Summer

Útban voltam a Royal Ground Hotel felé, ami Las Vegas szívében terült el, s az impozáns épület fényei már messziről csábították a messziről érkezett idegeneket, hogy azok pénzüket szórják a Hotel játéktermében , étkezőjében, és fizessék a több tízezer dolláros szobákat. Legalábbis csak sejtettem, hogy ennyibe kerülhet ott egy lakosztály.
Egy Chardonne Elsye névre hallgató nőhöz készültem, aki befolyásos üzletasszony révén számos kapcsolattal rendelkezett és biztos befektetőnek tűnt, akivel lehet mit kezdeni. Lehet, hogy profi voltam a drogterjesztésben, de tőke nélkül esélyem sem volt labdába rúgni. Pontosan ez volt az a nő, aki aranybánya volt számomra, s így vagy úgy, de meg akartam győzni afelől, hogy támogasson, míg beindítom az üzletet.
Mivel tisztában voltam azzal, hogy a hölgy nem kispályás, és volt már dolga alvilági urakkal, ezért, a biztonság kedvéért egy stukkert is elrejtettem a bőrkabátom alatt. Abban viszont biztos voltam, hogy nem fogom használni, hanem inkább megpróbálom észérvekkel rávenni a hölgyeményt arra, hogy miért is lenne neki olyan jó, ha velem társulna.
A találka már le volt beszélve, pontosan tudtam,hogy a 113-as szobába kell mennem. Nem öltöztem ki, nem húztam magamra sem öltönyt, sem nyakkendőt, hogy jobb benyomást gyakoroljak a nőre.
Szimpla farmer, fekete póló, bőrdzseki kombináció volt rajtam, lábamat sötétbarna wesco csizma fedte. Még az épület előtt elszívtam egy utolsó szál cigit, azután besétáltam a hotelbe, alaposan szemügyre vettem mindent, majd megcéloztam a liftet. Belépve még megropogtattam az ujjaimat, a nyakamat, s elküldtem egy sms-t Louisnak, hogy készüljön, s ha több mozgást látna a kelleténél a szobában, akkor húzza meg a ravaszt, és szedje le a nőt.
A lift lassan haladt felfelé, majd csilingelve jelezte, hogy megérkeztem a 13. emeletre. Előre engedtem egy idősebb hölgyet, aki éppen lefelé készült, majd csak utána szálltam ki a liftből, megindultam a folyosón, majd jobbra kanyarodtam, mikor egy törölközőbe csavart nő telibe találta a mellkasomat.
- Hé, bocs...Summer?- Felvont szemöldökkel, összeráncolt homlokkal pislogtam a nőre, s nem tudtam mire vélni az ottlétét.

- Jelentés?
- Milyen jelentés? - nyögtem fel álmosan, mikor fülemhez emeltem mobiltelefonom. Fejbúbomig elfedtem arcomat meleg takarómmal, hogy a reggeli napsütés ne törje szilánkjaira nehéz álmomat.
Seth nem tűnt megértőnek a reggeli órákban sem, így azonnal követelte a munkám jelentését. Csak tudnám, mit tudnék arra az átkozott papírra írni azon kívül, hogy a seggemen lassan nem marad bőr a férfiak miatt, nyálban fürdök, mert ezek még kultúráltan mustrálni sem tudnak egy nőt, a magassarkú több helyen is feltörte már lábamat, mínusz négy melltartóm van, mert ha nem leszaggatták rólam, akkor végkielégítésként zsebre dugták. Ezt írjam le, mint jelentés? Én is kiröhögném azt a nyomorultat, aki rendőr végzettséggel ezzel tölti munkaidejét... el tudom hát képzelni, hogy kollégáim milyen kárörvendő vigyorral fogadnák elmúlt másfél hónapom kínjának vázlatpontokba szedett történetét.
- Galloway, ne idegesíts fel! Nincs az asztalomon... érdekes, hogy a harminckét másik emberem idetudta rakni az aktáját, de a tiéd hiányzik...
Abban a kiváltságos helyzetben éreztem magam, hogy kinyomhattam a telefont, miközben a főnököm lecseszett. Egy: miért pont az enyém kell neki? Na jó, erre tudom a választ: mert egy perverz állat. Ez a kérdés akkor kihúzva, jegyezzük, mint plátói kérdést. A következő. Miért zaklat hívásokkal, mikor tudja, hogy negyvennyolc órán át talpon voltam? Jé, erre is tudom a választ: mert egy seggfej, aki élvezi a revánsból áradó hatalmát.

Ezernyi kérdés fogalmazódott meg a fejemben, míg ott fetrengtem a széles franciaágyon. Egy ideig még szidtam magamban Seth-et, majd mikor már nem találtam több szidalmazó szót rá, komótosan kidugtam egyik lábamat a takaró alól, hogy kövesse a parkettára másik is, és aztán lelökjem vállaimról a puha anyagot. Arcomra kiült fáradtságom, kedvtelenségem, de már nem feküdhettem vissza.
Rápillantottam az éjjeli szekrényre kihelyezett ébresztőóra kijelzőjére, hogy megállapítsam délután hat óra volt. Alig négy órája kerültem ágyba, s most már a fürdőszobába kellett igyekeznem, hogy embert varázsoljak magamból. Az irodába kellett mennem, s megírni azt a rohadt jelentést az előrejutásaimról.

A fürdőszobáig vezető úton kiléptem pizsamanadrágomból, lerúgtam az alatta lévő fehérneműt, majd még a küszöb átlépése előtt elhajítottam magamtól fekete topomat is, hogy csak be kelljen állnom a zuhanyrózsa alá.
Álmatagon pislogtam a hideg csempére, és tapogatózva jutottam el a zuhanykabinig. Magabiztosan tekertem el a csapot, hogy az előre beállított langyos vizet testemre folyathassam. A kívánt hőfokú víz helyett azonban jégszilánkok szúródtek bőrömbe a cseppek nyomán. Hatalmasakat sikongatva ugrottam ki a könnyező rózsa alól, amiből most már csak hossz időeltéréssel csepegett ki néhány vízverejték. Csalódottan tekergettem ide-oda a hőfokszabályzót, majd a csapokat is, de már a hideg víz is kifogyott a csövekből. Ott álltam, lefagyva, csuromvizes hajjal, elnyűtt arccal.
Nem vártam tovább, testem köré tekertem az első törölközőt, amit elértem, majd máris nekiindultam a hotel folyosóinak, hogy lejussak az első szintre, hívjak egy szerelőt és helyre pofoztassam vele a vízvezetékeimet. Nem lehet, hogy ne jussak be az irodába... de azt senki ne kérje tőlem, hogy zuhanyzás és kávé nélkül kommunikatív, a törzsfejlődés dobogójára fejlődött élőlénnyé váljak. Lehetetlen!

Dúlva-fúlva róttam a folyosókat mezítláb, egyszál törölközőbe csavart testtel, mikor egy kemény mellkasnak csapódtam a lifthez vezető úton.
Először orromépségét vizsgáltam meg, majd törölközőm mozdulatlanság, mindezt követően összpontosítottam csak a fölém magasodó férfiarcra.
- Carlos?
Addigra már ő is ugyanolyan értetlen arccal bámult rám. Mintha szellemet láttunk volna... pedig csak ismerősök voltunk.
- Mit csinálsz itt? Nyugtass meg, hogy nem itt laksz és nem engem keresel. De igazából teljességgel mindegy is, hogy mit csinálsz... - legyintettem összezavarodottan kezemmel, majd kitúrtam arcomból szőke tincseimet, hogy átlássak lapos pilláim alatt. Én mint is feleltem volna, ha ő visszakérdez?
Most nem zsaru voltam, hanem egy ribanc... az a ribanc, akit Carlos már majdnem látott meztelenül. És most sokkal kevesebb választja el ettől, mint holmi fehérnemű. Egy rántás és fizetés nélkül is láthat úgy, ahogy a clubban még nem. Na, most pedig nagyon gyorsan lelépek innen.

Szerencsére kávé nélkül is elég gyorsan pörögtek agytekervényeim, így rájöttem, hogy egy ilyen nagyszerű alkalmat nem kéne hagynom kárba veszni, ki kell szednem belőle néhány ingót, hogy kizárhassam vagy gyanusítottá tegyem. Talán lenne miről írnom abban a rohadt jelentésben ha most...
- Figyelj csak, értesz a vízvezetékekhez? - néztem fel szemeibe kérdőn és kételkedve szívtam be alsó ajkam kérdésem hallatán.

