Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe? Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba... Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
Ideje lenne lassan felnőni és nem játszadozni el a férfiakkal, vagyis jobban mondva ez teljesen nézőpont kérdése, mert a naiv férfiak biztosan azt hiszik, hogy ők azok akik velem játszanak. Csak hogy én semmit sem csinálok meggondolatlanul és többnyire mindig van tetteim mögött valami hátsószándék. Azt mondtam Masonnek, hogy megpróbálok ezen változtatni. Nos, változtattam is, de mondjuk még mindig ugyan ott vagyok. Habár a Logennel való viszonyomnak vége lett - amiért ma el is látogatók hozzá - de voltam annyira rossz kislány, hogy kihagytam a gyász időszakot és már is új áldozat után néztem. Igaz ez csak üzleti alapon szól a szexről. Ennél közhelyesebb, még ha akarnék sem lehetnék, viszont legalább így a hormonjaim is rendben vannak, mert Ben kordában tudja őket tartani. Szóval ha úgy nézzük, most csak egy férfi van az életemben, de arról nem szeretnék vele beszélni, mert szerintem nem nézné jó szemmel. De gondolom nem veregetné meg a vállamat, hogy ügyes vagyok amiért egy újabb tanárral gabalyodtam össze, de hát annyira könnyű, hogy ez is csak úgy mondjuk véletlenül megtörtént. Nem volt előre eltervezve, de néha előfordulnak bizonyos szükséghelyzetek és jól tudjuk a szükség mennyire nagy úr tud lenni. - Ha nem leszel otthon bizony be fogok törni hozzád. - Még egy üzenet landolt a hangpostáján miközben kikászálódtam a taxiból kezemben egy üveg whiskyvel. Egyébként pedig van kulcsom hozzá, szóval nem török be. - Mason! Ki látogatott el hozzád? Oh igen, a legkedvesebb örökbe fogadott húgocskád. - Semmi válasz, ezért tovább folytattam, miközben kiléptem a magassarkúmból, jó is végre megszabadulni tőle. - Remélem itthon vagy és nem beszélek magamban. De hoztam whiskyt, hát ha ez add elég motivációt ahhoz, hogy előbukkanj. - Beérve a nappaliba még mindig nem futottunk össze. Ezért letelepedtem a kanapéra, erőt gyűjtve a ház többi részében való kereséssel, közben abban reménykedtem, hogy majdcsak valahonnan előbukkanva meglep, mert csúnya vége lesz ha az egész üveg whisky rám marad.
Nem meglepő módon hosszú napom volt, mégsem terveztem semmit a hátralévő részében csinálni. A semmittevést már számtalanszor megpróbáltam végrehajtani, de még soha egyszer sem sikerült. Valahogy eddig végül mindig akadt jobb dolgom, amit másnap többnyire fájhatott a fejem rendesen. Ezt nálam túlnyomórészt két dolgot eredményezhette... Az első értelmezésben azt jelentené, hogy embertelen mennyiségű alkohol került a szervezetembe az elmúlt éjjel, amitől istentelenül pokolian szarul érzem magam vagy fogalmam sincs kinek az ágyában ébredtem, esetleg lövésem sincs ki fekszik mellettem. De olykor jobb is nem megtudni, minthogy arra eszmélj, hogy az egyik ismerősöddel, munkatársaddal döntöttetek úgy, hogy levezettek egy gyors magánügyet. De az is megtörténhet, hogy a dolgok követik egymást, ami általában elég csúnya és kínos szokott lenni. Mikor egy bögre kávénál próbáljuk meg összerakni a képeket, hogy vajon mi miután is történhetett, hogy jelen volt-e még valaki. Mert személy szerint utálom magam emiatt kellemetlenül érezni, de egy nő erről is tud gondoskodni. Szerintem viszont nincs abban semmi különös ha ként felnőtt ember szabad akaratából elfekszik egymással. Tudtom szerint pedig nem szerepel a munkaköri leírásomban, hogy a munkaidőmön kívül nem húzhatom meg példának okáért a titkárnőmet, a recepción dolgozó szőke macát... Ami elég egyértelmű ha másnap furcsa módon egyszerre érkezünk meg az irodába és mindkettőnknek iszonyúan fáj a feje, az egyik kávé követi a másikat... Némileg felfrissültebben léptem ki a zuhany alól a derekam köré csavartam egy törölközőt. Tudomásom szerint egyedül fogom tölteni a ma estét, ám a nappaliból érkező hangok már nem erről árulkodnak. Kár is volna abban reménykednem, hogy csak megőrültem és hallucinálok. - Nem, nem beszélsz magadban, ahogy nekem sem ment el az eszem, amiért hangokat hallottam miután bezártam magam után a bejárati ajtót. - Léptem be a nappaliba pillanatnyilag még csurom vizesen egy törölközőben ácsorogva. Azért olykor tudnám értékelni ha engem is értesítene a jöttéről. De akkor sem tudok neki nem örülni. - Zuhanyoztam... - Közelebb érve a kanapéhoz pillantottam meg a kezében lévő üveget. Nem tudom, hogy akarjam-e tudni, hogy mi történt, hogy minek köszönhető váratlan látogatása. Nem arról van szó, hogy nem lenne hajlamos ilyesmit többször is elkövetni. De meg kell mondjam ő a legkedveltebb kis betörőm. Különösen amíg mindig meglep valamivel. Ez úttal egy üveg itallal, ami nekem még mindig túl gyanús. - Áh, hoztál whiskyt is magaddal. Te vagy a legkedveltebb kis betörőm. - Szóval, nagyon is úgy fest, hogy ez az éjszaka azon egyikéhez fog tartozni, amelyeket nem egyedül töltöttem el.
Már előre sajnálom Masont, mert már megint olyan dolgoknak lehet fültanúja, amiről nem akar tudomást szerezni. Most megígérhetem, hogy vissza fogom magam és nem avatom be a részletekbe, főleg a legújabb incidensről nem fogok neki beszámolni, mert múltkor is nagyon megvolt róla a véleménye. Ha nem beszélek róla, akkor nem is hazudhatok neki, mert nem akarok, de azért mégis csak vannak olyan dolgok, amikről még Ő sem tud. Egyszerűen nem szeretném, ha ez miatt máshogy tekintene rám, mert valójában sokkal rosszabb vagyok, mint ahogy valaha is feltételezné rólam. Valahogy szerintem csak a jót képes bennem meglátni és arról nem is szeretne tudomást venni, hogy mennyire manipulatív tudok lenni, ha nagyon akarok valamit. - Többször is próbáltalak hívni, sőt üzenetet is hagytam neked, de miután ráuntam a várakozásra és arra, hogy végre kapjak rólad bármi életjelet taxiba pattantam is eljöttem. Meglepetés! - Mosolyogva fordultam felé. Hm, nem kellene előttem egy törölközőben lennie, még a végén túl nagy lesz a kísértés. Nem zavar, hogy így látom, legalább van valami élvezetes a mai napban is. - Azt hiszem abból sikerült rájönnöm, hogy egy törölközőben flangálsz előttem. - Igen, ez teljesen nyilvánvalóvá vált számomra, ahogy az is, hogy biztosan csak a szent lélek tarja még rajta azt a törölközőt. Próbálom nem szuggerálni, jobb lesz ha ott marad a helyén. - Ma önsajnálat estet fogunk tartani, feltéve ha nem zavarok. Készülsz valamerre? Ja, hogy a mai estédet csak nekem tartogattad, de aranyos vagy. - Ebből is rájöhet arra, hogy ha volt is bármi programja, akkor jobb ha miattam lemondja, nehogy végül a detoxban kössek ki, mert egyedül indulok harcba a whisky ellen. - Mielőtt leülnél, hogy kibontsuk a whiskyt szerintem kapja magadra valamit, mert még a végén túlöltözöttnek érezném magam. - Na meg sosem árt egy kis elővigyázatosság, minél több rajtunk a ruha annál kevesebb az esélye, hogy részegen arra vetemednénk, hogy meg szeretnénk egymást szabadítani tőle. Nem akarom elszúrni a barátságunkat az miatt, mert egy részeg gyenge pillanatunkban nem bírtunk magunkkal.
- Ne haragudj, nem tartozik jó szokásaim közé a zuhany alatt élvezni a szextelefon nyújtotta örömöket. Épp ezért nem vittem magammal a fürdőbe sem. - Történetesen pedig lövésem sincs merre lehet a telefonom. Számtalan lehetséges alternatíva közül választhatnék ha a keresésére indulnék. hagyhattam a kocsiban, a táskámban, valamelyik zsebemben, lehet a konyhapulton, a nappaliban és még számtalan helyen. De nem túlságosan mozgat meg a dolog, hogy most azonnal idegesen a keresésére induljak. Számomra a mai napot illetően lejárt a munkaidőm, a húgocskám végül is feltalálta magát. Más pedig nem érdekel. Tudomásom szerint ma már nem várok, nem számítok hívásra és amennyiben ez kizárólag rajtam múlik, márpedig nagyon úgy tűnik, hogy ez a helyzet így is fog maradni. - Egyébként pedig meglepődtem. - Tényleg. Egy szóval sem említette, hogy ellátogatna hozzám, ami pedig csak még inkább felkelti az érdeklődésem az a harmadik személytelen fél, akit hamarosan könyörtelenül kifogunk végezni. - Ha zavar, akkor akár le is vehetem. - Ajánlottam fel pofátlanul mosolyogva, persze nem volt teljesen komoly a szándékom. Sőt, egyáltalán nem gondoltam komolyan. Ezért is volt merszem ennyire nyíltan kifejteni, hogy mi a véleményem a kialakult helyzetről. - Mindamellett figyelmes, önzetlen, jószívű, odaadó és persze együtt érző, amiért nem fogom engedni,hogy egyedül igyál. - Azt hiszem azt kifelejtettem a sorból, hogy szemtelenül jóképű és pofátlanul nagyképű. De gondolom ez egyébként is nyilvánvaló már. - Hűha, igazad van. Ezt még sem akarhatom. - Fogalmam sincs mi ütött ma belém. Meglepően jó kedvem van még ha ugyanez alapjáraton a napomról nem is igazán mondható el. De az a munkám, most pedig a magánéletemet élem. - Te viszont megtanulhatnál végre értékelni. Nem minden váratlan látogatóval bánok ilyen jól. Várj egy percet. Mindjárt felöltözöm. - És már meg is indultam a hálószoba irányába, hogy eltűnve néhány pillanatra magamra kapjak valamit. Találomra vettem ki a dolgokat a szekrényből egy egyszerű nadrág és egy póló személyében. Így még ha egyikünk ki is dobná a taccsot, akkor sem túlságosan neheztelnék ha mondjuk a ruhámra is kerülne belőle. - De addig is mesélj... Melyik volt? A tanár úr? A doktor úr? - Mert szinte biztosra veszem, hogy egy férfi van a dologban, jobban mondva a mi esetünkben kettő is. Mindezt még a hálóban öltözködve kérdeztem meg, de mire válaszolni fog vélhetően már én is a nappaliban leszek ismét.
