Des & Cassy

Tárgy: Des & Cassy 07.08.13 0:24

Nos elmentem orvoshoz, aki nem tudott nekem túl sok információval szolgálni, mármint a rosszulléteimet illetően. Azt viszont megerősítette, hogy a tüneteimet nem terhesség okozza. Egyszerre voltam boldog és szomorú is. Megkönnyebbültem, mert tényleg túl fiatalok vagyunk még ahhoz, hogy egy gyermek érkezzen az életünkbe és Desmond nyíltan kijelentette, hogy nem szeretné megtartani. Pedig én már kezdtem bele élni magam az anya szerepbe, azt viszont sosem tudom megbocsájtani, hogy elvárta volna tőlem, hogy a közös gyermekünket vetessem el. Lehet nem értékel eléggé és fel kellene nyitnom a szemét, hogy végre jöjjön már rá, hogy mi vesztenivalója van. Megbántott, sértett és kétségbeesett vagyok és nemiféle elégtételt szeretnék venni tőle. Nem gondoltam bele a következményekbe, hogy mi fog lenni akkor, ha ezért örökre megharagszik rám, csak szeretném ha érezné azt, amit én is. Szenvedjen, mert amikor megtudtam hogy nem tartana igényt a gyerekünkre valami össze tört bennem. Időre van szükségem, hogy képes legyek ezt feldogozni, habár nem vagyok állapotos, de mikor Desmond azt sejtette, hogy az volnék egyből tudtomra adta, hogy nekem mi is lenne a dolgom. Ezért is engedem teli a kádat vízzel. Kész szerencse, hogy már lehet kapni művért is, ami pont olyan mintha igazi lenne. Először beszíneztem a teli kád vizet vérvörösre, majd a kád szélét is végig csepegtettem, végül pedig eldobtam egy pengét a csempére és körülötte és egy szép vértócsát csináltam, de mielőtt még bele feküdnék a kádba a szobámba jól látható helyre tettem a "búcsú levelemet" amiben ez állt; Az első pillanatban megmondhattad volna. Szólhattál volna, ne kezdjük el. Sajnálom. Szeretlek. Persze a garantált hatás kedvéért bevettem pár nyugtatót, hogy kábultabb legyek, és a légzésem is lassabb legyen. Majd bementem a fürdőbe elvégezni az utolsó simításokat. Élethűen megcsináltam a karomat, mintha tényleg felvagdostam volna az ereimet, ezek után befeketedtem a kádba. Kezemet a kád széléhez lógattam, hogy azt a látszatot keltsem, hogy kiesett a kezemből a penge amivel vagdostam magam, hiszen erről árulkodik a körülötte össze gyűlt vér is. Hamarabb hatott a nyugtató mint hittem volna, hirtelen érzékeim eltompultak és képtelen voltam szememet nyitva tartani, engedtem a csábításnak és behunytam szempáromat. Nem vettem be halálos adag nyugatot, mindez csak a színjáték része, nekem pedig nem kellene élőnek kinéznem mikor feltehetőleg Desmond rám talál.

Tárgy: Re: Des & Cassy 08.08.13 0:43

Milyen ember vagyok én? Soha sem fog megbocsájtani nekem. Megfog gyűlölni. Gyűlölni fog azért mert arra kértem, hogy ölje meg az első jó és szép dolgot, ami a szerelmünk gyümölcseként jöhetett volna a világra. Megbántottam. Fájdalmat okoztam neki. Másra nem is vagyok képes. Mindent elvettem tőle, ami fontos volt a számára. Mi maradt? Csakis egymáséi voltunk. erre most őt is elveszem tőle. Magamtól is. Kettőnktől. talán mégsem volt olyan helyes döntés ez a szerelem. Felelőtlenség volt a részemről, hogy engedtem, hogy megszeressem. Édes istenem... Mit tettem vele? Egy életre tönkretettem. Hogyan fogok tudni ezek után a szemébe nézni? Gyerekem születhetett volna. Apa lettem volna. Született volna egy csodálatos kisfiam attól a nőtől, akit mindennél jobban szeretek és aki ezek után még csak arra sem fog méltatni, hogy rám nézzen. Örökre elfog hagyni... Könnyekkel küszködve léptem ki a szobájából majd percekkel később az iroda ablakából láttam kigurulni a családi limuzint.
De ennek már több órája... Hát nem jött be hozzám. Megértem ha most látni sem akar. Igazság szerint most én sem tudnám felkeresni. Tudom bármit is mondanék az vajmi kevés volna... Kevés és jelentéktelen. Azt hiszem most már mindig látni fogom azt a pillanatot álmaimban, ahogyan összetörve zokogott összekuporodva az ágyon. Én pedig semmit sem tettem. Képtelen vagyok helyes döntést hozni. Más körülmények között én volnék most a világ legboldogabb férfija és valószínűleg abban a percben megkérem volna a kezét, hogy kimondta várandós. Az én gyerekemet hordozza a szíve alatt... Undorító vagyok. Mégis ki tud majd ezek után szeretni engem? Mégis hogyan mondjam el neki ezek után, hogy én még mindig őrülten szeretem és hogy bocsásson meg nekem? Már persze ha egyáltalán végigkíván majd hallgatni és nem csomagol össze azonnal mint már egyszer megtette. Mindketten megtettük. Tudom, hogy nem fogom elviselni nélküle. Nem megy. Nem akarom!
Vészterhes léptekkel közelítettem meg Cassy szobáját majd halkan bekopogtam. Semmi. Újra kopogtattam. Semmi. Lassan nyitottam be a helyiségbe, amii üres volt. Én valamiért mégis bementem. Az asztalon egy fehér papírlap hevert. Tisztán emlékszem, hogy az a mi előbb még nem volt ott. Remegő kézzel emeltem fel az asztalról majd olvasni kezdtem. Szemeim könnybe lábadtak. Iszonyatos fájdalom nyilallt mellkasomba. A papírt összegyúrtam majd eldobtam... Ekkora láttam meg a köntösét majd indultam meg a fürdő irányába majd lefagytam az ajtóban. Egy pillanat műve volt az egész. Nem, nem lehet így vége. Nagyon kérlek ne tedd ezt velem. Rohantam a kádhoz, hogy kihúzzam belőle majd vele együtt a fürdő padlójára rogytam. Szorosan magamhoz öleltem mélyen magamba szívva édes illatát.
- De hát miért kellett? Mi tettél? - Ráztam meg. Minden erőmmel azon voltam, hogy magához térítsem.
- Nem, nem, nem! Nem mehetsz így el! Nem hagyhatsz így itt! Szeretlek! - Simogattam meg arcát majd megcsókoltam.
- Fel kell ébrednem, hallod? Vissza kell, hogy kapjalak. - Hajtottam fejemet a mellkasára. Éreztem, hogy még ver a szíve. Karjaimba vele léptem be a zuhanyrózsa alá majd engedtem meg a hideg vizet.
- Szerelmem. Cassandra. Magadhoz kell térned. Nem hagyj egyedül élni nagyon kérlek! - Szorosan magamhoz öleltem úgy álltunk a hideg vizes tus alatt.