Ki gondolta volna, hogy a pamutba csavart, alacsonyabb termetű szőkeség, aki ilyen luxuskörülmények között mászkálhat, nem más, mint az a táncos lány, aki a La Palmas Night Club színpadán táncolt előző este, s ringatta csípőjét egy-egy ötdolláros után.
Egy biztos, a mellkasomnak csapódó hölgyeményen igen csak meglepődtem, azon meg pláne, hogy ismerősbe botlottam. Kérdése furcsán hatott, s akár én is feltehettem volna, hozzá hasonlóan, hogy mégis mi a csodát kavarog egy szál törölközőben egy ilyen luxushotel folyosóin. Tekintetem végig futtattam a testén, majd íriszeim megállapodtak kék pillantásán.
- Miért is keresnélek téged? A fantasztikus tánctudásod végett?- Felvont szemöldökkel, gúnyos hanghordozással tettem fel kérdésemet, s még egy mosolyt is megvillantottam felé, ahogy fürkésztem arcvonásait. A megvilágított folyosón, sok smink és csillogó strassz köves mini ruha nélkül egész másként festett. Eltűntek a kurvás vonások, s szemügyre vehettem valódi arcvonásait is.
Kezdett olyan érzésem lenni, mintha ez a nő követne engem, mert lépten-nyomon belé botlottam, s bárhol is bukkantam fel, Ő is mindig ott ólálkodott.
- Egyébként ezt én is kérdezhetném. Követsz engem, nyomkövetőt szereltél rám, hogy mindig ott talállak, ahol dolgom akad? Vagy esetleg…ne, hadd találjam ki! Fogadjunk, hogy egy privát parti lebonyolítására érkeztél két kigyúrt, pénzes pasas társaságában. Lejártad már nekik a táncot, vagy még itt kolbászolnak a környéken?- Nyújtózkodva, színlelt érdeklődéssel pillantottam jobbra-balra a folyosón, miközben csípőre tettem a kezeimet. Talán hiba volt, mert ha jól figyelt, így könnyedén kiszúrhatta a bőrdzsekim alól felvillanó stukker nyelét.
- Hogy mit?- Mégis, miféle kérdés ez, hogy értek-e a vízvezetékekhez. A homlokom azon nyomban kockás lett az értetlenségtől, s kellett néhány pillanat, mire felfogtam, milyen csövekről is beszél.
- Áh, a vízvezetékek. Úgy nézek ki, mint aki ért hozzájuk?- Vontam fel kérdően egyik szemöldökömet, legszívesebben a képébe röhögtem volna, hogy leléphessek, s folytathassam utamat a 113-as szoba felé. A túloldali liftajtón kilépő, sötét öltönyös, mexikói vonásokkal rendelkező alakok azonban arra késztettek, hogy készségesen felajánljam a segítségemet.
- Öhm, végül is, menjünk, megnézem a csöveidet, de előbb…- Hirtelen , derekánál fogva vontam magamhoz, majd a falnak döntöttem, s szenvedélyesen megcsókoltam Őt, miközben szabad kezemmel a falnak támaszkodtam, hogy még inkább rádőlhessek Sumerre, ezzel is takarva arcomat a mexikóiak elől, míg azok elsétáltak mellettünk a folyosón.
Ahogy hallottam a 113-as szoba ajtaján a zár kattanását, máris leválasztottam ajkaimat a Szőkéről, s hátrébb húzódtam Tőle.
- Na most már mehetünk, melyik is a szobád?- Igyekeztem egy vigyorral leplezni idegességemet, amit a furcsa alakok felbukkanása váltott ki belőlem. Úgy éreztem, hogy egykori főnököm a nyomomban jár, két lépéssel előttem. Tisztában voltam azzal, hogy mindent elkövetne, csak a túlvilágon lásson, de azt nem sejtettem, hogy ilyen forró nyomon jár. Egy biztos, ez az est egyáltalán nem úgy alakult, ahogyan azt terveztem...

Aaaaannyira nem voltam rá kíváncsi. De komolyan… az utolsó ember volt, akit éppen a társaságomban akartam tudni. A mai reggelem már így is elcsesződött, nem volt rá szükségem, hogy ez a pofátlan arroganciával rendelkező hímegyed nem csak, hogy tegyen rá még egy lapáttal, de még képen is üssön vele.
Csak azt a nyavalyás meleg vizet akarom visszakapni a szobámba. Ekkora kérés lenne?
Türtőztetnem kellett magam, hogy ne kelljek ki magamból, s ordítsam le a félmilliméteres hajszálait feje tetejéről, de végül csak sikerült elűznöm dühömet törölközőm anyagának gyűrögetésével. Ezért is jutottam nyugodt lelkiállapotomban arra a következtetésre, hogy minél hamarabb a bizalmába kell férkőznöm ennek a kétes hapsinak, hogy aztán új gyilkos-delikvenst keressek a színes repertoárban.
Megerőltettem hát testem összes izmát, s mint akinek valamikor az iskolában még etikettet is tanítottak, kihúztam magam, hátha a kiemelt mellkas összefügg a mély lélegzetvétellel, a hosszú, kiegyensúlyozott légzés pedig a nyugalommal.
- Jól hallottad, a vízvezetékekhez – erősítettem meg előzőekben elhangzó szavaimat, mikor hitetlenkedve kérte számon rajtam a betöltendő munkakör megnevezését. Másodszorra már én is sokkal magabiztosabban ejtettem ki a szót, mivel már tudatában voltam akaratomnak, könnyebb volt határozottnak és céltudatosnak mutatnom magam.
- Mondd meg Te… azért kérdeztelek – döntöttem el oldalra várakozóan fejemet, s összefogott lófarkam selymes végét kezdtem csavargatni. Mi kell még, hogy ezt mindet félreértse?!
Volt egy olyan érzésem a harmadik percben, hogy átvillant agyán a perverz kép, amit egy férfi agy társítani tudott legbizarrabb módon a vízvezetékhez és annak bütyköléséhez, ezért aztán nem is lepődtem meg, hogy nem várta meg, míg ledobtam magamról a törölközőt.
Sajnos képes lettem volna efféle merész lépésekre célom megkaparintásához, de végül elkerülhettem, helyette azonnal kipréselte belőlem a szuszt is, s egész arcával arcomba hajolt. Ó, nem csak hogy a személyes kis privilégiumomat sértette meg, de ha csak levegőt veszek, talán a mandulámig dugja nyelvét…
Kész, vége… visszamegyek és fürdök hideg vízben.
Innen már nem igen volt menekülési esélyem. Észhez térve mellkasát kezdtem tapogatni, hátha el tudom tolni magamtól. De hirtelen valami érdekesebb alakú tárgyra leltem kabátja felső zsebében, amelyre ráfonva ujjaimat, már nem siettem annyira. Ezt látnom kellett, hogy valóban egy pisztolyt markolászok, s az fúródik hasamba.
Mikor elhúzódott tőlem, kirántottam belső zsebéből a fegyvert, ami hangos koppanással landolt a padlószőnyegen. Eszembe jutott, hogy lehajolok, s a kibiztosított fegyver tárát kiürítem, de az biztos lebukást jelentett volna már amúgyis kétségessé vált helyzetemben, így újra megálljt parancsolva indulataimnak, csak rátapostam az eszközre.
- Dehogy mondom meg, melyik a szobám. Töltött fegyver van nálad, és ki tudja, mikor kívántad használni. Gyerünk a liftbe… és most hívunk egy rendőrt, aki majd elkéri erről az engedélyedet. Gyerünk Carlos, szállj be a liftbe, amíg szépen mondom, vagy… tudod mit? – nem vártam meg, míg szép szóra engedelmeskedett, leguggoltam a pisztolyért, és markomba fogtam a nehéz eszközt. Próbáltam a lehető legbénábban tartani, de azért használatra készen, de nehezen ment megjátszani azt, aki valójában nem vagyok. A fegyverek markolata az évek alatt már nyomot hagyott tenyeremben.
Persze nem csak hadonászni akartam vele, így neki nyomtam Carlos hasfalának a pisztoly végét, és próbáltam azzal indítványozni az indulását a lift felé.
- Szedd a lábaidat, Kedves… ha átadtalak az első erre járó zsernyáknak, még meg kell csináltatnom a vízvezetéket a fürdőszobámban, hogy lezuhanyozhassak – pillantottam fel parancsolóan a férfire, és fejemmel a lift irányába böktem, amerre reméltem ő is megindult.

Kénytelen voltam Őt lekapni ott a folyó közepén, hogy a szemből érkező egyének ne ismerjék fel az arcomat, s ne lyuggassák át a bőrdzsekimet pisztolygolyóikkal. Csók közben fél szemmel a pasasokat tartottam szemmel, s amint azok eltűntek a 113-as szoba ajtaja mögött, úgy fellélegezhetve húzódhattam el a csókból, ami egyébként nem is volt annyira rossz. Arra persze nem számítottam, hogy a stukkerem kipottyan a helyéről, és a földön landol, kettőnk közt.
- Francba. – Morogtam halkan, ahogy megláttam a fegyvert Summer lábai előtt heverni a vörös szőnyegen. Nem kellett volna meglátnia, már csak azért sem, mert túl flúgos volt a csaj, amúgy is minden rosszat feltételezett rólam, így meg szinte biztos voltam abban, hogy minimum frászt kap majd tőlem.
- Mi? Dehogy akarom használni, ez csak önvédelmi, ne parázz már.. – Próbáltam nyugtatni Őt, bemagyarázni a szöszkének, hogy csupán azért van pisztolyom, mert védeni szeretném magam. Tulajdonképp volt ebben némi igazság is, de azt nem kívántam részletezni,hogy a fegyver mennyire meg van töltve, s milyen egyszerű lenne azzal kioltani egy életet.
- Tessék? – Összeráncoltam homlokomat, nem tetszésem is kiült az arcomra, amint elhagyták ajkait azok a fenyegető szavak.
- Vedd le róla a lábad. – Szólítottam fel, de ő sokkal gyorsabbnak bizonyult nálam, s ugyan én is siettem, hogy felkapjam a földről, Ő gyorsabb volt egy másodperccel, s végül felemelt kezekkel kellett kiegyenesednem és hátrébb lépnem tőle.
- Ne tartsd rám, jó? És lehetőleg ne tedd az ujjad a ravaszra. Summer…nem áll jól a kezedben az a fegyver. – Bevallom, néhány pillanatra berezeltem, hogy a csaj véletlenül elsüti a pisztolyt és örökre átküld a másvilágra. Rossz volt kezei közt látnom a stukkert, amit úgy fogott, mint egy macskát, akit ki akarna tenni a lakásból.
- Jó..figyelj, én beszállok a liftbe, te visszaadod a fegyverem, én megyek jobbra, te pedig balra, és soha többé nem találkozunk. Mit szólsz? Megkíméllek a látványomtól, hm? – Kezeimet még mindig felfelé tartottam, miközben háttal a lift felé araszoltam, s hol hátra pillantottam, hogy lássam, mégis hová lépek, hol pedig a rám fegyvert tartó szőkeség tekintetét kémleltem.
- Hihetetlen nőszemély vagy, tudod? Állandóan csak gondom van abból, ha veled összefutok. – Sziszegtem neki elég halkan, morcosan, s egyre jobban dühített a szituáció. Pillantásom hol a tekintetére, hol pedig a rám tartott fegyverére siklott, amit a következő pillanatban a hasfalamnak nyomott. Nem várhattam tovább, tisztában voltam azzal, hogy ha nem lépek, és nem csavarom ki a kezéből a fegyvert, akkor nagyon megszívhatom. Éppen ezért, megvártam, míg belépünk a liftbe, s amikor az ajtó elkezdett mögöttünk becsukódni, abban a pillanatban, egy gyors mozdulattal elkaptam Summer kezét, majd hátra csavartam a karját, s mögé kerülve, kiszedtem a stukkert a kezéből.
- Mit is szeretnél?- Arccal a lift oldalának nyomtam, szabad kezemmel még mindig hátra csavarva tartottam a karját, pisztolyt tartó kezemmel pedig megállítottam a liftet, valahol két emelet között.
- Most már szeretném tudni, hogy miért vagy ilyen kis hiperaktív, ha arról van szó, hogy keresztbe tégy nekem, hm?- A szavakat már a fülébe suttogtam, miközben hozzá simultam hátulról.
- Pedig szívesen megszereltem volna a csöveidet. – Súgtam a fülébe, s fegyvert tartó kezemmel néhány hajszálat a füle mögé söpörtem.