Kikerekedett szemekkel néztem rá, mikor meghallottam azt a bizonyos szócskát, amivel túlontúl sikerült felkeltenie az érdeklődésemet. Aztán mégis csak sikerült elnevetnem magam, mert nagyon is abuszrd amit mondott, mert tudtommal nem igen folytatunk szexuális jellegű beszélgetéseket telefonon, egymással biztosan nem. - Pedig mi nem is szoktunk ilyen beszélgetéseket lefolyatni. - Még csak azt kellene és állítása szerint, amúgy is túl sok mindenről tud, amiről talán nem is kellene neki. Talán tényleg, ezért ma megpróbálok magamból vissza venni és nem rázúdítani a dolgokat, mint ahogyan egyébként is szoktam. - De ugye pozitív értelemben? - Tudom rossz szokásom ez, hogy csak így váratlanul, bármilyen előzmény nélkül felbukkanok, arra nem is gondolva, hogy esetleg lehetne fontosabb dolga is, mint velem szórakozni, de hát én már csak ilyen kis önző vagyok és a mai estére szeretném kisajátítani magamnak. - Ne! Ne! Ne! - Kezdtem heves tiltakozásba, közben egyik kezemet is a szemem elé tettem, hát ha tényleg nem csak fenyegetőzik, hanem meg is teszi, habár valahol sejtem, hogy nem gondolta ezt Mason sem komolyan, de mint tudjuk, jobb félni, mint megijedni. - Na meg szerény is. - Ezen már nekem is tényleg nevetnem kellett, azta nem is gondoltam volna, hogy Mason ennyire szereti magát fényezni. Aztán csak bólintok egyet, tényleg mindkettőn számára jobb lesz ha a törülközőn kívül mást is fog viselni. - Értékellek is, ezért is hoztam magammal ez a csodaszert. - Ha már váratlanul idepofátlankodok az a minimum, hogy ne üres kézzel érkezzek és szerintem mindkettőnkre rá fér egy hosszú nap után egy kis lazulás. - Mondjuk úgy, hogy mindkettő. - Csaknem utána ordítottam, hogy jól hallja, mert ami azt illeti a dokival már régen találkoztam és talán már nem is fogok, a tanár úr pedig, hát rájöttünk, hogy jobb ha elválunk egymástól, nem kell ennyi bonyodalom az életünkbe. - Útközben keríts két poharat is, valamiből csak innunk kell. - Remélem mielőtt csatlakozna ismét hozzám két pohárral a kezében teszi meg, mert őszintén lusta lennék felpattanni a kényelmes kanapéról, hogy azokat a bizonyos poharakat saját magam kerítsem elő.
- Súlyos hiba... De egyébként sem kimondottan rád gondoltam, hanem úgy általánosságban. De úgy sem szoktam. - Akármilyen elfoglalt, akármennyire fáradt vagyok azért esetemben is vannak dolgok, amelyek teljes mértékben el tudják feledtetni velem a hétköznapi problémáimat, de nem a telefonkagylón keresztül. Ennél sokkal személyesebben szeretem intézni a dolgaimat ha egy mód van rá. Mint tudjuk egy jó indokot találni a legkönnyebb... Mondjuk egy váratlan látogatásra? A kisasszonyét még ugyan nem tudom, de kezdetnek az is megteszi, hogy nem egyedül jött valamint, hogy nem az én készletemet fogjuk ez úttal pusztítani. - Ha nem így lenne már egy taxiban ülnél... - Jó szokásával hívően egyszer könnyedén előfordulhat, hogy nem a megfelelő pillanatban próbál engem meglepni, amikor is hiába nem szívesen teszem, akkor is vissza kell utasítanám bizonyára más körülmények között visszautasíthatatlan ajánlatát. Mert mindettől eltekintve mindkettőnknek van magánélete is. - Most mit rémüldözöl? Te is tudod, hogy nem állt szándékomban eljátszani a mutogatós bácsit. - Egyébként sem lehet olyan rémisztő a helyzet, ahogy idővel Chloe ujjai sem maradtak volna olyan szorosa összezárva, ez tény. Nem a nők önkontrollját kívánom ezzel megszólni, de akár statisztikai bizonyosságot is állíthatnék arról, hogy igazam van, mert így van. - Na meg szemtelenül jóképű. - Ezt mégis csak hozzácsatoltam. Az pedig már csakis rajta áll, hogy megjegyzi-e, hogy mindemellett milyen pofátlanul nagyképű is vagyok. De azt hiszem azzal egy napra túl sok is lenne a bókokból. Még majd végén zavarba jövök, amit most még nem is tudnék mire fogni. Ez így nincsen rendjén. - Chloe, ügyvéd vagyok. Kit akarsz átverni? Egyébként pedig azt én is értékelem, hogy nem érkeztél üres kézzel. - Így máskor is boldogabban fogadom, de ha mégsem lenne olyan jó napom... Nos, az is csak percek kérdése, amíg az alkohol kifejti bennem jótékony hatását. Ma viszont különösen jó kedvem van, legalábbis eddig még. Viszont még így is tudom, hogy nem teljesen miattam van itt, hanem inkább maga miatt. - Elképzelésem se lehet arról, hogy mi mindent kell még a ma este folyamán meghallgatnom, ugye? - Bevallom jól hallottam minden egyes szavát, csak talán nem vettem olyan komolyan mint kellett volna. Vajon miért is van ez? - Mindig is tudtam, hogy hiányzik valaki az életemből... Egy nő, aki ugráltasson. - Egyébként nem gondoltam a legkevésbé sem komolyan, de ezt már inkább nem tettem hozzá. Csak fogtam két poharat és visszavánszorogtam a nappaliba.
Másoknak nem szokásom mocskos dolgokat suttogni telefonálás közben, de ha arra gerjed az aktuális játszótársam, akkor miért is ne okozzak neki így örömet? Azért tőlünk távol áll, hogy effajta beszélgetésekbe kezdeményezzünk egymással. Sírva röhögném el magam, az már biztos. - Pedig már majdnem azt fontolgattam, hogy a legközelebbi hívásomnál megkérdezem, hogy mi van rajtad, grrr. - Annyira komolytalan vagyok ma, hogy akaratlanul újból elnevetem magam, mert sejtem mi lenne erre Mason reakciója. Vagy talán miért ne alapon bele menne ebbe a mocskos kis játékba? Nos, nem tartom kizártnak, ha kedve úgy hozná. - Jó, hogy nem akarsz kidobni mert azért a kanapéd mégis csak kényelmesebb, mint egy taxi hátsó ülése. - Leganyagibb mosolyommal próbálom kimutatni, hogy mennyire vagyok neki hálás, de ha nem vagyok elég meggyőző, akkor remélem az üveg pia amit hoztam helyettem is meggyőzi. - Reméltem, hogy tényleg nem, de azért tudod jobb félni... - Elég egyetlen rossz mozdulat és a törölköző máris a földön találna magát, én pedig ennél sokkal többet láthatnék meg belőle, ami eleinte kínos lenne, de az alkohol segítene elfelejteni a látottakat. De még mindig ahhoz ragaszkodok, hogy jobb ha nem látok belőle meg túl sokat. - Na meg iszonyúan szexis, ahogy előttem feszítesz majdnem meztelenül. - Ha már az játsszuk, hogy Mason önbizalmát növeljük, akkor tettem rá még egy lapáttal. Valójában tényleg nagyon vonzó a látvány, de engem nem szabadna hogy vonzzon, de hát nőből vagyok még szép, hogy megnézek egy félmeztelen pasit, ha előttem áll. - Nem akarlak átverni! Én tényleg értékellek, de nem gondolod, hogy ennyi dicsérő szó amit ma kaptál tőlem éppen elegendő már? - Azért mégsem kellene túlesni azon a bizonyos ló túlsó oldalára. Nem azért jöttem el hozzá, sokkal fontosabb dolgaink vannak még, mondjuk végre felbontani a whiskyt. - Ha azt akarod, akkor nem mondok semmit, csak nagy bambi szemekkel meredek rád és hallgatok. - Szemléltetésképpen szemeimet felé kezdtem el merezgetni, csaknem úgy éreztem, hogy annyira kiguvad, hogy mindjárt kiesik. Ugye a hatás kedvéért bármit. - Oh bocsánat, tudtommal én vagyok a vendég, te pedig a vendéglátó, így kötelességed is lenne engem körbeugrálni. - Azért nehogy már beleszakadjon abba, hogy ide hoz két poharat. Gyorsan bontottam is fel az üveget és töltöttem a poharakba, majdnem teli, nem aprózok el semmit. - Hát akkor igyunk ránk. - Megragadva az egyik poharat emeltem felé, hogy miután koccintottunk jócskán belekortyoljak, mert ez már nagyon hiányzik és őszintén rám is férne.