Tárgy: Re: Des & Cassy 08.08.13 4:42

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer eljön az a nap, mikor ekkorát fogok csalódni abban a férfiban akit mindennél jobban, feltétel nélkül szeretek. Én tényleg azt hittem, hogy ki fogok tartani mellette legyen bármi is, mennyire naiv voltam, de elvette az eszemet a szerelem. Most viszont már tisztán látok, nem érdemel meg engem egy olyan férfi aki elvárja tőlem, hogy elvetessem a bennem növekvő magzatot. Komolyan azt hittem, hogy várandós vagyok, mert ugye a tüneteim azt sejtették. Sosem tartottam magam anya típusnak, de mikor megtudtam, hogy nem vagyok állapotos, valamiért nem az lett a reakcióm, amit magamtól vártam volna el. Kezdtem bele élni magam az anya szerepbe. Csak most jöttem rá, hogy mennyire vágyok egy gyerekre, de úgy látszik nem egyezik Desmonddal az értékrendünk. Neki lassan minden előrébb való lesz, mint a család. Csak mondja azt, hogy nem akar tőlem gyereket és már nem is kell egymás idejét pazarolnunk. Őszintén bele sem mertem gondolni, hogy mi lesz annak a következménye, hogy felnyitom a szemét, hogy végre jöjjön rá mennyire fontos vagyok számára. Na és ha tényleg nem vagyok annyira fontos, mint ahogy hiszem? Szépen össze törnék, ha ezt vágná hozzám. Nem mintha most nem érezném magam megtörve, megbántottnak. De leginkább dühös vagyok rá. Annyit szeretnék tőle, hogy rémüljön meg attól, hogy elveszíthet. Tényleg csak ennyire vágyok kissé drasztikus módszerekhez folyamodva, de csak így érem el a kellő hatást ami ehhez szükséges. Ahogy bevettem a nyugtatót úgy szűnt meg létezni számomra a külvilág. Minden annyira homályos lett, aztán teljesen sötét. Hangokat hallok, vagyis jobban bele gondolva egyetlen hangot, Desmondét. Talán ez csak egy álom és nem is valóság az egész, csak egy vacak vágyálom és már beképzelem magamnak azt, amit valójában hallani szeretnék. De túl erőtlen vagyok ahhoz, hogy kinyissam a szemem vagy akár megszólaljak, hogy megtudjam. Reszketni kezdtem, csak úgy zúdult rám a hideg víz, amitől törékeny testem akaratlanul vacogott. Nagy nehezen sikerült kinyitom szememet, de a nyugtatóktól még mindig kába vagyok.
- Sajnálom. - Rekedtes, fáradt hangon szólalok meg. Ez volt az első amit szerettem volna tudatni vele. Talán pár pillanat múlva már nem fog módomban állni, mert ahogy megtudja, hogy csak egy cselszövés áldozata lett egyből kisétál az ajtómon és vissza sem néz.
- Csak színjáték volt, szerettem volna ha legalább annyira fájdalmat tudnék neked okozni, mint amennyit te okoztál nekem. - Habár nem láttam csuklómat, de le merném fogadni, hogy lemosta a víz a kezemről a művért és ha nem hisz nekem saját szemmel is láthatja, hogy kezemen egyetlen kósza vágás sincs. Aztán csak úgy hirtelen ismét elő tört belőlem a sírás, mikor újra eszembe jutott, hogy nem vagyok várandós. Túlságosan bele lovaltam magam ebbe a törékeny illúzióba, ami pillanatok alatt foszlott szerte.
- Tudod én tényleg azt hittem, hogy szeretsz de már egyáltalán nem vagyok ebben annyira biztos. Még a legjobbat el sem mondtam, biztosan nagyon fogsz ennek örülni. Nem vagyok terhes, kész szerencse hiszen nem rajongtál azért, hogy apa szerepben is kipróbáld magad. - Könnyek között vergődve nagy nehezen sikerült értesítenem arról, ami mostanában leginkább foglalkoztatta. Remélem most iszonyúan boldog és persze elégedett magával, hiszen mindvégig ezt akarta.

Tárgy: Re: Des & Cassy 25.08.13 23:32

- Nem, nem, nem! Én sajnálom. Nagyon kérlek gyere vissza hozzám! - Nem veszíthetem el! Azt nem tudnám elviselni! Az én életem mit sem ér nélküle. Szükségem van rá. Tudom, hogy támogatnom kellett volna, hiszen az gyermeket... hordta a szíve alatt. Édes istenem, mit tettem? A miénk volt. Csak a miénk. Én pedig arra kértem, hogy mihamarabb szabaduljon meg tőle. Teljesen igaza van. Fogalmam sincs, hogy mit érzett. Másodjára okoztam neki csalódást. Most ismét összetört. Az én hibám. Hogy fogjuk ezen túltenni magunkat? Soha sem fogja megbocsájtani nekem! De én... Én nem élhetek nélküle! Nekem kell az, hogy mellettem álljon. Jobban mint valaha.
- Nem veszíthetlek el! Nem tudok nélküled élni! Bármit is tettél... - Az az igazság, hogy egyáltalán nem különbözünk annyira egymástól. Ez a hasonlóság pedig jelen helyzetben igen ijesztő méreteket öltött. Őszintén nem hittem volna, hogy valaha is képes lesz ilyen elhatározásra jutni. Csak egy pillanatra tévedt tekintetem a csuklójára, ami néhány perccel ezelőtt még csurom vér volt, most viszont semmi. Még mindig nem tudom elhinni, hogy ezt tette velem... A pokolba is, még akkor sem ha megérdemeltem.
- Cassandra, ne sírj. Nagyon kérlek csak ne sírj. És többé nem csináld ezt. Kicsim, annyi gyerekünk lesz amennyit csak szeretnél, akkor amikor csak szeretnéd. - Dühösnek kéne lennem. Őrjöngenem kéne. De csakis magamat tudom hibáztatni. Őt teljesen megértem. Elveszett volt. Nem álltam mellette, amikor a legnagyobb szüksége lett volna rám. Eltaszítottam és kész tények elé állítottam. Olyan helyzet elé, amit együtt kellett volna megoldanunk. Én ehelyett magára hagytam. Ő pedig összetört. Továbbra is szorosan magamhoz ölelve szinte a mellkasomba préselve tartom majd lassan vele együtt leereszkedtem a csempének dőlve.
- Hogyan fogjuk ezen túltenni magunkat? - Tartottam el magamtól, hogy végre a szemébe tudjak nézni. Esküszöm semmit sem látok a könnyeimtől, de akkor is látnom kell.
- Meg kell, hogy bocsáss nekem. Szeretlek! - Tudom, hogy most a legkevésbé sincs jogom erre kérni. De nem hagyhat el. Mi összetartozunk. Egyek vagyunk. Tudom, hogy hibáztam. Ő mégis vakon követte az utasításaimat, hiszen nem hagytam neki más kiutat. Több időre lett volna szükségünk. Mi lesz most velünk? Lássuk be, egy művérrel lelocsolt fürdőben ülünk a hideg vizes tus alatt. A barátnőm begyógyszerezte magát...
- Cassandra, én arra készültem már hetek óta, hogy megkérjem a kezed. Mi lesz most így velünk? - Lassan engedtem meg a meleg vizet is ,hiszen nem szeretném ha ezek után még betegen az ágynak is esne. Úgy hiszem, hogy most enélkül is van éppen elég problémánk. Mégis hogyan hibázhattam ekkorát? Ami azt illeti egyáltalán nem vagyok sem boldog, sem pedig elégedett. Viszont most mindent megérdemlek, amit csak a fejemhez vág.

Tárgy: Re: Des & Cassy 26.08.13 0:13

Nem tudom hogyan lennék képes túltenni magam ezen, hogy életem első és legnagyobb szerelme ekkora csalódást okozott nekem. Teljesen össze vagyok törve, valami érzem hogy legbelül megroppant bennem. Őszintén tényleg azt hiszem, hogy nem szeret már eléggé, ha képes volt arra az elhatározásra jutni, hogy neki nincs szüksége arra a gyerekre amit kettőnknek sikerült volna összehoznunk. Igen, csak volna. Nem is akartam gyereket, de mikor kiderült hogy tüneteim nem arra utalnak hogy állapotos lennék akkor sikerült csak rájönnöm, hogy mennyire szerettem volna ha tényleg szívem alatt hordanám gyermekemet.
- Nem tettem semmit. - Annyira erőtelennek érzem magam, képtelen is lennék megállni a saját lábamon, ha Desmond nem fogna ilyen erősen már régen elterültem volna a csempén.
- Most ezzel nem tudsz megvigasztalni. Már annyira bele éltem magam az anya szerepbe, de te egy pillanat alatt romboltad le bennem ezt az illúziót. Ezek után mégis hogyan mondhatsz ilyet nekem? - Nem tudtam már magamnak parancsolni, az eddigieknél is jobban kezdtek felszínre törni belőlem elkeseredésemben könnyeim. Én tényleg azt hittem, hogy gyerekem fog lenni és nem is tudom mi fáj jobban, az hogy kiderült nem is vagyok állapotos, vagy az, hogy Desmond nem szerette volna megtartani.
- Nem tudom, ahogyan azt sem, hogy egyáltalán képesek leszünk-e arra, hogy ezen túltegyük magunkat. Mindketten hibáztunk, de egyszerűen nem adtál nekem más választás, tennem kellett valamit amivel fel tudom nyitni a szemedet. Most pedig minden okod meg van arra, hogy haragudjál rám. - Tudom nem volt tőlem szép dolog, hogy ezt tettem vele, de tényleg nem láttam más lehetőséget arra, hogy megértse mennyire fontos vagyok számára. Néha drasztikus lépesekhez kell folyamodni célunk eléréséhez.
- Akkor is szerettél mikor szemrebbenés nélkül azt mondtad, hogy jobb lenne ha még nem néznénk szülői örömök elé? - Még mindig olyan elevenen él benne ennek az emléke. Örülnie kellett volna annak hogy apa lesz, hiszen szeret, vagyis azt állítja, de mégsem a várt reakciót kaptam tőle.
- Mit szeretnél, mi legyen? - Ha már Desmond az érezhetően kettőnk közül aki a döntéseket meghozza, hát most is döntsön egyedül erről. Ez a nap egyre rosszabb lesz, ennyi mindennel szembe nézni egy nap alatt, én erre nem vagyok képes.
- Mégis hogy lehetsz te az a személy aki egyszerre okozza nekem a legnagyobb boldogságot és a fájdalmat is? - Szeretni fáj, na de ennyire? Esküszöm bele fogok őrülni ebbe a szerelembe.

