013. Mar. 06.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Soan & Mia 21.05.13 3:47


to: Soan



Nem akarok olyan feleséggé válni aki az esküvő után elengedi magát és egy csomó plusz kilót felszed, mondván már úgy is mindegy, hiszen már elvették innentől kezdve nem kell elnyernie mások tetszését. Nem, én nagyon is oda fogok figyelni magamra és arra, hogy vonzó maradjak. Úgy hiszem nem csak addig kell egy nőnek nőiesnek és csinosnak lennie még az oltár elé viszik.
- Nem koplalok csak jobban figyelek arra, hogy mit eszek és száműztem az édességet az életemből. - Pedig oda vagyok az édes dolgokért, de az esküvőm napján mindenért kárpótolni fog a torta, amiről még el kellene dönteni, hogy milyen ízé és mennyi emeletes is legyen. Még annyi szervezni valóm van, de egyre jobban közeledik a nagy nap. Várom már, de félek is tőle, mi van akkor ha rosszul döntök?
- Soan netán megbolondultál volna? Már hangokat is hallasz? Mert én az ég világon semmit sem hallok. - Komoly ábrázattal néztem rá, tudom mire megy ki nála a játék. Ami azt illeti tényleg nem hallok semmit, nem tudnak a falak sem pedig a bútorok beszélni, ami a legnagyobb szerencsénk ebben az esetben. Habár nem tudnak beszélni még is annyira sokatmondóak. Nem, nem válhatom be neki, hogy ez a csend is annyira sokat mondó számomra. Arrébb állok, hogy végre akcióba lendülhessen, szeretném Alex érkezése előtt vissza húzni az ujjamra a gyűrűt.
- Nő vagyok ezért gyenge is. - Halkan ennyit jegyeztem meg. Nem vagyok izmos sem pedig erős, hogy kedvemre tologassam arrébb a szófát vagy bármelyik bútordarabot. Persze a kisebb tárgyakkal azért még elbánok, de amik nehezebbek tőlem azok a helyükön maradnak ha rajtam múlna.
- Annyira vékony azért nem vagyok, hogy elfúljon a szél. Sőt, ha ennyire nagydarab fogok maradni még egy tornádó sem lesz képes fellökni. - Nagy szerencse, hogy a ruhámnak fűzős a felső része, legalább még karcsúbbnak fogok tűnne benne, de tartok attól, hogy az uszályos szoknya résztől vastagnak fognak tűnni combjaim. Ha nem lennék ennyire hagyománytisztelő akkor nem is fehérben mennék férjhez, esküszöm a fehér mindenkit kövérít.
- Esetleg visszakaphatnám? - Halkabban kérdeztem rá, elképzelésem sincs arról mi játszódhat le benne, hogy a kezében van az eljegyzési gyűrűm.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Soan & Mia 21.05.13 19:47

Tisztán hallom és értem, amit mond csak épp elfogadni nem tudom. Eljut az agyamig csak egyszerűen nem tudom feldolgozni. Nem értem miért csinálja ezt és miért pont most, hiszen eddig még soha semmi ilyet sem tett. Gyönyörű és elragadó úgy ahogy van. Tényleg nem értem, hogy miért akarja magát minden áron sanyargatnia? Boldognak kéne már, hogy legyen és elégedettnek az életével, hiszen egyre inkább közeleg élete nagy napja.
- Mond, mindent száműzöl az életedből, amit valaha is szerettél és boldoggá tett? - Tudom, nincsen hozzá túl sok közöm immár, de én ebbe képtelen vagyok beletörődni. Nem kell mondania anélkül is tudom, hogy valósággal odáig van imádja az édességet és mondjon ki mit akar egyáltalán nem látszik meg rajta, legfeljebb annyiban, hogy ő maga is olyan édes. A szenvedélyem, ami most megvontak tőlem, én pedig egyre jobban félek attól, hogy nélküle nem fog menni. Én már soha sem leszek a régi, de akkor mégis milyen emberré válok?
- Igen. Azt hiszem megbolondultam. - Hagytam rá a dolgot, ugyan is megértettem mit akart ezzel mondani nekem. Igen, megbolondultam. Őrült vagyok, ugyan is őrületesen szeretem. Talán még könyörögni is képes volnék, hogy ne tegye ezt! Ne tegye ezt velem, ne tegye ezt velünk! De nem tehetek. Annyi büszkeség igen is szorult belém és én egyetlen nőért sem fogom így megalázni magam! Menjen csak hozzá, ha annyira akar és engem többé nem lát.
- Gyenge mihez? - Kérdeztem vissza. Nem bántásképp és nem is célzásképp, érdekelne. Mégis mihez gyenge? Mert olyan csendben mondta és úgy mintha legalább is csak úgy magának jegyezte volna meg és nekem nem kellett volna meghallanom. Mintha ez tulajdonképpen nem is nekem szólt volna.
- Te meg mégis miről beszélsz? Elment az eszed? - Sokkal inkább ő bolondult meg mint én, ha valóban így gondolja. Próbálok rájönni vajon miért érzi magát olyan, nagydarabnak?! Az esküvői ruha talán az oka? Szerintem nincs olyan gönc, ami rajta ne állna jól és Alex sem százas ha ezt nem így gondolja. Azért tény, hogy picivel jobban is odafigyelhetne a menyasszonykájára, hogy ne csináljon ilyen butaságokat. Még, hogy koplalni... Könyörgöm! Lassan már elfogy!
- Sajnálom, hogy nem én húzhattam fel az ujjadra. - Úgy teszek mint aki meg sem hallotta Mia kérését. Továbbra is a kezemben tartom és forgatom a gyűrűt.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
189
Join date :
2013. Mar. 06.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Soan & Mia 25.05.13 10:16