- Akkor azt felelném suttogva, hogy a kedvenc Amerika kapitányos alsóm és piszim az elmaradhatatlan hálósapimmal nehogy megfázzon a fülem amíg alszom és az imádni való nyuszis szobapapucsomról se feledkezzünk meg. Remélem sikerült kellőképpen beindítanom a fantáziádat. - Komolytalan humorral rendelkezem. Mindenesetre próbáltam nem elképzelni leli szemeim előtt az elhangzottakat, mert akkor kétséges, hogy betudtam volna fejezni az eszmefuttatásomat anélkül, hogy ne fuldokoltam volna a nevetéstől. Szóval, esélytelen, hogy akár meg is tudtam volna szólalni, nemhogy még befejezzem, amit elkezdtem. Természetesen nincs Amerika kapitányos alsóm, sem pizsim, amit igazán nem is hordok és döglött nyulakat sem rejtegetek az ágy alatt. Szóval remélem sikerült minden vágyát maradéktalanul kielégítenem. - Csak kérlek ne folytasd... - Nem is értem vajon miért gondoltam egyből a legpikánsabb dolgokra, csak mert belőle lenne kétségkívül a legszentségtörőbb apáca. Lehet, hogy ez most teljesen egy ártatlan kis megjegyzés volt... Mindegy, akkor sem akarom most megtudni, hogy miből vonta le ezt a következtetést, de bizonyára igaza lehet. - Szóval szerinted megijednél? - Én nem gondolom. És ez már majdnem sértő volt. Majdnem... Milyen szerencse, hogy ma nem vagyok sértődékeny hangulatban. Egyébként sem igazán mondható el rólam, tehát lényegtelen. De valószínűleg nekem is valami ilyesmi lenne a reakcióm ha előttem egy szál törölközőben flangálna és a semmiből felajánlaná, hogy ledobja magáról. Kissé meglepő fordulatnak számítana. - Végtelen sajnálattal közlöm, hogy vissza nem térő ajánlatom érvényét veszítette. - Miszerint megszabadulok a törölközőmtől. Azt hiszem mindkettőnknek azzal tette a legjobbat, hogy nem élt a lehetőségével, mert ma különösen különös napom és nem tudom hogy ebbe mi mindent férne bele. Talán tényleg elengedtem volna a törölközőmet. Talán csak egy pillanatra. Talán nem. - Nem. Én még nem jöttem zavarba. - De azt hiszem úgy is a normális ha egy nőt könnyebben és előbb zavarba tudok ejteni. Nem vagyok az az elpirulós fajta. Szóval velem rendkívül nehéz dolga lenne. - Az mit akar jelenteni? - Csak mert úgy általánosságban tisztában vagyok vele, de kizárólag egyetlen személyre összpontosítva már nem biztosan. Különösen ha tényleg azt játssza, hogy nem fog megszólalni. Na úgy főként érdekes lesz. - Helyesbítenék az elméleteden. Egy hívatlan vendég, így nekem semmi kötelességem sincsen. - Igazán otthon érezhetné már magát. Sőt, azt hittem hogy ez már meg is történt, hiszen percekkel ez előtt érkezett bejelentés nélkül. De amíg én felöltöztem két poharáért már nem tudtam felemelni azt a kényelmes kis fenekét. - Hát akkor... Ránk. - Bár fogalmam sincs mire iszunk, de akkor igyunk. A poharam tartalmának legalább a felét sikerült felhajtanom. De még mindig nem vagyok biztos abban, hogy ezt éppen velem kellene csinálnia.
Kevés hiányzott ahhoz, hogy ismét el ne nevessem magam. Inkább helyette beleharaptam alsó ajkamba, úgy mértem feltűnően végig, közben próbáltam elképzelni rajta azt a szerelést, amit az imént felvázolt nekem. - Oh igen! Főleg az Amerika kapitányos alsód és a nyuszis papucsod az, ami nagyon beindítana. - Remélem ezt Mason is tudja, hogy mennyire nem gondoltam komolyan, sőt nem is hiszem, hogy lenne efféle holmi a ruhás szekrényében, amit előlem dugdos, mert már régen rátaláltam volna. Viszont most is tudom értékelni a humorát, sikerült neki lecsapnia azt a bizonyos magas labdát, de nagyon szépen. - Nem hinném, hogy megijednék mert már láttam olyat, amit nekem tudnál mutatni, de azt hiszem a mi barátságunkba nem fér bele ez a meztelenkedős dolog. - Az még teljesen rendben van, hogy eljövök hozzá és ha vele szeretnék aludni, akkor ledobom magamról a ruháimat és felveszek egy pólóját, ami kb. combközépig ér és csak úgy alszok mellette, de akkor is van rajtam valami. Mert szerintem mindketten zavarban lennénk ellenkező esetben. - Milyen kár. - Megjátszott csalódottsággal sóhajtottam fel, mintha tényleg annyira sajnálnám azt, hogy az a bizonyos törölköző a helyén maradt. Pedig abban hiszek, hogy mindkettőnk számára az a legjobb, ha tényleg nem látom belőle a kelleténél is többet. Nem is tudom, erős a közöttünk lévő barátság, de túl bonyolulttá válna minden ha esetleg... - Talán ha én is egy szál törölközőben flangálnék előtted, akkor eltudnám érni, hogy zavarban legyél. - Nem terveztem, de sosem lehet tudni, hogy mikor jön el az a pillanat. Mondjuk ha egyik délután együtt lógnánk és eleredne az eső és bőrig áznánk és vissza jönnénk hozzá, akkor biztosan levenném magamról a vizes ruhákat és gyorsan lefürödnék forró vízben, nehogy megfázzak és hopp máris csak egy törölköző lenne rajtam, ennyi az egész. - Csak azt jelentené, hogy nem avatlak be a részletekbe, hiszen te sem szeretnéd végig hallgatni, amit mondani szeretnék, ezért csak nézlek és közben megpróbálom befogni a számat. - Nem kell beszélnünk ám, elég az is, hogy itt van velem és együtt iszunk. Néha pedig a csend is sokatmondó tud lenni. - Oké, bevallom tényleg nem hívtál és váratlanul érkeztem, de tudom, hogy én vagyok a napod fénypontja. - Egy ilyen dögös csajszi betoppan váratlanul egy üveg jó minőségű whiskyvel, ki tudna nekem ellenállni? Na meg gondolom Mason is sejti, hogy nincs minden egészen rendben, általában akkor jövök csak váratlanul mikor szeretnék vele beszélni és szükségem van egy kis lelkifröccsre. Aztán a koccintás után jócskán belekortyoltam a poharamba, majd letettem az előttem lévő dohányzóasztalra. - Na és milyen napod volt édesem? - Azt hiszem megengedhetem magamnak, hogy ilyen cukin szólítsam és mielőtt minden bajomat rá zúdítanám azért érdeklődnék már felőle is, ne mondja, hogy önző vagyok.
- Hát akkor most legyél nagyon rossz cicus és dorombolj nekem, mert majd megveszem, hogy nem láthatlak. - Ügyvéd létemre azt hiszem nagyon is jól tudok fapofákat vágni, de vannak azok a helyzetek mint most ez is, amikor tényleg nem sok választ el attól, hogy szakadatlan nevetésben törjek ki. Őszinte leszek. Nem fogom azzal hitegetni, hogy idővel majd beszerzek egy Amerika kapitányos alsót egy nyuszis papuccsal, mert nem sok esélyt látok minderre. Még ha meg is akarnám lepni, biztosan kitalálnék valami mást. De abban még csak nem is bízom, hogy ezt elfogja felejteni egyhamar. Sőt, azt sem furcsállanám ha legközelebb egy ajándékzacskóval állítana be hozzám a kapitánnyal, mert az szinte biztos, hogy fel nem venném. Döglött nyulakat sem hordok. Szóval veszett ügy. - Nem is gondoltam arra, hogy esetleg felvilágosítanálak egy gyakorlati oktatás keretein belül, mert azzal már elkéstem, de nagyon örültem, hogy nekem kellett ezt megtennem. - Az lett volna csak az igazán kínos helyzet. Amire szerencsére még csak esélyünk sem volt tekintve, hogy nem ismertük egymást. Egyébként sem az én tisztem válaszolni az efféle kérdéseire, amelyektől mindeddig megkímélt, amiért hálás is vagyok bizonyos szinten. - Igazán gazdag az arcmimikád, de engem nem ver át. - Nő, tehát ez mondhatni természetes. A génjeiben van. Csak azt hiszem ez úttal a rossz férfinál próbálja meg kamatoztatni a tehetségét. Az említett két úrral biztosan nagyobb sikere volt. Másra nem is tudok következtetni abból kifolyólag, hogy állítólag mindkettőt az ujja köré csavarta, ami szintén nem meglepő. - Az amit egy férfi akkor érez nem igazán tekinthető zavarnak. Zavarban akkor lehet egy férfi a nő hiányos öltözéke miatt, mert általában nem úgy tekint rá mint egy potenciális jelöltre egy forró éjszakához. Érzed a különbséget? - Én határozottan, de persze nem várhatom el ugyanezt tőle is. De röviden összefoglalva tényleg kínos lenne. Mert egy nőnek még mindig egyszerűbb lepleznie vágyait. - De mindeközben meg is ölelhetlek. Ahhoz sem kellenek szavak. Nem találnád elég sokatmondónak? - Természetesen nem gondoltam komolyan, hogy üljük végig szépen csendben az estét iszogatva. Csak már most azt érzem, hogy túlságosan hosszú lesz, én pedig még nem ittam eleget hozzá. - Csak várd meg, amíg lecsúszik néhány pohárral, utána mondhatod. - Tudom, hogy ezt semmiképp sem úszhatom, ahogy azzal is mindketten tisztában vagyunk, hogy képtelen is lenne csöndben ücsörögni magában tartva a dolgokat. Különben sem akarom, hogy magában tartsa mindazt, ami bántja. Még akkor sem ha nem mindig szeretnék minden áron tudni a dolgairól. - Hosszú... - Bonyodalmas és nem túl érdekes. Azt is mondhatnám, hogy szellemileg nagyon fárasztó. Mert ténylegesen nem vagyok annyira fáradt, de amúgy mindig képesek kikészíteni.
