Chloe & Mason

Tárgy: Chloe & Mason 11.01.13 1:18

Megelégelve, hogy a hívásaimra csak az üzenetrögzítője felel, vettem a bátorságot, hogy elmenjek hozzá, elvégre mára együtt lógás volt lebeszélve, de úgy nehéz bármit is előre tervezni, ha még életjelet is képtelen adni magáról. Kiszállva lakása előtt a taxiból össze futottam egy igen csak zihált külsejű vörös, mellben erős nővel, aki pont abból az épületből lépett ki, ahová én is tartok. Vigyorogva nézett rám, ahogy beszállt abba a taxiba, amiből kiszálltam. Nem törődve vele haladtam tovább, egészen Mason lakásáig, lenyomva a kilincset felfedezve, hogy nyitva van. Próbáltam minél halkabban beosonni, meglepetést akartam neki szerezni. Magassarkúm halkan kopogott a lambérián miközben körbe jártam a lakását, hogy megleljem, utoljára a hálót hagytam, feltehetőleg már ott megtalálom. Igyekezve halkan lenyomni a kilincset, úgy nyitva be, és nem meglepő módon rá is találtam, csak hogy még nagyban aludt, amit nem bírtam szó nélkül hagyni.
- Baszki Mason! - Hangomat feljebb emelve kaptam fel egy párnát, nem voltam rest hozzá is vágtam, hogy minél hatásosabb legyen az ébresztőm. Aztán körbe nézve a szobán tűnt csak fel, hogy úgy néz ki, mint egy harcmező, ahol nagy pusztítás ment végbe. Szemet szúrt a fotel karfáján hagyott piros csipkés bugyi is. Valakinek jó éjszakája lehetett.
- Cuki egy darab, de neked nem áll jól a csipke, ezért feltételezem, hogy nem is a tiéd, inkább azé a vörös hajú nőé, akivel sikerült össze futnom érkezéskor. A cafkája, csak így semmi nélkül lelépett, legalább megérte a vele való faradozásokat? - Dobom le magamat mellé az ágyban, mint aki otthon érzi magát. Felé fordulva oldalra fekve, egyik kezemmel fejemet támasztva. Másik kezemmel pedig megigazítom halványkék csónak kivágású felsőmet, ami tökéletesen passzol kék koptatott farmeromhoz.
- Ha felöltőztél akár el is mesélhetnél minden szaftos részletet, vagy nyugodtan így is maradhatsz, nem zavar egészen addig míg feltehetőleg meztelen testedet takaró fedi. - Pofátlanul elmosolyodtam, mert tény, hogy jó viszonyban vagyunk, de csak fiú - lány barátságról van szó, ezért egymás előtt a meztelenkedés tabunak számít.

Tárgy: Re: Chloe & Mason 18.01.13 2:05

- Chloe, nem lehetett volna kicsit finomabban? - Emeltem fel kómás fejem és szavaim még nem igazán módosultak értelmes mondattá inkább csak valami motyogáshoz hasonlíthatott. Miből tudtam, hogy valóban ő az? Mert rajta kívül nem sok személynek van bejárása a lakásomba és azok közül sem sokan dobálóznak párnával reggelente... De amint kitisztult látásom már én is magam s megbizonyosodtam arról, hogy megérzéseim nagyon is valósak, de valami még mindig hiányzott vagy inkább valaki?! Na mindegy. Azt hiszem eléggé egyértelmű a helyzet...
Nem szokásom ölni egy váratlan ébresztő miatt, de azért mégis csak alakulhatott volna szebben is mondjuk egy szimpla jó reggelt Mason-nel és némi extraként esetleg egy kávéval vagy csak simán kihagyhattuk volna a párnát is. Nem vagyok nagyigényű... Azért még magában nem haragszom ha valaki megzavarja édes álmaimat, de az már koránt sem mindegy, hogy hogyan teszi és ha emlékeim nem csalnak egy párnacsatán már túl vagyok és nem hinném, hogy csatlakozni szeretne, hogy gyarapítsam ezt a számot.
- Másodállásban transzi vagyok. Neked még nem is mondtam? - Reggelente utánozhatatlan a humorom, de erre már ő is rájöhetett alkalmanként. A vörös haj pedig csak paróka volt, nem beszélve a méretes keblekről, amelyek között ébredni szerettem volna. De hát most már dereng valami arról, hogy valamit mi már megbeszéltünk a mai napra és nekem paraszt mód kiment a fejemből...
- Először is nem tudom, hogy cafka volt-e, másod sorban pedig hát nincs benne a legjobb tízben. - Ez van. Nem sikerülhet mindig minden. Én is és ő is megtettük amit tudtunk legalább is a szobám ezt látszatja, de hát én mégis jobbra számítottam. Kellene már valami extra...
- Chloe, esetleg nem volna kedved megvágni egy csésze kávéval is amíg én felveszek valamit? - Fordulok felé kérlelő pillantásokkal. Legszívesebben még fel sem kelnék órákig, na de ez már megbukott, szóval marad a B terv.

Tárgy: Re: Chloe & Mason 18.01.13 2:41

Nevetésre késztetett az a látvány, amit Mason produkált. Egyszerűen nem volt képben, kócos haja rekedtes hangja arra utal következtetni, hogy valaki nagyon is kaszanovát játszott az éjjel, aki pedig éjjel bírja az iramot, az nappal se lustálkodjon, főleg ha velem van megbeszélt találkozója.
- Finomabban? Örülj, hogy ennyivel is megúsztad. - Drámaibb belépő lett volna egy vödör hideg vizes ébresztő és meg is érdemelte volna tőlem azok után, hogy egyszer sem volt képes felvenni a telefonját. Most meg, hogy tudom hogy egy könnyűvérű nőcskéért cserélt le, tényleg boldog lehet hogy csak ennyi volt részemről a reggeli ébresztője.
- Még ezt az apró kis részletet elfelejtetted velem közölni, de szerintem ezt is kibírná a mi kis barátságunk, feltéve ha nekem is megmutatod, hogy transztiként másokat hogyan kápráztatsz el. - Tudom már, hogy mikor beszél komolyan és mikor nem, Mason egy ízig vérig férfi és tudom, hogy erről hazudik, bár sok köze van a női ruhákhoz, főleg mert előszeretettel fossza meg tőle az aktuális áldozatát, de hogy azokban flangálna, na az kizárt!
- Na és miért nincs? Volt valami perverziója? Ordibálta a nevedet közben vagy azt akarta, hogy te mond ki a nevét, vagy azt akarta hogy verjed? - Kíváncsi vagyok, élénk fantáziával, lehető legrosszabb párosítás. Mindent tudni akarok és szerintem már vagyunk annyira jó viszonyban, hogy mindent tabuk nélkül meg tudjunk egymással beszélni, szó szerint mindent, még olyan témákat is, amik nem szoktak felmerülni egy kávé mellett.
- Nehezemre esik felkelni, de érted megteszem, csak hogy lásd milyen jó fej vagyok. - Még mielőtt felkeltem volna az ágyból, még jobban összeborzoltam haját, majd gyorsan nevetve távoztam is egyenesen neki fogva a nagy kávéfőző akciómhoz. Gyorsan el is készítettem, ekkor lépteket hallottam, gondolom Masont csalogatta ki a kávé csábító illata.