- Á-á! Most nem vagy abban a pozícióban, hogy parancsolgass vagy alkut köss, Nagyfiú! - szóltam rá szórakozottan, ahogy eluralkodott bennem a beteljesülés örömteli vágya, ami minden ügy végén hatalmába kerít, ha sikerült kiiktatnom, rács mögé juttatnom egy bűnözőt. Carlos már a játszma eleje óta gyanús volt nekem, így persze, hogy jókora magabízás szabadult fel testemben, s ült ki arcomra is, mikor végre indokot tartottam - szószerinte is - kezemben, ami miatt a rendőrségre küldhettem.
Valószínűnek tartottam, hogy az a fegyver egyáltalán nem önvédelemre szolgálna, ha az ő kezében lenne, így meg sem fordult a fejemben, hogy papírja lehetne a magánál hordásról.

Tetszett, hogy ennyire pancsernek hisz, és szemében ott ül a rettegés szerencsétlenkedésem hatására. Én is féltettem volna magamat, ha pisztolyt fogok ilyen "döglött kéztartással" magamra. Hogy rátehessek még egy lapáttal ijedtségi fokozatára, szórakozottan matattam ujjaimmal lejjebb, hogy végigsimítsam ujjbegyemmel a sokat emlegetett ravaszon.
- Ez az, ugye? - kaptam rá Carlosra tekintetem, mikor már belefektettem ujjamat a ravasz hasába.
Meghúzni már nem mertem, de pimaszul játszani vele úgy, hogy tudtam neki ez mekkora görcsöt okoz, jó érzés volt. Jó rendőrhöz híven megvolt bennem a felszínes kegyetlenkedés, a hatalommal járó magabízás, na meg a jókora tiszteletparancsolat erőszakkal dolog. Nem túl sokszor volt rá alkalmam, hogy visszaéljek a rendőrszakma ezen szépségeivel járó tulajdonságokkal, így most kedvtelve játszottam szegény, szerencsétlen Carlossal.

- Nem értem, milyen gondról beszélsz? - pislogtam rá tettetett értetlenséggel, mintha nem emlékeznék clubbéli találkozásunk csodálatos estéjére. - Tudod, mit gondolok? Igazából akkor is elmondom, ha nem érdekel, szóval tök mindegy. Ha nem lenne félteni valód, nem félnél találkozni velem. Nesze, tudtam már az elején, hogy valami nincs veled rendben. És máris találtam nálad egy fegyvert - magyaráztam negédes hangon, és ha beestünk a liftbe, az ajtaja pedig elkezdett becsukódni, akkor rányomtam a földszint gombjára, hogy minél hamarabb leérjünk. De kár, hogy nem volt nálam a telefonom, hogy bejelentsem Seth-nek, hogy máris elfogtam egy lehetséges gyanusítottat.
A helyzetünk azonban nagyon gyorsan, túlgyorsan változott. Mire legközelebb pislogtam, és visszafordultam volna Carlos irányába, ő már ott állt előttem, megállította a szállítóeszközt, és kicsavarta kezemet.
- Áu! - szisszentem fel az éles kellemetlenségre, ami a fájdalomtól hasított szoros bilincsbe zárt csuklómba. Túl gyorsan fordult a helyzet, s találtam magam felpréselve a lift falára. Megmozgattam ugyan kezemet, hátha ki tudom szabadítani, de Carlos gyakorlottan tett magatehetetlenné. Nem tudtam megmozdulni, ahogy felpaszírozott testének súlyával a falra.
- Engedj el... mert ha kikerülök ebből a liftből, akkor bemegyek a rendőrségre, és olyan feljelentést teszek ellened, hogy az alsógatyádból is ki fognak forgatni - nem voltam benne biztos, hogy Carlost majd bármi is meg fogja hatni, főleg nem, mikor ilyen erőszakosan igyekezett megfosztani engem attól a nyavalyás fegyvertől.
- Nem vagyok hiperaktív. Nem tehetek róla, hogy mindig rossz helyen vagy. Honnan tudhattam volna, hogy van fegyvered? Jó abban nem kételkedek, ami a gatyádban van, mert most nagyon is érezhetem a lenge törölközőm anyagán át, de az a másik... nem gondoltam. És nem szándékosan kerestem. Ha nem csókolsz meg, akkor nem tudom meg, és még egy kávéra is meghívtalak volna a szerelés után. Nem tettem volna neked keresztbe... folyamatosan kivívod az ellenszenvem. És még itt gyanusítgatsz - igyekeztem sértettet játszani, s örültem, hogy beszélőkém még nem hagyott cserben és ennyire frappánsan tudtam szabadulni a helyzetből.
Éreztem, ahogy hajam után nyúl, s meztelen vállamról fülem mögé tűr egy kósza tincset. Hihetetlennek tartottam, hogy ennyire jól tud esni egy szinte ismeretlen férfinak is az érintése. Valamiért ez motivált arra, hogy megpróbáljak hátraarcot csinálni és újrapróbálkozni csábos nőiességemmel.
- Még mindig felajánlom, hogy megteheted... akár visszamegyünk a szobámba, akár itt - próbáltam kissé oldalra fordítani fejem, hogy közelebb kerüljek arcához, s láthassa azt az erőltetett vigyoromat. - Hopp... ha most elhúzódsz tőlem, le fog esni a törölközőm - jegyeztem meg csak úgy mellékesen pimaszul, hátha csak azért is maga felé fordít.
- Valamivel be kéne fognod a számat, ha nem akarod, hogy elsikítsam magam, vagy integessek annak a biztonsági kamerának a fejünk felett - sóhajtottam esetlenül.
Reméltem, hogy az egyértelmű felkérés nem kerül majd elutasításra... Féltem, hogy nem tudom mit csinálok majd ezután, ha visszautasít.