Nem tudom ma mi ütött belénk, de az már biztos, hogy indokolatlanul szokatlanul viselkedünk. Pedig még nem is ittunk. Mi lesz még ezek után? Miért félek feltenni ezt a kérdést neki is? De mégis a válaszától jobban tartok. Még, hogy nyuszis papucs... El sem tudnám képzelni egy afféle mamuszban slattyogni, habár biztosan vicces lenne a látvány, na meg szexi is, ha a beígért alsó lenne rajta, erre a két kombinációra biztosan vevő lennék. - Grrr. - Ez még nagyon messze áll a dorombolástól, de a hatás kedvéért játékosan úgy tettem, mint a nagy cicák szoktak, csaptam egyet a kezemmel felé, miközben ujjaimat karmokká formáztam. Remélem értékeli az eddigi erőfeszítéseimet, mert minden csak miatta van. - Mi?! Gyakorlati oktatás? Ojaj, ha tudtam volna, hogy ilyet is vállalsz... - Egyből rossz dologra gondoltam, habár nem is rossz, sőt! Mindez csak nézőpont kérdése. Az apácák biztosan rossz dolognak könyvelik el, de én egyesen imádom és bevallom szeretek rossz lenni és néha napján egy kicsit vétkezni. Tudnék is mit gyónni, feltéve ha járnék egyáltalán templomba. - Ez félig meddig bók és sértés is volt, hogyan tudtad így összehozni? - Azt bóknak veszem, hogy gazdag az arcmimikám, de hogy nem tudom átverni, na ez már tényleg sértő. - Várj! Mivel én nem vagyok potenciális jelölt, akkor miattam tudnál zavarban lenni? - Ez így rövidebb fogalmazásban és szerintem így érhetőbb is, mármint én így megérteném, mert nem mindig tudom követni Mason ügyvédi gondolatmeneteit. Túl bonyolultak számomra. Habár nem vagyok szőke, de azért egy kicsit butus az igen, viszont jól tudom leplezni. - Az már eléggé sokatmondó, de jobban örülnék egy olyan ölelésnek, ahol a nyuszis papucsod is rajtad van. Tudom nem mondtad komolyan, de tudod, hogy akármikor beállíthatok a cuccokkal. - Ha kell mindent beszerzek, nem is lenne kihívás, viszont az már annál inkább, hogy Masont rávegyem arra, hogy a kedvemért csináljon magából komplett idiótát. - Oké, akkor megvárom azt, hogy részeg legyél és akkor kezdek bele, így nem fogsz arra emlékezni amit mondtam, de nekem jobb lesz a lelkemnek, hogy beszéltem a dolgokról. - Csak aztán nehogy kikotyogjam pár pohárka után, hogy találtam magam mellé egy másik tanítóbácsit, aki nagyon szívesen korrepetál órák után és még sosem élveztem ennyire a tanulást. - Csak ennyit tudsz nekem mondani? Mikor fogom azt hallani, hogy találkoztam valakivel, aki felkeltette az érdeklődésemet, de nem csak pár alkalomra, vagy egy éjszakára? - Szeretném, ha lenne valaki mellette, mondjuk egy komoly barátnő, akivel én is össze tudnék haverkodni. Az sincs kizárva, hogy a csaj teljesen rühellne és féltékeny lenne rám... De bárhogy legyen, tényleg érdemelne maga mellé valakit, aki szereti, hogy ne csak a munkájának éljen, mert ez a karrierista hozzáállás egy idő után teljesen felőrli az embert.
- Oh, hát ez tényleg nagyon csábító és szexi volt. De azért valahogy mégis csak ellenállok... - Hiszen mindketten így akarjuk, nem? És gondolom más férfikkal sokkal vadabb cicus szokott lenni, amikor is képtelenség lenne neki ellen állni. Nos, nekem egyelőre a hízelgő dorombolós énje is kielégíti, sőt felülmúlja a vágyaimat. Nem akarok abba belegondolni, hogy mi mindenre képes mikor tényleg elszeretne érni valamit. Biztosan nem rest a legaljasabb és mocskosabb módszerekhez folyamodni, aminek még ha akarnánk se tudnánk ellenállni, mert férfiak vagyunk. Le sem tudnánk tagadni tekintve, hogy eléggé látható jelei vannak a dolognak. Még hogy egy nő soha sem számító. Tényleg nem, mert az csupán csak bók. Annál egy nő sokkal több és rosszabb. - Azért gondlom nélkülem is rájöttél a dolog nyitjára. - Nem beszélve arról, hogy mindenre hasznosítva némi hátsószándékkal. Több lett volna mint kínos, ha ezt is velem szerette volna megbeszélni, mert mégis csak másképp viszonyulok hozzá mint mások. - Van hozzá érzékem. - Ha nem tudnék megfelelően bánni a savakkal minden bizonnyal pocsék ügyvéd lett volna belőlem, mert ezt az egy dolgot nem igazán lehet megtanulni. Nem tudás kérdése. Ezt érezni kell... Chloenak egész jól megy. Nagy kár, hogy mindig valami piszkos kis tervén keresztül kamatoztatja a tehetségét. De még így is átlátok rajta. Akárhogy is, de van még mit tanulnia. Még jó, hogy tőlem megteheti, ha már a bácsikájára tényleg nem számíthat, akkor majd én megmutatom neki hogyan legyen kemény nő. - Megtörténhet, mert attól hogy nem vagy potenciális jelölt, még férfi vagyok. - Nagyon remélem, hogy innen már nem kell tovább ragoznom a dolgokat, mert minden érthető. Chloe egy nagyon is vonzó nő. Csak azért mert nem úgy kezelem mint egy darab húst, attól még ugyanúgy azt látom, mint mások. Egyáltalán nem mindig olyan könnyű elterelni a gondolataimat. - De ugye azt is tudod, hogy soha nem venném fel?! - Kiárt. Esélytelen, hogy valaha is felvenném akár az egyiket is. Tudom, hogy életem végéig azt hallgathatnám, hogy sosem engedné, hogy elfelejtsem akár egy percre is. - Ha úgy neked tényleg jobb lesz. De azért néha könyökölj oldalba, hogy tényleg figyeljek is rád. - Ezt most komolyan mondtam és úgy is gondoltam. Én megszeretném hallgatni, csak nem hiszem hogy ezek olyan dolgok, amiket egy férfival kellene, hogy megosszon. Mert néha lövésem sincs mit mondhatnék neki. - Akkor miután túl leszünk azon a bizonyos első éjszakán, ami olyan szinten mindent elsöprő volt, hogy iszonyúan vágyom vele még egyre és még egyre. - Legalábbis nem hiszek ebben a meglátni és megszeretni dologban. tény, hogy olykor reggelre totál kimegy a fejemből hogyan hívtam az éjjel a mellettem fekvő nőt, talán mert be sem mutatkozott. Az is tény, hogy olykor jobb szeretek nem tudni az elmúlt éjszakámról.
Azért nekem egy kicsit vicces eljátszadozni azzal, hogy mi lenne ha mi... mert még eddig ilyen meg sem fordult a fejemben. Mármint erre a szexi pasikára sosem úgy tekintettem, mint egy férfira, aki meg tudná nekem adni azt, amire vágyom, pedig biztosan megtudná, csak na. Többet ér a barátságuk annál, hogy eljátszadozzunk egymással az ágyban és aztán kínosan érezzük magunkat egymás mellett. - Szóval ennyire erős a közöttünk lévő barátság, hogy tényleg képes vagy nekem ellenállni? - Természetesen ezt nem cukkolásként mondtam neki, mert nem azt várom el tőle, hogy most azonnal oda jöjjön hozzám és leteperjen, de azért mégis bánt, hogy nem vagyok rá kellő hatással. Még akkor is ha tudom, Mason tőlem sokkal jobban érdekelne és ezért is meg azért mert számít a barátságunk tartom a tisztes távolságot tőle, viszont az még belefér, amit most művelünk. - Ügyes kislány vagyok, szóval igen, sikerült rájönnöm. - Arra is sikerült többek között, hogy a szex nem csak az élvezetekről szól, hanem egy eszköz arra, hogy segítsen elérni az, amit akarok. A férfiak imádják a szexet, jó persze a nők is, de a hímeket könnyebb ezzel megvezetni. Egy gyors menet és máris a markunkból esznek, ennyire kiszámíthatóak. - Ez remek! Mármint jaj neked, mert innentől kezdve ki akarom majd próbálni, hogy milyen is az, amikor zavarban vagy. - Ezek után simán meg fogok azzal próbálkozni, hogy zavarba hozzam, még nem tudom hogyan tudnám elérni, de feltételezem, hogy ettől kevesebb ruhában fogom elérni. Vagy netalán olyan mocskos dolgokat mondjak neki, amiktől zavarban lenne, de a fantáziája is beindulna? Hm, majd lesz valahogy. - Ne már Mason! Nem sokára születésnapom fog lenni, ennyi megtehetnél igazán nekem. - Jó, azért még van pár hónap addig, de ki mondta, hogy nem lehet előre ünnepelni? Annyira látni szeretném abban a bizonyos szerelésben, egyedül csak is kizárólag saját maga tehet róla, hiszen Mason volt az, aki ezt nekem felvázolta. - Még szép, hogy oldalba foglak könyökölni, csak aztán ne rinyálj, hogy fáj. - Eddig is volt rá példa, hogy megtettem, mondjuk a közös filmezéseink alkalmával, mikor képes volt mellettem elaludni. Ezért most is képes fogok arra lenni, hogy megbökjem. - Voltál már szerelmes? - Tudom, ezek a dolgok nem olyanok, amikről beszélnünk kellene, de érdekel. Ami pedig engem illet úgyis inni fogunk és felejteni, akkor mégis miért ne kérdezzen ki ilyen dolgokról?