to: Soan



Boldognak kellene lennem, lebegnem a rózsaszín ködben és minden erőmmel az esküvő szervezéssel foglalkozni, de helyette csak tépelődök magamban. Szeretném azt hinni, hogy jó döntést hoztam és Alex az a férfi akire nekem szükségem van és nem fogom megbánni ha hozzá megyek feleségül. Egyik felem teljesen oda van a boldogságtól, hogy egy ilyen kedves pasas szeretné ha hozzá mennék, viszont a másik felem hevesen tiltakozik ellene. Egyre inkább közeledik az a bizonyos nap, én pedig úgy leszek tanácstalanabb. Alex mellett lenne egy stabil jövőm, minden olyan előretervezett lenne, házasság, ház, családállapítás. Valahol vágyok erre, csak félek hogy nem a megfelelő személy lenne Alex erre a szerepre, vagyis az lenne nagyon is, csak nem tudom, hogy tényleg hozzá kellene-e mennem. Soan pedig maga a rejtély, hevesség és kiismerhetetlenség. Teljesen egymás ellentétei.
- Igen, mert azok a dolgok hosszú távon ártalmasak nekem. - Már rég nem az édességről van szó, hanem ismét rólunk. Ilyenkor mindig bűntudatom támad, mert mégis csak én voltam aki kimondta, hogy vége. Annyi esélyt adtam neki, de sosem vett eléggé komolyan ahhoz, hogy tegyen is értem valamit, most pedig csak szenvedünk mikor vissza tekintünk a múltra.
- Sajnálom, én nem úgy értettem. - Újból lesütöttem tekintetemet, nem akartam megbántani vagy akár bármi sértőt mondani neki, de úgy látszik már ezzel elkéstem. Ha csak fele annyira szenved, mint én akkor Soan is a poklok poklán megy át.
- Mindenhez. - Idegesen túrtam bele szőke fürjeimbe. Nem csak ahhoz vagyok gyenge, hogy a szófát elmozdítsam, hanem ahhoz is, hogy döntéseket tudjak hozni, vagy akár nyíltan beszélni vele arról, hogy mennyire sajnálom, hogy így lett vége. Attól, hogy mi már nem vagyunk egy pár még nem kellene egymást kizárni az életünkből.
- Neked fel sem tűnt, hogy mennyire ocsmány lettem? - Sosem éreztem még ennyire kövérnek magamat, ha bele nézek a tükörbe semmi mást sem látok magamon, csak azokat a testrészeimet amivel nem vagyok megelégedve a rajta lévő súlyfelesleg végett.
- Soan ne, csak ezt ne csináld! Neked is meg volt rá a lehetőséged, csak nem kellettem annyira, hogy képes legyél arra, hogy elkötelezd magad. - Nehezemre esett kimondani, de még is ez a színtiszta valóság. Kezemet ismét felé nyújtottam, hogy végre vissza kapjam az eljegyzési gyűrűmet.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Soan & Mia 26.05.13 18:56

Furcsa mód, amíg velem volt boldog is volt és az édességtől sem kellett megfosztania magát. Mi ütött belé? Szinte már ár sem ismerek. Mintha már nem is az a nő lenne... Nem hittem volna, hogy valaha is ezt fogom gondolni, de olyan megkeseredett. Egyáltalán nem tűnik boldognak az esküvőjétől, sokkal inkább gondterheltnek. Ezt a terhet pedig most már egyedül kell cipelnie és csak én tudok róla. Senki sem látja vagy tudja milyen, csak mi ketten. Mindketten a hibámat hordozzuk magunkban és cipeljük és most már ha akarnék se tudnék enyhíteni ezen a terhen, a magamén egész biztosan nem. De még csak azt sem tudom, hogy neki hogyan tehetné jobbá vagy akár könnyebbé. Ha nem tudnám azt hinném, hogy nem is akarja, hiszen szemmel láthatóan csakis saját magát gyötri és senki sem tudja, hogy miért. Senki sem érti...
- Cassidy... - Néztem fel rá egy pillanatra... Ha tudná hányszor próbáltam ezt meg, hogy hányszor akartam volna belekezdeni és hányszor szerettem volna neki elmondania. Majd mind az összes alkalommal magamba fojtottam, hogy legalább őt ne kínozzam ezzel. Még csak rá nézni sem merek, mert attól félek, hogy majd meglátja a szememben mindazt amit érzek és szeretnék a tudtára adni csak egyszerűen nincs hozzá bátorságom. Egyetlen tekintet mindent elárul...A ki nem mondott szavaknak viszont óriási áruk van.
Annyi mindent elszeretnék mondani, hogy mennyire sajnálom és hogy mennyire bánom és tudom, hogy hibáztam. Tudom, hogy sokkal jobbat érdemelne nálam és hogy gyakran elhanyagoltam és nem figyeltem oda rá. Nem bántam jól vele. De én esküszöm bármit megteszek, csak ne hagyjon el. Hiába, én már nem tudok mást szeretni. Nekem csakis rá van szükségem. Egyedöl csakis rá! Én tudom, hogy nem érdemlem meg, de ő igen és mind az amit legbelül érez... Megérdemelne még egy esélyt! Nem azt állítom, hogy Alex majd nem fogja szeretni, de mellette soha sem fogja azt érezni, amit mellettem. Keresi majd, csak épp nem fogja megtalálni. Pontosan akkor fog rádöbbenni, hogy milyen rosszul döntött és hogy mindenkit csak bántott. Én nem akarom, hogy bárkinek is fájjon. Én csak visszaakarom kapni. Azért viszont bármit megteszek!