- Én meg tudod mit gondolok? Szerintem te nem vagy táncos lány, hanem zsaru vagy. Zsaru vagy, aki szimatol körülöttem, csak tudnám, hogy miért. – Vicsorogtam rá, mikor a liftbe értünk, de abban a pillanatban volt olyan szerencsém, hogy lefegyverezzem Őt, és a korábban rám szegezett fegyver ezúttal az Ő bordái közé hasítson.
Bár nem szerettem durván bánni a nőkkel, és semmit nem utáltam annál jobban, ha ők kapnak pofonokat, de jelen helyzetben nem volt más lehetőségem, mint hogy kissé erőteljesebb mozdulatokkal szegezzem a falnak, s csavarjam hátra a karját, hogy tehetetlen legyen ellenem.
- Hú most nagyon megijedtem Tőled…Elég csak meghúznom a ravaszt, és soha többé nem tennéd ki a liftből a lábadat, sőt, úgy látom, most éppen olyan helyzetben vagyunk, hogy bármit megtehetek Veled, amit csak akarok. – Közelebb hajolva hozzá a szavakat már a fülébe súgtam, nem azért, mert perverzióimat így akartam kiélni, csupán rá akartam hozni a frászt, ha már ennyire nagy szája volt ahhoz, hogy rendőrt akarjon hívni ellenem. Csak tudnám, mit ártottam neki…Egész biztos, hogy zsaru, vagy őrült, pszichopata tyúk.
Ez a két verzió futott végig elmémben, miközben oldalához szegeztem a fegyvert, s másik kezemmel még mindig bilincsben tartottam csuklóit, testem erejével pedig a falhoz préseltem Őt, hogy mozdulni se bírjon.
- Mégis miről hablatyolsz?- Nem érezhetett semmit, nem azért, mert gondjaim voltak ilyen téren, csupán a helyzet nem volt épp olyan, amiben arra tudtam volna gondolni, hogy mire is használhatnánk fel ezt a szűk teret mi ketten.
Igaz, amint arról kezdett beszélni, hogy mi van rajta és magam is szemügyre vehettem a köré csavart törölközőt, mely alig takart szemeim elől valamit, nos, igen. Valóban magával ragadott a pillanat, s ha addig nem is gondoltam perverz dolgokra, abban a percben már az én fejemben is megfordult egy , s más.
- Gyanúsítgatlak? Kezdjük azzal, hogy Te törtél ránk az öltözőben, Te viselkedtél bunkó módon és Te hajtottál el, ami nem éppen egy rúdtáncosra vall. Azt követően még Én mentettelek ki annak a fatökűnek a karjaiból, erre Te egy ilyen szituációban képes vagy Rám fogni a Saját fegyveremet, és még rendőrökkel fenyegetőzni? Mire gondoljak, ha nem arra, hogy Te direkt borsot akarsz törni az orrom alá, hm? Az egészet Te kezdted, cica…- Súgtam a fülébe, s a fegyvert továbbra is élesen az oldalába nyomtam, ügyelve arra, hogy még csak véletlenül se süljön el a fegyver.
Eszem ágában sem volt kilyuggatni a csajt, azt viszont már meg kellett tudnom, hogy mit tudhat és mennyit, mert kezdett a viselkedése egyre gyanúsabbá válni, amit egyáltalán nem preferáltam. Persze, a helyzetet nehezítette az, hogy úgy mozdult,hogy még a törölköző is feljebb csusszanjon a combján, az én figyelmem meg óhatatlanul is arra terelődjön.
Úgy tűnt, mintha már nem fickándozna, nem próbálna menekülni, így enyhítettem a szorításon, s még azt is hagytam, hogy az arcát felém fordítsa, de arra azért ügyeltem, hogy még csak véletlenül se okozzon meglepetést, s hirtelen nekem essen.
- Ez most egy ajánlat? – Pillantásom ismét lejjebb szökött a törölköző anyagán, majd visszapillantottam kék szemeibe, amikkel úgy nézett, hogy elég nehéz volt ellenállnom.
- És az gondolom nem lenne jó, ha le esne. – Az arcát felém fordítottam, de másik kezemben még mindig ott tartottam a fegyvert, az oldalának szorítva. Testemmel újra közelebb hajoltam hozzá, már-már szemben állhatott velem, legalábbis félig felém fordulva, mert ennyi esélyt adtam neki, többet nem.
Szavaira elmosolyodtam, majd közelebb hajoltam hozzá és a nyaka felé hajoltam, de ajkaimmal csak súroltam a bőrét, s mikor eljutottam a füléhez, belesúgtam.
- Csábításból ötös, de nem az én iskolámban. – Ezzel erélyesen csavartam hátra a karjait, ismét oldalába fúrtam a fegyver csövét, majd magam elé rántottam Őt, és a lift ajtaja felé toltam.
- Gyerünk, nyomd meg a gombot, aztán vezess a szobádhoz. – Erőteljesen vontam közelebb magamhoz, hogy távolabbi szemeknek még csak fel se tűnjön az, hogy fegyver csövét szorítom a lány oldalához.
- Ha jó kislány leszel, akkor nem esik bántódásod, szedd a lábad. – Terelgettem kifelé a liftből, körbepillantottam, és igyekeztem minél előbb eltűnni a folyosón, Vele együtt, hogy még csak véletlenül se szúrjon ki minket senki.
- Közben pedig elmesélhetnéd azt, hogy mégis mi a franc bajod van velem. – Súgtam a fülébe, s ismét közelebb hajoltam hozzá.

- Még, hogy én zsaru?! - kérdeztem teljes felháborodással, amint ajkain átszökött elmélete. Rég rossz, ha már csak meggyanusítanak ezzel. Persze, örültem neki, hogy nem azt mondja, hogy te egy manikűrös ribanc vagy - nem adtam rá okot, de tündéri-bündéri szőke lobncomból, nőies vonalaimból a férfiak imádtak arra következtetni, hogy egy magatehetetlen, irányításra szoruló csitrivel akadt dolguk. Carlos bezzeg elsőre telibe talált. Nem is tudom, hogy most ennek örülnöm kellene-e vagy sírnom, hogy ütnivaló színészpalánta lenne belőlem.
Végül a két véglet közötti átmenetet választottam, s a nők rettentően idegesítő fegyveréhez nyúltam, a hisztihez. Egész jól ment mostanában...
- Hogy lennék már zsaru? Szerinted egy rendőr bent illegeti magát abban a buzibárban? Jobb dolga is van, mint hogy ott vetkőzni az alkoholtól bűzlő férfiaknak. Soha nem lennék rendőr. Mind kövér, rossz humorú, zsírban tocsogó fánkzabálók. Úgy nézek én ki, mint aki készül elgurulni? - pillantottam rá megvetően, miután sikerült előadnom a fakabátokról szóló legjellemzőbb sztereotípiákat. - De ha legalább rendőr lennék... lenne nálam gumibot, amit szétverjek a fejeden. Vagy egy olyan stukker, ami neked is van. Hogy lennék már rendőr - azt hiszem még soha életemben nem beszéltem ennyi undorral a munkámról. Ha már azt nem tudtam hihetően előadni, hogy ribanc vagyok, aki élvezi a testével való pénzkeresés adottságait, akkor legalább ilyen helyzetben hozzam ki magamból a maximumot.

Kár volt minden próbálkozásom, Carlos szummázta a helyzetet, s azonnal a falnak szegezett testével. Na, hát ennél szerencsétleneb helyzetben sem voltam még azt hiszem... Tűrnöm kellett, hogy hozzám érjen, hogy fülembe suttogjon... hiába próbálkoztam szabadulással, nem sikerült még megmoccannom sem az erős karoktól. Mintha két betonfal közé szorultam volna be, annyira tehetetlenné váltam. Mivel azonban nem hallgatott rám és számat nem fogta be, szabadon járathattam azt.
- Kedves Carlos. Ne röhögtesd ki magad. Ha bármit meg akartál volna tenni velem, már lett volna rá lehetőséged. Talán most kevesebb rajtam a textil, de ha eddig nem bántottál, most sem fogsz. Mert nem is vagy olyan, ugye? Hogy tudnál te engem bántani, még Miát is olyan gyengéden tartottad ott az öltözőben. Ne essék félre értés a vérmes vadságod, amit férfiéned állati része hozott ki belőled megvolt a jelenetben, de túl érzékien fogtad, hogy ne tegyél benne kárt. Hogy tudnál te engem bántani? - hogy elhittem-e szavaimat? Vagy csak húzni akartam az időt és provokálni őt? Ki tudja... nem bíztam Carlosban, nem bíztam a következő pillanatban sem, ki tudja, hogy ha elszállt az agya, akkor nem-e fog golyót repíteni a bordáim közé.

Mindennek ellenére legjobb módszernek azt láttam, ha megmutatom neki lakosztályomat, ami... ja igen, amiről azt hazudtam, hogy nem is az enyém. Itt is letéphette volna rólam a törölközőt, ha látni akarta volna, mi van alatta. Nem kellett volna várnia, amíg elérünk a hálószobámba. Ez máris bátrabbá tett, nem visszakoztam hát az előzetes meghívástól. Legalább olyan terepen leszünk, amit én ismerek jobban. Előny nekem...
Aztán majd erősen reménykedek benne, hogy Seth jön arra a bizonyos ellenőrzésre, ha nem fáradtam be a papírjaival az irodába, és meglátja, hogy mit művel velem Carlos. Remélem méltóztatik fegyverrel a kezében erőszakosan nekem esni, mert akkor a jogi normákat több helyen is megsérti, és közbe kell kell lépnie az igazságszolgáltatásnak.

Már szinte nyeregben éreztem magam, győztesnek, mikor maga felé rántva, újra rákulcsolta ujjait két vékony csuklómra.
- Ne már Carlos, tudom, hogy tetszett, amit láttál... ne játsszd meg magad, csak ketten vagyunk. Valld be, hogy nálad is elég jó jegyet érdemlek - újra rá akartam vigyorogni szemérmetlenül, de addigra újabb taszítás következett és parancsszóra meg kellett nyomnom a lift gombját.
- Marha kényelmetlen az a fegyvercső ott a két bordám között. Tedd már le azt a szart... így se tudok elmenekülni. Ha csak megpróbálnék elfutni, azonnal hátba lőnél és kész, vége... miért kell elviselnem ezt a kellemetlen érzést? - hát persze, hogy csak színjáték volt az egész, és fele olyan keményen nem nyomta fegyverét oldalamhoz, mint ahogy én szoktam a túszaim bőrébe erőszakolni.
A lift másodperceken belül visszaért a 13. emeletre, ahol már nyílt is az ajtó, hogy visszakommandózzunk lakosztályomra.
- Ne játsszd a nagyfiút... nem félek tőled Carlos. Ez a pillanatnyi kényszer állapot sem az engedelmességemnek szól. Egyszerűen jobban zavar, hogy mindjárt leesik rólam ez a rohadt anyag, minthogy fegyvert fúrsz a bordáim közé. Valahol elhagytad a méltóságod idefelé - szúrtam még oda rossz májúan, mielőtt belöktem volna magunk előtt szobámnak ajtaját.
- Az például marha nagy problémám, hogy szúr a borostád és ki fog pattogni a vállam tőled, ha mégegyszer hozzám dörgölődsz. Ne közeledj még jobban, így se bírok rendesen menni tőled - az ajtó küszöbön átlépve ismét próbálkoztam némi szabadulással, valószínűleg teljesen feleslegesen, hiszen szorítása a továbbiakban sem gyengült el. Viszont izgő-mozgó rendezkedésem arra elegendő volt, hogy a törölközővel végezzek, s az lehulljon rólam. A nehéz anyag lehullott lábaim alá, én pedig ott álltam anyaszült meztelenül Carlos testének simulva. Már nem csak, hogy simultam, hiszen igyekeztem minél inkább bőrdzsekije alá furakodni, hogy ne lássaon belőlem semmit.
- Ne merj megnézni... - morogtam dühödten. Nem akartam, hogy így végezzem.
- Én most odamegyek a szekrényhez, felöltözök - ó, hát most jut eszembe! Akkor magamhoz tudom venni a fegyveremet is! Nagyszerű ötletemtől felvidultam, hogy végre nem kell hagynom, hogy a férfi terrorizáljon. - Te meg szépen elfordulsz, és szólok, ha nézhetsz. El se fogok szökni. Jobbra a fürdőszoba, balra a hálószoba, ez pedig az amerikai légterű előtér étkező és konyharész. Parancsolj, ha kell még alaprajzot is csinálok neked, csak először felöltözök - forgattam meg szemeimet, mikor szorítása csaknem gyengült karom körül. Nem lesz ez így jó.