- Eszméletlen nagy önuralmam tud lenni, ha kell... - Amikor kell, amikor szükségem van rá. Vannak helyzetek amelyek megkívánják, hogy érezzem mikor kell megállnom. Talán úgy érezheti, hogy nem tartom eléggé kívánatosnak ezért tudok olyan könnyedén ellen állni a kísértének? Mert ez nem így van. Eleinte pokolian nehéz volt., de aztán mégis kialakítottunk egy olyan köteléket, amit tényleg kár volna széttépni mindössze egy éjszakával. Annál többet jelent... Talán ha kezdettől fogva másképp viszonylunk egymáshoz a köztünk lévő kapcsolat is másképp alakult volna, de most már nem akarom elbaszni. - Most mondanám, hogy nagyon büszke vagyok rád, de nem tehetem, mert ismerlek túlságosan is. - Ez nem amiatt van, mert túl sok dologba avat be, amit talán nem velem kellene megosztania. De tudom, hogy nagyon szeret játszadozni másokkal, kihasználni sem rest másokat, mindent okkal tesz tehát számító. Ez már az ügyes kislány kategóriát jóval meghaladja. Én sajnos nem tudom túl sokra értékelni... De ha neki ez így megfelel, akkor inkább egyszerűen csak befogom a számat és nem fogok beleszólni. Mindkettőnknek úgy lesz a legjobb, mert úgysem tudnánk közös nevezőre jutni. Én sosem fogok egyetérteni a módszereivel. Ő pedig sosem fog nekem igazat adni. Sosem fogja belátni... - Kicsikét veszítek abból a fene nagy önkontrollból, de azért nem kelek mi magamból. - Nem fogok elvörösödni sem, legalábbis olyasmire eddig még nem volt példa és őszintén szólva szeretném ha ez így is maradna. Annak pedig nem örülök, hogy mindenképpen szeretne engem próbára tenni. Nem attól tartok, hogy elfogom bukni a megpróbáltatást, mindössze az egésznek nincs értelme. Nem rajtam kellene kísérletezgetnie. Én nem nyújthatom mindazt eredményül, amit mások. Mert ha megtennénk többé már nem tudnék hogyan nézni rá. - Zsarold meg az egyik potenciális jelöltedet, ha nem teszi meg neked nem fog megkapni. Te viszont biztosan megfogok kapni, amit akarsz. Ügyes kislány vagy. - Mihez ért egy nő legjobban, ha nem ehhez, a zsaroláshoz? Mégis mi üthetett belém? Fogalmam sincs. De azt biztosan tudom, hogy nem kellene ilyen hevesen reagálnom. - Nem is arra kértelek, hogy időközben rendezd át a bordáimat, mert nem a megfelelő sorrendben helyezkednek el. - Csak aztán nehogy elragadtassa magát, ami könnyen megtörténhet, ezért is figyelmeztettem még idejében. - Természetesen és még szeretnék is... - Most itt nem az egy éjszakás futókalandokra kell gondolni, mert a vonzalom ahhoz is szükséges, a szerelem viszont már kevésbé, de olyankor bármit rálehet fogni. Abban a helyzetben, a pillanat hevében minden megengedett. De ettől függetlenül is voltam már szerelmes...
Van abban valami, amit Mason mond. Természetesen a mi baráti kapcsolatunkban nagyban szerepet játszik az önkontroll is. Mert nem eshetünk egymásnak egy gyenge pillanatban, hogy aztán örökre megbánjuk tettünket, majd végül megszakadjon közöttünk a baráti kötelék is, mert aztán nem leszünk képesek egymás szemébe nézni azok után, amit egymással tettünk. Én személy szerint ebből nem kérek, nekem szükségem van rá, mint barátra. - Oh, nem kell annyira nagy önuralom, hiszen nem szoktalak szánt szándékkal provokálni, vagy mégis? - Elképzelése sem lehet arról, hogy milyen vagyok olyankor, mikor meg szeretnék valamit, jobban mondva inkább valakit kapni. Képes vagyok mindent bevetni annak érdekében, hogy elérjem azt amit akarok. Nem akarok beképzelt lenni, de ha akcióba lendülnék szerintem Mason sem tudna magának megállt parancsolni. De nem kísértem a sorsot. - Azért mert te vagy az egyetlen ember a világon, aki tényleg ismer és tud rólam majdnem mindent. - Benne bízom meg a legjobban, ezért előfordul, hogy olykor olyan dolgokat is megosztok vele, amiről hallani sem szeretne, de néha nekem is ki kell kérnem mások véleményét, nem könnyű helyes döntéseket hozni, főleg hogy én mostanában hibát hibára halmozok. - Valójában még sosem láttalak volna kikelni önmagadból. - Ami érdekes, mert mióta is ismerjük egymást? Hű, már jó rég óta, annyira hogy nem is tudom észben tartani. - Zsarolni? Ugyan kérlek, nekem ilyen módszerekre nincs szükségem, elég csak rám nézni és bármi bármit megtenne értem, kivéve téged. - Azért egy csábos mosoly és pár egyéb női praktikával sok mindent el lehet érni, aztán pedig még ennél is többet, mikor a ruhaneműk száma egyre inkább kezd csökkenni rajtam. - Ígérem a helyén fognak maradni a bordáid, különben sem vagyok annyira erős, hogy nagy kárt tegyek benned puszta kézzel. - Miért is bántanám komolyabban azt a férfit, aki a legfontosabb helyen szerepel az életemben? Nincs közöttünk vérrokonság, de mégis úgy érzem, mintha a bátyám lenne, mert mindig számíthatok rá és ezt megtudom becsülni. - Na és milyen érzés? - Nem arról van szó, hogy szerelmes lennék, de azért szeretném tudni, hogy ha bekövetkezik tisztában legyek ezzel is. Persze az én férfi ügyeimet illetően nehezen is tudnék szerelembe esni.
- Mi okod is lenne rá? - Legjobb tudomásom szerint abszolút semmi. Mert ennél többet aligha tudnék neki nyújtani, még annak ellenére is, hogy lefeküdtünk egymással, ami mindeddig nem történt meg. Azért nem teljesen igaz az állítása, miszerint kettőnk között nem játszik fontos szerepet az 9nuralom, mert eleinte nagyon is döntően kihatott a további kapcsolatunkra vagyis talán ennek köszönhető, hogy még mindig beszélhetünk rólunk. Én most is szeretem, amit csak tudok megteszem, meghallgatom, bár bevallom a hallgatás vele szemben mindig is a nehezemre esett, valahogy mindig kibuktak belőlem a számmora egyértelmű tények, még ha ez neki nem is volt a tetszésére. Nem tudom mi többet adhatnék még neki. Annyit egész biztosan nem, mint a kis kalandjai. Mert abban az esetben mindkét személy képes megfeledkezni a történtekről bizonyos idő után és többet nem foglalkozni vele. Szerintem köztünk ez így nem működne. Én nem hiszem, hogy tudnék úgy tenni mintha mi sem történt volna. - Hát azt megtudom érteni, hogy ezekről a dolgokról a bácsikáddal nem szívesen beszélnél. - Pedig nem tagadom megnézném, hogy milyen képet vágna, de azt hiszem mindenkinek úgy a legjobb egyelőre ha minderről nem szerez tudomást. Elképzelésem sincs hogyan reagálna, de előfordulhat, hogy nem túl jól, hiszen mégis csak felelős érte és bármi történik is azért őt fogják elővenni. De még abban az esetben is az elsők között értesítenének és mérget vennék rá, hogy előbb oda is érnék... - Még sosem. - Legalábbis úgy hiszem, hogy ilyesmire még nem volt példa. Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy mindig is ilyen higgadt természetű voltam, vagyok és leszek. Csupán csak nem gondolom, hogy neki ott kellene lennie mint szemtanú, amikor végleg szakad a cérna és kiborulok valami oknál fogva. Ő legfeljebb csak az úgynevezett utórengéseket tapasztalhatja. - Ennyire különösnek tartod, hogy tisztességesen játszom még a nőkkel szemben is? - Azt hiszem ez mindkettőnk számára hihetetlen. Én magam nem értem, hogy mi annyira furcsa ebben vagy abban, hogy engem nem a külsője motivál cselekvésre. Ennyire elképesztő, hogy felnőtt férfi létemre nem akarok minden egyes nőt meghúzni a húszas és a harmincas évei között? Mert ez a helyzet. - Tudod mit? Amikor majd legközelebb bekövetkezik nálam, akkor elmondom. De tőled is szeretném már egyszer azt hallani, hogy valaki megdobogtatta a szívedet. - A legőszintébben nem is akarok visszaemlékezni rá, hogy milyen érzés volt. Ha pedig akaratom ellenére is beleszeretnék valakibe, akkor tudni fogom, hogy mi mindent jelent, amit érzek.
Valóban semmi okom ilyet tenni vele, de azért az én női hiúságomnak is jól szokott esni olykor, ha valaki előtt végig húzhatom a mézes madzagot, aztán csak sóvárog utánam az illető. Ez majdnem olyan, mintha valakivel egész éjszaka folyamán flörtölök, aztán még sem megyek fel a lakására. Elő szokott fordulni, hogy ilyet teszek, mert ez mégis csak jól tud esni a lelkemnek. Csak azt ne kérdezze meg senki sem, hogy miért. - Nincs rá semmi okom sem, ezért sem teszlek próbára. - Mert az egy dolog, hogy hirtelen jött ötlettől vezérelve van amikor nála alszok és csak egy bugyi, póló kombináció van rajtam, de akkor is nagyon jól viselkedem és nem élek vissza a vendégszeretetével. Egy ágyban alszunk, de mégis képes vagyok tartani tőle ilyenkor a tisztes távolságot. - Nem mintha annyira érdekelné, hogy mi történik velem. Elvan a maga kis világában, mostanában a nőcskéi kötik le minden idejét. - Nem panaszként mondom, hogy nem igazán törődik velem, de ez így tényleg jobb. Alig van otthon és ha mégis akkor a legújabb szerzeményét hozza haza, akinek még a nevét sem vagyok hajlandó megjegyezni, felesleges is lenne, hiszen gyorsan leváltsa az éppen aktuális partnerét. Talán ezt a hódítási vágyat a bácsikámtól örököltem, sosem lehet tudni. - Nem is szeretnélek dühösen látni, jobb az amikor ilyen kis cuki vagy. - Ha még nem vertem ki nála a biztosítékot akkor most biztosan ki fogom ezzel, hogy cukinak neveztem. - Valójában nem tartom különösnek, hiszen te vagy a legrendesebb férfi, akit ismerek. - Ez nagyon bók gyanús volt ugye? Nekem ez a véleményem róla, ha hiszik, ha nem. Még egy ilyen rendes férfival nem találkoztam és szerintem nem is fogok. Mason egyszerűen csak Mason, nem lehet senkivel sem pótolni, mert olyan egyedi és különleges. - Oh, én ebben a szerelem témában teljesen tapasztalatlan vagyok, de ha egyszer bekövetkezne nálam te lennél az első akit értesítenék róla. - Jelenleg nincs is olyan férfi a láthatáron, akibe képes lennék bele szeretni, de hát azt mondják, hogy a szerelem útjai kifürkészhetetlenek és akkor következik be, mikor egyáltalán nem számítasz rá.