- De, de igen. Nagyon is úgy értetted. - Olyan ez az egész mint egy rossz álom, amiből sehogyan sem tudunk felébredni. Tudatosan már elfogadtam, hogy veszítettem, hogy elveszítettem, de tudat alatt még mindig visszaakarom őt kapni. De jól tudom, hogy abban a pillanatban amit ki mondja azt az igent az én életem végérvényesen romba dől. Nézzük a dolgok jó oldalát... Az első sorból nézhetem végig. Megtisztelő.
Keze után kaptam, de egyáltalán nem azért, hogy visszaadjam neki azt a fránya gyűrűt. A nappaliban lévő tükörhöz irányítottam majd szembe fordítottam vele.

- Gyönyörű vagy. Aki mást mond az mind hazudik, vak vagy pedig ostoba. - Mindvégig a háta mögött álltam válaszomat pedig óvatosan közelebb hajolva hozzá a fülébe súgtam. Most olyan közel van hozzám... Muszáj! Kezemet gyengéden végighúztam az oldala mentén miközben tekintetemmel mindvégig arcvonásait követtem a tükörben.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
189
Join date :
2013. Mar. 06.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Soan & Mia 27.05.13 4:07


to: Soan



Soan már csak a múltam része, Alex pedig a jövőmé. Én akartam így, én mondtam végül igent Alexnak mikor megkérte, hogy menjek hozzá, de akkor mégis miért vagyok még mindig ennyire bizonytalan? Jobban érezném magam, ha tudnám, hogy minden menyasszony az esküvő előtt azon tépelődik, hogy jól döntést hozott-e. Viszont kevés menyasszonynak lehetett a mostoha bátyjával viszonya ezért is tér el az én esetem a többitől. Nem állítom, hogy nem szeretem már Soant, de Alex iránt is érzek valamit, ez egyre bonyolultabb lesz, ahogy az érzelmi szálaim összekuszálódnak.
- Igen Soan? Hallgatlak. - Látom rajta, hogy valamit nagyon is el szeretne nekem mondani, már csak arra várok, hogy kinyissa a száját és végre beszélni kezdjen. Remélem nem olyan dolgokkal fog már megint előhozakodni amiről nem is lenne szabad beszélnünk. Nem tudom, hogy Ő mit érez akkor, mikor újból és újból szóba kerül közöttünk ami volt, de nekem még fájdalmas arról beszélni. Mert felidéződnek bennem a régi szép emlékek, mikor elbújtunk a világ elől és csak mi ketten voltunk. Annyira szerettem keze lágy simogatását érezni, olyankor mindig az Ő kiscicája voltam.
- Meglehet, hogy úgy értettem, de meggondolatlan voltam. Sajnálom, nem akartalak megbántani sem pedig megsérteni. - Éppen eleget bántottam már akaratlanul is, ezért próbálok oda figyelni, hogy több kellemetlenséget ne okozzak neki. Nagyon is számít még nekem Soan, ezért is figyelek annyira oda az érzéseire. Habár tudom nem sokra megyek egy "sajnálom" szócskával, de legalább megpróbáltam. Én tényleg mindent annyira, de annyira sajnálok, egyáltalán nem akartam, hogy így legyen, sőt sosem szerettem volna fájdalmat okozni neki, távol is áll tőlem az ilyesmi, de neki mégis csak sikerült. Először megijedtem mikor kezem után kapott, nem is értettem miért teszi velem ezt, de mikor a tükör elé állított minden világos lett.
- Aranyos tőled, hogy vigasztalni próbálsz, de erős túlzás rám azt mondani, hogy gyönyörű. - Mindvégig a tükörbe néztem, de nem magamat, hanem őt figyeltem. Megmoccanni sem mertem, csak hagytam hogy végig simítson derekamon, keserédes érzés volt. Régen annyira szerettem ezt, viszont most nem lenne szabad ezt tennie velem.
- Kérlek ezt most hagyjuk abba. - Nem tudom mire készül, de Alex akármelyik pillanatban megérkezhet és nem szeretném ha olyan dolgot látna amit nem kellene neki.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Soan & Mia 15.07.13 16:29

Hirtelen arra eszmélek, hogy mozog a szám, csak épp egy árva hang sem jön ki rajta. Egyetlen szó sem. Nem vagyok rá képes. Miért tegyem? Csak azért, hogy én jobban érezzem magam tőle? Tény, hogy megkönnyebbülnék, de ugyan akkor azt is tudom, hogy nem tehetem ezt vele. Nem áll szándékomban porig romolni az álmait és az Ő nagy napját. Bizonyára minden tökéletes lesz. Különösen, hogy én mindvégig az első sorban állhatok és végignézhetem. Gratulálhatok, sok boldogságot kívánhatok az ifjú párnak. Később táncolhatok a menyasszonnyal. Esetleg a kedves párom elkaphatja a menyasszonyi csokrot én pedig az első Whiskys üveget, ami az utamba akad. Az is megfordult már a fejemben, hogy talán jobb volna meg sem jelenni. Összecsomagolni, beülni a kocsiba és többé hátra sem nézni. Túl könnyű volna. Többé nem okozom csalódást. Egyszer már megtettem. Azt hittem minden rendben volt még nem az életem darabjaira hullott. Már mindent megtaláltam, amit csak kerestem, csak valahogy sehogyan sem klappolnak a dolgok. Időközben valahová beékelődött egy oda nem illő személy. Nem arról van szó, hogy szúrná a szemem... De nagyon is arról van szó. De elviselem, ha Mia boldog. Mert nekem csak ez számít. Még ha nem is mellettem talált rá a boldogságra és ha ez igaz, akkor talán jobb is, hogy így alakult.
- Kiheverem. - Mint eddig annyi mindent. Nem mintha lett volna más választásom. De az idő múlik az élet pedig nem vár ránk. Én pedig csak azt remélem, hogy idővel majd ez a teher is könnyebb lesz, hogy egy idő után majd már nem gondolok rá. Hiszen idő kérdése és mi ketten már annyira sem leszünk egy család, mint eddig. Nem is arra vágyom, hogy az én kicsi húgom maradjon. Már lesz aki vigyáz rá. Én pedig probléma nélkül hagyhatom el a színteret.
- Nekem az vagy. Mindig is az voltál. - Én sosem túlzok. Őszintén nem értem, hogy miért nem találja magát szépnek? De tudom, hogy úgysem tehetek semmit annak érdekében, hogy jobb belátásra bírjam. De abban nagyon is biztos vagyok, hogy amíg mellettem volt ilyen még csak meg sem fordult a fejében és az édességet sem kellett megvonnia magától arra hivatkozva, hogy kövér lenne? Ez most komoly? Csak mert viccnek is rossz. Elhinni viszont nem tudom.
- Miért? Mert félsz? Mitől? Attól, hogy nem tudsz majd ellenállni a csábításnak? Nem tudsz majd uralkodni magamon? - Két karomat dereka köré fontam miközben a fülébe suttogtam mindazt, amit most a legkevésbé sem szeretne tudomásul venni. De még ennyi sem volt elég... Lassan kezdtem el közelebb húzni magamhoz miközben nyakát kezdtem elhalmozni apró csókokkal.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
189
Join date :
2013. Mar. 06.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Soan & Mia 16.07.13 12:38