Azon gyanúmmal kapcsolatban, miszerint nem zsaru, elég könnyen meggyőzött, mert ami azt illeti, ki nem néztem volna a csajból, hogy az lenne, s ha fel is merült bennem ennek gondolata, azon nyomban elszökkent, ahogyan megpróbált levenni a lábamról.
- A guruláshoz nem kell sok. – Cukkoltam vigyorogva, persze, egyáltalán nem volt igaz az, hogy súlyfelesleg lenne a szőkeségen, de már csak azért is bosszantani akartam Őt, amiért folyamatosan ellenszenvesen viselkedett velem, és mindig borsot tört az orrom alá. Ez volt a minimum, hogy így háláljam meg eddigi kedvességét.
- Na gyerünk, szedd a lábad és csak semmi trükk. – Lökdöstem magam előtt, irányítva a szobája felé, miközben dzsekimmel próbáltam leplezni a fegyver csövét, hogy még csak véletlenül se szúrják ki a kamerák, hogy fegyver van nálam.
- Leszarom, hogy neked mi a kényelmetlen, előbb kellett volna gondolkodnod, és nem rám fogni a fegyvert, meg zsarukkal fenyegetőzni. – Erősebben toltam bordái közé a fegyver csövét, hogy ha netán azt hinné, megúszta a helyzetet, akkor érezze, hogy bizony még mindig töltött pisztolyt fogok rá.
- Ne nyafogj már, viselkedj sztriptíztáncoshoz méltóan. Le merném fogadni, hogy a pasasok nagy része, akikkel dolgod volt, durvábbnál durvább módszerekkel próbálkozott. Azt hiszem, én egészen jó fej lehetek hozzájuk képest. – Suttogtam a fülébe, miközben eljutottunk a szobájáig. Ő persze azonnal visszavágott, s szokásához híven, rajtam köszörülte a nyelvét.
- Tudom, hogy mire megy ki a játék cicám, na befelé. – Amint kinyílt az ajtó, belöktem rajta Őt, szorosan tartva magam előtt, majd becsuktam magunk mögött az ajtót. A következő pillanatban azonban arra lettem figyelmes, hogy a törölköző a földre hullott, s Summer teljesen pucéran állt előttem. Pillantásom azonnal végig futott a testén, pár pillanatig nem is tudtam levenni róla a tekintetemet.
- Már késő, ezt gondoltad volna azelőtt, hogy leesett rólad a törölköző. – Ebben a pillanatban elengedtem Őt, mert nem voltam egyáltalán olyan erőszakos forma, mint amilyennek gondolt, sőt, még a stukkert is eltettem, s míg ő a szekrény felé sétált, addig elkezdtem ledobálni a ruháimat. Elég gyors voltam ilyen esetekben, így mire megfordult, addigra már csak egy nadrágban, kigombolt inggel ültem az ágya szélén, kezeimen támaszkodva.
- Jól nézel ki Summer, és nem kell tovább trükköznöd, úgyis tudom már hetek óta, hogy tetszem neked. Nem véletlenül zavart téged az, hogy Miával voltam, de most itt vagyok, Veled. – Rámosolyogtam az ágyról és megpaskoltam annak a tetejét.
- Mit szólnál, ha békét kötnénk, hm? Cserébe megszerelném a vízvezetéked. – Játékos vigyor szökött az ajkaimra, nem féltem Summertől , sőt nem feltételeztem róla semmi rosszat. Meg voltam arról győződve, hogy csupán csak zizzent egy kicsit a lány. Bíztam abban, hogy sikerül levennem a lábáról, és nem akarja hívni majd a zsarukat.
- Na? Nincs nálam fegyver, nem kell félned. – Tovább mosolyogtam, miközben pillantásom újra végig futott meztelen testén.

Túrkáltam egy ideig a ruhásszekrényben, mire a gondosan összehajtott toppok között felleltem a nehéz markolatú fegyveremet. Meztelenségemet abban a percben teljesen elfelejtettem. A szekrény ajtó vékony szárnya nem sokat takart törékeny testemből, így nem ez volt oka, ami elfelejtette velem szégyenemet, hogy egy vadidegen férfi előtt meztelenkedek. Természetesen egész más volt egyszál semmiben mászkálni Seth előtt, mint Carlos szemeinek célpontot állítani fedetlenségemmel.
A pisztolyt a ruhakupac tetejére fektettem, előbb arra figyeltem, hogy felöltözzek, és némi textilt tudjak magamon. Éppen eleget legeltethette rajtam már éhes tekintetét Carlos. Valószínűleg most már ha az utcán ruhában, nyakig felöltözve sétálok szembe vele az utcán, akkor is lelki szemei eltüntetik majd rólam a vastag védőrétegeket, és meztelenségemet veszi észre csupán. Mit is strapálom magam?

Megrázva fejem aztán úgy gondoltam nem húzom eszement gondolatokkal az időt, hanem magamra veszek egy topot, kényelmes melegítőnadrágot. Így most már teljes figyelmemet tudtam az ágyamon terpeszkedő Carlosnak szentelni. Egy kósza pillantást akartam csak a férfinek szentelni, ehelyett visszakaptam rá megbotránkozott tekintetem, amint a részletekre is felfigyeltem. Cipője belegabalyodott szőnyegembe, kabátja a fotel karáján hevert, ő maga pedig már ingét bontogatta és franciaágyam kényelmét élvezte.
Ehhez még fegyver sem kell, hogy kicsináljam! Mit képzel ez magáról?!
Ujjaim ráfonódtak a fegyver nyelére, de a józan eszem szerencsémre hatalmas pofonnal jutalmazott és szenvedélyes suttogása meggyőzött róla, hogy ezt az alkalmat nem elbaltáznom kell, hanem kihasználni. Ingerülten rácsaptam hát kisbarátomra a szekrény ajtókat, és csípőre helyezett kézzel indultam Carlos felé. Nem láttam magam, mégis tudtam, hogy groteszk látványt nyújtok, amint próbálok mosolyogni, de agresszíven tartom kezeimet. Nonverbáliskommunikációból egyes!
Elgyengült arcizmaim megremegtek.
- Tényleg? Tetszel nekem? - meglepett. Hiába néztem meg már többször is magamnak, mint férfit, vettem soron testi adottságait, vigyorát, sármos arcát... nem vallottam volna be még ilyen őszintén magamnak, hogy bejön.
Hosszú csend állt be, mire megbírtam szólalni, mert döntést hoztam.
- Nem félek tőled... - túlságosan is esetlen volt hangom, és mint a félénk szűz kislány, úgy néztem szét a szoba közepéről, hogy merre fussak, hogy minél előbb kikerüljek bűvköréből. Csípőmről kezem lebicsaklott testem mellé, s úgy guggoltam le a földre, hogy holmiját kezembe gyűjtve eltávolítsam a helyszínről. Az nem volt a munkaköri leírásomban, hogy a lakásomon, munkaidőn kívül is kurválkodnom kell. Nem is lett volna gyomrom ehhez... vagy mégis? Túlságosan akartam őt... csábított kidolgozott felsőteste az ing alatt. De persze neki ezt nem szabadott tudnia.
Az utolsó ruhadarabot - dzsekijét - úgy vettem magamhoz, hogy közvetlen mellette hajoltam el, ezzel is megnehezítve saját dolgomat. Vállam övét súrolta és dekoltázsomra egyenes belátása nyílt, amíg fel nem egyenesedtem arcáig.
- Azt akarom, hogy menj el. Fogd a fegyvered, mind a kettőt, és caplass ki innen. Nekem erre nincs időm. - erőszakosan kezébe nyomtam ruháit, majd már húzódtam is el, nehogy utánam kapjon és elbizonytalanított kis lelkemet megtörje ostroma.
Azonnal célba vettem a fürdőszobát, hogy megnézzem a vízcsöveket. Őszintén? Fogalmam nincs mit kell keresnem...
- Ha a zuhanyzók csöveihez is értesz ezt még megnézhetnéd, mielőtt elmész... - kiabáltam át a házon, s befeküdtem a mosdópult alá, ahogy azt a filmekben láttam.

