Rózsafüzéremet szorongatva térdepeltem az ágy előtt. Tudtam, hogy hiába is fohászkodok, mormolok el megannyi imát, bűnös gondolataim nem fognak békén hagyni. Mocskos dolgokra gondolok, ha ezt Mary Ann nővér megtudná hólyagosra verné fenyítő pálcájával hátsó felemet. Egy pillanatra sem ellenkeznék, mert megérdemelném a büntetésem.

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy ~ Mézédes ajkai...
Szenteltessék meg a Te neved ~ Igéző kék szempárja...
Jöjjön el a Te országod ~ Csábító mosolya...
Legyen meg a Te akaratod ~ Akarom, akarom, akarom...
Amint a mennyben, úgy a földön is. ~ Földön, ágyban...
Mindennapi kenyerünket ~ Bárhogyan...
add meg nekünk ma ~ Ma, holnap, mindig...
És bocsásd meg vétkeinket ~ Oh, de vétkeznék...
Miképpen mi is megbocsátunk ~ Pokolra kerülök...
az ellenünk vétkezőknek ~ Vágyom rá...
És ne vígy minket kísértésbe ~ Kísértésbe estem...
De szabadíts meg a gonosztól. ~ Sten akarlak...

Még a pokol perzselő tüze sem lenne képes megszabadítani buja vágyaimtól, mocskos kis gondolataimtól... Pedig erősen próbálkozok minden egyes nap, de mindig elbukok. Túl nagy a kísértés, túl gyenge vagyok ahhoz, hogy ellen tudjak állni. Minden egyes porcikám vágyik rá, ez pedig már magában bűn, elfogok kárhozni... Édes anyám férjére vágyom. Elvesztem lelkem üdvösségemet, sosem fog lelkem megbékélni, amíg mocskos gondolatokat ébreszt bennem. Tisztítótűz gyötrelmeit kell végig szenvednem. Ellenkezik a tanításommal, megszegem a parancsolatokat... Elkövettem a hetedik főbűn egyikét, mégpedig a harmadikat... Bujaság. Mintha már nem is Istent szolgálnám, hanem Aphrodité előtt tisztelegnék, a szerelem és bujaság Istennője előtt.
Uralkodnom kellett volna magamon... Kellett volna... Mire feleszméltem meztelenül feküdtem a franciaágyban, pontosabban azon a felén, ahol Sten szokott lenni. Behunyt szemekkel kezdtem fantáziálni Róla, arról hogy fölém nehezedik... Hogy Ő lesz az a férfi, aki elveszi ártatlanságomat... Egyik kezemmel melleimmel kezdtem el játszadozni, míg másikkal egészen lefelé indultam... Bűntudat és izgatottság keveredett bennem. Nem szabadna megtennem, ahogy azt sem szabadna, hogy már attól felizguljak, hogy bármikor beléphetne Sten az ajtón, majd rajtakapna... Alsó ajkamba harapva nyögtem fel mikor elértem legérzékenyebb pontomat. Végül azon kaptam magam, hogy kielégülök, hogy olyan dolgot teszek, amit eddig még sosem tettem magammal. Hangosan nyögdécseltem, miközben Sten nevét suttogtam... Bárcsak tényleg itt lenne, nem csak gondolataimban. Bárcsak észre venne...