Bár lyukasra lőve, de élek. A CIA nagy sikerrel lepattintotta rólam a franciákat, persze kifejezetten húztam a számat, mikor egyik pillanatról a másikra megjelentek. Míg eleinte az életemért, és mások életéért kellett küzdenem, akik nem mellesleg belekeveredtek ebbe az egészbe, nem voltak sehol. Hiába jeleztem nekik, hogy gáz van, hiába hívtam fel egy felettest, az nem vette a telefont. Mintha kifejezetten az lett volna a tervük, hogy ezzel fognak próbára tenni. Azzal, hogy mennyi ideig bírom a franciákkal szemben. De basszus, itt képzett katonákról van szó, nem egyszerű bűnözőkről, kik csak lövöldöznek jobbra-balra a kapott pisztolyokkal.
Ők tudják mit akarnak csinálni, tudják nagyon jól, hogy melyik testrészemre kell célozni ahhoz, hogy bár ne öljenek meg, mégis megérezzem a súlyát annak, amit elkövettem velük szemben, ezzel szabályt sértve.
De végül csak megkaptam a segítséget tőlük és két nagyobb csapat úgy rohanta le a franciákat, mint egy horda oroszlán a szenvedő hiénákat. Persze én voltam a leggyengébb fél, az elejtett vad, az antilop, ki sarokba szorulva hadakozott az élettel.
Mint kiderült, a franciáknak nem volt joguk, hogy Vegas területére tegyék a lábukat bejelentés nélkül, így míg itt tartózkodok, és a CIA felügyelete alatt vagyok, addig gyakorlatilag hozzám se érhetnek. Az nem azt jelenti, hogy nem is fognak, de legalább tudom, hogy már számíthatok a felsőbb hatalomra.
Amúgy is álmatlan napjaimat csak most tudtam megszakítani egy kis alvással, mi megint csak nem tart túl sokáig. Hangos csörgésre kapom fel a fejem, ahogy az ágyban fekve próbálom kivenni a szobám árnyai között megbúvó telefont, amihez egy-két másodpercig képtelen vagyok eljutni tekintettel teljesen, a fekvéstől elzsibbadt karomnak köszönhetően. Szerencsétlent amúgy se nagyon tudom használni a vállamat ért lövés miatt, ennek ellenére kénytelen vagyok tettre bírni magam.
- Azt a büdös...! - morranok fel, ahogy tompa puffanással, a fehér takaróba csavarva földet érek. Hátamon kiterülve kapaszkodok bele az éjjeliszekrény szélére kicsúszott telefonba, majd anélkül nyomom le a zöld gombot, hogy a kijelzőre néznék.
Legnagyobb meglepetésemre egy rég nem látott hölgy az, aki már akkor is, mikor először találkoztunk, felkeltette az érdeklődésemet.
Megbeszélve egy időpontot már állok is talpra, bevetve magam a zuhanyzó kabinba gondosan odafigyelek arra, hogy a sebbe ami még mindig a vállamon tátong, ne kerüljön tusfürdő.
Húsz perc leforgása alatt elkészülök, s már vágódok is be a kocsiba minek segítségével hamar el is jutok a Hotelba, minek 136-os szobája előtt belebotlok a szobaszervizes srácba, ki egy üveg bort, két poharat és valami vacsora félét pakolgat egy fém kocsin. Megigazgatva sötét farmeromat, szövetkabátom gallérját lépek oda a srác mellé.
- Innen átveszem, kösz - ezzel sértett gyerek módjára el is húzza a csíkot, én pedig határozottan kopogtatom meg az ajtót.