Morgó medve, az, mert mindenre csak morog. Nem képes elfogadni, hogy ketten vagyunk. Hogy jól érezhetjük magunkat, mert a fene se tudja, hogy itt vagyunk. Egyedül tényleg csak Cler, de ő is csak engem tud. Az már más kérdés, hogy jól ismer, és összerakja a képet. De ő nem mondja el senkinek sem. Ebben biztos vagyok.
- Csak jól akarom magamat érezni. Ez akkora bűn? Ki akarok kapcsolódni, csak élvezni ezt a két napot, és nem gondolni semmire sem – nem értem mit kell ennyire kérdezősködni, hogy miért akarok inni. Jól esne és kész. Tényleg nem tudom mit kell ezen is pörögni. Kezd elegem lenni, de nagyon. És amikor ott hagy, elfekszik az ágyon, már az se érdekel, hogy megrendelte a pezsgőt, mert elszakadt az a bizonyos cérna. Hozzávágtam mindent, majd azon voltam, hogy én fogok távozni nem pedig ő. Elegem lett ebből a morgásból, és tiltakozásból. Tényleg ennyire képtelen elengedni magát?
Csak a szemem sarkából láttam, hogy majd nem elesett, de nem álltam meg ettől. Tovább mentem, vagy legalább is mentem volna. Már a kilincs is a kezemben volt, amikor elkapott, és átölelt. Annyira édes volt, amikor a fülembe súgta, hogy nem akarja, hogy elmenjek. Ez olyan jó érzés volt hallani. Viszont ilyen forrón nem eszik a kását, így nem öleltem vissza, de nem is löktem el. Csak ott álltam, némán hol ránézve, hol a falat, majd jött a pincér meg a pezsgő. Akkor is csak álltam, nem mozdultam.
Hagyom, hogy az ágyhoz vezessen, és még mindig nem szólaltam meg, a kérdésére se válaszoltam, hanem csak hátra dőltem én is, és hozzábújtam.
- Ne csináld ezt többet – mondtam neki, majd ránéztem.
- Fogd fel, hogy senki se tudja, hogy itt vagyunk,vagy hogy együtt vagyunk. A házban úgy tudják, hogy elutaztam édesanyámhoz. Te meg amúgy se mindig nézel be, ha pedig van valami, akkor mehetsz, nem fogok ellenkezni. De ezt a morgolódást, és negatív hozzáállást fejezd be létszíves – újra elmagyaráztam neki, hátha belefér abba a morgós fejébe, hogy nincs gond, elengedheti magát.
Aztán, ha hagyta, akkor finoman megcsókoltam. Eleinte csak ízlelgettem az ajkát, majd kicsit elmélyítettem a csókot, ami nagyon is hiányzott már. Majd, ha pedig befejeztük a csőrözést letettem a fejemet a mellkasára.
- Így maradunk még kicsit? – kérdeztem halkan, majd még jobban hozzábújtam. Nem is tudom, hogy mennyi idő telt el, ha hagyott minket így feküdni.
- Felbontod az ajándékod?– kérdeztem kíváncsian, és ha most megint azzal jön, hogy ne költsem rá a pénzemet isten bizony lekeverek neki egyet.

Túl fura ez az egész, de annyira jól esik. Ahogy az is, hogy tényleg itt van velem, és marad. Nem megy el. Nem megy ki tudja hová,kitudja kihez. Féltékeny vagyok? Igen, azt hiszem én is az vagyok, ahogy ő az előbb. Tudom mit jelent ez, de nem akarom elhinni, mert talán épp a hihetősége miatt lenne az, hogy most érzem az egész dolgot, ami talán van tényleg köztünk. De tudom, hogy ha ez szóba is felmerülne, akkor vége lenne, és ezt az illúziót nem akarom elveszíteni, ahogy őt sem.
– Látod, pont ezért akartam ezt az egészet, mert már te se tudod, hogy mikor volt igazi karácsonyba részed. Már én se emlékszem, hogy milyen ez az egész. De most azt hittem, hogy megengedhetjük a dolgot, amikor minden jól megy, és pörög az üzlet is  - sóhajtottam fel, majd tovább pihenek. Azt hiszem azok a pillanatok tényleg egyszerűbbek, amikor veszekszünk egyet, majd egymásnak esünk. Sokkalta könnyebb, mint most itt ez az egész, ami kezd ránk telepedni. Lehet, hogy csak a hely, meg az alkalom hatása lenne? És tényleg csak illúzió az egész? És azért csináljuk ezt, mert azért az ünnepre való tekintettel nem akarjuk megbántani a másikat? De akkor miért esik ennyire jól? Túl sok kérdés van itt azt hiszem, amire soha nem fogok választ kapni.
- A bordád túl élte, és te is, de megérdemelted – nevettem fel mellette, majd hagytam felülni, és én is feltámaszkodtam mellette.
- Szóval igen, a bordatörő dobozt – haraptam be az ajkamat, és vártam kíváncsian, hogy mit fog szólni.
- Tudom, és nekem nem gond. Én tényleg csak megelégszem azzal, hogy ha legalább ezt az egy estét, és a holnapi fél napot velem töltöd. Nem kell szállodai szolgáltatás, meg semmi, csak ez, hogy kicsit… Tudod….Ilyen normális legyen minden. Nincs vita, veszekedés, kiabálás, csak ez , meg azért egy kis ez meg az is  , az is kell– emeltem fel a kezemet, mint egy körül mutatva, majd kuncogva a fenekébe csíptem.
- De most már nyisd ki – biztattam kicsit.