Tárgy: Re: Des & Cassy 26.08.13 18:12

- Tudom, hogy te nem tettél semmit. - Én viszont annál is többet. Tönkretettem, mindent tönkretettem. Ezek után kész csodaszámba megy ha képes lesz nekem megbocsájtani. Ha nem gyűlöl meg... Tudom, hogy nem lett volna jogom erre kérni. Szeretem. Nem akarom elveszíteni. Ezekben a pillanatokban vált világossá a számmora, hogy valójában mennyire nem érdemlem meg. Szeretem mégis fájdalmat okoztam neki. Nem arról van szó, hogy én nem szerettem volna azt a kisbabát, esetleg hogy nem akarok tőle gyereket. Akarok, mindennél jobban! Egyszerűen csak nem most! Igazából még azt sem értem hogyan történhetett?! Természetesen nem lehetetlen, a módját sem kell vitatnunk...
- Egy napon csodálatos anya lesz belőled. Úgy sajnálom. Annyira bánom, hogy nem voltam melletted! - Most már tehetek bármit. Annyiszor mondhatom el amennyiszer csak akarom, akkor sem tudom kifejezni szavaimmal, hogy mennyire nem ezt akartam. Én nem így akartam.
- Hogy történhetett ez meg velünk? - Mondhatni szinte egyik napról a másikra. Nem voltunk még erre felkészülve. Elhamarkodtam a döntésemet. Nem gondoltam át eléggé. Minderre együtt kellett volna megoldást találnunk nem pedig egyedül nekem.
- Én nem hagylak el többé. Szeretlek! És most bármit megtennék azért, hogy enyhítsem a fájdalmadat! - Tudom, hogy semmit sem tehetek. akárhogy is, most biztosan nem lesz könnyebb, sem pedig jobb. Most semmi sem elég jó. De még így sem tudok rá haragudni. Nem megy... Nekem szükségem van rá. Túl fogjuk tenni magunkat ezen. Én mindent megfogok tenni azért, hogy ez a fájdalom elmúljon és újra boldog legyen velem, mellettem.
- Ez nem így működik. A közös élet a házassággal kezdődik, nem pedig egy gyerekkel. Szóval nem fordítva... Csak nem szerettem volna, hogy bárki is azt gondolja, hogy csak emiatt a baba miatt veszlek el. Szerettem volna megkímélni magunkat a szégyentől. Képzelheted miféle botrány lett volna ha terhesen vezetlek az oltár elé vagy már egy kisbabával a kezünkben. Ebbe belegondoltál már? Önző vagyok, tudom. De akkor túl korán szeretett volna ez a kicsi világra jönni. Lássuk be, egyikünk sem állt még erre készen. Még csak említést sem tettél arról, hogy gyereket szeretnél. - Alig múlt tizennyolc. Bármennyire szeretem is, ezt még sem engedhettem. Megbélyegezte volna a pici az egész családot, ami nem kis szégyenfolt lett volna az életünkben. Tudom, hogy nem szép dolog így beszélni egy kis gyerekről, hiszen ő igazán semmiről sem tehet. Ellenkezőleg, mi voltunk a felelőtlenek. Én csak szerettem volna elkerülni, hogy címlapra kerüljünk. Bár kétségtelenül, hogy jó ideig mi vezettük volna volna a pletykarovatokat. Vagy indítottam volna eljárást mind ellen csak azért mert napvilágra hozták az igazságot miszerint felcsináltam a kiskorú húgomat majd kénytelen voltam feleségül venni?! El tudta volna viselni, hogy egy olcsó kis nőcskeként emlegessék, mi több...
- Azt hiszem a mai nap folyamán már tapasztalhattuk milyen bravúrosan tudok helyes döntéseket hozni. Csak annyit szeretnék, hogy te boldog legyél. Akár velem, akár nélkülem. - Bárhogyan is döntsön, tiszteletben fogom azt tartani. Mert én tényleg csak ennyit akarok.
- Azért mert én szeretlek téged a legjobban. Csak én tudlak igazán boldoggá tenni és olykor én okozom ezzel a legnagyobb fájdalmat. - Fogalmam sincs hogyan tovább, hogy mi lesz ezután. A lényeg, hogy együtt maradjunk. Most érzem csak igazán, hogy milyen könnyedén elveszíthetem. Őszintén? Félek. Félek attól, hogy sikerölt akkora csalódást okoznom neki, aminek következtében egy napon majd úgy dönt, hogy könnyebb és boldogabb élete lenne nélkülem.

Tárgy: Re: Des & Cassy 27.08.13 2:27

Sosem szerettem volna idáig eljutnom, de úgy érzem most időre van szükségem, hogy át tudjam gondolni mit is szeretnék innentől kezdve. Mert jobban belegondolva nincs is akkora dráma mint ahogyan elsőnek tűnik. Nem voltam terhes, ezért nem is kellett átesnem az abortuszon, pedig Desmond ezt szerette volna abban az esetben ha... De itt van az amivel a legnagyobb bajom van. Megingott a bizalmam. Azt hittem számíthatok rá és mikor szükségem lett volna rá akkor egyedül hagyott. Azt gondoltam történjék bármi is mindig ott fog lenni velem, fogja majd a kezem és lelket önt belém, mikor már úgy érzem minden reménytelen.
- Szerintem jobb ha ezt nem tudjuk meg. - Igen, tény hogy most mégis szeretnék egy kis babát, akit kezembe vehetek és gyönyörködhetek benne, de majd ez a vágyálmom idővel szertefoszlik és nem is lesz majd annyira fontos számomra a szülői örököm, mint ebben a pillanatban.
- Miért tőlem várod, hogy erre választ tudjak adni? Szerintem magadtól is tudod hogy. - Próbálom abba hagyni a sírást, de úgy érzem a világ össze fájdalma az én lelkemet nyomassza.
- De mint kiderült nem vagyok terhes, szóval ezek után nem látom értelmét tovább foglalkozni ezzel. Nincs baj, minden rendben van. Innentől akár a dolgok visszazökkenhetnek a normális kerékvágásba. - Ojaj, de hát nálunk a dolgok sosem illettek bele abba a bizonyos normális kategóriába tekintve, hogy a kapcsolatunk sem éppen hétköznapi mederben folyik. Tényleg nem lenne ilyen körülmények közé születnie egy gyereknek.
- Azt hiszem időre van szükségem. - Akármi is történt nem akarom, hogy csak így vége legyen annak ami közöttünk van. Csak szeretnék tőle időt kérni, hogy össze tudjam magam szedni és képes legyek újra bízni benne ezek után.
- Szeretnélek tovább szeretni, de most annyira nehéznek tűnik. Még mindig szeretlek és az irántad érzett érzelmeim semmit sem változtak, de tényleg szükségem van egy kis időre. - Nem szeretnék csalódottságomban olyan dolgokat mondani neki amit nem gondolok komolyan, mindkettőnknek jobb lesz ez így. Valahogy sikerül felkelnem a csempéről és lekapnom magamról a vizes hálóingemet ami zavaróan hozzám tapadt már. Azt hittem már valamennyire kiürült belőlem a gyógyszer, de aztán mégis minden annyira homályossá vált, csak nem álltam annyira stabil lábakon mint hittem. Ha Desmond nem fog meg akkor bizony a padlón végzem.

Tárgy: Re: Des & Cassy 28.08.13 22:11

- Ne mondj ilyet... Én szeretnéd tőled gyereket, csak nem most. - Egyszerűen még kimondani is szégyellem, de ez az igazság. Ez a pici nagyon rosszkor szeretett volna megfoganni benne. Tudom, hogy ez nem az Ő hibája. Ezt soha nem is állítottam. Csak mint derült égből a villámcsapás úgy ért ez az egész. Rajta pedig egyértelműen megmutatkoztak már a vélt terhesség jelei. Nekem pedig fogalmam se volt, hogy mit kéne tennem. Hát ez tűnt a legkönnyebben járható útnak. Megértem, hogy csalódott. Azt is megértem ha a történtek után gyűlölni szeretne, azért amit vele tettem. Olyan érthetetlen volt számomra ez az egész. Kisbaba? Mégis hogyan? Én abban a tudatban voltam, hogy Cassy szedi a fogamzásgátlót, méghozzá napi rendszerességgel. Egyszerűen nem történhetett volna meg.
- Mondd, milyen ember vagyok én? - Ezt a kérdést talán jobb lett volna fel sem tennem, hiszen egyértelmű. Olyan akit őt, soha sem fogja megérdemelni.
- Már hogy volna minden rendben? Semmi sincs rendben. Azt hitted, hogy várandós vagy... - Én pedig azon nyomban megfosztottam volna az anyaság örömétől. Én csak nem szeretném, ha most emiatt végleg elzárkózna előlem és mindent magában tartana. Szeretném ha megosztaná velem a dühét, a bánatát, a csalódottságát. Bármit. Mindent. Nem akarom, hogy egyedül cipelje a történteknek a terhét. Azért mert az én hibám!
- Jól van. Annyi időt kapsz amennyire csak szükséged van. De nagyon kérlek, hogy idővel majd gyere vissza hozzám. Mert én nem tudnék nélküled élni! - Engedtem őt eltávolodni tőlem és szépen lassan vele együtt én is felálltam a csempéről. Figyelmesen hallgattam és próbáltam elfogadni a kialakult helyzetet, ami teljesen érthető. Tudtam, hogy még nem elég erős ahhoz, hogy felálljon, de nem akartam akadékoskodni, hát hagytam. Most viszont mondhatni, hogy akarva akaratlanul is a karjaim közé vetette magát. Mindkettőnk szerencséjére. Egészen az ágyig vittem karjaimban majd lassan lefektettem és gondosan betakargattam. Megértem, hogy időre van szüksége. Elfogadom. De most akkor sem tudom magára hagyni. Aggódom. Ezért csak leültem mellé az ágy szélére és őt figyeltem... Nem tudtam megállni ezért eligazítva egy kósza tincset simítottam végig arcán.