Tárgy: Re: Chloe & Mason 18.01.13 21:42

- Nem lehetett volna, hogy csak eljössz és bevágod magad mellém az ágyba és ha majd felkelünk eldöntjük, hogy mit csinálunk? Egyáltalán hány óra van? - Most körülbelül úgy érzem magam és nagyjából az összkép is megfelelhet a halvány emléknek mikor anyu tíz évesen próbált keltegetni reggelente, mert iskolába kellett menni nekem meg olyan mindegy volt, hogy meddig voltam fent akkor is képtelennek éreztem magam arra, hogy megerőltessem magam és felkeljek, azaz mindig a női uralom győzedelmeskedett mint most is... és hát őt ismerve tényleg lehetett volna rosszabb is, de ettől még nem érzem magam kevésbé nyúzottnak vagy hasonlók. Pedig gyorsan használható állapotba kell kerülnöm, mert különben pokollá teszi a napomat van egy olyan sanda sejtésem. Valószínűleg főben járó bűnt követtem el avval, hogy nem vettem a telefont csak tudnám, hogy hol van... Nos, evvel már csak az a gond, hogy ha neki nem vettem akkor másnak sem!
- Elég jól fizető meló, de amúgy igazad van... Nekem tényleg nem áll jól a csipke és ki nem állhatom a pirosat magamon! - Ez utóbbira már ő maga is rájöhetett, az előbbit pedig csak onnan tudom, mert kapcsolódott egy nem is olyan régi ügyemhez, ami hát igen csak szórakoztató és gyomorforgató is volt egyben számmora. Még mindig el tudok képedni azon, hogy egyesek mi mindenre képesek, de úgy hiszem hogy ez soha sem fog megváltozni már.
- Ha nem fogod be azt a lepcses kis szádat téged foglak elfenekelni... - Na jó, ezt egyetlen percig sem gondoltam komolyan, de azért jól hangzott, vagy nem? Remélem ő is legalább ennyire így fog vélekedni a dologról.
- Egyébként ha a lakásban keletkezett harcmezőre gondolsz az nem tegnap történt, de igazad van, az amikor ezt műveltük az benne volt a legjobb tízben. - Én meg a takarítás... Amennyit naponta olykor itthon tartózkodom nekem aztán oly mindegy. Nem vagyok egy naplopó.. Így arra sincs időm, hogy feltakarítsak.
- De ha már engem nem esett nehezedre felkelteni, akkor megkérlek rá... - Szívem szerint egyeneset a párnába fojtottam volna magam, de hát akkor azt mégis hogyan magyarázná ki tekintve, hogy csak ő volt jelen az esetnél?!
Nem sokkal utána vettem a fáradtságot és kimásztam az ágyból még mielőtt egy vödör hideg vízzel köszöntene be újból. Felvettem egy alsót és egy hosszú farmert majd elhaladva a tükör előtt igen csak ijesztő látványt nyújtott nem beszélve a hajamról. Előkotortam magamnak egy galléros pólót majd kikászálódtam a nappaliba.
- Chloe, ezért most meglakolsz! - Feltűnésmentesen kerültem a háta mögé lefogva mindkét karját viszonoztam a hajborzolást úgy tisztességesen...

Tárgy: Re: Chloe & Mason 19.01.13 22:57

Meglepetten pislogok Masonre, melleim alatt összefont karokkal, szinte már hallgatva a követelőzéseit, mert nagyon olyan hatást keltett szavaival, hogy inkább követelés volt részéről, mint kérés, vagy akár javaslat. Szenvedjen csak, ami nálam meg van beszélve az meg van beszélve. Neheztelek is rá, hogy egy könnyűvérű nőcskére pazarolta a rám szánt idejét.
- Ezek az ügyvédgének, alig nyitottad ki a szemed, de már alkudoznál velem. - Rosszallóan csóválom meg fejemet, közben tekintetem megakad a falon lévő órán, hogy válaszolni tudjak kérdésére. Még mielőtt bármit is mondanék, egy erőtlen sóhaj hagyja el a szám, jelezve nem tetszésemet.
- Mindjárt tizenegy, ez a nap is el van már baszva. - Annyi mindent szerettem volna csinálni még a délelőtt folyamán, de Mason kan ösztönei miatt, már csak is a délután maradt nekünk, csak mert nem volt képes megálljt parancsolni magának.
- Inkább meg sem akarom kérdezni, hogy honnan tudod, hogy mennyit lehet vele kaszálni, és tényleg nem áll jól neked a piros. - Szerintem erre, hogy a piros nem áll jól neki, nem magától hanem miattam jött rá, mert elkövette már azt a hibát, hogy bele ment az együtt váráslásba, ahol felvilágosítottam arról, hogy milyen szín áll jól neki és mi nem. Egyébként is szerintem a piros egyáltalán nem férfias és inkább a fekete és a sötétebb színek emelik ki Mason férfias vonásait.
- Oh igen Mason, üss meg! Még! Még! Még! - Rájátszva nyögve, teljes beleéléssel szólalok meg, mintha tényleg éppen fenekelne. De nem bírom sokáig, elnevetem magam, túl élénk a fantáziám és minden mocskos kis apró részletet sikerült elképzelnem.
- Ez nem ér! Egyre jobban érzem azt, hogy semmit sem mondasz el nekem. - Arcom mimikájáról feltűnhet neki a sértettségem. Rosszul esik, hogy nem tart beszámolót mostanában semmiről sem, pedig eddig azt hittem, hogy egymás előtt nincsenek titkaink, úgy látszik tévedtem.
- Csak aztán legyen bátorságod abból a kávéból inni. - Természetesen nem ártanék neki és nem tennék szándékosan sót a kávéjába, csak arról van szó, hogy szeretem rettegésben tartani, de nem úgy néz ki, mint akit megrémítettem volna. Ennek ellenére gyorsan megcsináltam a kávéját és ha már rabszolga munkára voltam ítélve magamnak is csináltam egy bögrével, ameddig vártam, hogy valamit felkapjon magára. Hirtelen nem is tudtam, hogy mit tegyek, mert elkapott és szabadulni nem tudtam, csak tűrtem, hogy hajamból madárfészket borzoljon.
- Akkor most kvittek vagyunk? - Morcosan össze kócolt hajjal néztem rá, kezemmel közben próbáltam menteni a menthetőt.
- Őfelsége már tudja, hogy mit szeretne csinálni a kávé után? - Bögrém után nyúlva, emelgettem meg kíváncsian szemöldökömet. Annyit már sikerült megtudnom, hogy Mason szereti a spontán ötleteket, én pedig általában mindig mindenbe bele megyek, ami ígéretesnek tűnik.

Tárgy: Re: Chloe & Mason 20.01.13 22:17

- Sajnálom, eddig még soha sem problémáztál azon hogy ügyvéd vagyok... - Feleltem még mindig álmos hangon. Tényleg nem tudom, hogy voltaképpen most mi is zavarja jobban. Nekem ehhez még túl reggel van, de nem hinném hogy a munkám sokkal inkább az éjszakám és a nem felvett telefon, az elmulasztott hívások. Na ezekkel együtt el is áshatom magam ahogy őt elnézem. Legyek akármilyen jó szónok ebből a büdös életbe soha nem fogom kibeszélni magam. Chloe, ő már csak Chloe marad. De igazán nézhetné a dolgok jó oldalát is. Na jó, ez megint csak szakmai ártalom, ami még neki is jól jöhet alkalomadtán, mert ha netalán ügyvédre szorulna és inkább nem hoznék fel rá példát nem gondolkodnék el azon, hogy vállalom-e hogy segítek és nem kérdőjelezném meg az igazát sem.
- Minden áron fel akarsz bosszantani a szabad napomon, aminek a jó részét rád áldozom? - Persze éjféltől nem számítva, de hát arról nem volt szó és különben is még előttünk az egész délután és addig húzhatja az agyamat ameddig csak akarja. De nagyon nem szeretném a szabad napomat hol mi kötözködésekre pazarolni... Talán nem értünk mindig mindenben egyet, de azért igen is jól kijövünk, ami már értékelendő dolog nálunk. Ez viszont simán csak értelmetlen!
- Pedig ha megerőltetném magam talán még egy árlistát is találnék neked a papírok között, akarod? - Mint mondtam eléggé sok oldalú volt az ügy és nyomdafestéket nem tűrő és gusztustalan és voltak percek amikor szívem szerint elhánytam volna magam a dolgok hallatán és láttán.
- Azt akarom, hogy a vágytól égő hangon sikítsd a nevem? Mi a nevem Chloe? Halljam! - Szólaltam meg immár hangosabban és erélyesebben, de amint a mondandóm végére értem elnevettem magam. Na ez az a szituáció amit semmiképpen sem tudnék elképzelni vagy végrehajtani és kötve hiszem, hogy ilyesmit kérne tőlem valaha is...
- Rajta. Ki vele... Mit akarsz tudni? Mire vagy kíváncsi? - Adtam meg magam végül addig úgy sem fog békén hagyni amíg nem válaszolok a feltételezett kérdéseire és különben sem tudnám egész nap ez a sértett pofit nézni.
- Úgy, csorgasd csak bele a nyálad... Úgy az igazi. Másképp nem is vagyok hajlandó elfogyasztani. - Szóltam utána mikor már megindult a nappali felé én pedig feltápászkodtam, mert egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy öt perc múlva egy vödör hideg vízzel tűnjön fel ismét.
- Mondhatni elégedettek?! - Én legalább is nagyon. A szépen ápolt hajából valamiféle mesterművet alkottam, amit ő most nagy erőkkel próbál lerombolni és az az ábrázat... Ezért már érdemes volt felkelni.
- Oh igen. Alaposan kihasznállak utána pedig elviszlek moziba. Eléggé jól hangzik? - Nem mintha várnék vagy elfogadnék nemleges választ és nem is vagyok hozzá szokva egyszerűen és ez most nem az a nap amikor is szembesülni szeretnék vele.