Hagytam, hogy kibontsa a dobozt, amiben egy vörös falatnyi bugyi volt, az én méretemben. Ebbe pedig bele csomagoltam a
karkötőt és a nyakláncot .
A karkötő belsejében pedig volt egy liliom virág apróba gravírozva.
- Remélem tetszik - néztem rá kérdőn, hogy mit szól hozzá tényleg. Dühös lesz, vagy mi lesz egyáltalán.

Most nem tudom, hogy mi van. Kicsit elegem van ebből a akarja, nem akarja ez az egészet dologból. Tényleg jó lenne, ha eldöntené, hogy most akkor menne, vagy maradna. Akarja, vagy nem akarja. Én akarom, és vele, de ha így folytatja, akkor megint egy szakadékot fog nyitni kettőnk között. És ezekből a szakadékokból is sok van már.
Kérdéseit meghallva felsóhajtottam. Most tényleg ennyire nagy bűn ez? Egyelőre nem válaszoltam neki a kérdésre, mert azt akartam, hogy nyissa ki az ajándékát.
- Sajnálom, de megérdemelted – vontam meg a vállamat, mert ami igaz, az igaz. Tényleg megérdemelte. Kellett neki kiakasztania.
Az újabb válaszra megforgattam a szemeimet, mert már megint kezdi.
- Tudod mit… Igen a veszekedés jó, meg hogy utána dugunk egy jót. De tényleg mindig veszekednünk kell, és dugnunk? Mi mást nem csinálhatunk? Csak ezt? Tudod tényleg azt hittem, hogy ez az egész jó ötlet. Hogy dugáson és vitákon kívül esetleg mást is csinálhatnánk együtt, mert még is csak együtt dolgozunk, neked dolgozom. Azt hittem egy közös pihenés jól fog jönni a sok vita közepette, de már tudom, hogy tévedtem, mert veled csak vitatkozni lehet, meg kefélni – morogtam, majd arra is csak ne csípkodjam.
Újabb morgás jött a bugyira tett megjegyzésére is, de az utolsó mondandója tette be végül a kaput.
- Te tényleg csak vitatkozni tudsz, meg morogni. Akkor vitatkozzunk, dugj meg szokás szerint és menj dolgodra. De tudod mit meg se kell dugni, majd elintézem magamnak a dolgot. Azokat pedig pont azért vettem, mert nem viselsz, és azt hittem tetszeni fog, de ha ennyire nem tetszik, meg nem hordod, akkor vissza lehet adni – kaptam ki a kezéből miközben felálltam mellőle.
- Azt a rohadt bugyit meg azért raktam oda, hogy kicsit beindítsam a fantáziádat, hogy esetleg elgondolkodj van e rajtam egyáltalán – morogtam továbbra is miközben távol mentem tőle.
- Tessék megkaptad a mai vitádat mehetsz dologra, vagy dugni is akarsz? Mert, akkor tessék – nyúltam hátra, és lehúztam a ruha cipzárját, hogy az leessen rólam, ami alatt konkrétan nem volt semmi sem, mert azt a nyamvadt bugyit az ajándékába tettem.
- Itt vagyok, dugj meg és menj dolgodra, vagy csak húzz innen a francba, mert nem fogom ezt csinálni két napon keresztül…Nem fogom hallgatni, hogy morogsz, és tiltakozol az ellen, hogy kicsit máshogyan töltsük el az időnket. Vagy azt hallgatni, hogy az embereid mit szólnak, amikor azt se tudják , hogy itt vagy. Ráadásul csak én tudom tényleg, hogy itt vagy velem, és kellemesen tölthettük volna az időnket. Nekem meg a szám nem jár el a rohadt életbe is. Úgy, hogy vagy dugj meg, vagy tényleg menj most már a francba – azzal leültem a vele szemben lévő fotelbe széttárt lábbakkal. Irtó dühös voltam rá, és csalódott is. Tényleg nem tudom mit hittem. Lehet nekem csak ez jár, vita és kefélés, lehet tényleg csak egy lotyó vagyok. Nem tudom mikor éreztem magamat úgy isten igazából tényleg ennyire kurvának, vagy viselkedtem ennyire kurvásan, mint most ezzel a leüléssel. Nagyon régen nem....és mondhatni szarul esik.

Kezd e az agyamra menni? Nagyon is. Elegem van ebből az egészből. Mellette nem is tudom mikor éreztem így magamat utoljára. Azt hittem, hogy megengedhetek magamnak dolgokat, de tévedtem. Köztünk mindig is csak munka kapcsolat fog lenni, meg egy kis mellékes, ami az igényeinket kielégíti. Nem tudom miért gondoltam azt, hogy talán egyszer ...talán kicsit több....talán nem csak arra vagyunk jók, hogy üzleteljünk, és lefeküdjünk egymással. Talán pont a saját érzéseim azok, amik miatt félre értelmeztem az öveit? És csak azért féltékeny, mert úgy mond üzletileg hozzátartozom, és így ne nyúljon hozzám senki sem?
- Ez az egész a normális élet, kapcsolatok tárháza. Nem kell ahhoz romantikázni, és házasnak lenni, hogy az ember jól érezze magát azzal , akivel akarja. Amúgy meg ne néz ennyire hülyének. Olyan, hogy mi sosem létezhet, hisz a tulajdonod vagyok, befektetés és szükséglet kielégítő - legszívesebben tárgynak tituláltam volna magamat, mert jelenleg így is érzem. De tudom, hogy nem vagyok az, legalább is az én szemszögemből, de ettől minden más igen.