to: Soan  



Ha lehetséges lenne, hogy bele lássak a fejébe megelégednék egyetlen pillanattal is, csak tudni szeretném, hogy mit gondol, érez. Mert hiába is várnám, tudom sosem fogja már velem megosztani ezeket a dolgokat, de azért mégis talán jobb lenne a lelkemnek ha tudnék azokra a bizonyos ki nem mondott szavakról. Szerelmi életem egyenlő a katasztrófával. Nem is tudom, hogy ezen nevetnem vagy sírnom kellene, de már mindkettő megtörtént. Azt pedig biztosra veszem, hogy az életemből egy remek szerelmes filmet tudnának forgatni, ami inkább dráma, mint vígjáték lenne. Szép lassan hozzászoktam már, hogy minden tettemnek következménye van és nem létezik olyan, hogy senkit se bántsak meg a döntéseimmel. Mintha törvénybe lenne írva, hogy valakinek szenvednie kell miattam, pedig sosem szerettem volna azt, hogy Soannak rossz legyen.
- Könnyen kapható nőkkel és méregdrága italokkal? - Nem bírtam magam türtőztetni csak úgy kibukott belőlem, habár már semmi közöm, hogy mit művel az életével és miféle nőcskék mellett ébred fel reggelente. Magamnak is hazudnék, ha azt mondanám nem érdekel mit csinál és nem vagyok féltékeny, ha arra gondolok más valaki fog engem helyettesíteni az életében, de mégis el kell, hogy engedjem.
- Régen szerettem mikor bókoltál nekem, de most inkább csak zavarban érzem magam tőle. - Őszintén szólok hozzá, mert számomra jelenleg nagyon is zavarba ejtő ha azt állítsa rólam, hogy gyönyörű vagyok. Ha már Soan ezt mondja el is kellene neki hinnem, de valamiért mégsem azt a nőt látom a tükörben aki az voltam mikor még mi egy párt alkottunk. Minden megváltozott azóta, túl sok minden.
Soan karjai hirtelen derekam köré fonódtak, újra felelevenedett bennem az a régi ismerősös érzés mennyire boldogok voltunk együtt, ahogy az is hogy mindig derekamnál fogva kapott el, hogy az ágyba vigyen. Csak egy röpke pillanatra hunytam le szempáromat, túl nagy hiba volt. Megremegtem mikor puha ajkai nyakamat érintette. Testem már régen megadta volna magát, de az eszem azt ordította, hogy nem helyes amit most teszünk. Kinyitottam szememet, kezeimet pedig karjára tettem, próbáltam kiszabadulni öleléséből.
- Igen Soan, eltaláltad félek! Tudod miért? Mert neked volt számtalan esélyed, de mégsem voltam annyira fontos neked, hogy éljél is a lehetőségekkel. Nem akarok egy játékszer lenni az életedben akit kedved szerint használhatsz. Eddig nem kellettem eléggé, még arra sem voltál képes, hogy harcolj értem. Azt hittem fontosabb vagyok ennél, de tévednem kellett. Most pedig menyasszony vagyok, de neked még ez sem jelent semmit. Mégis mit szeretnél tőlem, egy utolsó alkalmat mielőtt Alex felesége lennék? - Túl messzire ment, amin sikerült felhúznom magam, nem kellett volna ilyen szavakat hozzá vágnom, de már kibuktak belőlem. Kiszabadulva karjai közül már szemben állok vele, de érzem teljes testemmel remegek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Soan & Mia 31.07.13 18:39