Tárgy: Re: Des & Cassy 29.08.13 10:33

Most még az is rettentően képes fájni számomra, hogy az állítja szeretne tőlem gyereket, csak ugye az idő nem nekünk kedvez. Ez nekem annyira gyors és ellentmondásos. Teljesen ki vagyok borulva ami szerintem látszik is rajtam. Már nem akarok erősnek mutatkozni, nem is lennék képes arra, hogy ezek után tartsam magam, egyszerűen csak sírni, zokogni szeretnék bánatomban, még akkor is ha attól nem fog semmi sem jobb lenni.
- Szerinted tényleg jó anya válna belőlem? Mert azok után, hogy képes lettem volna megtenni... mert te azt szeretted volna. Mert én nem hiszem. - Le kellene zárnunk a témát, hiszen nem vagyok terhes és nem is vettethettem el azt ami nem is volt. De mégis a legszörnyűbb az egészben, hogy képes lettem volna rá, csak azért mert Desmond még nem állt volna rá készen, talán én sem állok még készen, de akkor is az Ő szavai volt a döntő.
- Olyan aki túlzottan félt engem és próbál mindentől megóvni, ezért néha észre sem veszi, hogy helytelenül dönt. - Mert mindig figyel arra ami nekem a legjobb, csak olykor nem értük egyet abban, hogy mi is lehet számomra a legjobb. De erről szól egy kapcsolat, mindig vannak hullámvölgyek, de az igaz szerelem mindent képes legyőzni.
- De mint kiderült nem vagyok az! Őszintén nem szeretnék erről most többet beszélni. - Felesleges is volna, mert tudjuk nem lesz közös gyerekünk, most biztosan nem. Azt pedig nem tudom, hogy egyáltalán lesz-e olyan, hogy valaha is fogok neki gyereket szülni.
- Nem hagynálak el sosem, csak most úgy érzem szükségem van egy kis magányra, csak hogy képes legyen összeszedni magamat. - Túlságosan szeretem ahhoz, hogy el tudjam hagyni, de nem akarom hogy lássa rajtam mennyire összeroppantam. Pár nap és biztosan a régi önmagam tudok majd lenni. Hirtelen minden elsötétedett előttem, mire feleszméltem már Desmond karjai között találtam magam, utána pedig már a saját ágyamban voltam.
- Nem kell itt lenned velem, most már jól vagyok. - Annyira szeretném, hogy mellém bújva öleljen magához, de most nem tehetem meg, hogy közel engedem magamhoz, még tisztáznom kell pár dolgot magamban mielőtt újra engednék a csábításnak.

Tárgy: Re: Des & Cassy 30.08.13 21:29

- Cassandra kedvesem, próbáld meg egy kicsit más szemszögből nézni a dolgokat. Csak azért mert engem szeretsz, azért még igazán nem vagy hibás. Jobban mondva nem a Te hibád. Na és miért is ne válhatna belőled jó anya? Azt hiszed, hogy Te vagy az egyetlen nő ezen a világon, aki hasonlótettre készült? Csak hogy Ők meg is valósították. Nézd, Nem tudom mit mondhatnék. De gondolj bele mi van azokkal az anyákkal, akik azért vetetik el a kicsijüket, mert nem áll módjukban felnevelni? Ezt nem azt jelenti, hogy Ők rossz anyák. Nekünk pedig lehet még gyerekünk, amennyit csak szeretnénk... De Te sem akarhatod, hogy a közös gyerekünk titkon között egy hatalmas hazugságban nőjön fel. Én családot szeretnénk a kicsinknek beleértve a nagyszüleiket is... Tudom, hogy most nem vagy képes megérteni, de gondold át kérlek. - Minden lehetséges és létező oka megvan arra, hogy elítéljen. Óriási hibát követtem el mikor arra kértem, hogy vetesse el azt a babát. Itt most nem az a lényeg, hogy végül kiderült mindvégig szó sem volt babáról, hanem az hogy én tényleg képes lettem volna megválni tőle. Gondolkodás nélkül. Tudom, hogy erre nincs bocsánat, de én mégis arra kérem, hogy próbáljon megérteni.
- Tudom, hogy erre nincs bocsánat. Tudom, hogy megbántottalak, de nem kellett volna engedned. Nem voltunk még erre felkészülve... - Soha még csak meg sem említettük, hogy gyereket szeretnénk. Erre ma azzal állított be az irodámba, hogy terhes. Rendben van. Beismerem. Rettenetesen megijedtem. nem tudtam mi tévő legyek. Minden összeomlani látszott. Szerettem volna jól dönteni... Időre lett volna szükségem. Felfogni, hogy nekem most tényleg lesz egy gyerekem. De rajta máris megmutatkoztam a vélt terhessége jelei, nem engedhettem, hogy ez véget vessen mindennek. Nem akartam megalázni. Nem akartam, hogy egy héten belül a mi képünk köszönjön vissza a címlapokról. Micsoda szégyen lett volna... Kisbaba a Drescher családban. Várandó anyuka. Csak hogy nem az újdonsült feleség... Desmond Drescher, a jó hírű ügyvéd felcsinálta az alig tizennyolc éves húgát majd feleségül kérte. Ez finoman szólva is több mint botrányos és elfogadhatatlan.
- Én csak annyit kérek, hogy ne zárkózz el tőlem... - Csak szeretném tudni, hogy jól van. Mert tudom,hogy ilyenkor nem eszik rendesen. Sőt, még az ágyból is nehezére esik felkelni. A közelében szeretnék maradni. Segíteni ha tudok, ha már fájdalmaz okoztam neki. Szeretném helyrehozni, amit elrontottam.
- De, de igen kell. Nem vagy jól. Többé nem foglak magadra hagyni. Itt leszek veled amíg elalszol. - Semmit sem fogok tenni, ha nem akarja. Csak itt fogok lenni, itt fogok csak ülni mellette, amíg szépen elalszik.
- Gondolom egész nap semmit sem ettél, igazam van? - Tudom, hogy igen. De azért tőle is szeretném hallani. Ezért az egy dolog miatt nagyon tudok rá haragudni, hiszen annyiszor kértem már, hogy ne csinálja ezt.

Tárgy: Re: Des & Cassy 03.09.13 23:58

Zaklatott vagyok na és csalódott is és az már biztos, hogy túl hamar ítélkeztem. De ennek ellenére is annyira fáj az ami meg sem történt. Nem történt meg, de megtörténhetett volna. Most boldognak kellene lennem, hogy nem kellett akkora testi, lelki traumán átesnem, ami azzal jár... Most pedig valami olyasmire eszméltem rá amit eddig nem is tudtam.
- Tudod mit? Igazad van! Te is tudod, én is tudom. Nem kell tovább ezt a témát boncolgatnunk. Jobban is érezném magam attól, ha sosem hoznánk fel ezt és csak úgy tennénk, mintha ez a nap meg sem történt volna. - Nem akarom újra és újra azt hallgatni, hogy jó anya lennék, de a körülmények mégsem kedveznek nekünk. Túl sok titok vesz körül minket és már kezd ebből is elegem lenni, hogy még mindig nem szerethetem nyilvánosan így valószínűleg nem is lenne tanácsos gyereket szülnöm neki. Túl sok lenne egyszerre ha kiderülne, hogy mi már egy ideje egy pár vagyunk, sőt hogy még több meglepi legyen a dologban még az is kiderülne, hogy várandós vagyok. Na bumm.
- Akkor mégis mire vagyunk mi felkészülve? Egyáltalán tervezel velem komolyabb távra is, vagy csak eljátszadozol velem? - Ez a kérdésem pedig teljesen jogos azok után, hogy már hosszú hónapok óta egy párt alkotunk, de persze még szigorúan titokban. Szerintem nem akkora ügy, hogy úgy alakult, hogy a szüleink összeházasodtak mi pedig így ismertük meg egymást és most itt tartunk. Ez csak is véletlen, de mégis úgy teszünk, mintha ezzel valami iszonyú nagy vétket követnénk el, csak mert én egyáltalán nem érzem magam bűnösek azért, mert merem szeretni.
- Nem fogok, ígérem. - Nem azt mondtam, hogy ezentúl ne is találkozzunk és tartsuk egymástól a tisztes távolságot, csak néhány napra lenne talán szükségem, csak hogy ezt mind megemésszem.
- Ha tényleg itt szeretnél maradni akkor szabadulj meg a vizes ruháidtól, nem szeretném hogy miattam bármi bajod legyen. - Az a hideg zuhany mindkettőnket alaposan lehűtött, ezek után pedig nem szeretném tényleg, hogy beteg legyen csak mert kamu öngyilkosságot követtem el, csak mert tudni akartam még mennyire szeret és hogy mi mindenre lenne értem képes.
- Ne haragudj. - Néztem rá bocsánatkérő pillantással.
- Valamiért eddig nem igazán volt étvágyam, és őszintén nem is vagyok éhes. - Nem is tudom, nem vágyok semmire sem, most olyan jó az ágyban, hogy nem is lennék képes kikelni és enni, remélem Desmond nem fog erősködni. Tudom nem szereti ha nem eszek, biztos attól fél, hogy csontos lesz a hátsóm és nem tud majd rajtam mit fogni. Viccet félretéve, tényleg imádom mikor ennyire odafigyel rám és törődik velem, de most tényleg nem menne le egy falat sem a torkomon.