- Nem is lenne értelme. Már csak elvből is kiállnám a próbát. - De azért tényleg nem tudom hogyan viselném, ha váratlanul kiderülne, hogy épp engem tesztel, hiszen nem szolgáltam rá. Tudtom szerint pedig ugyanazt akarjuk, vagyis éppen hogy nem akarjuk. Ha pedig mindez hirtelenjében módosulna remélem, hogy közvetlen utána elsőként fogok értesülni az újonnan kialakult helyzetről. Bár fogalmam sincs minek kellene ahhoz történnie, hogy ez a jelenlegi viszony megváltozzon kettőnk között. egy biztos, hogy nem a közeljövőben szeretnék késztetést érezni annak irányában, hogy rájöjjek a dolgok nyitjára. Egyébként is egyáltalán nem biztos, hogy működőképes lenne ez a kapcsolat kettőnk között. - Hát egy kicsit hamar kellett felnőnöd a feladathoz, de nagylány vagy már. Én pedig mindig itt vagyok neked, ha szükséged van valakire. - Nem is akármilyen felnőtt nő vállt belőle azt meg kell hagyni. De azért továbbra is tartom azt a véleményemet, hogy olykor túlságosan is sok mindent elmond nekem, amit talán nem egy férfival kellene megbeszélnie, sőt olykor jobb szeretnék bizonyos dolgokról nem tudni, amire nincs túl sok kilátás. - Szóval cuki vagyok? - Hát ezt sem szerettem volna feltétlenül hallani, de azért jól esett. Mégis azt gondolom, hogy vannak dolgok amelyeket illetően egy nővel hamarabb és jobban egyet tudna érteni, mint velem, aki egészen másképp látok bizonyos helyzeteket. Különösen a férfi ügyekben. Mert nekem aztán nem kell egy férfit bemutatnia. Bőven elég az is hacsak tükörbe nézek... Hirtelen meg sem tudtam szólalni. Azt sem tudtam mit mondjak. Pillanatnyi zavarom a tarkómat kezdtem el dörgölni, amiről fogalmam se volt hogyan leplezhetném mikor szerintem egyértelmű, hogy ezzel most nagyon is beletenyerelt valaminek a kellős közepébe. Tényleg nem sokon múlott, hogy kibukjon belőlem, hogy ha már annyira rendes férfinak tart, akkor talán nem is kellene mások után futkosnia, ahogy nekem sem. Majd egyszerűen csak jobbnak láttam ezt inkább elhallgatni előle. Tartok tőle túlságosan kínos helyzet állna elő, ami most egyikünknek sem hiányzik. - Biztos vagy ebben? - Mert szerintem azt a férfit kellene mindenek előtt először tájékoztatnia, aki volt olyan mázlista, hogy eltudta érni, hogy képes legyen beleszeretni. Az pedig vélhetően egy harmadik személy fog lenni, amikor is lövésem sincs róla, hogy mi lesz velünk... - Igazság szerint ehhez még nem ittam eleget, de nem bírom ki, hogy ne kérdezzek rá... Szerinted mi fog lenni velünk akkor, mikor belép az igazi az életedbe? - Nem magam miatt aggódom, mert eltudnám fogadni, ha egy napon azt mondaná vagy kérné tőlem, hogy egy másik férfinak már nincs hely az életében vagy épp keresnivalója vagy épp mert az illető személy majd féltékeny típus lesz. De még ha ez nálam is következne be elsőkén számára akkor is lesz hely mindig az életemben. - Én bátran kimerem jelenteni, hogy legtöbb időt amelyet egy nővel eltudtam tölteni azt veled tettem. Azt is megkockáztatom, hogy eddig az a férfi aki a leghosszabb időnk keresztül eltudta viselni a természetedet az én voltam. - És még csak ágyba se vittem. Mindegy is. Mert ez nem a szexnek a függvénye. egyszerűen csak... Tudom, hogy egyszer ez is megfog történni, hogy elfogjuk engedni egymást, de egész biztosan nem lesz könnyű.
Mindig eltudom érni a férfiaknál azt, amit nagyon szeretnék, megvannak erre a kis módszereim, de Mason számomra nem csak egy férfi, mármint több annál, amolyan támasz az életemben, akire mindig tudok számítani. Ezért is elégedek meg bőven a közöttünk lévő szigorúan csak baráti kapcsolattal. - Különben sem lenne annak semmi értelmet, hogy ostoba próbatételekkel elrontsuk a kettőnk között lévő kapcsolatunkat. - Közöltem vele egy kecses vállrándítással. Habár néha elgondolkozok azon, hogy mikor megismertük egymást miért nem kötöttünk ki egyből az ágyban, de ez a baráti kapcsolat nagyon hamar kialakult közöttünk, aztán pedig a testiségek háttérbe szorultak, mert ugye ilyenkor a szex csak mindent elront. - Rád mindig szükségem van. - Vele bármikor, bármiről beszélhetek, még akkor is ha tudom néha jobban szeretne nem tudni a dolgaimról, de akkor is meghallgat, sőt még tanácsot is add nekem. - Igen, az vagy. Miért eddig nem mondta senki sem neked? - Biztosan más nők inkább a sármos és jóképű jelzőket használnák rá, de számomra Mason tényleg cuki. Már csak a személyiségéből adódóan is. Ahogyan az is cuki volt, hogy láthatóan zavarba jött pár másodpercre a túlzott őszinteségemtől. De hát Mason tényleg a legrendesebb pasi akit ismerek és ezt hangoztatni is merem. - Biztos. Te is tudod, hogy mindent elmondok neked, ha akarod ha nem. - Mason lenne az első akit tájékoztatnék erről, na meg akkor is ő lenne az első, ha szerelmi bánatomban kellene egy megértő személy, akinek a vállán nyugodtan sírhatok. Mert amilyen szerencsém volt eddig is a szerelemben simán elképzelhető lenne, hogy akibe beleszeretnék az csak használna és eszébe sem lenne viszonozni a gyengéd érzelmeimet. - Azt hiszed, hogy akkor hanyagolnálak? Semelyik pasi sem lenne téged képes helyettesíteni. - Azért nagyon tudnék annak örülni, ha a jövendőbeli szerelmemmel jóban tudna lenni és tudnánk szervezni közös programokat, na meg annak is örülnék ha Mason életébe betoppanna egy nőcike, akivel én is jó viszonyt tudnék ápolni. Persze így túl szép és túl egyszerű is lenne. - Miért olyan rossz a természetem, hogy ne lehessen engem elviselni? - Már éppen ittam volna egy újabb kortyot mikor inkább elvettem a számtól a poharat, hogy kíváncsi szempáromat Mason tekintetébe fúrjam. - Egyébként pedig igen, eddig veled töltöttem el a legtöbb időt. - Tekintetemet az asztalon lévő üvegre tereltem, amit hirtelen megragadtam, hogy egy újabb kört töltsek kettőnknek.
Én figyelek. Nagyon is odafigyelek rá. De néha fogalmam sincs mi történik velünk. Mármint ügyvéd vagyok. Számmora nem léteznek megmagyarázhatatlan dolgok, mert nekem pontosan az a feladatom, hogy bizonyos megválaszolatlan kérdésekre megfelelő magyarázatot találjak. De bárcsak a magánéletemben is minden ilyen szabályszerűen történne, hogy minden helyzetben képes legyek tisztán átlátni a dolgokat, de ez nem ilyen egyszerű. Egyre jobban próbálok hinni valamiben vagy inkább csak elfogadni. Még ezzel sincs problémám. De véleményem szerint néha túlságosan is nagy hangsúlyt fektetünk bizonyos dolgokra, mint a baráti kapcsolatunkra. Persze fontos. Én is tudom, hogy mit jelent. Mindketten tudjuk és nem akarjuk elveszíteni ezt az érzést, hogy mindig van valaki, akire számíthatunk. De ha egy napon ezt elfelejtem megemlíteni az nem jelenti azt, hogy a másik napra nem vonatkozik. Őszintén szólva fogalmam sincs hogy beszélhetném ezt meg bele félreértések nélkül. Tisztában vagyok a szabályaimmal... - Akkor mindig itt leszek neked. Ez ennyire egyszerű. - Még ha néha legszívesebben könyörögnék is neki, hogy fejezze be, hagyja abba most, mert nem akarom hallani a folytatást. Mégis csak jobb ha kibeszéli magából, könnyebb. Nekem pedig sosem esik nehezemre meghallgatni őt. Igaz néha nem nagyon tudom hová tenni az eseményeket, de az nem is mindig olyan lényeges. Talán pontosan általa fogom így megtanulni, hogy nem kell mindig mindent érteni, pedig szeretném. - Meglehet hogy igen, de fogadni mernék, hogy nem így fogalmaztak. Te pedig akkor aranyos vagy. - Talán maradjunk is ennyiben. A kis cukorfalatot a végéről meg jobbnak láttam inkább hanyagolni, még mi előtt egy újabb jópofa jelzőt ragasztana rám, ami lássuk be egy napra már talán sok lenne. Feltételezem, hogy nem egyszer egy nő tartott már cukinak... De az ilyesmiről jobb szeretek nem tudni, persze ha mégis megüti a fülemet, akkor nem írom megállni, hogy ne legyen rá valami megjegyzésem. De a legtöbb nő, akivel a közelmúltban dolgom volt egy egészen másfajta kifejezést használtak. A cukit már nagyon-nagyon régen hallottam utoljára. Már majdnem el is felejtettem. - Nos igen. Ha térden állva könyörögnék, hogy kérlek csak ne folytasd, te akkor sem könyörülnél meg rajtam. - Azt kell, hogy mondjam a mi szoros baráti kapcsolatunk egészen addig fejlődött már, hogy nála a hálószobatitok sem marad titok előttem. De ha ez még mind nem volna elég az enyémről is kész kifaggatni és addig nem tágít még meg nem tudja, amire kíváncsi volt. azért ezekre a dolgokra eleinte elfelejtett figyelmeztetni. - Pedig talán kellene. Akkor is majd hozzám fogsz jönni, hogy kisírd magad a vállamon? - Formáltam idézőjelet az ujjaimmal, mert mindezt persze nem szó szerint értettem. Még eddig sosem volt rá példa, hogy ténylegesen a vállamon sírt volna és nagyon remélem, hogy nem is lesz. - Rettenetes... - Egy mély sóhajt követően helyeselve rábólintottam, mint akinek nagyon a nehezére eset ezt őszintén közölni vele. Mintha olyan marhára komolyan gondoltam volna. Most már csak a tekintetét kellene követnem, hogy egyből megakar majd fojtani vagy előbb még keresne valami masszív tárgyat, amit hozzám vághat. - De nyugi cica, ha nekem ment, akkor másnak is sikerülni fog. - Tettem hozzá egy amolyan Colgate reklám mosollyal a képemen. Nem tehetek róla. Néha különösen jó érzéssel tölt el, ha cukkolhatom egy kicsit. Na meg persze mikor látom rajta, hogy azt gondolja elbírhat velem.
