Név:Rachel Darlene Gardner
Becenév: Rach, Dar
Kor: 27
Születése hely, idő: 1985. december. 18. - Anglia, Doncaster
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: városlakó
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Heteroszexuális
Jellem: Nos, alapjában véve egy kedves személyiség vagyok. Ajkaim mindig felfelé görbülnek, ritka eset, amikor ennek az ellenkezőjét lehet látni. Könnyen barátkozok, s azokért, akiket szeretek mindent megteszem, ami tőlem telik. Munkamániás vagyok, szeretnék a legjobb lenni abban, amit csinálok. Álmaimért képes vagyok mindent megtenni. Hamar felkapom a vizet, de könnyen le lehet nyugtatni. Haragtartó ember vagyok, akit nem lehet könnyen kiengesztelni egy rossz tett után. Szeretek viccelődni, de a komolyság sokkal jobban megy.
Érzelmek terén nem nagyon tudok, mit mondani. Ők kerülnek engem, és én is őket. Számomra a szerelem tabu, de nyitott vagyok arra, hogy egyszer megtaláljam a páromat.
Külső: Kinézetem egyszerű és nagyszerű. 165 centi magas vagyok, nem túl magas és nem is alacsony. Formás nőies az alkatom, amit szeretek ki is hangsúlyozni különböző ruhákkal. Sötétbarna haj keretezi arcomat, ami volt már több méretű. Volt rövid hajam és nagyon hosszú is, bár a legjobban a hosszút részesítem előnyben. Gyakran váltogatom a hajszínemet, sose lehet tudni milyen, lesz a jövő héten. Szemem kék, mint az ég. Ha mérges vagyok, akkor sötétkék, ha pedig boldog, akkor égkék. Arcomat pár szeplő is ékesíti, ezzel kiemelve a többi ember közül.
Stílusom egyszer, a nőies darabokat részesítem előnyben. De szekrényemben megtalálható a melegítőnadrág és a kötött felső is. Szeretem a kényelmes dolgokat, bár ez mindenkinél másból áll. Kedvenc kiegészítőim a sapkák és a szemüvegek. Belőlük egy egész arzenálom van.
Előtörténet: Azt hinné az ember, hogy egy gyermek születése öröm a család számára. De nálunk nem így volt, 1989 decembere igazán puskaporos volt nálunk, legalábbis nagymama ezt mondta. Egy sötét, hideg estét születtem, szüleim nagy örömére. Gyermekkorom nem volt épp egy leányálom. A nagyszüleim neveltek fel, s próbáltak mindent megadni. Sokszor kellett nélkülöznünk, néha kenyéren és parizer maradékon éltünk. Iszonyatos volt. A szüleimet nem érdekelte az, hogy mi van velem. A világra hoztak, és elhagytak. Viszonylag rendes lány voltam, szót fogadtam, mindig elvégeztem a rám bízott munkát. Egész gyermekkoromban próbáltam megkönnyíteni a nagyszüleim életét, akik készségesek voltak és befogadtak.
Tinédzser korom valamivel jobb volt. Az iskolában jól tanultam, rengeteg baráttal büszkélkedhettem. Azt hittem végre minden rendbe jön, rendesen étkeztünk, tudtunk ruhákat venni. Lehet, hogy nem volt a legújabb divat szerint, de legalább volt, mit felvennünk. Azt hittem minden rendben van, de tévedtem. Beütött a menykő, s elvesztettem a nagyapámat. Nehezen tetettem túl magam rajta, biztos voltam benne, hogy soha többé nem fogok mosolyogni. Nagyon utáltam az egész helyzetet, a legfájdalmasabb az volt, hogy a nagymamát láttam a legjobban szenvedni. Szörnyű volt azt látni, hogy az, akit a legjobban szeretünk, ennyire össze van törve. Nyáron diákmunkát vállaltam, ezzel is segítve nagymamit, és magamnak tettem félre, hogy legyen az egyetemre. Éjjel nappal tanultam, mindent tudtam azelőtt mielőtt leadták volna az iskolában.
Az egyetem gyorsan eltelt, mindig remekeltem mindenen. Diplomával a kezemben kerültem ki a nagyvilágba, de számomra ez nem volt elég. Nagyobbra vágytam, egy jobb életre. Az összes pénzemet arra használtam fel, hogy kiutazzunk Amerikába, s ott is Las Vegasba. Azt hinné az ember, hogy kimész és már egyből teljesül minden vágyad. Hát nem így van, jobban kell küzdeni abban a városban, mint bárhol máshol. Meg akarsz élni? Könyörtelennek és gyorsnak kell lenned, vagy a város fog téged a földbe dörgölni.
Több száz állásinterjún voltam, egyik helyről a másikra rohantam, dolgoztam egyszerre két helyen is. Majd megkaptam álmaim munkáját, egy nagyon sikeres cégnél. Titkárnő lettem. Az életem gyökerestől megváltozott, sokkal jobb lett. Most itt állok, sikeres emberként és meg tudom adni azt a kényelmet a nagymamámnak, amit mindig is meg akartam neki adni.