Tárgy: Re: Chloe & Mason 21.01.13 1:32

Színpadiasan sóhajtok egyet, mintha a világ összes bánata az én vállamat nyomná, mikor csak arról van szó, hogy Masont a kelleténél is nehezebb előcsalogatni az ágyból. Elhiszem, hogy kényelmes, de azért velem is törődhetne egy keveset, mielőtt féltékeny lennék pár párnára.
- Nem is probléma annyira számomra, vagy elfelejtettem mondani, hogy csak azért barátkozok veled, mert mindig jó egy ügyvéd ismerős? - Annyira szeretem húzni az agyát, csak nehogy még a végén komolyan vegyen a drágám. Semmi köze a szakmájához annak, hogy barátok vagyunk, valahogy megtörtént és kész. Na persze sokkal jobban örülök egy őszinte fiú barátnak, mint egy lánynak, mert azért még is csak más vele a viszonyom, legalább nem kell naphosszat a ruhákról és a csípőkről beszélnem.
- Nem a felbosszantásod nem volt a mai teendőim között. Szóval áldozod rám a szabad idődet? - Újabb sértett képet vágok, amitől remélhetőleg megenyhül. Néha azért nem árt, ha bevetem nála női bájaimat, ami láttán még a kőszíve is képes meglágyulni. Nem kötelező ám velem lennie, de úgy hiszem nem is erőltettem a dolgot, hát most szenvedjen, mert tőlem aztán nem fog megszabadulni.
- Oh nem kell, nem akarom. - Valahogy képes vagyok neki hinni, nem kellenek a papírok sem. Azt hiszem néha jobb ha nem tudom, hogy miféle munkái vannak a bíróságon, mert pár apró kis részletet megtudhattam az imént tőle, de nekem ez elegendőnek is bizonyult.
- Mason! Mason! - Bele mentem a játékba és tényleg úgy sikítottam a nevét ahogy kérte tőlem. Persze nem bírtam ki nevetés nélkül, ez az egész annyira abszurd, hogy már fáj a nevetés is. Bele sem akarok gondolni, hogy a szomszédok most mit is gondolhatnak, ha hallották az eddigi eléggé hangos megnyilvánulásaimat.
- Hm, tudhatnád hogy kíváncsiságom határtalan. Dögösebb volt nálam? Mert igent mondani és megfojtalak a kispárnáddal. - Számít Mason véleménye, már csak azért is, mert tudom, hogy általában őszinte velem és nem szokott félre beszélni, kivéve mikor rájön az öt perc általában az én hatásomnak köszönhetően. Olykor nem a legjobbat hozzuk ki egymásból, de ezért különleges a mi kapcsolatunk. Hallottam még, hogy mit mondott mikor megindultam kávét főzni, csak felnevettem rá. Persze nem szándékoztam bele köpni a kávéjába, de ha már ennyire követeli még a végén meggondolom magam.
- Mason tudhatnád, hogy egy lány frizurája szent és sérthetetlen. - Újból sértetten nézek rá, csak azért mert most olyan kócos lehetek, hogy még tükör elé sem merek állni. Ezen már csak egy fésű segíthetne.
- De csak akkor megyek bele, ha valami romantikus filmet nézünk, ami közben összebújhatunk. - Csak feszítem és feszítem a húrt. Ha már ismer annyira, akkor tudja, hogy nem komolyan gondoltam, ki sem bírom állni a csöpögős romantikus filmeket. Mosolyogva kortyolok bele a kávémba, le sem véve tekintetem Masonről.
- Elfelejtettem bele köpni a kávédba, de talán a nyálam nélkül is iható lesz. - Pofátlan mód rávigyorogtam, egyik kezemmel pedig megtámasztottam magam a pulton.

Tárgy: Re: Chloe & Mason 26.01.13 22:04

- Ne fáradj, mindig is tudtam. - Szinte még csukott szemekkel, de erőt vettem magamon ahhoz, hogy elmosolyodjak. Mondhatni ezt is csak azért, hogy lássa nem sértődtem ám meg. Végtére is ha még úgy is volna ahogy mondaná azt is meg tudnám érteni, de remélem azt azért tudja, hogy ha egyszer tényleg segítségre szorulna legyen szó bármiről engem bármikor hívhat és még ha nem is veszem fel biztosra veheti, hogy ott leszek és nem felejtem el soha sem! Piszkosul haragudnék magamra azért ha egyszer is cserben hagynám!
- Jaj cicám tudod, hogy nem úgy értetem?! - Próbáltam minél mézes-mázasabb képet vágni mindehhez és őszintén reménykedem abban, hogy ez úttal tényleg beválik. Mert ez nem az a nap amikor túl sok kedvem lenne bárkit is győzködni. Szabad napom van az istenért! Csak ma ne csinálja ezt velem!
- Drágám, játszunk erőszakolósat? - Reményteli nagy szemekkel pislogok rá pofátlanul vigyorogva. Bár már tisztába vagyok a válasszal ő következményekkel semmiképp sem lehet, mert nekem mindig van egy B és egy C tervem és én mindig megtalálom azt az átjárót amennyiben létezik és csak a jó kérdéseket kell feltenni a megleléséhez.
- Jól csinálod szivi... - Legalább is behatóbban mint a néhány órával ez előtti vendégem. De ott nem is volt semmi körítés. Mindketten pontosan tudtuk, hogy mit akarunk... Láthatóan... Megtettük és ennyi. kényelmesnek nevezhető. Ugyan ismerem a szóban forgó nőszemélyt és ugyan akkor bízom is benne, hogy nem fúj minket túl sűrűn össze a szél...
- Te most meg akarsz fenyegetni egy ügyvédet? - Meglepetten pislogok rá némi magamra erőltetett komolysággal, de mindketten pontosan tudjuk, hogy ebből semmi sem igaz.
- Nem, nem volt dögösebb nálad! - Böktem ki végül a sejtelmeim szerint nem túl kielégítő választ, de azért nagyon remélem, hogy most nem vágja be megint a durcit mert szörnyű leszek.
- Chloe, ha a mai nap folyamán még egyszer meglátom rajtad ezt a sértett ábrázatot olyat teszek veled ami után tényleg könyörögni fogsz és bármit megtennél majd csakhogy abba hagyjam! - Nézek rá kimérten és komolyan és ez úttal ki bírtam, hogy az is maradjak. Ő is tudja, hogy képes vagyok rá... Persze, nem tudnám bántani, de nem is kell. Megvannak a magam mocskos kis módszerei amitől egyenesen a falra tudna mászni Kidolgoztam rajta az évek során és csak a megfelelő alkalomra, a megfelelő pillanatra várok, hogy szabadalmaztassam!
- Megígérhetem neked, hogy a lehető legnyálasabb és csöpögősebb filmet fogom kettőnknek kiválasztani! - Mindketten tudjuk a másikról és mindketten utáljuk és ki nem állhatjuk a romantikus már nyáltól csöpögő filmeket, de istenemre én ki bírom ha nem bír magával már nagyon!
- Ez valami szörnyű, borzadály! - Szólaltam meg majd mosolyogva rápillantottam az első korty után. Szórakozottan elmosolyodtam majd tovább kortyolgattam.

Tárgy: Re: Chloe & Mason 28.01.13 7:28

Szeretek rájátszani és túlozni is, ha már lúd, akkor legyen kövér taktikát képviselek, de csak azért, mert jól tudom, hogy Mason nem az a sértődékeny fajta.
- Szóval Mason ez van, csak kihasznállak. - Komoly ábrázattal próbálok neki füllenteni. Csak nem bírom ki és elmosolygom magam, amit egy gyenge vállára mért csapás követ az öklömmel.
- Amúgy meg tudhatnád, hogy egy magam fajta jó kislánynak nincs is szüksége ügyvédre. - Tettem még gyorsan hozzá, mielőtt még bogarat ültetnék a fejébe és tényleg elhinné nekem, hogy csak érdekből barátkozok vele. Ha a mi kapcsolatunk csak érdek kapcsolat lenne, akkor nem is töltenék vele ennyi időt és kevesebbet sanyargatnám.
- Alaposan be kell nyalnod ahhoz, hogy ezek után meg tudjak bocsájtani. - Fejemet gőgösen felemeltem, lássa csak, hogy mennyire tökéletesen tudom megjátszani, hogy haragszok rá.
- Nem!- Ismerem már annyira Mason észjárását, hogy tudjam, hogy mire készül, na meg szerintem a helyes válasszal drukkoltam elő. Azért meg kell, hogy valljam még akkor is meglepett ez a kérdése, hogy tudom, hogy kivel állok szemben, ilyet még soha senki sem kérdezett tőlem. Ebből is látszik, hogy nem teljesen komplett.
- Nem mondtál ezzel újat, még szép, hogy jól csinálom. - Semmi ördöngösség sincsen abban, hogy valaki nevét beleéléssel sikongatom. Annyi extra volt az egészben, hogy általában nem Mason neve az, ami ilyen formában elhagyja a számat.
- Természetesen és ha már itt tartunk félelemben is foglak tartani, aztán pedig még a zsarolás is bele férhet. - Ha jobban bele gondolok, ezt alapjáraton műveljük egymással, csak nem kerítünk neki túl nagy hangot.
- Na. - Újból öklömmel vállba böktem. - Azért mondhatnád nagyobb bele éléssel is, hogy mennyire jól nézek ki. - Nő vagyok szükségem van arra, hogy bókoljanak nekem, de főleg Masont szeretem azzal sanyargatni, hogy egyfolytában dicsérjen, jót tesz az önbizalmamnak.
- Te most a fojtogatós szexre gondolsz? - Nem bírtam ki, hogy ne álljak elő valami perverz dologgal, ez jutott elsőre eszembe, mikor azt mondta, hogy olyan fog velem tenni, hogy könyörögjek és bármit megtennék, csak hogy vége legyen. Próbáltam ezek után nem rám nézni, mert amilyen képet vágott a kérdésem után, az egyszerűen leírhatatlan. Saját nevetésemmel küszködtem, de csak nem bírtam visszatartani.
- Ebben az esetben előfordulhat, hogy hányni fogok. - Kicsi rá az esély, de előfordulhat, hogy annyira felfordul egy nyálas filmtől a gyomrom, hogy kidobom a taccsot, remélhetőleg Masont sikerül majd akkor célba vennem, mert ennyit igazán megérdemelne, ha képes lenne ezt velem tenni.
- Esetleg körbe nyaljam neked a bögrét? Hátha attól jobb ízű lenne. - Lassú léptekkel közeledtem felé, úgy suhantam el mellette, hogy csípőmmel kissé meglöktem, mintha nem lenne elég helyem és nem férnék el, bár erről szó sincs, csak szeretem provokálni. Megcélozva a nappaliját indultam a kanapéhoz, hogy ott élvezzem tovább a kávémat.

Tárgy: Re: Chloe & Mason 29.01.13 20:22

- Ravasz csak akkor lehetsz ha ravaszabb ellenféllel játszol... - Tudtam le ennyivel a dolgot, azaz szép is lenne ha ennyivel le is zárnánk ezt a témát, de tudom hogy nem fogjuk. Szerencséjére nem vagyok az a sértődékeny típus. Azaz helyesbítek... ez igen csak személyfüggő nálam... Van aki két perc alatt ki tud hozni a sodromból és van aki két óra alatt sem. Valaki egyetlen egy szóval is meg tud sérteni valakinek egy regény felmondása sem volna elegendő.
- Na és hol van itt a jó kislány... csak mert én sehol sem látok egyet sem... - Ha már itt tartunk... Ha már tenni akarok valamit akkor általában meg is adom annak a módját és időnként bevallom imádom cukkolni
- Chloe, ne csináld már! Mikor nem volt rád időm? - Nézek rá nagy bűnbánó szemekkel mikor nem is érzem magam igazán hibásnak, de jól tudom, hogy csak is ez az egyetlen járható út nála. az egy dolog ha nem veszem fel a telefont leszámítva, hogy jelen percekben elképzelésem sincs a hol létéről, de attól függetlenül mindig számíthatott rám ha kellettem...
- Mellesleg meg ne próbáld felbecsülni hogy hová hogyan és mennyire tudok benyalni, jó? Köszönöm. - Tettem hozzá immár vigyorogva. Nem célzásnak szántam, csak egy kicsit... burkoltam. Mivel a mi kapcsolatunk során ilyesmire soha sem került sor így nincs is miről beszélnünk mind addig még nem szeretné megtapasztalni, hogy mi rejlik az érem másik oldalán.
- Nemár! Most komolyan nem akarsz velem játszani? - Már-már betegesnek betudhatóan kezdtem el méregetni és fürkészni tekintetét, de nem tehetek róla, hogy nem vagyok elég ijesztő egy-egy női szempárnak.
- Gyakorlat teszi a mestert. - Szinte már kényszert éreztem a dologra, hogy valamiképp hozzáfűzést tegyek a dologhoz és így legalább alátámaszthatjuk, hogy valamiben tényleg hasonlítunk is egymásra.
- Én a helyedben gyorsan kiszemelném magamnak a lehetséges menekülési útvonalat ha esetlegesen sor kerülne rá. - Vontam meg a vállam. Szakmai ártalom tanácsokat osztogatni, de Chloe nem az a fajta nő aki meg is fogadná azokat és én pontosan ebben is bízom.
- Mert attól majd elalélsz? - Fordultam felé rendkívüli érdeklődéssel. Nem hinném, hogy pont én vagyok az a férfi az életében akinek erről győzködnie kellene és különben is megszoktam tenni ha arról van szó, mi több őszinte vagyok hozzá még ha nem szeretné is, de hát ez most... Nem tudom. Olyan más.
- Nem, de legalább most már tudom mi a teendő alkalomadtán. - Merész gondolat azt meg kell hagyni, de ha eszembe jut, hogy kivel is van doglom már is kevésbé. Őszintén szólva nem gondolom, hogy ilyesmire valaha is sor kerülne kettőnk között és különben sem, szóval most csak a gondolattal játszadozunk és persze egymással.
- Amíg nem okádsz telibe és sugárba ki a csodát érdekel? - Tudtom szerint egyikünk sem tartozik a takarítószemélyzethez és magamat ismerve úgy is kitalálnak valamit, amivel pillanatok alatt kimenteném magunkat, sőt... De azért a felvonásért bármit megtennék csak, hogy láthassam.
- Hm? Nem? Oké... - Emeltem meg felé a bögrémet amint közeledni láttam majd visszaengedtem. Felkeltem és a kávém felemelő társaságával követtem a nappaliba a bögrét pedig eltettem az asztalra az övé mellé. Úgy tettem le magam mellé, hogy őt kissé arrébb löktem majd gondoltam egyet és ismét közelebb húztam magamhoz csak, hogy kéznél legyen ha ismét poénkodni támadna kedve...
- Na és te kivel hemperegsz mostanság? - Nem kimondottan a kíváncsiság teszi ezt velem csupán csak az érdeklődés felőle és mert ez kölcsönös és mert mindig tud nekem valami újjal szolgálni valami szaftossal és mindig megtud lepni.

Tárgy: Re: Chloe & Mason 30.01.13 1:02

Mintha hallottam volna ezt már valahol. Egyezek is ezzel az állításával, már csak egy kérdésem van hozzá, amit szeretném ha megválaszolna.
- Szerinted kettőnk között ki a ravaszabb? - Kevés esélyem van egy ügyvéddel szemben, de attól hogy még a padokat koptatom még nem jelenti azt, hogy nem lehetnék ravasz. Előszeretettel manipulálok másokat és hasonló cukiságok, ha kedvem úgy tartsa, de azért Masonnek még is van olyanja, ami nekem nincs, tapasztalat benne, sok sok évnyi tapasztalat. Elvégre idősebb tőlem és ez az előnyére válhat.
- Esetleg vegyek neked egy szemüveget, hogy rendesen tudjál látni? Na és még is mi az, hogy én nem vagyok jó kislány? - Sértetten, már-már vádlóan vonom kérdőre. Bár igaza van, de mostanában kezdek megjavulni, elvégre nem hiába vagyok Vegasban, szüleim szerint jót tesz nekem az, ha kiszakadok az eddigi társaságomból.
- Hogy mikor? Akkor mikor könnyűvérű nőket döntesz meg. Most is elvesztegettünk pár órát, amit együtt bírtunk volna tölteni, csak mert nem bírtad kordában tartani a farkadat. - Most próbálja azt mondani, hogy nincsen igazam, mert esküszöm hozzá vágom az első adandó tárgyat, ami kezem ügyébe akad.
- Imádom mikor ilyen kétértelműen fogalmazol, te kis huncut. - Egyből vettem a lapot és még szép, hogy értem, hogy mire gondol, főleg úgy, hogy nem vagyok egy apáca típus.
- Ami azt illeti erőszakolósat nem akarok veled játszani. - Tudom, hogy nem beszél komolyan, csak már megint az idegeimen akar táncolni, ami most nem jön össze, mert már annyira ismerem, hogy fel sem tudna húzni, akármennyire is próbálkozik vele, sőt az sem tud meghatni, ahogyan rám néz.
- Azt hiszem, hogy a gyakorlati része már nagyon is megy. - Tettem hozzá provokatívan. De azt hiszem, az előtt már bizonyítottam neki, hogy mennyire is megy ez nekem.
- Azt hiszed, hogy menekülnék előled? Azért annyira nem vagy félemeletes. - Nevettem fel halkan. Nem félek tőle és nem is tudna megfélemlíteni, bár ismerem annyira a lakását, hogy megtaláljam a lehető leggyorsabb utat arra, ha tényleg menekülőre fognám.
- Az attól is függ, hogy milyen bókokkal próbálnál levenni a lábamról. - Önzőség az, ha elvárom egy fiú baráttól, hogy néha napján mondjon rólam pár szép szót? Szerintem nem, bár nem tudom, hogy Mason ezt hogy lássa.
- Nehogy komolyan vedd, nem szeretem ha a nyakamat oda nem illő színes foltok díszítik. - Sok extrém dolgot kipróbáltam már, de valahogy még nem éreztem arra késztetést, hogy a fojtogatós szexet is bevegyem a listámra, csak mert nem látom értelmét és nem is hiszem, hogy élvezetes lenne, főleg nekem nem. Sosem szerettem az áldozat szerepet.
- Pedig pont azt terveztem, hogy téged veszlek célba, főleg akkor ha tényleg valami nyálától csöpögő romantikus filmet akarnál velem megnézetni. - Nem hiszem, hogy képes lennék egy filmtől hányni, de ha még is össze jönne a dolgot, azt Mason fogná megtudni elsőnek azt garantálom. Tudnék okozni számára pár feledhetetlen pillanatot. Nevetve haladok el mellette, kis naiv, még szép, hogy nem fogom körbenyalni a bögréjét, iható a kávéja az én nyálam nélkül is azt hiszem, hiába is vágyik rá annyira.
- Hm, ez bonyolult. Mikor még New Yorkban voltam, ott volt viszonyom valakivel, aki itt Vegasban a tanárom lett a véletlen folytán. Szóval nagyon is úgy néz ki, hogy az egyik tanárommal. Ettől rossz ember lennék, hogy lefekszek a tanárommal? - Nagyot sóhajtva hajtom fejemet Mason vállára. Kíváncsi vagyok a véleményére és bízok benne annyira, hogy ezt elmondtam neki, mert erről még soha senkinek sem beszéltem idáig.

Tárgy: Re: Chloe & Mason 16.02.13 14:44

- Erre a kérdésre most úgy kellene tekintenem mint egy kihívásra? - Meg is lepett kicsit meg nem is. Tőle már kevésbé ért meglepően a dolog mintha mástól hallottam volna viszont azt nem tudom, hogy mennyire is kellene ezt most komolyan vennem,,, Nekem nagyon annak hangzott ami... valamiféle kihívásként. Nekem minden egyes nap egy kihívás amikor dolgozom és eddig még soha egyszer egyetlen ügyben sem hátráltam meg egykönnyen és most még szabad napos is vagyok, amire Chloe láthatóan egyáltalán nincs tekintettel, de nem is vártam volna mást tőle és a napom jó részét vele is szeretném és vele is fogom tölteni és többnyire jól is érzem magam a társaságában leszámítva, hogy roppant és profi mód tud bosszantani.
- Tartok tőle, hogy erre nincs semmi szükség, mivel olykor túl jól és túl széleskörűen is látok, de azért köszönöm és egyszer talán még szavadon is foglak. - Na jó, nem hiszem, hogy ez tényleg így történne, de ez most nem is lényeges. Az én szakmámban nem mindig előnyös az éles látás. Ezzel már csak annyi a probléma, hogy én csak igen nehezen tudok behunyt szemmel járni. Viszont nem vagyok szószátyár ha hacsak nem kell annak lennem...
- Részletezzem? - Azt hiszem túl sokat is tudunk egymásról, hogy ezt a témát firtassuk és feszegessük és ami engem illet én soha semmit sem fogok a szemére hányni, ennyit biztosra vehet és bennem aztán igazán megbízhat és őszintén remélem, hogy ez visszafelé is legalább ennyire igaz!
- Ez most komoly? Ne merd az orrom alá dörgölni a múlt éjjelt...! - Közöltem vele persze még mosolyogva még ha halványan is, de azért ott motoszkált a szám szegletében.
- Komolyan mondom a következő születésnapodra erényövet fogsz tőlem kapni és meglátjuk, hogy meddig bírod magadon tartani bugyidat. Nos, mit szólsz hozzá? - Hogy nem volnék rá képes? Tegyen csak próbára. Ezt ő is tudja, hogy olykor vannak meglehetősen örült és meggondolatlan pillanataim, amikor is nem ismerem a lehetetlen fogalmát.
- Te kis huncut? Na és mondd, ezt előttem és utánam még hány fazonnak fogod elsütni a siker érdekében? Kikérem magamnak. Legyél szíves nem egy kalap alá venni és valami olyasféle jelzővel illetni ami csak is rám igaz. - Először nagyon is meglepett ezzel az egésszel és nem tudnám nem komolyan venni a dolgot és nem szeretném ha kevernénk a szezont a fazonnal. Ugyan nem vagyunk egy pár és nagy valószínűséggel soha nem is leszünk, de attól még igen is sokat jelent nekem és szeretném ha ezt ő belátná egyszer és mindenkorra és ehhez tartaná magát.
- Visszatáncolsz? - Ugyan akkor nem bírtam, hogy ezt a kérdést fel ne tegyem. egyébként meg amúgy se tudnék rá két percnél tovább haragudni.
- Félelmetes valóban nem, inkább csak céltudatos! - Természetesen soha sem tudnám bántani sem megbántani a megfélemlítésére meg nem volnék alkalmas személy, de biztosra veheti, hogy feltalálnám magam.
- Most nagyon is undok vagy ha tudni akarod... - Feleltem sértetten, bár be kell látni nekem sem ez életem legszebb napja, de ez még változhat.
- Kár, pedig kezdek kajás lenni... -Nyaltam lassan végig majd körbe a számat.
- Nem akarsz velem romantikázni? - ez már több is mint sértő. egyszerűen felháborító és megtorlást érdemel kétségkívül...
- Chloe, tudod sok mindent el lehetne mondani rólad, de azt hogy rossz ember lennél azt egészen biztosan nem! - Tőlem telhető őszinteséggel válaszoltam neki és ezt veheti akár halálosan komolyan, de nekem az is elég ha csak szimplán nekem hisz! Ennyi is elég!
- De abba bele gondoltál, hogy ezzel a kis románccal mennyi fejáfást tudsz okozni az illetőnek ha te is úgy akarod? - Fordultam oldalra és néztem komolyan szemébe, mert ez már tényleg nem volna vicc trágya ha netalán egyszer úgy döntene és a dolgok rossz irányba fordulnának.