- Ne csináljak úgy? Tényleg ne? Mikor is volt utoljára az, hogy ne vita után tetted volna meg azt, amit kértem tőled? Mindig mindenre előbb nemet mondasz, és ne tagad , vacsorára is mondtál már nekem nemet, nem egyszer - förmedtem rá, hiszen már ideges vagyok, és nem kicsit.
- Mindig ki kell azt harcolnom, ha normális dolgot akarok veled csinálni, de kész belefáradtam. Megkapod a vitádat, és a mellékes dolgodat, úgy,hogy csak rajta, hiszen nincs már akadálya semminek sem. Itt vagyok, a tiéd vagyok. A vitádat már megkaptad - morogtam az orrom alatt miközben levetkőztem, s leültem felkínálva magamat. Bár legszívesebben ezt se tettem volna meg. De jelenleg már totálisan mindegy mit csinálok. Nem kicsit bántott meg, és ezt nem fogja egy könnyedén kiváltani bármivel is. Talán mondhatjuk azt is, hogy összetörte a szívemet, amit féltve őrizgettem neki, még ha nem is szós szoros értelemben, de valahol még is megtette. Ideje megkeményíteni magamat, és lemondani arról, hogy lehet az életemnek egy kis normális része, ami nem köthető semmihez sem. Ahol nem kell annak éreznem magamat, ami vagyok, amit most jelenleg nagyon is érzek. Nagyon régóta nem volt azzal problémám, hogy egy kurva vagyok, de most sikerült neki elérnie.
Most is csak azt tudja hajtogatni, hogy fejezzem be, ne csináljam. Persze, mert ez megoldás. Hát jó.
Felálltam, nem szóltam hozzá, csak bevonultam a fürdőbe, aminek az ajtaját magamra csuktam, be is zártam. Csináljon , amit akar. Én pedig megnyitottam a csapot a zuhanyba, majd beállva alá a sarokba összekuporodtam, és most már hagytam, hogy a könnyeim útnak induljanak.Eddig tartottam őket, de most már nem volt akadálya annak, hogy útnak indítsam őket. De nincs sok időm, rendbe kell szedni magamat, de leginkább össze. Ezért felálltam, és megnyitottam a hideg vizet. Az majd segít. Kellett legalább 5-10 perc, amíg rendezni tudtam a gondolataimat, és elevezni valahová messzire. Ezt a képet is rég használtam már. Tudom anno kezdőként gondoltam mindig olyan dologra, ami szép és jó, hogy végig tudjak egy -egy éjszakát csinálni.
Amíg ott álltam át is fagytam, így miután kiléptem belebújtam a köntösbe, aminek puhasága nagyon is esett most. Vettem egy mély levegőt és kimentem megnézni vajon itt van e még, hiszen legalább 20 perce bent vagyok.

Elmondtam mit érzek, akkor minek válaszoljak a kérdéseire? Nem is válaszolok. Ami igaz, az igaz. Jelenleg valahogy így gondolom tényleg, hogy a tulajdona vagyok, akin kedvét tölti, utasításokat ad ki neki, elszámoltatja. Én azért valahol azt hittem, hogy ennél több van köztünk. Barátság, ……extrákkal. De most minden érzelmemet és gondolatomat felborította, és nem tudom mi az igaz, és mi nem. Mit miért tett, vagy épp nem tett. Hogy összezavart e ezekkel az állandó tiltakozásokkal, kiakadásokkal? A válasz nagyon egyszerű: igen.
- Jam, csinos nő ….- most tényleg csak ennyi lennék neki? Semmi más? Egy csinos nő, akinek munkát ad, aki senki máshoz nem mehet, aki nem várhatja el, hogy eltöltsön a másikkal egy különleges estét? A rohadt életbe is, valahol a bizalmasa vagyok, és még így is csak egy csinos nőnek tart? Belehalt volna esetleg azt mondani, hogy barát, vagy valami ? Szóval ennyit a bókjáról, ami jelenleg fikarcnyit sem érdekel. Látom , hogy rám néz, és utálom azt a rohadt szemüveget, mert szeretem a szemeit nézni. De tudom, hogy kell neki, azt viszont már nem, hogy minek is tart engem.
- Igen elvittél, de épp most ismerted be, hogy csak viták árán, ha kiharcoltam a dolgokat – eddig se arról volt szó, hogy nem kaptam meg, amit akartam. Még akkor is, ha a fő dolog ő maga lenne az, mert kis adagokban , de eddig őt is megkaptam. De ma, ma amikor szerettem volna kicsit másképp a dolgokat , máshogy alakítani…Most nem kaphatom meg…csak mert neki nem tetszik, neki túl rózsaszín az egész.
A következő pillanatokban inkább már nem is foglalkoztam vele, csak is magammal. A saját fejemet, gondolataimat kell rendeznem. Ráadásul már tényleg annyira kiborultam, hogy nem igazán bírtam volna visszatartani azt, hogy kicsorduljanak a könnyeim. Előtte pedig nem fogok sírni, azt már nem. Ennél erősebb vagyok, meg ennél az egész hóbelebancnál is. Valahogy túl kell lépnem rajta. Nem szerethetem, hisz minek szeressem ? Viszonzást nem kapok , nem nevezhetem annak azokat a dolgokat, amiket ki kellett harcolnom, hogy valahogy együtt legyünk, kettesben. Szóval ezek nem viszonzások. Azt hittem, hogy ezzel a meglepetés estével, napokkal talán sikerül elérnem olyat, ami az irodába is történt köztünk. De őfelségének megint nem felelt meg semmi sem, amit szerettem volna.