Tárgy: Re: Des & Cassy 08.09.13 20:15

- Ezt most Te sem gondolhatod komolyan. Rendben van, ha most nem szeretnél erről beszélni, de nem vagyok hajlandó úgy tenni mintha mi sem történt volna. - Túl sok mindent vészelt már át ez a kapcsolat. Éppen ezért nem fogom hagyni, hogy ez úttal elbukjunk. Tudom, hogy nem szabadott volna megengednem, hogy ez megtörténjen. Most úgy érzem, hogy ez a legrosszabb, ami eddig történt vagy történhetett volna velünk. De majd ezen is túl leszünk valahogy. Én azonban nem tudom ezt csak így elfelejteni. Nem vagyok rá képes, hogy elfogadjam mindezt, nélküle nem megy. Az pedig számmora elfogadhatatlan, hogy szeretett volna véget vetni az életének. Nekem erről tudnom kellett volna. Látnom kellett volna, hogy ez így nagyon nincsen rendben. Lássuk be... egy állat voltam, mikor megkértem vetesse el a gyereket. És még nagyobb állat, amikor azt hittem, hogy ez így működni fog.
- Cassandra, nem tudom mennyire figyeltél rám, de az imént közöltem veled, hogy egy napon majd szeretném megkérni a kezed. Most őszintén... Mondd, hogy ezt nem gondoltam komolyan. De ha mégis hát azt is mondd el, mert nekem tudnom kell. - Ez az egész egyre hihetetlenebb és én egyre kevésbé tudom, hogy mitévő legyek. Helyrehozhatom ezt valaha is? Tudom, nem az számít ami ténylegesen történt. Hanem, hogy Cassandra azt hitte babát vár és nekem ennek örülnöm kellett volna. De hát mégis mi történik velem? Hol rontottam el ennyire? Én csak a legjobbat szeretném magunkat. Azt hogy egy napon olyan életet tudjak biztosítani neki, amilyet megérdemel. Ehhez persze áldozatokat kell hozni, de ezzel nem Őt akartam bántani. Csak egyszerűen túl soknak bizonyult mindez egyszerre.
- Amint lehet átöltözöm. - Amint tehetem. De előtte róla szeretnék gondoskodni, ha már mindenképpen távoznom kell tudni akarom, hogy most már tényleg jól lesz. Nem akarom napi rendszerességgel óránként ellenőrizgetni. Nem arról van szó, hogy nem bízom meg benne. De azt hiszem ennyi egészséges féltés még belefér...
- Te ne haragudj. - Neki igazán nincs miért bocsánatot kérnie, nekem viszont annál inkább. Most úgy érzem egy élet is kevés lesz ahhoz, hogy ezt helyrehozzam. Nem értem hogyan történhetett ez meg velem, velünk. Nekem számítanom kellett volna erre. számolnom annak a lehetőségével, hogy egy napon váratlanul akár terhes is lehet, hiszen nem voltunk mindig a legelővigyázatosabbak. De annyi minden más dolgom volt. ami, amikor akkor fontosabbnak tűnt ennél.
- Szeretném ha ennél valamit. Legalább csak próbáld meg... Ennyit megteszel értem? Nyugodtabb lennék. Azt hozok fel neked, amit csak szeretnél. - Nem akarom elhinni, hogy már megint ezt csináljuk. Nos, ezek után úgy hiszem, hogy jó magam is jelen fogok lenni a családi étkezéseknek, de csak hogy addig is szemmel tudjam tartani, hogy minden rendben van. Figyelni fogok rá. Mindent megfogok tenni. Ha kell, akkor kitalálok valamit és beavatom az anyák gyöngyét is...

Tárgy: Re: Des & Cassy 09.09.13 2:43

Lényem egyik fele erősen megvet azért amit vele tettem, viszont a másik felem mégis erősebb, az aki jóvá hagyja az ilyen tetteimet. Néha valami rosszat kell elkövetnünk ahhoz, hogy aztán minden jóra forduljon. Ez amolyan járulékos veszteség volt, semmi több.
- Már így is túl nagy felhajtást csaptunk ez miatt, nem gondolod? Csak próbáljunk meg ne foglalkozni most ezzel. - Nem akarok róla beszélni, ahogy rágondolni sem, persze nem ilyen egyszerű, mert ez nem csupán akarás kérdése. Naiv voltam és túlságosan bele hajszoltam magam olyan illúziókba amiben nem lett volna szabad.
- Egy napon majd... Megfogom élni azt a napot? - Sosem követeltem tőle semmit, főleg azt hogy megkérje a kezemet, de ez annyira távolinak tűnik. Valahogy hihetetlen, hogy majd megkérni a kezemet, mikor még azt sem tudja senki sem, hogy mi egy pár vagyunk. Ezek szép tervek, tényleg és tudom is valamennyire értékelni, hogy ezt mondja nekem, de mégis akkor hiszem el, hogy valóra válik, ha tényleg eljutunk odáig, hogy a gyűrű már az ujjamon fog lenni.
- Nem fogok semmit sem tenni, itt leszek végig az ágyban, meg sem fogok mozdulni, szóval nem kell semmitől sem tartanod, nyugodtan öltözz csak át. - Sejtéseim szerint azért nem akar egyedül hagyni mert tart attól, hogy művelnék magammal valamit, pedig tényleg jól vagyok, mondjuk rá. Nincsenek valódi öngyilkos hajlamaim és nem fogok beszedni egy marék altatót ameddig átöltözik.
- Nem haragszok. - Az egy dolog, hogy még csalódott vagyok benne, de kettőnk közül Desmond tudott józanul gondolkozni és akármennyire is nem tetszik de neki volt most mindenben igaza.
- Talán ha átöltözöl eszek valamit. De nem kell kiszolgálnod, pár perc és szedek össze annyi erőt, hogy kimenjek a szobámból egészen a hűtőig, hogy birtokba vegyek egy hatalmas doboz fagyit. Az is számít, ugye? - Őszintén nincs nagyon kedvem semmihez sem, de ha már kell ennem valamit akkor a jobbik rosszabbat választom. Utálok kényszerből enni, mikor rám erőltetni ezt az egészet és úgy tesz mintha annyira sovány lennék.