Hazudnék ha azt állítanám, hogy a legkevésbé sem lepett meg különös, ám de igaz és teljesen jogos kérdésével. Mit mondhatnék? Nem volna értelme hazudnom neki, már nem. Már semminek sincs értelme. Azt hiszem nála jobban senki sem mondhatja el magáról, hogy ismer. Épp ezért szerintem ő is pontosan tudja, hogy mit fogok tenni. Fogalmam sincs mit kéne most mondanom. Egyáltalán kellene bármit is? Ha nem tévedek ezzel már elkéstem, méghozzá nagyon. Nem maradt már mint beletörődnöm. De mégis hogyan tehetném? Megpróbáltam. Próbáltam. Akartam. De én csak őt akarom. Nekem nem kell más. Nem kell semmi. Csak őt kapjam vissza. Nincs olyan az életemben, semmi amit meg ne adnék azért. Ha csak még egyszer az enyém lehetne. Vegyenek el tőlem mindent, nem érdekel. Csak őt adják nekem vissza. Nekem ő a mindenem és most semmim sincsen. Minden hiábavaló lett. Minden értelmét veszítette. Minden ami fontos volt... Igazság szerint minden amit szerettem magamban az ő volt. Eleinte nem értettem, hogy egy ilyen nő hogyan képes engem elfogadni, de aztán őrülten beleszerettem. Őrülten és visszavonhatatlanul. Nincs mit tenni... Most viszont gyűlölöm magam azért, amit vele műveltem. Tudom, hogy sokkal jobbat érdemelne nálam, én mégis a magaménak akarom. Azt akarom, hogy újra csak az enyém legyen. Ismét, de most már mindig.
- Mit számít az neked? Már nem kell, hogy érdekeljen. Nem kell, hogy aggódj. - Nem kell, hogy szeress. Napról, napra egyre inkább azt érzem, hogy én ezt nem tudom végig csinálni. Egyszerűen képtelen vagyok rá. Minden egyes pofont maximálisan kiérdemeltem, de ne így. Az ember azt gondolná mennyivel könnyebb lenne most csak hátat fordítani, elmenekülni. Hát nem könnyebb.... Mi tévő legyek? Nem fogom magára hagyni. Még egyszer nem teszem meg. Többé már nem. A lehetetlennel is szembe szállok ha kell mint egy szerencsétlen örült. Nem fogom feladni. Küzdeni fogok érte az utolsó utáni pillanatig. Bebizonyítom, hogy igen is méltó vagyok a szerelmére, a bocsánatára.
- Mondd mikor... Mikor fogod már végre észre venni, hogy ő nem szeret téged?! Mi több... Soha, de soha senki sem fog úgy szeretni téged, ahogy én szerettelek. Ezt jól jegyezd. Sőt, jusson csak eszedbe még mielőtt kimondanád a boldogító igent. Ne feledd, én akkor is ott leszek. - Ez úttal én sem tudtam parancsolni indulataimnak és meglehet kissé felemeltem a hangomat vele szemben. Ez sem tanúskodik másról csakis a tanácstalanságomról. De tudom mit beszélek. Látom rajta, rajtuk.
- Hiszen te remegsz. - Ragadtam meg karjánál fogva majd ismét közelebb húztam magamhoz. Zavarba ejtően közel. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ezt akarja... Nem tudom elhinni, hogy egy hazugságban szeretne élni?!
- Mia, én nem fogom feladni. Nem fogom engedni, hogy egy hazugságban éld le az életedet. Ne is akarj engem erre kérni, mert nem fog menni... - Hajoltam hozzá egészen közel, szinte már összeért a homlokunk.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
189
Join date :
2013. Mar. 06.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Soan & Mia 01.08.13 9:45


to: Soan  



Hirtelen nem is tudom milyen érzelmek kavarognak bennem, még sosem voltam ennyire összezavarodva. Azt hittem, hogy menni fog nélküle, hogy majd Alex lesz az, aki segít kiábrándulnom Soanból. Persze jelenlegi vőlegényem ebből az egészből semmit sem sejt, csak mert nem akarom hogy bárkinek is a tudomására jusson, hogy egykor mi volt közöttünk. Őszintén még magamban is tisztáznom kell, hogy mi is volt ez az egész. Néha még azt sem hiszem el, hogy tényleg megtörtént, de aztán abból ahogyan rám néz egyértelművé teszi, hogy mégsem egy álom volt. Olyan rég volt már, hogy hozzám ért, vagy akár megcsókolt, de távol kell tartanom magam tőle, ha túl szeretnék jutni a történteken. Egyáltalán lehetséges ez? Mi van akkor ha az idő még sem tudja begyógyítani a sebeinket?
- Tudom, hogy nem kellene érted aggódnom, de még sem vagyok arra képes, hogy ne tegyem meg. Mert a történtek ellenére is fontos vagy nekem és nem érek meg annyit, hogy... - Elakadtam. Azt szerettem volna mondani, hogy miattam hajkurássza a nőket és igyon annyit amennyitől biztosan el tud felejteni. De ha jobban belegondolok mielőtt még becsöppentem volna az életébe akkor is ehhez fogható volt az élete. Nem változna sok minden a bevett szokásaihoz képest, csak annyi hogy most nem kedvtelésből hanem felejtésből folyamodna ilyesmire.
- Na és mi van akkor ha nem szeret? Egyébként sem hinném, hogy engem bárki is tudna szeretni, mert egyetlen egy férfit sem én érdeklem, hanem hogy trófeaként dicsekedjenek velem. Most pedig azt akarod mondani, hogy te végig szerettél? Mert ebben az esetben elég érdekesem mutattad ki. - Ha emlékeim nem csalnak pontosan azért vetettem véget a kapcsolatunknak mert nem éreztem azt, hogy valójában szeret engem, mert sosem mutatta úgy ki ahogy elvártam volna tőle. Sosem akartam sokat, csak érezni hogy szeret.
- Csodálkozol rajta? - Halkan ejtettem ki szavaimat, felesleges is lett volna ennél hangosabban, mert annyira közel van hozzám, hogy ezt is jól érhetően hallhatta. Miért kell kínoznia? Ezzel is csak feltépi bennem a régi fájó sebeket.
- Pedig legalább a hazugságokhoz jól értünk, mert a mi kapcsolatunk sem volt több ennél. - Hazugságok tömkelegére épült, titkolva a külvilág elől. Ha Soan elenged akkor két lépést hátra lépek tőle, viszont ha nem akkor csak úgy ott állok előtte a kínzó közelségben kivárva, hogy ezek után mit tudna hozzám vágni, amitől még ennél is rosszabbul tudnám magam érezni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Soan & Mia 07.08.13 1:55

