"Gondolj életed legnagyobb orgazmusára, szorozd meg ezerrel, és még mindig a közelében sem vagy."

Igen, pont valami ilyesmi érzés... És az árak? Azt mondják a jóért mindig meg kell fizetni. És ez így is van. Fizetni fogsz!!!

Már nem emlékszem az elsőre. Hogy miért volt.. hogyan volt.. egyáltalán én döntöttem e úgy, hogy ugrom, bele a mélybe vagy épp mások nyúztak, kényszerítettek rá. Nem emlékszem. Amivel amúgy semmi gond, mert a fél életemre nem emlékszem. Gyerekkor? Haggyá' már! Mintha évszázadokkal ezelőtt lett volna. Egy ideje már csak egy Istenben hiszek, és ennek a neve: Heroin! Ő a mindenem! A mennyei manna. Az ambrózia, vagy akár ezer névvel is illetik, de csak az a kicsi.. apró.. fehér.. por határozza meg az életem. Nem élek.. halok nélküle, nem lélegzem, eszem, vagy mászok ki a wc-re. Már amikor sikerül elmásznom addig…
Hogy a napok? Folyton csak kereséssel telnek. Mint a patkányok! Igen, pont valami ilyesmi lehet ahogy ragadozóként ugrasz rá az első potenciális jelöltre, aki megadhatja neked. A Mennyországot. Mert ha egyszer beléptél a kapuján, többé nem akarsz visszatérni onnan. Soha!

( Trainspotting..♫ )

Lassan tisztult ki minden. Az előbb még.. az előbb még kitöltötte a fejem az az édes ízű homály, de most.. most egyre távolodik az érzés. Elmegy. Itt hagy. Neee.. Ne hagyj itt! Kérlek! Gyere vissza! Hallod!?? Ne hagyj itt! - látom saját magam ahogy száguldok utána, futok, mégsem mozdul a testem. Képtelen vagyok. Fázom. Itt.. fekszem.. - tudatosul bennem az érzés, és gyűlölöm ezt a tudatot. Vége... Már megint vége. Az isten bassza meg! - undorodom ahogy egyre tisztább a fejem, és érzem ahogy a szám fintorogni kezd. A kurva életbe.. - tör ki a fogaim közül már valami nyögésféle, és érzem hogy mozdítom a fejemet. Futnék. Száguldanék. Utána. De tudom, hogy nem lehet. Képtelen vagyok. Nem érhetem utol. Vége. Hogy rohadjon meg!

-o-

Órák teltek el.. Napok? Nem tudom. Az isten bassza meg! Nem érdekel. KURVÁRA NEM! Még ha évek is teltek el... KELL.. MÉG! Muszáj szereznem! MÉG! RENGETEGET! NEM! Nem akarok visszajönni! Többé már nem! Azt akarom! Őt akarom! Azt az érzést! Ahogy széttárja a sejtjeimet, belém mászik és körülölel! Felfal.. és aztán kihány egészben! Széttép! És összerak egyszerre... KELL! MOST! Azonnal! - pattanok fel a hideg faltól, hol vagyok!? Nem tudom. Valami.. valami sikátor. Büdös. Tiszta retek vagyok, de nem érdekel. KELL! - futok tovább, egymás elé téve a lábaimat, kilométerek. Hol van már? Nincs! Itt sincs! Nála sincs. Pénzem sincs. Az isten bassza meg! Egy csöves! Meg akar ölni! Kése van! KIBELEZ! - száguldanak fejemben a rémképek, de én csak futok.. tovább... előre.. Nem tudom mi elől, nem tudom miért, csak azt tudom mi után. Menekülök! Rettegek! A félelem sikít a fülemben! MÉG! Még kell! Adjatok! Ide vele!

-o-

Reszketek. Érzem, ahogy remeg a kezem. A lábam. A testem. Minden sötét körülöttem. De leszarom. Nem érdekel, én csak.. én csak félek. Rohadtul félek, de nem tudom mitől. Megesznek! Érzem! Tudom... Félek. Mégsem bírok mozdulni egy tapodtat sem. Érzem hogy a szám is reszket. Nyelnem kell, de mintha lenyeltem volna egy kurva sivatagot. Víz kéne.. Enni kéne.. NEM! Drog kéne! Azonnal, vagy itt meghalok...
Ott van! - olyan gyorsan pattanok fel, mintha ott se lettem volna a sötétben. A kuka mögött. Ő lehet! Csak ő lehet!

- Megvan!? - húzom elő reszkető kézzel a zsebemből a pénzemet. Nem érdekel az a lenéző tekintet! Szopjon le! - Ide vele! - kapom ki a kezéből, mire valamit motyog, de nem érdekel. Rohadtul nem, csak hozzá vágom a pénzemet és amilyen gyorsan csak lehet elhúzok vissza a sötétbe! Minden megvan. Kanál.. tűz.. cső.. és a tű...- nyelek nagyot az érzésre, ahogy már előre érzem, hogy forr a vérem. Lobban a láng.. Forr az anyag. Isteni az az illat, már csak a szaga is simogatja minden érzékemet. Gyorsan..! Gyerünk! - sürgetem magam, de nehéz ahogy remeg a kezem. A tű.. Gyerünk! - hallom megint a fejemben, a cső.. véna... és.. Gyerünk! ISSTENEEEM....