Tárgy: Re: Des & Cassy 09.09.13 14:57

- Nem, nem gondolom. - Egy bizonytalan időre talán jegeljük a témát, de nem fogok úgy tenni mintha meg sem történt volna. Én erre nem vagyok hajlandó. Bármit megtennék érte. Remélem most már tudja. De ehhez az nem tartozik hozzá, hogy engedem teljesen magába fordulni. Érzékenyen érintette a dolog, Őt különösen. Azt hiszem én pedig most bármit képes volnék megérteni, de ezt az egy dolgot nem tudom tolerálni. Idővel válaszokat akarok... Most szeretném ezt megbeszélni, de belátom tényleg nincs jól. És ettől csak még inkább féltem és aggódom. Tudom amíg nem kapom vissza én sem fogok nyugodtan aludni. Most különösen vele szeretnék maradni, de tiszteletben tartom a kérését és néhány napig talán kibírom a hiányát. Bár azt gyűlölöm a legjobban, amikor hiányzik.
- Hát nagyon bízom benne és ez úton is szeretnélek arra megkérni, hogy soha többé ne csinálj ilyen butaságot. Legyél dühös, rám legyél dühös. Inkább gyűlölj, üvöltözz velem vagy őrjöng ha azt szeretnél vagy ha kell, akkor a pohár aljára nézünk, de együtt. Azt is könnyebben elviselem. De ezt... Ezt nem tudnám. - Bármi egyebet el tudok viselni, de azt hogy egy napon elveszíthetem a saját hibámból, azt nem. Az nem megy. Az életem általa lett teljes értékű, igazi értelmet nyert. Érte bármit feladnék. Mindenemet odaadnám csak azért, hogy az enyém maradjon. A pénzem, a karrierem, a kocsim... Mindent!
- Tudod, nem most volt először, hogy ilyesmit láttam. De mégis most sikerült csak megértenem mit is jelent. - Sokkal többet, mint gondoltam volna. Mindent. Az életemet. Azt hiszem még néhány napig ezekkel a képekkel fogom álomra hajtani a fejem majd felébredni. már ha egyáltalán tudunk majd aludni. Mert én egész biztosan nem fogok tudni a saját ágyamban aludni. Szóval marad a kanapé... Ahhoz is hozzászoktam már valamilyen szinten és akkor legalább tudom, hogy tényleg egyedül vagyok és nem fogom még álmomban is Őt keresni.
- Igen, azt hiszem, hogy az édesség most nagyon is jót fog tenni, de azért örülnék ha nekem is hagynál belőle... Akkor odalent. - Nem időztem sokáig. Nem akartam megváratni és megkockáztatni, hogy befalja az összes jégkrémet. Gyorsan ledobáltam magamról a vizes ruháimat majd magamra kaptam egy nadrágot egy egyszerű pólóval. Kizárt, hogy ma már ki teszem a lábam a lakásból. A közelében akarok maradni. Nem csak a telefonomat és a karórámat figyelni állandóan és idegesen. Nem arról van szó, hogy nem bízom benne. egyszerűen csak most nincs jól, én pedig nem fogom magára hagyni.

Tárgy: Re: Des & Cassy 10.09.13 1:42

Nem szeretnék most erről beszélni, ezért is tekintem lezártnak ezt a témát egy időre. Majd talán valamikor mikor készen állok arra, hogy ismét erről beszéljünk akkor majd újfent elővesszük és szépen türelmesen mindenen átrágjuk magunkat. Nem mintha nem ugyan az lenne a vége, mint most, persze akkor nem játszana közre művér, és a sírás is kevesebb lenne. Többet nem fogok ennyire megijeszteni, mert őszintén fogalmam sincs mit érezhetett akkor mikor megpillantott a kádban a szépen elrendezett véres helyszín kellős közepén. Nem lehetett szép látvány, de annál hatásosabb, és pont erre volt szükségünk.
- Együtt? Mégis hogyan? Mikor valami probléma adódik a kapcsolatunkban akkor mindig napokra ellöksz magadtól. - Kérdőn néztem rá, mert valójában tényleg ez az igazság. Mindig egyedül hagy ilyenkor, mert gondolkoznia kell a dolgainkon és ameddig távol van tőlem én annyira magatehetetlen vagyok. Most nem akartam újra átélni, már nem akarom semmi rosszat sem átélni.
- Ezek szerint hatásos voltam? - Tudom, túl durva, morbid és őrült voltam mikor arra az elhatározásra jutottam, hogy nekem ezt meg kell tennem ahhoz, hogy ne távolodjunk el egymástól. Persze pár napig biztosan nem leszünk szoros viszonyban, de hosszútávra nagyon is jól jött most ez. Talán pár nap időre van szükségünk ahhoz, hogy átgondoljuk a dolgokat, de aztán mindketten úgyis arra az elhatározásra jutunk, hogy nekünk együtt kell lennünk.
- Rendben. - Őszintén még mindig kába vagyok a bevett gyógyszertől. Megvártam hogy távozzon aztán csak magamra kaptam köntösömet és megindultam az konyha felé. Se kedvem, sem pedig erőm nincsen rendbe hozni magamat, ezért inkább minden tükröt elkerülök mert nem akarom látni mennyire rémesen festek. Kiérve a találkozó helyünkre kivettem egy doboz csoki és vanília jégkrémet a hűtőből, majd az asztalra tettem két kanál társaságában. Aztán csak leültem és vártam, hogy Desmond felbukkanjon. Annyira nincs étvágyam, de ha mégis enni kell legalább előtte teszem meg, hogy ne kínozzon ezzel az evés dologgal.
- Hova lettek a többiek? - Mikor csatlakozott hozzám kérdőn néztem rá, csak próbálom terelni a gondolataimat és olyan csendes a ház, mintha csak mi ketten tartózkodnánk idehaza.

Tárgy: Re: Des & Cassy 10.09.13 10:53

- Azért ez nem egészen így van. Mert nálam a probléma nem azt jelenti, hogy összeveszünk egy szeszélyeden, aminek következtében arra kérsz, hogy néhány napig ne találkozzunk. Nem a mai esetről van szó... - Mert én az efféle helyzeteket nem tekintem igazi problémának.Egyszerűen csak túl komolyan veszünk a dolgokat olykor vagy épp túl gyerekesen fordulunk hozzájuk. De ezek nem olyan alkalmak, amikor elfordulok tőle. A probléma az amikor én kérem meg, hogy néhány napig kerülje a közelségemet vagy ahogy Ő fogalmazott eltaszítom magamtól. De semmit sem teszek ok nélkül. Csak nem akarom még jobban bántani. De a mi kapcsolatunk soha sem lesz felhőtlenül boldog, amiről én tehetek. Egész biztosan lesznek majd hullámvölgyek és rossz időszakok, de ha mi nem tudjuk ezeken túl tenni magunkat, akkor senki. Mert nincs aki jobban szeretné nálam.
- Nem akarom soha többé úgy érezni, hogy elveszíthetlek. - Ehhez nincs fogható. Tényleg bármi mást könnyebben eltudnék viselni mint ezt még egyszer. A tudat, hogy már soha többé nem fogja kinyitni a szemét, nem fog rám nézni, nem fogja azt mondani, hogy szeret... Elviselhetetlen!
- Nos, úgy tűnik kettesben maradtunk. Ami szerencsésnek tekinthető különösen, hogy valakinek még fel is kell takarítania. De az nem Te leszel. - Pedig az imént dühödten még arra akartam kérni, hogy ha már megtette, akkor takarítsa is fel azt a mocskot a fürdőben. De belátom nem tehetem ki újból ennek. Helyet foglaltam vele szemben az asztalnál majd elvettem az egy kis kanalat, amit forgatni kezdtem a kezemben. Azt hiszem egyet értünk ha azt mondjuk, hogy a ma történtekre nincsenek igazán szavak.
- Ha a történtek után még nem használnád szívesen a fürdőt, akkor nyugodtan szolgáld ki magad ha zuhanyozni szeretnél. Én addig majd legfeljebb elfoglalom magam. Már persze miután aludtál egy nagyot. - Remélem, hogy ezzel most nem szabadítottam magamra a földi poklot. Mert nem tudom hogyan reagálnék ha ezek után tele volna a fürdőm női cuccokkal.
- Csak ne hozd rám a frászt még egyszer, jó? - Nyúltam át az asztalon, hogy megfogjam a szabad kezét. Biztosan nem lesznek nyugodt napjaim még egy ideig. De még sem mindegy, hogy csak egyszerűen féltem és aggódom mintha egész nap arra kellene gondolnom, hogy vajon most mit csinálhat. Bízom benne és azt akarom, hogy ez így is maradjon.

Tárgy: Re: Des & Cassy 11.09.13 7:38

Ha kellett volna elé állnom, előbb orvoshoz kellett volna mennem és csak akkor beszélni vele mikor tényleg kellene. Az tény, hogy voltak fura tűneteim, de azt még az orvos sem tudta megmagyarázni, hogy mi váltotta ezt elő belőlem. De azt elmondta, hogy egyes nők annyira vágynak a terhességre, hogy képesek a tüneteket produkálni, még akkor is mikor nem várandósak. Én pedig még ezen jobban el sem gondolkoztam, szóval ez a lehetőség is kizárva nálam, hacsak nem a tudat alattim űz velem ilyen rémes játékot.
- Ha nem is erről van szó, de a nagy átlagot tekintve azért mégis nekem van igazam. Mikor beüt a krach egyből eltűnsz a látótérből. - Tudom ilyenkor dühös, mérges, csalódott és még sok más arternatíva, de azért mégis szeretném ha ilyenkor is mellettem tudna maradni. Nem játszhatjuk az el évekig, hogy mindig magamra hagy mikor a dolgok nem a legjobban alakulnak közöttünk.
- Nem is kell elveszítened. - Csak annyit kell tennie, hogy akármilyen nehéz időszakhoz is ér a kapcsolatunk mellettem marad és akármiben támogat. Nem akarom, hogy elveszítsen, mert nekem is szükségem van rá, ahogy neki is rám, csak ha nem jobban.
- Akkor mégis ki lenne? Csak azt ne mond, hogy te! Én csináltam ott akkora káoszt én is fogom helyrehozni. - Máskor sikítozva térnék ki bármiféle megerőltető munka alól, de azt hiszem jobb ha én hozom helyre ezt, különben sincs semmi kedvem megvárni, hogy valamelyik szolga ragyogóvá varázsolja a művértől ragadó fürdőt, magyarázkodni sincs kedvem, mert nem minden nap fogadja őket ez a látvány.
- Köszönöm, de megleszek. - Miután feltakarítottam biztosan le fogok zuhanyozni. Értékelem, hogy felajánlotta a fürdőszobáját, de nekem is van sajátom, igaz most még csurom művér, de idő kérdése és ez a probléma is meg lesz oldva.
- Ígérem semmit sem fogok tenni. - Szerintem elég hosszú időre elegendő volt a mai jelenet. Ami pedig a jégkrémet illeti, jó sokáig piszkálgattam kanalammal amíg rászántam magam, hogy legalább egy kanállal egyek belőle. Finomnak finom, csak még enni is fáradt vagyok.