Nekem, nekem ő a mindenem. Bármit kérne tőlem, azt vakon megtenném. Csak azt ne kérje, hogy felejtsem el... Azt hiszi nem próbáltam? De hamar beláttam, hogy én mindenkiben egyedül csak őt akarom látni, őt keresem. Így senki sem adhassa meg nekem azt, amire igazából vágyom. Nem tudok mást szeretni. Engem sem szerethet úgy senki más, mint ő. Nekem rá van szükségem! Mert nélküle semmi vagyok! De máris azt érzem, hogy elveszítettem, hogy már elveszítettem. De képtelen vagyok ezt elfogadni, nem tudom. Vissza kell kapnom. Vissza a karjaimba. Soha többé nem engedném el. Csak most az egyszer... Soha semmit sem kértem. Mindennél jobban hiányoznak azok az együtt töltött éjszakák, amikor csak néztem ahogyan alszik. Sosem hagyott aludni. Mert ő csak is úgy tudott ha én közben simogattam és cirógattam. A fülébe súgtam, hogy szeretem majd szorosan magamhoz öleltem. Csak így tudott aludni. Ez vajon mennyiben változott?
- Mondd, Alex szorosan magához ölel, a füledbe súgja, hogy szeret amíg te alszol? Simogat? Cirógat? Csak azért, hogy te nyugodtan tudj aludni? - Őszintén, nem hiszem. Sőt, kizártnak tartom. Az már annál valószínűbb, hogy Mia nem fog igazat mondani. De mégis kinek akar hazudni? Nekem vagy magát akarja ezzel is megnyugtatni, hogy jól döntött? Francokat. Élete legnagyobb hibáját készül el követni. Miattam. Nem hagyhatom. Nem engedem.
- Nem szeret! Mond, hogy vagy képes egy olyan férfinak kimondani a boldogító igent, akiről tudod, hogy nem szeret, hogy soha sem fog téged szeretni?! Talán nem voltam mindig fair veled szemben. De jól bántam veled. Nem játék volt, te is tudod, hanem annál valami sokkal több. - Nem bántam vele úgy, mint egy játékszerrel, soha! Még csak meg sem untam. Nem ezért lett vége..., azt hiszem. De még most is akarom. Én őt mindig akarom. Mindig kell. Mellettem van a helye és azt akarom, hogy ez így is legyen.
- Nem bántalak. Sosem tettem. Engedd meg nekem, hogy szeresselek. - Suttogtam szavaimat, hiszen olyan közel van hozzám. Olyan régen volt már... Iszonyatosan hiányzik, hogy most megcsókolhassam.
- Nem volt több ennél? - Lágyan simítottam végig arcán kezemmel csak úgy mint régen majd gyengéden megcsókoltam.
- Nem volt több? - Elhúzódtam tőle, de csak hogy ismét feltudjam tenni neki ezt a kérdést majd újból ajkaira tapadtam ez úttal már hevesebben, szenvedélyesebben.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
189
Join date :
2013. Mar. 06.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Soan & Mia 07.08.13 5:07


to: Soan  



Ezért féltem vele ennyire kettesben maradni, mert sejtettem, hogy akkor újra elő mer hozakodni a régmúlt eseményeivel. Én megpróbálom elfelejteni ami történt, csak úgy nagyon nehezen megy, ha Soan megragad minden adandó lehetőséget arra, hogy emlékeztessen rá, hogy egykor mi volt kettőnk között. Mintha nem emlékeznék minden egyes pillanatra, érintésre kristálytisztán. Pedig nagyon is, sőt szerintem még a kelleténél jobban, ezért is olyan nehéz mindent elfelejtenem ami egykoron hozzá fűzött.
- Nem vittem át a mostani kapcsolatomban a régi szokásaimat. - Most mondjam neki, hogy sosem kértem ezt Alextől, mert csak akkor szerettem ha cirógatnak, simogatnak mikor aludni készülök mikor Ő csinálta? Van amit nem lehet pótolni, én pedig nem szeretném ha valaki silányan lemásolná ezt, mert mint tudjuk úgy már nem is az igazi. Ezek az így együtt átélt pillanatok csak is a miénk voltak, senki másé.
- Soan, értékelném ha megtartanád magadnak a véleményedet, mert igazán nem kértem, hogy bele avatkozz. Én sem mondom meg neked mit tegyél, ezért ezt visszafelé is elvárnám. - Nem akartam bántó lenni, próbáltam valamiféle hivatalos hangnemet megütni vele szemben. Mert túl sok mindenen keresztül mentünk már együtt és külön-külön szenvedve már ahhoz, hogy még szándékosan bántani akarjam szavaimmal.
- Emlékeztetni szeretnélek, hogy már valaki más menyasszonya vagyok. - Amolyan mentőövként dobta be, mert mindjárt rám tőr a fuldoklás. Túl közel van hozzám és nem hinném, hogy érdekli ami most mondtam neki. Válaszolni sem bírtam kérdésére olyan hirtelen csókolt meg. Nem lenne szabad, de mégis annyira jól esik, hosszú hónapok óta sóvárgok már édes ajkai után, ez olyan volt nekem mint szomjazónak egy korty víz.
- De több volt annál. - Aztán mégis csak megadóan beismertem, hiszen ezzel mindketten tisztában voltunk, csak szerettem volna letagadni a valóságot, mert a valóság fájdalmas tud lenni. Fogalmam sincs mi ütött belém, de vissza csókoltam. Kezeimet nyaka körül össze kulcsoltam, úgy simultam hozzá közel, hogy viszonozni tudjam édes csókját. Aztán hirtelen észbe kapok, abban a szent pillanatban elengedem, majd megszakítom a csókot is.
- Ennek nem kellett volna megtörténnie, sajnálom. - Annyira zavarban vagyok, hogy én kérek tőle bocsánatot, mikor Soan volt az aki kezdeményezte, habár pár röpke pillanatra nekem is sikerült elcsábulnom. Miért kell kínoznia? Ezek után sokkal rosszabb fog lenni nekem legalábbis a nélküle töltött idő.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Soan & Mia 09.08.13 22:00