Tárgy: Re: Chloe & Mason 16.02.13 22:24

Először csak megdöbbenve tekintek rá, de nem bírtam túl sokáig és elnevettem magam. Ez most komoly kérdés volt? Igyekezve valamiféle komolyságot magamra erőltetni fordulok felé szerény mosolyom szüntelenül ott virít arcomon.
- Ez a kérdés nem kihívás volt. Mason nem kell mindent kihívásként felfogni, ez a kérdés egy egyszerű kérdés volt, semmi több. - Lefogadom, hogy Mason imádja a kihívásokat, velem ellentétben. Én szeretem a könnyen kapható dolgokat, de ha tudom, hogy megéri akkor képes vagyok harcolni azért, amit nagyon akarok.
- Csak nyugodtan. - Ennyivel intézem el azt, hogy majd szavamon akar fogni. Kíváncsi lennék rá, hogy hogyan festene a szemüvegben, talán az lehetne a szexepilje.
- Ha annyira szeretnéd, akkor hogyne. - Bármit mondhatna, nem hiszem hogy képes lennék megsértődni rá, elvégre nagyon is jól ismer és tudja, hogy meddig mehet el az ugratások terén. Nekem is vannak érzékeny pontjaim és olyan témáim, amiről nem szívesen csevegek még vele sem.
- Komolyabb, mint hinnéd! Én csak féltelek, kész csoda hogy nem fulladtál bele azokba a hatalmas mellekbe. - Aggódva néztem. Tudom most kellene befogni a számat, de nem bírtam ki, muszáj volt még tovább folytatnom.
- Erről van egy elméletem. Nem lehet, hogy anyukád kiskorodban hamar abba hagyta a szoptatásodat és ezért vagy ezekre az orbitális méretekre? - Melleim elé teszem mindkét kezem, mintha csak rá akarnék markolni, de vagy húsz centire eltartom a kezem magamtól, mutatva hogy tényleg hatalmas mellei voltak annak a nőnek, akivel érkezéskor összefutottam.
- Drágám már az erényöv kiment a divatból. - Hatalmas vigyorommal arcomon kezdem tenyeremmel megpaskolni a vállát, jelezve hogy azért még értékelem az igyekezetét.
- Általában ezzel mindig sikerem van, de te túlzottan válogatós vagy. Azt hiszem még nem találtam meg a megfelelő jelzőt amivel tudnálak illetni és még nem mondtam egyetlen férfira sem, de igyekszem mihamarabb kitalálni, hogy mi lehetne. - Igyekszek olyan jelzőt keresni rá, amivel nem fogom sérteni az önérzetét, de már előre tudom, hogy nehéz dolgom fog lenni, de még sem lehetetlen.
- Akkor nem, ha az erőszakolós játékodban én lehetek az erőszakosabb fél. - Hogy számított erre a válaszra? Őszintén nem tudom, csak próbálkozok azzal, hogy meglepjem valahogy, mert túl jól ismer, ezért szinte lehetetlen számára meglepetést okozni.
- Oh hát persze, majdnem elfelejtettem hogy mennyire céltudatos is vagy, de mindig sikerül rá emlékeztetned. - Éppen hogy nyelvet öltök rá, aztán gyorsan úgy teszek, mintha semmi sem történt volna.
- Szerinted most undok vagyok? Nem, én mindig undok vagyok, csak túlságosan szeretsz és nem veszed ezt észre. - Mire képes az elfogultság? Most merje azt mondani, hogy nem így van! Mason olyan számomra, mintha a bátyám lenne, bár nem igazán tudom hogy milyen ha valakinek van idősebb fiú testvére, de valami ilyesmi lehet.
- Fúj! - Ennyit préseltem ki ajkaim közül. Rosszallóan meg is forgattam szemeimet, inkább ebbe nem szeretnék bele gondolni.
- Jól tudod, hogy mennyire nem szeretem a romantikát, sokkal inkább néznék meg egy zombis filmet, mint egy érzelgős katyvaszt, ahol a végén mindenki boldog. - Tekintetemből tisztán kivehető az a bizonyos kérlelő nézésem.
- Szokatlanul kedves vagy, lázas vagy? - Fordultam vele szemben kézfejem egy pillanat alatt a homlokán kötött ki.
- Hm, nem vagy az. - Mélyről jövő sóhajjal nyugtáztam.
- Ezzel tökéletesen tisztában vagyok és ez benne a legszebb. - Sejtelmes mosoly ült ki ajkaimra, de még mielőtt jobban bele melegedhetnénk ebbe a témába inkább felpattanok a kanapéról.
- Nem akarok egész nap össze zárva lenni veled, mikor mozdulunk ki végre? - Próbáltam terelni a témát, ezért kezdtem bele a pimaszkodásba.