Miután összeszedtem magamat, és szépen felépítettem a falat, amit percek alatt az ellenállásával, a nem akaromságával, az összezavarásommal ledöntött szinte földig. Ahogy kiléptem ott állt az ajtó mellett. Meglepetten néztem rá, hallottam a kérdését, de tovább is mentem, és mentem töltöttem magamnak egy italt a minibárból, így mivel ittam nem válaszoltam a kérdésére. Egyikre sem. Jelenleg valahogy úgy éreztem, hogy nem tartozik rá az érzelmi állapotom. De végül még is úgy döntöttem valamiért, hogy valamit csak válaszolni kellene. Így épp szóra nyitottam a számat, amikor kopogtak. Zavartan néztem az ajtóra, majd az órára, végül bevillant, hogy vacsoraidő van, amit meg is rendeltem előre, és a szobába kértem. Bizonyára ez lesz az.
- Megtennéd, hogy kinyitod. A pincér lesz az a vacsoránkkal, amit rendeltem – mondtam Deannek, de nem néztem rá.
- Borra valót a táskámba találsz, én addig felöltözöm, ha beengedted döntsd el, hogy maradsz e vagy sem. Én maradok, és eltöltöm magam, ha kell ezt a két napot, úgy ahogy akarom. Ha maradsz, akkor meg rajtad áll, hogyan töltöd el – azt biztos, hogy ezek után mindenféle kényeztetés rám fér, amit a szálló kínálni tud. Viszont azt nem tudtam megtenni, hogy elküldöm, de azt se, hogy marasztalom. Rajta áll, hogy hogyan dönt. De az biztos, hogyha marad elég hideg lesz a légkör. Ma este biztosan. Reggel, vagy holnap ? Még nem tudom. Jelenleg nagyon ott tartok, hogy kettészakadok. Mert az egyik felem még igen is szereti, és nem akarja ezt az egész vitát, meg semmit sem, csak kellemesen szeretné eltölteni az időt. Viszont a másik felem meg nem akarja ezt csinálni. Ő felejteni akar, és túllépni Dean iránt érzett dolgokon. Mielőtt beléptem volna a szobába még ránéztem, és ezt tettem, amikor az ajtókilincset megfogtam.
Behajtottam a szoba ajtaját, hogy a pincér ne lásson be. A táskámba megkerestem a melegítőmet, amit most tökéletesnek találtam, de leginkább zártnak. Szomorúan pillantottam az estére hozott hálóingecske felé, amit szerettem volna neki felvenni, de már erre se fog sor kerülni. Vagy lehet már csak dacból is felveszem, hogyha marad ,és szépen kihúzódom az ágy túl felére.
- Szóval, maradsz, vagy mégy? – kérdeztem, ahogy a szobából kiértem felöltözve. Valahol reméltem, hogy még ott találom. Ha ott volt, ha nem, akkor is megkerestem a pincér által hozott dolgok között a sajátomat, majd néztem, hogy hová ülhetnék le enni.
- Ha éhes vagy egyél nyugodtan, neked is rendeltem – mondtam neki, ha még ott volt, majd végül megtaláltam a helyemet egy ablakkal szemben, amiből a várost lehetett látni, és vártam, hogy leül e mellém enni. Ha nem volt ott , akkor a kérdés elhangzása nélkül ültem le, és enni kezdtem.

Nem is tudom mit vártam egy titkos estétől, kettesben vele. Lehet tényleg ideje lenne beismernem azt, hogy mint normális, olyan számomra már sosem létezhet. Azt elvették tőlem sok – sok évvel ez előtt. Dean az egyetlen, akit tényleg családtagnak gondoltam, olyannak , akivel normálisan is eltölthetek egy estét, az ünnepeket. De ez nem létezik. Mi csak vitatkozni tudunk, és kielégíteni egymás szükségleteit, vagy inkább én az övét? Már magam se tudom ezt a választ megadni.
A tusolás jót tett, kitisztult a fejem, és ki is hűltem, legalább is az érzelmeimet jó messzire száműztem.
- Eszem, mert éhes vagyok, ezért csinálom – válaszoltam neki , nem érdekelt, hogy nem erre a válaszra volt kíváncsi. Jelenleg enni készültem, és azt csináltam. Nem mást.
Örültem, hogy marad, meg nem is. Még mindig nem tudom, hogy melyik opció a jó az , hogy marad, vagy megy. Nem tudom eldönteni. De maradása valahol még is apró fényt gyújtott bennem, pedig nem kellene.
A kanapé mellett szép kilátás nyílt a városra, és csak morogtam egyet, amikor azt mondta, hogy nem éhes. Viszont hallottam, hogy csörömpöl. Na persze, a pia majd megoldja. Hát akkor igya csak le magát a sárga földig.
- Egészségedre – mondtam neki, és tovább falatoztam, bár alig mentek le a falatok a gombóctól, ami még ott volt a torkomba. De nem fogom neki megadni azt, hogy itt szenvedek látványosan, vagy makacskodok, hogy nem vagyok éhes, amikor igen is az.
Miután végeztem az évessel mindent visszapakoltam az asztalra. Vettem egy fél pillantást Deanre, majd kimentem az erkélyre. De nem sok időt töltöttem kint, hideg volt, és eszembe jutott a foglalásom is, így visszamentem a szobába, onnan a hálóba, és megkerestem a fürdőruhámat, meg a köntösömet, és még egy törülközőt is.
- Én lemegyek a szaunába, mert ma estére lefoglaltam egyet, ha kellek ott megtalálsz – álltam meg a lábaitól pár lépésre, majd tovább indultam és összeszedtem a holmimat, hogy induljak, de a háló ajtajában még megálltam és visszanéztem.
- Várható, hogy csatlakozol, vagy sem? – néztem rá kíváncsian, majd ha azt mondta jön, akkor megvártam, ha nem, akkor elindultam kifelé a szobából, majd a liftbe lépve lementem szaunához.

Megérdemli azt a viselkedést, amit kap tőlem. Egyszer engedhetné el magát, de tényleg. Nem kértem tőle sokat, csak hogy töltsük el ezt a két napot úgy, mint ha tök normálisak lennénk. Ennyire nagy kérés ez? Tényleg egy kicsit úgy akartam magamat érezni, mint mikor volt rendes családom, amikor körbe vettek azok, akik fontosak nekem. És nekem most csak ő van, mert anyám hiába él, meg sem ismer szinte.
- Nem érdekel mire gondoltál – válaszoltam neki szemtelenül vissza. Tudom, hogy mire gondolt, de direkt nem arra válaszoltam neki, direkt mást mondtam, és direkt beszélek vissza. Dühíteni akarom, és bántani azért, amiért most ilyen. Elrendeztem mindent, hogy tényleg, de tényleg senki se tudja , hogy együtt vagyunk, erre ő semmire sem képes. Arra sem , hogy megdugjon, ha már csak arra használ. Veszekedni persze azt szokásához híven nagyon is tud. De azt hiszem, hogy túl sokat vártam el ezzel a kis idővel itt. Naív voltam, hogy a múltkori szeretkezés után talán valami történik, vagy hogy talán romantikázunk és megismételjük. És jelenleg azok után, meg ezen este után nem tudom, hogy elegek lesznek e nekem a vitáink, a gyors meneteink, az hogy néha felmegyek hozzá, hogy megkaphassam, ha ő nem keres. És a legszebb az egészbe, hogy ezt se megbeszélni nem lehet vele, de még ostobaság is lenne. Magamtól pedig nem fogom tudni megválaszolni. Ezért is döntöttem úgy végül, hogy haladok tovább az estémmel, ami már csak a sajátom lesz, ő meg ha akar csatlakozik, ha nem, akkor nem. Nem fog érdekelni. Így csodálkoztam is, amikor végül azt mondta jön velem szaunázni.
- Ott van a táskádban – indultam el felé, és már épp előkotortam neki a gatyáját, amikor megszólalt a telefonom- szóltam bele kicsit ingerülten, Cler meg azt se tudta mit szóljon, tudta, hogy mérges vagyok, és szerintem sejthette is, hogy miért.
- Rendben, szólok neki, és megy azonnal, addig a fiúk intézkedjenek – válaszoltam neki, majd leraktam a telefont. De ugyanekkor Dean telefonja is megszólalt.
- Tessék mehetsz is vissza a való életedhez, és hagyhatod itt ezt a giccset. A klubban gond van, egy pasas bezárkózott az egyik lánnyal, a te lányoddal, aki hoztál, te választottál az irodába. A te irodádba . A fiúk elkezdték a környékbeli szobákat kiüríteni, és elzárták őket, hogy véletlen se tudjanak meglépni, rád várnak. Mennék én, de hát ugye én NEM tartózkodom a városba – hangsúlyoztam ki a nemet direkt neki. De gondolom hasonlót mondtak neki is a telefonba , mint nekem.
- A cuccodat nyugodtan itt hagyhatod, majd ahogy hoztam vissza is juttatom neked , ha akarsz visszajöhetsz, ha nem, nem. Én itt leszek – válaszoltam neki hidegen és kimérten. Pedig szívem szerint magam is mentem volna vele, hogy megnézzem mi ez a hepaj, meg minden, meg hogy ott legyek, de ugye nem mehetek. De ezzel talán meg is oldódott a kényelmetlensége.
- Menj már – parancsoltam kicsit rá és a hangom a végén inkább elcsuklott felfedve ezzel talán kicsit valós lelki állapotomat, így lehet jobb is, hogy tényleg elmegy most.

+18

Kidobnak a munkahelyemről, ami számomra nagyon rossz dolog. Hogy fogom így fizetni a lakást? Már nem élek egyedül, de mint első lakónak ég a pofámról a bőr és kellemetlenül érzem magam. Állások utáni kutakodással töltöm a délutánjaimat, mert más időpont nem megfelelő, mivel a suliban vagyok. A mai délutánon végül rám mosolyog a szerencse, mondhatni egy kevesebb csillagú hotel konyhájára hívnak el megbeszélésre. Szépen kiöltözve érek oda, ahol egy kellemes beszélgetés fejében elmondom, hogy én még tanuló vagyok és szükségem van egy állásra, hogy tudjam fizetni a lakbért. Kissé elnyúlik az egész, ezért nekem nem marad más, hogy mint a rohanás. Megizzadok, de szerencsére időben megérkezem a vendéglátómhoz. Minő meglepő egy nagyon elegáns hotelbe. Én szintén elegáns vagyok, csak most ehhez párosul némi kellemetlen testszag. Bekopogok az ajtaján, majd várakozom, hogy kinyissa. Ha kinyitja előttem, akkor köszönök neki.
- Szia Izabelle! Bejöhetek? – ha megkapom rá az engedélyt, akkor lassan besétálok, majd az elegáns szobában szétnézek. Mikor mindent felmértem, akkor ránézek a nőre és nem kertelek neki.
- Figyelj, használhatnám a fürdő szobát? Megizzadtam, mert annyira siettem a meghallgatás után. – minden bizonnyal megnyugodhat kissé, hogy nem maradok munkahely nélkül. Ha megkapom az engedélyt tőle a használatra, akkor a cipőt leveszem, majd nyomás egy alapos zuhanyzáshoz. Az első meglepetés akkor ér, mikor nem találok fürdőszobán ajtót a hálószoba ágyáról pontosan be lehet látni. Hezitálok, miközben egy enyhe pirulás lesz rajtam úrrá. Úgy érzem, hogy ezen szobákat a mézes hetüket töltő párok igénylik, hogy gyönyörködhessenek egymásban. Nagyot sóhajtok, majd leküzdöm a félszegségem. Belépek a fürdőszobába, ahol elkezdek vetkőzni. Hamarosan anyaszült meztelenül állok be a zuhany alá. Nincsen kigyúrt testem, nem én vagyok a legizmosabb férfi. Látni rajtam, hogy szőrös vagyok egyes helyeken. S mivel meztelen vagyok, így lehet látni az átlagos hosszúságú, ám annál kellemesebb vastagságú tigrisem, ami eddig a nadrágomban lapult.  Elkezdem a mosdást, ám az a gondolat kezdi el piszkálni a fantáziám, hogy engem most egy nő láthat.  Ezt jelen helyzetben izgató kellemes dolognak értékelem, miközben nem kellene. Mindenesetre én érzékelem, hogy elkezd lassan megkeményedni. Gyors tempóra váltok a fürdés terén, hogy végül végezzek. A növekvő tagomat csupán a körém csavart törölközővel próbálom  elfedni. Szóval  a helyzet az, hogy izzadt a ruhám, így ehhez a szobához vagyok kötve. Leülök egy székre, hogy Izabellével szembe lehessek. Kezemet odarakom, ahol duzzadni kíván.
- Nos itt vagyok végre. Miért hívattál ide? Most már teljesen rád tudok figyelni.

+18

Viccesnek tartom, hogy Izabelle rögtön bújj be szavakkal fogad, mint ha csak egy sátor lenne. Mivel tartom tőle a távolságot, így nem igazán érezheti, a belőlem áradó izzadságot. Meg akarok mosakodni, már ha megengedi nekem. Szerencsére nincs ellenére a dolog, így én hálásan tekintek rá, mint ha egy földre szállt angyal lenne. Mikor megmutatja, hogy merre találom a dolgokat, akkor valójában egy rossz szavam sem lehet rá. Átadom végül magamat a zuhanyzásnak, ami segít lenyugodni engem, de ettől függetlenül feszültek az izmaim. Végzek hamar, így teljesen felfrissülve, illatozva érkezek ki hozzá. Próbálom takarni az  egyértelműt, ami talán bóknak felfoghatja a nő, hogy feláll tőle. Rosszul szólok hozzá, azonban édesen kijavít. Rámosolygok, majd ajkaim szavakat formálnak.
- Igaz! Tényleg csak kedvesen kértél, amit nem utasítottam el. – válaszolok, azonban a következő szavai meglepetést okoznak nekem. Még sosem találkoztam ennyire aranyos lánnyal, aki képes személyesen bocsánatot kérni. Ha más nő lenne a helyében, akkor minden valószínűség szerint csakis telefonon történt volna meg. Kérdő tekintettel pillantok rá, közben ő köntösért indul, ezért a türelmesnek kell lennem. Arra használom ki az időt, hogy az ágytól eltávolodjak, mert kissé közel kerültem hozzá. A bútorfóbiám körülbelül három méter közelséget enged, de azon felül kezd rosszabbodni a helyzet. Két méternél émelygek, kissé falfehérré válok. Egy méternél csatlakozik a hányinger, s testem nagyon feszültté válik. Ha pedig egy ágyhoz hozzáérek, vagyis o méternél elájulok, s teljesen kikészülök egy időre. Ezen felül nyugtatom magam, hogy a mai este nem fog semmi kiszámíthatatlan dolog érkezni. Ez segít abban, hogy a lenti dolog lenyugodjon szépen lassan. Izabelle végül elmeséli, hogy miért kér bocsánatot, amire én egyszerűen felsóhajtok. Másodjára akkor sóhajtok fel, mikor olyan finoman a vállaimhoz ér. Jobb kezemmel nyúlok oda a bal vállamhoz, ahol az ő bal keze pihen. A köntösöm még nem húztam össze, azonban én elfeledkezek arról, hogy esetleg teljes meztelenségben fog látni. Arra koncentrálok, hogy őszinte választ adjak neki. Bal kacsóját fogva fordulok meg, sőt egy halvány kézcsókot nyomok az édes praclijára.
- Figyelj Izabelle! Én két nap után rendben voltam. Rosszul esett, hogy kirúgtak, de azon a helyen mindenki irigykedett rám. Egyes kollégáim pedig merő rossz szándékból párszor kicsesztek velem. Valójában jót tettél velem egyik részről, de másik felől rosszat. Túl fogom élni, s jól hallottad lehet lesz egy kellemesebb helyem – mondom neki, mikor érzem, hogy odalenn kissé hűvös van. Tekintetemmel lassan lenézek, mikor feltűnik, hogy köntösöm nincs összehúzva, magyarán szinte anyaszült meztelenül állok előtte. Ilyenkor ráadásul előbújik belőlem az életem másik megkeserítője, vagyis nem más, mint hogy az idősebb nőket kedvelem. Elvörösödök kicsit szégyenembe, ám ettől függetlenül nem teszek semmit az ellen, hogy takarjam magam. Kis idő múltál felmerül bennem a kérdés, hogy mennyire lehetek vonzó neki ilyen testtel?
- Köszönöm a biztatásod. – viszont az én szemeim se mindennapi helyen legelnek, hanem az ő dekoltázsánál.
- Feszült lennék? – kérdezek vissza, mikor sikerül annyi erőt magamhoz venni, hogy elfedjem végül a testem. Mikor meghallom a felvetését, akkor minden további nélkül csábulok el.
- Megköszönném a masszázst, s filmet szintén nézhetünk. – bár én bennem kezd ébredezni a vágy iránta. Kíváncsi lennék rá, hogy miként fest meztelenül. Mivel masszázsról van szó, így arra tudok gondolni, hogy aranyosan megtapizom a testét
- Jut eszembe, talán nevetségesnek fogod találni, de bútorfóbiás vagyok. A tipikus ágyaktól rettegek. Mármint háttámlás, lábtámlás, négyzet alakú és négy lába van. – mutatok rá a három méterre levő fekvő alkalmatosságot.
- Ezen felül voltam már nővel. – ez utóbbit nem tudom, hogy miért jegyeztem meg. Sokkal inkább beugrik nekem egy pajzán kép, hogy mi lenne ha Izabellével egy asztalon szeretkeznénk egész éjszaka.  Már éppen majdnem sikerült elérni, hogy lenyugodjon, de hiába. Nyelek egyet, miközben belenézek partnerem szemébe. Ő vajon mit szeretne? Képes uralkodni magán?

+18

Látom rajta, hogy erősen kell koncentrálnia ahhoz, hogy velem a szemkontaktust tartsa. Mivel erőlködik, ezért úgy vélem nagyon kellemetlen lehet a felsőtestem, hogy nem akar ránézni vagy pont az ellenkezője. Egyre inkább azt vélem felfedezni, hogy kerülgetjük itt egymást, ám ettől eszméletlenül aranyos játék ez közöttünk. Egy ideig ellen tudok állni a kísértésnek, ráadásul én sem vagyok egy hegyi tigris típus, aki tömegével és ugrásával hatásosan becserkésszen egy áldozatot. Mikor arra kér, hogy dicsérjem még őt, hogy valójában jót tett velem, akkor mosolygok.
- Nos ha ennyire kérsz, akkor nem tudok neked ellenállni. Szóval határozottan állítom, hogy nagyon ügyesen kitoltál velem, mert jobb helyre kerülök. Nagyon jó tett volt a részedről. – mikor arról kérdez, hogy mi az a jobb hely, ahová készülök kerülni; akkor nemes egyszerűséggel felelnék, ám megölel. Teljesen sikeres a támadása, hiszen azért ruhán keresztül éreztem formás puhaságait felsőtestemnek nyomódni. Ennek köszönhetően lassan, megint csak állni fog rendesen. Ezen felül elfelejtem arra az időre, hogy mit akartam válaszolni. Inkább viccesen tátva marad a szám. A szavai térítenek észhez, aztán összeszedem az erőm.
- Egy kétcsillagos hotelben voltam a mai napon elbeszélgetni. Jövőhéten lesz a felvételi gyakorlati része. Egy desszertet kell elkészíteni. A neve a helynek Édes Szieszta Hotel. – mondom ki a hely nevét. Kijelenti határozottam, hogy én feszült vagyok én meg ráhagyom a dolgot. Ha ennyire szeretné, akkor nincs ellenemre. Elmondom neki, hogy bútorfóbiám van. Szerencsére ő nem néz rám úgy, mint egy földön kívülire. A hatalmas ablak elé sétál, hogy körülnézzen a szobában. Nemsokára felajánlja nekem a különböző lehetőségeket, amik közül választhatok. Mivel a köntös alatt igen csak állok, így mindenképpen puha dolgot kell választanom. Ágy jó lenne, ha nem lenne fóbiám.
- Nagyfotelt választanám. – szólok hozzá, miközben megindulok felé. Én kiteregetem a lapomat, hogy voltam már nővel, mire Izabelle válaszol. Szóval egyikünknek sem most lesz az első alkalom. Mondjuk nekem a második, mármint a második nő, akivel lefekszek. Mikor a tudatomba hasít, hogy miről gondolkozok így előre, addig pimasz módon közelít a lány. Úgy vélem elérkezett az idő, hogy megnyomjam azt a bizonyos gombot, ami mindkettőnket kellemesebb helyre viszi. Odalépek hozzá, de a szemkontaktust tartom velem. Kinyúlok a jobb kezemmel, hogy lágyan beletúrjak dús hajába, de előtte végigsimítok az édes arcán. Bal kezem megtalálja a derekát, s ha nem ellenkezik, akkor nem csak egymásnak simulunk, hanem egy vadító csókban részesítem a kisasszonyt. Odahajolok a füléhez.
- Mit szólnál, ha masszíroznál, közben néznénk a filmet. – akaratlanul édesen megharapom a fülét, de van egy gondolatom, amit el szeretnék neki mondani.
- Meztelen masszázsnőt kérhetek? – teszem fel a kérdésem, miközben látni rajtam, ahogy elkalandozok előre egy jelenethez. Némi masszázsolajat ken a hátamra, amit aztán kebleivel ken szét rajtam. Hümmögök egyet vágyakozón, miközben a bal tenyerem lesiklik a popsijára és megfogom.
- Huh, ha nekem ilyen jó hátsóm lenne, akkor egész nap fogdosnám. – jelentem ki viccesen, hogy mindkettőnkből a kezdeti feszültségeket távolra űzzük. Egy búcsú csókkal köszönök el tőle, hogy hátrébb lépjek. Kibontom a köntösöm, majd pillanatok alatt a földre hullik. Remélem most már le mer nézni oda, hogy felmérje mivel áldott meg az ég. Nem mozdulok a helyemről, mert várom azt a bizonyos választ.

+18

Elárulom neki a hely nevét, emellett a besorolását. Ha sikerül ezt megcsípnem, akkor körülbelül hét évig nem kell fájdalmas arcot vágnom. Természetesen tudom jól, hogy itt magasabbak a követelmények és elvárások. Az a igazság, hogy hozzá vagyok szokva a munkához, s öt év alatt csomó tapasztalatot szedtem össze. Nem zártam ki magam elől a jó tanácsokat, vagy a kisebb megjegyzéseket. Kemény munkával, kitartással jutottam el egy szintre. Itt az ideje, hogy tovább lépjek. Elővarázsol a neszeszeréből valami fiolát, amiben valami olaj lehet. Ráhagyom a masszázsnőmre, hogy mit szeretne a testembe dörgölni. Mikor megadom a kezdő lépést magunknak, akkor nem tapasztalok ellenállást, sőt hozzám simul. Nem tudok teljesen felsóhajtani a jó érzés miatt, mert a szerepet a vad csókcsatánk veszi át. Veszedelmesen jól csinálja, pont ahogyan szeretem. Kicsit megszűnik körülöttem az idő, ami leginkább a nyelvcsatánk kelt. Eltávolodik a felsőteste, míg én lepillantok az idomaira egy pillanatra, majd vissza a szemeibe. Kérdését meghallgatom, amire egyértelműen mosolygok. Később rukkolok elő a válasszal.
- Nekem tökéletesen megfelel. – nyelek egyet, mint ha a torkom ki lenne száradva, mint a Góbi-sivatag. Ezt követően történik meg az elválás, hogy én megszabaduljak a köntöstől, míg ő pedig leveszi az egyetlen ruhadarabját. Alatta megpillantom a francia bugyiját, meg a csipkés melltartóját. Be kell vallanom magamnak, hogy nagyon gyönyörű nő, akit megkívántam.  Mikor megjegyzi, hogy a fehérneműit nekem kell levarázsolnom, akkor betyár mosolyom sok izgalmat sejtet. Nézem a macskaszerű lépteit, ahogy puhán teszi a lábát a földre. Senki sem tanított meg arra, hogy nem szabad megváratni egy nőt, mert magamtól kellett rájönnöm. Sosem ismertem  a szüleim. Pár pillanat alatt átszelem a kettőnk közti távolságot, hogy finoman nyúljak a fioláért. Masszázs? Én a kettőnk közti vibrálásból más következtetésre jutok. Hozzábújok, de immáron kevesebb ruha takarja a testét. Az olajat kimenekítem egy biztonságos helyre.
- Csodásan nézel ki. – engedek meg neki egy bókot, hiszen a nők szeretik ezt hallani. Míg a szavaim lefoglalják elméjét, addig én bal oldalt a nyakát megtisztítom a bársonyos hajzuhatagától. 187 centiméter magas vagyok, de lehajolok oda, hogy a bőrére  csókokat leheljek, majd a végén a vélt kellemes erogén vonalon végigszántok a nyelvem hegyével. Többször megteszem ezzel az oldallal, aztán áttérek a másik felé. Ott már sokkal érzékibb módszerre váltok, mert csupán forrón rálehelek a számmal, később pedig orrommal simítok végig rajta. Ezzel egyetemben beszívom magamba a finom illatát, amitől megrészegedek. Jobb kezem a hátán pihen, míg a bal az pajkosabb. Hátsóján pihen, hogy altesteinket egymáshoz tudjam préselni és ismerkedjenek előre. Nem kérdéses, én teljesen harci helyzetben vagyok, míg ő neki bizony kell egy idő.  Ha a nyakánál végeztem, akkor kikapcsolom hátul a melltartóját, majd később engedek magunk között annyi helyet, hogy le tudja venni magáról. Ezt követően a vágyam hajt, így a következő mozdulatom egy vad csókcsata vele. Két kezem lesiklik a hátsójára. Megragadom őket, de közben ajkaiba súgom.
- Kap..asz..kodj – talán érti, vagy sem de a mozdulatból rájön, hogy mit kell tennie.  Felemelem, majd pár pillanattal utána a nagyfotelban hentergek rajta. Férfiasságom több ízben ingerli a szentélyét, mikor egymáshoz érintkeznek. Mikor eleget forogtam vele, akkor szétnyitom a lábát combjainál finoman fogva. Csókokkal haladok végig a combja belső oldalán, s majdnem elérem a célt, de nem adom meg neki a kegyelem döfést. Bal kezem indítom el a hasán, hogy egyre feljebb érjen. Mikor megérkezek a puhaságaihoz, akkor a simítással együtt jön a várva várt esemény, vagyis ruhán keresztül megnyalom odalent. Csak most tűnik fel nekem, hogy a légzésem mennyire szabálytalan. Még párszor ruhán keresztül nyalom, végül a bugyijához nyúlok és finoman lefelé próbálom húzni. Ha sikeresen lemeztelenítettem őt, akkor felajánlok neki egy pózt.
- 69? – ennyit kérdezek, miközben elfekszek mellette. Természetesen, megvan a maga ördögi terve, akkor én azt nem bánom.