Á, értem. Szóval nem említette egy szóval sem hogyan szeret aludni. Megtudom érteni. Elég kínos is lett volna ha egy éjszaka váratlanul az én nevemet suttogja valaki más helyett. Nos, én szívesen feküdnék annak a valaki másnak a helyén. Visszafogom őt kapni! Addig áltatja magát ameddig csak szeretné, de én akkor is látom rajta, hogy nem boldog. Soha nem is fog az lenni  amíg becsapja önmagát. Tudom, hogy nem szereti. Akarja, nagyon akarja... De nem tudja. Tudom, hogy még mindig engem szeret ahogy azt is, hogy most mindent elkövet annak érdekében, hogy ezt mások soha ne tudják meg. Nem fogom elárulni a titkát. Mert ez csak a miénk volt. Mindent megteszek. Az utolsó utáni pillanatig fogok neki könyörögni azért, hogy engem válasszon. Bebizonyítom, hogy ez még mindig ugyan az a szerelem. Nem áltathatja magát egész életén át. Nem bírná ki... Én sem!
- Hogy vagy erre képes? Kérlek magyarázd el, mert én nem rétem. Hogy tudsz vele nap mint egy ágyban aludni, lefeküdni? Nem szereted. Nem szeretheted. Gondolj bele mi lesz majd ha gyerekeket akar. Egy olyan férfinak fogsz gyereket szülni, aki... - Nem tudom már tovább folytatni. Nem csak őt magamat is bántam ezzel az egésszel. De én egyszerűen képtelen vagyok ebbe beletörődni. Nem megy. Nem kérheti ezt tőlem...
Tudtam. Éreztem, hogy nem fog majd eltolni magától, mert vágyott már erre... Azért mert engem szeret. Mindig is engem szeretett. Már tudom, hiszen most kaptam választ a még fel sem tett kérdésemre. De nem fogom tovább ezzel kínozni. Visszacsókolt mégpedig nem is akárhogyan, szenvedélyesen.

- Nem, ne sajnáld. Ne tedd ezt velünk. Mondj nemet. Tudom nincs jogom ezt kérni tőled a történtek után most mégis... Tedd meg. Én mindvégig ott leszek melletted. Tudod mit? Csak annyit kérek, könyörgöm neked nézz rám mielőtt kimondanád, hogy igen.... Hozzá mész. Nem engem választasz. Csak nézz rám úgy még egyszer utoljára. Megteszed? - Elengedtem, hiszen nem szeretném ha éppen most buknánk le olyan közel a nagy naphoz. A gyűrűjét is visszaadtam. Semmire sem kényszeríthetem. Nem tudnám... Azt hiszem most utoljára kértem tőle valamit. Boldoggá tenne vele ha megtenné ezt nekem. Nekem szükségem van erre.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
189
Join date :
2013. Mar. 06.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Soan & Mia 10.08.13 4:42


to: Soan  



Miért van az, hogy minél jobban próbálom eltaszítani magamtól annál jobban érzem közelebb is egyben? Lassan úgy érzem, hogy hiábavaló minden próbálkozásom, hiszen úgyis átlát rajtam. Tudja! Pedig annyira igyekeztem eltitkolni az iránta érzett érzéseimet. Tényleg minden erőmmel azon voltam, hogy képes legyek egy nap úgy ébredni, hogy ne Soan legyen az első gondolatom, nos még mindig erősen próbálkozok, de még nem jártam sikerrel. Hiába fekszik Alex mellettem mikor csak arra tudok gondolni, hogy mi lehet vele. Sokáig azt hittem, hogy csak nekem fáj és csak én küszködök, de rá kellett jönnöm, hogy ezzel a fájdalommal nem vagyok egyedül, mert ez nem csak nekem fáj, hanem mindkettőnknek. Megkockáztatom, hogy jobban képes lennék elviselni még a fizikai fájdalmat is, mint ezt a szívemben mardosó iszonyú érzést.
- Soan! Kérlek ezt fejezzük be! - Nem válaszoltam kérdéseire, hogy miért? Csak azért mert még ezekre én is keresem a válaszokat. Az is egy hatalmas kérdőjel, hogy még mindig hogyan vagyok képes tükörbe nézni. Tényleg nem szeretem, még nem de nagyon reménykedek abban, hogy talán idővel, az együtt töltött házas évek alatt sikerül annyira megszeretnem amennyire egy feleségnek szeretnie kell a férjét. Már csak ebben reménykedhetek mert a kislányos naiv kis álmom, hogy majd ahhoz megyek hozzá egy szép napon akit tényleg szeretek már rég szertefoszlott. Most pedig egyre visszataszítóbbnak érzem magam. Nem sokára feleség leszek és mégis vissza csókoltam. Nem kellett volna engednem vágyaimnak, túl nagy hibát követtem el.
- Tudod mit? Tényleg nincsen jogod tőlem ilyet kérni. - Ahogy vissza kaptam a gyűrűmet úgy húztam is fel az ujjamra.
- Soan, te csak játszol velem. Mindig is csak egy játékszer voltam számodra és most is csak azért mondod ezeket mert féltékeny lettél arra, hogy valaki elhappolja előled a kedvenc játékszeredet. - Vajon tényleg szeret, vagy csak kétségbeesett próbálkozás lenne a részéről ez, mert ráeszmélt arra, hogy már többé nem birtokolhat?
- Kérlek csak próbáljunk meg mindent elfelejteni. Tegyünk úgy, mintha soha semmi sem történt volna közöttünk, ezt a mai csókot is beleszámítva. - Hazudok neki, ahogy magamnak is, nem akarom elfelejteni, sőt sehogy sem lennék rá képes, mert szeretem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Soan & Mia 10.08.13 16:20