- Aha, tetszem neked , én meg úgy döntöttem, hogy most akár ki is használhatnánk a szoba adottságait, na meg persze egymást. - Széles vigyorom csak még inkább hangsúlyozta önbizalmamat, amivel bele vetettem magamat ebbe az estébe. Megrendíthetetlenül gondoltam azt, hogy bejövök a kiscsajnak, s persze ez kölcsönös volt, mert nekem is tetszett, noha ennek jelét korábban nem adtam, s inkább a súlya miatt cikiztem Őt.
- Nagyon örülök ennek, hogy nem félsz, ez esetben akkor csatlakozhatnál is hozzám. - Ismét megpaskoltam az ágy tetejét, miközben pillantásomat a szemeibe fúrtam, s rámosolyogtam. Másik kezemmel széttártam az ingemet is előtte, így Ő is megláthatott belőlem valamit, csak hogy ne legyen panasza a későbbiekben.
Summer azonban valami oknál közbe nem jött közelebb, sőt, testét már ruha fedte, nem úgy, mint néhány perccel korábban, mikor azt hittem, hogy egyértelmű céllal csábított a szobájába.
- Hű , de morcos lett valaki hirtelen...pedig az előbb, odakint a liftben még nagyon odaadónak tűntél. - Beszéltem hozzá, miközben hajlongott előttem, figyeltem a mozdulatait, testét, s dekoltázsába is bepillanthattam, amikor egészen közel hajolt el a vállam mellett.
- Mi van? - Arcomról a mosoly is lefagyott, ahogy a ruháimat a kezembe nyomta, s dühös pillantással méricskélt engem.
Kezdtem elveszíteni a fonalat, és már abszolút nem értettem, hogy mire is ment ki a játék a részéről. Hogy bosszantott-e ? Persze, hogy bosszantott. Dühített, hogy jó ideig húzta az agyamat, és mikor lehetőségünk is lenne rá, meghátrál.
Ha egy igazi paraszt vagyok, és nem nézném semmibe, akkor gondolkodás nélkül rántottam volna magamhoz, hogy erőszakkal hajtsam be rajta a számlát, de ez a helyzet már nem feküdt nekem. Lehet, hogy néha vadabb voltam, de az erőszak nem állt hozzám közel, legalábbis nem nőkkel szemben. A pénzt mindig jól behajtottam, a verekedés sem esett nehezemre, a pisztoly ravaszát is könnyen meghúztam, de hogy bántsak egy nőt...felejtős.
Ugyan pillantásom nem árulkodott arról, hogy nagyon jó hangulatom lenne, azért úgy gondoltam, teszek még egy próbát, bár magam sem értettem, miért akarom ennyire meghajtani ezt a bigét.
- Na ne csináld már, mi ez a műhiszti,hm? Múltkor az öltözőben zavartál meg és ott fixíroztál Mia előtt, utána meg ott tekeregtél nekem a bárban. Ma a folyosón pedig megkértél, hogy "szereljem meg a csöveidet", visszasmároltál, és még eljátszottad azt a műhisztit is a törölközős jelenettel, hogy felcsigázz. És mikor már tényleg beindulok, akkor lehűtesz azzal, hogy visszaveszed a ruháidat és kezembe nyomod a cuccaidat? Mi a fenére volt ez jó? - Értetlenül figyeltem az elvonuló nőt, majd felkeltem az ágyról. Mezítláb követtem őt, lassan elkezdtem visszagombolni az ingemet, miközben megérkeztem a fürdőszobába, ahol vállammal a falnak dőltem. Félrebiccentett fejjel figyeltem azt, ahogyan befekszik a csap alá, s ekkor tudatosult bennem minden.
- Bakker, Neked tényleg elromlott a zuhanyzód....- Állapítottam meg, s kissé bugyutának tűnhettem, kérdőjelekkel a fejem felett. Nem is csoda, hisz teljesen félreértettem Summert, s én végig úgy gondoltam, hogy az ágyába kíván, ehelyett kiderült, hogy valóban csak a vízvezetékeit kellene megszerelnem.
- Na gyere ki onnan , megcsinálom. - Lehajoltam, és a kezemet nyújtottam felé, hogy kisegítsem Őt a csap alól.
- Szóval ez kinek a szobája? Valamelyik pasié a klubból, vagy a szeretődé, esetleg ilyen jó kecót tudsz fizetni? - Érdeklődve pillantottam rá, miközben , ha megfogta a kezem, akkor felsegítettem a földről, s egy pillanatra egészen közel húztam magamhoz. Aztán persze, el is engedtem Őt, majd én feküdtem a csap alá, s alaposan szemügyre vettem, hogy mi lehet a gond.
- Ezt ..így nem lehet, adj valami csavarhúzót, vagy kést, bármit. - Szóltam ki a pult alól, miközben próbáltam elcsavarni az egyik kis szelepet.

- Öltözz fel légyszíves, ha nem tudsz segítségemre lenni - szóltam még Carlosnak, mielőtt letelepedtem volna a hideg csempére, hogy aláfeküdjek a mosdópultnak.
Azt hittem, majd azonnal meglátom a bajt, szembejön velem a javítandó alkatrész, ehelyett csak kígyó módjára tekergőztek a fal felé az alumínium csövek. Némelyiket por fogta körbe, más elnyűtten csavarodott, s volt egy, amely a tövénél csöpögött. Letöröltem ujjammal a szottyadt vízcseppet a hideg felületről, s mint aki jól végezte dolgát, már el is kezdtem kihátrálni a szűk helyről, de akkor egy újabb csepp szivárgott át a csavart részen.
- Franc egye meg ezt az egészet. Hogy lehetnek ilyen problémák egy négy csillagos szállodában? Áh... - mogorván löktem fel magam ülőhelyzetbe, hogy szembe találjam magam Carlossal, aki végre felemelkedett az ágyamról és végre volt olyan rendes, hogy begombolja az ingét. Így már sem éreztem késztetést rá, hogy megcsókoljam és csillogó felületűre simogassam izmos mellkasát. Rég éreztem ekkora kísértést.
- Jaj, Carlos ne már... ha arra akarok neked célozgatni, hogy dönts ágynak, akkor nem ilyen ócska metaforát találok ki. Könyörgöm, ilyen... - ahelyett, hogy befejeztem volna kritikus mondatomat, felnevettem és félreértett tehetetlenségemben még hamba is beletúrtam.
- Vicces - vigyorogtam tovább, és már csak fejcsóválva figyeltem az ajtót támasztó Carlost. - Tudom én, hogy nálatok férfiaknál az agyatok kilencven százaléka a létfenntartás körül forog, de azért... na ne, milyen udvariasak lettünk, Mr. Torres - jóízű vigyor szökött arcomra, s belehelyeztem kezem övébe. Felpillantottam szemibe, s vártam a villanást fényes íríszein átsuhanni, amint hagy visszapottyanni a földre, de ehelyett egészen felsegített, s ha kissé szentimentálisabb alkat vagyok, akkor arca közelségébe még bele is pirulok.
Nem bántam, hogy ennyire közel kerültem hozzá, így újfent megvizsgálhattam mocskosul jóképű vonásait. De a szép pillanatnak vége is lett, amint ő feküdt be helyemre és ő is megvizsgálta a problémát.
- Az egyik cső csöpög... - tájékoztattam az életbevágóan fontos információról Carlost, melyet paraszt ésszel is azonnal kiszúrt volna. Mégis, jó érzés volt, hogy nem álltam teljesen értetlenül az eset előtt.
Amíg Carlos kutakodott én neki dőltem a mosdóoldalának és onnan figyeltem inge alól kivillanó hasfalát. Csak kérdése szakította meg kényelmes nézelődésem.
Hazudnom kellett volna. Már így is túlsokat hazudtam...
- Az egyik törzsvendégem szobája, aki felajánlotta, hogy költözzek ide, mert ő csak hétvégente van itt. A felesége mit sem tud erről a kis búvóhelyről és mit sem tud rólam. De legalább nekem sem kell az utcasarkon aludnom, s a pasinak sem kell hideg ágyba érkeznie... - folyt belőlem a hazugság. Már túlságosan belelendültem, s így elnyomtam magamban az igazságot, hogy szüleim fizetik nekem ezt a drága lakosztályt.
- Csavarhúzót? Honnan szedjek... áh, nézd! - kurjantottam fel örömteljesen, mikor kinyitva a legalsó szekrényt rátaláltam egy egész szerszámos ládára. Kiemeltem helyéről a szerencse-teremtett ládát, és odapakoltam Carlos lábához. Nem távolodtam el tőle, magam is letérdeltem a láda mellé, hogy megfelelő eszközökkel lássam el szerelés közben a férfit.
- Ha már kérdezz-feleleket játszunk, én jövök - a látottak, vagyis kedvem vendégem meztelen bőre, majdnem elvittek egész más irányba, s majdnem elszalasztottam a lehetőséget, hogy munkámat végezzem.
- Mivel foglalkozol? Ha már fegyverrel jársz, gondolom az egyik oldal igazságát szolgálod. A kérdés csak, hogy melyikét. Nem vagy rendőr, nem bírod őket... mondjuk nem csodálom. Én se bírom a többi ribancot.... szóval, veszélyben vagy? Félsz valamitől, Carlos? - elragadtatva magam a kérdéssorozattól előrébb is hajoltam, majd mivel a férfi még mindig szerelte a csöveket, oda helyezkedtem mellé, hogy muszáj legyen válaszolnia.

- Hát köszi, én is remekül szórakozom . - Feleltem némi sértettséggel a hangomban, mivel nagyon kellemetlen volt a helyzet, s mindent félreértettem. Summer volt a hunyó, mert mindvégig úgy viselkedett velem, hogy azt higgyem, akar tőlem valamit, de így, hogy kiderült, semmit, elég nagyot koppantam, és ez valahol sértette a hiúságomat.
- Nevess csak, haha. - Szúrtam közbe gúnyosan, de haragom gyorsan el is párolgott, amint figyelmemet a műszaki problémákra tereltem.
- De azért?- Egészen közel volt hozzám, de már nem akartam azzal kísérletezni, hogy röhögve lökjön arrébb, így jó fiú módjára inkább elengedtem, és neki láttam a csap szerelésének. Alá feküdve, alaposan szemügyre vettem a csöveket, de megjegyzése nem hagyta, hogy kukkantsak ki egy pillanatra a csap alól.
- Melyik? - Vigyorogtam perverzen, tekintetét keresve.
- Jó..jó...de azért valld be, hogy mégis bejövök neked, nem?- Közben visszabújtam a csap alá és ujjaimmal próbáltam szétválasztani a csöveket egymástól, hogy lássam, hol lehet a probléma, melyik lehet lyukas.
Nem volt túl jó állapotban a vízvezetékrendszer, s annak ellenére, hogy csöpögött, meg mertem volna esküdni arra, hogy dugulás lesz a probléma, és az miatt nem működik megfelelően a zuhanyzó. Azt pedig csak egy módon lehetett kideríteni, szét kellett szedni hozzá a csöveket.
- Törzsvendéged? Szóval akkor mégis ágyba bújsz a törzsvendégeiddel, hm. Milyen gondoskodó vagy.. - Némi gúnnyal jegyeztem ezt meg, mivel emlékeztem a szavaira, amikor a bárban kikérte magának, hogy a táncnál többet dolgozzon a pénzéért.
- Kérem akkor. - Nem tudtam kipillantani Sumerre, csak a kezemet nyújtottam ki a csavarhúzó után, és tapogatóztam a levegőben, míg meg nem lett a csavarhúzó. Egy picit még a kezeire is rámarkoltam, s ujjaimat végig húztam övéin, miközben elvettem a szerszámot.
- Te mindig ennyit kérdezel? - Válaszoltam, miközben a csavarhúzó segítségével próbáltam megbütykölni a csöveket.
- Mondjuk úgy, hogy mindig találok melót, több lábon élek. - Nem szerettem volna ennél többet mesélni magamról, hisz egyáltalán nem tartozott Sumerre az, hogy drogokkal kereskedem és egyéb piszkos ügyekben vagyok benne.
- A pisztoly meg csak önvédelemre szolgál, tudod , milyen veszélyes Las Vegasban az élet. - Vigyorogva pillantottam ki a csap alól, majd visszabújtam alá és folytattam a szerelést.
- Szóval bejövök neked?- Ezredszerre is ismételtem már a kérdést, részben cukkolni akartam őt, másrészt el akartam terelni a témát. Persze, a csavarhúzó megszaladt a kezemben, sikerült kilyukasztanom az egyik csövet és hirtelen víz zúdult a képembe, meg némi koszos szmötyi a csövekből.
- A fenébe már. - Morogva húztam ki a fejemet a csap alól, a hajam, a képem, és az ingem is tiszta víz volt, én meg mérgesen pislogtam Sumerre.
- Ne merészelj röhögni. - Dünnyögve kászálódtam fel a földről, s a tükörbe pillantottam. Úgy néztem ki, mint egy kiscserkész egy vízi csata után.
- Nagyszerű...áhh, az ingem is elb..ódott. - Morogva húzogattam magamon az anyagot, ami kezdett rátapadni a testemre.

Már majdnem magam is újfent elfeküdtem volna a kövön, de akkor Carlos olyan hirtelen ugrott fel, hogy ijedtemben magam is hátrébb hőköltem, nehogy a nagy sietségben rám ugrojon. Feltérképeztem a helyzetet - melyhez elég volt szemeimet elővenni -, és máris megláthattam, hogy hatalmas tócsa nyújtózik el a tojáshéj szín csempén. A víz mennyiség egy idő után elapadt, s már csak csöpögés bővítette a rögtönzött pocsolyát fürdőszobám közepén.
Nem haragudhattam Carlosra, ezért eszem ágában nem volt veszekedni vele, legalább megpróbálta, és igazán udvarias tett tőle, hogy azonnal, kérdések és gúnyos röhögés nélkül vette át tőlem a nehéz munkát.
Én magam persze igyekesztem fenyegetésének hatására visszatartani nevetésemet. Valóban, egész röhejesen nézett ki, ahogy haját eláztatta a hideg víz, az ingét pedig viselhetetlenné tette. Elég volt arcára néznem, s máris széles vigyorgás fogott el. Nem volt bennem rossz szándék, sőt, máris azon gondolkoztam, miként segítsek neki, honnan húzzak elő törölközőt, hogy a hajából csöpögö felesleges vízmennyiséget felitassam.
Elfelejtettem az előzőeket. Mintha a fürdőszobaajtó kinyitásával üvegfalat engedtünk volna a liftben, a folyosón, a hálószobában történtekre, s most ugyan emlékezve, de nem haragudva kezdenénk új fejezetet ismertségünk líneáris történetében.
Minden elhangzott információt elraktáraztam magamban, de miközben előhúztam egy vörös frottírtörölközőt, már nem tartottam olyan fontosnak, hogy újabbat kérdezzek, vagy csak válaszoljak neki bármelyik kérdésére. Egyetlen feltevése keringett őrült módon gondolataimban, még pedig a kérdés: tetszik-e Ő nekem.
Nehéz lett volna elmondanom, nehéz lett volna választ adnom erre a kérdésre. De mivel annyira kitartóan próbálkozott, s sokadjára is felbírta ölteni arcára ugyanazt a piszkos félmosolyt, mely már önkéntelenül is hozzájárult a májdagasztó kérdéshez, nem hagyhattam szó nélkül, megválaszolatlanul.
De persze el sem siettem.
- Megengeded? - emeltem fel a széttárt törölközőt, hogy először arca vonásain simítsak végig a törölköző puha anyagával. Megvártam, hátha ellök, s nem engedi, hogy babusgassam, viszont ha nem tette meg, akkor homlokánál elindultam az anyaggal. Orrán szántottam végig, majd arca két oldalát vettem a puha anyag gyengéd ölelésébe. A túl közeli helyzet összezavart, s kezeimet egyre görcsösebben kellett kényszerítenem, hogy a kidolgozott mellkassal ne foglalkozva, haja felé induljanak.
- És sietsz valahová? - céloztam ingére, hiszen nem bántam volna, ha itt marad, míg meg nem szárad ruhadarabja. Mielőtt még elkezdtem volna kigombolni a vizes ruhadarabot, feldobtam feje tetejére a törölközőt, hogy hajszálaiból kicsavarjam a kellemetlen nedvességet.
- Ha gondolod, kimoshatom, aztán fél óra alatt megszárad a szárítógépben, utána pedig elmehetsz. A fontosabb dolgaidra... - vontam meg vállamat, mikor már az utolsó gombot bújtattam át a cérnával szegényezett lyukon.
- A kérdésedre pedig a válaszom - belekezdtem, hogy majd valami biztatót mondok neki testével kapcsolatban, de az ajakharapdálásnál elmaradtam, s miközben lecsúsztattam válláról ingét elködösült tekintettel néztem a tökéletes felsőtestet. Nem voltam képes azt mondani, hogy igen...
Ehelyett bezártam gondolkodás nélkül a köztünk maradt távolságot, s gyors, romantikusnak nem nevezhető csókot loptam ajkairól. Ijedten húzódtam hátrébb, hogy pillantásomat a férfiéba mélyesztve lássam, milyen reakciót váltottam ki hirtelen tettemmel.

Tükörképem rémesen festett, az ingem csurom vizes volt, hajszálaim a fejemhez tapadtak és tényleg úgy néztem ki, mintha a vízből húztak volna elő. Ráadásul hideg víz volt, így nem volt túl kellemes abban a ruhában ácsorogni a fürdőszoba kellős közepén. Kezeimet magamtól távolabb tartva , leráztam magamról a vízcseppeket, már amit tudtam, s lepillantottam a földre, hogy szemügyre vegyem a víz pusztítását.
- Ilyen hülye csapok is csak az ilyen négycsillagos szállodákban fordulhatnak elő. - Morogtam továbbra is, nem figyelve arra, hogy Summernek esetleg tetszik a szituáció, és esetleg nevetségesnek találhatja a helyzetet. Mezítláb ácsorogtam, így már a talpam is vizes volt és ebben a helyzetben csak puffogni tudtam, egészen addig, míg észre nem vettem Summer mosolyát és segítő készségét.
Ott álltam előtte, akár el is kaphattam volna a törölközőt a kezéből, ám ahelyett engedelmesen hagytam, hogy Ő törölje le arcomról a vízcseppeket. Jól esett, mikor finom mozdulatokkal kezdte feláztatni hajamról, s arcomról a vizet. Mindvégig figyeltem a tekintetét, de úgy éreztem, hogy kerüli a pillantásomat.
Kellemes érzés futott át rajtam, rég nem éreztem efféle gondoskodást, nem mintha hagytam volna bárkinek is, hogy így bánjon velem.
- Már nem sietek, rég lecsúsztam az üzleti megbeszélésről. - Morogtam halkabban, mert már a dühöm is elszállt, azzal, hogy Summer így bánt velem. Pillantásom végig futott a karjain, figyeltem a mozdulatait, pillantását kerestem, s tekintetem néha elkalandozott az ajkai felé.
- Hm?- Ennyit szántam visszakérdezésként, miközben lepillantva már azt figyeltem, hogyan szánt végig ujjaival ingem gombjain. Már ezen mozdulataival is kezdett az őrület határa felé sodorni, tekintettel a korábbiakra, s azt hiszem, túl közel volt hozzám, hogy ne fussanak végig fejemben buja gondolatok.
- Kimoshatod, ha gondolod...- Arcát figyeltem, amint lesegítette vállamról az inget, majd pillantásomat a tekintetébe fúrtam, mikor végre rám nézett. Hirtelen csókolt meg, és azzal a hévvel már hátrébb is húzódott. A csók nem volt érzéki, éppen csak súrolta ajkaimat, de ahhoz elég volt, hogy ne akarjam megfékezni magamat. Kezem lassan megindult arca felé, miközben szemeibe néztem, pár pillanatig még vártam, mert nem tudtam, nem-e újabb szórakozás ez részéről. Nem annak tűnt.
Megérintve az arcát, odahajoltam s megcsókoltam Őt, sokkal nagyobb szenvedéllyel, mint azt korábban Ő tette, s csók közben bal kezemmel magamhoz húztam Summert, majd ha nem ellenkezett, akkor ölbe kapva őt, megindultam vele az ágy felé.

- Én jobbat tudok, mint egy üzleti megbeszélés - vigyorodtam el alig láthatóan, miközben arcára terítettem a törölközőt, hogy mielőtt elhajítom, áttöröljem hibátlan bőrét.
Többször is belefeledkeztem külsejébe, s többször is perverz képek villantak fel előttem, amíg bontottam inge gombsorát. Csábított bőre, illata, s megszüntetve akadályozó gondolataimat, belevesztem látványába.
Nem csak Őt, magamat is megleptem a villámcsókkal. Talán nem kellett volna ezt tennem? Őrültséget csináltam azzal, hogy felbátorítottam? Ezzel most beismertem, hogy a hálószobában lerendezett kis jelenetem valóban műhisztéria volt, s már akkor nagyon vágytam rá, hogy magához rántson. De hát, szükségem volt időre, míg beláttam, hogy ráérek lazítani, feladni merev elveimet és siratni a Seth-tel való kapcsolatomat. Ember voltam, s megvolt azon szükségletem, hogy valaki szenvedélyesen magához rántson, s magáévá tegyen. Nem mondom azt, hogy bármelyik utcán szembejövőtől jól esett volna, ha azonnal ágynak dönt, de a Carlossal való viharos kapcsolatom már kiáltott a testiségért. S nem csak az én részemről volt ez már őrjöngő vágy, jól láthatóan ő sem akarta tovább tűrtőztetni magát.
De hát kinek ártunk azzal, ha egyszer, csak egyszer lefekszünk, hogy kielégítsük dübörgő testi gyarlóságunk kívánalmát?
Megszelídítve talán még használhatóbb is lesz. Ki tudja... mindent meg kell tennem egy jobb ügy érdekében.

Miután letudtam erkölcsi harcomat, Carlos csókjába feledkeztem bele. Megszűnt minden aggályom, és csak arra koncentráltam, hogy beleolvadjak birtokló ölelésébe, átadjam magam a buja, kéjes kényeztetésnek. Eszem ágában nem volt már semmit tönkre tenni.
Ahogy felemelt belekapaszkodtam nyakába, s míg az ágyig el nem értünk el sem engedtem. Ha végigdöntött az ágyon, akkor lefuttattam kezeimet hátára, hogy aztán körömmel szántsam fel forró bőrét. Ajkaimmal birtokba vettem nyakát, majd lejjebb haladtam annyira imádott mellkasára, hogy puha csókokkal hintsem be a kemény felületet.
Egyelőre hagytam, hogy ő magasodjon fölém, birtokoljon, s irányítson, így azzal lehettem elfoglalva, hogy utolsó két ruhadarabjától is megszabadítsam. A farmert nehézkesen toltam lefelé combjai mentén, s mohó módon meg is állítottam térdénél, hogy belekapaszkodva alsó nadrágjába egy apró mozdulattal felszínre engedjem ágaskodó férfiasságát.
Többször is belemosolyogtam megállíthatatlan csókunkba, miközben törtem előre kezeimmel.
Féltem, hogy bármelyik percben meggondolhatja magát, hisz most visszaadhatja azt a kellemetlenséget, mikor én játszottam vele a liftben. Ott hagyhat akármikor, megállíthat, s csak egy rossz kurva leszek a szemében, aki nem bírja kontrollálni saját vágyait.

Nem taszított el magától, helyette lábait a derekam köré kulcsolta, s nyakamba kapaszkodva csókolt vissza. Ez biztosított arról, hogy Ő is akarja és nem csak egy újabb játék eszköze volnék. Kezemmel átkaroltam a derekát, míg másikkal nyitottam az ajtót, s miközben ajkait faltam , egyre közelebb értünk a puha ágyhoz. Summer már egy ideje játszott velem, már a liftben is beindította a fantáziámat, s ezúttal sem kellett hozzá sok, hogy teljesen ráhangolódjak. A puha ágyra engedtem testét, fölé hajolva újra megcsókoltam, lehúztam felsőjét, s azt félrehajítva hagytam, hogy Ő is kényeztesse testemet.
Kölcsönösen viszonoztam érintéseit, széles mosoly húzódott ajkaimra, figyeltem pillantását, ahogy szemügyre veszi testemet, élveztem mohóságát, mellyel az őrületbe kergetett. Én sem tétlenkedtem, megszabadítottam az alsóneműjétől, majd viszonoztam korábbi heves csókját, s fölé kerekedtem az ágyon.
- Ezért már megérte, hogy elázott az ingem. - Suttogtam mosollyal ajkaiba, miközben lábai közé férkőztem. Combjain végig simítottam, majd közelebb húztam magamhoz, s birtokba vettem testét. Érintése, csókjai, illata , s közelsége sem hagyta nyugodni testemet. Vággyal raboltam testét, öleltem, csókoltam, s ágyékommal addig rohamoztam ölét, míg meg nem remegett karjaim közt, és ajkaiból elő nem törtek kéjes sikolyok.
Izzott köröttünk a levegő, körmei már-már sértették a bőrömet, ajkai érintése feltüzelt. Teljesen kizártam a külvilágot, nem tudtam mással foglalkozni, csakis azzal, ami éppen akkor történt köztünk. Nyögések hagyták el ajkaimat, izmaim megfeszültek, s kimerülten feküdtem karjára, hogy szemeibe nézve olvashassak a gondolataiban.

Nem hittem el, hogy ennek a fantasztikus pillanatnak vége szakadhat egyszer. Annyira jól esett, hogy csak velem foglalkozott, hogy csak engem ölelt, engem csókolt, engem kényeztetett, hogy kénytelen voltam bevallani magamnak, hogyha most látnám meg Miát gyömöszölgetve, egész biztosan elkapna a düh és igazi féltékenységi jelenetet rendeznék. Nem, soha többé nem akarom látni Carlost más nőkkel. Nem hogy szexelni, de még az is kellemetlenül érintene, ha más nő táncolna neki a clubban. Azt akartam, hogy ez, ami köztünk történt még sokáig tartson, legalább örökké.
Mielőtt végetért volna a rémisztő mámor utolsó csókot loptam ajkairól, hogy aztán összeölelkezve adjuk át magunkat a csodálatos érzésnek.
Ujjaim önkéntelenül markoltak bele széles vállaiba, s húzták automatikusan közelebb testemet a férfiéhez. Ajkaim is követték kezem célját, s fejem végül vállára hanyatlott, hogy jóleső, érzéki nyögésemet bőrébe fojtsam. Kimerülten forrázta le leheletem bőrét, mikor mindennek vége lett.

Hosszan feküdtem karjai közt, hogy magamba szívjam illatát, elmerüljek tekintetében, s minél többet kapjak belőle, míg velem van, míg az én ágyamban fekszik, míg az én csókomra szomjazik. Féltem, hogy ez az idill megszűnik, ha kikelünk a gyűrött lepedők közül, s visszaáll gyűlölködésünk eredeti méreteiben.
- Isteni volt - vallottam be őszintén, érzéki és rekedtes hangon, mikor úgy éreztem, hogy már nem törik szilánkjaira a körülöttünk lévő valóság. - Maradhatnál, ha akarsz... az inged úgyis vizes, nem vagyok a clubban, hogy tudjak táncolni neked... és különben is. Ha neked is annyira jó volt, mint nekem, akkor reggel egy zuhany után megismételhetjük - húztam széles vigyorra ajkaimat, s reméltem érti szórakozott célzásomat.
Vigyorom lassan mosollyá fakult, s miközben arcát figyeltem, s lassan cirógattam mellkasát, észre sem vettem, de elnyomott az álom. Az egész éjszakát átaludtam, s reggel úgy ébredtem, mint akit kicseréltek. Jó kedvvel, mosolygósan, derűlátón. Ez egész addig tartott, míg szőke kócomat nem túrtam ki szemeim elől, s nem vettem észre magányomat a hatalmas takaró alatt.
Kínomban nem tudtam szólni, esetlenül, elárvulva, elárulva markoltam meg a fehér anyagot, hogy a belsőmet hirtelen feszítő érzést kiengedjem.
De azt a megalázást, amit ezután éltem át, nem tudtam máshogy, csak rombolással levezetni.

VÉGE