Tárgy: Re: Des & Cassy 11.09.13 10:25

- Könnyen lehet, de soha nem is állítottam, hogy nem tehetek róla. Tudom, hogy az én hibámba is. - Sosem akartam mentegetőzni vagy hagyni, hogy egyedül cipelje a titkos kis életünk és kapcsolatunkkal járó terheket, ami olykor igen csak súlyosnak bizonyul. Igen, általában én vagyok az a személy kettőnk között, aki gondolkodóra fogja a dolgot, de csak mert egyszerűen nem akarom, hogy hibát kövessünk. De még soha egyszer sem vontam kétségbe azt, hogy szeretem. Nem is Őt szeretném a kételyekkel bántani. Egyáltalán semmit sem kellene olyankor tennie. Nem könnyű, amire vállalkoztunk és mindketten tudjuk, hogy áldozatokkal jár. Ezt sem hagyhatjuk figyelmen kívül és alkalomadtán tanácsos ezen elgondolkodni, amíg másképp nem határozunk. Senki sem mondta, hogy egyszerűen és gördülékenyen fognak majd menni a dolgok kettőnk között, de én ezt is vállalom. Sosem vágytam tökéletes kapcsolatra. Ha úgy vesszük a szüleimé is az volt, tökéletes. Tökéletesen elfuserált.
- Többé nem is fogom hagyni... - Csak azt tudnám, hogy most mit kellene tennem, amivel mindkettőnknek csakis jobb lehetne. De olyan tanácstalan vagyok jelen pillanatban. Válaszokat szeretnék kapni, méghozzá tőle. Minden úgy lesz, ahogyan szeretné. De ahhoz előbb el kell mondania nekem, hogy hogyan tovább. Mert nem viselném el ha ilyesmi még egyszer előfordulna kettőnk között. Ez így nem állapot.
- Biztos vagy benne, hogy Te akarod feltakarítani? - Még viccnek is rossz, de ha valóban úgy érzi, hogy neki kell ezt megcsinálni, akkor azt is megtudom érteni. Csak nem szívesen hagytam volna rá ezt a feladatot a történtek után. Most sem tartom jó ötletnek, ugyan akkor nem akarom ez úttal is megmondani neki, hogy mit tegyen. Cselekedjen csak legjobb belátása szerint. Én pedig elfogadom azt. Ezentúl minden másképp lesz. Jobban oda kellett volna figyelnem rá.
- Örülnék neki ha felkeresnél miután felébredtél, még ha az éjszaka kellős közepén is teszed. Csak látni szeretném, hogy jól vagy. - Először azt akartam mondani, hogy látni szeretném, hogy minden rendben van. De hát mindketten tudjuk, hogy semmi sincs rendben, még. Halványan elmosolyodtam, amikor láttam, hogy végre rávette magát, hogy belekóstoljon a jégkrémbe, amit választott. Ezentúl semmit sem kell egyedül csinálnia, ha nem akarja. Tehát én is megkóstoltam a csokis jégkrémet. Hm, fincsi.

Tárgy: Re: Des & Cassy 12.09.13 5:30

Esküszöm bele fogok őrülni ebbe a kapcsolatba. Ha nem szeretném ennyire, akkor már régen feladtam volna. Túl sok mindenen mentünk már át ketten, hogy most meghátráljak mert egy akadályhoz értünk. Csupán időt kérek, hogy legyen egy jól működő tervem arra, hogy az akadályon át tudjunk jutni. Sikerülni fog, mert sikerülnie kell! Nem fogok csak úgy feladni.
- Miért ennyire nehéz minden? - Miért kell még titkolóznunk? Ezt inkább már meg sem mertem kérdezni, nem akarok egy napra még több problémát okozni. Szeretnék végre úgy együtt lenni vele, hogy igazán tudjam élvezni és ne attól rettegjek, hogy mikor mit tehetek meg. Még akkor sem vagyok igazán felszabadult mikor a zárt ajtók mögött vagyunk, mert egyszerűen nyomaszt az, hogy lebukhatunk.
- Én pedig többé nem művelek horrorshowt a fürdőben. - Próbálom elviccelni a dolgot, habár el tudom képzelni mennyire találta viccesnek abban a percben mikor beérve megpillantott engem a kádban feküdve véresen. Nem tudhatta, hogy jól vagyok. Legközelebb remélem nem kell ilyen őrült dolgot művelnem.
- Kerítsd elő Agathát és küld be a fürdőbe, pár pillanat múlva rémültem fog kifutni onnan azt kérdezve kit öltem meg a kádban. Szóval tényleg én fogom megcsinálni, legalább nem kell magyarázkodnom. Azt hiszed rólam, hogy még sosem mocskoltam be a kezemet? - Az egy dolog, hogy mióta élek szobalányok, házvezetők vesznek körül akik lesik minden óhajomat és teljesítik minden kívánságomat, de azért képes vagyok eltüntetni a csempéről a művért.
- Ne aggódj ennyire értem, mint láthatod még élek és jól is vagyok. - Most is azt érzem, hogy fojtogat a szeretetével, persze ez miatt nem lehetek rá mérges, csak szeret és iszonyúan félt. Már csak egy üvegbuborék hiányzik körém ami mindentől megvéd.
- Nem szereted ha felkeltenek, most pedig mégis arra kérsz, hogy tegyem meg? - Már vagy négy kanál fagyit legyűrtem. Szerettem volna azt hinni, hogy evés közben jön meg az étvágy ahogy sokan mondják, de én ebből semmit sem érzek. Le is tettem a kanalat az asztalra.

Tárgy: Re: Des & Cassy 13.09.13 17:35

- Cassandra, senki sem mondtam, hogy könnyű lesz. Tudtuk mindketten. De akkor most őszintén elmondom neked, hogy a mai napig sem bánom és soha egyetlen percig sem bántam, hogy úgy határoztam szeretni foglak. És megígérem neked, hogy mindent megfogok tenni azért, hogy könnyebb legyen. - A ma történtekkel betelt a pohár, ami nem a kettőnk kapcsolatára lesz kihatással, hanem mindenki másra, aki miatt eddig titokban kellett tartanunk. Hiszen legfőképpen mások miatt döntöttem úgy, hogy nem kellene megtartanunk a babát. Tudom, hogy nincs és soha nem is volt, de ha bíztam volna magunkban és csakis kettőnkre gondoltam volna, akkor nem kértem volna arra, hogy vetesse el és Ő sem tette volna meg, azt amit. Most pedig az volna a legnagyobb problémánk, hogy szembesülnünk kell azzal, hogy mégsem leszünk szülők.
- Több volt pusztán rémületnél... Komolyan azt hittem, hogy elveszítelek. Magamat hibáztattam volna, mert az én hibám is. Én nem tudnám elviselni. - Valahogy most nem tudom értékelni a humorát. Nem akarom elkeseríteni, de ezen most igazán nem tudok mosolyogni. És azt hiszem, hogy soha sem leszek rá képes. ez mindig is megfog maradni mélypontnak az életemben. Sosem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor úgy éreztem, hogy az életem értelmét veszítette. Mert ha egyszer tényleg elhagy ez fog történni.
- Nem ezt mondtam. Csak percekkel ez előtt még mi is a fürdőben voltunk, én pedig éppen a művéres kádból a művéres csempére húztalak ki. Azért ez nem semmi. - De főképp nem mindegy. Én csak nem akartam, hogy ugyanaz a látvány fogadja mint engem vagy az ahogyan a hideg zuhany alatt ácsorogtunk. Komolyan, nem várhatja el tőlem, hogy semmissé, meg nem történtekként kezeljem a dolgokat. Mert számmora nagyon is megtörtént.
- Te fontosabb vagy. - Azért nem teljesen mindegy, hogy azért nem tudok majd egész éjjel aludni, mert még mindig a történtek hatása alatt leszek vagy mert arra fogok várni, hogy nyíljon végre az ajtó, én pedig felébredjek akár egy rémálomból.
- Oké, látom hogy ez így nem fog menni. Csak szerettem volna ha eszel valamit és tudni, hogy más is van a gyomrodban a gyógyszereken kívül. Szeretnél visszamenni a szobádba? - Megértem. Nyilvánvaló, hogy semmi étvágya sincsen, ezért is tette le a kanalat, mert már ráunt a fagyit piszkálgatni vele.