Igaza van. Érjen már véget ez a rémálom. Ébredjünk már fel. Annyira szeretnék már ismét arra ébredni, hogy mikor az oldalamra fordulok ő ott fekszik mellettem. Nem pedig csak a hiányát érzem... Számtalanszor ébredtem már arra, hogy őt keresem. Majd rá kellett ébrednem, hogy már nincs akit megölelhetnék, már nincs magamhoz húzhatnék, már nincs aki hozzám bújjon. Iszonyatosan hiányoznak ezek a dolgok. egyébként sem vagyok túl jó alvó, de mióta egyedül kell töltenem az éjszakákat minden sokkal rosszabb lett. Ha kell éjszakákon át simogatnám és cirógatnám, minden percben a fülébe suttognám, hogy szeretem, csakhogy visszakapjam. Ezért bármit megtennék... Reggelente többnyire mindig ő ébredt fel előbb, de csak mert én mindig későig fent voltam. Mert mire ő olyan mélyen el tudott aludni... De ez sem érdekel.
- Egyedül csak te tudsz ennek végez vetni. Ha tényleg azt akarod, tedd meg. - Lassan, de biztosan el kell majd fogadnom a tényt, hogy semmit sem tehetek. Piszkosul szeretném már én is, hogy vége legyen, csakhogy nem így. Nem így, hogy én a történtek után ismét egyedül leszek majd. Nem akarom, hogy így érjen véget ez az egész. De lássuk be, ebben csak ő dönthet és néhány napon belül meg kell hoznia a döntést, ami szerinte a leghelyesebb. Nekem pedig el kell majd fogadnom, mert nem tehetek mást. El kell fogadnom, hogy engem szeret mégis egy másik férfinak lesz a felesége... Mégis hogy tudnám ezt elviselni?
- Tényleg ezt gondolod? Őszintén? Akkor miért csókoltál vissza? Tudod vissza is utasíthattál volna, elhúzódhattál volna, ellökhettél volna magadtól... - De egyiket sem tette. Visszacsókolt méghozzá nem is akárhogyan. Ez után mégis mit kellene hinnem? Valóban én vagyok az, aki csak játszadozik vele? Talán okosabb dolog volna előbb belenézni abba a tükörbe ami mögött áll... Én őszintén elmondtam, amit érzek. Ő pedig szépen semmibe vette. Rendben. Nem képes már hinni nekem, ezt elfogadom. De mi van az ő érzéseivel?
- Hát akkor ha megbocsájtasz... Én meg is tenném az első lépéseket az ügy érdekében. - Ez a mai nap már épp elég megaláztatásban bővelkedik, köszönöm. Ideje valami más elfoglaltság után nézni, amitől kevésbé érzem magam nyomorultul. Azzal már hátat is fordítottam neki majd csendben elhagytam a nappali helyiséget...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
189
Join date :
2013. Mar. 06.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Soan & Mia 10.08.13 21:35


to: Soan  



Kedvem lenne kétségbeesésemben elsírni magamat, mert tényleg nem tudom mit is kellene tennem. Csak leroskadni a padlóra és zokogni, kicsi választ el attól, hogy tényleg megtegyem csak nem akarom, hogy sírni lásson.  Pár könnycsepp nem igen oldaná meg a problémáinkat, pedig néha olyan jó kisírni magam, de attól még mindig ugyan ebben a rémálomban ragadtam. Mert ez nem több, mint egy rémálom, én csak annyit tehetek hogy türelmesen várok, hátha reggel felkelek és vége szakad ennek. De a dolgok nem ilyen egyszerűek, sőt sokkalta bonyolultabbak, de ezt csak mi tudjuk, mi látunk csak igazán a dolgok mögé.
- Már nem tudom mit akarok. - Viszonylag az eddigiektől halkabban jegyeztem meg, mert nem akarom, hogy lássa rajtam mennyire bizonytalan vagyok. Mert tényleg nem tudom, hogy mit is kellene tennem, hozzá menni egy olyan emberhez akit nem szeretek és csak reménykedni abban, hogy idővel sikerülni fog, vagy felbontani az eljegyzést és vissza vetnem magam Soan karjai közé. Na és akkor mi lesz? Képes lenne felvállalni, vagy továbbra is azt szeretné, hogy az Ő kis titka maradjak? Mert én ezt már nem akarom. Egyszerűen nem akarok titkok és hazugságok között élni.
- Talán csak még egyszer utoljára érezni akartam milyen mikor megcsókolsz. - Nem hinném, hogy képes lennék abban a tudatban élni, hogy már többet nem érezhetem ölelő karjai nyújtotta biztonságérzetet és azt milyen szenvedéllyel falja ajkaimat. Ilyen hevességet még sosem éreztem, de talán már soha életemben nem fogok, mert Alex tényleg próbálkozik, de mégsem azt kapom tőle amire vágyok. Azt csak egy ember tudja, pontosan mire is van szükségem.
- Sajnálom. - Suttogtam. Legszívesebben utána mentem volna, de nem áll jogomban hamis reményeket ébreszteni benne. Csak végig néztem ahogy kisétál a szobából, vajon ilyen könnyedén képes lenne nekem hátat fordítani és az életemből is kisétálni?

//köszi ♥//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Soan & Mia

Vissza az elejére Go down

Soan & Mia

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Mondd azt, hogy igaz volt minden - Soan & Mia

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Archívum :: Abrams & Pierce villa-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához