Tény, hogy nem lehet kellemes, ha semmire nem emlékszik a gyerekkorából, de az ember úgyis nagy részét elfelejti, mire felnő, nem igaz? Nem tudom, neki miért ilyen fontos, hogy emlékezzen, de nincs jogom ítélkezni. Ha emlékezni akar, hát hajrá. Próbálkozzon, fizessék a dokit és remélhetőleg egyszer olyan eredményt kap, aminek örülhet. Most viszont a takarítás ideje van itt. Nem valószínű, hogy pont most száll fel a köd és talál rá egy régi emlékre, bár nem kizárt. Viszont erre várni felesleges. Vagy, vagy.
De úgy tűnik, hogy a gyerekszobában takarítva nem jön semmi emlék. Ami viszont jó, hogy nem is botlunk bele semmi kényes témába. Sem ő, se én. Mikor már zenét is kapcsolok, mondhatjuk, hogy egész jó hangulatban telik a takarítás. Fogalmam sincs, mennyi idő alatt végzünk, de az biztos, hogy nem tűnik soknak. Fárasztónak pedig egyáltalán nem fárasztó. Az egyetlen, amivel igazán meggyűlik a bajom, az a leszakadt polc a kamrában. Végül úgy döntök, hogy egyelőre csak kitámasztom és majd később, valamikor délután lepakolok róla és megcsinálom. Egy kis pihenő vagy ilyesmi, belefér.
Mire kimászok a kamrából, ő már ott áll a konyhában. Megállok mellette, majd kis gondolkodás után, bontok magamnak egy sört. Nem bunkóságból nem kínálom meg, hiszen tisztáztuk, hogy még nem ihat és nem is akar inni. Nem hiszem, hogy zavarná, hogy én kinyitottam egy üveggel. A pultnál támaszkodok fél kézzel és onnan nézek rá, az első pár korty után. Gondolom most kellene megszólalnom és megköszönnöm, amiért segített. Esetleg rendelni egy pizzát... bármit, fizetségül. De ő megelőz és megszólal, mielőtt én megtehetném.
- Igen. Sokkal jobb és... szóval köszönöm - nyögöm ki végül a lényeget, de azt a kérdést egyelőre nem teszem fel, hogy mivel tartozok neki ezért. Végül is, elég nagy munka volt ez, annak ellenére, hogy könnyen telt az idő beszélgetés és zene mellett.
- Már miért lenne gond? Mondtam, hogy csak örülök, ha jössz. Talán még Huntert is láthatod, ha épp itt lesz. Ha pedig mégsem... Jack örülni fog neked. Én tényleg nem foglalkozok vele annyit, mint kellene. Na meg amúgy is, még jössz nekem valamivel. Meg kell tanítanod kutyául - húzódik mosolyra a szám és hogyha úgy gondolja, nem akadályozom meg abban, hogy most azonnal kimenjen Jackhez. Fogadok, hogy az a vadállat kapásból ledönti a lábáról, ha tudja. Már biztos nem a kaja köti le a figyelmét.
- Szóval, tartozok valamivel? Vagy maradhatunk annyiban, hogy következőleg meghívlak valamire? - teszem fel a nagy kérdést, amit szándékosan az utolsó pillanatra halasztottam. Felőlem ekkorra már állhat kabátban a bejárati ajtóban, akkor sem engedem el addig, amíg ezt nem tisztázzuk.