Tárgy: Re: Des & Cassy 14.09.13 8:18

Őszintén nem érdekel, hogy mások mit gondolnának a kapcsolatunkról. Senkinek sem szeretnék megfelelni, csak is kizárólag neki, ezért készen állok bármiféle rosszindulatú pletykára és arra is, hogy kitegyük magunkat a bulvárlapoknak. Senkinek semmi köze ahhoz, hogy mi szeretjük egymást, ez csak is ránk tartózik, de mivel a felső tízezerben vagyunk, ezért nagy felhajtás lesz ha kiderül. Tekintve a bonyolult körülményeket amik körbe vesznek minket.
- Egy percig se hidd azt, hogy bánom hogy szeretlek, csak azt bánom, hogy ilyen körülményekhez kell viszonyulnunk és titkolóznunk. - Persze eleinte megvolt a titkolózás pikantériája, érdekes volt és izgalmas, de mára már hatalmas teherré vált, hogy minden vele töltött pillanatban figyelnem kell mit teszek és mondok, ha nem kettesben vagyunk. Ez így olyan, mintha lenne egy teljesen különálló életünk egymás nélkül.
- Nem akarom, hogy magadat hibáztasd bármiért is, ahogy azt sem, hogy egymást hibáztassuk és minden adandó alkalomkor mikor össze veszünk felhoznánk a történteket. Nem akarok folyton a múlton rágódni, én csupán boldog szeretnék lenni veled a jelenben és a jövőben is. - Vannak olyan emlékeim akikre nem szívesen gondolok vissza és olyanok is amik mosolyt csalnak az arcomra. A mostani pedig nem egy vidám kis történet amiről nosztalgiázhatnánk, ezért sem szeretném hogy az ami történt hatással legyen a jövőnkre. Mindketten hibáztunk, ennyi. Részemről le is van tudva.
- Képes leszek megbirkózni a látvánnyal. - Hiszen én voltam az a nagyon kreatív személy aki mindent művérrel bekent a hatás kedvééért. Inkább csak az érzelmi jelentése végett lesz nehéz belépnem, de hát nem kerülhetem el folyton a saját fürdőmet csak mert rossz emlékeket ébreszt bennem. Idővel úgyis elmúlik.
- Ha ennyire ragaszkodsz hozzá akkor amint felkeltem bemegyek majd hozzád, hogy ellenőrizni tudj. - Mert erről szól az egész, túlságosan aggódik miattam és tudni szeretné, hogy jól vagyok és nem vetemedtem másfajta őrültségre.
- Igen. Azt hiszem most rám férne egy kis alvás, egyre fáradtabbnak érzem magam. - Halványan rá mosolyogtam és már keltem is fel eddigi helyemről, hogy elinduljak a szobám felé. Pár pillanatig kérdőn néztem rá, mert fogalmam sincs, hogy szeretne-e velem tartani, vagy már éppen túl sok volt neki mára belőlem.

Tárgy: Re: Des & Cassy 14.09.13 17:04

- Tudom... De mond meg Cassandra ha szerinted én tehetek erről. - Kétségkívül sok mindenben felelős és hibás vagyok, de ebben az egy dologban egész biztosan nem. Az, hogy a mi kapcsolatunk akkoriban csakis titokban valósulhatott meg nem egy olyan körülmény, ami egyik napról a másikra alakult volna ki és nekünk alkalmazkodnunk kellett hozzá, mert nem volt más választásunk. Igaz, így sem volt. De tudtuk a legelejétől fogva. Azt viszont sosem gondoltam volna, hogy egy napon ekkora árat kell majd fizetnem a hazugságunkért. Abban a pillanatban döntöttem úgy, hogy mindennek véget vetek, amint megpillantottam a fürdőben... Csak kapjam vissza és mindent rendbe hozok. Eldöntöttem. Nem szabadott volna megengednem, hogy hazugságok mögé kényszerüljünk, de akkor tényleg ez tűnt a legjobb megoldásnak. Most már nem így gondolom. Azóta annyi minden történt. Többek között esélyem lett arra, hogy megtegyek dolgokat. Most már valóban értelmét sem látom. viszont jelen pillanatban és a történtek fényében őszintén szólva még nem merném kijelenteni, hogy a kapcsolatunk készen áll nyilvánosságra. Most már nem szeretnék semmit sem elkapkodni.
- Én csak most még nem tudom hogyan felejthetném el. - Most még nem. Túl eleven az élmény. Oly annyira, hogy ha most felmennék a szobájába még mindig a véres fürdőjébe lépnék be. Most már magam sem tudom hogyan fogjuk ezen túltenni magunkat anélkül, hogy a közeljövőben ismét terítékre ne kerülne. Valószínűleg sehogyan.
- Én pedig a gondolattal. - Tehát jobb ha mindketten találunk erre valami megoldást. Egyikünknek sem lesz könnyű, de itt leszünk egymásnak. Ugyanis eddig még nem történt velünk semmi, amit ketten ne tudtunk volna átvészelni vagy megbeszélni. Hát nem most kívánom ezt elkezdeni. Majd ezen is túl leszünk. Nekem meg nem szabad csak erre gondolnom. Gondolnom kell a múltunkra, a jelenünkre és legfőképpen a jövőnkre.
- Én nem ellenőrizni akarlak. Megbízom benned. Egyszerűen csak nyugodtabban tudnék aludni, ha látnám, hogy minden rendben. - Tényleg csak ennyiről van szó és ezt az elméletet, hogy ellenőrizgetni akarom enyhe túlzásnak tartom. Igen, aggódom egy egészen csöppet. Úgy hiszem van is rá némi okom a történtek után. Szóval, nem teljesen alaptalan...
- Akkor jó éjt kedves. - Egy pillanatig úgy éreztem valakinek le kellene láncolnia annak érdekében, hogy ne akarjak azonnal felkelni eddig helyemről, hogy megcsókoljam. De persze tudom, hogy most nem tarthatok bele, mert az már nem férne bele. Hogy most egyedül szeretne lenni. Úgy hiszem az a minimum, hogy ezt megpróbálom tiszteletben tartani.

Tárgy: Re: Des & Cassy 15.09.13 4:36

Ha nem szeretnénk egymásba akkor most nem itt tartanánk. Mindketten élnénk az életünket tovább, Desmond biztosan még nagyobb sikereket ért volna el a trófea gyűjtésben, én pedig valami snob gazdag férfi mellett unnám magam halálra és a legélvezetesebb szórakozásom a vásárlás lenne, de csak azért mert annak a szerencsétlennek szórhatnám két kézzel a pénzét feleslegesnél feleslegesebb kacatokra. Régen valahogy így képzeltem el a jövőmet, de mára már egészen máshogy látom.
- Nem vagy ebben sem hibás, nem tehetsz erről, ez csak úgy megtörtént. - Vannak dolgok amiket nem bírunk irányítani akármennyire is szeretnénk a kezünkben tartani az irányítást mégis kicsúszik. Most is ezt történt.
- Idővel szépen elhalványul ami most történt és nem is fog olyan lényeges lenni, mint ahogy most érzed. - Számtalan élvezetes és kellemes közös élményünk fog még lenni és szeretném ha arra emlékezne, mint erre a hibára. Amolyan biztatásképpen rámosolyogtam, mást nem is tehetne már, meg kell barátkoznia ezzel, ahogyan nekem is, de menni fog hiszen még mindig itt vagyunk egymásnak.
- Akkor pár óra múlva találkozunk. - Megerőltettem magam is újból rá mosolyogtam, pedig nem vagyok valami boldog kedvemben, de azt szerettem volna ha azt a látszatot keltem, hogy minden rendben van velem.
- Tudom mondani könnyebb, mint megtenni, de ne aggódj értem, nem tesz neked sem jót ha folyton miattam idegeskedsz. Minden rendbe fog jönni. - Hiszek ebben és nagyon szeretném ha tényleg rendbe jönnének közöttünk a dolgok. Nem tudnék úgy élni, hogy egy ilyen hiba végett kellett Őt elveszítenem. Valószínűleg akkor már nem csak művértől tocsogna a fürdőszoba. Viszont még vár rám egy takarítás, de tényleg fáradtnak érzem magam azért el is indulok a szobám felé. Egy kis egyedüllét nem fog megártani mielőtt betérnék hozzá, hogy meg tudjon arról győződni, hogy jól vagyok.

Tárgy: Re: Des & Cassy

» Des & Cassy ~ ♥
» Ez így alakult; Des & Cassy
» Des & Cassy; 1+1=3
» Cica? ~ Des & Cassy
» Szavak nélkül ~ Des & Cassy

Des & Cassy

Des & Cassy

Similar topics

Similar topics