Tárgy: Re: Chloe & Mason 27.02.13 18:25

- Kedves Chloe, ebben az esetben nem kellene olyan kérdéseket fel tenned, amire te magad is jól tudod hogy nem fog tetszeni az elhangzó válasz. - Az is megfordult a fejemben, hogy netalán szándékosan teszi ezt magával és persze velem, de biztosan ezt is túlzásként fogná fel nekem pedig ez a szabad napom, amit nem győzök elégszer hangsúlyozni és szeretném jól érezni magam, ami eddig egészen jól ment és nem szeretném éppen most és éppen vele tönkre vágni értelmetlen és ostoba vitákkal. Nem fogok csak azért belefolyni egy témába, hogy ő abban bele tudjon kötni hol ott mindketten tudtuk, hogy ez fog lenni. Tudhatná már, hogy én soha sem azzal a válasszal fogok neki szolgálni, amit hallani szeretne csakis a könyörtelen igazsággal. Őszinte egy egyenes ember vagyok és nem csak a munkanapokon és nem érzem magam egy pláza cicának és azt hiszem már soha nem is lehetek az igazán, mintha annyira sajnálnám a dolgot és mind eddig úgy hittem, hogy ezt már ő is belátta, szóval ezzel láthatóan rossz emberhez fordult még ha párszor kivételt teszek a jobb napjaimon, de ez most nem az a nap.
- Chloe, ez csak egy egyszerű kérdés volt, amit nem szeretnék tovább bonyolítani. - Tudom milyen fájó tud az lenni, amikor a saját fegyvereddel találod szembe magad. Nem igazán vártam volna tőle választ és gondolom ezzel most a tudtára is adtam, hogy nem... Egyáltalán nem szeretném részletezni, azaz nem akarom és nem kell mindent komolyan venni...
- Drágám, hát miért nem evvel kezdted? - Nevettem fel egyből. Egyszerűen nem bírtam visszatartani. Elég volt rá néznem és már fájt és azt is tudtam, hogy nem úszom meg ennyivel és az is fájni fog.
- Fogalmam sincs, de a legközelebbi alkalommal nem szalasztom el megkérdezni ha ez téged boldoggá tesz?! - Nem akartam visszagondolni az elhangzottakra, mert újból elfog a nevetés és azt hiszem többé őt sem fogom felkeresni, mert ha rájuk néznék egyből eszembe jutna Chloe elmélete és onnan kész volnék, legalább is használhatatlan. Amit meg felvetett, Nos nem hazudtam. Tényleg lövésem sincs a dologról, de ha csak ezen múlik megígérhetem, hogy nem fogom elmulasztani kérdőre vonni az anyukámat, hogy mégis hogy tehette ezt velem amíg védtelen voltam.
- Nem hiszem, hogy túlzottan válogatós volnék. - Rázom meg a fejem határozottan jelezvén, hogy ez úttal mennyire nem tudok vele egyet érteni. Egyszerűen csak nem azért vagyok vele mint mások és ebből kifolyólag mást is érdemlek mint mások.
- Hát lássuk be elég furcsán venné ki magát egy fojtogatós szituációban, de alkuképes vagyok. - Vontam meg a vállam és már epekedve várom a soron következő frappáns elméletét, amiről szinte biztosra veszem, hogy lesz. Ő sem hazudtolná meg önmagát.
- Célozni szeretnél valamire? Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz. - Gyanakodva nézek rá már csak a nyelvnyújtás miatt is és mert tudom, hogy ennél jóval több van a dolgok mögött.
- Igen, na és a többiek esetében ezt hogyan magyarázod ki? - Gondolom ő válogatás nélkül mindenkivel ilyen, azt viszont tudom, hogy úgy ahogy én nem szeretheti senki sem, ebből kifolyólag annál is inkább érdekelne, hogy a többi hím nemű egyedet az életében mégis miféle dumával szédíti. Csak is úgy tudhatom meg ha elmondja és ezt mindketten tudjuk.
- Igen? - Először mind erre csak legyintettem egyet majd nem bírtam ki és visszakérdeztem fogkrémreklámba illő mosollyal.
- Nem, csak szokatlanul jó napom van. - Megmosolyogtam a cseppet színlelt aggodalmaskodását, ami akkor volna csak igazán aggasztó ha valamiféle színészi pályára szeretne lépni a gimnázium után. Abban az esetben még komoly nehézségekkel kellene szembe néznie.
- Te mindig ilyen számító voltál? - Fordultam felé meglepetten mintha én eddig erről nem is tudtam volna. De engem inkább csak az érdekelne, hogy tényleg mindig ilyen volt-e. Egyébként... Nem érzem úgy, hogy bármiről is lemaradtam volna...
- Ami azt illeti akár most rögtön, mert éhen veszek és nem merném magam a főztödre bízni... - Keltem fel a kanapéról, hogy gyorsan előkerítsen a kocsikulcsomat...

Tárgy: Re: Chloe & Mason 28.02.13 8:07

Már megint úgy érzem magam, mint egy kislány, akit az apukája éppen most dorgált meg. Mason néha túlzásba viszi ezt a szerepet, általában úgy viselkedik, mintha a bátyám lenne, nem kell még apám szerepét is átvennie, bár biztos vagyok benne, hogy jobban menne neki. Azért az sem kellene elfelejteni, hogy szüleim végett vagyok Vegasban, mert szerintük jót tesz, ha elszakítanak a barátaimtól és így majd megjavulok. Gondolom csak arra nem számítottak, hogy itt is lesznek barátaim, na meg a bácsikám nevelő módszereiről inkább nem is szeretnék beszélni, inkább én nevelem őt, mint ő engem, legyen elég ennyi.
- Pedig azt hittem, hogy ha bonyolításról van szó, akkor abban profi vagy. - Csak nem bírtam ki, muszáj volt valamivel még tovább hergelnem. Nem sértésnek szántam, csak szokásomhoz híven ugratni próbáltam.
- Mondjuk azért, hogy nehogy azt hidd, hogy féltékeny vagyok rá? - Annak a nőnek a melleit elnézve nem kicsit támad bennem kisebbségérzet. Mármint megvagyok vele elégedve, az alakomhoz pont tökéletes mellméretem van, de azok a hatalmas mellek, amivel Mason az este folyamán eljátszadozott még is irigylem.
- Igen Mason, nagyon boldoggá tenné vele, ha lennél olyan szíves és ezt megtudakolnád nekem. - Alig bírtam kimondani szavaimat, úgy tartottam vissza nevetésemet. Persze sunyi mosolyom arcomra fagyott, már csak azért is, mert bele gondoltam, hogy erre tényleg képes lenne-e rákérdezni? Azért az anyukája arcát is megnézném mikor szembe találja magát ezzel a kérdéssel.
- Miért kell mindig ellentmondanod nekem? - Mason az életemben az egyetlen férfi, aki nem csak azért közeledett feléd, mert ágyba akart vinni, ezért nagyon is tudom értékelni a vele való barátságomat, még akkor is, ha sokan megkérdőjelezik, a nő és a férfi közötti barátságot.
- Szerintem nekünk bőven elég az a játék is, hogy egymás idegein táncolnunk. Nem gondolod? - Valahogy nem vonz a fojtogatás, sőt még az erényöv sem. Én bőven beelégszek azzal, ha sikeresen fel tudom idegesíteni, amit aztán duplán kapok vissza.
- Nem, egyáltalán nem szerettem volna semmire sem célozni. - Vállaimat vonogatva magyarázkodtam. Azt hiszem annyira arra koncentráltam, hogy hogyan tudnám cukkolni, hogy kezdem elveszíteni a fonalat.
- Tudod egy ilyen nőnek mint én, aki ennyire jól néz ki annak igazán nincs arra szüksége, hogy magyarázkodjon. - Újságoltam el pofátlanul mosolyogva. Ha azt akarom, akkor a férfiak képesek a tenyeremből is enni, csak mert annyira meggyőző és dögös vagyok.
- Dehogy! Ez is csak a véletlen műve volt. De azért élvezem a hatalmat ami ezzel jár. Tisztában vagyok a következményekkel is, hogy mivel jár egy tanár-diák viszony, de ez még akkor kezdődött mikor még New Yorkban voltam és még nem volt a tanárom. - Így már szerintem Mason is mindent megértett. Nem szánt szándékkal csábítottam el a tanáromat, de még is úgy alakultak a dolgok, hogy miután ismét találkoztunk újra szikrázni kezdett közöttünk a levegő és nem voltunk képesek parancsolni magunknak.
- Tudod mit? Nem is érdemelnéd meg, hogy főzzek neked, persze az mellékes, hogy nem vagyok egy konyhatündér. - Mindketten jobban járunk, ha tényleg nem próbálkozok semmivel sem, legalább így nem bírom felgyújtani a lakását.
- Mi lesz az első úti célunk? - Keltem fel a kanapéról, lassú léptekkel indulva utána. Elvégre miénk az egész nap, már ha kibírjuk órákig egymás társaságát.
- Hm, nem is vettem eddig észre, hogy milyen tenyérbe való hátsófeled van. - Szememmel végig mérve hátulról megállapítottam, hogy bizony hátulról is tíz pontos fogás.