Hogy is mondhatnám? Egyszerűen bonyolultak közöttünk a dolgok, mert Mason mégis csak férfiból van, de inkább úgy áll hozzám, hogy a védelmező nagy testvér szerepében tetszeleg. Nekem pedig fogalmam sincs arról, hogy hogyan alakult így a kapcsolatunk, de azért mégis be kell vallanom, hogy egyáltalán nem bánom, hogy nem csak egy futó kaland volt közöttünk, ez már régen több annál, ez az a bizonyos nagybetűs barátság. Habár az is különös, hogy két ilyen nagyszerű ember, mint mi is vagyunk nem vonzzák eléggé ahhoz egymást, hogy egymásba gabalyodjanak. - Hm, ez a mindig eléggé hosszú időnek tűnik. - Halványan rámosolyogtam, miközben kellemesebb pozíciót vettem fel a kanapén ülve. Van egy olyan érzésem, hogy eléggé sokáig itt fogunk lenni, vagyis legalább addig ameddig az üveg tartalmát el nem fogyasztottuk. Aztán ha úgy alakulna, hogy spicces állapotban leszek akkor sem fogok aggódni, mert tudom, hogy mellette biztonságban érezhetem magam. - Aranyos? Hűha, ezt is régen hallottam már, inkább mostanában dögösnek neveznek. - Halkan el is nevettem ezen magam. Oké, megérdemeltem ezt a jelzőt, miután cukinak neveztem, de azért mégis van benne valami. De az is igaz, hogy mostanában a férfiak nem aranyoskámnak hívnak, hanem egészen más, szexisebb jelzőkkel illettnek már. - Sosem a könyörületességemről voltam híres, te pedig eléggé jól el tudod viselni a strapát. - Olykor tényleg vannak dolgok, amiket jobb lenne magamban tartanom, de hiszen úgy érzem vele mindent megbeszélhetek, még akkor is ha vannak bizonyos dolgok, amik neki nem tetszenek. Követtem már életem során pár nagyobb hibát és még szerintem ez csak a kezdet volt, de rá legalább mindig számíthatok, mert őszinte velem és szemrebbenés nélkül közli velem, hogy ezt talán nem így kellene. Nekem pedig nem mindig tetszik a véleménye, de azt is el kell fogadnom, hogy egészen más véleményünk szokott lenni bizonyos dolgokról. - Egyetlen férfi sem érdemli meg a könnyeimet. - Közöltem vele egyszerű vállrándítással, majd újabb kortyot ittam a poharamból. Azt pedig végképp nem hiszem, hogy a vállán fogok sírni bárki végett is, ahhoz most még túl erősnek érzem magam, hogy ilyen tettre kényszerüljek. - Rettenetes? Mielőtt még most rögtön megfojtanálak kapsz pár másodpercnyi időt arra, hogy ezt visszavond. - Persze tudom, hogy nem gondolta ám ezt olyan komolyan, mert valahogy eddig el tudott viselni, és nem pont azért mert olyan nagyon rettenetes személyiségem lenne. Inkább mondjuk úgy, hogy nem megszokott személyiségem van, ez mégis csak jobban hangzik. - Cica? Azt hiszem téged már kezd hatalma alá keríteni a whisky. - Nem szokott csak így becézgetni és ezt most nagyon furcsának is tartom, na meg arra fognám rá, hogy már eléggé jó kedve lett az elfogyasztott italtól.
- Hm, akkor nyugodtan szólj csak rám, ha már kezdesz megunni. - Érezhető némi megjátszott sértettség a hangomban. Mások egész biztosra veszem, hogy komolyan vennék, hiszen a munkámhoz tartozik, hogy nekem muszáj hitelesnek lenne bármiben. Ő egyedül azért fog rájönni rögtön, hogy ez csak játék, mert már jól ismer. Előle nem tudom elrejteni a személyiségemet. Szóval, mindketten tudjuk, hogy mit volt ebben a komoly és mi megjátszás. Azért remélem, hogy az a nap nem fog eljönni, amikor ténylegesen megunna. Kissé fájó volna ha egy napon ezt vágná a képemben. Néha tényleg egy kicsit nehéz vele, de sosem lépnék le mellőle azzal, hogy most már elegem van belőle. - Az is kivitelezhető, ha azt többre értékelnéd. De a pofid akkor is aranyos... Az is tudsz lenni, ha akarsz. - Attól lehet még dögös is. Most is az, csak nekem nem szabad elsősorban erre összpontosítanom. egyébként sem jellemző rám, hogy rajta felejteném a tekintetem, hátha úgy hamarabb lekerül róla a bugyi. Majd ha azt akarom, hogy lekerüljön, akkor tenni is fogok érte. Azt hiszem ma este talán mégsem olyan jó ötlet éppen vele iszogatnom. - Ügyvédként vallottak már be nekem ennél, a tiéidnél sokkal rosszabb hibákat is... - Muszáj elviselnem és meg kellett tanulnom diszkréten kezelni mások dolgait, mégis őszintének lenni másokkal szemben. Tőlem senki sem fogja megtudni, amiket elmondott nekem. A ma este elhangzottakat különösen nem. Holnap amúgy is túlságosan lefoglal majd a másnaposságom, hogy időközben minden másról megfeledkezzek. - Egyik férfi sem érdemli meg, hogy sírj miattuk. Miattam sem... Én sem érdemelném meg a könnyeidet. - Komolyan így gondolom. Egyik férfi sem ér annyit... Addig legalábbis biztosan nem, amíg nem talál valaki olyasvalakit, akinek tényleg rettenetesen fájna az elvesztése. Na őt pedig egyértelműen nem szabad elengedni. Ez ilyen egyszerű. - Na de édesem, még soha nem említetted, hogy durván szereted. Miért nem? Akkor nem finomkodtam volna ennyire veled... - ebbe inkább komolyan bele sem akarok gondolni, hogy mi van ha mégis. De még kevésbé elképzelni egy ehhez hasonló helyzetben. Az nekem valahogy már túl sok. Jóval több mint amiről tudni szeretnék. Már így is sokkal több információról van tudomásom a szexuális életét tekintve mint amennyihez közöm lenne. Mert az egyáltalán nincs. - Ma megvan engedve, hogy részegebb legyél nálam... Tartsd a tempót. Kezdesz lemaradni. - Mivel ma ha jól tudom miatt iszunk, akkor ez a legkevesebb illetve, hogy ebben az üvegben egy csöpp sem marad. Amihez máris hozzájárulok, mivel egy újabb kört töltök. - Használd ki az alkalmat. Kezdheted... - Epekedve várom nemi élete újabb epizódját. Jól mondta tényleg kezd hatni az alkohol, szóval ideje lenni belekezdeni. Most mindent elmondhat, amit csak szeretne. Akár azt is, amit nem. Nem lényeges. Meghallgatom. Még véleményt is mondhatok róla anélkül, hogy holnap emlékeznék rá. Így még jobban belegondolva van is mire fognom.
Azt hiszem, hogy megoldható lenne, hogy rászólok akkor, mikor már tényleg unni fogom, de mégsem hinném, hogy valamikor is bekövetkezik az a nap. Mert nekem Mason olyan, mintha a bátyám lenne, vele mindent megbeszélhetek és nagyon jó társaság is, még akkor is ha néha nagyon is eltérő véleményen vagyunk. Nem is kell, hogy mindenben egyet értsünk egymással, elég nekem annyi, hogy tudom róla, hogy azért bánik velem néha szigorúan mert mindig csak jót szeretne nekem. - Ugye tudod, hogy az amit most mondasz az felé egy bókkal? - Mosolyogva kérdeztem vissza, miután közölte velem, hogy cuki pofim lenne. Mostanában tényleg nem mondott nekem ilyet senki, hanem az adottságaimat dicsérték és inkább mindenkinek a formás idomaim tűntek fel előbb, mint a bájos arcocskám. Mondjuk ezen nem is lepődök már meg, mert már régóta csorgassák utánam a férfiak a nyálukat. - Oh, én pedig már követtem el ennél sokkal rosszabb hibákat is, még szerencse, hogy ügyvéd vagy és nem pap, mert így nem kell neked meggyónnom a bűneimet. - Sok mindent megosztottam már eddig is vele, de mostanában vissza vettem a tempóból, követtem el olyan hibákat mostanában amikre nem vagyok büszke és nem szívesen avatnám be a mocskos kis részletekbe. Mindössze azért mert nem szeretném, hogy rossz embernek gondoljon, pedig nagyon is annak érzem magam, jelenleg csak egy erkölcstelen mindenre elszánt nőnek érzem magam, akik előtt nincsenek határok, sem pedig tabuk. - Igazad is van, különben is ha sírnék akkor elfolyna a sminkem. - Próbáltam elviccelni ezt az egészet, még mielőtt átcsapnánk egy egészen komoly témába. Nem terveztem sírni, főleg nem a pasik végett, ennyire egyszerű az egész, különben sem vagyok sírós fajta. - Inkább mondjuk úgy, hogy szeretem a változatosságot. - Mindezt egy sejtelmes mosoly keretein belül közöltem vele. Ez is hangulatfüggő, van amikor gyengéd érintésekre vágyok, apró, finom csókokra, de az is előfordult már, mikor azt akartam, hogy fájjon és szex közben különös módon élvezetes még a fájdalom is. - Nyugi Mason, pár pillanat is be is hozom a lemaradásomat. - Hogy elhiggye mennyire komolyan is gondoltam amit mondtam ezért az egész pohár tartalmát egyből leküldtem. Azt hiszem lassan már nem én leszek az, akinek tartani kell a tempót, hanem az, aki diktálja. - Hű, hát úgy jöttem ide, hogy annyi mindent meg akartam veled beszélni, de mostanára már mind jelentéktelenné vált, vagyis azt hiszem. - Megköszörültem a torkomat, de beszéd helyett inkább töltöttem magamnak még egy pohár italt. - Ugye tisztában vagy azzal, hogy ma nálad fogok aludni? Mert ha az üveg tartalmát elfogyasszuk nem hinném, hogy olyan állapotban fogok lenni, hogy haza tudjak jutni. - Jobb félni, mint megijedni és jobb szólni mint meglepődni, igaz? Na mindegy is, én már most jeleztem neki, hogy számíthat az este folyamán egy alvótársra, ami nem nagy dolog, mert már aludtunk együtt. - Lényegében csak arról szerettem volna panaszkodni, hogy minden férfi állat - persze akad pár kivétel - de szinte mind csak arra hajt, hogy minél hamarabb hanyatt dönthessen. - Ahogy beszéltem hozzá hirtelen felkaptam a poharat az asztalról, de úgy látszik túlságosan tele öntöttem, mert úgy a pohár fél tartalma a felsőmön végezte. - Na igen, ha iszok akkor képes vagyok bénázni. - Elnevettem magam, már csak azért is amiért ennyire szerencsétlen voltam, de vissza tettem a poharat az asztalra és egy mozdulattal szabadultam meg a whisky áztatta felsőmtől. Azért van rajtam melltartó és nem hiszem, hogy meglepné a látvány egy olyan sokat látott férfit, mint Mason.
- Igen, de ha úgy akarod, akkor többet nem fog előfordulni. Nem fogok többet bókolni neked. - Tényleg csak annyit kell tennie, hogy szóvá teszi és abbahagyom, bár eddig nem tudtam róla, hogy ezt nekünk nem lenne szabad. De végső esetben is mondhat, amit csak akar, akkor is aranyosnak fogom tartani. Tudom, hogy okkal sokkal rosszabb is tud lenni, amiit mások édesnek, hízelgőnek találnak... Én viszont nem azért vagyok vele, amiért mások, hanem valami egész másért. Én sem értem mindig. Valahogy csak ki kellene maradnom az egészből, de nem tudok. - Ügyvéd vagyok... Többször hazudtam az elmúlt években, mint amennyi hibát egész életed során elkövethettél. - Pontos számmal ugyan nem tudok erről szolgálni, de megmerem kockáztatni, hogy így van. Ő pedig megerősítheti vagy megcáfolhatja. De ha most azzal jön, hogy mindez sértő rá nézve, abban sajnos nem tudok igazat adni neki, nem tehetem, mert azzal ellen mondanék mindannak, amit látok és tapasztalok nap mint nap. A nők és a férfiak semmiben sem különböznek a hibáik terén. Mi mind követünk el hibákat, csak mind másképp próbáljuk meg helyrehozni. Igazsággal, még több hazugsággal és még több hibával. Ebben a dologban nem lehet különbséget tenni. - Ne fáradj... Ebből már sehogy sem tudod kibeszélni magad. - Úgy hánytam a szemére, mintha valamikor lett is volna valami kettőnk között, neki mégsem volt elég, mert folyton csak többet és többet akart, ami tipikusan csakis egy nőt jellemezhet, ahogy a határozatlanság is. Egy nő sosem tudja igazán biztosan, hogy mit szeretne, mert nekik soha semmi sem lehet eléggé jó, ha mi férfiak belepusztulnánk, akkor sem. - Jelentéktelenné? Ezt most nem értem. Miért vált minden jelentéktelenné? - Bármi is legyen az biztosra veszem, hogy jobb és könnyebb lesz, ha kiadja magából. Tényleg jöhet bármi a hisztériát kivéve, mert az nem bírom. Akkor inkább őrjöngjön vagy együtt kitalálunk valamit hogyan vezessük le ketten a benne felgyülemlett feszültséget. Erre már lenne is egy ötletem... Találni fogunk rá megoldást. - Ha mi ennek az üvegnek a tatalmát elfogyasztjuk reggel arról sem fogsz tudni hogyan jutottál el az ágyig... - Tehát az eléggé nyilvánvaló, hogy itt fog maradni éjszakára, ahogy az is, hogy ma este kivételesen részegebb fog lenni nálam, amilyen iramban halad, ha azt akarjuk, hogy beérjem, abban az esetben félő, hogy ahhoz egy újabb teli üvegnek kell előkerülnie. - Én akkor egy állat vagyok? Tudod ez már majdnem úgy hangzott mint egy bók. - A hangom nagyjából úgy hatott mint ledobni három felest egymás után. Nos, nekem még nem szúrt szemet egyszer sem a tükörben, hogy állat lennék, ahogy az sem, hogy úgy viselkednék. De most mégis mit mondhatnék? Tanulja meg beidomítani a számára megfelelőt? - Szerintem ma megint csak hanyatt leszel döntve, de persze csak a szíves engedelmeddel fogom megtenni, más különben innen hátradőlve fogom végignézni érdeklődve hogyan sikerül eljutnod az ágyig. - Bizonyára parádés lenne és szórakoztató és egyszer kivételes kibírnám, hogy ne essen meg a szívem rajta, mert eléggé jól ismerem már azt az állapotot... - Hozok neked egy pólót... - Szinte abban s pillanatban fordítottam el a fejemet és keltem fel a kanapéról, ahogy tűrni kezdte felfelé a felsőjét. Nem tudom... Ez amolyan reflexszerű mozdulat volt tiszteletből, mivel nem akartam visszaélni a helyzettel és arra csorgatni a nyálam hogy éppen veti le a felsőjét.
Nem arról van szó, hogy zavarna hogy bókol nekem, mindössze nem vagyok ahhoz hozzá szokva, hogy pont Mason bókjait kell fogadnom. Ez a helyzet még nekem annyira új, de végül is hozzá tudnék szokni. Csak nálunk a bókolás idáig abból állt, hogy valami sértő dolgot vágtunk egymás fejéhez, de azt is csupán szeretetből tettük, na meg azért hogy cukkoljuk a másikat valamivel. - Oh, csak nyugodtan bókolj, akárhányszor közölheted velem, hogy mennyire csodálatos vagyok és ilyenek... - Azért ezen elnevettem magam, mármint nem arról van szó, hogy önbizalom hiányom volna és neki kellene felturbóznia, de azért nekem is, mint minden nőnek jól tudnak esni a szép szavak, főleg ha azt egy férfi szájából hallja. - Hát azt hiszem eddig nem túl sokszor hibáztam, mármint biztosan sokat fogok még idővel, de eddig nem vittem túlzásba. - Néha úgy érzem, hogy minden egyes tettem egy hatalmas hiba, de aztán ahogy múlik az idő úgy elenyészik el az, amit akkor tettem. De általában a nagyobb hibáimra szoktam emlékezni, azokból pedig úgy egy tucat lehet eddig, de ez a szám növekedni fog, ahogy magamat ismerem. - Nem is szeretném kibeszélni magam. - Közöltem vele durcásan, mintha sértve érezném magam attól, hogy ez most nem jött össze. Valójában csak egy apró színjáték volt az egész, mert ilyen végett sosem tudnék rá igazából haragudni. Túlságosan jól ismerjük már egymást annyira, hogy tudjam ennek Mason sem fog bedőlni. - Mert eddig csak ki szerettem volna magamból beszélni azt ami nem hagyott nyugodni, de most itt vagyok veled és nem akarom elrontani a nyafogásommal az esténket. - Pedig azért hoztam magammal egy kis whiskyt, hogy az tartsa benne a lelket, ameddig Mason bennem próbálná, de inkább nem zúdítok rá mindent, idővel úgysem fog fontos lenni és valójában nem hinném, hogy ezt is el kell mondanom, mert talán ez a szennyesem túl piszkos lenne még számára is. Ezért talán máshogy is tekintene rám, én pedig azt nem akarhatom. - Őszintén nem bánnám, ha reggelre semmire sem emlékeznék a mai napból, de azt hiszem a másnapi fejfájást nagyon meg fogom bánni. - Értem úgy, hogy ez kissé még tőlem is szánalmas, hogy csak úgy beállítok hozzá mert kedvem támadt panaszkodni. De ha minden jól megy nem fogok túl sokat fecsegni, különben is vannak dolgok amiket jobb ha még ő sem tud rólam. - Számomra te lennél a kivétel. - Rá nem is mondanám azt, hogy állat módjára viselkedik. Volt már közöm tőle sokkal rosszabb férfihoz is, mármint Mason sem egy szent, de állatnak nem nevezném. - Neked meg is engedném, hogy hanyatt dönts. - Habár eléggé kétértelműre sikeredett ez a megszólalásom, azért remélem hogy Mason nem gondolt semmi perverz dologra, vagy éppen arra a bizonyos dologra... Mert én most tényleg arra gondoltam, hogy jó lenne ha részegen gondoskodna arról, hogy épségbe az ágyba jussak. - Azt nagyon megköszönném. - Mit is tehettem? Ott ültem a kanapéján, felül csak egy melltartó takarta felső testemet és arra vártam, hogy Mason megérkezzen a váltás pólóval, amit felvehetek és remélhetőleg azt már nem iszom le.
Kezdőlap 
Tárgy: Mason & Chloe ~ "Single lady" 
04.10.13 11:37