Tárgy: Re: Chloe & Mason 08.03.13 21:18

- Nem akarom tudni, hogy ezt most minek szántad... - Bóknak vagy sértegetni próbál, amit nehezemre is esne elhinni, avagy csak húzni akar, esetleg szívatni. Azt hiszem ez így sorjában nála mind benne van a pakliban és tényleg nem biztos, hogy én tudni is szeretném, hogy ez úttal mégis melyikről van szó.
- Nevetséges is volna. - Nem másod sorban hihetetlen is egyben és alig ha tudnám komolyan venni szavait. Szerintem egyáltalán nem is volna miért féltékenynek lennie rá, ha csak nem az irigység beszél belőle az említett méretek miatt, de hát azon sem lehetetlen változtatni, ha annyira nincs megelégedve velük, bár nekem soha se mondta még, hogy bármi ilyen jellegű gondja, problémája és ha mégis lenne, hát sértve érezném magam, hogy az én véleményemet nem kérte ki a dologban.
- Rajta leszek az ügyön. - Ha már annyira minden áron tudni szeretné az én drágaságom, akkor egye fene megkérdezem a legközelebbi adandó alkalommal és nem mulasztom el ezt közölni vele, bármi is legyen az a válasz, amivel az édesanyám elő fog állni, bár attól kicsit tartok, na meg attól a szempártól, ami mindvégig gyanúsan és kétkedően fog fürkészni.
- Azért mert a barátod vagyok? - Legjobb tudomásom szerint egy barátnak nem az a dolga, hogy azt mondja, amit a másik legbelül hallani szeretne vagy elvárna... Én mindig őszinte voltam vele még ha ez neki nem is mindig tetszett és ezen nem is nagyon kívánok változtatni.
- Néha még sokallom is kicsit. - Azon kevés emberek közé tartozik, akik igen gyorsan és módszeresen ki tudnak hozni a béketűrésből mégsem tudok rá két percnél tovább haragudni. Bár lehet ez csak azért van, mert még semmi olyat sem tett, amivel át gázolt volna rajtam és merem remélni, hogy erre nem is fogunk sort keríteni, mert talán nem látszik, de ha okot adnak rá igen haragtartó tudok lenni és nem mellékesen kitartó.
- Oh, majd elfelejtettem. - Igen, ez minden bizonyára így is van. Ezt még képes vagyok simán kérdések nélkül elhinni.
- A véletlen műve? - Ezt viszont már nehezen tudnám lenyelni, ugyan nem hinném, hogy az ő esetében volnának véletlenek vagy, hogy meggondolatlanul cselekedne.
- Ó, valóban nem? - Szóval így állunk. Hát ezt is jó tudni. Mind eddig abban a tudatban életem, hogy már szinte mindent tudok róla, vagy csak azt amit tudnom is kell? Hát nagyon úgy fest, mert most egyre több dolgot tudok meg róla és akad köztük olyan is ami meglepő még a számomra is és ezt sem gondolta volna, hogy ilyen még lesz.
- Fogalmam nincs. - Nekem most bármi megteszi, ahol kaját szolgálnak fel, mert én is csak nem rég eszméltem rá, hogy valósággal éhen veszek. Nem részletezném, hogy ennek vajon mi is lehet az oka.
- Hát ez bizony már-már sértő. - Nevettem el magam, de nem fordultam meg. Ha már annyira tetszik neki... Meglelve a slusszkulcsot a lakáskulccsal együtt teremtünk a bejárati ajtó túloldalán és már kattant is a kulcs a zárban.

Tárgy: Re: Chloe & Mason 09.03.13 1:39

Ez számomra új, hogy valamit Mason nem akar tudni, úgy látszik engem is érhetnek még meglepetések és talán nem is ez az utolsó, ami ezen a napon ér, valamiért a bögyős nő is meglepett akivel az éjszaka kellemesen szórakozott, csak nem vártam ilyen látványra.
- Édesem persze, hogy bóknak szántam. - Angyali mosolyt erőltettem arcomra, hogy meggyőzőbb tudjak lenni. Ha sértegetni szerettem volna, akkor komolyabb módszerekkel indítotok.
- Te pasiból vagy, ezért biztosan máshogy vélekedsz róla és a véleményed is más ezen a téren. Most őszintén szerinted kicsi melleim vannak? Mármint ha azokhoz a hatalmas mellekhez viszonyítod akkor tényleg kicsinek tűnik. - Igaz most felsőm a dekoltázs résznél nem kivágott, mert egy csónak nyakú felsőt vettem fel, amiben inkább a vállam látszik ki, a mellem helyet, de így is látszik a méretem, pláne úgy hogy a felső eléggé testhez simuló darab. Következő kijelentésére csak bólintok egyet, valamiért már tovább nem akarok arról társalogni vele, hogy meddig is lóghatott az anyukája mellén, hogy ennyire mellpártivá vált.
- Attól hogy még barátok vagyunk nem kellene mindig ellentmondásokba ütköznünk, vagy mégis? - Nagyon ritka mikor valamiben egyet tudunk érteni, sőt az nálunk csoda számba sorolható. Nem is tudom, hogy hogyan bírjuk elviselni egymás társaságát a folytonos civódásainkkal együtt.
- Miért? Ennyire nem tetszik a játékstílusom? Pedig nem szoktam csalni. - Újból felveszem azt a tőlem már megszokott angyali mosolyt, ami ártatlanságot sugall, vagyis sugallna, ha Mason már nem ismerne ennyire.
- Na látod? Még jó, hogy itt vagyok neked és emlékeztetlek azokra a dolgokra, amiket elfelejtesz. Végül is erről nem te tehetsz, hanem az, hogy öregszel és kezdesz szenilissé válni. - Egy újabb magas labdát sikerült úgy hiszem sikeresen leütnöm.
- Meglehet, hogy rosszul fejeztem ki magam. Mikor New Yorkban találkoztunk és lefeküdtünk egymással akkor még egyikünk sem tudta, hogy majd Vegasba fogok költözni, - persze nem az én ötletem volt az egész - és ebben az a véletlen, hogy most a nyári románcomból a pasas tanít ott, ahol én tanulok. - Remélem már így sikerült érhetőbb lennem számára és nem fog még egyszer rákérdezni, mert erről a témáról még vele sem szívesen beszélek, pedig eddig csak neki árultam ezt el és ez így is fog maradni. De egyelőre még magamat is szoktatnom kell a kialakult helyzethez.
- Valóban nem, főzzenek rád azok a nők, akiket becsábítasz az ágyadba. - Beismerem talán ez a megjegyzésem túl gonosz volt, de legalább őszinte vagyok vele.
- Hű, hát ez egészen jól hangzik. Egy ilyen határozott férfi célok nélkül, érzem hogy ez a nap több, mint jó lesz. - Csak a szokásos provokáló procedúrámat viszem végbe, amint követem kifelé, ekkor tűnik fel valami olyasmi, ami eddig nem volt szem előtt.
- Bocsáss meg nekem, de túlságosan el voltam eddig foglalva csodás szempárod elemzésével, így ezt nem is volt alkalmam észre venni. - Nevetve léptem ki. Tényleg van valami Mason tekintetében és azokban a mogyoróbarna szemekben, ami annyira titokzatos és egyben provokáló is.

Tárgy: Re: Chloe & Mason

» Timur & Chloe
» Mason & Chloe ~ "Single lady"
» Mason & Chloe
» Chloe Easton
» Catch Me If You Can - Lionel & Chloe

Chloe & Mason

Chloe & Mason

Similar topics

Similar topics